Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. HOPPÁL PÉTER, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Képviselő Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy nagyon fontos ügyben képviselői önálló indítvánnyal járult az Országgyűlés elé az emberi erőforrások minisztere, országgyűlési képviselőként a Miniszterelnökséget vezető miniszterrel, és azt gondolom, hogy egy fontos társadalmi igényt tisztáz ez a jelenlegi, a parlament előtt fekvő törvényjavaslat.

Az imént miniszter úr pontosan rámutatott az előzményekre. Tehát valóban, 2011-ben az ország helyzetét áttekintve, a kormány egy olyan javaslattal élt az Országgyűlés felé, amely szerint a korkedvezményes nyugdíj elmúlt évtizedekben ellenőrizhetetlen módon történt túlburjánzását az ország stabilitása érdekében szabályozott keretek közé kellett tenni. Azt gondolom, hogy ekkor egy nagyon nemes gesztust tett egyébként a törvény ‑ amennyiben annak idején mi jegyeztük a módosító indítványt ‑, amennyiben a balettművészek vonatkozásában egy kivételt fogalmazott meg. Magyarán, az öregségi nyugdíjkorhatár elérése előtt, ahogy miniszter úr ezt jelezte, egy 25 éves tevékenység után lehetővé teszi, hogy egy átmeneti időszakra, tehát az öregségi nyugdíjkorhatár eléréséig egy átmeneti járadékban, ebben a bizonyos balettművészeti járadékban részesülhessenek azon művészek, akikre a szigorú kritériumrendszer érvényes volt.

Azonban természetes módon valóban a Magyar Táncművészek Szövetsége az azonos diplomával rendelkező, tehát táncművészeti diplomával rendelkező nemcsak balettművészek, hanem immár a táncművészet másik nagy ágán, a népművészet területén tevékenykedő művészek számára is kinyitni szándékozta ezt a kedvezményt.

Miniszter úr nagyon pontosan fogalmazott, hogy itt ez a kedvezményezetti kör nem jelent több százezres terhet a magyar államgazdaság számára. Itt tulajdonképpen pár tucat művészről van szó, akik ezzel a kedvezménnyel élnek. Számítsunk csak gyors fejszámolással! Azok a művészek, akik elvégzik a Táncművészeti Főiskolát, és 22 éves korukban friss diploma birtokában, magas szakmai előremenetel után lehetőséget kapnak, hogy az itt jelzett négy, nagy hagyománnyal rendelkező balettegyüttes valamelyikében ‑ ugye, a törvény eddig csak rájuk terjedt ki, a Magyar Állami Operaházban működő Nemzeti Balettre, a Győri Balettre, a Pécsi Balettre és a Szegedi Kortárs Balettre ‑, akik már pályájuk kezdetén ezen együttesekben társulati tagságot kaphatnak, az már önmagában egy nagy presztízsű elismerés. Tehát azt mondhatjuk, hogy jó volt az eddigi törvényi szabályozási kivétel, hiszen akik ezekben a társulatokban 25 éven keresztül tevékenykedhetnek, ha ők 47 éves korukban ‑ amikor elgondolhatjuk, hogy ezek a már gyerekkoruktól kezdve, 5-6 éves koruktól fogva nagyon erőteljes napi dresszúra alatt álló művészek, akik elképesztő módon terhelik a csontrendszerüket, az ízületeiket ‑ ott vannak, hogy már nem érzik magukat színpadképesnek, és erről sok esetben orvosi papír is van, igenis legyen egy lehetőség arra, hogy ha ők nem kívánnak a társulatban más módon tovább működni, vagy akár oktatói, tanári pályára menni, akkor egy átmeneti járadékban részesülhessenek. Még egyszer hangsúlyozzuk tehát, hogy nagyon kevesen éltek ennek a kedvezménynek a lehetőségével.

Ugyanakkor, aki jól ismeri a néptáncosok körét, az amatőr együttesekben is láthatjuk, hogy a mindennapos mozgás vonatkozásában is igenis nagyon nagy intenzitást fejtenek ki azok a gyerekek, akik a néptánc területén dolgoznak, és láthatjuk, hogy a színpadon milyen teljesítményt nyújtanak, és nemcsak az egész Kárpát-medencében, hanem a határon túli diaszpóraterületeken is milyen kulturális önazonossággal bír az, amikor a néptánc tevékenységében alkotó módon részt vesznek helyi közösségek.

(9.20)

Igen ám, de vannak professzionális együtteseink, akik a legmagasabb szinten reprezentálják évtizedek óta a nemzetközi színtéren is a kodályi, bartóki úton indulva és a táncházmozgalomban megerősödve a legmélyebb gyökerű magyar kultúrát, a magyar népművészetet. Azt gondoljuk, hogy ez a fajta kedvezménykibővítés, ami a törvénymódosítás előterjesztésében szerepel, jogos és igazságos. Tehát a táncművészeti szakmában az azonos diplomával rendelkező művészek számára nemcsak a balettosoknak, hanem immáron majd a néptáncosoknak is lehetővé teszi az említett kedvezményi kör igénybevételének lehetőségét.

Előre gondolom, hogy ellenzéki képviselőtársaim részéről fölmerülhet az a kérdés ‑ ezért kicsit megelőzném ‑, hogy mi van azzal a dicső múlttal, amikor még 25 év után bármelyik művész nyugdíjba mehetett. Hát, az nem volt olyan dicső múlt, tisztelt képviselőtársaim, mert 2011 előtt, amikor az öregségi nyugdíj előtti 25 éves művésznyugdíjat igénybe vették a művészek, nagyon sanyarú feltételekkel vehették csak igénybe.

Nem véletlen, hogy az elmúlt fél évszázadban lehetőséget kapó művészek sorából mindössze 500-an éltek ezzel a lehetőséggel. Tehát ma a statisztikai adatok szerint 500 művésznyugdíjas van, olyanok, akik ezt még a régi rendszer szerint vették igénybe. S miért? Azért, mert az a mostani értéken egy 100 ezer forint körüli juttatást biztosított. Ez igazságtalan, mert nem ismeri el a magyar művészet lényegét, nem ismeri el annak megfelelő pozíciójában az értékét. Amikor mi szakítottunk ezzel a hagyománnyal, akkor egyúttal a művészek megalázásával is szakítottunk, illetve az ország gazdasági lehetőségeihez igazítottuk a korábban rossz szabályozási környezetet.

Azt mondhatjuk tehát, hogy manapság, amikor végre arról intézkedik a kormány, hogy 15 százalékos általános bérfejlesztést hajt végre a kulturális szférában, és január 1-jétől több mint 20 ezer kulturális közalkalmazott számára 15 százalékos béremelést kezdeményezett Balog Zoltán miniszter úr, s ezt a kormány támogatta és elfogadta, akkor azt mondhatjuk, hogy a 20 ezer fős közalkalmazotti létszámhoz viszonyítva a korábbi csökkentett értékű művésznyugdíj 500 fős igénybevétele majdnem hogy elenyésző létszám. Ehhez viszonyítottan is az a pár tucat ember, akik ma a 157 ezer forintos, átlagosan 160 ezer forintra taksált átmeneti járadékban részesülnek, tehát balettművészeti, majd a kezdeményezés folytán táncművészeti járadékban részesülnek, nos, ez a 160 ezer forintos nyugdíj vagy nyugdíjszerű ellátás sem jelent olyan nagy kihívást, ezért a művészek kevés esetben élnek ezzel a kedvezménnyel. A nemzetgazdaságot tehát nem fogja megrengetni. Az lehet az esetlegesen további felmerülő kérdés, hogy ennek a költségvetési fedezete biztosított‑e. Igen, a költségvetési fedezete biztosított ennek a kedvezménytételnek.

Annyit szeretnék még befejezésül az indítványt tevő miniszter úrnak, képviselőtársamnak, valamint a tisztelt Országgyűlés felé tisztelettel jelezni, hogy ‑ mint ahogy ezt ő is jól tudja ‑ a népi kultúra magasabb szintű pozicionálása érdekében a kormányzat a Hagyományok Háza pozícióit egy nagyon jelentős csomagban tovább erősíti. Nemcsak hogy felújítjuk 5,5 milliárd forintos nemzeti forrásból a Hagyományok Háza székhelyét, a Budai Vigadót ‑ a Pesti Vigadó csodálatos állapotban már a közönség rendelkezésére áll ‑, hanem a Hagyományok Házát a legmagasabb presztízsű nemzeti intézmények sorában tovább emeljük, és egy határon túli hálózati kiépítés terveit most állítja össze a Hagyományok Háza.

Nagyon szeretnénk, ha ezt az örökséget, ezt az ezredéves népművészeti örökségünket, amelynek a táncházmozgalommal már egész komoly hálózati rendszere épült ki, a legmagasabb szintű állami háttérintézményünkkel, a Hagyományok Házával egy szakmai innovációs keretbe tudnánk foglalni. Tehát a konzervatív nemzeti kormány gondolkodásában kiemelt szerepet kap napjainkban és a jövőben is a népművészet és a népi kultúra támogatása.

Ezért is gondoljuk úgy, hogy Balog Zoltán és Lázár János előterjesztése, ami a parlament elé került, mindenképpen támogatandó, és arról tudok beszámolni, hogy a kormány természetesen jó szívvel támogatja a kedvezményezetti kör említett együttesekkel történő kibővítését és a balettművészeti járadék táncművészeti járadékká történő átalakítását. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)