Felszólalás adatai

DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Miniszter Úr! Havas Szonja három mondattal ezelőtt mondta azt, hogy a rendszerszerű változtatás lehetőségét kevéssé látja. Magam pedig azt szeretném elmondani ebben a hozzászólásomban, hogy soha ilyen igaz pillanata nem volt a magyar egészségügynek és az aktuális tárcavezetőnek, mint ami kialakult Magyarországon 2008-ban.

Kialakult, mert az a folyamat elindult, ami a népjóléti, jóléti rendszerváltás volt, aztán miniszterelnök-bukás, aztán rövid program, annak jó elemei - mert ha visszaemlékeznek ott a járulék, az onkológia, a sürgősség volt a három fő elem -, de aztán jött egy ámokfutás, ami csődbe juttatta azt a folyamatot, ami a rendszerváltozás óta megtorpanásokkal, Bokrosokkal tarkítva, de valahol előrehaladt.

Egy népszavazás kimondta - és ezt rögzítsük - azt, hogy ezt nem fogadják el, mert nem a vizitdíjat utasították el, hiszen a részvétel aránya és a szavazás mértéke még önérdekkel ellentéteset is kihozott. Tehát kimondták, hogy valami zavar van, meg kell újulni.

A másik eleme az Alkotmánybíróság döntése, de nemcsak a mostani, hanem a korábbi is, ami azt tette mindenki számára világossá, hogy az egészségügy egy olyan közszolgáltatás, amit működtetni kell a kormánynak, és ez a közszolgáltatás kiszámítható kell hogy legyen.

(13.20)

Ezt nem lehet csak úgy megváltoztatni máról holnapra, és szerzett jogokat, és befizetésre, hosszú távú beruházásokra épülő rendszereket nem lehet megkurtítani, nem lehet megváltoztatni. Az a hat év, ami ebben az új évezredben volt, vagy most már nyolc év letelt, de a hat legutolsó és az ehhez jövő nemzetközi pénzügyi helyzet, körülírta azt a mozgásteret, amit a konvergenciaprogram nem közmegegyezésre, de az egészségügyre rótt. Van ennek három olyan eleme, amely lehetőséget adott volna arra, hogy újraindítsuk és újragondoljuk azt a rendszert, amelynek valóban van egy olyan része, amelyre Havas Szonja az előbb utalt, hogy egy járulékalapú egészségügyi szolgáltatói rendszer működik Magyarországon.

A zsákutcába jutás után azt gondolom, valóban újra kell gondolni, hogy ha már tíz törvénybe belenyúlunk, mert ez a saláta, káposzta - sokfélét hallottunk - tíz törvényt érint, nem érintheti az alkotmányt. Az alkotmány mondja azt, amire megint vissza kell utalnom, az előző hozzászólásokra, itt sok meggondolása nincs a kormánynak. A kormánynak az alkotmány szerint kötelezettsége ezt a közmegegyezési egészségügyet működtetni. A kormánynak nem lehet visszamutogatni se fideszes, se szocialista önkormányzatokra. Legfeljebb egy dolgot kell megfontolni; számomra még ez az, amit fel kell vetnem, hogy miért kellett volna, miért kellene újraindulnunk, és valakinek majd újra kell indítania az egészségügyet egészében. Azért, mert amikor a kilencvenes évek elején tisztáztuk a játékszabályokat, akkor az önkormányzati törvénnyel az ellátórendszer infrastruktúrájának 80 százaléka az önkormányzatokhoz került ellátási kötelezettségekkel. De egy olyan helyzetben, ahol a fenntartási és a fejlesztési kötelezettség is odakerült, és azóta az akkori még visszaosztott pénzekből... - mert ha visszaemlékeznek, hogy mennyit változott csak a személyi jövedelemadó és a helyben maradó lehetősége egy-egy önkormányzatnak, ez annyira megváltozott, hogy valóban újra kell gondolni. Nemcsak ezt a tíz törvényt, amelybe most belenyúl ez a javaslat, hanem a legalapvetőbb törvényt, az önkormányzati törvényt is újra kellene gondolni. Egy olyan rendszert kell valahogy összerakni, amely az igénybe vevőket, a szolgáltatásbiztosítókat is figyelembe veszi, már a véleményüket, és valahol elindul az egészségügy jó irányba.

Amiket taglal, tárgyal ez a javaslat, én olyan szempontból vizsgáltam, hogy ha generális megújulásra van szükség, mennyiben segíti vagy torzítja a mostani valóságot. Ha valóban meg akarjuk újítani a rendszert, mert zsákutcába juttatott a GPS, ezt én sokszor elmondtam már, akkor a GPS újratervezést ír elő, meg is kérdez minket. Hát én erre azt válaszolnám, hogy igen, tervezzük újra az egészségügyi rendszert, mert ez most nem jó. Nem jó a kormányzatnak - mondjuk, ez lenne a legkevesebb -, nem jó a betegeknek, nem jó a szolgáltatóknak, az orvosoknak, a nővéreknek, az intézményeknek. Ha nem jó, akkor meg kell változtatni. De vajon jól válaszoljuk meg a kérdéseket? Valóban javít-e, ad-e választ a kérdéseinkre? Azt kell mondjam, hogy nem, nem ad választ. Az igaz, hogy a finanszírozásunk járulékalapú. Az is igaz, hogy az elmúlt időszak döntései, szabályozásai lehetőséget adtak arra, hogy ellenőrizzük a járulékbefizetést. Annak ellenére, hogy a járulékbefizetés rendezettebb lett, ellenőrzöttebb lett, az egészségügyre való ráfordítás reálértéke 2006 óta tulajdonképpen nem változik, inkább csökken.

Annak ellenére, hogy van mit megfontolni ezen a területen, semmi előrelépés nincsen most, amikor államháztartási reformot is szükség lenne végigvinni. Senki nem gondolta át azt, hogy hogyan lehetne a járulékalapot kiszélesíteni és rendezni, hogy minden kifizetés mögé kerüljön járulékhányad is.

Tulajdonképpen gondot jelent az is, hogy az a szerkezet, amelyben működtetjük az egészségügyet, annak nem érinti az alapszolgáltatási részét ez a tíz törvényt megnyitó javaslat. Itt ma valaki elmondta, hogy huszonvalahány pályázó volt korábban egy alapellátási helyre. Ma nem lehet betölteni ezt a helyet. Nem foglalkozunk ezzel, nem rendezzük ezt a kérdést.

Kritikus kérdés a sürgősségi rendszer, a sürgősségi rendszerhez való jutás, egyáltalán az egészségügyi rendszerbe kerülés útja. A mentés, a sürgősség kérdésében nem ad feloldást a mostani javaslatrendszer. Igazán nem vizsgálja meg azt, és nem ad választ azokra a torzulásokra, amelyeket létrehozott a kapacitásszabályozás és a volumenkorlát. Kérem, a kapacitás szabályozása és az ahhoz kapcsolódó beutalási szabályzattal oly mértékig torzítottuk a rendszert, hogy nehéz újrarendezés nélkül teljes átszervezés, újrafelépítés nélkül továbblépni. A várólisták kérdése, ami kialakult, tarthatatlan, és rontotta az egyébként is korrupcióval is tarkított magyar egészségügy helyzetét.

Kérem, gyógyszerkérdés: vissza kell térni rá, mert túl azon, hogy az első olyan lépés volt, ami a köztestületi kamarák, tehát a szolgáltatók részvételét, bevonását, véleményének markáns megjelenítését ellehetetlenítette, a gyógyszertörvény volt az, amely tetten érhetően megmutatja, hogy hogyan lehet egy jó szándékú törvénnyel rosszat alkotni.

Lehet, hogy Szombathelyen megoldott egy lakótelepi patikát, lehet, hogy másutt is megoldott valamit, de tudni kell, hogy Magyarországon 1700 olyan település van, ahol ezer lakosnál kevesebb él. Több mint ezer olyan település van, ahol 500 főnél kevesebben élnek. Azt kell mondjam, 760 ezer ember él ilyen településeken. Az ő gyógyszerellátásukban semmit nem segít az, amit idéztem már az előbb, hogy háromszázötven-valahány gyógyszertárból öt darab volt, ami 5 ezer fő alatti településen nyílott meg.

A járóbetegrendszerben az egynaposnak mondott sebészetként titulált ellátási rendszerek kapacitáselosztásában a szakmaiság kevésbé érvényesült, mint az, hogy valaki volt-e egy negyedóráig államtitkár, vagy sem. Sokkal nagyobb súllyal esett latba a döntésnél, mint a tényleges igény, illetve a hierarchiában a háziorvos járó-fekvő rendszerben elfoglalt tényleges szerepe.

Azt gondolom, hogy valahol rögzíteni kell és fel kell építeni egy új törvényi szabályozást, amely nyilván biztosításalapú egészségügyben gondolkodik, tisztázza a 80 százalékos eszközrendszert birtokló önkormányzatok szerepét, felelősségét, a 20 százalék állami tulajdonban lévő egészségügyi szolgáltatási rendszer szerepét.

(13.30)

Itt térnék ki arra is, hogy ha nem foglalkozunk az egyetemi városok ellátórendszerével és kitüntetetten a főváros ellátórendszerének szervezésével, hanem hagyjuk azt, hogy 250 millió forintért rendeljen egy főváros egy olyan tervezetet, amely nem illeszkedik az országos kormányzati felelősségéhez, akkor tovább torzítjuk a rendszert. Azt gondolom, hogy a fenntartás, fejlesztés kérdéskörének áttekintése nélkül hiába nyitunk meg tíz törvényt, hiába próbáljuk finomítani a rossz irányba menő hajónkat, az nem fog kikötőbe érni. A szolgáltatást igénybe vevőket is meg kell hallgatni. Valahogy őket soha nem hallgatjuk meg, pedig a népszavazással üzentek nekünk. Üzentek nekünk, hogy azt nem kérik, ami volt.

Mindenki azt mondta, hogy valahol közmegegyezéssel, néha késve, néha korán, néha már befejezett anyagokhoz kérték a támogatást. Visszatérek oda, hogy van egy kerekasztal; egy kerekasztal, ami lassan kiürül, lehet, hogy meg kellene újítani, de a kormánynak lehetősége van arra, hogy egy nemzeti egészségügyi kerekasztallal elindítsa és jól rögzítve továbbvigye a dolgokat. Nem fog változni az a keretösszeg, ami rendelkezésre áll, nem fog változni pár éven belül Magyarország alaphelyzete, de, ha a lakosság így öregszik el - mert így öregszik el -, minél nagyobb igénybevevői tömeg jelenik meg az alapellátásban, azt fel kell dolgozni. Ha ezt nem egy rendezett rendszerben tesszük, akkor azt a kevés pénzünket nem fogjuk hatékonyan fölhasználni. Ha pedig másodszor fognak nemet mondani az emberek az egészségügyi szolgáltatási rendszerünkre, az lehet, hogy radikálisabb véleménynyilvánítás lesz, mint amit megtettek tavasszal.

Valahol gondoljuk újra a rendszerünket, közmegegyezést, társadalmit is lehet ehhez találni, a toldozás-foldozással nem lehet előrelépni. Kétütemű autóból nem lehet négyüteműt csinálni, apró módosításokkal nem lehet négykerék-meghajtású, négyütemű autóvá tenni, de talán föl tudunk építeni egy újat. A magam részéről egészében tartom rossz megközelítésnek ezt a mostani toldozgatást-foldozgatást.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)