Felszólalás adatai

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a kommunista diktatúra által kitelepítettek, valamint az őket befogadók emlékének megörökítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája. Az előterjesztést H/5540. számon, a bizottsági ajánlást pedig H/5540/14. számon megkapták és megismerhették.

Tisztelt Országgyűlés! Indítványozom, hogy a vitában benyújtott módosító javaslatokat két szakaszban tárgyalja az Országgyűlés.

Felkérem Szűcs Lajos jegyző urat, hogy ismertesse az egyes vitaszakaszokat.

DR. SZŰCS LAJOS jegyző: Tisztelt Országgyűlés! Az elnöki javaslat a következő. Az első vitaszakaszban az ajánlás 9., 11., 12., 13., 14., 15., 16. pontjai találhatók, amelyek a határozati javaslat 1. pontjának megváltoztatását, illetve kiegészítését kezdeményezik. A második vitaszakaszban a Házszabály rendelkezéseinek megfelelően a címhez és a preambulumhoz érkezett módosító javaslatok, illetve az ehhez kapcsolódó ajánlási pontok találhatók az ajánlás 1., 8., 10., 2., 3., 6., 4., 7. és 5. pontjai szerint.

ELNÖK: Köszönöm, jegyző úr. Tisztelt Országgyűlés! Aki ezzel egyetért, kérem, hogy kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.) Köszönöm.

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége az indítványt elfogadta.

Tájékoztatom önöket, hogy a vitában a felszólalási időkeret vitaszakaszonként hat perc.

Tisztelt Országgyűlés! Megnyitom a részletes vita első szakaszát az ajánlás 9., 11., 12., 13., 14., 15. és 16. pontjaira. Megkérdezem, hogy kíván-e valaki felszólalni. Megadom a szót Farkas Gergely képviselő úrnak, a Jobbik képviselőcsoportjából.

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A 12. és a 14. ajánlási pontokhoz szeretnék hozzászólni. A 12-est rövidre is zárnám, ugyanis örömmel konstatáltuk, hogy a bizottság támogatta azt a módosító javaslatunkat, amelyet Murányi Leventével közösen nyújtottunk be. Ez azt a célt szolgálja, hogy a közszolgálati médiaszolgáltatókat is kérje fel a kormány, hogy emlékezzenek meg erről a tragikus eseményről. Csak bízni tudok benne, hogy ez az álláspont a zárószavazásig, pontosabban a következő héten a módosítók szavazásáig nem fog megváltozni, és ez végül bekerül a törvénybe.

Amiről hosszabban szeretnék értekezni, az a 14. ajánlási pont. Nagyon megtisztelne államtitkár úr, ha figyelne a felszólalásomra. Köszönöm szépen. Arról lenne szó ugyanis, hogy az általános vitában már részletesen értekeztem arról, hogy a jelenlegi kárpótlásról szóló kormányrendelet diszkriminatív módon nem kárpótolja azokat, akik az ötvenes években három évnél kevesebbet voltak Hortobágyra vagy máshova kitelepítve, vagy három évnél kevesebb szabadságvesztésre voltak ítélve. Én sem értem és az érintettek sem értik azt, hogy miért így született meg ez a törvény, amit még annak idején 2000 végén a Fidesz hozott meg.

Annak reményében nyújtottam be egy módosítást szintén Murányi Leventével, hogy ennek a határozati javaslatnak az apropóján ezen a kárpótlási törvényen is tudunk módosítani, ami - hozzátenném - sajnálatos módon egyébként már nem sok embert érint, ugyanis kevesen élnek azok közül, akik az ötvenes években néhány éves gyerekként vagy fiatalként részesei lehettek a kitelepítésnek. Tehát nagyon minimális számú emberről lenne szó, akiknek meg kellene adni ezt a társadalmi igazságosság szempontjából fontos kártérítést. Nem értem, hogy miért nem támogatta a kormány és a kormánypárti képviselők ezt a bizottságban. Azért is kevésbé értem az elutasítást a kormány részéről, mert önök is 2003-ban, 2004-ben, 2005-ben és 2006-ban benyújtottak egy olyan határozati javaslatot, amely szintén ezt a kérdést szerette volna rendezni. Úgy gondolom, most itt az ideje, hogy ebbe a határozati javaslatba belefoglaljunk egy új f) pontot, ami erre kéri fel a kormányt.

Tisztelettel kérem államtitkár urat, magyarázza el nekem, hogy miért nem támogatja ezt a módosító javaslatunkat a kormány. Miért probléma az önöknek, amit néhány évvel ezelőtt még szerettek volna megvalósítani. Még egyszer mondom, gazdasági szempontból, a költségvetés egészét érintve minimális - nem én mondom ezt, hanem képviselőtársam mondta; nincs nálam az a papír, de szívesen előkeresem, ahol ő nyilatkozta még ellenzéki képviselőként érvelve az akkori MSZP-s kormánynak, hogy összgazdasági szinten ennek minimális - hatása van, olyan kevés embert érint már. Szeretném megkérdezni, hogy mi az elutasítás oka, és ha nem ebben a határozati javaslatban szeretnék ezt a kérdést rendezni - bízom benne, hogy nem így lesz, hanem meggondolják magukat, de ha mégis így lenne -, akkor milyen módon szeretnék ezt a kérdést a helyére tenni és megszüntetni a jelenlegi diszkriminatív szabályozást, és minden olyan ember, aki - ha eltérő időpontban és időtartamig is - megszenvedte a kommunista, elsősorban Rákosi-rendszert, kárpótlásban részesülhessen. Arra kérem Rétvári államtitkár urat, hogy válaszoljon erre a kérdésemre.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Kétperces felszólalásra megadom a szót Ferenczi Gábor képviselő úrnak, Jobbik-képviselőcsoport.

FERENCZI GÁBOR (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Az ajánlás 16. pontjához szeretnék hozzászólni. Dr. Gaudi-Nagy Tamás és Murányi Levente képviselőtársaimmal közösen nyújtottunk be egy módosító javaslatot, amely egy kiegészítést jelent: az Országgyűlés szorgalmazza az alapvető emberi jogok sérelmét megvalósító és emberiesség elleni bűncselekményt jelentő kitelepítésekben, a kommunista önkény kiszolgálásában közreműködő személyek felelősségre vonását a lehető leghatékonyabb jogállami eszközökkel.

Úgy gondoljuk, a határozati javaslat akkor érheti el igazi célját, ha az Országgyűlés kinyilvánítja az elszámoltatás óhaját és szükségességét. A számtalan kitelepítés, elhurcolás, meghurcoltatás és kivégzés nyilvánvalóan sérti a hazánkban becikkelyezett nemzetközi egyezményeket; azok egyértelműen emberiesség ellenes bűncselekmények voltak. A Jobbik Magyarországért Mozgalom számára kiemelkedően fontos az elszámoltatás, a valódi rendszerváltás véghezvitele, amelyet a kétharmados kormánytöbbség az elődeihez hasonlóan elszabotál, önök ugyanis hosszú hónapok óta hétről hétre leszavazzák a kommunista luxusnyugdíjak megszüntetéséről szóló jobbikos törvényjavaslat napirendre kerülését.

(21.20)

Biszku Béla, az '56-os hóhér továbbra is az önök segítségével éldegélhet több százezres nyugdíjából, s eközben '56 szellemiségét és az áldozatok emlékét sértegetheti a televízióban.

Miközben Károlyi Mihály szobra pedig továbbra is itt állhat a Kossuth téren, s önök igazából csak a kommunikáció szintjén szeretnének leszámolni a kommunizmussal, mégis kérem önöket, hogy támogassák módosító javaslatainkat, hogy kifejezhesse az Országgyűlés az elkövetkező felelősségre vonásra vonatkozó óhaját.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Novák Előd képviselő úr, a Jobbik képviselőcsoportjából.

NOVÁK ELŐD (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr, illetve ismételten sajnálom, hogy egymást követik a jobbikos felszólalások (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Mi is! - Derültség.), és nem hallunk kormányzati választ. Rendszerint zárszóban, amikor már nincs viszonválaszra lehetőség, akkor elmondják a magukét...

ELNÖK: Kedves képviselő úr, az ajánlási pontokhoz kérnénk szépen az álláspontját.

NOVÁK ELŐD (Jobbik): A 15., 16. ponthoz szólok, és épp arra szeretném rábírni a kormányt, illetve akár a kormánypárti képviselőket, hogy szóljanak hozzá, mert méltatlan az, hogy akkor szólnak már csak zárszóként hozzá, amikor már nem fogunk tudni rá reagálni. Mi egy vitát szeretnénk arról, hogy miért szeretnénk a 15. és 16. ajánlási pontban érdemi változtatásokat.

Az látható, hogy olyan szintű módosító javaslatokat elfogadtak, akár Szávay István képviselőtársamtól is, smely szerint az oktatási intézményeket is emeljük be azok közé, amelyeket szükséges felkérni, hogy méltón megemlékezzenek a kitelepítésekről, tehát nemcsak a központi államigazgatási szerveket, az egyházakat, civil szervezeteket, önkormányzatokat, hanem az oktatási intézményeket is. Ez jó és szép, de nézzük az érdemi módosító javaslatokat, hogy azokat viszont miért szavazzák le. Tehát ne merüljön ki a nemzeti együttműködés rendszere abban, hogy általában, ha helyesírási hiba javítását javaslok, akkor azt nagy kegyesen esetleg kijavítják, de érdemi módosításokra már nem hajlandók.

Azt gondolom, a két legfontosabb a két utolsó, a 15. és a 16., illetve a 14-esről már hallottunk Farkas Gergelytől, ezért szorítkoznék a két utolsóra. Azt gondolom, hogy az utolsóban rendkívül fontos a felelősségre vonás kérdése, hogy nem elég kinyilvánítani, hogy elítéljük ezeket a kitelepítéseket, hanem amennyire lehet, még találjuk is meg a felelőseit. Főleg, ha tágabban tudnánk persze értelmezni, és nem csak a Rákosi-korszakra kellene szűkíteni - mint ahogy az eredeti javaslat megtette - a kommunista telepítéseket, akkor bizony még találhatunk ott egy-két Biszku Bélát, aki akár 90 év fölött és hozzá hasonló bűntársaik akár még itt is élhetnek közöttünk. De ha másért nem, mondjuk ki, hogy a felelősséget, ha lehet, igenis, üldözni kell, és meg kell találni a felelősöket.

Rendkívül fontos lenne a jóvátétel is a másik pontban, amelyre szintén nem kaptunk választ, Farkas Gergely képviselőtársam sem kapott már arra, hogy miért csak az kap kárpótlást, aki három évnél több ideig volt kitelepítve. Akit akár egy napig elszakítottak, de úgy, hogy nem tudta, hogy mikor teheti be újra, mondjuk ide, Budapestre a lábát, azt gondolom, az kellő traumán ment keresztül, hogy azt már kárpótolják. Tehát aki egy-két évig kellett csak elszenvedje a kitelepítést, azt is megilletné a kárpótlás.

Azt gondolom, erre joggal várunk választ, és nem olyan eljárásban, amikor már nem tudunk rá reagálni, mint ahogy meg is tette az előző napirend végén például Németh Zoltán is visszaélve, és félve, gyáva módon, megfutamodva az érdemi vita elől nyilvánvalóan, nem túl lovagias módon ráadásul, hogy abba ne is menjek bele, hogy miket citált még ide más ügyeket.

Maradjunk valóban a tárgynál, hogy miért szükséges a jóvátétel és a kárpótlás. Azért, mert a kettős mércéből elegünk van, amelyek az előző ciklusokat jellemezték, és sajnos úgy néz ki, hogy ezt is. Mert erkölcsi elégtétel, az ugye, jár. Gyönyörűen bánnak a szavakkal, preambulumok szintjén elintézik az antikommunizmust, kinyilvánították az alaptörvény átmeneti rendelkezéseiben, tulajdonképpen beemelték az alaptörvénybe, hogy a kommunizmus áldozatainak erkölcsi elégtétel jár. Micsoda nagy szó!

De aztán kifejezetten megtiltották, hogy új jogcímen bármiféle jóvátétel kivethető legyen. Persze a régi jogcímek, a különböző kárpótlások, mondjuk, a holokauszt, az úgynevezett holokauszt áldozatainak, na, az persze mehet. A költségvetésben még mindig tétel sok egyéb mellett az 1947-es párizsi békeszerződésből eredő jóvátétel címén, ha jól emlékszem, 1,7 milliárd forint. Bólogatnak jobbikos képviselőtársaim, nekik is a szívükbe markolt, és minden magyar adófizető zsebébe is, hiszen velük fizettetik meg, mint valami bűnös nemzetként ezeket a kárpótlásokat, sok egyéb, holokausztmúzeum és egyebek mellett.

Tehát azt gondolom, ez méltatlan, hogy kárpótlás ilyen szinten az erkölcsi elégtételen túl nem jár vagy legalábbis nem megfelelő mértékű. És az sem mindenkinek, mint ahogy láthattuk, hogy például csak a három éven túliaknak jár meglehetősen alacsony összeg tulajdonképpen méltatlanul.

A felelősségre vonásról is kell néhány szót ejtsünk, hiszen azt látjuk, hogy ezek is általában kimerülnek abban, hogy azt mondják, hogy az új alaptörvény megteremtette a lehetőséget. Kérem szépen, lehetőség volt korábban is nemcsak a számonkérésre, de amit szintén az új alaptörvénynek tulajdonítanak, az úgynevezett Biszku-féle kommunista luxusnyugdíjak elvételére is lett volna már lehetőség bőven.

Hiszen mi például a lengyel jogi szabályozást már 2010 júliusában átültettük a magyar jogrendszerbe, és benyújtottuk az Országgyűlésnek, amit önök ma is, múlt héten is és számtalan alkalommal már leszavaztak, már a napirendre vételét is, pedig módosító javaslatokkal lenne még lehetőségük kiherélni, ahogy szokták azt az igazi, gyökeres változást célzó javaslatokkal, de önök erről hallani sem akarnak.

Már mióta húzzák? Meddig akarják még jutalmazni Biszku Bélát? Majd amikor már a halálos ágyán lesz, majd akkor fogják ide behozni? Amikor már csak tényleg néhány embert érint? Ma még több ezer embert érint a kommunista luxusnyugdíjak ügye. Ma még több ezer embert jutalmaznak, évi több milliárd forintról beszélünk. Miközben a kisembereket sanyargatják megszorításokkal, aközben ezeket a kommunista bűnösöket nemhogy elszámoltatni nem hajlandók, és le fogják szavazni, biztos vagyok benne, vita nélkül, nem kell, hogy részt vegyenek ebben a vitában, gyáva módon megfutamodhatnak ez elől természetesen, vagy majd a zárszóban mondhatnak valami csúsztatást, amire nem tudunk reagálni, de érdemi elszámoltatás itt természetesen nem lesz. Sőt, továbbra is jutalmazzák ezeket a kommunista bűnösöket.

Ez az, amiből nekünk elegünk van, és ezért nyújtottuk be ezeket a javaslatokat, és néhányat nyilván lesz is lehetőségünk plenáris szavazásra kikérni, ott ott lesz a nevük mellett, ország-világ megláthatja: ki az, aki kommunista bérenc, és ki az, aki valódi rendszerváltást akar. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Kettőperces felszólalásra megadom a szót Menczer Erzsébet képviselő asszonynak, a Fidesz képviselőcsoportjából.

MENCZER ERZSÉBET (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A 14. ajánlási ponthoz szeretnék hozzászólni, és szeretnék egy pontosítást tenni arra vonatkozóan, amit Novák képviselő úr mondott. Nem azért nem fogadta el a kulturális és sajtóbizottság Szávay István képviselő úr 14. ajánlási pontját, mert nem értünk vele egyet, hanem elmondtuk a bizottsági ülésen is, hogy az én módosító javaslatomban már eleve benne vannak az oktatási intézmények, tehát kétszer elfogadni valamit nem lehet.

És akkor itt szeretnék utalni Novák képviselő úrnak a bizottsági ülésen tett fantasztikus megjegyzésére, az eredeti módosító javaslatban nincs vessző a "beleértve az oktatási intézményeket" előtt.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Kettőperces felszólalásra megadom a szót Ferenczi Gábor képviselő úrnak, a Jobbik képviselőcsoportjából.

FERENCZI GÁBOR (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Novák Előd képviselőtársamra szeretnék ráerősíteni. A 16. ajánlási pontban szereplő, Gaudi-Nagy Tamás, illetve Murányi Levente képviselőtársaimmal benyújtott módosító javaslatunkkal nem gyengíteni, hanem éppen hogy erősíteni szeretnénk a határozati javaslatot. Hiszen az általános vitában az előterjesztő részéről el is hangzott ez, hogy nem szeretnék, ha valaki gyengíteni próbálná ennek a határozati javaslatnak a lényegét.

Viszont önök is bizonyára ismerik a Kárpátia együttes azon egyik dalának a szövegét (Dr. Rétvári Bence: Énekeld el.), amelyben szerepel az a sor, hogy "neveket akarok hallani". Az önök padsoraiban foglal helyet Wittner Mária képviselő asszony, ennek szögesen ellentmond, hogy éppen a múlt héten, február 20-án szavazták le az ügynöklisták nyilvánosságra hozatalával kapcsolatos jobbikos indítványunkat.

Sajnos, itt is azt tapasztaljuk, mint amit a rendszerváltásnál is, hogy nagyot tudnak mondani, de valójában ezt sohasem követik tettek. Amikor a tettek mezejére lehetne lépni, például a mai napon is újból leszavazták a Jobbik azon indítványát, hogy a kommunista luxusnyugdíjakat vegyük el azoktól, akik az elmúlt évtizedekben éppen azáltal szereztek ilyen hatalmas összegű nyugdíjakat, hogy miközben állami tisztségekben voltak, vagy akár itt a parlamentben ültek, és részt vettek a magyar emberek elnyomásában, a diktatúra fenntartásában, pont ezek az emberek azok, akik most is élősködhetnek az országon.

Ajánlanám a figyelmükbe a lengyel példát, ahol néhány évvel ezelőtt maximálták a nyugdíjakat, és igenis keményen megbüntették azokat, akik a diktatúra fenntartásában részt vettek. Kérem önöket, hogy gondolják át, és támogassák a Jobbik módosító javaslatát.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Felszólalásra következik Gyüre Csaba képviselő úr, a Jobbik képviselőcsoportjából.

DR. GYÜRE CSABA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az ajánlás 9. pontjához szeretnék hozzászólni, amelyet Gaudi-Nagy Tamás és Murányi Levente képviselőtársaim nyújtottak be, és mivel nincsenek itt, ezért mindenképpen szeretném képviselni a gondolataikat.

(21.30)

Ezzel kapcsolatban elsősorban azt fájlalom, hogy a bizottság nem támogatta ezt a módosítást, a 9. pont módosítását. Miért is esik ez nekem rosszul? Illetve azt gondolom, hogy minden magyarnak rosszulesik, hiszen ez a szellem, amelyet itt a bizottsági ülésen a kormányzati többség képviselt, ez álláspontom szerint élesen összeütközésben áll az önök által elfogadott alaptörvénnyel.

Ha az alaptörvényt megnézzük, már az első mondata azzal kezdődik, hogy "Mi, a magyar nemzet tagjai, az új évezred kezdetén, felelősséggel minden magyarért kinyilvánítjuk az alábbiakat." Tehát már így kezdődik az alaptörvény, majd az alapvetések D) cikke kimondja azt, hogy "Magyarország az egységes magyar nemzet összetartozását szem előtt tartva felelősséget visel a határain kívül élő magyarok sorsáért." Tehát már ez az, aminek alapvetően meg kellene határoznia egy országgyűlési képviselőnek is a működését, aki az alaptörvényeket be akarja tartani Magyarországon. Mi párturalmi alkotmánynak neveztük ezt az alaptörvényt, amelyet éppen önök hoztak, és pontosan kirívó dolog az, ha éppen önök nem tartják ezt be, ráadásul úgy, hogy ez álláspontunk szerint nemzeti érdekeket is sért, hiszen pontosan ezt a felelősséget nem viselik a magyar nemzet sorsáért, és itt a határon túl élő magyarokról van szó. Hiszen Gaudi képviselőtársam és Murányi képviselőtársam pontosan erre hívja fel a figyelmet, hogy a kommunista diktatúra az egységes magyar nemzetből nemcsak a csonka határon belüli magyarokról intézkedett, hanem a határon túl élőket is ugyanúgy sújtotta, mint a csonka határon belülieket. A 9. pont ezt pontosan erre bővítené ki, és ez nem jelent sem kárpótlást, sem egyebeket, ez csak egy megemlékezést jelent, hogy megemlékezik a kommunista diktatúrák alatt a megcsonkított hazából, a Felvidékről, a Délvidékről, Erdélyből és a Kárpátaljáról jogtalanul tömegesen deportált és kitelepített családokról.

A változás mindösszesen annyi, hogy a megemlékezést kibővíti a teljes magyar nemzetre, az egységes magyar Kárpát-medencei magyar nemzetre bővíti ki a megemlékezést, hiszen ugyanúgy meghurcolták a magyarokat a Felvidéken. Hiszen ismerjük a folyamatos kitelepítéseket, hogy kárpótlás nélkül kellett otthagyniuk minden vagyonukat, vesztették el a házukat és mindenüket, teljes mértékben az állampolgárságuktól megfosztották őket, a vagyonuktól, teljes jogfosztás állapotába kerültek a kommunista diktatúra idején, csak azért, mert magyarok voltak. De ugyanúgy beszélhetünk Kárpátaljáról, ha továbbmegyünk, hogy ott hogyan telepítették ki, hogyan hurcolták el málenkij robotra, hogyan gyűjtötték össze Szolyván a gyűjtőtáborba a magyarokat, hogyan telepítették ki a gulágra ezeket az embereket. Ők szintén ugyanúgy magyar emberek voltak, és ugyanúgy a kommunista diktatúrák kitelepített áldozatai voltak. Ugyanúgy mehetünk tovább a Délvidékre, Erdélybe, ugyanúgy nézhetjük, hogy hogyan szedték össze a magyarokat Erdélyből, hogyan vitték el, hogyan deportálták őket, csak azért, mert magyarok, az Al-Duna mocsaraiba, és kellett ott hosszú éveken keresztül dolgozniuk, és hányan nem jöttek vissza. Ugyanúgy, ahogy nem jöttek vissza a gulágról, Szibériából és mindenhonnan, és ez leginkább a kárpátaljaiakat érintette, belőlük talán a legkisebb arányban jöttek vissza a kitelepítettek. De ugyanúgy érintette a délvidéki magyarságot a kitelepítés folyamatosan, és igenis, azt gondolom, hogy azzal lesz hű a parlament ahhoz, hogy miről szól ma az alaptörvény, hogy mi Magyarország Alaptörvénye, hogy valóban felelősséget viselünk-e a határainkon túl élő magyarokért, hogy valóban van-e bennünk felelősségérzet, bennünk, országgyűlési képviselőkben.

Akkor, amikor meghozunk egy törvényt, és valamely képviselőtársunk éppen odafigyel a határon túl élő magyarokra, mert kifejezetten érzékeny erre, odafigyel rá és előterjeszti, és már a bizottsági ülésen leszavazzák, hogy erről nem is kell beszélni, holott ennek sem anyagi vonzata, sem más vonzata nincsen, akkor pedig miért ne emlékezhetnénk meg erről is? Miért ne emlékezhetnénk meg azokról a kommunista áldozatokról, kitelepítettekről, akik a csonka határon túl viselték el ezt? Sokkal nehezebb körülmények között kellett nekik ezt elviselni, hiszen őket ott még a saját magyarságukban is, önmagában a magyarságukért is meghurcolták ezekben az országokban, hiszen ők soha nem akarták elhagyni a hazájukat. Nem is hagyták el a hazájukat, és igyekeztek megmaradni akkor már egy idegen hatalom elnyomása alatt magyarnak, és akkor pont őket felejtjük ki ebből a törvényből, és nem vesszük be, szembemenve az alaptörvény útmutatásaival, azzal, hogy "felelősséget érzünk minden magyarért"?

Könyörgöm, képviselőtársaim, akik még itt vannak e késői órán, nagyon kevés számmal a kormányzati padsorokban, máshol meg szinte senki, itt az MSZP padsoraiban, viseljük ezt a felelősséget, ha már beletettük az alaptörvénybe. Hiszen akkor, amikor 2010-ben ez a parlament összeült, akkor, amikor azt mondtuk, hogy adjunk állampolgárságot a határainkon túl élő magyaroknak, akik még ma is magyarnak vallják magukat, akkor azt hittük, hogy itt valóban egy olyan magyar nemzeti egység tud megvalósulni, ha politikai szinten lesznek is összecsapásaink és egyet nem értéseink, legalább a határon túl élő magyarokért való teljes kiállásban azért egyet fogunk tudni érteni, és legalább, képviselőtársaim, ezt a felelősséget ebben az esetben is vállaljuk fel.

Én csak ezt kérem mindenkitől, és köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Szávay István képviselő úr, a Jobbik képviselőcsoportjából.

Öné a szó.

SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Az ajánlás 11. és 13. pontjához kívánok hozzászólni, két módosító javaslattal éltem. Az egyik, csak nagyon röviden szeretnék örömömnek hangot adni, amennyiben ezt méltóztatták a kormánypártok is támogatni, a 11. ajánlási pontban szereplő javaslatot, amely megfogalmazza azt, hogy az Országgyűlés mit támogat, illetve mit szorgalmaz: emlékművek felállítása és megemlékezések szervezése, oktatási anyagok mellett a tudományos feldolgozások készítését is. Ez egyébként egy egyetemen oktató szimpatizánsunk javaslata volt, amelyet beadtam, eljuttattam önökhöz.

Örülünk neki, hogy az Országgyűlés nemcsak segédanyagok, hanem tudományos feldolgozások készítését is e témakörben szorgalmazni, illetve támogatni fogja. A múltat meg kell ismerni, és a múltat be kell vallani, ebből a szempontból igenis, fontos az, hogy az oktatók és a kutatók e témakörben jó és igényes anyagokkal és feldolgozásokkal állhassanak elő.

Ami az ajánlás 13. pontját illeti... - és akkor örülök, hogy Menczer Erzsébet képviselőtársam hozzászólt már előttem, én nem tudtam, hogy ezért nem támogatták ezt a javaslatot, méghozzá azt, hogy az oktatási intézményeket is kérje fel az Országgyűlés arra, hogy méltó módon megemlékezzenek.

Ugyanakkor nem teljesen értem képviselőtársam módosító javaslatát, amelyben bár szerepelnek az oktatási intézmények, de azt viszonylag érdekes módon teszi meg, méghozzá központi államigazgatási szervekként definiálja az oktatási intézményeket, amivel nagyon nehezen tudok mit kezdeni. Tehát nem kiegészítést tesz, hanem azt mondja, hogy az Országgyűlés felkéri a központi államigazgatási szerveket, zárójelben beleértve az oktatási intézményeket is. Nem tudom, lehet, hogy én maradtam le valamiről, de az oktatási intézményt önök központi államigazgatási szervnek definiálják vagy tekintik innentől kezdve? Erre azért némi választ kérnék szépen államtitkár úrtól.

Úgyhogy én ezzel együtt is egyébként fenntartom az eredeti módosító javaslatomat Menczer Erzsébet képviselőtársammal szemben, ezt ne egy zárójeles és ne az államigazgatási szervekben megjelenő kitételként szerepeltessük a javaslatban, hanem ez külön jelenjen meg benne, egyrészt azért, mert így célszerűbb, másrészt pedig úgy gondolom, hogy amennyiben ez külön szerepel, az ennek a fontosságát is jobban kihangsúlyozza.

Itt nem egy kötelező felszólításról van szó, nem arról van szó, hogy az iskoláknak kötelező megemlékezést kell tartaniuk, mint ahogy más emléknapok esetében ez megtörténik, pusztán az Országgyűlés egy felkéréssel él, amennyiben az intézmények úgy gondolják, hogy ezzel a kérdéssel kívánnak foglalkozni, bízunk benne, hogy minél több oktatási intézmény kíván ezzel a kérdéssel foglalkozni, és ha megtalálja a módját annak, hogy hogyan lehet ezekről a szörnyűségekről méltóképpen megemlékezni, akkor azt megtehesse. Én nem tartom szerencsésnek Menczer képviselőtársam megfogalmazását, hozzátéve, hogy örülök neki, hogy a szándéka vélhetően ugyanaz volt, mint az enyém.

Ezzel együtt én fenntartanám a javaslatomat, és ennek a megfontolását kérem önöktől. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra jelentkezett Menczer Erzsébet képviselő asszony, Fidesz-képviselőcsoport. Megadom a szót.

MENCZER ERZSÉBET (Fidesz). Köszönöm szépen a szót. Nyilván azért van zárójelben, mert valóban az oktatási intézmények nem államigazgatási szervek, noha állami irányítás alá kerülnek rövidesen. A másik pedig, hogy csak a történelmi hűség kedvéért, 2000-ben született egy törvény a kommunista diktatúra áldozatainak emléknapjáról, amely február 25-én esedékes, és amely napon kötelező az oktatási intézményeknek a kommunista diktatúra áldozatainak emléknapjáról megemlékezni.

(21.40)

Tehát nem felkérjük őket, hogy esetleg majd csináljanak valamit, hanem igenis törvény írja elő, hogy az oktatási intézményekben kötelező megemlékezni erről a napról. És nyilván, a kommunista diktatúra áldozataiba pedig '44 őszétől '90. május 2-ig mindenki beletartozik, akit kivégeztek, üldöztek, kitelepítettek, börtönbe zártak, elvittek országhatáron kívülre, kényszermunkatáborokba, úgyhogy ilyeténképpen szerintem ez így teljes.

Köszönöm. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Kettőperces felszólalásra megadom a szót Szávay István képviselő úrnak, Jobbik.

SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen. Képviselő Asszony! Államtitkár Úr! Én nem akarok önökkel mély szemantikai vitába bonyolódni, de ezt én nem tudom máshogy értelmezni. Elég egyértelműen szól a javaslat: "felkéri a központi államigazgatási szerveket, beleértve az oktatási intézményeket". Ezt nem tudom máshogy érteni, mint hogy az oktatási intézmények államigazgatási szerveknek minősülnek, nem lehet máshogy érteni ezt a javaslatot. Ismételten kérem önöket, hogy fontoljuk meg ennek a mondatnak a helyretételét.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Apáti István képviselő úr, a Jobbik képviselőcsoportjából.

DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A 15. és a 16. ajánlási pontokhoz szeretnék hozzászólni, mielőtt azonban ezt megtenném, a jegyzőkönyv kedvéért is mondanám, illetőleg jelezném, hogy a Demokratikus Koalíció nevű különítmény és az LMP-frakció teljesen kiürült. Gyakorlatilag ezzel elérték egyébként az ideális méretüket ezek a frakciók, de ahogy így elnézem, a Fidesz-KDNP- és az MSZP-frakció létszáma is kezd közelíteni az ideálishoz és a számunkra kívánatosnak tartotthoz. De ezt csak azért mondom, hogy ezen a késői órán próbáljak egy kicsit életet lehelni önökbe, és ha már kávét nem is akarnak fogyasztani, akkor úgy gondolom, érdemes lenne arra figyelni, hogy mennyi minden kimaradt ebből a javaslatból, és mennyire látszik, mennyire napnál világosabb, hogy az egész csak pusztába kiáltott szó, és néhány papírra vetett sornál sajnos nem több, ugyanis itt a 15. ajánlási ponthoz kapcsolódóan azt látjuk, hogy semmifajta, még méltányos jóvátételben sem érdekeltek a kormánypártok, illetőleg ezt nem támogatják.

Legyenek szívesek már megmagyarázni nekem, hogy ennek mi az oka. Csak azt ne mondják, hogy anyagi oka van vagy anyagi okai vannak. Ez így teljesen aránytalan, igazságtalan és méltánytalan, ugyanis úgy gondolom, hogy ha bizonyos tragédiákhoz kapcsolódóan bizonyos nemzeti és vallási közösségeket nemcsak erkölcsi, nemcsak jogi, hanem anyagi kártalanítás is megillet, évről évre több milliárd forinttal megterhelve az amúgy is nagyon rossz állapotban lévő magyar államkasszát, akkor azt mondják meg nekem, arra válaszoljanak, hogy a kommunista diktatúra kárvallottjai, akiket megfosztottak ingó és ingatlan vagyonuktól, sok esetben életüktől, személyi szabadságuktól teljes mértékben jogtalanul, miért nem részesülhetnek legalább, mondjuk, egy jelképesnél alig valamivel több, alig valamivel nagyobb kártalanításban. Minden indok nélkül lesöpörték az asztalról - a 15. ajánlási pontról beszélek még mindig - Gaudi-Nagy Tamás és Murányi Levente képviselőtársaim javaslatait.

Az államtitkár úrtól arra is kérnék egy részletes, mindenre kiterjedő választ, hogy ezt mivel tudja magyarázni, anyagi okokkal, politikai okokkal? Nem csak arról van szó, hogy ez megint egy porhintés, megint az egész egy figyelemelterelés? Hiszen a formát megadták, ez vitathatatlan, de a formát illő lenne feltölteni végre tartalommal is, és hogyha bizonyos társadalmi csoportoknak jár, akkor a kommunista diktatúra kárvallottjainak is jár a kártalanítás, ugyanis szerintünk az a hátrányos megkülönböztetés, sőt, az a kirekesztés, hogyha áldozatok és áldozatok között származásuk, társadalmi hovatartozásuk vagy bármilyen egyéb szempont alapján teszünk különbséget a tekintetben, hogy jár nekik kártalanítás vagy nem jár nekik kártalanítás.

Úgy gondolom, hogy ugyanolyan emberellenes, aljas rendszer volt a kommunizmus is - és szerintem ebben nincs is köztünk vita -, mint más rendszerek, legfeljebb ez nem faji alapon gyűlölt, hanem osztály alapon gerjesztette a gyűlöletet, és tette tönkre embereknek több százezreit. De akár a milliós nagyságrendet is elérheti a diktatúra áldozatainak a száma, ugyanis jól tudjuk, hogy 1950-1953 között körülbelül egymillió embert helyeztek ügyészségi eljárások alá. Igaz, hogy 748 ezer ember ellen aztán később megszüntették, de a két szám közti különbséget egyszerű megállapítani, több mint negyedmillió honfitársunk így is valamilyen ügyészségi eljárás alá került.

Aztán elegendő csak Kádár János volt belügyminiszterére, Biszku Bélára gondolni, aki több mint 41 ezer ember elítéltetésében működött közre, e között pedig 21 616 embert ítéltek végrehajtandó szabadságvesztésre - és ezeknek az embereknek önök szerint nem jár egy forint sem? Ezek az emberek beérik majd mézédes szavakkal? Ez így, ebben a formában elég lesz? A papír türelme sok mindent elvisel, meg beszélni fekve is lehet - ez a két régi magyar közmondás jut eszembe erről -, de ez így, ebben a formában talán vitaindítónak vagy a formai keretek megadásának elegendő, de valós tartalomnak édeskevés.

Ugyanez mondható el a 16. ajánlási ponthoz kapcsolódóan is, és már az alaptörvény megalkotásánál is próbáltuk kiugrasztani a nyulat a bokorból, mondjuk azzal, hogy állandóan hallgattak, mert amikor erre terelődött a szó, állandóan a laptopjukba temetkeztek, meg próbálták kémlelni ott a lábuk előtt lévő zöld színű területet. Vajon miért nem akarják önök nyilvánosságra hozni teljeskörűen az ügynöklistákat? Miért nem akarják ezt feltárni? A múlt hét hétfőn az a szégyen is megesett, amely egyébként az MSZP politikai rutinjára és végtelen ravaszságára is felhívja a figyelmet, hogy az MSZP megszavazta, meg a Demokratikus Koalíció nevű különítmény megszavazta, és az önök nem szavazatain és tartózkodásán pedig elbukott az egész. Az MSZP jól tudta, hogy önök mit fognak csinálni, mit fognak tenni. Tökéletesen tisztában volt azzal, hogy az önök szavazatai, az önök politikai gyávasága, újabb és újabb megfutamodása megvédi őket is, a köztük lévő volt ügynököket, és egyúttal rögtön két legyet üt le egy csapásra, nagyon kellemetlen helyzetbe tudták önöket hozni, akik elvileg nemzeti elkötelezettséget hirdettek, legalábbis papíron.

Én nem vitatom, hogy önök között vannak jóérzésű magyar emberek, valóban nemzeti elkötelezettségű képviselők, csak valahogy a frakción belül törpe kisebbséget vagy legalábbis kisebbséget alkotnak. Ugyanis, mondjuk ki nyíltan egyszer s mindenkorra, de valószínűleg ezt még nagyon sokszor fogják tőlünk hallani ebben a ciklusban is, az érdekelt az ügynöklisták teljes körű nyilvánosságra hozatalában, aki nem érintett benne. Akinek nincs félnivalója, az nyugodtan áll az Úr színe előtt, meg a választópolgárok és a társadalom színe előtt, az nyugodtan fel meri tenni a kezét, kérem szépen, nem voltam benne, innentől kezdve nyugodtan hozzák nyilvánosságra.

Nagyon erős a gyanúnk, hogy az önök 263 képviselője közül jó néhány érintett akár életkorából adódóan, akár korábbi tevékenységéből adódóan. Azt is megkockáztatom, hogy a körülbelül 20-22 éve itt erjedő, rothadó politikai elit egy jelentős része bele is bukna ebbe. Azt sem tartom kizártnak személy szerint, hogy a jelenlegi kormány legfelsőbb vezetői között is vannak érintettek, akár miniszteri, akár államtitkári rangban, hogy már esetleg másról ne is beszéljek. Tehát nagyon kíváncsiak lennénk arra, hogy miért nem merik nyilvánosságra hozni. Nincs önökben elég bátorság? Ugyanis a szavakból már elég, fejezzük be egyszer s mindenkorra a szájkaratét.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Kettőperces felszólalásra megadom a szót Ferenczi Gábor képviselő úrnak, Jobbik-képviselőcsoport.

FERENCZI GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Én egy találós kérdéssel szeretném kezdeni, tisztelt fideszes képviselőtársaimnak olvasnék fel egy idézetet, nem tudom, felismerik-e, hogy ki mondta. "Ez nem bonyolult, azt mondjuk az embereknek, hogy visszaállítjuk a nemzet nagyságát, a gazdasági szereplőknek pedig azt, hogy mit várhatnak a Fidesz-kormánytól." Nem tudom, emlékeznek-e Orbán Viktor szavaira, amelyek a WikiLeaksen szivárogtak ki. Önök valójában ehhez tartják magukat a politikájukban, amit Orbán Viktor előirányzott, hiszen mindig a kommunikációban kettőt előrelépnek, utána a tetteik persze, ezt nem követik.

Miközben arról beszélünk ma itt, ennek a határozati javaslatnak a részletes vitájában, hogy azoknak az embereknek emléket állítunk, tisztelettel fogunk tekinteni azokra, akik kárvallottjai voltak a kommunista diktatúráknak, és a kitelepítéseket el kellett szenvedniük, addig ezeknek az embereknek nem jut semmilyen anyagi támogatás, nem jut semmilyen kártérítés. Pedig ezeknek az embereknek - és akkor itt a 16. ajánlási pontra ismét szeretnék utalni, ezeknek az embereknek éppen az lenne a valódi erkölcsi kártérítés, hogyha azoknak az embereknek a nevét megemlítenénk, azokat az eseményeket feltárnánk, és azokat az embereket elszámoltatnánk, akik részt vettek ezeknek a kitelepítéseknek a levezénylésében, akik kiadták a parancsokat, akik egyáltalán részt vettek a kommunista állam működtetésében. Amíg ez nem történik meg, addig hozhatunk itt bármilyen határozati javaslatot, ez vajmi kevés a kommunista áldozatok számára.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Szilágyi György képviselő úr, a Jobbik képviselőcsoportjából.

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Az előző héten is több törvényjavaslatnál szóba került a szavak és a tettek különbsége az önök viselkedésében. Én is az ajánlás 15. pontjához szeretnék hozzászólni, amit föl is olvasnék: "Megalkotja a méltányos jóvátétel törvényes kereteit azon személyek, illetve leszármazóik részére, akiket a kommunista diktatúra alatt az életüktől, vagyonuktól vagy szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak."

(21.50)

Ez lenne a módosító javaslata Gaudi-Nagy Tamásnak és Murányi Leventének, és utána olvasható alatta, hogy a módosító javaslattal kapcsolatban az összes bizottságban önök többségben vannak, a következő döntéseket hozták: emberi jogi bizottság egyharmada sem támogatja, a kulturális bizottság egyharmada sem támogatja, a nemzeti összetartozás bizottsága egyharmada sem támogatja - tehát a szavak és a tettek.

És akkor nézzük meg, hogy mi történt a mai nap előtt két nappal. Az államtitkár úr most itt ül, hallva, elmondom, két nappal ezelőtt az államtitkár úr mit mondott a kommunizmus áldozatainak emléknapjával kapcsolatosan. Az államtitkár úr, a KDNP alelnöke véleménye szerint áldozat az egész társadalmunk, mivel annak a 40 évnek a következtében bizonyos társadalmi csoportok eltűntek, kihalt a társadalomból az önálló gondolkodás, az önálló kezdeményezés. Azután azt mondja az államtitkár úr, hogy ma sajnos nagyon sokszor aránytalanul, igazságtalanul kap az ország, és úgy fogalmaz, hogy másfél éve van polgári kormánya Magyarországnak. Az előző 40 évhez való viszonyulásunknak, az előző 40 év kárvallottjaihoz való viszonyulásunknak is másnak kell lennie. Az érintetteknek sokkal inkább érezniük kell, hogy ez a kormány az érdekeiket és talán a már nem is élő társaik értékeit képviseli.

Államtitkár úr, ezt mondja két nappal ezelőtt. Most ezt a törvényjavaslatot, ami pont az ön szavait támasztaná alá, ezt a törvényjavaslatot önök elutasítják. Mondják már meg nekem, mi jó önöknek abban, hogy szavakban nagyon-nagyon nemzetiek, szavakban nagyon-nagyon elítélik a kommunizmust, szavakban nagyon-nagyon együtt éreznek az áldozatokkal, tettekben pedig nem csinálnak semmit, hiszen a mai nap folyamán önök ismételten megerősítették azokat a luxusnyugdíjakat, amelyeket a volt kommunista vezetők ebben az országban még mindig kapnak. Tehát önök azt mondják az egyik oldalon, azt mondja az egyik jeles képviselőjük, hogy 47 ezer forintból meg lehet élni ebben az országban, majd utána, amikor azt mondjuk, hogy ne több százezer forintból éljenek meg a volt kommunista vezetők, mondjuk, köztük Biszku Béla is, aki emberek, családok ezreinek a megnyomorításáért felelős, azt pedig önök fogják, és nem engedik be az Országgyűlés elé! Önök fogták, és a kommunizmus áldozatainak emlékére tartott megemlékezések előtt pár nappal az ügynöklisták nyilvánosságra hozatalát ugyanúgy leszavazták. Azt, hogy zárjuk ki a kommunista vezetőket a közéletből, önök folyamatosan, sorra és rendre leszavazzák!

Kértük önöket, most is kérjük önöket, végre lépjenek már a tettek mezejére, végre valóban, ne csak szavakban, hanem tettekben is ítéljék el a kommunista bűnösöket, és végre tettekben is adják meg az áldozatoknak a méltó megemlékezés jogát, és adják meg nekik azt, hogy végre méltóan kárpótolva legyenek! Nincsenek ebben az országban a kommunizmus áldozatai kárpótolva az elmúlt időszakban, az elmúlt időszakban még soha nem voltak normálisan kárpótolva. Önöknek itt a lehetőségük a kétharmad birtokában, megteremthetnék az elszámoltatást, az igazságtétel alapjait, mégsem teremtik meg; szavakkal, ilyen rendeletekkel, ilyen törvényekkel, amelyekben semmi más nincs, csak szó, szó és szó! Kérjük, végre legyenek már tettek is! (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalások következnek. Elsőként megadom a szót Menczer Erzsébet képviselő asszonynak, a Fidesz-képviselőcsoportból.

MENCZER ERZSÉBET (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Csak ismételten a történelmi hűséghez kell visszakanyarodnom. Természetesen ebben a formában, így, hogy nem volt Magyarországon kárpótlás, ez nem igaz. Tehát 1990-től 2006-ig tartott az a kárpótlási folyamat, amelyben személyi és vagyoni kárpótlás történt Magyarországon. Itt korántsem állítom, hogy ez teljes körű volt, és bárki számára is kielégítő lett volna, hiszen én magam is azt gondolom, hogy emberéleteket, sorsokat pénzzel nem lehet megváltani, de igenis történt ebben az országban kárpótlás, ennek a folyamatnak 2006-ban vége lett egy parlamenti döntéssel. Ezt én nem tudom megváltoztatni.

Ennek a törvénynek vagy ennek a határozati javaslatnak nem is az a célja, hogy kinyissa a kárpótlási törvényeket, amely folyamatok egyébként lezárultak Magyarországon. Itt van a kezemben egy brosúra, ebben legalább tíz olyan jogszabályt tudok önnek mutatni, amely az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szól, a nemzeti gondozásról, a "Szabad Magyarországért" emléklap alapításáról és adományozásáról, illetve az ezzel összefüggő, nemzeti helytállásért elnevezésű pótlék bevezetéséről, ezt elég sokan megkapták Magyarországon. Azt nem lehet mondani, hogy nem volt kárpótlás!

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Újabb kétperces felszólalások következnek, összesen eddig három. Apáti István képviselő úr következik két percben.

DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm. Mintegy önmagam kiegészítéseként, szintén a 15., 16. pontokhoz kapcsolódva mondanám el: tudják azt önök, kormánypárti képviselőtársaim, hogy mi lesz az eredménye ennek? Mi lesz ennek a vége? Az, amit az elmúlt 90 évben és az elmúlt 20 évben többször megtapasztalhattunk. Hogyha nem zárjuk ki a volt vezető kommunista funkcionáriusokat a közéletből, magyarul, ha nem lesz lusztráció, ha nem tárjuk fel teljeskörűen az ügynöklistákat, ha nem lesz normális elszámoltatás nemcsak a feljelentések számában, hanem majd a büntetőítéletek súlyában, és nem teszünk meg mindent a temetetlen múlt lezárása érdekében, akkor a vörös sárkány ismét fel fog támadni. Ugyanis az tagadhatatlan, hogy a baloldalnak, pláne a szélsőbaloldalnak elképesztően jó regenerációs képességei vannak, mondhatnám azt is egy közeli jó barátom szavaival élve, hogy a bolsevik lárvastratégia régóta működik, mindig képesek bebábozódni, és mindig képesek újra kikelni, főleg akkor, hogyha hagyjuk nekik, főleg akkor, hogyha ennek nem alkotjuk meg a törvényi akadályait, de nem azért, mert ők másként gondolkodnak, hanem azért, mert ők személy szerint, meg amit az elődpártjaik a magyar társadalom sérelmére, kárára és hátrányára az elmúlt évtizedekben elkövettek.

Tudjuk jól, hogy jó a társadalmi beágyazottságuk, kiválóak a kapcsolatrendszereik, szinte korlátlan anyagi források állnak a rendelkezésükre, és ha buta képviselők módjára még hagyjuk őket focizni, akkor megint fel fognak támadni. Ennek már láthatóak az első jelei. Megint előveszik a szélsőjobboldali kártyát, megint előveszik a nyilas kártyát, megint előveszik az antiszemita kártyát, és arra spendíroznak, hogy az emberek csak az életük utolsó három vagy hat hónapjára tudnak majd visszaemlékezni, és megint meggondolatlanul szavaznak a saját megnyomorítóikra, akik gazdaságilag, a munkahely szempontjából és minden egyéb módon tönkretették őket, akár 1990 előtt, akár 1990 és 2002 között. Csak így fordulhatott elő, hogy Horn Gyula miniszterelnök lehetett pufajkásként, a D-209-es szt-tiszt miniszterelnök lehetett, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök lehetett, akinek már réges-régen máshol a helye. Hogyha nem fejezzük ezt be, nem zárjuk le, megint hagyjuk őket feltámadni, akkor ennek beláthatatlan következményei lesznek. (Dr. Gyüre Csaba: Így van!)

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra következik Ferenczi Gábor képviselő úr, a Jobbik képviselőcsoportjából.

FERENCZI GÁBOR (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Némileg kapcsolódnék Apáti István kollégához. Az általa elmondottak úgy igazak, ahogyan képviselőtársam mondta. Valóban az fog bekövetkezni, hogy az MSZP, az MSZMP utódpártja fel fog éledni, de ugye, ez nyilvánvalóan nem véletlen, hiszen önök az elmúlt 20 évben egy váltógazdaságra rendezkedtek be, egy forgatókönyv szerint, amelynek nem volt része a Jobbik Magyarországért Mozgalom. Önök ezzel most nem tudnak mit kezdeni. Amikor Orbán Viktor ellátogatott mihozzánk a frakcióülésünkre, akkor éppen azt mondta, hogy számára, a Fidesz számára nem az MSZP az ellenség, hanem mi, a nemzeti párt, a Jobbik Magyarországért Mozgalom a Fidesz politikai ellenfele. Ugye, nagyon könnyű átlátni, hogy miért is van ez így.

Nyilvánvaló, önök számára azért vállalhatatlan az, hogy megszavazzák a Jobbik javaslatait, a kommunista bűnösök felszámolására irányuló jobbikos javaslatokat, mert némileg önök is érintettek, hiszen az önök padsoraiban is ott ülnek olyanok, akik a '80-as évek végén léptek be az MSZMP-be, amikor már látni lehetett, hogy vége a szocializmusnak, az önök soraiban is ott ülnek olyanok, akik részesülhettek különböző kedvezményekben már a szocializmus idején is. Ugye, nyilvánvaló, hogy az ügynöklistákat is miért nem akarják nyilvánosságra hozni; nyilvánvaló, hogy miért nem akarják megszavazni a Jobbik lusztrációs törvényjavaslatát, hogy kizárhassuk végre a kommunista rendszer kiszolgálóit a közéletből; nyilvánvaló, hogy miért nem akarják eltávolítani Károlyi Mihály szobrát, mert valahol az önök gyökerei is ott keresendők, ahol a kommunizmus gyökerei.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

(22.00)

ELNÖK: Csak jelezni kívánom, kedves képviselőtársaim, hogy az ajánlási pontoknál maradjunk! Az általános vitát már lefolytattuk. (Dr. Apáti István: Nem mutogatni kell, államtitkár úr! Válaszolni! - Dr. Rétvári Bence: Erre a stílusra, uram? Erre a stílusra?) Tisztelt Apáti Képviselő Úr! Amikor szót kért, megadtam, és megadom ismét.

Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Szilágyi György képviselő úr, a Jobbik képviselőcsoportjából, az ajánlási pontokra figyelemmel.

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Csakúgy, mint ahogy Menczer Erzsébet nem nevezte meg, de én megnevezem, hogy a 15. ajánlási ponthoz szeretnék hozzászólni, és válaszolni Menczer Erzsébetnek. Gondolom, ő is ehhez akart hozzászólni az előbb.

Valóban, kedves képviselő asszony, volt ebben az országban kárpótlás. Ismeretes, hogy az 1992. évi XXXII. törvény rendelkezett az úgynevezett személyi kárpótlásról, azonban ennek mértéke az ország teherbíró képességéhez igazodottan inkább jelképesnek volt tekinthető, és nem adott megfelelő kompenzációt azoknak a jogsértetteknek, akiket a kommunista diktatúra időszakában önkényesen, politikai okból, az osztályharc jegyében, kifejezetten megtorlás céljából telepítettek ki lakhelyükről. Különböző jogcímeket összeszámolva, Magyarországon körülbelül 300 ezer embert érintettek ezek a személyes szabadságot durván korlátozó kényszerintézkedések, éppen ezért szükséges lenne az, hogy jogszabály szülessen ezen sokat szenvedett személyek jóvátételéről, akik közül ma már sajnos egyre kevesebben élnek.

Csak az a kérdésem, hogy más kárpótlásoknál, amit ön mond, hogy volt más kárpótlás - más kárpótlásoknál miért nem veti ezt fel? Miért nem veti azt fel, hogy már volt épp elég kárpótlás, hogy már ne fizessünk több kárpótlást? Miért van kettős mérce ebben az országban? Ezekért a magyar áldozatokért egyszer kifizették a kárpótlást, és vége? Más áldozatokért folyamatosan fizetni kell kárpótlásokat? Itt van a kettős mérce, ezt kellene megszüntetni! Adjunk végre a magyar embereknek, a magyar áldozatoknak kárpótlást!

Arról meg nem mi tehetünk, hogy az önök padsoraiban például ebben a nagy elszámoltatásban azt mondja például Wittner Mária két nappal ezelőtt - mert mi följelentettük Biszku Bélát -, ő is úgy feljelentette volna Biszku Bélát, már régóta gondolkozik ezen, csak ő nem tudta, hogy él. Ő nem tudta, hogy él! Ennyire foglalkoznak önök azzal, hogy embereket elszámoltassunk ebben az országban. Mondja ezt az a Wittner Mária, aki szenvedett többek között Biszku Béla miatt is 1956 után.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra következik Apáti István képviselő úr.

DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm. Szaván fogtam elnök urat, és valóban megadta nekem a szót. Köszönöm szépen, még egyszer.

Államtitkár úr az előbb Ferenczi Gábor képviselőtársam felszólalása után gyakorlatilag azokkal a bizonyos kézmozdulatokkal bolondnak tekintette őt, vagy legalábbis igen erősen lehurrogta, ez a szlengben legalábbis ezt jelenti. (Dr. Rétvári Bence ingatja a fejét.) Másrészt itt nem mesedélután van, klubdélután vagy valamifajta szakkör, történelmi kultúrszakkör. Államtitkár úr, nem a táblagépét kellene nyomogatni, hanem figyelni és bekapcsolódni a vitába.

Többször feltettük a kérdést, hogy miért nem merik nyilvánosságra hozni teljeskörűen az ügynöklistákat. Miért van az, hogy a lusztráció önökből frusztrációt vált ki? Miért van az, hogy nem akarnak normális elszámoltatást? Miért van az, hogy önök között vannak olyanok, akik nincsenek azzal tisztában, hogy Biszku Béla még életben van? Igaz, hogy Biszku Béla öregebb, mint a Gyűrűk urának egyik főszereplője, Smeagol, de mi tudomással bírtunk arról, hogy ez a gazember még mindig életben van - és akkor önök minket hurrognak le?!

Meg kellene hogy köszönjék - ez a minimum -, hogy ezeket a témákat fölvetettük. Ugyanis önök nem vethetik föl, azt tudom, nincs megengedve, nem kaptak rá parancsot, nem kaptak zöld jelzést, nem kaptak rá utasítást. Mellesleg akkor cáfolja meg!

Soroljuk fel, hogy hány volt MSZMP-tag van a mostani kormányukban? Pintér Sándor, Matolcsy György, Martonyi János! Nem tetszik ez önöknek? Pedig ez a szigorú igazság! Hát akkor mit vannak felháborodva? És önök kérik ki a stílust? Önök közül nem mindenki. Akinek nem inge, nem veszi magára, megint ezt mondom. Hányan arrogánsak, nagyképűek, pökhendiek?

Önök az ellenzék ellenzékét játsszák! Várjunk már egy pillanatra! Amikor pedig visszakapják erőből vagy esetleg még nem is ugyanazzal az erővel, akkor pedig betörik a fejünk, nem bírják elviselni a kritikát? Hát akkor álljanak ki az ország színe elé - itt most könnyebb, mert nincs tévéközvetítés sem, sajnos -, hogy miért nem hajlandóak feltárni! De egyébként én nem fogom megunni! Ha kell, még hatvanhatszor meg fogom kérdezni ebben a ciklusban. Miért nem tárják föl az ügynöklistákat? A legfelsőbb vezetőik is benne vannak? Érintettek? (Egy hang a Jobbik soraiból: Marosvásárhely!) Érintettek? Belebukna a kormányuk?

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Le kellene mondani? Távozni kellene? Mondja már el, hogy mitől félnek, mitől rettegnek ennyire, hogy még a szocialisták is meg merik szavazni, önök meg nem! Ez az igazi szégyen! (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Ettől kéne mutogatni!

Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két percre Menczer Erzsébet képviselő asszony következik, Fidesz.

MENCZER ERZSÉBET (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Csak azért szeretnék erre reagálni, mert azt érzékelem, hogy önök forgatják az édesapámat a sírjában, aki nem olyan régen hunyt el, aki a Kárpótlási Hivatal mellett működő Társadalmi Kollégium elnöke volt 16 éven keresztül ebben az országban.

És akkor csak ha önök idézik itt a kárpótlási törvényeket, hadd mondjam el önöknek, hogy a nemzeti gondozásról szóló '92-es törvény - csak egy picit legyünk pontosak! - havi rendszerességgel állapítja meg a nemzeti gondozási díjat. A '92-es kárpótlási törvény az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról címmel, amelyet az édesapám hathatós közreműködésével alkotott meg ez az ország, kérem szépen, havi életjáradékban állapítja meg a kárpótlást. A teljes összegű kárpótlást.

Nyilván nem vitatom, hogy nem lehet pénzben kárpótolni elvesztett sorsokat, elvesztett életeket, a szüleim tíz évét nem lehet pénzzel kárpótolni, de az nem igaz, hogy egyszer, egyszeri kárpótlás volt, utána az befejeződött, mert halálukig kapják a politikai üldözöttek a kárpótlást, és amikor meghalnak, akkor az özvegyük a kárpótlási összeg 50 százalékát örökli. És lehetett választani, hogy vagy életjáradékban kéri a kárpótlást, vagy kárpótlási jegyben kéri a kárpótlást. Személyi kárpótlásról beszélünk, nem vagyoni kárpótlásról.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő percre következik Szilágyi György képviselő úr.

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Kedves Képviselő Asszony! Tudja, kik forognak a sírjukban? Az áldozatok. (Menczer Erzsébet: Ő is áldozat, szeretném elmondani.) Azok az áldozatok forognak a sírjukban, akik azt várták, azt várnák egy kétharmados - állítólagos - nemzeti kormánytól, hogy végre igazságot ad nekik ebben az országban.

Megint csak azért, hogy tudják az emberek, ha elolvassák ezt a jegyzőkönyvet, ha érdekli őket, a 16. ajánlási számhoz szeretnék hozzászólni, és fel is olvasnám a 16. ajánlási számhoz tartozó módosító javaslatunkat. Még egyszer mondom: kétharmad birtokában vannak, minden egyes bizottságban kétharmados többségben van a Fidesz-KDNP.

A módosító javaslat így szól: "Szorgalmazza az alapvető emberi jogok sérelmét megvalósító és emberiesség elleni bűncselekményt jelentő kitelepítésekben a kommunista önkény kiszolgálásában közreműködő személyek felelősségre vonását a lehető leghatékonyabb jogállami eszközökkel." Ezt mondja Gaudi-Nagy Tamás, Murányi Levente és Ferenczi Gábor képviselőtársaim módosító javaslata.

Nézzük, hogy önök hogyan állnak hozzá egy ilyen módosító javaslathoz a kétharmad birtokában. Az emberi jogi bizottság egyharmada sem támogatja. Kétharmadban vannak ebben a bizottságban. A kulturális bizottság, amiben önök kétharmaddal vannak jelen, a bizottság egyharmada sem támogatja. A nemzeti összetartozás bizottságában szintén önök vannak többségben, egyharmada sem támogatja.

Tehát önök a bizottságokban az ott lévő képviselőik által nem támogatják ezt a módosító javaslatot. Ez a módosító javaslat is pontosan arról szólna, hogy megtaláljuk azokat a bűnösöket, akik felelősek ezeknek az embereknek az életének a tönkretételéért, akik hajlandóak voltak arra, hogy Magyarországon családokat egyik napról a másikra megfosszanak a vagyonuktól, a házuktól, az örökségüktől, mindenüktől, szinte a létüktől, és kitelepítették őket. Ezeknek a gyilkosoknak, bűnösöknek a kézre kerítésére szolgálna ez, de önök a bizottságokban nem támogatják. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem, hogy kíván-e még valaki felszólalni ebben a vitaszakaszban. (Senki sem jelentkezik.) Jelentkezőt nem látok, ezért a részletes vita e szakaszát lezárom.

Megnyitom a részletes vita második szakaszát az ajánlás 1., 8., 10., 2., 3,. 6., 4., 7,. 5. pontjaira. Megkérdezem, hogy kíván-e valaki felszólalni. (Jelzésre:) Menczer Erzsébet jelentkezett az utolsó pillanatban. Kettő percre, tessék, képviselő asszony!

MENCZER ERZSÉBET (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Én az 5. és a 8. ajánlási ponthoz szeretnék hozzászólni, nyilván mind a kettőt saját magam jegyzem. Egyetlen kiegészítést szeretnék elmondani ehhez, hiszen azt gondolom, az általános vitában eléggé sokrétűen és körültekintően elmondtam ebbéli véleményemet.

(22.10)

Ami miatt szeretném - és ebben támogatnak a bizottságok és a kormány is - magában a preambulumban kijavítani a Rákosi-rendszert kommunista diktatúrára, illetve a határozati javaslatban pontosítani a megemlékezés időpontját - amely az 1944 ősze és 1990. május 2-a közötti időszak kivégzettjeiről, politikai elitéltjeiről, internáltjairól, kitelepítettjeiről és mindazokról szól, akiket ezen időszak alatt törvénytelenül meghurcoltak -, azt gondolom, ennek a szövegnek a kiegészítésével mentjük meg magunkat attól a fajta kettős mércétől, amelyet oly gyakran alkalmaznak Brüsszelben is velünk szemben.

Köszönöm szépen a szót. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Mivel több felszólaló nem jelentkezett, a részletes vita e szakaszát és a vita egészét lezárom. Látom, hogy készülődik államtitkár úr, megadom a szót Rétvári Bence államtitkár úrnak, hogy válaszoljon a vitában elhangzottakra. Öné a szó.

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Volt egy olyan vitánk, amelyet úgy kezdtünk, hogy minden frakció vezérszónoka támogatta a javaslatot, minden frakció vezérszónoka egyetértett, mindenki úgy gondolta, hogy ezeknek az embereknek az emlékét meg kell őrizni, ápolni kell, és elismerésünket kell kifejezni azok iránt, akik kitelepítetteket befogadtak vagy bárki mást bárhogyan segítettek akkor, amikor egy diktatórikus kommunista rendszer őket üldözte. Önök ebből a vitából egy kommunistázást, egy beszólást, a kormánynak, a kormány politikájának a folyamatos kritikáját valósították meg, átváltoztatták erre.

Lett volna egy lehetőségünk, hogy minden parlamenti párt végre megbecsüléssel beszéljen azokról az emberekről, akik sokkal bátrabbak voltak mindnyájunknál, mert az életüket, a szabadságukat és teljes vagyonukat kockáztatták azért, hogy nekünk most itt szabadságunk legyen. Ehhez képest önök másra sem használták, mint hogy olyan dolgokat vágjanak kormánypárti politikusok fejéhez, amire egyáltalán nem szolgáltak rá, és amelyek jórészt teljes mértékben igaztalan vádak voltak. (Közbeszólások a Jobbik soraiból.) Úgyhogy szeretném mindazt kikérni kormánypárti képviselőtársaim és az egész kormány nevében, amit önök az elmúlt egy órában műveltek. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Azt, hogy azzal vádolták azt a kormányt, amelyik egész Brüsszel és Észak-Amerika előtt folyamatosan pellengérre van állítva, pontosan azért, mert szakít a posztkommunista korszakkal is, nem a kommunizmussal, nem azzal a 40 évvel, hanem azzal, ami ebből a 40 évből itt maradt, mi ezzel szakítani szeretnénk, ezért nagyon sok nemzetközi konfliktusba is belekeveredtünk, és önök pedig minket vádolnak azzal, hogy nem szeretjük igazán a hazánkat, és azzal a rendszerrel kollaborálunk. Ezt teljes mértékben visszautasítom, tisztelt képviselő urak.

Ami pedig a részletes vita tartalmát illeti, hogyha erről sikerült volna beszélnünk, a módosító javaslatokból kiemeltem magamnak azt, amelyekkel kapcsolatban önök szót emeltek. A 9. javaslat, amelyik a különböző felvidéki, délvidéki, erdélyi kitelepítéseket illeti, pontosan azért kértem ellenzéki képviselőtársaimat, és ha jól tudom, be is nyújtottak egy olyan javaslatot, amelyik a kollektív bűnösség elvén való kitelepítést ugyanúgy elítéli - ez lenne a megnevezése -, nemcsak a magyaroknak a Felvidékről, máshonnan való kitelepítését, hanem a sváb kitelepítéseket is, így tudunk konszenzust teremteni mindenki között.

Ami a 11. pontot illeti, a tudományos feldolgozásokat támogattuk.

Ami még szóba került: a 13. pont, Szávay István. Azért írtuk az oktatási intézményeket zárójelbe, hiszen a kormányhivatalokon és járási kormányhivatalokon keresztül tudja az állam őket felkérni arra, hogy ilyen megemlékezéseket tartsanak, ezért alkalmaztuk ezt.

Ami a 14. pontot illeti - Farkas Gergely, Murányi Levente -, számoljuk, nagyon sokszor kiszámoltuk, hogy miként lehet a három évnél rövidebb kitelepítést szenvedettek részére is - azt hiszem - a 196/2000-es kormányrendeletben rögzített tételeket kibővíteni. Ezek az emberek az 1990-es évek elején kaptak nyugdíj-kiegészítést - akkor ez pár száz vagy pár ezer forint volt, ez mostanra fölnövekedett olyan 6-9 ezer forintos összegre a nyugdíjemelések és az infláció következtében -, de ettől függetlenül szükséges lenne szerintünk is az 1-3 évig valamiféle kényszermunkát vagy kitelepítést elszenvedett emberek részére is ilyet nyújtani. A legkisebb számítással is tízmilliárdos nagyságrendű volt, amit kiszámoltunk, hiszen ön azt mondta, hogy kevesen élnek közülük; a nyugdíjbiztosító intézet adatai szerint valóban kevesen élnek, de az özvegyeiknek is jár juttatás, így ez jóval nagyobb összeg, mint amivel mi számoltunk. Hogy mikor kell erre visszatérni - kérdezte, képviselő úr -, hát folyamatosan, hiszen ezt mi is folyamatosan vizsgáljuk, de nyilvánvalóan ez legalább annyira költségvetési kérdés, mint amennyire szándék kérdése. A szándék, higgye el, megvan.

Ami a 15. pontot illeti, a kárpótlás elvileg, ugye, a '90-es évek elején még az Antall-kormány alatt megtörtént, de azzal egyetértek, hogy nyilvánvalóan senkinek nem lehet visszaadni az életét, a szabadságát vagy a jövőjét. De megtörtént a megkövetése ezeknek az embereknek, akiknek nem, azoknak ebben a határozati javaslatban, másrészről kárpótlás - sajnos - csak részben volt. Az ország akkori anyagi lehetőségei ilyen kárpótlást tettek lehetővé, ami valóban nem igazságos, hiszen nem adta mindenkinek vissza azt a helyzetét, amiből őt vagy a felmenőit jogtalanul kimozdították, de akkor, a '90-es évek elején az állam ezt tudta tenni, és ezt a kérdést megnyitni most már sajnos, 20 év után nem lehet.

Ami a 16. pontot, a közreműködő személyek felelősségre vonását illeti, azért hoztuk létre az alaptörvény átmeneti rendelkezéseiben a Nemzeti Emlékezet Bizottságát, hogy többek között ez legyen az, amelyik az ilyesfajta feltáró munka egy részét vagy elvégzi, vagy pedig a támogatást nyújtja hozzá.

Úgy gondolom, mindegyik szóba hozott, a határozati javaslathoz benyújtott módosító indítványról szóltam valamennyit, és bevallom, képviselőtársaim, hogy amikor hortobágyi és más kitelepítettekkel elkezdtem ezt a javaslatot konzultálni és megszövegezni, úgy gondoltam, hogy egy ünnepi pillanat lehet; amikor a szocialista sorokból is támogató felszólalások hangzottak el, akkor egészen bizakodó voltam. Sajnálom, hogy önök bennünk, jobboldali politikusokban látják ezt a fajta személetet, amit itt mondtak. Jó is, hogy nem jöttek el azok a vendégek, akik itt voltak az általános vitánál, jó is, hogy nem látták, mivé változott ez az egyébként magasztosnak és patetikusnak induló vitánk. Hát, ez egy kis magyar, közép-európai valóság. (Közbeszólások a Jobbik soraiból.)

Köszönöm szépen.

Felszólalások:   266-276   276-321   322-331      Ülésnap adatai