Felszólalás adatai

Az Európai Unió üvegházgáz-kibocsátási kereskedelmi rendszerében 2013 elejétől, ahogy államtitkár úr jelezte, új kereskedési időszak veszi kezdetét, amelyhez Magyarországnak is hozzá kell igazítania saját szabályozását. A teljes uniós joganyag átültetésének előkészítése is folyamatban van, ezt fontos, hogy tudjuk. A nagy terjedelmű törvénycsomag Országgyűlés általi tárgyalása még várhatóan októberben megkezdődhet, így felmerülhet az a kérdés, amelyet meg is válaszolt államtitkár úr, hogy miért is kellett az akkreditációs törvényhelyrészt leválasztani a teljes csomagról.

Miután 2013-tól a legnagyobb üvegházgáz-kibocsátó, többségében ipari és energetikai létesítményekről van szó, tehát tulajdonképpen az ország, mondjuk úgy, hogy alap gazdasági, nehézipari tevékenységét végző gazdasági társaságainak működéséről van szó, ezen társaságok kibocsátási jelentéseinek hitelesítési rendszere is egységesítésre kerül, ezért a továbbiakban csak a Nemzeti Akkreditáló Testület által minősített hitelesítő szervezet hagyhatja jóvá a nemzetközi keretrendszer hatálya alá tartozó létesítmények éves kibocsátási jelentését. Tehát még egyszer, fontos, hogy tudjuk, a létesítmények mögött valóban működő, a reálgazdaságban működő gazdasági társaságok vannak, amelyek a továbbiakban kedvezménnyel nem rendelkeznek, a piacon kell megvásárolniuk azt a kvótamennyiséget, amelyet kibocsátanak, és ez alapvetően befolyásolja versenyképességüket.

A 2013-as kibocsátási jelentéseket viszont csak olyan szervezetek hitelesíthetik, amelyek akkreditációjára már 2013 márciusáig sor kerül, ezért a hitelesítésre vonatkozó jogszabályi rendelkezéseknek még ez év októberében hatályba kell lépniük. Csak ebben az esetben biztosítható az, hogy a Nemzeti Akkreditáló Testület föl tudjon készülni ténylegesen is az új feladataira. Amennyiben a törvény elfogadására valamely oknál fogva nem kerülne sor időben, a mintegy 240 érintett magyar ipari létesítmény üvegházgáz-kibocsátásának hitelesítése akkor sem kerülne veszélybe, ugyanakkor a külföldi hitelesítő szervezeteknél nagy valószínűség szerint több időbe és magasabb költségbe kerülne a kötelező eljárás lefolytatása. A törvény elfogadása tehát versenyképességi szempontból okozna hátrányt a magyarországi vállalkozások számára, ezért is kellett az akkreditációs kérdéseket taglaló törvényhelyeket leválasztani a hamarosan megtárgyalandó emissziós törvénycsomagról.

Ugyanakkor a harmadik kereskedési időszakra vonatkozó uniós joganyag átültetése során megkerülhetetlen lesz az, hogy az éghajlatvédelemről szóló törvény módosítására is sor kerüljön, hiszen az új kereskedési időszakban a kvótabevételekből részesedő tagállamok a rendelkezésükre bocsátott források minimum 50 százalékát bizonyított módon éghajlatvédelmi fejlesztések megvalósítására kell hogy fordítsák.

Magyarország különösen érzékeny az éghajlatváltozással együtt járó kedvezőtlen hatásokkal szemben, amelyek közül az időjárási szélsőségeknek az agráriumra, az erdőgazdálkodásra, a vízgazdálkodásra és a vonalas közművekre, az épített környezetre vonatkozó hátrányait és egyben a költséges következményeket külön is ki kell emelni. Ezekből jócskán jutott az idei esztendőben is elegendő, hiszen a 2012. év 1901 óta a második legmelegebb esztendőnek mutatkozik, a hőségnapokból is jutott 42, amikor a 30 Celsius-fokot meghaladta a napi legmagasabb hőmérséklet, míg a korábbi átlag évente 18 nap volt, a forróságnapok száma meghaladta a 12-t, amely 35 Celsius-fok fölötti napi hőmérsékletet mutat a korábbi kettőhöz képest.

Ezekre oda kell figyelni a továbbiakban, és az akkreditáció lesz az előfeltétele annak, hogy helyes, megbízható hitelesítési jelentések kerüljenek ki, amelyek alapján majd az árverésekre is sor kerül, amely árverésekből a hazai költségvetés jelentős bevételekre tesz szert, és amely bevételeknek 50 százalékát bizonyítható formában éghajlatvédelmi beruházásokra kell fordítani.

Tehát a hamarosan benyújtandó törvényjavaslatnak ki kell majd térnie az új nemzeti éghajlatvédelmi stratégia lényeges elemeire, köztük az éghajlatváltozás várható magyarországi hatásainak természeti és társadalmi, valamint gazdasági következményeinek értékelésére is. A stratégia részeként el kell készíteni az üvegházhatású gázok kibocsátáscsökkentésének céljait, prioritásait és cselekvési irányait tartalmazó hazai dekarbonizációs útitervet, az alacsony karbontartalmú gazdaságra történő, 2050-ig tartó átmenetről.

Mindezt úgy kell megtervezni, hogy elkerülhessük a magyar társadalom és gazdaság Unió által szorgalmazott megnyomorítását.

Magyarország csak a globális probléma előidézésében való részvételének arányában veheti ki a részét annak orvoslásából. Épp e tényből kiindulva egy nemzeti alkalmazkodási keretrendszer is részét kell hogy képezze az új stratégiának, különös tekintettel az éghajlatváltozással és klímabiztonsággal összefüggő kockázatok mérséklésére és károk megelőzésére. A sikeres megelőzés és alkalmazkodás érdekében külön fejezetet kell szentelni a változásokra való felkészülést és alkalmazkodást szolgáló szemléletformálási célrendszer megfogalmazására is.

Az új európai klíma- és energiacsomag irányelveinek figyelembevételével módosításra kerülő nemzeti éghajlat-változási stratégia megvalósítását hároméves időszakra készülő nemzeti éghajlat-változási programokkal kell elősegíteni, ezek érdemi végrehajtásához viszont elkülönített forrásokat kell biztosítani, amelynek feltételeit az Unió új kereskedési rendszere teremtheti meg. Éppen ezért a stratégia és az abba simuló cselekvési programok végrehajtásának forráskoordinációjára éghajlatvédelmi pénzügyi mechanizmust kell létrehozni, amelynek forrásául többek között a különféle típusú, a nemzetközi szén-dioxid-kereskedelmi kvóták értékesítéséből klímavédelmi célokra fordítható eszközök elhatárolása szolgálhat.

Végezetül, tisztelt képviselőtársak, tisztelt államtitkár úr, a nemzeti éghajlatvédelmi stratégia felülvizsgálatához szükség lesz egy nemzeti alkalmazkodási térinformatikai rendszer felállítására is, amely alkalmas lehet a területi és ágazati szintű éghajlati és geopolitikai sérülékenységvizsgálatok elvégzésére és azok eredményeire alapozódó alkalmazkodási stratégiák és cselekvési tervek elkészítésére.

Tisztelt Józsa Képviselő Úr! Azért kellett ezekről a kérdésekről beszélni most az akkreditációs törvénytervezet vitája kapcsán, hiszen heteken belül az EU-ETS harmadik kereskedelmi időszakának törvényi szabályozását tartalmazó csomag is benyújtásra kell hogy kerüljön az Országgyűlés elé. Hogyha abba a törvénycsomagba nem kerül beépítésre az éghajlatváltozással kapcsolatos törvény ezen helyeken történő módosítása, akkor hiába történik meg a sikeres minősítés, az akkreditációs testület által hiába minősíttetnek majd azok a szervezetek, amelyek hitelesíthetik a kibocsátások mértékét, hogyha az azokból származó bevételek nem az alapfeladataink, tehát alapvetően a nemzeti megmaradási kérdések finanszírozására kerülnek ráfordításra.

(18.00)

Bizakodjunk abban, hogy a kormányzati előkészítő munka ezeket a felvetéseket figyelembe fogja venni, és ezek beépítésre kerülnek, és akkor nem egyszerűen arról lesz szó, hogy egy nemzetközi kereskedési rendszer által a magyar gazdaság, mondhatjuk úgy, hogy ha nem is teljes egészében megnyomorítására, de megnehezített működési feltételeire vonatkozva hoz szabályokat, az abból fakadó kedvező hatásokat legalább ezek mérséklésére, a hazai gazdaság versenyképességének megtartására tudjuk fordítani.

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmet. (Szórványos taps a kormánypárti sorokból.)