Felszólalás adatai

Felszólalások:   111-117   117-123   123-128      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Képviselő úr nem fogadta el az államtitkári választ. Kérdezem önöket, elfogadják-e azt. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)Kimondom a határozatot: az Országgyűlés az államtitkári választ 111 igen szavazattal, 32 nem ellenében, 1 tartózkodás mellett elfogadta. (Nagy zaj.)

Tisztelt Országgyűlés! Kérem képviselőtársaimat, ha lehet…  köszönöm. Dúró Dóra független képviselő interpellációt nyújtott be az emberi erőforrások miniszteréhez: „Mikor indul el végre a szemléletváltás is a családpolitikában?” címmel. Képviselő asszony, öné a szó.

DÚRÓ DÓRA (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Asszony! A kormány családpolitikai intézkedései számos olyan jelenséget egyáltalán nem kezelnek, amelyek a társadalomra nézve károsak, például még mindig a legalacsonyabb jövedelmi csoportokban vállalják a legtöbb gyereket, sőt a növekedés üteme is körükben a legnagyobb. Mindez tehát azt jelenti, hogy továbbra is újratermeljük a szegénységet, hiszen a nagy család szégyenszemre önmagában is ezt a kockázatot hordozza magában. A társadalmi mobilitás csatornái pedig gyakorlatilag zárva vannak. A legrosszabbak vagyunk e tekintetben az Európai Unióban. Ha mindezt figyelembe vesszük, akkor kijelenthetjük azt is, hogy a középosztályban sokkal kisebb az előrelépés a vártnál, körükben a gyermekvállalási kedv szinte alig növekedett. A kormányzati intézkedések tehát kevésnek, alacsony hatásfokúnak bizonyultak. Meggyőződésem ugyanakkor, hogy nemcsak az anyagiakban, hanem a szemléletváltásban is komoly mulasztása van a politikának, elsősorban a kormánynak.

Minden kutatás alátámasztja például azt, hogy az apák családi szerepvállalásának növelése nagyban segítené azt, hogy több gyermek szülessen, és kiegyensúlyozottabb családok működhessenek.

(16.40)

Ennek ösztönzésére milyen intézkedéseket terveznek? Amellett sem mehetünk el szó nélkül, hogy a 40 éves korosztály gyermektelenségi aránya megkétszereződött egy nemzedék alatt, amit talán szintén sikerülne visszaszorítani, ha a sikeres nőről kialakított képnek természetes része lenne az anyaság is, ami ráadásul a legszebb női hivatás. Tegyük még vonzóbbá mindenki számára!

Nemcsak az alacsony születésszám, hanem az elvándorlás is hozzájárul a népességfogyáshoz, és egészen elképesztő az, hogy a kormányzat egyszerűen letagadja ezt a problémát, sőt olyanokat hordanak össze, hogy többen jönnek haza, mint ahányan kimennek. Az valóban igaz, hogy a kivándorlás üteme csökkent az elmúlt években, de ez nyilvánvaló volt, hogy az idő előrehaladtával így fog történni, ugyanakkor arról szó sincsen, hogy megfordult volna ez a tendencia, és komolyan vehető kormányzati intézkedések sem a hazatelepülés támogatására, sem a külföldön élő magyarok identitásának megtartására nincsenek.

Kérdezem ezért államtitkár asszonytól: mikor néznek végre szembe ezekkel a problémákkal, és kezdenek el cselekedni? Várom érdemi válaszát. (Szórványos taps a független képviselők körében.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Az interpellációra Novák Katalin államtitkár asszony válaszol. Államtitkár asszony, öné a szó.

NOVÁK KATALIN, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Asszony! Tisztelt Ház! Számunkra minden gyermek kincs, így minden gyermek megszületése kincs, és mindenkit, aki felelős módon vállal gyermeket Magyarországon, támogatni szeretnénk ebben az elhatározásában. Bizonyára ön is tudja, hogy milyen demográfiai helyzetben van Magyarország, ami Európa egészére jellemző. 1981 óta kell szembenéznünk a népesség fogyásával. 1981 óta halnak meg minden évben többen annál, mint ahányan születnek. Erre a jelenségre szerettünk volna válaszolni akkor, amikor 2010-ben egy családbarát kormányzást indítottunk el, családbarát politikánkat hirdettük meg, és a kormányzásunk középpontjába a gyermekeket és a gyermekeket nevelő családokat helyeztük.

Ennek eredményei is vannak, sőt kézzelfogható eredményei is vannak.

Ha csak a legjellemzőbb mutatót vagy a legfontosabb mutatót nézzük, a gyermekvállalási kedvet, az úgynevezett termékenységi mutatót, akkor látjuk azt, hogy ez a korábbihoz képest több mint 20 százalékkal emelkedett, sőt 20 éve nem volt ilyen magas a gyermekvállalási kedv, mint amekkora most Magyarországon. Igaz ez a házasságkötésekre is. Végre 50 ezer fölé nőtt a házasságkötések száma. Ez a mutató sem volt már nagyon régen ilyen magas, közel másfélszeresére emelkedett 2010-hez képest.

Annak is örülhetünk, hogy egyre többen választják a nagycsaládos életformát Magyarországon. Ma már nagycsaládot vállalni nem jelent szegénységi kockázatot, és ma már a nagycsaládok megítélése is egyre pozitívabb, ezért egyre többen mernek igent mondani a nagycsaládos létre, a nagycsaládos életformára.

Azt is egy komoly eredménynek tartom, hogy a nemzetközi tendenciával ellentétben, míg Magyarországon is elindult a gyermekvállalás életkorának a kitolódása, amelynek aztán következménye részben az is, amikről képviselő asszony beszélt, ez most úgy tűnik, hogy megállt Magyarországon, tehát talán sikerült megállítanunk a gyermekvállalás időpontjának a kitolódását, hiszen egyetértek én is abban, hogy fontos lenne, hogy a fiatalok bátran merjenek igent mondani az életre, bátran merjenek gyermeket vállalni, családot alapítani, és ne maradjon el a vágyott, tervezett gyermekek számától a ténylegesen megszülető gyermekek száma.

Beszélt konkrét felvetésekről is képviselő asszony, ezekre is szeretnék reagálni. Én is fontosnak tartom azt, hogy segítsük a nőket abban, hogy egyszerre lehessen egy hivatásuk, és lehessen a gyermekvállalás is mellette része az életüknek. Sőt, én tovább mennék ennél: azt is fontosnak tartom, hogy az anyaság is lehessen egy olyan hivatás, amelyet valaki úgy él meg, hogy ez a kiteljesedésének az eszköze, ezért a főállású anyaság támogatását is kiemelten fontosnak tartom.

De hogy a munka és a család összeegyeztethető legyen egymással, és hogy legyenek olyan példák is a nők előtt, amelyek azt mutatják, hogy valaki lehet sikeres nő a munkájában, és egyúttal sikeres az anyaságban is, édesanyaként is, ezt támogatja a gyed extra, amit 2014-ben vezettünk be, hogy már lehet a munkavállalás mellett gyermeket is nevelni, a kettő nem zárja ki egymást. Ezt segíti az is, hogy ott vannak a nagymamák, és a „Nők 40”-nek köszönhetően tudnak segíteni a dolgozó édesanyáknak; ezt segíti az, hogy 16 ezerrel több bölcsődei férőhely van most, mint 2010-ben volt; vagy ezt segíti az, hogy az atipikus munkavégzését is segítjük az édesanyáknak, most éppen a család- és karrierpontok megnyílásával.

Az édesapákat is igyekszünk minél inkább ösztönözni arra, hogy a családi életben is vállaljanak aktívan szerepet. Jelezném önnek azt, hogy közel 80 százalékkal emelkedett a gyedben részesülő édesapák száma, tehát egyre többen vannak olyanok, akik ilyenformán is kiveszik a családi szerepekből a részüket, tehát én fontosnak tartom, hogy osztozzanak ebben a szülők is.

A fiataloknál ön arról beszél, hogy összehordunk itt adatokat. Én azért jelezném önnek azt, hogy a KSH, a Központi Statisztikai Hivatalnak a hivatalos vándorlási statisztikái mit mutatnak. Eszerint, míg 25 ezer fő távozott annak érdekében, hogy munkát vállaljon külföldön, ehhez képest 28 500-an jöttek ugyanebben az évben vissza. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Tehát tényszerűen igaz az, hogy többen jöttek vissza, mint ahányan elmentek azért, hogy munkát vállaljanak.

Az, hogy a személetmód minél inkább családbarát legyen  éppen erről szól a családok éve is, illetve az intézkedéseink jelentős része. (Az elnök ismét csenget.)

Bízom benne, hogy Magyarország tényleg egy családbarát ország felé vezető úton halad. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Megköszönöm államtitkár asszony válaszát. Kérdezem képviselő asszonyt, elfogadja-e az államtitkári választ. Öné a szó.

DÚRÓ DÓRA (független): Tisztelt Államtitkár Asszony! A választ azért nem tudom elfogadni, mert bár elismerem azokat az eredményeket, amelyeket ön is felsorolt, és valóban történtek előrelépések, ezt minden józan gondolkodású parlamenti képviselőnek el kell fogadnia, illetve el kell ismernie, ugyanakkor a megélhetési gyermekvállalás visszaszorítására vonatkozó felvetésemről egyáltalán nem beszélt. Másrészt pedig: az elvándorlás statisztikájára vonatkozó legfrissebb kutatás, a Demográfiai portré  ami szintén a KSH gondozásában jelent meg  szintén rámutat arra, hogy csak egy csökkenő tendenciáról beszélhetünk, azonban az elvándorlás még mindig egy létező jelenség hazánkban.

Szeretném, ha ezekre a problémákra is fókuszálna a kormányzat politikája, és olyan hatékony válaszokat tudnának adni ezekre, amelyek következtében ezek visszaszorulnának, és valóban a felelős gyermekvállalás és az anyaságban való kiteljesedés lenne a jellemző Magyarország minden táján. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a független képviselők körében.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Képviselő asszony nem fogadta el az államtitkári választ. Kérdezem önöket, elfogadják-e azt. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.) Kimondom a határozatot: az Országgyűlés az államtitkári választ 109 igen szavazattal, 25 nem ellenében, 3 tartózkodás mellett elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Ágh Péter, a Fidesz képviselője, interpellációt nyújtott be a külgazdasági és külügyminiszterhez: „Míg Magyarország komoly összeget fordít határvédelemre, addig mások tudatosan támogatják pénzzel az illegális migrációt! Kinek a felhatalmazása alapján osztják az adófizetők pénzét?” címmel. Képviselő úr, öné a szó.

Felszólalások:   111-117   117-123   123-128      Ülésnap adatai