Felszólalás adatai

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Igazából a vita végén már nem akarok nagyon komoly elméleti levezetéseket elmondani. Néhány egyszerű gondolatot tennék a vitához, ami remélem, hogy nem vált ki komoly vitaszándékot a képviselő urakból, hiszen úgy gondolom, egyet fognak velem érteni.

Az első dolog, hogy nagyon nehéz helyzetben volt az új kormány, amikor elkészítette a kormányprogramját, hiszen nem ismerhette azt az állapotot, amit az előző kormánytól átvett. Már az előző felszólalásomban is elmondtam, s úgy gondolom, hogy a Házban is elhangzott már, jó néhányszor elhangzottak azok a körülmények, azok a nehézségek, amelyek ismerete nélkül készült el a kormányprogram.

Egy olyan kormányprogram készült el, amely koncepciójában teljesen mást jelent a társadalom számára, a polgárok számára.

(21.50)

A kormányprogram leképezése az 1999. évi költségvetés, amelynek elkészítésére még négy hónapja sem volt az új kormányzatnak. Tudjuk, az eredeti törvények szerint még kevesebb ideje lett volna, hogy elkészítse. Úgy gondolom - ahogy ezt önök mondták -, eljött az igazság órája, és ezt fenyegetésnek szánták. Úgy gondolom, valóban eljött az igazság órája. Két szempontból is. Egyrészt abból a szempontból, hogy egyértelműen érezhető, látható az 1999. évi költségvetési törvényjavaslatból, hogy amit a kormány ígért, azt valóra fogja váltani, és úgy, ahogy mondtam, a költségvetésben igazából azt a programot, amelyet a polgárok ez év tavaszán elfogadtak és megszavaztak, azt fogjuk nekik visszaadni, számokban.

Eljött az igazság órája abban az értelemben is, hogy önök is megtudhatják, mi történt az elmúlt négy évben, mert meggyőződésem, hogy nemhogy önök, képviselők nem tudták ezt, hanem a lemondott, leköszönt kormány sem tudta. Nem hiszem, hogy tudott arról, milyen károkat okozott a bankszférában és ezáltal a polgároknak, s folytathatnám újra a sort, aminek a következménye természetesen megjelenik a költségvetésben.

Néhány gondolatot arról, amit a vita során már eddig hallottam. Azt hiszem, az természetes, hogy önök elsősorban azt hangsúlyozzák, mi az, ami nincs benne ebben a költségvetésben, hiszen úgy gondolom, ez a feladatuk. Az is természetes, hogy mi azt mondjuk el, mi az, ami benne van. Azt azonban tudni kell, azt mindig könnyebb elmondani, ami kimaradt, mert az mindig több lesz, az eddig is több volt, és ezután is több lesz, ami kimarad egy költségvetésből, ugyanúgy, mint a családi kasszából. Hiszen gyermekünknek hiába veszünk számítógépet, egy-két hét múlva vagy egy hónap múlva már azért könyörög, miért nincs még internet. Tehát mindig, ami nem történik meg, arról sokkal könnyebb beszélni.

Aztán hallottam olyan megfogalmazásokat, hogy vesztesek és nyertesek vannak a költségvetés szempontjából - érdekes volt a fejtegetés. Az egyik vezérszónok mondta abból a pártból, amely részéről már nincs itt senki. Elkezdte sorolni a társadalmi rétegeket, hogy kik a vesztesek. Igazából, ha valaki odafigyelt, akkor rájött, hogy a végén az egész társadalmat vesztesnek kiáltotta ki.

Én úgy gondolom, a "vesztesek" és "nyertesek" kategória nem a költségvetés kérdése. Vesztesek és nyertesek, mondjuk, a választásoknál vannak - de hát önök ezt nagyon jól tudják. Vagy mondjuk, a sportban lehetnek vesztesek és nyertesek. Meggyőződésem ugyanis, hogy nincs olyan társadalmi réteg, amelynek rosszabb lesz '99-ben, mint volt '98-ban. Azt a kritikát viszont el kell fogadni az önök részéről - de ez csak az önök részéről kritika -, hogy lesznek olyan társadalmi csoportok, amelyek igenis prioritást, előnyt élveznek, és ez a társadalmi csoport, ez a társadalmi réteg az, amelyik családot nevel, gyermeket vállal, hiszen neki van többletköltsége.

A vesztesek között sorolta fel képviselőtársam a pedagógusokat, a közalkalmazottakat, és azon keresztül levezette, hogy az egész önkormányzati szféra, lényegében mindenki vesztese lesz ennek a költségvetésnek. Még egyszer hangsúlyozom, véleményem szerint ez nem így van.

Néhány gondolat a nyugdíjasokkal kapcsolatban... A nyugdíjasokkal kapcsolatban például az hangzott el, hogy ennek a nyugdíjemelésnek az lesz a következménye, hogy a nyugdíjasréteg újra jelentkezik majd az önkormányzatoknál, szociális segélyeket fog majd kérni, s ezáltal az önkormányzatnak több lesz a kiadása, és így még rosszabb helyzetbe kerülnek az önkormányzatok. A frakcióvezető úr valószínűleg nem ismeri igazából a kisnyugdíjasok gondolatvilágát, hiszen nem a nyugdíjasok rétege az, amelyik az önkormányzatnál kopogtat, hogy szociális segélyt kérjen. Az a réteg, amelyik ezért kopog - és nemcsak kopog, hanem szó szerint üvölt -, az még nem érte el a nyugdíjkorhatárt. Ez az egyik része.

A másik része, hogy ez a nyugdíjemelési javaslat, amely a költségvetési törvényben van, pontosan azt a réteget hozza kedvezőbb helyzetbe, amely rászorulna erre a szociális segélyre. Tehát ez a megállapítás sem helyes véleményem szerint.

Ami az önkormányzatokat illeti, a mai napon kaptuk meg az Állami Számvevőszék jelentését, nem sok idő volt vele foglalkozni, néhány dolgot azonban szeretnék belőle kiemelni. Az egyik: megállapítja az Állami Számvevőszék, hogy a finanszírozási rendszer lényegében nem változik, tehát marad a normativitás megfelelő súlya, ami, azt gondolom, az idő rövidsége miatt nem is változhatott meg, hiszen terveink szerint a következő, a 2000. évtől indulna majd el.

A másik pedig, hogy megállapítja az Állami Számvevőszék jelentése, hogy az önkormányzatok pénzügyi kondíciója nem romlik. Úgy gondolom, ezzel a megállapítással egyet kell értenünk, hiszen ebben a helyzetben az önkormányzatok pénzügyi lehetőségeit nem lehetett javítani. Szeretnék azonban hangsúlyozni és kiemelni egy mondatot, amely a következőképpen szól: "A kormány az 1999. évi forrásszabályozás alapkövetelményeként a normativitás erősítését, a társulásos feladatmegoldások ösztönzésének fokozását, a területi kiegyenlítés, illetve az önkormányzatok közötti esélyegyenlőség erősítését, a beruházások támogatásának fokozását tűzte ki célul." Úgy gondolom, ez nagyon karakteres megállapítás, és egyet kell értenünk a Számvevőszék megállapításával.

Szeretnék egy dolgot kiemelni az önkormányzatok esélyegyenlőségének erősítésével kapcsolatosan. Én Mezőkövesden lettem egyéni képviselő; Mezőkövesd város 18 ezer lakosú, ugyanúgy, mint 50 kilométerre mellette Tiszaújváros, amelynek közel 20 ezer lakosa van. Mezőkövesd város önkormányzatának költségvetése 1,6 milliárd forint volt 1998-ban, ebből forráshiány 240 millió forint. Az ugyanolyan lakosú, 50 kilométerre lévő Tiszaújváros költségvetése 9,6 milliárd forint volt, amely aztán milliárdokkal még emelkedik. Úgy gondolom, igazságtalan ez az elosztási rendszer, és ez a költségvetési törvényjavaslat elindult abban az irányban, hogy ezt az esélyegyenlőtlenséget csökkentse, és igazán komoly változás kell hogy történjék az elkövetkezendő években.

Az önkormányzatokkal kapcsolatosan még egy megjegyzésem lenne. Nem igazak azok a kijelentések, amelyek szerint a közalkalmazottak és a köztisztviselők nem kapnak béremelést - tudniillik ez terjed közöttük. Nem tudjuk, miért. (Dr. Nagy Sándor: Mi tudjuk! - Zaj az MSZP padsoraiban.) Megszokták az eddigi béremelési formát, hogy évről évre 10 vagy 12 százalékkal, mikor mennyivel, emelkedik az illetményalap, és hihetetlen az, hogy úgy is növekedhet a bér, ha nem az illetményalap, hanem a szorzó változik. S ez a lehetőség kínálkozik a béremelésre, illetve erre lesz lehetőség az elkövetkezendő évben.

Köszönöm szépen, ennyit szerettem volna mondani. (Taps a Fidesz padsoraiban.)