Felszólalás adatai

Nyilvánvaló, hogy a kisajátításnál a tulajdonjognak és a tulajdonjog védelmének különös jelentősége van, hiszen azt mondhatjuk, hogy míg jogi értelemben a felek egyenrangúak, azonban egy ilyen eljárásnál, ahol az állam vagy a helyi önkormányzat áll a másik oldalon, sokszor érezhetik magukat az állampolgárok kiszolgáltatottnak, ezért nagyon-nagyon fontosnak tartjuk és különös jelentőséggel vizsgáltuk azt, hogy a benyújtott törvényjavaslat a polgárok garanciális jogi védelmét mennyire teremti meg.

Az állampolgár jogérvényesítését azonban, azt gondolom, nem szolgálja az, hogy például a kisajátítási joganyag összevissza változik, utoljára idén májusban módosította az Országgyűlés a kisajátítási törvényt, és alig telt el néhány hónap, újabb szabályokkal kell majd megismerkedni.

Az alapjogszabály, aminek a módosítására tesz javaslatot az előterjesztő, a 2007. évi CXXIII. törvény, amely 2008. január 1-jétől van hatályban, azóta többször módosult. Hogy miért kell leváltani egy ilyen törvényt, ami nem túl régi, azt gondolom, ezért elsősorban a célját kell megvizsgálni, és a célja megvizsgálása után azt, hogy ezeket a célokat beváltja-e a törvényjavaslat. Úgy, ahogy államtitkár úr említette, a jogalkotás célja a kisajátítási eljárások gyorsítása, ügyfélbarátabbá tétele, olcsóbb lefolytathatóságának előkészítése, és ezt 2011-ben az önök által megalkotott Magyary-program is rögzíti. Egyébként a Magyary-program 1. mellékletében található ez az előírás.

Nos, a Magyary-program keretében, amit önök benyújtottak, és azt mondják, hogy ez sokkal egyszerűbb, sokkal gyorsabb és sokkal polgárbarátabb lesz, azért itt elég jelentős kérdőjeleket kell tennem, mert hogyha azt mondjuk, hogy ezeket a célokat a jelenlegi szabályozáshoz képest eléri-e a törvényjavaslat, akkor azt mondhatom, hogy ugyan vannak kisebb lépések, azonban ezeket a célokat semmiképpen sem fogja elérni.

Mindemellett azt tudom önöknek mondani, hogy az MSZP-frakció úgy, ahogy az alkotmányügyi bizottságban is kifejtették, alapvetően ezzel a benyújtott javaslattal egyetért. Nyilván ez nem azt jelenti, hogy kritikátlanul értünk vele egyet, azonban mi is látjuk azt, hogy vannak benne előremutató javaslatok, amelyeket üdvözlünk, például a kisajátítás közérdekű céljának megjelölését, és azt, hogy ez tényleg csak egy végső eszköz legyen, a jogalkotó ezt a szándékot erősíteni igyekszik.

Üdvözöljük azt is, hogy a közérdekű esetek köre bővül a környezetvédelmi célokkal, ennek alapján külön kisajátítási lehetőséggé válik valamely közérdekű környezetvédelmi cél teljesítése. Úgy, ahogy az előttem szóló bizottsági előadók ezt jelezték, mi is egyetértünk azzal, hogy a Natura 2000-es területeknél egy fokozottabb védelem valósuljon meg. Ez a fokozottabb védelem a szennyező forrásoknál a kisajátítási lehetőséget is felveti, de ugyanúgy helyesnek tartjuk azt, hogy az eljárásokban és magában a javaslatban a bírói jogalkalmazás különböző esetköreit is feldolgozták, és ezeket is próbálták beépíteni a törvényjavaslatba.

A kisajátítási eljárás megváltoztatása során, mivel a tulajdonvédelem alkotmányjogi keretei között kell megvalósulnia, elsősorban azt kell megvizsgálni, hogy alkotmányos-e a kisajátítási eljárás időtartamára, a kisajátítást kérő javára szóló, bevezetett elidegenítési tilalom. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint az elidegenítési tilalom mint tulajdonjog-korlátozás arányossága megköveteli, hogy a korlátozás időtartama kiszámítható legyen. Ezt számos alkotmánybírósági döntés megerősítette, például a 35/1994. vagy a 4/1993. alkotmánybírósági döntések. Azt gondoljuk, hogy ezen szabályok, ha nem is maradéktalanul, de nagy vonalakban érvényesülnek a törvényjavaslatban, azonban ezen a részen célszerű lenne még pontosítani és finomítani.

Az eljárást megindító kérelem formája, az ingatlant terhelő zálogjoggal kapcsolatos lépések, az eljárásban a hiánypótlás és néhány egyéb szabály tényleg a gyorsítás irányába mutatnak, és úgy gyorsítják az eljárásokat álláspontom szerint is, hogy az állampolgárok jogait kevésbé csorbítja. Ezek voltak nagyjából a dicséretek, azok az előremutató szabályozások, amelyeket felfedezni véltünk a törvényjavaslatban.

Van néhány kérdés, amivel azonban nem tudunk azonosulni. Ezek közül is az első számú és a legfontosabb a jogorvoslat kérdésköre - és hadd utaljak arra, hogy ezeket már a májusi módosításkor is elmondtuk -, ugyanis a jogorvoslati lehetőség és annak változása 2012. július 28-ától hatályos és a 2012. évi CXXXII. törvény iktatta be. Ezen törvény szerint a bíróság a kisajátítási határozatot fő szabályként megváltoztathatja, a bíróság határozata ellen nincs helye fellebbezésnek, az elsőfokú határozat jogerőre emelkedik.

Beadtunk egy módosító indítványt is, az általános vitában úgy tűnt, hogy az előterjesztő ezt elfogadja és támogatja, mire szavazásra került a sor, addigra a kétharmados többség mégsem fogadta el ezeket a módosításokat.

Álláspontunk szerint csak addig lenne alkotmányos ez a fajta megoldás, amíg a Kúria által felülvizsgálati eljárást lehetne indítani, azonban a polgári perrendtartásról szóló törvény szerint ez így nem lehetséges, ugyanis a Pp. 2012. szeptember 1-je óta hatályos szabályai a Kúria felülvizsgálati jogkörét jelentősen szűkítették. A 271. § kimondja: nincs helye felülvizsgálatnak az első fokon jogerőre emelkedett határozat ellen, kivéve, hogyha azt a törvény lehetővé teszi, és a 340. § a) pontja ezt kifejezetten ki is mondja, amikor azt mondja, hogy nincs helye felülvizsgálatnak. A c) pont a kisajátítási eljárásokat említi.

Nos, azt mondhatjuk, hogy ez egy olyan sarokpont, amivel, azt gondolom, önöknek foglalkozni kellene. Egyébként egy módosító indítványt már benyújtottam ez ügyben. Én azt gondolom, hogy ha önöknek is fontos a jogbiztonság és az állampolgárok ügyeinek fokozott védelme, akkor ezt a módosító indítványt támogatni fogják. Nyilvánvaló, hogy itt az értékhatárra is figyelemmel kell lenni. Itt a Pp. egyéb szabályait nem említem, de a jogorvoslathoz való jog az alaptörvényben is és az alkotmányban is egy alapvető jogi kérdés volt.

Ugyanilyen problematikus területnek látjuk azt, hogy a visszterhes vagyonátruházási illeték kérdéskörét nem célszerűen fogalmazza meg a jogalkotó. Egyfajta kedvezményt akar adni, de azt látjuk, az elmúlt időszakban hasonló kedvezménnyel nagyon sokan vissza tudtak élni. Hogyha kinyitjuk az újságokat, akkor jó néhány ilyen példát látunk, hogy a termőföld és a termőföld kisajátítása kapcsán törvényi szankciókat hogyan és miként lehet kikerülni. Itt elsősorban a kétszeres illeték fizetésére gondolok, és elég sokat cikkeztek például Győr környéki termőföldek ilyetén való megszerzéséről. Tulajdonképpen itt egy kibúvóról van szó, egy olyan lehetőségről, amelynek megfogalmazása itt semmiképpen sem jó. Azt gondolom, ezt vagy nem kell bevezetni, vagy ha önök mindenáron be akarják vezetni, akkor ezt módosítani kell.

Harmadikként engedjék meg, hogy a Ptk. vitájára is utaljak. Mi azt látjuk, hogy a tervezett Ptk., aminek még az összes szabályát nem tudjuk, hogy milyen lesz a végleges formája, de a Ptk. is az ingatlan-nyilvántartási rendszert önálló fejezetként vezeti be.

(19.10)

S azt látjuk, hogy ha a jelenlegi formájában fogja az Országgyűlés elfogadni az új polgári törvénykönyvet, akkor ennek a most tárgyalt törvényjavaslatnak az lesz a sorsa, hogy hamarosan egy újabb, mondjuk novellisztikus módosító javaslatra kerül sor, ugyanis rendelkezéseinek egy része az új Ptk.-val egészen biztosan nem lesz összefüggésben, illetve koherenciazavarok fognak keletkezni. Azt gondolom, hogy ez technikailag kezelhető lenne, mondjuk e törvényjavaslat végszavazásának az elhalasztásával és egyéb kérdésekkel, bár azt is tudom, hogy önök a Magyary-program megvalósításával azokkal a célokkal, amiket maguk elé kitűztek, jelentős késedelemben vannak.

Hadd mondjam el önöknek, örülök annak, hogy a kormány álláspontját államtitkár úr képviselte, mert mind a ketten miskolciak vagyunk, ezért most lehetőségem van felhívni a figyelmét egy kisajátítással kapcsolatos sajnálatos tényre is, ami nem egy miskolci és Miskolc környéki állampolgárt érint. Azt kell tudni erről - mi még élénken emlékszünk rá -, hogy 2010-ben Miskolcot és a Miskolc melletti településeket egy elég régen nem látott árvíz öntötte el. Az árvíz után megkezdődtek a gátépítési munkálatok, amelyek már nagyrészt befejeződtek. Ezzel összefüggésben jó néhány ingatlan, magántulajdon kisajátítására került sor. Olyan ingatlanról is tudunk, ahol családi házak telkeit a gát és a gátrendszer kettévágta.

Egy olyan panaszos fordult hozzám, akinek a melléképületeit a gátépítés során elbontották, a telke lecsökkent. Ilyenkor a kisajátítást kérőnek, azaz tulajdonképpen az állam nevében eljáró szervezeteknek kellene a telekalakítást és a földhivatali eljárást lefolytatni, mert amíg az új telek méretei nincsenek bejegyezve az ingatlan-nyilvántartásba, addig például a melléképületek építésére engedély sem kérhető. Nos, az állam ezen kötelezettségét mind a mai napig nem teljesítette, de nem teljesítette azt a kötelezettségét sem, hogy kártérítést fizessen például ennek az állampolgárnak. Ennek a kártérítésnek a kifizetése most már lassan két év késedelmet szenved, holott a jelenlegi, 2008-tól hatályos törvény is előírja az azonnali és feltétlen kártalanítás megfizetését.

Ezt a helyi példát azért voltam kénytelen elmondani, mert - ahogy az elején is utaltam rá - ebben a kérdéskörben az állampolgár nagyon sokszor kiszolgáltatott helyzetben van. Jelen esetben például mit tud csinálni az az állampolgár, aki nem tudja visszaépíteni a saját épületeit, illetve nem kapja meg azt a kártérítési összeget, amit egyébként az állam neki egy okiratban megígért? Az ilyen problémák miatt mondom én azt, hogy ennek a törvényjavaslatnak a garanciarendszerét kellene még egy kicsit növelni, és jó lenne, ha nem csak a Magyary-program fajta levezetést sugallná az egész előterjesztés, tehát a gyorsítást és azt, hogy hogyan lehet minél könnyebben megszerezni egy magántulajdonban lévő területet. Egyébként azért a környezetvédelmi és a régészeti törvények módosításakor is tulajdonképpen erről volt szó, hogy gyorsan menjünk, és teljesen mindegy, hogy ennek mi lesz a következménye. Itt a garanciarendszer növelése esetén akár még egy támogatható javaslat is születhetett volna.

Összességében azt mondhatom önöknek, hogy néhány módosító javaslattal még éltünk. Azt szeretném kérni, hogy fontolják meg a felszólalásomban elmondott problémákat, és akkor, ha ezek a kisebb jelentőségű, ámde az állampolgárok széles rétegét érdeklő és érintő kérdések módosításra kerülnek, akkor az MSZP-frakció ezt a javaslatot támogatni fogja a végszavazáskor. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)