Felszólalás adatai

DR. VARGA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Írhat-e az író magyar bűntudat és kétségbeesés nélkül, miközben tudja, hogy azért a nyelvért, amelyen ír, embereket megaláznak és csöndesen lelki halálra ítélnek? Európa sokáig nem hitte a gázkamráról szóló történeteket. A mai Európa ugyanúgy nem hiszi el, hogy a kisebbségi lélekgyilkolás világos nappal, mosolygó arcok és nemesnek ítélt politikai magatartás árnyékában folyik.

Tisztelt Ház! Csoóri Sándor idézett sorai jutottak eszembe, amikor ezen a nyáron Marosvásárhelyen, a Bolyai Líceum előtt érdeklődtem egy idős asszonytól, hogy merre találom Sütő András sírját. A néni szinte sírva panaszkodott, hogy bár közel 90 esztendeje él a székelység fővárosában, mostanában gyakran kérdőre vonják, miért beszél magyarul, hiszen a város már román többségű. Valóban drámai változás történt, hisz az 1910-ben még 89 százalékos magyar többségű marosszéki fővárosban ma már csak 44 százalék a magyar anyanyelvű, 52 százalék a többségi román nemzet tagja.

A közelmúltban nyilvánosságra került román kommunista párti dokumentum tervszerűen előirányozta a város etnikai összetételének betelepítés útján történő megváltoztatását, ugyanúgy, ahogy azt a kincses Kolozsváron tették. Hiába tüntetett 1990. február 10-én Sütő András vezetésével százezer magyar a teljes körű anyanyelvi oktatás megteremtéséért, hiába volt csak gyertya és imakönyv a kezükben, a soviniszta válasz az 1990. március 19-ei magyarellenes pogrom, az úgynevezett fekete március volt. Mindannyiunk előtt ismeretes, hogy a környező román falvakból ittas és analfabéta embereket vezényeltek Marosvásárhelyre, és a brutális beavatkozás következtében Sütő Andrást félig megvakították.

(9.30)

E drámai események annak kapcsán is eszünkbe kell hogy jussanak, hogy néhány napja valóban riasztó híreket kaptunk az úgynevezett szociálliberális román kormány háza tájáról, amikor is kijelentették, hogy az első intézkedések között érvényteleníteni fogják a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar karának létrehozásáról szóló határozatot. Nota bene, úgy látszik, a szociálliberális kormányoknak vagy pártoknak a sajátossága ilyen nemzetellenes politika létrehozása. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Szégyelld magad! - Közbeszólások az MSZP soraiból.)

Tisztelt Ház! Immár 93 esztendeje annak, hogy 1919. május 11-én a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem utolsó rektora, Schneller István a következőket mondja a betóduló fegyveres román katonáknak: "A kényszerűség és a szuronyok nyomása alatt átadom az egyetem épületeit, de a tudományt és a kultúrát magunkkal visszük, azt nem hagyjuk itt." A rektor úr akkor még nem tudhatta (Folyamatos zaj.), hogy a trianoni békeszerződéssel a magyar egyetemi hálózat is végleg megcsonkításra került, és az 1581-ben Báthory István erdélyi fejedelmünk által alapított kolozsvári egyetemünk óriási feladata lesz az anyanyelv megőrzése. 1945 után a Bolyai Egyetemet még néhány évig meghagyták magyarnak, majd 1959-ben fondorlatos módon egyesítették a Babeşsel, ezt követően hallani sem akartak az önálló magyar egyetem visszaállításáról. 1959-ben e gyalázatos tettért lett öngyilkos Csendes Zoltán rektorhelyettes és a kiváló nyelvtudós, Szabédi László. A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem 1945 után kivált a Bolyaiból, és ugyanazzal a módszerrel tették román többségűvé, mint a kolozsvári egyetemet.

Az erdélyi magyarság célkitűzéseinek egyik legfontosabb része az önálló magyar egyetem megteremtése, hisz az 1872-ben létrehozott Ferenc József Tudományegyetem Európa legkorszerűbb magyar nyelvű egyeteme volt, és ahogy annak alapítási dátumát idéztem - bár nem lehet hallani -, a kolozsvári időben megelőzte a nagyszombati egyetem létrehozását. Az utóbbi időben román és magyar kapcsolatok örvendetes javulásának igazi fokmérője az lenne, ha mind Marosvásárhelyen, mind Kolozsváron teljesülne a vágya kisebbségben élő magyar testvéreinknek.

Tisztelt Országgyűlés! Bár nem lehetett hallani, Csoóri Sándorral kezdtem és - hátha most már túl tudom kiabálni képviselőtársaimat - Csoóri Sándor gondolataival fejezem be napirend előtti felszólalásomat: "A magyar nyelv maga is elkötelezettség. A nyelv maga is erkölcs. Tisztátalan lenne a lelkiismeretem, ha belenyugodnék abba, hogy azért a nyelvért, amelyen lázbeteg vagy mohazöld szavakkal verset írok, másoknak, bárhol éljenek is, bűnhődniük kell."

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Megkérdezem, hogy a kormány nevében kíván-e valaki válaszolni. Igen, megadom a szó Rétvári Bence államtitkár úrnak.

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselők! Tisztelt Ház! Már másodszor merült fel ez a téma itt napirend előtt... (Folyamatos zaj.)

ELNÖK: Elnézést, egy kis türelmét kérem. Kérem a tisztelt képviselőtársakat, hogy a baráti beszélgetést, ha lehet, halkabban folytassák, hogy halljuk az államtitkár úr válaszát. Megadom a szót, és 20 másodperccel tovább öné akkor a szó.

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Én csak annyit említenék meg, hogy nem feltétlenül lesz erősebb attól valakinek a nemzetpolitikai elkötelezettsége, hogyha hangosabban kiabál a parlamentben. Lehet, hogy egy államtitkár asszonynak a normál hangon elmondott válaszában több tartalom és több elköteleződés van olykor-olykor, mintsem hogyha valaki azzal igyekszik nemzetpolitikai elkötelezettségének hangot adni, hogy minél hangosabban ordít itt a parlamentben. Jó lenne, ha egymást előbb meghallgatnánk, és nem kiabálnánk ezen a téren.

Én úgy gondolom, hogy ez a kormány azért igencsak rászolgált arra, hogy a határon túli magyarok is bízzanak benne, hiszen kevés olyan kabinet volt, amely kettős állampolgársággal és más tekintetben ennyit tett a határon túli magyarokért. Mi más bizonyíthatná egy kormányzatnak az elkötelezettségét ezen a téren, ha nem a tények (Szávay István: Most melyik felszólalásra válaszolsz egyébként? - Közbeszólás a Jobbik soraiból: Nyugi!), ha nem az előző két évnek az eredményei. Könnyű persze kiabálni, de nehezebb, úgy látszik, szembenézni azzal, hogy pontosan mi is történt két év alatt, hála istennek, mennyi jó dolog történt az önök támogatásával is az erdélyi magyarokkal kapcsolatban is.

Ahogy a képviselő úr is mondta, Erdélyben nagyon sok helyen nagyon nagy probléma van, olyan kérdésekkel, olyan problémákkal állunk szemben, amelyekre évek óta nem volt szerencsére példa. Leváltották a magyar prefektust Hargitában, Kovásznában, Szilágy, Hunyad megyékben, valamint a Kárpátokon túli Vaslui nagymegyében, alprefektusokat cseréltek, és leváltották az összes magyart Aradon, Brassóban, Marosban, Máramarosban, Szatmárban és Temesben, pedig ők a román jog szerint közigazgatási tisztségviselők - tehát párttagok sem lehetnek -, a közigazgatási rendszernek a tagjai. Ettől függetlenül az a gyakorlat vagy szokás, vagy elvárás, vagy az európai kulturális gyökér megszakadt, hogy a magyar többségű megyékben magyar prefektus vagy a jelentős magyar kisebbségben rendelkező megyékben magyar alprefektus legyen, tehát igencsak sok tekintetben sérült az erdélyi magyarok lehetősége ebben a tekintetben.

Ugyanakkor ez a kérdés Magyarország számára nem külügy, hiszen a határon túli magyarok nem a magyar külpolitika részei; azok az államok, amelyekben laknak, természetesen az, de maga az ügy már nemzetpolitikai ügy, sőt, több mint százezer honfitársunk tekintetében már állampolgársági ügy, tehát belügy, hiszen ők ugyanúgy állampolgári Magyarországnak, mint bárki más. És úgy érzem, hogy a sok eszköz közül, amelyet már említettem, mint például a kettős állampolgárság is, az európai területi társulásoknak, korábbi nevén EGTC-knek a kialakítása, ami pontosan a Partiumban, a határvidéken élő magyarok számára egyfajta közjogi kapcsolódást, egyfajta kulturális anyaországhoz tartozást is jelent, ezen a területen megvalósított nagyon sok eredményünk, úgy gondolom, hogy az ottani magyarok megmaradását is támogatni tudja, az ő helyzetüket is erősíti. Ugyanakkor az látható, hogy a szociálliberális unió és az új baloldali román kormány régóta nem látott magyarellenes intézkedéseket hozott, az első része volt ennek a magyarellenes hangnem, tehát szavakban nyilvánult meg, de pár hete az ócsárló kijelentéseket konkrét intézkedések is követték, amelyekre itt az orvostudományi egyetem és egyéb tekintetben még kitérnék a maradék két percemben.

A Marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar karának az ügyére mindannyiunknak és egész Európának is oda kell figyelnie. Ha csak a tényeket vesszük, és lecsupaszítjuk a naponta többször is elhangzó, időnként zavaros kommunikációtól, akkor láthatjuk, mi történt valójában. Még az előző román kormány kidolgozott és elfogadott egy tanügyi törvényt, amely három multikulturális felsőoktatási intézményt nevesít: a Babeş-Bolyai Egyetemet, a MOGYE-t és a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemet. A törvény értelmében ezekben az intézményekben létrehozhatók az önálló döntési jogkörrel felruházott magyar intézetek. A MOGYE román vezetősége megtagadta, hogy az egyetem chartáját a törvény szerint módosítsák. Március 27-én elfogadtak egy kormányhatározatot a MOGYE magyar-angol karának létrehozásáról, ezt követően a törvényt kidolgozó kormányt megbuktatták, és az új szociáldemokrata kormány első, demonstratív lépése az volt, hogy bejelentette: visszavonja az angol-magyar nyelvű kar létrehozásáról szóló kormányhatározatot, ezért a táblabíróság is felfüggesztette az eljárását. A MOGYE ügye szimbolikus, de stratégiai fontosságú is számunkra, nemzeti és szakmai szempontok alapján egyaránt kiemelendő. Mindannyian tudjuk, mennyire fontos, hogy egy közösségben legyenek olyan orvosok, olyan gyógyszerészek, akikhez anyanyelvükön tudnak fordulni a kezelésre várók.

De azt is meg kell említenünk, hogy nem ez az egyetlen kérdés, ami aggodalomra ad okot Romániában. Ismert, hogy május 7-én megállapodás született a szociáldemokrata kormányfő és a nem magyar kisebbségek képviselőcsoportja között, többek között arról (Az elnök csenget.), hogy támogatják egy olyan kisebbségi törvény elfogadását, amely nem tartalmazza a magyarok számára fontos kulturális autonómia lehetőségét (Az elnök csenget.), illetve a kisebbségek készek támogatni egy olyan választójogi módosítást, amely...

ELNÖK: Államtitkár úr, lejárt a felszólalási ideje. (Soltész Miklós: De később kezdte, elnök úr!)

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Egy mondattal befejezem. Tisztelt képviselő úr, a magyar kormány ott lesz minden magyar mellett, akár magyar állampolgár, akár nem magyar állampolgár, a szerzett jogaikat nem érheti sérelem.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Felszólalások:   7-12   13-20   21      Ülésnap adatai