Felszólalás adatai

Hozzáteszem, hogy az elmúlt időszakban kevesebbet hallunk abból a kritikából, amelyet annak idején fideszes képviselőtársaink megfogalmaztak, s amelyik arról szólt, hogy az előző kormány idején postarombolást végeztünk, holott bizonyos területeken kétségtelenül postabezárások történtek, ez nem vitatható, és mobilposták alakultak ki erre a területre. Szeretném felhívni képviselőtársaim figyelmét, különösen egyébként fideszes képviselőtársaink figyelmét, ez a törvényjavaslat jelen pillanatban semmilyen garanciát nem tartalmaz arra vonatkozóan, hogy az a hatóság egyébként, amelyet önök nem felügyelnek bizonyos okok miatt, adott esetben a finanszírozáshoz kötődően nem teszi majd lehetővé, sőt adott esetben nem teszi majd kényszerré annak a szituációnak a megvalósítását, amelynek keretei között a Magyar Posta nem fogja tudni a jelenlegi postai intézményrendszerét sem fenntartani. Ez a törvényjavaslat erre vonatkozóan semmilyen garanciát nem tartalmaz, szemben más olyan jogszabályokkal egyébként - vannak ilyenek a világban -, amelyek törvényi erővel mondják ki, hogy milyen területeken és milyen körülmények között kell postákat fenntartani. Ráadásul ez a szabályozás a jelen állapotban kifejezetten - ahogyan jeleztem is - csak a Postáról és a Postáról elsősorban mint üzleti vállalkozásról, mint vállalatról beszél a piacnyitáshoz kötődően, ellentétben azzal, amely ígéret elhangzott a magyar kormány, az új Fidesz-kormány megalakulásakor, amikor is az illetékes miniszter a következőket mondta:

"Az új kormány hozzáállása merőben eltér majd a korábbi kormány politikájától. A Magyar Posta ugyanis nem egyszerűen Magyarország egyik legnagyobb vállalata, hanem szimbóluma is, szimbóluma a vidékhez való viszonyulásnak, a kistelepülések értékelésének, az évszázados közszolgáltatási hagyományoknak. Valójában nemzeti értéknek kellene tekinteni. A postának számos szociális funkciója van. A hivatalok szerepe jóval több, mint egy egyszerű postai szolgáltató helyé, ezért, ahol csak lehet, újból megnyitjuk a kispostákat." Ilyen megnyitás nem történt egyébként. "Természetesen fontos, hogy egy hatékony, versenyképes Posta épüljön ki, már csak azért is, mert a postai liberalizációra nekünk is fel kell készülni, nem szabad hagyni, hogy a konkurencia, tipikusan a külföldi konkurencia megszerezze a piacot a Magyar Posta elől. A profit azonban nem az egyedüli, illetve nem feltétlen az elsődleges szempont. Mindig, mindenkor mérlegelni kell, és mérlegelni is fogjuk a társadalom igényeit is."

Maradéktalanul egyetértünk ezekkel a szavakkal, Fellegi miniszter úr mondta el ezeket. Azonban az a helyzet, hogy ez a törvény ezt a credót nem teszi majd lehetővé, nem teszi lehetővé, mert a közszolgáltatásokról nagyon keveset mond, a piacra lépést nagyon kevéssé tudja megakadályozni, és ennek az értelmében kifejezetten csak és kizárólag egy vállalati Postáról szól. Ennek az az oka, mert ahogyan jeleztem, a kormány elmulasztotta a piacnyitáshoz kötődő stratégia kialakítását.

Hadd idézzek erre vonatkozóan az Állami Számvevőszék jelentéséből, amelyik már tavaly decemberben rávilágított arra, hogy késésben van a magyar kormány a piaci stratégia kialakításában. Alapvetően az állam vagyongazdálkodási és a postai koncepciók hiánya miatt ezért postastratégia elkészítését javasolták a Magyar Posta Zrt. gazdálkodásának ellenőrzéséről szóló jelentésben. Az Állami Számvevőszék akkor azt javasolta a nemzeti fejlesztési miniszternek, hogy mielőbb készüljön postapiaci stratégia, azt hangolják össze a vagyonhasznosítási stratégiával, határozzák meg a Posta stratégiai jövőképét. Javasolják, hogy kövessék nyomon a Magyar Posta Zrt. liberalizációs felkészülését. Ezek alapján javasolták azt is, hogy vizsgálják felül a Posta középtávú üzleti terveit, eredményeit és beruházásait. Ha ez megtörtént volna, akkor ma egy stratégia alapján lehetett volna elkészíteni ezt a törvényjavaslatot, és ez a törvény akkor valóban arról szólna, amit az államtitkár úr helyesen jelzett, nem a Postáról, hanem a postai szolgáltatások magyarországi bevezetéséről. Akkor arról vitatkozhatnánk itt, tisztelt képviselőtársaim, hogy milyen típusú szolgáltatásokat is szeretnénk mi ellátni és elláttatni a Magyar Postával.

Ennek a stratégiának a hiánya azonban jellemzi az elmúlt időszakban ezt a kormányt. Nem csak postastratégiája nincs a kormánynak, az én megítélésem szerint közigazgatási stratégiája sincs, és különösen nincs összehangolva ez a két stratégia. Ebben az értelemben látszik az, hogy a "postások", hiszen valljuk be őszintén, ezt a törvényjavaslatot a postások írták, lényegében maguknak, a saját maguk intézményrendszerének, ebben a tekintetben egyébként ez nem kifogásolható, de az viszont igen, hogy a Posta egyedül maradt, én úgy érzékelem. Egyedül maradt abban a küzdelemben, amelyben neki meg kell védenie egyrészt a saját piacát, másrészt újra kell értelmeznie saját magát a piacon, hiszen a kormány nem tudta eldönteni, hogy valójában mi az ő stratégiája, mit szeretne a Postában: a) egy versenyképes vállalatot, egy versenyképes, a piacokon mozgó, kifejezetten vállalati gazdálkodási centrumú nagyvállalatot. Hozzáteszem, a Posta a mi megítélésünk szerint sosem volt ilyen. Nem volt ilyen, és beszéltünk már arról, hogy annak idején vajon helyes volt-e a Magyar Posta és a magyar távközlési cég szétválasztása. Lényegében arra is emlékszünk, aki ehhez ért, hogy maga a Posta a Belügyminisztérium egyfajta főosztályaként jött létre, soha nem vállalatként funkcionált az első időszakban, és egy kényszervállalati formaként alakult meg tulajdonképpen a rendszerváltás utáni időszakokban.

Aki ismeri a postásokat, tudja, saját maguk sose szerették ezt a vállalati formát, magukat mindig egy kicsit a közszolgálathoz szerették volna hasonlítani, mindig inkább a szolgáltatás, nem pedig a piaci szempontok voltak számukra meghatározóak. Tehát a magyar kormány egyelőre, ahogy látom, nem tudta eldönteni, hogy egy vállalatot akar-e, vagy adott esetben továbblépne e tekintetben egy közszolgáltatás irányába. A Magyar Szocialista Pártnak az a javaslata... (Babák Mihály: Az EU-szabályok meghatározták!) Az olaszoknak is meghatározták, tisztelt képviselő úr. Meg fogom hallgatni, amit ön mond.

(15.50)

Hozzáteszem egyébként, hogy akkor nem kell föltétlenül mindennap háromszor a nemzeti kormányra hivatkozni, nem kell naponta négyszer a kokárdát fölvenni, hanem meg kell védeni a Magyar Postát. Ez például egy megfelelő intézményrendszer és megfelelő magatartás kérdése. Támogatni fogjuk, képviselő úr. (Babák Mihály közbeszól.) Támogatni fogjuk, ha ezt teszik. Ehhez egy stratégiát kellett volna kialakítani, föl kellett volna a Postát két év alatt tőkésíteni, és ezernyi dolgot el tudok még önnek mondani, hogy mi minden szükséges ahhoz, hogy a Magyar Posta ennek meg tudjon felelni. Egyelőre azonban nem a kormányt bírálom, csak a parlament keretei között a törvényjavaslatot minősítem, amely törvényjavaslatból az derül ki, hogy jelen pillanatban a kormány nem kívánja sem megvédeni a Magyar Postát, sem pedig nem kívánja olyan új feladatokkal ellátni, ami a közigazgatás, közszolgáltatás területére vonatkozna.

Mindjárt mondok is képviselőtársamnak néhány példát. Ennek a törvénynek a 33. §-a egyértelműen jó irányba akarná átalakítani a modern posta szolgáltatásait Magyarországon. Ez a 33. § kimondja, hogy lehetőség van, az egyetemes postai szolgáltató jóhiszemű tárgyalásokat folytathat olyan új szolgáltatások kialakítására, amelyet adott esetben a kormánynak valamelyik tagja vagy egyéb közszolgáltatás a Postára bízna. Ez például egy pozitív iránymutatás. Ez például lehetett volna annak a stratégiának a része, amelyben esetleg a Fejlesztési Minisztérium és a Közigazgatási Minisztérium megtárgyalja a következőt: hány kormányablakot fogunk még nyitni - az én megítélésem szerint minden értelem nélkül -, ahogy látom és hallom ezt a sikerpropagandát, elég sokat.

Megkérdezhetem, hogy minek? Megkérdezhetném, hogy akkor, amikor a közigazgatás teljes átalakítása folyik Magyarországon, akkor miért nem számolunk a Postával. Miért nem számolunk a postásokkal? Miért építünk ki párhuzamos infrastruktúrákat Magyarországon ezeken a területeken? Miért nem egy olyan törvényt vitatunk ma meg, amely egyébként a Postát arra hatalmazza föl, hogy közigazgatási és közszolgáltatási ügysegédként működjön közre? Ha már ennyire centralizálni szeretnék önök - mi nem annyira - a magyar közigazgatást, akkor egy ilyen centrális szervezet miért nem kap ebben feladatokat? Miért a KEK KH nyit kormányablakokat? Miért nem a postások mennek el a lakásokra, és nyújtanak egyébként közigazgatási, köztisztviselői segítséget mindenki számára?

Csak kérdezem, mert ez a jogszabály jelen pillanatban minderre nem ad lehetőséget. Keretlehetőséget ad, de sokkal előrébb járnánk - ez a pozitívuma egyébként, hogy ad egy ilyen keretlehetőséget, ez előtt leveszem a kalapomat, de sokkal előrébb járnánk -, ha az lenne az igaz, amit állítunk, hogy ennek a stratégiának el kellett volna készülnie. Ezen stratégiát a kormánynak először meg kellett volna vitatnia, majd ezt a stratégiát tükröztetni kellett volna az intézményrendszeren. Mindez nem történt meg.

Nem arról van itt szó, kérem tisztelettel, hogy valami sorstragédia történt volna ennek kapcsán, de mi azt javasoljuk, hogy induljunk el ezzel a postatörvénnyel. Induljunk el, ha már itt tartunk, majd egyébként kezdjünk el arról konzultálni érdemben, mint ami megtörtént Amerikában egyébként, hogy amikor be kellett zárni vidéki postákat, és az ottani postai főtisztviselő azt mondta, hogy akkor be kell zárni a postákat, majd elmentek a döntéshozókhoz, és a döntéshozók azt mondták, hogy ne tessék bezárni ezeket a postákat, hanem először folytassunk egy vitát; abban a szellemben egyébként, amelyben Nyitrai Zsolt megszólalt itt a parlamentben, abban a szellemben, hogy a magyar postaszolgáltatás mint cég és magyar közigazgatás és postai szolgáltatás együtt egy nemzeti ügy. De akkor beszéljük meg, hogy ezt a nemzeti ügyet hogyan szeretnénk végrehajtani. Mert az az állításom, hogy ez a törvény erre nem lesz alkalmas.

Nem mondom, hogy a piacnyitás miatt önök ezt ne szavazzák meg. Mi nem fogjuk ezt megszavazni, nyilván önök megszavazzák, akkora károk ezzel nem keletkeznek a hétköznapok világában. De az a javaslatunk, hogy térjünk erre vissza a következő időszakban, és csináljunk egy más logikában egy másfajta postatörvényt. Előre jelzem képviselőtársaimnak, hogy mi eszerint fogunk eljárni, akár partnerek önök ebben, akár nem, mi másfél éven belül letesszük az asztalra azt a koncepciót, azt az elképzelést, amely a következőt tartalmazza. (Babák Mihály: A decemberi kampánykörúton.) Még egyszer mondom képviselőtársamnak, egyébként nem szoktam bekiabálni, nyugodtan meghallgathat, én is meg fogom önt hallgatni. Azt mondtam, ha figyelt rá, hogy fogadják el ezt a törvényt, mi nem fogjuk, majd egyébként - adott időben - vitassuk meg a közigazgatási, közszolgáltatási postai stratégiát a parlamentben, majd annak eredményeként módosítani lehet egyébként a postatörvényt. Önök ezt nyugodtan elfogadhatják, egyébként sincs más választásuk, azért, mert időben lemaradtak arról a lehetőségről, hogy stratégiaalapú törvényalkotásban vegyenek részt. Tehát ahogyan jeleztem is, ebben szívesen részt vennénk.

Azt is meg szeretném önöknek mondani, államtitkár úr szíves figyelmébe külön ajánlom, hogy mi az a stratégia, amelyet mi itt üdvösnek tartanánk. Úgy gondoljuk, hogy Magyarországon az állampolgárokhoz a posta intézményrendszere és a posta áll a legközelebb. A postás ismeri az otthonát az állampolgárnak, ismeri a vállalkozását, ismeri a hétköznapi életét. Nekünk az a stratégiai javaslatunk, hogy a posta mint intézményrendszer és a postás mint személy legyen legközelebb az állampolgárhoz mint közigazgatási és közüzemi szolgáltatásvásárlóhoz. Hiszen mi a helyzet? Egy állampolgár a közigazgatás egészétől kap szolgáltatást - akár az önkormányzattól, akár az államtól, akár másik minisztériumtól -, valamint leginkább a különféle közüzemektől: vizet, áramszolgáltatást, távhőszolgáltatást, banki szolgáltatásokat vesz igénybe.

Ez azt jelenti, hogy tulajdonképpen a magyar állampolgár ebben az értelemben állampolgár az egyik oldalról, másrészt közüzemi, közigazgatási fogyasztó a másik oldalról. Ha a magyar parlament hozna egy törvényt a stratégiaalkotás alapján, amely arról szólna, hogy van egy közigazgatási és közszolgáltatási törvény, amely közigazgatási, közüzemi közszolgáltatásokat definiál, és ez a törvény azt mondaná, hogy a Magyar Posta az a szereplő, amely a törvény szellemében a magyar állampolgárokat eléri papíron, eléri elektronikusan, ügysegédi szolgáltatást nyújt számukra, akkor az egy új kibontakozási lehetőség lenne a Magyar Posta és minden magyar postás számára. A mi megítélésünk szerint ez a kibontakozás útja.

Azért ez a kibontakozás útja, mert a Posta több mint egy vállalat, sokkal több. Ugyanakkor a vállalati versenyt bizonyos okok miatt - ezt most nem részletezem - így is, úgy is el fogja veszíteni, és ebből nagyon sok problémája lesz még Magyarországnak. Ráadásul, ha ezt a nyolcéves inkumbens szolgáltatói időszakot nézzük, akkor azt is mondhatjuk, hogy ez alatt a nyolc év alatt a Magyar Posta fölkészülhet arra, hogy ennek a feladatnak megfeleljen. Még egyszer szeretném rögzíteni azonban, hogy ebben nem a Postának van feladata, hanem nekünk, törvényalkotóknak, és még egyszer hangsúlyozottan azt szeretném önöknek javasolni, hogy fogadják el, hogy fordítsuk meg a folyamatot.

Önök elfogadják ezt a törvényt, majd utána legyenek abban partnerek, hogy a Ház hozzon egy olyan határozatot, amelyben értékeli a közüzemi közszolgáltatások helyzetét Magyarországon, kialakítja a prioritását, megmondja, hogy milyen postát szeretne. Az én ízlésem és a Szocialista Párt véleménye szerint Magyarországon meg kell tartani a vállalati formáját a postának, nem lehet intézménybe visszagyömöszölni. El kell fogadni azt, hogy a postán nagyon sok olyan új forma jelent meg: értékesítési formák, amelyek a jövőbe szólnak, de semmilyen indokát nem látom annak, hogy miért ne nonprofit alapon szervezzük meg az új magyar közigazgatási, közszolgáltatási postát.

A nonprofit szerkezet ugyanis világosan mutat valamit Európának: nem akarunk kimenni a piacra. Ha megnézik, minden ország kínlódik ezzel a problémával, hogy az egyik oldalról versenyezni kell, a másik oldalról pedig bizonyos egyetemes szolgáltatásokat kell nyújtani. Ez nem valódi piac, ez egy ilyen - hogy is mondjam - egymásra nézve is játék, amelyben kétségtelenül vannak piaci szereplési szempontok, és vannak közjószempontok is. Talán a legjobban az olasz posta az, amelyik ezt meg tudta valósítani, de a francia posta is ebbe az irányba ment. Ott is nagyon sok vita volt az Európai Bizottsággal ezekről a kérdésekről, hogy mik és hogyan vannak ebben arányban.

A Magyar Posta nonprofit szervezetté történő vállalati átalakítása világosan megmutatná az Európai Unió számára is, hogy mi nem elsősorban piaci szempontokat akarunk itt figyelembe venni egyrészt, másrészt azt is világosan megmutatná, hogy nem abban gondolkodunk, hogy a környező országokban akarjunk akvizíciókat végrehajtani. Nem vagyok az ellen, hogy a Magyar Posta akvizíciókat hajtson végre a környező országokban, de megítélésem szerint először szolgáltasson Magyarországon rendkívül jó színvonalon.

(16.00)

Én nem hiszem, hogy a Magyar Posta olyan tőkeerős lenne, hogy német, osztrák és egyéb postákkal képes legyen versenyezni. Nem vagyok ellene, tehát csináljon akvizíciókat, fektessen be a jövőbe, csak azt mondom, hogy én nem láttam eddig még azt a kitörési pontot Magyarország számára, ahol ezt el tudná érni.

Összességében tehát, elnök úr, az a javaslatom, hogy a többség fogadja el ezt a menetrendet, mi egy másik menetrend alapján koncepcióval fogjuk bombázni a tisztelt Házat, a későbbiekben pedig azokra a részletszabályokra ki fogok térni, amelyek a mi megítélésünk szerint a jelenlegi törvényszövegben a saját maguk koherenciájában is szakmai gondot jelentenek.

Köszönöm, elnök úr, a türelmét, önöknek köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)