Felszólalás adatai

Felszólalások:   97-144   145-207   208-241      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Ház! Tájékoztatom képviselőtársaimat, hogy a módosító javaslatok benyújtására pénteken 16 óráig van lehetőség. Most soron következik a veszélyhelyzet megszüntetéséről szóló törvényjavaslat, valamint a veszélyhelyzet megszűnésével összefüggő átmeneti szabályokról és az egészségügyi készenlétről szóló törvényjavaslat együttes általános vitája a lezárásig. A kormány-előterjesztések T/10747. és T/10748. számon a Ház informatikai hálózatán valamennyiünk számára elérhetők.

Tisztelt Országgyűlés! Elsőnek megadom a szót Orbán Balázs államtitkár úrnak, a Miniszterelnökség államtitkárának, a törvényjavaslat előterjesztőjének. Parancsoljon, államtitkár úr, öné a szó.

DR. ORBÁN BALÁZS, a Miniszterelnökség államtitkára, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Pár nappal a rendszerváltoztatás után megválasztott Országgyűlés megalakulásának 30. évfordulóját követően a demokratikus jogállam működése szempontjából kulcsfontosságú, egyúttal a magyar parlamentarizmus életképességét és erejét az utókor számára a napnál is világosabb módon megmutató törvényjavaslatok tárgyalását kezdjük el most. Magyarország és a magyar emberek rendkívül nehéz időszakon vannak túl. A koronavírus-járvány elleni küzdelem mindenkitől áldozatokat követelt. A siker nem maradt el, az egyéni és a csoportos megbetegedések időszakát követően, a külföldről érkező riasztó példák ellenére sikerült elkerülni a tömeges megbetegedéseket, sikerült az egészségügyet felkészíteni a járvány esetleges további hullámainak fogadására. Az európai színtéren hazánk az elsők között lépett annak érdekében, hogy hatékonyan tudjunk szembenézni a kihívásokkal. Már januárban felállítottuk az operatív törzset, akkor, amikor még csak szórványos esetek voltak Európában, az európai járványvédelmi központ pedig még nem tartotta Európára nézve különösebben veszélyesnek a vírust.

(16.50)

A betegszámhoz képest jóval korábban hoztuk meg a szigorító intézkedéseket, mint más országok. Ennek köszönhetően sikerült lassítani a járvány terjedését Magyarországon. Ha csak a főbb intézkedéseket emelem ki, az iskolalátogatásokat hazánk a 12., Ausztria a 21., Olaszország a 31. napon tiltotta meg; a szórakozóhelyeket Magyarország a 13., Franciaország az 54. napon zárta be; a rendezvényeket pedig míg Ausztria a 14., mi a 7. napon tiltottuk meg.

Magyarország Kormánya 2020. március 11-ével az Alaptörvény vonatkozó rendelkezései alapján a veszélyhelyzet kihirdetéséről szóló kormányrendelettel úgynevezett különleges jogrendi állapotot hirdetett, március 30-án pedig szintén az Alaptörvény rendelkezéseinek megfelelően kérte a veszélyhelyzet meghosszabbítását az Országgyűléstől. Az első fertőzöttől számítva a veszélyhelyzetet Magyarország a 7. és például Olaszország a 38. napon hirdette ki.

Minden demokratikus jogállam esetében előfordul, hogy az állam olyan helyzettel találja magát szemben, amelyet a normál működés rendjében nem tud kezelni. Ekkor minden demokratikus jogállamban az alkotmányban meghatározott keretek között, eljárási szabályokat betartva, úgynevezett különleges jogrendeket vezetnek be. Ezekre a különleges jogrendi helyzetekre ezért aztán minden ország alkotmánya tartalmaz szabályokat. Ezen különleges jogrendi helyzetek mindegyikének sajátossága olyan társadalmi, természeti jelenségek esetén engedi meg a normálistól eltérő állami működési rend bevezetését, amikor úgynevezett védett alkotmányos érték, például emberi élet, egészség vagy vagyonbiztonság tömeges veszélybe kerül, és ezek a veszélyek más módon, az állam normál működési rendjében nem háríthatók el.

Magyarországon még különleges jogrend idején sem függeszthető fel az Alaptörvény, tehát az Alaptörvénynek ellentmondó szabályok ekkor sem hozhatók, és ha a különleges jogrend kihirdetésének feltételei már nem állnak fenn, akkor ezt a jogrendet a bevezető szervnek kötelessége megszüntetni. Ez a két garanciális rendelkezés pedig nemcsak úgy lóg a levegőben, hanem érvényesülésükről az Alkotmánybíróság gondoskodik, amelynek működése még ilyen esetben sem korlátozható.

Ahogyan azt az első pillanatban is egyértelművé tettük, emellett pedig az Országgyűlés szabadon dönthet arról, hogy egyetérte a kormány helyzetértékelésével, és bármikor, ismétlem, bármikor dönthet, illetve dönthetett úgy, hogy a veszélyhelyzet meghosszabbításához az adott hozzájárulást visszavonja. Ez a joga az Országgyűlésnek szintén egyáltalán nem korlátozható. Az ugyan kétségtelen, és ez a világ egyik legtermészetesebb dolga szintén minden demokratikus jogállamban, hogy ez a jog nem, mondjuk, egy-egy ellenzéki törpe frakciót illet meg, hanem az Országgyűlés többsége tud a visszavonásról dönteni, de ettől még a hatáskör az Országgyűlésé, nem pedig a kormányé.

A felhatalmazás végét annak megadásakor azonban azért sem lehetett meghatározni, mert ha az Országgyűlés a megbetegedések tömegessé válása miatt határozatképtelenné vált volna, akkor a felhatalmazás további meghosszabbítására a határidő lejártát követően jogszerűen nem kerülhetett volna sor, és éppen a járvány tetőfokán kerültünk volna jogrenden kívüli, kaotikus állapotba. Ezt pedig minden józan gondolkodású ember szerette volna elkerülni.

Veszélyhelyzetben a védekezés megszervezéséért és működtetéséért való felelősség szintén minden demokratikus jogállamban a kormányé. Ehhez a felelősséghez ilyen esetekben hatásköröket és erőforrásokat is hozzá kell csoportosítani. Mindez azonban csak az alkotmányos rendnek megfelelően történhet, ahogy az ebben az esetben is történt.

Szemérmesen hallgatnak többen a Velencei Bizottság most publikált jelentéséről, miszerint a koronavírus-járvány kapcsán bevezetett különleges jogrendre vonatkozó alkotmányos garanciák közül éppen azokat tartja a testület fontosnak, amiket a magyar alkotmányos berendezkedés is biztosít. Az Európa Tanács tanácsadó szerve áttekintette az Európa-szerte kihirdetett különleges jogrendi állapotok nemzetenkénti gyakorlatát. A vizsgálat során a bizottság az ahány ház, annyi szokás elve mentén kulturális sajátosságok szemszögéből közelítette meg a különleges jogrend és az alapjogok viszonyát. A Velencei Bizottság napokban megjelent véleménye számunkra, a mi politikai közösségünk számára, a józanság pártján állóknak nem meglepetés. Ne hallgassuk viszont azt sem el, hogy nemcsak a kormány, hanem az országgyűlési képviselők felelőssége is nagy, hiszen ők adták meg a felhatalmazást, ők erősítették meg az eddig tett intézkedéseket, illetőleg most ők döntenek, vagyis önök döntenek a felhatalmazás visszavonásáról is.

Ahogy a koronavírus elleni védekezésről szóló törvény  amelynek hatályon kívül helyezését a most tárgyalt egyik törvényjavaslat tenné lehetővé  indokolása fogalmazott, idézem: „az Országgyűlés tudatában van annak, hogy vészterhes időkben felelős döntéseket kell hozni, és az eddig megtett és a potenciálisan előttünk álló intézkedések szokatlan és idegen korlátozásnak tűnnek, de ezek betartása az összefogás és a fegyelmezettség a magyarság legfontosabb erőtartaléka lehet. A közös cselekvés, a nemzeti összefogás, az egészségügyben és a rendfenntartásban dolgozók, illetőleg valamennyi érintett áldozatos munkája a lehető legszélesebb körű nemzeti egység sarokpontjai. Az Országgyűlés tagjai a javaslat elfogadásával járulhatnak hozzá a vészterhes időkben szükséges nemzeti egység megteremtéséhez és fenntartásához.” Eddig az idézet.

Ma már sajnos a történelmi tény kategóriájába tartozik annak rögzítése, hogy ehhez a nemzeti egységhez a magyar ellenzék nem járult hozzá, és tízéves szokásához híven diktatúra kiépítésével vádolta a kormányt. Nem voltak restek álhírekkel bombázni az ilyenkor bevett nemzetközi fórumokat sem, az Európai Unió szerveit és bizonyos más nemzetközi fórumokat. Olyan egyértelmű álhírek terjedtek hazánkról, hogy a veszélyhelyzet ideje alatt nem ülésezik az Országgyűlés, noha mi is, önök is végig itt vitáztunk hétről hétre, ráadásul egy megnövelt időkeretben tettük mindezt. Egyszer sem hallottam az önök részéről, hogy legalább ezt a nyilvánvaló hazugságot megcáfolták volna külföldön. Az ellen sem emelt szót az ellenzék, hogy mindeközben az Európai Parlament  finoman fogalmazok  nem úgy működött, ahogy előtte, és az EU jó néhány tagállama pedig felfüggesztette például az Emberi Jogok Európai Egyezményének alkalmazását.

Eközben idehaza az idő, az átgondolt intézkedések, mint az Alaptörvényben is lefektetett, mindenki számára érthető és világos szabályrendszer, a kormány politikai döntését igazolta. Újságírók és ellenzékiek dühödt véleményével nem, csak a magyar emberek felhatalmazásával, az érdekükben lehet válságot kezelni. Ezért arról tudom tájékoztatni önöket ezzel összefüggésben, hogy a koronavírus-járvány hazánkban jelen pillanatban mérséklődik, május 4-én csökkenésnek indult az aktív fertőzöttek száma, június 2-án 1229 fő volt, 2160-an gyógyultak meg a betegségből, és sajnálatos módon 532 lelket vesztettünk el június 2-áig. Az elvégzett koronavírustesztek száma a 190 ezerhez közelít. Ma már azt is tudjuk, hogy a nemrég eldöntött enyhítések után sem nőtt meg számottevően a fertőzöttek száma, és a koronavírus-járványban elhunytak száma  különböző összehasonlítások vannak, de például  százezer főre vetítve nemzetközi összehasonlításban kifejezetten kedvező. Ez az adat Belgium esetében 83, az Egyesült Királyság esetében 58, Franciaországban 43, Svédországban 43, Hollandiánál 35, Ausztriánál 8, Romániánál 7, Magyarország esetében pedig 5.

Időben meghozta a kormány a gazdaságvédelmi intézkedéseket is, már a járvány első két hetében olyan döntéseket hoztunk, amelyek a munkahelyek megtartását szolgálták, és azt, hogy a vállalkozások minél kisebb költséggel vészelhessék át ezt a nehéz időszakot. Már több mint egymillió dolgozónak sikerült valamilyen formában ezen intézkedések révén segítséget nyújtani.

A mi gondolkodásunk középpontjában, ahogy az az előző vitában is elhangzott, a munkahelyek és a munka áll. A fő cél, többször elmondtuk, hogy amennyi munkahelyet a vírus tönkretesz, annyi munkahelyet kell létrehoznunk. De természetesen mindeközben pénzügyi védelmi képességeinket sem szabad úgy meggyengíteni, hogy például egy spekulációs támadás esetén ne tudjunk védekezni. Az a célunk, hogy amellett, hogy a járvány elleni védekezésre koncentrálunk, Magyarország továbbra is megőrizze pénzügyi függetlenségét.

A különleges jogrend ideje alatt az előbbiekben említett célok elérése érdekében a kormány nagyságrendileg 140 darab kormányrendeletet fogadott el. Az Alaptörvény 53. cikk (2) bekezdése alapján kiadott kormányrendeletek közül olyan, amit a koronavírus elleni védekezésről szóló törvény nélkül is ki tudtunk volna adni, az a kormányrendeleteknek körülbelül az egynegyede. Tehát azokat a döntéseket, amelyek ezen sikeres védekezéshez kellettek, azoknak a döntéseknek nagyjából a háromnegyedét nem tudtuk volna meghozni a koronavírus elleni védekezésről szóló törvényben biztosított lehetőségek nélkül.

Pár intézkedést említenék önöknek, amelyet ezen törvény által biztosított felhatalmazás nélkül nem tudtunk volna meghozni. Egyes gazdaságvédelmi intézkedések. Itt gyakorlatilag a gazdaságvédelmi akcióterv legtöbb pontjára kell gondolnunk. Fizetési moratórium. Gyermekgondozást segítő ellátások meghosszabbítása, gyermeknevelési támogatás meghosszabbítása, gyermekgondozási díj meghosszabbítása. A különböző közteherkedvezmények, az ingyenes parkolás, az okmányok érvényességének a meghosszabbítása, a felsőoktatással, közoktatással kapcsolatos döntések, ellenőrzött bejelentések ügye, polgári eljárás, büntetőeljárás, szabálysértési eljárás, büntetés-végrehajtási szabályok, távoltartásra vonatkozó szabályok, végrehajtások felfüggesztése.

(17.00)

Új szabálysértési tényállásokat nem tudtunk volna megalkotni; a bérleti szerződések felmondásának tilalmára nem kerülhetett volna sor; az elrendelt hatósági karanténnal összefüggésben az annak ellenőrzésére szolgáló karanténapplikáció elindítására nem lehetett volna sort keríteni; és a szerzői jogi és szabadalmi jogi könnyítésekről sem tudtunk volna dönteni.

Magyarország veszélyhelyzeti intézkedéseivel szemben a kezdetektől fogva példátlan, összehangolt politikai kampány és hisztériakeltés zajlott hazánk határain belül és kívül is. Bár az alaptalan támadások szerencsére nem befolyásolták a járványügyi védekezés sikerét, történelmi felelősséget viselnek mindazok, akik a küzdelem legnehezebb időszakában alaptalanul kérdőjelezték meg ezeket az intézkedéseket.

Mindezek fényében, bevallom önöknek, hogy különösen nehéz mit mondani most, amikor a kormány épp a különleges jogkörök megszüntetésére és visszaadására tesz javaslatot. A járvány elleni védekezést övező két hónapos rágalomhadjárat legfőbb mondanivalója az volt, hogy a rendeleti kormányzással Magyarország végleg diktatúrává vált. Milyen diktatúra az, amely két hónap után önként mond le jogköreiről? Megmondom önöknek, tisztelt képviselők: semmilyen. A józan ész és a formális logika is ezt diktálja.

Tartok attól, hogy ilyen előzmények tükrében sem várhatunk sokat az előttünk álló törvényjavaslatok vitájától. Teljesen mindegy, mit tesz a kormány, az ellenzék ugyanazokat a vádakat fogalmazza meg tíz éve. Nem lesz ez másként most sem. Nem számít, hogy mindenben az ellenkezője történt és történik annak, ami vádként elhangzik, a monomániás vádaskodások diktatúráról, túlhatalomról, a demokrácia haláláról, azt gondolom, hogy tovább fognak folytatódni.

Marcus Aurelius elmélkedéseiben van erre pár sor, idézem: „Ha azonban embertársam akadályozná az én sajátos feladatomat, az ember is csak egy lesz szememben a közömbös jelenségek közül, akár a nap, a szél vagy az erdők vadja. Mert az értelem minden akadályát átformálja, átváltoztatja közvetlen céllá. Így lesz a cselekvést gátló akadályból cselekvés, az út torlaszából út.” Ezzel a magatartással, nevezetesen hogy az ellenzék folyamatosan csak akadályokat gördít a kormány munkájának útjába, sikerül teljes mértékben marginalizálódni, mondhatni, a védekezés szempontjából a magyar ellenzék a Marcus Aurelius-i értelemben közömbös jelenséggé vált. Sőt, a helyzet talán még rosszabb: olybá tűnik, hogy ami elé akadályt gördítenek, valójában az a helyes irány. Ha elleneznek valamit, akkor lényegében épp azt érdemes csinálni. Így válik a magyar ellenzék akadályból úttá.

Tisztelt Országgyűlés! A kormány 2020. május 26-án nyújtotta be az Országgyűlésnek a veszélyhelyzet megszüntetéséről szóló törvényjavaslatot, amelynek célja, hogy a járványügyi helyzet stabilizálódására tekintettel megalapozza a veszélyhelyzet mint különleges jogrend megszüntetését. A törvényjavaslat továbbá hatályon kívül helyezi a koronavírus elleni védekezésről szóló törvényt. A veszélyhelyzet megszüntetése esetén a kormánynak a különleges jogrenddel összefüggésben hozott rendeletei a veszélyhelyzet megszűnésének időpontjában  tehát azon a napon  hatályukat vesztik. A jogbiztonság követelménye megkívánja azonban, hogy a veszélyhelyzeti jogalkotás által érintett olyan tárgykörökben, amelyek jellegüknél fogva a veszélyhelyzeten túlnyúlnak, egyértelmű és kiszámítható átmeneti szabályozás szülessen. Elengedhetetlen továbbá, hogy a veszélyhelyzet megszűnését követően szükséges járványügyi védekezés peremfeltételei továbbra is biztosítva legyenek.

A javaslat számos tárgykörben a veszélyhelyzet ideje alatt kormányrendeletben meghozott intézkedés törvényi szintre emelését célozza, így többek között a javaslat a következő tárgykörökben szabályoz.

Gazdaságvédelmi és gazdaságélénkítő intézkedések törvényi szinten való megerősítése, például egyes, a koronavírus-járvány hatásainak leginkább kitett szolgáltatási ágazatokban biztosított kedvezmények megerősítése, a fizetési moratórium 2020. december 31-éig való fenntartása, az adó- és járulékkedvezmények biztosítása 2020. június végéig.

A külföldi befektetések kontrolljára vonatkozó olasz szabályozási minta szerint készült szabályokat is törvényi szinten rögzítjük, amely alapján a külföldi befektetők továbbra is befektethetnek Magyarországon, azonban az év végéig a nagy értékű befektetési tevékenységet be kell jelenteni.

A szociális és családtámogatási intézkedések, így például a gyermekek után járó ellátások meghosszabbításának törvényi szinten való megerősítése és fenntartása 2020. június végéig.

Az egészségügyi ellátást könnyítő feltételek, például a gyógyszerkiadás rugalmasabbá tételének és a telemedicina igénybevételének fenntartása.

A közneveléssel, szakképzéssel és felsőoktatással összefüggésben az idei évre vonatkozó átmeneti szabályok, például a digitális tanrend ideiglenes fenntartása.

Egyes ügyintézést könnyítő feltételek biztosítása, például a lejárt okmányok érvényességi idejének meghosszabbítása, adókötelezettség teljesítésével kapcsolatos könnyítések rögzítése.

Egyes eljárásokkal  polgári peres, büntetőeljárásokkal  összefüggő, a veszélyhelyzet alatt meghozott rendkívüli intézkedések kivezetése és a megfelelő szabályozási átmenet biztosítása.

A javaslat az úgynevezett járványügyi készültséggel összefüggő speciális szabályokat is megállapít. A járványügyi készültség keretében a kormány egészségügyi válsághelyzetben  amely a magyar jogrendszerben már egy létező jogintézmény  hozhat különleges szabályokat, ezek azonban nem keverendők össze a veszélyhelyzet jogintézményével és az abban biztosított felhatalmazással.

Az egészségügyi válsághelyzet és a járványügyi készültség nem különleges jogrend, így az alapvető jogok korlátozásának alkotmányos mércéje megegyezik az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdés szerinti, rendes jogrendben alkalmazandó mércével. Az alapvető jogok korlátozását az egészségügyről szóló törvény alapozza meg, a szükségességi és arányossági követelmények megállapításával.

Az Alaptörvény 53. cikk (2) bekezdése alapján kiadott kormányrendeletek közül olyan, amely tartalmában intézkedésként a kivezető törvény szerinti járványügyi készültség esetén is meghozható lenne, nagyjából a kormányrendeletek harmada, bár ez nyilván egy alapos alkotmányossági mérlegelést igénylő kérdés, de kifejezetten arra kértem a kollégákat, hogy ebből a szempontból is tekintsék át a helyzetet, és erre a megállapításra jutottak.

A törvényjavaslat rendelkezik arról is, hogy a különböző egészségügyi és gazdasági intézkedések mikor és hogyan veszítik hatályukat. Nagyon röviden erről is tájékoztatnám önöket, mert ezek széles közérdeklődésre tartanak számot.

A munka törvénykönyve rendelkezéseitől eltérés július 1-jéig; a végrehajtási eljárások tovább folytatódnak július 1-jétől; a tovább folyósított ellátások  amit említettem, gyet, gyed, családi pótlék  július 1-jéig; a fogyatékossághoz, megváltozott munkaképességhez kapcsolódó ellátások átmeneti időszaka szintén július 1-jéig tartana; a szocho- és járulékkedvezmények, az úgynevezett kataadózási kedvezmények június végéig, tehát június 30-áig tartanának a javaslat értelmében. A turizmusfejlesztési hozzájárulási kedvezmény fenntartására ezen év végéig kerülne sor; ugyanúgy, ahogy a tulajdonvédelemre vonatkozó szabályozásra, ahogy azt már említettem. A bérleti szerződések bérbeadó általi felmondással való megszüntetésének tilalma 2020. június 30-áig tartana.

Az iskolák tantermen kívüli, digitális oktatása 2020. június 15-ig tart. A parkolási díjat nem kell megfizetni 2020. július 1-jéig az ország egész területén, ezt követően viszont a rendes ügymenet áll vissza az ország szintén egész területén. Az álláskeresők személyes megjelenési kötelezettsége szünetel 2020. augusztus 31-éig. A vendéglátóipar területén működő felügyeleti díj bevallására vonatkozó kötelezettség és az első részlet megfizetése 2020. szeptember 30-áig tart. A számviteli törvény szerinti beszámolási kötelezettségek teljesítésének határideje szintén szeptember 30-a. A hitelfizetési moratórium 2020. december 31-éig tartana. A turizmusfejlesztési hozzájárulást és az idegenforgalmi adót nem kell megfizetni 2020. december 31-éig. A polgári törvénykönyvre vonatkozó szabályoktól való eltérés  ez jogi személyekre és nem jogi személy szervezetekre vonatkozik  a javaslat értelmében 2020. december 31-éig tartana; ugyanúgy, ahogy a büntetőeljárási törvény rendelkezéseitől és a menekültügyi szabályozástól való eltérést is addig hosszabbítaná meg a javaslat.

Tisztelt Országgyűlés! Magyarország Kormánya nevében szeretném megköszönni mindenkinek az elmúlt időszakban kialakult nemzeti összefogást, amellyel sikeresen tudtuk kezelni a világjárvány első hullámát. Külön köszönet illet mindenkit, aki közvetlenül is részt vett a védekezésben. Továbbra is valljuk, hogy politikai vitáknak a védekezés kapcsán nincs helyük, csak az összefogásnak. A magyar demokrácia és parlamentarizmus 30 évvel a rendszerváltoztatás után kiállta a próbát, miközben a járványügyi védekezés terén is jól teljesítettünk.

Köszönjük az eddigi támogatást a képviselőknek. Kérem, hogy támogassák a mostani javaslatokat is. Akik pedig eddig nem támogatták a munkánkat, azoktól ezúttal higgadtságot és józan belátást szeretnék kérni. Bízom a konstruktív munkában. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(17.10)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Most a vezérszónoki felszólalások következnek. Tisztelettel azt kérdezem frakcióvezető úrtól  mert nálam még úgy van leadva , hogy esetleg ketten fogják elmondani a vezérszónoklatot. (Jelzésre:) Nem. Köszönöm szépen. A Fidesz képviselőcsoportjának vezérszónoka Bajkai István.

DR. BAJKAI ISTVÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nehéz, embert próbáló hónapokat hagytunk a hátunk mögött. A koronavírus-járvány okozta társadalmi és gazdasági kihívások nemcsak a döntéshozók vállára róttak hatalmas terheket, hanem  én erre helyezném a hangsúlyt  valamennyi állampolgártól is igen nagy türelmet, a nehézségek, terhek elviselését és fegyelmezettséget igényeltek. Köszönet mindenkinek, aki a járvány védekezésében, elhárításában közreműködött, dolgozott, sokan az első számú frontvonalban. Úgy vélem, jól vizsgáztunk mi, magyarok, és ismételten megmutattuk, hogy ha kopogtat ajtónkon a baj, akkor össze tudunk fogni. Magyarország olyan szigorú intézkedéseket hozott meg időben, amelyek eredményeként azon kevés országok közé tartozik, ahol a tömeges megbetegedések időszaka nem következett be, így mára sikerült a vírus terjedését teljes kontroll alatt tartani. Nyugodt szívvel mondhatjuk, hogy a védekezés első szakaszán sikeresen túl vagyunk. Azonban a járványügyi készültséget változatlanul fenn kell tartani, nem tudhatjuk, hogy a vírus hogyan, mikor, milyen formában fog újra támadni.

Tisztelt Országgyűlés! A koronavírus terjedése elleni küzdelem  ahogy ez elhangzott ma már  eddig példátlan kihívás elé állította az egész világot, így hazánkat is. A hagyományos, megszokott eszközök alkalmatlannak bizonyultak a járvánnyal szembeni egészségügyi és gazdasági védekezés során. A kormány éppen ezért gyorsan, időben és határozottan cselekedve, 2020. március 11-én döntött az Alaptörvény 53. cikkelyének (1) bekezdésével összhangban a veszélyhelyzet kihirdetéséről. Ám az alaptörvényi normaszöveg értelmében a kormány veszélyhelyzeti jogalkotása 15 napig maradhatott volna hatályban.

A vírus elleni harc folytatása és az állampolgárok egészségének megóvása érdekében az Országgyűlés az úgynevezett koronavírus elleni védekezésről szóló 2020. évi XII. törvény elfogadásával felhatalmazta a kormányt, hogy abban az esetben is megalkothassa és hatályában fenntarthassa a rendkívüli intézkedéseket tartalmazó rendeleteit, ha az Országgyűlés a humánjárvány terjedése miatt nem tudott volna vagy nem tudna ülésezni. Köszönetet mondhatunk a Teremtőnek, a Jóistennek, hogy a törvényhozás maradéktalanul tudta mégis ellátni a munkáját, így az Országgyűlés, élve a már előbb említett törvényben biztosított jogával, most visszavonja a kormánynak adott felhatalmazást.

Szeretném felidézni, hogy a balliberálisok kezdettől fogva azt hangoztatták, hogy ez a törvény egyenlő a jogállam halálával. Persze tudhatjuk: ők mindig ezt mondják. A valóságot tagadják, és csak hazudnak. Ahogy ezt tanítómesterektől tanulva alapelvként magukénak mondhatják: nemcsak hazudtunk reggel, éjjel és este, hanem hazudunk reggel, éjjel és este. (Arató Gergely, dr. Szél Bernadett: Klasszikusokat csak pontosan!) Sikerült pontosan idéznem. (Az elnök csenget.  Közbeszólások.)

Többször a kormány szemére vetették, hogy miért nem csak például júniusig vagy egyéb határozott időtartam leteltéig szól ez a felhatalmazás. Szeretném hangsúlyozni  akkor is elmondtuk , hogy a kormány a tudomány és az egészségügyi szaktekintélyek véleményét kikérve egyszerűen nem mondhatott határozott időpontot, tekintettel arra, hogy ennek a vírusnak a lefolyását és kimenetelét képtelen volt bárki is előre megjósolni. Ezt többször aláhúztuk, többször elmondtuk, hogy a kormány kizárólag olyan intézkedéseket fog meghozni a rendkívüli jogrend alatt, amelyek a szükségesség és arányosság feltételeinek eleget téve nélkülözhetetlenek a magyar emberek egészségének megvédése és a járvány okozta negatív gazdasági kihívások leküzdése érdekében. És íme, egy demokratikus alapokon nyugvó államban ahogy ez lenni szokott, a törvényhozó hatalom most visszavonja a végrehajtó szervnek adott felhatalmazását.

Szeretném mindenképpen leszögezni, hogy hasonló körülmények közepette minden államnak jogában áll rendkívüli intézkedéseket hozni polgárai védelme érdekében. Ezeknek az intézkedéseknek ideiglenesnek, szükségesnek és arányosnak kell lenniük, valamint biztosítani kell a rendszeres felülvizsgálat lehetőségét. A kormány által meghozott intézkedések kivétel nélkül megfeleltek ezeknek a kritériumoknak. Hazánkban az Országgyűlés a rendkívüli intézkedésekkel kapcsolatos ellenőrzési hatáskörét maradéktalanul tudta gyakorolni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő javaslat célja, hogy a járványügyi helyzet stabilizálódására tekintettel megalapozza azt a közjogi helyzetet: a veszélyhelyzeti különleges jogrend megszüntetését és a koronavírus elleni védekezésről szóló törvény hatályon kívül helyezését. Kérem, engedjék meg, hogy néhány dolgot azonban megjegyezzek az ellenzéki oldal magatartásával kapcsolatban.

Elszomorító volt látni, elszomorító tapasztalni, hogy a balliberális pártokra egyáltalán nem számíthattunk. Ők ugyanis nem támogatták az eredményes védekezés feltételeit megteremtő törvényt sem. Sőt, mi több, nem a védekezésben vettek részt, hanem megállás nélkül, szüntelenül támadták a kormányt és a védekezés irányításában közreműködő szakembereket a veszélyhelyzet idején is.

De most, a veszélyhelyzet megszüntetésekor sem csillapodtak vészharangot kongató károgásaik. Meghökkentő, hogy éppen az a baloldal kritizálja az egészségügyi ellátórendszer felkészültségét és az operatív törzs munkáját, akiknek kormányzása idején minden nyolcadik működő ágyat megszüntettek a kórházakban, 650 milliárd forintot vettek el az egészségügytől, valamint több ezer orvost és egészségügyi dolgozót bocsátottak el. Ha a baloldal 2010 után is folytathatta volna mindazt  rossz ebbe belegondolni , amit az egészségügyben végzett, esélyünk sem lett volna felvenni a harcot a járvány idején.

Amíg a kormány a munkahelyvédelem, a bértámogatás és az adócsökkentés eszközeivel kívánta biztosítani és kívánja biztosítani a családok megélhetését, addig mit tesz a baloldal? A vezetésük alatt álló önkormányzatoknál zsigerből elbocsátanak, adót emelnek és csökkentik a béreket. Idézőjelben: a jól bevált módszereik már egyszer tovább növelték a munkanélküliséget és a szegénységet. Szerintem ez mindenkiben fájó nyomokat hagyott. Itt él ma is az emlékezetünkben. Summa summarum: a koronavírus-járvány teljes mértékben megmutatta, hogy mi a különbség a balliberálisok  ahova a Jobbikot is soroljuk  és a kormány válságkezelése között.

Tisztelt Ház! Természetesen nem mehetünk el szó nélkül a jogbiztonság mint a jogállamiság egyik legfontosabb sarokköve mellett sem. Ugyanis a jogbiztonság elve megkívánja, hogy a veszélyhelyzet megszűnése és a veszélyhelyzeti kormányrendeletek hatályvesztése ne történjen meg annak hiányában, hogy megfelelő átmeneti rendelkezések megalkotásra kerülnének. A T/10748. számú törvényjavaslat kiemelt célja, hogy a veszélyhelyzeti jogalkotás által érintett tárgykörökben az Országgyűlés a jogbiztonság érvényesülése érdekében a veszélyhelyzet idején létrejött jogviszonyokat, illetve jogos várakozásokat, jogi feltételeket úgy szabályozza a veszélyhelyzet megszüntetését követően, hogy a szabályozási átmenet a bizalomvédelem elvét is szem előtt tartva világos, egyértelmű és kiszámítható legyen, valamint annak változatlansága törvényi garanciákkal kerüljön körülbástyázásra.

Az elhangzottak értelmében például a javaslat továbbra is kilátásba helyezi, hogy az engedélyköteles tevékenységek engedély hiányában a bejelentést követően rövid időn belül gyakorolhatóvá válhassanak, a törvénytervezet mindazonáltal a kérelmezői joggyakorlás megkezdésének megkönnyítése érdekében generális javaslatot tesz arra, hogy az engedély alapján gyakorolható tevékenységek bejelentés alapján legyenek gyakorolhatóak.

(17.20)

Mindezek mellett az engedélyezés teljes kivezetésére nem kerül sor, hiszen számos ügytípusban a közérdek védelme kizárólag preventív eszközökkel védhető hatékonyan, így ahol indokolt, ott az engedélyezés megmarad. Ezzel kiküszöbölődik az, hogy a közösség számára potenciális kockázatot jelentő tevékenységek esetében az állam ne csak utólag tudjon fellépni.

Tisztelt Országgyűlés! Magyarország kiváló egészségügyi szakembereinek és a frontvonalban harcolók áldozatos munkájának, valamint az állampolgárok fegyelmezettségének köszönhetően sikeresen túljutott védekezése első szakaszán, mondhatnám úgy is, hogy mindannyiuk, mindannyian elvégeztük a munkánkat. Az ellenzék azonban a „minél rosszabb, annál jobb” gyurcsányi parancsra az egész felhatalmazásról szóló törvényt megállás nélkül politikai hisztériakeltésre használta fel, egészen Kun Béláig visszamenő hagyományaikat láthatóan minden alkalommal megmutatják.

Az előterjesztő részletesen ismertette a benyújtott két törvényjavaslat főbb ismérveit, s jómagam is igyekeztem rávilágítani hangsúlyos elemeire. Ily módon, az elhangzottakat is figyelembe véve, kijelenthetem, hogy a Fidesz képviselőcsoportja teljes mértékben támogatja a benyújtott javaslatot. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok és szórványos taps az ellenzék soraiban.   Dr. Varga-Damm Andrea: Annyira izgultunk!)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A Jobbik képviselőcsoportjának vezérszónoka Lukács László György képviselő úr, az Országgyűlés jegyzője. Parancsoljon, jegyző úr, öné a szó.

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Nagyon szépen köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Elsősorban köszönettel tartozunk mindazoknak, akik a koronavírus-járvány ideje alatt a védekezésben részt vettek, mindazoknak a dolgozóknak, azoknak a lakosoknak, akik bármilyen cselekedetükkel hozzájárultak ahhoz, hogy Magyarországon a koronavírus-járvány elleni védekezésben felvegyük a harcot az ellen a vírus ellen, amely valóban kiszámíthatatlan volt, nehezen meghatározható volt. Köszönettel és hálával tartozunk azoknak a dolgozóknak, akár szociális, egészségügyi vagy rendvédelmi dolgozóknak, akik ebben a felfordult élethelyzetben, ebben a pár hónapban szinte mindenüket annak vetették alá és minden munkájukat annak szentelték, hogy a védekezés sikeresebb legyen.Még nem múlt el az a veszélyhelyzet és az a helyzet, amit a koronavírus teremtett Magyarországon, jelenleg arra ad lehetőséget a helyzet, hogy a jogi részét tisztázzuk. Ezt azért tartom fontosnak leszögezni, hogy a mai vitából, ha valaki követi, ne azt szűrje le, hogy Magyarországon mindenfajta veszély megszűnt. Nagyon fontos, hogy az elmúlt hónapok megszigorító intézkedései úgy nyerjenek értelmet és akkor legyen értelmük, ha a koronavírus nem tér vissza, illetve ha bármilyen módon visszatér, akkor az ellene való védekezésben az embereknek sikerüljön megint sikeresebben védekezniük. Így hát azt mondhatjuk, hogy a mostani törvényjavaslat valójában a koronavírusról annyiban szól és a koronavírus elleni védekezésről annyiban szól, amennyiben jogi értelemben a védekezésnek egy szakaszát le lehet zárni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Magával a kapott vagy adott felhatalmazással kapcsolatban azt tudjuk mondani, hogy tisztelettel köszönjük a visszaadott felhatalmazást, a magunk nevében elfogadjuk. Nagyjából az a történelmi helyzet van, és a történelmi helyzet azt mutatja, hogy valójában magához sem kellett volna vonnia a kormánynak ezt a felhatalmazást, hiszen mindvégig olyan helyzetben volt mind a kormány, mind pedig a parlament, imént mondták önök is, hogy lehetőségünk nyílhatott volna arra, hogy együtt, közösen talán jobb és sikeresebb védekezést valósítsunk meg az itt eltöltött napokban, az itt eltöltött vitákban. Annak ellenére, hogy az volt az eredeti elképzelés, hogy csak olyan jogszabályok jöjjenek be az elmúlt hónapokban, amelyek a védekezéshez szükségesek, még e fölötti munkára is futotta a parlamentnek. A parlament mindvégig a helyén volt, függetlenül attól, hogy sokan egyébként a kormánypárti padsorokban azt mondták, hogy szinte elképzelhetetlen, hogy össze lehessen hívni. Tisztelettel jelzem önöknek, mindenki partner volt abban, hogy ameddig lehetett, és lehetett, addig a parlamentnek lehetősége legyen ülésezni.

A két törvénnyel kapcsolatosan, amelyeknek az összevont tárgyalására most kerítünk sort, a lényegi kérdéseket a veszélyhelyzet megszűnésével összefüggő átmeneti szabályokról és az egészségügyi készenlétről szóló javaslat rendezi. A törvényjavaslat egyébként nagyon sok mindenről szól, legfőképp azokról a szabályokról, amelyek az életünk részévé váltak az elmúlt hetekben, hónapokban, és amelyek egy része egy bizonyos ideig a koronavírus-járvány után része marad életünknek. Ezek közül nagyon sok segíti és persze nagyon sok nem segíti az elkövetkező időszakot, nagyon sok hasznos és nagyon sok kicsi, nagyon sok apró, bosszantó rendelkezés is van, de mindannyiunknak egy megváltozott helyzettel kell szembenéznie. Közös bennük, hogy a cél lényegében mégis az, hogy egy kicsit könnyebbé tegye az emberek életét, miután gyökeres változás állott be márciusban mindannyiunk életében. Könnyebbé tehetné akkor is és könnyebbé tehetjük akkor is, ha még egy kicsit félősebb is az élet; akkor, amikor egy hatalmas, tízezreket, sőt százezreket érintő munkahely- és foglalkoztatási válsággal nézünk szembe, amikor megélhetések tűnnek el egyik pillanatról a másikra akár a turizmusban, a vendéglátásban, de más egyéb szektorokban is. Sőt, egy kicsit könnyebbé tehetné az életünket akkor is, amikor még mindig sokan arra várnak, hogy visszatérjen az a rend, amit korábban megszoktak, legyen szó akár az egészségügyről vagy az oktatásról.

És bizony, a könnyebbé tevő rendelkezéseken túl nagyon sok minden hiányzik belőle: nagyobb segítség például a munkavállalóknak, munkáltatóknak, több pénz, több lehetőség; hiányzik belőle az egészségügynek az átgondolt újraindítása, sőt kirángatása az alulfinanszírozottságból; hiányzik belőle, amire szerintem a vírus és a járvány lehetőséget adott, az egészségügy problémáinak a hosszú távú rendezése a megfelelő keretek között, pénzzel való kiegészítése az egészségügy működésének.

Engedjék meg, hogy itt egy saját gondolatot azzal kapcsolatban megosszak, hogy a járvány egy borzasztóan nehéz szituációt hozott az életünkbe, de lehetőséget adott arra, hogy az egyik legnehezebb és legszorongatottabb helyzetben lévő szektort, az egészségügyet valamilyen módon rendezzük. Ez az a terület, amelyben az elmúlt 30 évben politikai konszenzus lényegében nem alakult ki a magyar pártok között, függetlenül attól, hogy jobboldali vagy baloldali kormányzás volt, de most van az a lehetőség, felmérve azokat a nehézségeket, amelyeket az elmúlt hónapban a koronavírus-járvány pontról pontra megmutatott, és azokat a hiányosságokat, amelyeket felvillantott, egy szóval leleplezett, amelyeket a magyar egészségügyi rendszer magában hordoz, ezt nem tudjuk letagadni, és teljesen világos, hogy ezzel kapcsolatosan valamilyen tennivalója van mind a magyar kormánynak, de a magyar közéletnek is. Itt lenne a lehetősége annak, hogy a magyar egészségügynek egy jó értelemben vett reformját, akár szóljon ez a finanszírozásról, akár szóljon ez az egészségügyi ellátásnak az újraszervezéséről, meg lehessen lépni.

Arról is szólnia kellene ennek az újabb, felhatalmazási 2.0 törvényjavaslatnak és az úgymond visszavételi, átvételi szabályoknak, hogy miként lehet az egészségügyet helyrehozni, miként lehet renoválni úgy, hogy az versenyezni tudjon a technológia adta kihívásokkal, a társadalom öregedésének tényével, az ezzel kapcsolatos kihívásokkal és a finanszírozási korlátokkal egyaránt.

A kitérő után azonban fontos megemlíteni, hogy mi az a dolog  ha már beszéltünk arról, hogy mi az, ami hiányzik belőle , ami valójában hiányozhatna belőle. Ez pedig a felhatalmazás 2.0, amely kellően gyanús. Nemcsak a szövegezése gyanús annak az egészségügyi válsághelyzetnek, amit önök beletesznek ebbe a javaslatba, tehát nemcsak a szövegezés a gyanús, hanem a szándék is, ami e mögött áll. Önöknél lényegében sosem a valós megoldás, hanem a kommunikációs megoldás volt a fontos. Most is azt láthatjuk, hogy valójában nem a második szakaszbeli érdemi védekezésen lehet a hangsúly, hanem egy potenciális kormányzati narratíva erősítése a cél. Lényegében az, ami hiányozhatna belőle, nem más, mint az egészségügyi válsághelyzeti felhatalmazásnak a szabályai, amely a felhatalmazási törvény 2.0, ami minden bizonnyal annak köszönhető, hogy Orbán Viktor annyira beleszeretett a rendkívüli hadviselésbe, hogy ezeket a szabályokat most már nem ereszti, csak új köntösbe csomagolja.

Abban is világos a helyzet, tisztelt képviselőtársaim, bár erről lehetne érdemi vitát nyitni, és a társadalomban néminemű megosztottság van, hogy lesz második hulláma a koronavírus-járványnak. Vitathatatlan, hogy fel kell készülni a következő hullámra és egy soron következő védekezési szituációra, de tisztelt képviselőtársaim, nem jogilag, sőt különösen nem úgy kell felkészülni, hanem eszközzel, erőforrással, méghozzá úgy, hogy nem extrém felhatalmazás kell, hanem az, hogy pontosan tudjuk, hogy melyik kórháznak, melyik szociális intézménynek és melyik rendvédelmi szervnek mire van igénye ahhoz, hogy ha egy hasonló helyzet előáll, mint ami előállt tavasszal, akkor sikeresebben vegyék az akadályokat, és a lehető legtöbb embert megóvják egy következő járványszituációtól.

(Folytatás a 134/2-ben!)

2018-2022. országgyűlési ciklus Budapest, 2020. június 3. szerda 134/2. szám

Országgyűlési Napló

(17.30)

Nem kell különleges felhatalmazás ahhoz, hogy felkészítsük az intézményeket például a szűrésre vagy a tesztelésre, a megelőzésre vagy a higiéniára. Teljesen világos, hogy ehhez most csak egy dolog kell, idő és eszköz, és nem jogi eszköz, amire szükségünk van. Nem kell, csak figyelem, tudatos készülés, egy hasonló ahhoz, hogy a hasonló hullámot átvészeljük.

Engedjék meg, hogy az időkritikával kapcsolatosan is megfogalmazzak pár gondolatot. Vajon miért kell az egészségügyi válsághelyzet szabályainál határidő? Mindenki határidő-nélküliségről beszél, és amikor az ellenzék azt javasolta, hogy valamilyen időbeli korlátot kössünk, többfajta verzió elhangzott. Most mégis szerepel az egészségügyi válsághelyzetben egy hat hónapos határidő, ami lényegében egyébként csak egy mutatóban lévő határidő, hiszen beszámolási kötelezettség vagy egy meghosszabbítási kötelezettség jár vele. A meghosszabbítás kritériumait lényegében saját maga, ebben az esetben a kormány dönti el, a hat hónap pedig csak arról szól, hogy a Népjóléti bizottságban, amelyben több itt ülő képviselőtársam is tag, csak meghallgassunk egy beszámolót. Úgy gondolom, hogy ez az időkritika meg fogja állni a helyét. A hat hónap egy szerintem túlzó és eltúlzott válsághelyzet-kezelési határidő. Ráadásul ez egy gumiszabályt takar, amely szintén nem segíti, és itt ez az alapkoncepció, hogy elhiggyük önöknek, hogy önök ténylegesen készülni szeretnének a következő hullámra.

De van másik olvasat is, nem csak azért, merthogy gumiszabály kelle, vagy nem kell; valójában azért kellhet egy gumiszabály vagy egy felhatalmazási törvény 2.0, mert lehet  és ez egy olvasat , hogy tartanak önök attól, hogy őszre már nem lesz annyi elégedett 133 bátor képviselő, hogy a rossz gazdasági helyzetben a kormánynak ismételten olyan felhatalmazást adjon, amilyet szeretne. Természetesen ez is csak egy értelmezés, mi azt kívánjuk, hogy ne legyen olyan gazdaságilag rossz szituáció, hogy ne legyen olyan munkavállalói és olyan munkáltatói krízis, amely sújthatja az országot azzal, hogy itt tömegesen megroppan az emberek bizalma a kormány iránt, mi azt szeretnénk, hogy Magyarország gazdaságilag is megfelelő helyzetben legyen, azonban nem jó előjelek vannak ezzel kapcsolatosan.

Az egyes területekre vonatkozóan rendvédelmileg és biztonságpolitikailag elmondható, hogy a törvényjavaslat célja, hogy az egészségügyi válsághelyzet esetén a címben meghatározott szervezetek, rendvédelmi szervezetek a rendes vezénylési és irányítási rendszerüktől eltérően alkalmazhatók legyenek. Többnyire ezek a munkavállalói jogokat csorbítják, az intézkedési jogokat pedig kiterjesztik. Politikai alapon nézve nyilvánvaló, hogy az erőszakszervezetek  mint az állam működésének alappillérei  veszélyhelyzetbeli közvetlen irányíthatóságát igyekszenek fenntartani. Ezt alaposan körüljárva egyébként úgy tűnik, ezt eredményesen teszik. Ha úgy nézzük, az amúgy is parancsuralmi rendszerben működő szervezetek egészségügyi válsághelyzet elrendelésekor tovább diktaturizálnak  nem hiszem, hogy ez egyébként egy valós magyar szó, ami ide le volt írva , ettől függetlenül az viszont tény, hogy egy valódi veszélyhelyzetben a rendeltetés szerinti működés garantálása, a társadalmi rendfenntartás célja egy elfogadható cél, egy elfogadható elvárás, amellyel felül lehet írni a klasszikus értelemben vett munkavállalói, illetve munkáltatói jogokat.

Az igazgatási, közjogi részben találunk több olyan szabályozást, így például az imént már említett parkolásra vonatkozó kiterjesztést is, amivel azért lehetne vitatkozni. Azt tudjuk, hogy az ingyenes parkolás lehetősége több ponton kellemetlenséget okozott egyrészt az önkormányzatoknak, hiszen ez forráskiesés, viszont azt is tudjuk, bár ez vidéken kevésbé érintette az embereket, de nagyvárosokban vagy akár a belvárosban számottevő környezetszennyezéssel is jár most már, hogy egyre többen gépjárművel közelítik meg munkahelyüket. Nemcsak hogy a belvárosban nem lehet parkolni, hanem egyre többet kell körözni is, sőt egyre többen próbálják az itteni munkahelyeiket megközelíteni az ingyenes parkolásnak köszönhetően. Így ennek most már  és ezért talán egy hamarabbi időpontot kellett volna az ingyenes parkolás visszavonásának választani  lényegében károsabb hatása van, mint előtte kedvezőbb hatása volt.

Rendszeres mantra a kormánypárti képviselők részéről, hogy a kormány védekezett sikeresen. Tisztelt képviselőtársaim, nem, nem a kormány védekezett sikeresen, a magyar emberek védekeztek sikeresen, és a magyar önkormányzatok védekeztek sikeresen, ugyanis ők figyeltek oda a lakosokra elsősorban, ők látták el eszközökkel a közösséget. De nézzük meg, tisztelt képviselőtársaim, mi lett volna, ha a védekezés sikeressége valójában a kormány tagjainak tanácsán múlott volna! Vajon sikeresek lettünk volnae akkor, és sikeresen védekeztek volnae a magyarok, ha Gulyás Gergelyre hallgattak volna, aki szerint a járvány elején nyugodtan összevissza fertőzhettük volna magunkat, vagy nyugodtan összevissza fertőzhette volna magát az a közel száz ember, aki a sajtótájékoztatóra járt? Vajon sikeres lett volnae a védekezés, ha a kormány védekezésén múlott volna, ha Kásler Miklósra hallgatunk, aki szerint tesztelésre szűrési céllal nincs szükség? Vagy Müller Cecíliára, aki szerint nem kell maszkot hordani? Vagy Orbán Viktor véleménye lett volna az irányadó, amikor a parlament összes pártja vele szemben, amikor az iskolák bezárásáról volt szó, azt fogalmazta meg, hogy az iskoláknak be kell zárniuk, melyre Orbán Viktor azt a védekezést adta elő, hogy ha az iskolákat bezárjuk, az iskolákban nincsenek gyermekek, akkor a tanárokat fizetés nélküli szabadságra kell elküldeni? Vajon sikeres lett volnae ez a védekezés, amikor Orbán Viktor elküldi fizetés nélküli szabadságra a tanárokat az iskolából?

És vajon sikeres lett volnae a védekezés, amikor az önkormányzatok, mondjuk, például nem küldenek a lakosoknak maszkot? Mert mi történt országszerte? Szijjártó Péter minden hétfőn felállt a parlamentben, elmondta, hogy hányadik gép érkezett meg Magyarországra, elmondta, hogy hány tonna, hány ezer, hány millió védekezési eszköz érkezett, és eközben a lakossághoz a maszkokat valójában az önkormányzatok juttatták el saját beszerzéseikből, saját forrásaikból úgy  és ez szerintem a modern kori tragédiája az önkormányzatiságnak , hogy mindeközben önök tőlük vettek el pénzt, sőt jövőre is pénzt fognak tőlük elvenni.

De lenne jobbító szándékú javaslatunk is, tisztelt képviselőtársaim. Még ha az egészségügyi válsághelyzetnek bizonyos szabályai elfogadhatóak is lennének, és annak jogi érvelése akár elfogadhatónak is tűnne, vannak olyan módosítások, amelyeket azért javaslunk megfontolásra, mert talán az a megroppant bizalom a kormány irányába, ami lehet, hogy tíz éve tart, de az elmúlt időszakban talán még mélyebb lett a társadalom ellenzéki oldalán és a pártok ellenzéki oldalán, az talán valamilyen szinten renoválható lenne.

Én olyan módosításokra gondoltam, képviselőtársaim, amivel az egészségügyi válsághelyzet elrendelésével kapcsolatos beszámolási kötelezettségbe vonjuk be ennek a szervezetnek a legnagyobb testületét, magát a plénumát. Legyen miniszteri beszámoló arról, hogy miként rendeli el a kormány, ebben az esetben Müller Cecília javaslatára, az egészségügyi válsághelyzetet, hogy védekezni tudjon. Ne csak arról értesüljünk, hogy a Magyar Közlönyben megjelent valami, majd ha kérdezünk, arra választ nem kapunk, hanem legyen egy felelős, elszámoltatható és kérdezhető tagja a kormánynak, aki itt arról beszámol, hogy mi alapján, milyen statisztikák, milyen adatok és milyen számok alapján került elrendelésre az a védekezési helyzet, amelyet önök terveznek.

Ugyanez vonatkozik arra, hogy ne a parlamentnek egy szűkebb bizottsága, a Népjóléti bizottság tárgyaljon arról, hogy miért lett hat hónap után adott esetben meghosszabbítva ez a helyzet, hanem tárgyaljon róla az Országgyűlés plénuma. Azt az órát, azt a másfél órát, higgyék el, tisztelt képviselőtársaim, meg fogja érni az, hogy átbeszéljük, hogy miről van szó. Sőt, ha annyira szeretnének konzultálni, akkor ezt komolyan is vehetik, hogy a parlamenttel és a parlamenti képviselőkkel kell konzultálni.

Sőt, ismerjük meg, és ez a legfontosabb, az okot adó statisztikákat! Hiszen itt vagyunk talán az egyik legnagyobb problémánál, az egész járványhelyzetben a legnagyobb bizalmi hiányt az jelentette, hogy a kormány részéről, miután önök a kényelmetlen kérdések elől részint a járványra hivatkozva megszüntették azt a lehetőségét a médiának, hogy megfelelően kérdezzenek, majd utána az Országgyűlésben is már csak a semmitmondó válaszokat hallottuk, nagyon sok statisztikát, nagyon sok adatot nemhogy a képviselők, de az egyszerű emberek sem tudtak megismerni. Emlékszem arra a bizottsági ülésre, tisztelt képviselőtársaim, amikor a Népjóléti bizottságban megkérdeztük államtitkár asszonyt, hogy mikor tervezik most már nyilvánosságra hozni a területi megoszlását a megbetegedéseknek és a halálozásoknak. Államtitkár asszony azt mondta, hogy őrajta ez nem múlik, akár már holnap megtehetjük. S eltelt majdnem két hét, mire ezeket az adatokat láthatták az emberek.

Ezek az adatok voltak azok és ezek lehettek volna azok, amelyek bizalmat ébresztenek az emberekben, amikor azt mondják, hogy igen, látom és elhiszem, hogy a mi társadalmunk sikeresen tud védekezni. De folyamatában senki nem észlelte, és ebből jött az, hogy nagyon sokan, egyre többen kétségbe vonták azokat az információkat, azokat a statisztikákat, amelyeket a kormány produkált.

(17.40)

Hogy egy friss közvélemény-kutatást idézzek önöknek: az sem lehet véletlen, hogy a magyar társadalomnak a nagyobb többsége a közvélemény-kutatás alapján teljes egészében úgy gondolja, hogy a kormány politikai okokra használta vagy politikai okokkal használta a statisztikákat, amiket közreadtak. Még a fideszes szavazóknak a 23 százaléka is ezt gondolja, az ellenzékiekről már nem is beszélve.

Képviselőtársaim! Ez legalább azt bizonyítja, és én nem tudom, hogy ezt az önök szemére kelle hányni vagy fel kelle vetni, de abban nem választották meg helyesen a lépéseiket, hogy nem a legnagyobb nyilvánosságot választották a járvány elleni küzdelemben. Én úgy gondolom, ez volt az a hiba, amikor nagyjából mindenki vakon repült, és várta azokat az adatokat, hogy mekkora a baj, és várta, hogy milyen adatok jönnek és mit kell tennie. Ezek lehettek azok, amelyek például alááshatták egyes embereknél azt, hogy miként lehet helyesen védekezni.

Nagyon eltérő volt, és bocsánat, hogyha hosszúra nyúlok, de nagyon eltérő volt itt a védekezésnek a ritmusa, frekvenciája országosan. Én vidéken élek, Karcagon lakom, enyém volt az a kiváltság vagy enyém volt az a lehetőség, hogy a munkám miatt egyrészt lássam a vidéki Magyarországnak a védekezését és lássam Budapestét is. Valamiért az emberek nagy többségéhez vidéken nem jutott el az, hogy maszkkal, hogy akár teszteléssel vagy akár a megfelelő távolságnak a tartásával jól és eredményesen lehet védekezni. Utólag nagyon nagy szerencsénk volt, hogy ezeken a vidéki településeken vagy akár falvakban nem történt nagyobb baj, mint ami egyébként történhetett volna. Nagyon eltérő volt, és ezeknek az adatoknak a hiánya ezt támasztotta alá, és ez táplálta azt, hogy nagyon sokan nem hittek a védekezésben, ettől függetlenül az önkormányzatok nagy többsége helyesen járt el azzal, hogy a maximális védekezést próbálta nekik biztosítani.

A törvényjavaslat célja, hogyha az ember kutatja ennek a célját, túl a technikai és jogi célján, lehetne az, hogy bizalmat ad a jövőbeli egészségügyi válsághelyzet kezelésére. És bár említettem, hogy lenne más módja a felkészülésnek, az egészségügyi vagy a szociális szférát felkészíteni, de én úgy gondolom, hogy azt a bizalmat, amit az egészségügyi válsághelyzet-kezelési szabályokkal adni szeretnének, ezt már nem lehet visszaadni. És itt most nem arról beszélek, hogy az ellenzéknek nem tudják bebizonyítani, hogy önökben bízni lehet ebben a helyzetben, hanem pontosan amiatt, mert korábban titkolóztak, vagy pár hibás döntésnek a hibás voltát letagadták, nem biztos, hogy a bizalmat vissza lehet nyerni. Képviselőtársaim! Úgy tűnik, hogy a bizalom, amit önök ezzel szeretnének adni, az egy nagyon nehéz menet lesz a társadalom szempontjából.

És még egy érdekes aspektus: a kormány énszerintem a felhatalmazást nem vette el, és nem is adhatja igazából vissza. A felhatalmazás az arról szólt, hogy önöknek a saját lelkiismeretük szerint, a szerint az ethosz szerint kellett volna a felhatalmazással élni, hogy mindenkit meghallgatnak, mindenkit bevonnak, de önök magukra zárták az ajtót, önök vállalták azt, hogy egy személyben szeretnének felelősek lenni mindenért. A felelősség egy része megállapításának a szakasza lezárult, most jön a sokkal nehezebb része, a gazdasági és munkavállalói része. Én azt kívánom önöknek, hogy a következő szakaszban legyenek átláthatóak, legyenek transzparensek ebben, és magyarázzák el az embereknek sokkal jobban, az előző egészségügyi védekezési szakaszhoz képest sokkal jobban, hogy mi történik és mi folyik az országban, mert ez mindannyiunknak az érdeke.

Az, hogy önökben nem lehetett egy darabig megbízni, az nagyobbrészt maguknak köszönhető, de az, hogy a jövőben meglesze a társadalmi bizalom önök felé, az viszont most az önök kezében van. Én azt javaslom, éljenek azzal a felhatalmazással és majd azzal, hogy elérjék azt a bizalmi szintet, mert ha egyébként nem, akkor mindannyian a legrosszabb forgatókönyvvel nézünk szembe, ami a gazdaságot illeti, és az lesz még az igazán fájdalmas mindannyiunk számára.

Lezárásként engedjék meg, hogy ne a pluszsárdobálásba menjek bele, hanem ismételten megköszönjem azoknak, akik az elmúlt hónapokban a saját családjukat vagy akár a saját megélhetésüket félretéve részt vettek ebben a védekezésben, megköszönjem azoknak, akik oda tudtak állni a legveszélyesebb helyzetben. Bízom benne, hogy ők a jövőben meg fogják kapni a társadalomnak, sőt a kormánynak a megbecsülését és az elismerését, és történelmi szempontból őket a helyükön fogják kezelni és értékükön kezelik. Mi azt kérjük és azt szeretnénk, hogy önök így tegyenek.

A jelenlegi felhatalmazási törvény lényegében egy jófajta parlamenti vita, de a helyzet megoldására egyelőre nem alkalmas. Tegyenek afelől, hogy Magyarországon az egészségügyi válsághelyzet vagy az egészségügyi járvány-válsághelyzet után ne legyen gazdasági, munkáltatói és munkavállalói járvány- és krízishelyzet! Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, jegyző úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A KDNP képviselőcsoportja jelezte, hogy a frakció álláspontját Hollik István és Nacsa Lőrinc képviselő urak fogják ismertetni. Elsőként megadom a szót Hollik István képviselő úrnak. Parancsoljon, öné a szó.

HOLLIK ISTVÁN, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt ma már kimondhatjuk, hogy Magyarország a járvány elleni védekezés első szakaszát sikerrel lezárta. Ennek alapvetően három oka van, azt gondolom. Az első az, hogy az Országgyűléstől a kormány éppen a koronavírus-törvénynek köszönhetően megkapta azt a rendkívüli felhatalmazást, amely szükséges volt ahhoz, hogy a szükséges intézkedéseket gyorsan meg tudja hozni. A másik ok az volt, hogy a kormány a gyors döntéseit a járványügyi szakemberek véleményére alapozta, így tehát szakmailag minden esetben megalapozott és tényeken alapuló döntések születtek. Harmadrészt: a járvány elleni védekezés sikere abban állt, hogy ezeket az intézkedéseket, mivel valóban szakmai alapon nyugodtak, ezért a magyar emberek többsége, túlnyomó többsége el tudta fogadni, megértette, támogatta, és ezért be is tartotta ezeket az intézkedéseket.

Valóban, itt köszönet jár minden olyan szakembernek, akik részt vettek a járványügyi védekezésben, kiemelten természetesen a járványügyi szakembereknek, az operatív törzsben dolgozóknak, orvosoknak, ápolóknak, de természetesen köszönetet kell mondani azoknak a tanároknak is, akik az egyik pillanatról a másikra képesek voltak minden erejüket összeszedve átállni a digitális oktatásra és a saját magyar gyermekeket így tudták tovább oktatni.

A koronavírus-törvény mindehhez szükséges volt. Aki ennek az ellenkezőjét állítja, az egyszerűen nem mond igazat. Tehát ha azt a kérdést tesszük föl, hogy szükség volte a hatékony és sikeres védekezéshez a koronavírus-törvény elfogadására, akkor erre a kérdésre egyértelműen igennel tudunk válaszolni. Már csak azért is, hiszen itt Orbán Balázs államtitkár úr, miniszterhelyettes úr is elmondta, hogy a kormányzati intézkedések háromnegyedét nem lehetett volna meghozni úgy, hogyha a koronavírus-törvényt az Országgyűlés nem fogadja el.

Állandóan visszatérő ellenzéki kritika volt még a koronavírus-törvény elfogadása előtt természetesen, hogy a kormány majd túl fog nyúlni ezen a felhatalmazáson. Elmondhatjuk, hogy tárgyában nem nyúlt túl, az intézkedések mindig szükségesek voltak és arányosak voltak, és mindig csak a járvány elleni védekezésre vonatkoztak.

Azért azt a következtetést is levonhatjuk, bár ez valóban egy zárójeles megjegyzés lehet, hogy maga az Alaptörvény is jól vizsgázott, és ezt azért nem minden ország mondhatja el magáról, hogy egy olyan alkotmánya, egy olyan Alaptörvénye van, ami az ilyen rendkívüli helyzetekre is teljesen világos szabályokat alkot. Ezzel szemben Magyarországon ez volt a helyzet: az Alaptörvény jól meghatározta, hogy a rendkívüli jogrendeket milyen esetben és pontosan hogyan kell alkalmazni, és ez alapján került egyébként ide, az Országgyűlés elé a koronavírus-törvény is. Tehát elmondhatjuk összességében, hogy a járvány elleni védekezés első szakaszát Magyarország sikeresen lezárta.

Azt is láthatjuk, hogy ez nemcsak egy kormányzati vagy kormánypárti állítás, hanem a tények is ezt mutatják, hiszen nemzetközi összevetésben is az elsők között reagáltunk. A veszélyhelyzet kihirdetése Magyarországon a 7. napon történt meg, míg Olaszországban a 38. napon.

Az iskolalátogatás tiltása Magyarországon a fertőzéstől számított 12. napon, Ausztriában a 21. napon, Olaszországban meg a 34. napon. A határzárat Magyarország a 13. napon rendelte el, Ausztria a 24.-en, Spanyolország a 45. napon.

(17.50)

Ha megnézzük a koronavírusos eseteket, illetve a fertőzési, valamint a halálozási arányszámokat, akkor azokból ugyanerre a következtetésre juthatunk. Nyilván egy emberi élet is sok, minden egyes emberi élet elvesztése is tragédia, de mégis azt kell látnunk, hogy a halálozási arányszám 1 millió főre vetítve Magyarországon kifejezetten alacsonynak mondható. Hogy csak mondjak egy-két összehasonlító példát: az Egyesült Királyságban 1 millió főre 593 haláleset jut, Spanyolországban 581, Olaszországban 554, Franciaországban 432, de Németországban is 103, Belgiumban pedig 833. Ezzel szemben Magyarországon ez a szám valamivel több mint 54.

Ha már a védekezésről, illetve a koronavírusról van szó, akkor nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy az ellenzék, a baloldal ebben a helyzetben milyen magatartást tanúsított. Sajnos, azt kellett megtapasztalnunk, hogy a baloldal magatartása semmit nem változott az elmúlt tíz évben. Bár a járványügyi helyzet rendkívüli volt, és abban reménykedtünk, hogy ez a rendkívüli helyzet majd végre elhozza azt, hogy fontos ügyekben össze tudunk fogni, de nem így történt, hanem a baloldal, ahogy az elmúlt tíz évben, nem konstruktív módon nem jobbító szándékú kritikákat fogalmazott meg, ami egyébként az ellenzéknek dolga lenne, hanem a hatalom megszerzése érdekében totális támadást indított a kormányzattal, illetve a kormányzati intézkedésekkel szemben. Végső soron azt is mondhatjuk, hogy bár a helyzet rendkívüli volt, de semmi rendkívüli nem történt, mert az elmúlt tíz évben is pontosan ezt tapasztalhattuk meg a baloldaltól.

Ha visszaemlékszünk 2010 utánra, amikor a kormány azt mondta, hogy a nehéz helyzetből úgy tud kilábalni Magyarország, hogy közös teherviselést kér mindenkitől és ezért bevezeti a bankadót, akkor a baloldal, a szociálisan érzékeny baloldal valahogy hirtelen mégiscsak a bankok oldalán találta magát, és a kormányzatot támadta meg. De ugyanez volt a helyzet a rezsicsökkentés esetében is, valahogy a szociálisan érzékeny baloldal volt az, amelyik nem támogatta a rezsicsökkentést, csak azért, hogy ezzel támadja a kormányt. De természetesen a leginkább szembetűnő ez a járvány előtti helyzetben a migrációval kapcsolatban volt látható, amikor az emberek nagy többségének támogatását élvező kerítést, illetve a kötelező betelepítési kvótának az elutasítását is támadta a baloldal, csak azért, nehogy valamiben egyetértésre jussunk, ami fontos az országnak.

S tették ezeket a támadásokat úgy, hogy sokszor szembementek a valósággal, és az ország eredményeit vitatták el. S amikor azt sem látta be a baloldali ellenzék, hogy amikor a kormányt, a kormányzati intézkedéseket támadták, amikor szándékaik szerint a kormányt akarták támadni, akkor nem a kormányt támadták, hanem azokat a járványügyi szakembereket támadták, akiknek a véleményét folyamatosan meghallgatta a kormány, az operatív törzs folyamatosan ülésezett, és ezeket a kormányzati intézkedéseket mindig a járványügyi szakemberek meghallgatásával, az ő véleményük figyelembevételével hozta meg.

Sajnos, amellett sem mehetünk el szó nélkül, hogy ebben az időszakban folyamatosan támadtak és álhíreket terjesztettek. Elég csak arra gondolni, hogy Szabó Timea, a Párbeszéd társelnöke azt a képtelen állítást fogalmazta meg, hogy a világon Magyarországon a legmagasabb a halálozási ráta, úgy, hogy éppen az előbb olvastam fel önöknek az adatokat, ami egyáltalán nem ezt mutatja. Vagy Arató képviselő úr azon sajnálkozott, hogy „ebben a számban sem áll sajnos rosszul az ország”. Annyi legyen a mentségére szólva, hogy az egyik vitában úgy éjfél körül itt elismerte, hogy ez egy nagyon szerencsétlen félmondat volt, úgyhogy ezt tekintsük csupán egy freudi elszólásnak.

Vagy éppen itt volt a baloldal részeként értelmezhető Jobbik, amely a koronavírus-törvény kapcsán államcsínyről beszélt. Önök arról beszéltek, hogy a diktatúra most teljesedett be. Most itt vagyunk 60 nappal a koronavírus-törvény elfogadása után, és most szembesülniük kell azzal, hogy ezek mind, egytől egyig hazugságok voltak.

Amellett sem mehetünk el szó nélkül, tisztelt képviselőtársaim, hogy vannak azért olyan helyek, ahol a magyar emberek önöket, a baloldalt hatalmazták föl arra, hogy vezessenek városokat. S azt láthattuk, hogy ezekben a városokban eléggé kétséges megítélésű döntések születtek; vagy éppen nem születtek meg szükséges döntések. Elég csak Budapestre utalni, ahol a Pesti úti idősek otthonának a fenntartója a budapesti Fővárosi Önkormányzat, ennek ellenére Karácsony Gergely végig a kormányt támadta ahelyett, hogy tett volna valamit a hatékony védekezés érdekében. Folyamatosan bement a Pesti úti idősek otthonával kapcsolatban az ATV-be panaszkodni, de az ATV-től tíz percnyire lévő Pesti úti idősek otthonába Karácsony Gergely főpolgármester úr a mai napig egyszer sem látogatott el.

De ott vannak más városok is, tisztelt képviselőtársaim, a Jobbik által vezetett Ózd, Miskolc városa vagy Vác. Ezeken a helyeken mindenhol csökkentették az önkormányzati dolgozók bérét (Z. Kárpát Dániel: Kisvárdán minden 50 év feletti embert elküldtek!), ami azért felháborító, mert a normatív támogatásokat ezek az önkormányzatok ezek után a dolgozók után egytől egyig megkapják. Tehát úgy néz ki a járványügyi helyzet kezelése a baloldali önkormányzatoknál, hogy az állami normát az állam odaadja, majd utána az önkormányzat azt nem adja oda a saját dolgozóinak. Azt gondolom, ha már a védekezést tetszenek kritizálni, akkor talán ezt is legyenek kedvesek figyelembe venni.

Összegezve tehát elmondhatjuk, hogy a járvány elleni védekezés első szakaszát a kormány sikeresen lezárta, és a rendkívüli felhatalmazást visszaadja az Országgyűlésnek. De sajnos azt a következtetést is le kell vonnunk, hogy a baloldalra egy ilyen válsághelyzetben nem lehet számítani, hiszen azt folytatják, amit az elmúlt tíz évben már megszokhattunk tőlük: támadnak és hazugságokat terjesztenek itthontól egészen Brüsszelig. De most eljött az igazság pillanata, tisztelt ellenzéki képviselőtársaim. Hatvan nap után, ahogy a kormányfő és a kormány megígérte, a rendkívüli felhatalmazás visszavonásáról szóló törvény itt van az Országgyűlés asztalán. Az önök lehetőségében is áll, hogy ezt vegyék vissza.

Arra kérem ellenzéki képviselőtársaimat, ha már a bocsánatkérés a sok hazugság miatt elmaradt  s ezt tudomásul is vesszük, megmondom őszintén, én el sem várom, mert nem feltételeztem a baloldalról, hogy van olyan nagyvonalúság bennük, hogy a bocsánatkérést megejtik, de ha már ezt nem tették meg , akkor legalább tanuljanak a saját hibáikból, és ha a koronavírus-törvényt nem is szavazták meg, akkor a járványügyi készültséget, amit egyébként minden szakember indokoltnak és bevezetendőnek tart, legyenek kedvesek támogatni. Természetesen a kormánypártok, így a KDNP is ezt támogatni fogja. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A KDNP képviselőcsoportjának vezérszónoklatát Nacsa Lőrinc képviselő úr folytatja. 16 perc 50 másodperc az időkerete. Parancsoljon!

NACSA LŐRINC, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az új koronavírus-járvány jelentős kihívás elé állította az egész világot, így benne Magyarországot is. A korábban nem tapasztalt pandémia mindenkit érintett valamilyen formában, komoly nehézséget okozott a mindennapi életünkben. A vírus elleni védekezésből mindenkinek ki kellett vennie a részét, a magyar embereknek jelentős korlátozásokkal kellett együtt élniük. A kiszámíthatatlan helyzetben a legrosszabbra kellett felkészülnünk, mely áldozatot, megértést, együttműködést és türelmet követelt mindenkitől. A magyar emberek a bajban összefogtak, betartották a korlátozó intézkedéseket, az orvosok, ápolók, mentősök, szociális munkások, tanárok, rendfenntartók, önkéntesek, eladók, áruszállítók és sokan mások is hősies munkát végeztek a legnehezebb időszakban, ezért nagy köszönet jár nekik.

(18.00)

A magyar védekezés sikeres volt, az első szakaszt lezártuk, ezt sikeresnek mondhatjuk, hiszen sikerült laposan tartani a járványgörbét, sikerült két és fél hét alatt felépíteni Európa legmodernebb mobil járványkórházát, sikerült kontroll alatt tartani a járvány terjedését, és eközben sikerült beszerezni a védekezéshez szükséges egészségügyi felszereléseket, maszkokat, lélegeztetőgépeket és különböző védőruhákat.

Ehhez azonban az kellett, hogy a kormány a járványügyi szakemberek tanácsára a szükséges döntéseket a szükséges időben tudja meghozni. Itt kell vitatkoznom Lukács László György képviselőtársammal. Hogyha az Országgyűlés rendes rendben hozza meg ezeket az intézkedéseket, akkor nem egyik percről a másikra, egyik óráról a másikra kerülnek bevezetésre fontos és azonnali döntést igénylő intézkedések, hanem az Országgyűlés a rendes menetrendjében két-három hét alatt tudta volna megtárgyalni. Tehát látszik, hogy azért volt hatékony a védekezés és azért volt sikeres a védekezés, mert gyorsan tudott dönteni a kormány.

Ehhez a védekezéshez, tisztelt képviselőtársaim, vártuk volna önöket is, szükség lett volna az ellenzék segítségére, szükség lett volna az ellenzék együttműködésére, összefogására is.

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Nem értek egyet abban a jobbikos képviselőtársammal, hogy bezártuk volna az ajtót, vagy átláthatatlan lenne a döntési folyamat, hiszen ez az ajtó nyitva volt, ebbe a terembe önöket is várták, és önök szándékosan úgy döntöttek, hogy kimaradnak, hogy önök nem kívánnak részt venni a járvány elleni védekezésben. Sőt, amellett, hogy nem kívántak részt venni a járvány elleni védekezésben, még megpróbálták hátráltatni is azt. Ez a legnagyobb bűnük, ez az önök legnagyobb történelmi bűne (Z. Kárpát Dániel: Szánalmas…), hogy nem azt mondták, hogy fölrakják a kezüket, vállalják a kormánypártok a felelősséget, mert akkor is leszögeztük, hogy vállaljuk a felelősséget, és készek vagyunk vállalni a felelősséget a védekezésért, de önök az idejük jelentős részét hisztis Facebook-posztokkal és külföldi médiumokhoz való rohangálással töltötték azért, hogy a magyar szakembereknek, a kormány tagjainak azzal teljen az ideje, hogy ezekre a rágalomhadjáratokra adjanak válaszokat, hogy egyébként tisztázzák az önök aljas, hazug vádjait. Ezzel kellett tölteniük az idejük egy részét, ahelyett, hogy ezt az időt is a járvány elleni védekezésre fókuszálhatták volna.

Ez az önök legnagyobb bűne, hogy nemcsak kivonták magukat ebből a védekezésből, hanem még hátráltatták is azt, és olyan álhíreket és olyan rágalmakat terjesztettek itthon és külföldön, végigjárva elvbarátaikat és a szokásos köreiket, amelyek semmilyen ténybeli alapot nem tartalmaztak, teljesen szembementek a valósággal, hiszen mindannyian láttuk, hogy milyen álhírek keletkeztek az önök jóvoltából, és ezzel önök nemcsak arrébb álltak, félreálltak a védekezésből, hanem nehezítették is.

Látjuk, hogy ahol pozícióban voltak, ott is messziről kerülték a felelősséget. Önök semmilyen módon nem akartak felelősséget vállalni ennek a válságnak a kezelésében. Láthatjuk ezt a budapesti vezetésnél. Láthatjuk azt, hogy elkezdték ritkítani a BKK-járatokat, és föltorlódtak az emberek. Láthatjuk azt, hogy nem akarták bevezetni az ingyenes parkolást. Láthatjuk a sorozatos rossz döntéseket, és láthatjuk azt, hogy Karácsony Gergely is egyik héten ezt mondta, a másik héten azt mondta.

És amiben még hátráltatták a védekezést, az, hogy szemenszedett, galád módon támadták a védekezésben részt vevő szakembereket személyeikben. Itt ül közöttünk például Varga Zoltán gyurcsányista képviselő, aki minősíthetetlen hangnemben támadta az országos tiszti főorvost. Amikor a tiszti főorvos négy és fél órán keresztül válaszolt többek között az ő kérdéseire is, neki erre kizárólag egy politikai, személyében aljas támadás volt a válasza. Megszokhattuk önöktől, a Gyurcsány-párt csak akadályozta a védekezést.

Magyarország azon kevés országok közé tartozik Európában, ahol a tömeges megbetegedések időszaka nem következett be. A kormánynak megvolt a szükséges és ehhez nélkülözhetetlen felhatalmazása innen az Országgyűlésből, és éppen ezért sikerült időben meghozni a rendelkezéseket. Nyilvánvalóan a legrosszabbra kellett készülni, nyilvánvalóan véghez kellett vinni azokat a döntéseket, amelyek szükségesek voltak ehhez.

A kormány mindenkivel konzultált. Az ellenzék saját magát zárta ki ebből a konzultációs körből egy idő után, és a járványügyi szakemberek tanácsaira, a rendvédelmi, egészségügyi és a többi szakágazatban dolgozó szakemberek javaslataira hozta meg a döntéseket.

Csak hogy mit is csináltak az ellenzéki politikusok? Amikor első alkalommal keresztbe feküdtek a védekezés sikerességének, és a négyötödös rendkívüli eljárásban tárgyalandó törvényt leszavazták, akkor az összes szemben ülő politikus vígan ünnepeltette magát a Facebookon, kiírva, hogy „nem”, kiírva, hogy milyen ügyesek voltak, hogy megakadályozták, hogy keresztülmenjen gyorsan, hatékonyan ez a törvényjavaslat. Önök Facebook-posztokban ünnepeltették magukat, hogy a járvány elleni védekezés első napjaiban nem adták meg a szükséges felhatalmazást a kormánynak. Ezért két nap jogbizonytalanság is bekövetkezett, amit a kormány szerencsére át tudott hidalni, de alapvetően komolyabb probléma is származhatott volna abból, hogy önök itt is keresztbe feküdtek.

A pandémia legsúlyosabb időszakában a magyarok millióit rémisztő képződménynek nevező DK-s Niedermüller Péter az erzsébetvárosi lakosok támogatása helyett egy személyben, törvénysértő módon 29 millió forint plusz áfa értékű szerződést kötött az elítélt adócsaló Czeglédy Csabával. Ez volt a baloldal egyik járványkezelése.

Szabó Timea és Jakab Péter, Gyurcsány Ferenc két helyettese elképesztő gyűlölethadjáratot indított a határon túli magyarok ellen (Közbeszólások az ellenzéki sorokból.), szidták a határon túli magyaroknak juttatandó védőfelszereléseket, támadták a gazdaságfejlesztési támogatásokat, és mindezt persze a nemzeti összetartozás évében tették, Szabó Timea és Jakab Péter. Szerintem szégyen.

Szél Bernadett gyalázatos módon népirtást emlegetett itt a parlamentben, a legsötétebb időket idézik azok a szavak, amelyeket ő mondott itt, vádolva bennünket népirtással, amit természetesen mindannyiunk nevében vissza kell utasítanunk. Ő sem tett hozzá semmit a védekezéshez, hátráltatni viszont próbált.

Politikai haszonszerzésre használták emberek halálát. Ez megbocsáthatatlan. Azt gondolom, önök annak szurkoltak, hogy kevésbé jól védekezzünk. Önök annak szurkoltak, csak azért, hogy önök elmondhassák kicsinyes hatalmi érdekekből itt nekünk, hogy rosszul sikerül a védekezés. Önök ennek szurkoltak, ami, azt gondolom, hogy példátlan a magyar politikatörténetben. Ez az elmúlt évek ellenzéki politizálásának is talán a mélypontja, amikor egy ilyen rendkívüli mértékű válságban önök inkább a vírus oldalára állnak.

A legérdekesebb teljesítményt azonban kétségkívül a „ballik” pártnak sikerült elérnie, amely a koronavírus elleni védekezésben azzal volt elfoglalva, hogy hogyan zárhatja ki saját képviselőit a soraiból, és azzal volt elfoglalva, hogy milyen belső leszámolásokat intézhet el a koronavírus-járvány leple alatt, hiszen talán a sajtóban nem kelt akkora visszhangot az ügy. Ez volt Jakab Péternek a legfontosabb teljesítménye. De hát Varga-Damm Andrea még áprilisban meg akart felelni Jakab Péternek, akkor még egy másik időszak volt, amikor azt találta mondani, hogy „akik a koronavírus-törvényt megszavazzák, a Fidesz és csicskapártjai, semmi mást nem tettek, mint megsértették az Alaptörvényre tett esküjüket”. Azóta kiderült, hogy Varga-Damm Andrea sértette meg Jakab Pétert, és ez a Jobbikban súlyosabb bűn, mint az Alaptörvény megsértése; ha valaki megsérti Jakab Pétert, az sokkal súlyosabb, mint az Alaptörvény megsértése.

Szerencsére a magyar emberek tették a dolgukat, betartották az intézkedéseket, így a vírus első szakaszán sikeresen túl vagyunk, ezért az önök által bezártnak hívott parlamentnek lehetősége nyílik a veszélyhelyzet megszüntetésére.

Ugyanakkor a vírus nem múlt el, továbbra is velünk van. Egyelőre nincs ellene vakcina, úgyhogy fel kell készülnünk egy esetleges második hullámra, fenn kell tartani a járványügyi készültséget. Az operatív törzs a veszélyhelyzet megszűnése után is rendszeresen ülésezni fog, az egészségügyi intézményekben is készen kell állni egy esetleges magasabb számú beteg ellátására. Az országos tiszti főorvosnak és a kormánynak ezután is rendelkezniük kell bizonyos szűk, elengedhetetlenül szükséges eszközökkel, amiket azonnal alkalmazni tudnak szükség esetén.

Itt jegyezném meg, hogy az ellenzéktől rendszeresen tapasztaljuk ezt a „van rajta sapka, nincs rajta sapka” politizálást. Eddig Lukács László György rendszeresen elmondta vagy itt, vagy a bizottsági ülésen, hogy miért nem raktunk időbeli korlátot a koronavírus-törvénybe, most meg azt kifogásolja, hogy van benne időbeli korlát, és hogy miért van benne, és az az időbeli korlát milyen.

A magyar emberek számára világosan kiderült, hogy válságkezelésben és komoly helyzetben önökre nem lehet számítani, az ellenzékre nem lehet számítani, a Jobbiktól a párbeszédes anarchista frakcióig nem számíthatnak rájuk a magyar emberek. Azt is tudjuk már, mióta a Jobbik a Népszavában publikál, hogy Orbán Viktor ideiglenesen, de véglegesen magához ragadta a hatalmat. Szilágyi György találta ezt mondani, egy olyan mondatot, amit neki megírtak, aztán a Párbeszédtől kölcsönzött sajtófőnökük még át is nézte, és még így is lehozhatták a Népszavában. Ez mindent elmond a párt mostani állapotáról.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én arra kérem önöket, hogy ha már ilyen súlyos politikai hibákat vétettek az elmúlt időszakban, és ilyen súlyos, a magyarok ellen elkövetett hibákat vétettek az elmúlt időszakban, akkor most jelentkezzenek pótvizsgára: akkor itt van ez a két törvényjavaslat, ami szükséges intézkedéseket tartalmaz.

(18.10)

Mondjanak igent a hitelfizetési moratóriumra, mondjanak igent a járványügyi készültségre, mondjanak igent a gazdaság védelme érdekében meghozott intézkedésekre, mondjanak igent a veszélyhelyzet megszüntetésére, és mondjanak igent arra, hogy a kormány az eddig meghozott és hatásosnak bizonyult intézkedéseket a továbbiakban is fenntarthassa! Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK : Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Harangozó Tamás képviselő úrnak, az MSZP képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. HARANGOZÓ TAMÁS, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az első szó természetesen a köszöneté. Köszönet illet mindenkit, aki a védekezésben részt vett, elsősorban az egészségügyben, a frontvonalban dolgozó orvosokat, ápolókat, a kormány által sajnos nem kellően megbecsült, a szociális ágazatban dolgozó ápolókat és munkatársakat, azokat a szakembereket, akik a kormánynak akár tanácsokat is adtak, és természetesen mindenkit, aki kellően komolyan vette a saját szerepét  és itt az egyszerű állampolgárokról, a családokról beszélek, pedagógusokról beszélek, szülőkről beszélek , és nagyjából mindenki közös sikere ebben az országban, hogy közép-európai viszonylatban viszonylag jól sikerült ezt a járványt, az első szakaszát átvészelnünk. (Dr. Orbán Balázs: Felírjuk!) Ha megengedik, akkor a következő néhány percben  ellentétben az előttem szóló kormánypárti képviselőtársaimmal, akiket lassan egy órája hallgatunk itt, de a törvényjavaslatról még egy kukkot nem hallottunk tőlük  mondanék pár mondatot arról, hogy mi is ez a törvényjavaslat, főleg mert még egy picit hatása alatt vagyok itt Nacsa képviselőtársamnak meg Hollik képviselőtársamnak, a KDNP-s vezérszónokok fantasztikus beszédének; szerintem rendkívül összezavarodtak volna képviselőtársaim, hogyha azt a mintegy 157 oldalas törvényjavaslatot legalább egyszer elolvassák, amelynek a vezérszónoklatából legalábbis nem derült ki, hogy ezen az embert próbáló feladaton megpróbáltak volna túljutni. De ugyanez igaz az államtitkár úrra is, akiről nem feltételezem, hogy nem tudja, mi van ebben a törvényjavaslatban, sokkal inkább feltételezem, hogy nem véletlenül nem beszélt az expozéjában különösen sokat a konkrét javaslatról vagy javaslatokról, amelyek előttünk vannak. Volt vádaskodás, volt vagdalkozás, volt hergelés, volt hazudozás, de a törvényjavaslatról túl sokat nem tudtunk meg.

Ebben a két törvényjavaslatban  két külön törvényként fekszik előttünk, kezdjük először a felhatalmazással  a veszélyhelyzet megszüntetéséről szóló javaslatot úgy harangozták be, mint hogy a kormány visszaadja a külön hatalmat, az Országgyűlés pedig megszünteti a vészhelyzetet. Ezzel szemben maga a kormány az, amely a törvényjavaslatot benyújtja az Országgyűlésnek, és a kormány megkéri az Országgyűlést, hogy az kérje meg a kormányt, hogy legyen kedves megszüntetni a veszélyhelyzetet. És tudják, ez azért van, mert ebben a témában önök az első perctől kezdve  legyünk nagyvonalúak  mellébeszéltek. Nyilván koherensen kell hazudni, ebből nem szabad kitérni, de pontosan tudjuk az első perctől kezdve, hogy a veszélyhelyzetet a kormány hirdeti ki, és a kormány szünteti meg, és ezzel a törvényjavaslattal még egy pluszadalékot tettek hozzá: hogy nem a kormány, hanem személy szerint Orbán Viktor miniszterelnök döntheti majd el, hogy ez mégis mikor fog bekövetkezni. Egy olyan paradoxont látunk tehát, ahol  még egyszer mondom  a kormány megkéri a parlamentet, hogy kérje meg a kormányt, hogy az majd kérje meg Orbán Viktort, hogy mondja már meg, hogy szerinte mikor kéne ezt a veszélyhelyzetet megszüntetni. Hát, szerintünk a papírt is kár volt pazarolni erre a törvényjavaslatra, de ha ezt a formát találták ennek, nagy örömmel fogjuk megszavazni a veszélyhelyzet megszüntetéséről szóló törvényjavaslatot.

Ezen túlmenően nagyon fontos megjegyezni, hogy az is bebizonyosodott, hogy az ellenzék által követelt 90 napos határidő igenis megalapozott volt, tisztelt képviselőtársaim, a kormánypártok részéről hangoztatott határidő-nélküliség melletti érvek pedig teljesen elfogytak és megbuktak. Konkrétan az MSZP szövegszerűen benyújtott önöknek egy módosító javaslatot meg egy önálló törvényjavaslatot is, amelyben június 15-ei határnapot tűzött ki a veszélyhelyzet meghosszabbítására. Képzeljék el, hogy ha ez a javaslat elfogadásra került volna, akkor körülbelül a mai napon nagyjából ugyanazt csinálnánk, mint most, pontosan ugyanígy és pont ekkor kellett volna benyújtania a kormánynak az átmeneti rendeletekről szóló törvényjavaslatot, azt, hogy a veszélyhelyzet idején meghozott döntések közül mit szeretne továbbvinni, és mi az, ami véglegesen megszüntetésre kerül, hiszen ebben a menetrendben, ahogy most tárgyaljuk, nagyjából június 15-ére fog ez a törvényjavaslat a parlament előtt elfogadásra kerülni. Ezért itt is szeretném még egyszer nagyon egyszerűen és nagyon világosan elmondani: nekünk semmilyen bocsánatkérésre nincsen okunk  még ha az államtitkár úr jót is kacarászik, 35 százalék plusszal valószínűleg mindenki ezt tenné ebben az országban (Moraj és közbeszólások a kormánypártok soraiban.), erre még kitérek, nyugodjon meg, államtitkár úr , nincs, nincsen semmilyen okunk.

Azt mondtuk, ezt gondoltuk, hogy a kormánynak szüksége van rendkívüli felhatalmazásra. Azt mondtuk, mert azt gondoltuk, hogy Európában ezt határidő nélkül egyetlenegy kormánynak sem adjuk meg  mi ellenzékből. Azért megnézném a miniszterhelyettes úr arcát, és hogy a Fidesz ellenzékként, mondjuk, a jelenlegi ellenzék által vezetett kormánynak egy hasonló remek javaslatára (Dr. Varga-Damm Andrea: Soha!) mit mondott volna. Úgy meghallgatnám egyszer Hollik úr bölcs szavait (Dr. Orbán Balázs közbeszól.), amikor mondjuk, a jelenlegi ellenzék által vezetett kormány kérne vagy kért volna határidő nélkül ilyen felhatalmazást!

Mi azt gondoljuk  és nekünk lett igazunk , hogy kell a kormánynak az eszköz, de bizony ehhez minden kulturált európai országban kell egy határidő, ez a határidő meg most épp úgy esett, hogy pont most tárgyalnánk azt a törvényjavaslatot is. Én azt gondolom, hogy az lett volna a tisztességes és a bizalmat építő megoldás, azzal együtt, képviselőtársaim, hogy a felhatalmazásnak a tartalma ugyanez lett volna, tehát amiről önök beszélnek, hogy micsoda szükség volt bizonyos intézkedésekhez ezeknek az eszközöknek az igénybevételére (Dr. Orbán Balázs közbeszól.), a rendkívüli felhatalmazásra, az bizony ugyanúgy a kormány kezében lett volna.

Ami viszont ennek a javaslatnak a legnehezebb része, az a katasztrófavédelmi törvény kiegészítése, a felhatalmazási törvényben is szereplő, teljesen korlátlan rendeletalkotási jogkör biztosítása a kormány számára. Ez egyébként átírja a jelenlegi veszélyhelyzetet, ez átírja a jelenlegi rendkívüli helyzetre vonatkozó szabályokat. A katasztrófavédelmi törvény eddig pontosan meghatározta, hogy milyen intézkedések bevezetésére van lehetőség veszélyhelyzet idején, most ugyanazt az általános felhatalmazást fogják beletenni, mint ami a Covid-törvényben benne volt. Ez a kitétel az Alaptörvénnyel is konkrétan ellentétes, az Alaptörvény szerint ugyanis a kormány, idézem: „sarkalatos törvényben meghatározott rendkívüli intézkedéseket vezethet be”, a javaslat azonban nem határozza meg a bevezethető rendkívüli intézkedéseket, tehát miközben az Alaptörvény sarkalatos törvényben meghatározott keretek közé szorítaná a veszélyhelyzetben a rendeleti kormányzást, addig a javaslat most éppen ezt a korlátot iktatja ki a katasztrófavédelmi törvényből.

Megjegyzendő, hogy mindenki értse: a honvédelmi törvény még a rendkívüli állapot, azaz háború esetén is, a szükségállapot esetén is taxatív felsorolást ad a bevezethető rendkívüli szabályokról és intézkedésekről, tehát ma vagy néhány héten belül, ha ezt a törvény elfogadják, az a helyzet lesz, hogy egy egészségügyi veszélyhelyzet esetén a kormánynak szélesebb jogköre lesz, mint háború esetén, ahol egészen kemény eszközöket kap, de abban a törvényben mégiscsak a-tól zs-ig pontról pontra ott van, hogy mit tehet meg, és mit nem tehet meg.

Szintén legalábbis kétséges, hogy megfelelően szabályozott része a törvényjavaslatban, államtitkár úr, a rendezvényekre vonatkozó szabályozás, hiszen a rendezvényekre vonatkozó azon gumiszabály, amely benne van, semmilyen kontrollt és garanciát nem tartalmaz, a rendezvények bizony a hitéleti és akár a gyülekezési törvény hatálya alá eső rendezvények is lehetnek, és ebben elnagyoltan azt mondani, hogy a kormány ezeket korlátozhatja, oszt’ jó napot  körülbelül nagyjából így lehet összefoglalni ezt a szabályt , időkorlát és mindenféle korlát nélkül, az szerintünk nincsen rendben; javasoljuk, hogy ezt gondolják végig.

(18.20)

Egészen meghökkentő, hogy a javaslat szerint a Magyar Honvédség fegyverhasználati joggal fog közreműködni innentől kezdve a veszélyhelyzettel és az egészségügyi válsághelyzettel kapcsolatos feladatokban. (Dr. Orbán Balázs: Ne kezdd…) A honvédelmi törvény szerint egyébként a katasztrófavédelemmel összefüggő feladatok végrehajtásában a Magyar Honvédség fegyverhasználati jog nélkül vesz részt. Ezért fel kell tennünk a kérdést, hogy mire kell veszélyhelyzetben és az egészségügyi válsághelyzetben fegyver. Nyilván meg lehetne viccesen kérdezni, hogy talán azzal akarnak a vírus ellen harcolni  nem fog sikerülni. A cél nyilván az lehet, hogy az elrendelt korlátozásokat akár fegyveres erővel kikényszerítsék, holott egyáltalán nem véletlen, hogy éles határ van a katonaság és a belső rendfenntartó szervek között. A katonaságot csak legvégső esetben szabad a lakossággal szembeni fellépés lehetőségét magában rejtő belső rendfenntartó feladatokra alkalmazni. Márpedig ebben nagyon messzire megy a javaslat, konkrétan előírja, hogy az e feladatra vezényelt katonáknak a rendőrségi törvény szerint kell eljárni.

És akkor itt lássuk be, hogy miről is van szó valószínűleg. Valószínűleg arról van szó, képviselőtársaim, amiről évek óta beszélünk, hogy olyan leszerelési hullám van a rendőrségnél, hogy olyan létszámhiány van a rendőrségnél, hogy egyszerűen belátták azt, hogy egy hosszabb ideig, huzamosan fennálló ilyen állapotban nem képes ellátni a feladatát, ezért önök katonákkal akarják ezt a munkát elvégeztetni, ahogy, államtitkár úr, már most is csinálják a határon. Tehát attól, hogy nem beszélünk róla, ne gondolják azt, hogy nem tudjuk, hogy ma már több katona védi a határt, mint rendőr, és ennek nem nagyon van más oka, mint hogy őket találják meg, hogy egyáltalán levigyék oda. És ez nincsen rendben. Azért nincsen rendben, mert a honvédeket nem rendvédelmi és rendészeti feladatokra képzik ki. A honvédeket elsősorban a haza védelmére és az ellenfél kiiktatására képzik ki. A rendvédelem területén pedig némileg cizelláltabb szolgálatra van szükség, és akkor most ennek a részleteibe hadd ne menjek bele, de ők nem azért kapnak kiképzést, és nem arra gyakorlatoznak, hogy állampolgárokkal bíbelődjenek elsősorban, és maradjunk annyiban, hogy nem is ez a dolguk.

Szintén elképesztően drámai az a rendelkezés, miszerint felhatalmazást kap a kormány, hogy rendeletben állapítsa meg a honvédség veszélyhelyzettel és egészségügyi válsághelyzettel összefüggő feladatokban történő közreműködésének tartalmát. Ez már megint az „oszt’ jó napot!” szabályok egyike. Tehát azt nem is értjük, azt hogy gondolják, hogy a kormánynak úgy általában felhatalmazást adunk, hogy a honvédség egy ilyen esetben mit csináljon. Nem tudom, hogy időhiány volte vagy tehetséghiány volte, hogy nem tudják leírni még az elmúlt hónapok tapasztalatai alapján sem, hogy milyen típusú feladatban kell a honvédséget egy ilyen esetben használni vagy bevetni, de az, hogy a kormány majd eldönti, hogy mire használja a honvédséget, az teljesen elfogadhatatlan. És tudja, azért elfogadhatatlan leginkább, mert a tapasztalat az, hogy a Covid-törvény felhatalmazását önök arra használták, hogy a 120/2020. kormányrendelettel a honvédség tekintetében egyszerűen kisemmizték a katonákat. Tehát miközben 3 ezer munkahellyel parádéznak hetek óta, hogy majd el lehet menni tartalékos katonának közmunkás helyett, miközben dicsőítik a honvédség munkatársait, amiben egyetértünk, hogy milyen fontos a honvédség, és nemzeti ügy, aközben önök a koronavírus-járvány közepén elvették a pénzüket. Azt hozták kormányrendeletben, hogy a honvédek jogállásáról szóló törvényben lévő mindenféle pluszjuttatást hatályon kívül helyeztek, és ezt az egyet be is tartották. A határon szolgálatot teljesítő katonák 100-200 ezer nettó forinttal vittek haza kevesebbet az elmúlt három hónapban, mint a vírusjárvány előtt. És ez a gumiszabály, amit önök most beletesznek ebbe a törvénybe, lehetőséget fog adni önöknek arra, hogy a következő időszakban is ezt bármikor megtegyék. Ez teljesen felháborító, és nem tudjuk elfogadni. Azt kérjük, hogy ezt vegyék ki a törvényjavaslatból.

A szakképzés tekintetében a felnőttképzést érintő módosítások olyan benyomást keltenek, mintha a területet felügyelő ágazati miniszter, Palkovics László olyan helyzetet kívánna teremteni, ami megkönnyíti egyes képző intézményeknek a költségvetési támogatáshoz való hozzáférését. Míg mások vonatkozásában, különösebb indok nélkül, elutasítási lehetőséget teremt meg. A hatályba léptetni kívánt gumiszabály szerint ugyanis költségvetési támogatás nyújtható az olyan képzések megszervezéséhez, melyekhez kiemelt közérdek fűződik, és hosszú távon hozzájárulnak Magyarország gazdasági növekedéséhez. Erre a kitételre hivatkozással bármikor, bármely képzés támogatása vagy elutasítása egy tollvonás eredménye lesz, amiről a miniszter dönti el egy személyben, hogy ez így van vagy nincs. Ilyen szabályrendszert épített be a kormányzat a csökkentett idejű munkavégzést támogató pályázatok elbírálására is. Egyáltalán nem világos tehát, hogy milyen szempontrendszer alapján kerülnek majd kijelölésre a kiemelt közérdekű képzések. Arra szerintem már többen tudnánk fogadást tenni, hogy a tulajdonosi köre ezeknek a cégeknek hol lesz.

A bevezetni kívánt új szabályok révén a felnőttképzés piacára most belépő képző intézmények igen nagy könnyítésben részesülhetnek a már piacon lévőkkel szemben. Álnaivan feltehetnénk a kérdést, mégis kire, kikre dolgozták ki ezeket a szabályokat, de már most előre tudjuk pontosan jól.

Most térjünk át az egyik legmeredekebb részre, a munkavállalói jogokra: a rabszolgatörvény 2.0-ra, 3.0-ra, kinek hogy tetszik. Hiszen nemcsak a piaci lehetőségeket bővítik az oligarchák számára, legalább ilyen lendületesen bővítik a munkavállalók ledolgozandó munkaidejét is. A munkaidőkeret emelésével a kormányzat a nagy és multinacionális vállalatoknak fog kedvezni. A munkavállalók szemszögéből nézve megállapítható, hogy a kétéves munkaidőkeretben foglalkoztatottak olyan időszak elé néznek, ahol akár hónapokon keresztül egy-egy szabadnapjuk lesz, mivel a mostani kényszerleállások okozta termelési és munkaidő-kieséseket az elszámolás végére ki kell egyenlíteni. Ez fokozott fizikai, pszichés megterhelést jelent majd minden ember számára. Ez a kormányzati lépés szembemegy a családok védelmét hangoztató jelszavakkal, mivel a munkacsúcsok idején szinte alig jut majd idő a családra és a gyermeknevelésre.

És engedjék meg, hogy itt most felolvassak egy olyan levelet, ami a maga módján kuriózum. Azért kuriózum, mert mind a hat, azaz az összes szakszervezeti konföderáció, függetlenül attól, hogy több kérdésben sokszor nem értenek egyet, ezt a levelet közösen jegyzik, és ezt a levelet a mai napon nyilvánosságra is hozzák, illetve kérésüknek megfelelően itt a parlamentben is felolvasom.

„Tisztelt Képviselő Asszonyok! Tisztelt Képviselő Urak! A kormány 2020. május 26-án T/10748. számon nyújtotta be az Országgyűlésnek a veszélyhelyzet megszűnésével összefüggő átmeneti szabályokról és az egészségügyi készenlétről szóló törvénytervezetet. A törvénytervezet jelenlegi formájában történő elfogadása esetén annak 56. § (4) bekezdése szerint a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter engedélyezhetné, hogy a munkáltató új munkahelyteremtő beruházás esetén munkaidőkeretet vagy elszámolási időszakot  a munka törvénykönyve vonatkozó rendelkezéseiben foglaltakra figyelemmel  legfeljebb 24 hónap alapulvételével alkalmazzon, amennyiben a beruházás megvalósítása nemzetgazdasági érdek. A fenti bekezdést súlyosan aggályosnak tartjuk az alábbiak miatt.

1. A törvénytervezet a tripartit szociális párbeszéd mellőzésével került benyújtásra, bármilyen előzetes egyeztetés nélkül.

2. A tervezett szabályozás az Európai Parlament és Tanács 2003/88/EK irányelve tükrében megfelelőségi aggályokat vet fel, tekintettel arra, hogy az irányelv szellemében a referencia-időszak maximuma 12 hónap, és az is csak meghatározott feltételek  objektív, műszaki okok vagy a munka megszervezésével kapcsolatos okok  fennállása és kollektív szerződés vagy szociális partnerek között kötött megállapodás alapján lehetséges.

3. A tervezet elfogadása esetén jelentősen rontaná a szakszervezetek alkupozícióit, hiszen a hosszabb munkaidőkeretet vagy elszámolási időszakot a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter egyoldalúan engedélyezné, az nem a szakszervezetek és a munkáltatók megállapodásán alapulna.

(18.30)

Végezetül a tervezet alapján nem kellően világos, hogy a munkahelyteremtő beruházás megvalósítása mikor minősül nemzetgazdasági érdeknek. Mindezen aggályok miatt azzal a kéréssel fordulunk önökhöz  mármint országgyűlési képviselőkhöz , hogy a törvénytervezet elfogadását csak abban az esetben támogassák, ha az már a fent említett bekezdést nem tartalmazza.”

Tisztelt Államtitkár Úr! Mi ezt a módosító javaslatot talán már a mai napon be is nyújtottuk. Arra kérjük a kormányt és a kormánypárti képviselőtársainkat, hogy támogassák. Egy olyan ügyről beszélünk, még egyszer mondom, amelynek bizonyára néhány multinacionális cég nagyon örülne, de amely kapcsán mindenféle ellentéteiket félretéve az összes magyarországi szakszervezeti konföderáció együtt mondja azt, hogy ne tegyék, és együtt kérik azt, hogy ne tegyék.

Ami a szociális ellátásokat illeti, mert erről is szó van a törvényjavaslatban, sem a válsághelyzet alatt, sem ebben a törvényben nem nyúl hozzá a családi juttatásokhoz a kormány, nem emeli a gyedet, a gyest, a gyetet, a családi pótlékot. Azt gondoljuk, hogy ez nagyon rossz döntés, és kicsit kétségessé teszi a családbarát politikát.

De ami konkrétan a javaslatot illeti, államtitkár úr, tovább nehezíti a kormány az egyébként sem könnyű helyzetet, amikor egy sor határidőt június 30-ában állapítanak meg ebben a törvényjavaslatban, így a rendszeres felülvizsgálat határidejét, a veszélyhelyzet alatt lejárt, gyermekek után járó ellátások biztosításának határidejét, az egészségügyi állapot vagy fogyatékosság miatt járó ellátások meghosszabbításának, felülvizsgálatának határidejét, a veszélyhelyzet alatt lejáró hivatalos okmányok hatályosságának határidejét. Ezt azért akarom külön szóvá tenni, államtitkár úr, mert ennek az ellenkezőjét ígérték meg, sőt ennek az ellenkezője volt benne a rendeletekben, vagy van benne a mai napig is a rendeletekben. Olyan időszakban kívánnak önök embereket egészségügyi felülvizsgálatra, majd kormányhivatali ügyintézésre 15 nap alatt elküldeni, amikor ez teljesen egyértelműen fizikailag lehetetlen. Ezért erre is módosító javaslatot fogunk benyújtani, és azt kérjük a kormánytól, hogy a józan ész szabályai szerint legalább augusztus 31-éig ezeket a határidőket hosszabbítsák meg. Teszem hozzá: jelenleg a kormány által elfogadott rendeletekben több esetben ennél hosszabb határidőt ígértek önök az embereknek, és nyilvánvalóan erre készülnek ők is, akár a hivatalok és az orvosok is.

Ami az MSZP javaslatait illeti, tisztelt államtitkár úr, itt nagyon-nagyon hosszú politizálás zajlott az elmúlt felszólalások alatt, és még egyszer mondom, a törvényjavaslatról nem sokat hallottunk. Hatalmas sikerként tüntetnek fel mindent, de azért nem volt az olyan régen, mi emlékszünk, hogy kezdődött a járvány és a járvány elleni védekezés. A kormány az elején több esetben is befogadónak mutatkozott konkrétan az MSZP javaslataira is, de ezek közül szinte egyik sem volt olyan, amelyiknek bármilyen költségvonzata lett volna. Mindig ámulattal hallgatom öntől is még a miniszterelnöktől is személyesen, hogy tud beszámolni arról, hogy milyen bátran hozták meg és milyen gyorsan például az iskolák bezárásáról szóló döntésüket. Csak tudja, államtitkár úr, én annak a hétnek a hétfőjén itt a parlamentben  bocsánat, akkor még ott, a másik ülésteremben  napirend előtt kértem azt, hogy az iskolák bezárásával a kormány érdemben foglalkozzon, majd azon a héten, pénteken reggel Orbán Viktor még arról beszélt, hogy ezt miért nem lehet megtenni, és miért kell a pedagógusokat fizetés nélküli szabadságra küldeni.

Hiába harsogta a kormánypropaganda mindennap, ennek ellenére nem sikerült időben a védekezés frontvonalában lévő orvosoknak, szociális munkásoknak a megfelelő minőségű védőfelszereléseket eljuttatni. Hetek, sőt szinte hónap, másfél hónap telt el, mire azok a bizonyos fürkészek és cserkészek meg nem tudom, kik elindultak a világ minden tájára, miután már rettenetesen kellemetlen volt, hogy a szomszédos országok ebben is sorra előznek meg minket, és naponta hallhattuk, hogy mind a cseh, mind a szlovák kormány a saját kormánygépüket kihasználva hogyan hozza százezer- vagy milliószámra a védőfelszereléseket.

Hiába követeltük az álláskeresési járadék három hónapról kilenc hónapra történő emelését, továbbra sem lépnek semmit. A munkaalapú társadalmat mantrázzák, miközben, államtitkár úr, rendkívüli időkben rendkívüli döntéseket kell hozni. Még ha el is hisszük vagy akár el is fogadjuk, hogy a kormánynak és az államnak lehet szerepe abban, hogy állami programokkal az embereknek új munkahelyet teremtsenek, azt azért önök is tudják, hogy ez a három hónap lassan lejárt azoknak, akik a járvány elején vesztették el a munkájukat, miközben azok, amikről önök beszéltek, sehol nincsenek; nem is lehetnek, épeszű állami programokat néhány hónap alatt nem lehet összeütni. Mi pedig kifejezetten abban hiszünk, hogy az a kilenc hónap például elegendő idő lehet arra, hogy olyan érdemi állami programokat, középítési programokat indítson el az állam maga akár uniós forrásokkal, aminek tényleg van értelme, ami tényleg értéket teremt, és segíti a hazai gazdaság fejlődését, például a magánházak, lakások szigetelésének programja vagy éppen egy bérlakásépítési program.

Szintén negatív rekordot döntött a magyar kormány a hazai vállalkozások támogatásában. Államtitkár úr, ma már mint a vízállásjelentést jelentgetik be, hogy hány cégnek sikerült jelentkeznie a munkahelymegtartó programra. Csak tudja, április végére, másfél hónap, majdnem két hónap semmittevés után Magyarországon az álláskeresők száma 330 700-ra nőtt, ami az aktív munkavállaló emberek 7,1 százaléka lett. Ennek semmi más oka nem volt, mint hogy önök nem adtak érdemi segítséget azoknak a cégeknek, akik hezitáltak, hogy megváljanake a munkavállalóiktól, vagy ne.

Igen, nem emelték sem a gyedet, sem a gyest, sem a gyetet, sem a családi pótlékot, sem a nyugdíjasoknak nem adtak egyszeri segítséget, pedig igenis ideje és tere lett volna ennek; de van még most is, ezért ezeket továbbra is követeljük.

Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Nagyon sokat baloldaliznak mostanában, gondolom, Kövér László kiadta a parancsot, ez most valami új billog lehet. Azt leszámítva, még egyszer mondom, hogy az államtitkár úr expozéjában nem nagyon hallottunk a törvényről részleteket, annál inkább mindenféle politikai vádaskodásokat, ezt még beleszámíthatjuk a szokásos politikai játszmába. De, tudják, a parlamenti hazugságcunamikkal, a fizetett hirdetéseikkel, az óriásplakátjaikkal milliárdokért… Óriásplakátok vannak kinn, miközben még emberek halnak meg nap mint nap, önök meg óriásplakátokon közpénzből hirdetik, hogy milyen vagányak maguk. Ezen túl, tudják, én például baloldaliként nagyon büszkén azért vallom annak magamat, mert nem tűröm az igazságtalanságokat, és nem tűröm, nem veszi be a gyomrom azt, amit önök egyébként a színfalak mögött valójában csinálnak. Hogy amíg a rabszolgatörvény 3.0-ban kétéves időkeretet írnak elő a magyar melósnak, addig most került nyilvánosságra, hogy az Opel 100 milliárd forint nyereséget vitt ki az országból, hogy az Audi 700 milliárdot. Értik a számot?! Most, a válság közepén, most 700 milliárd forint nyereséget visz ki az országból! Mészáros Lőrinc egymaga három cégéből 20 milliárd forint nyereséget vesz ki adózás után szépen a zsebébe rakva. 34-et vesznek el az önkormányzatoktól, hogy vegyék ki a részüket a védekezésből. Aztán Orbán Viktor kedves falusi barátja meg egy személyben kivesz 20 milliárdot és zsebre rakja.

Hogyan gondolják, hogy ilyenkor egy baloldali ember nem nyitja ki a száját?! Amikor egyébként a sikeres védekezésről beszélnek, akkor agyonhallgatják, ma már letagadják, hogy kiürítették a kórházakat, és emberek haltak meg emiatt is. Nemcsak azért hozzuk szóba ezeket, hogy a kormányt támadjuk, hanem azért, hogy a rossz döntéseket vizsgálják felül és leginkább soha többet ne hozzák meg. Ehhez képest Kásler Miklós már arra sem emlékszik, hogy volt ilyen  az emberek maguktól nem mentek a kórházba, meg ilyen hülyeségeket beszél.

Végezetül arról, hogy ki hogyan vette ki a részét. Tudják, mi csak képviselők vagyunk, egyszeri ellenzéki képviselők, a hatalom birtokosai pedig önök. De azt tudom mondani, hogy a Magyar Szocialista Párt baloldali pártként, annak országgyűlési képviselői az első adandó alkalommal a saját leadózott fizetésükből egymillió forintot adtak azért, hogy a védekezésben lévő eszközöket eljuttassuk. Tudja, hova? Én orvosi rendelőbe vittem, én patikába vittem, ahol az orvosoknak és patikusoknak nem volt a kormánytól semmilyen védőeszközük. Önök mit csináltak?! Államtitkár úr, a 35 százalékos fizetésemelésével mit csinált? Németh Szilárd a 35 százalékos államtitkári fizetésemelésével, a két és fél milliós fizetésével mit csinált? Vitt két zsák almát? Hát, legyenek kedvesek, ne oktassanak ki minket!

Büszke baloldaliként minden igazságtalanságra továbbra is fel fogjuk hívni a figyelmet. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

(18.40)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Arató Gergely képviselő úr, a Demokratikus Koalíció vezérszónoka. Öné a szó, képviselő úr.

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Ennek az egész törvényjavaslatnak a szándékáról és egyáltalán a veszélyhelyzet kezelésének politikai oldala kormányzati szándékairól nagyon sokat elárul az, hogy ebben a vitában a kormánypárti hozzászólóktól, akár államtitkár úrtól, akár a Fidesz vagy a KDNP vezérszónokaitól sokkal többet hallhattunk az ellenzékről, mint magáról a törvényjavaslatról vagy a koronavírus elleni védekezésről. Kezdjük avval, amivel egyetértünk, szerintem egy ilyen témában ez mindig hasznos.Szerintem abban ma már, ismerve a számokat, többé-kevésbé egyetértés mutatkozik, hogy Magyarország, egyébként hasonlóan a hozzánk hasonló helyzetben lévő közép-európai országokhoz, szerencsésen átvészelte a járvány legrosszabb részét. Megúsztuk azt, hogy Magyarországon is egy olyan súlyos válság alakuljon ki, mint néhány dél-európai országban, vagy mint olyan nyugat- és észak-európai országokban, vagy akár az Amerikai Egyesült Államokban, ahol jól láthatóan félrekezelték a járványt. Ha emlékeznek rá, képviselőtársaim, éppen ezért, szemben avval, amit önök most állítanak, az ellenzék a később hatékonynak bizonyuló szigorító intézkedéseket nemcsak támogatta itt a parlamentben és a parlamenten kívül is, hanem egyenesen sürgette és követelte.

Akkor, amikor egyébként még például Magyarországra Olaszországból szabadon lehetett beutazni, miközben Olaszországban már kitört a járvány, akkor itt folytattunk a parlamentben vitát éppen arról, hogy helyes lennee lezárni az ez irányban lévő határokat, vagy amikor éppen Magyarországra még lehetett Kínából szabadon repülni, miközben Európa nagy részét már lezárták, akkor éppen erről vitatkoztunk, és folytathatnám, az iskolabezárások ügyét Harangozó képviselő úr részletesen említette, nem is mennék ebbe bele.

Én azt gondolom, hogy ez egy siker, ez egy olyan dolog, aminek van értelme közösen örülni, és van értelme megköszönni valóban azoknak, akiknek ez köszönhető, akik persze nem a 133 bátor ember elsősorban, és nem is elsősorban a kormány, hanem valóban azok a szakemberek, akikre önök az esetek egy jó részében hallgattak, máskor meg nem hallgattak, és persze elsősorban azok, akik a védekezés frontvonalában voltak, az egészségügyi dolgozók, a szociális intézmények dolgozói, az önkormányzatok munkatársai, a rendvédelemben dolgozók, és még sorolhatnám tovább.

Miben volt vita köztünk, és miben van ma is köztünk vita? Abban, hogy önök a járvánnyal szembeni védekezésből, itt legalábbis a nagypolitika szintjén jól láthatóan politikai ügyet akartak csinálni. Nem az volt a szándékuk, hogy egység jöjjön létre, éppen ellenkezőleg, az volt a szándékuk, hogy ne jöjjön létre egység. Ezért terjesztettek be akkor is olyan törvényjavaslatot, amelyet nyilvánvaló módon mindenfajta józan szükségszerűségen és józan alkotmányos szabályon túlmegy, amelyik nem felel meg egyébként az Alaptörvénynek sem, és ezért nyújtanak be most is olyan szabályt, amelyiket nyilvánvaló módon nem lehet jó szívvel támogatni.

Mi is volt a legnagyobb töréspont annak idején a felhatalmazási törvény kapcsán? Az, hogy legyene benne időkorlát. Önök azt mondták, hogy a 90 meg 120 nap nem elfogadható, mert lehet, hogy nem is lesz parlament. Miniszterelnök úr azt mondta, hogy rosszabb állapotban leszünk 90 nap múlva, mint most vagyunk. Szerencsére nem vagyunk rosszabb állapotban, sem a parlament, sem az ország. Nem megnyugtató, hogy miniszterelnök úr erre készült és erre számított, de azt gondolom, hogy akkor is világos volt, és akkor is egyértelmű volt, hogy ha húzunk egy józan határidőt, akkor az ellenzék ezt hajlandó támogatni, és ha szükség van a meghosszabbítására ennek a határidőnek, akkor azt is hajlandóak vagyunk támogatni akkor, ha a járványügyi helyzet ezt indokolja.

Tisztelt Képviselőtársaim! Önök akkor nemet mondtak a 90 napra meg a 120 napra is, miközben 65 nap telt el, és most már önök is azt mondják, hogy nincs szükség tovább erre a törvényre. Tehetnénk persze úgy, és önök úgy is tesznek, minthogyha arról lenne szó, hogy megvilágosodtak, belátták, hogy erre nincs szükség, vagy hogy most már a járványügyi helyzet ennyire jó. Gyanítjuk, hogy azért ebben némi szerepet játszik az is, hogy önök kaptak ebben az ügyben nagyon kemény kritikát, európai és külföldi kritikát, belátták azt helyesen, hogy Magyarországnak rendkívül nagy kárára van az, ha az a kép alakul ki róla, hogy ez nem egy demokratikus feltételek között működő ország. És nagyra becsülöm képviselőtársaimat, hogy ilyen sokra tartják az ellenzéket, de azt kell mondanom, hogy önök nagyon tévednek, ha azt gondolják, hogy európai kormányok álláspontját vagy az Európai Parlament álláspontját a magyar ellenzék határozza meg. Ezek a szervezetek tájékozódnak, olvasnak, elolvashatták a törvényjavaslatot is nyilván, azután alakították ki az álláspontjukat.

Mit csináltak önök evvel a törvényjavaslattal, ha már itt tartunk? Mert azt mondják, hogy működött a parlament. Tényleg, csak önök azt csinálták, hogy a parlamentet etették olyan jogszabályokkal, amik egyébként vagy egyáltalán nem voltak sürgősek, és bőven ráértek volna, vagy azért voltak önöknek sürgősek  hogy egy példát mondjak, ilyen a felsőoktatás jelentős részének az állami rendszerből való kivitele, vagy ilyen a kultúrában dolgozók közalkalmazotti státuszának a megszüntetése , amit éppen azért hoztak be a járvány idején, hogy kisebb figyelmet kapjanak a sajtóban és a közvéleményben. Ugyanakkor viszont a valóban fontos döntéseket, hiszen nyilván egy járvány idején a valóban fontos döntések a járvány egészségügyi és gazdasági kezelésével kapcsolatos döntések, ezeket kivonták a parlament ellenőrzése és a parlamenti nyilvánosság alól.

Azt mondják, hogy szükség volt erre ahhoz, hogy sürgős döntéseket hozhassanak. Hadd mondjak egy példát, hogy világos legyen, miért nem volt az esetek jó részében erre szükség! Például a gazdasági csomagot a miniszterelnök itt március 30-án jelentette be, a rendelet április 16-án jelent meg. Ez a két hét éppen elég lett volna arra, hogy ugyan sürgős iramban  de erre nyilván a parlament mindkét oldala nyitott lett volna  lefolytassunk itt egy parlamenti vitát erről a törvényjavaslatról vagy több törvényjavaslatról akár, és egyébként ebben az esetben egy érdemi vita után jobb döntések születhettek volna, nem kellett volna egy hét múlva például módosítani a bértámogatás szabályait, mert kiderült, hogy életszerűtlenek azok a szabályok, amiket a kormány megállapított. Tehát a szándék az volt, hogy önök a járványügyi védekezéssel kapcsolatos, elsősorban gazdasági döntéseket parlamenti felhatalmazás nélkül hozhassák meg. Hogy erre miért volt szükségük, erre majd a felszólalásom vége felé vissza fogok térni.

Az egészségügyi döntések meghozatalára ugyanis módot adott az eredeti felhatalmazás is. Egyébként már az egészségügyi törvény jelenlegi állapota is a fontosabb járványügyi intézkedésekre lehetőséget nyújtana, a többire pedig a katasztrófavédelmi törvény alapján módja lett volna a kormánynak, hogy meghozza. Én azt hiszem, államtitkár úr, hogy nagyon eltérőek a mi számaink, ha azt számoljuk, hogy mire nem volt felhatalmazása a kormánynak a katasztrófavédelmi törvény alapján. Mi összesen a kihirdetett rendeletek közül talán ötöt találtunk, ahol ez egyáltalán kérdésként felmerülhetett volna. (Dr. Orbán Balázs: Minden, ami gazdasági.) Ezek alapvetően gazdasági típusúak.

De például azt mondja, államtitkár úr, nagy meglepetéssel hallom, hogy a hitelmoratóriumot nem lehetett volna elrendelni a felhatalmazási törvény nélkül. El szeretném mondani államtitkár úrnak, hogy a hitelmoratóriumot két héttel a felhatalmazási törvény elfogadása előtt hirdette ki kormányrendeletben a kormány. (Dr. Orbán Balázs: 15 napra rá.) Igen, de azt ugyanúgy meg lehetett volna hosszabbítani itt a parlamentben, mód lett volna rá. Mint ahogy minden rendeletet meg lehetett volna hosszabbítani a parlamentben, ezt is meg lehetett volna hosszabbítani, és hozzá is járultunk volna egyébként ennek a meghosszabbításához (Dr. Orbán Balázs közbeszól.), elmondtuk, hogy minden rendelet meghosszabbítását támogattuk volna (Dr. Orbán Balázs: Természetesen.), amiket akkor hoztak. Azóta már nem mindent támogatnánk, szeretném elmondani, de erre majd vissza fogok térni.

Hogyan néz ki a törvényjavaslat? Van két törvényjavaslat előttünk. Az egyiket Harangozó képviselő úr már hosszasan elemezte. Legyen világos, az, amelyik a felhatalmazási törvény visszavonásáról szól, ez a törvényjavaslat egy kamu törvényjavaslat, ugyanis a felhatalmazási törvény hatálya kétféleképpen szűnhetne meg. Az egyik az, hogy a kormány visszavonja a veszélyhelyzetet, de ehhez nincs szükség további parlamenti lépésre. Ha holnap a kormány összeül, és úgy dönt, hogy holnaptól vagy akár június 20-ától megszünteti a veszélyhelyzetet, akkor megszűnne a felhatalmazási törvény hatálya is, ez benne van a törvényben.

A másik lehetőség az lenne, hogy az Országgyűlés maga vonja vissza ezt az extra felhatalmazást, és akkor csak az egyébként alkotmányos katasztrófavédelmi törvényben kihirdetett szabályok maradnak érvényben, de a javaslat erre sem tesz javaslatot  hanem mit mond? Egyrészt alázatosan megkérjük a kormányt, hogy ha úgy gondolja, akkor legyen olyan kedves visszavonni a felhatalmazást. Kéri a kormány saját magától az Országgyűlés útján, hiszen benyújt egy törvényjavaslatot, amelyben megkéri a kormányt, hogy vonja vissza. Másrészt pedig ugyan megszünteti a felhatalmazást, de annak a hatálybalépését úgy szünteti meg, hogy majd akkor szűnik meg, ha a kormány visszavonja a felhatalmazást, de ez így van az eredeti törvényben is. Ezt a törvényjavaslatot teljesen fölösleges volt a parlament elé hozni, ennek nincsen hatálya.

(18.50)

Egyébként nyújtottunk be mi magunk is olyan törvényjavaslatot, ami megszüntette volna a felhatalmazást, miniszterelnök úr eredeti ígéretének megfelelően május végén, és nyújtott be olyan javaslatot az MSZP is, aminek hasonló hatálya lett volna. Ezeket valahogy még bizottsági napirendre sem sikerült eddig venni. Ehelyett benyújtják ezt a valóban kamu törvényjavaslatot, nyilván azért, hogy elmondhassák, hogy önök mindig így szállnak le a bicikliről, de ettől még ennek semmilyen jogi hatálya nincsen, és elmondhassák, hogy lám, az Országgyűlés vonta vissza. Nem, nem az Országgyűlés vonja vissza; ez a törvényjavaslat is arról szól, hogy addig van veszélyhelyzet, és addig van az alkotmányon is túl  nincs alkotmány, bocsánat , Alaptörvényen is túlmutató, rendkívüli felhatalmazás, amíg a kormánynak úgy tetszik.

Úgy látjuk, hogy a kormánynak most már nem tetszik úgy egy darabig, ez rendben van, de azért önök gondoskodnak arról, és erről szól a másik törvényjavaslat, ami nemhogy egy salátatörvény, egy salátahegy, mert legalább négyféle elemet sikerült benne összemixelni egymással. Ebben a salátatörvényben egyrészt rendelkeznek rögtön arról, hogy hogyan maradhat bármeddig érvényben a rendkívüli jogrend, ha önöknek úgy tetszik. Mert egyrészt ebben a törvényjavaslatban azt mondják, hogy az országos tiszti főorvos javaslatára a kormány gyakorlatilag minden további egyeztetés nélkül kihirdetheti a közegészségügyi veszélyhelyzetet, amiről gyanítom, hogy ez a járványkészültség, amit önök egyébként emlegetnek, és amit, gondolom, hogy hatályban kívánnak tartani a felhatalmazás és a veszélyhelyzet visszavonása után is. Itt nincsen semmilyen parlamenti felhatalmazás, nincsen semmilyen parlamenti kontroll, összesen a parlament egészségügyi bizottságának kell beszámolni. Hogy ezek a beszámolók mennyit érnek, azért ezt láthattuk az elmúlt hónapokban.

Ugyanakkor a kormány rendkívül széles jogkört kap egy ilyen esetben, szabályozhatja minden intézmény és létesítmény működését, az üzletekét, korlátozhatja a személyszállítást, áruforgalmat, az emberek érintkezését, egyes területek elhagyását, egészségügyi szolgáltatások igénybevételét, lényegében szinte mindent megtehet, mi pedig legyünk hálásak azért, hogy legalább kijárási korlátozást nem vezethet be. Végül is közénk is lövethetett volna a kormány, valóban (Nacsa Lőrinc: Azt ti csináltátok!), de nem, kijárási korlátozást éppen nem vezethet be. Erre azért találtak másik megoldást. Ha mégis kedve lenne a kormánynak kijárási korlátozásra is, akkor ugyanis  és erről szól a másik eleme ennek a törvényjavaslatnak  viszont a katasztrófavédelmi törvény módosításával, a benne lévő felhatalmazás nagyon jelentős kiterjesztésével lehetővé teszik, hogy a kormány egyoldalú lépéssel kihirdessen egy válsághelyzetet, és ebben a helyzetben pedig gyakorlatilag most már tényleg mindent megtehessen.

Az a helyzet, tisztelt képviselőtársaim, hogy lett volna helye annak, hogy levonjuk a tanulságot a mostani járványhelyzetről. Mert az egészségügyi törvény járványügyi szabályai sem szabályoztak minden szükséges intézkedést megfelelő módon, és a katasztrófavédelmi törvény sem szabályozott minden intézkedést megfelelő módon. Még hozzá kell tenni, tőlem talán ez nem meglepő, hogy bár az Alaptörvény ebből a szempontból a korábbi alkotmányos szabályokra támaszkodott, szerencsére, ennek ellenére az Alaptörvény és a korábbi alkotmányos szabályok sem hézagmentesek. Sok szempontból nem ilyen típusú helyzetekre készültek fel. Lett volna helye annak, hogy a járvány tanulságai alapján tisztességes előkészítő munka, akár többpárti konzultáció és főleg komoly szakmai előkészítés után, a járványügyi, a biztonsági és az alapjogi körülményeket egyformán mérlegelve, egy jó minőségű szabályozás kerülhessen a parlament elé. De ez nem az. Itt arról van szó, hogy önök hézagmentesen fenn kívánják tartani azt a lehetőséget, hogy lényegében minden fontos kérdésben megkerülhessék a parlamentet és megkerülhessék a parlamenti munkát. Gondolom, azt hiszik, hogy hátha messziről, Brüsszelből vagy Berlinből akkor majd nem látszik, hogy mit csinálnak. Szerintem ez egy naiv elképzelés egyébként.

A második, és itt nem mennék bele a részletekbe, a honvédség fegyverhasználatáról ugyanazt gondoljuk, mint amiről beszélt Harangozó képviselő úr. Ez egészen elképesztő szabályozás, bár látjuk, hogy vannak önöknek lelki rokonai az óceán túlpartján is, de a hadsereg belföldön való bevetése, fegyveres bevetése minden demokratikus országban egy rendkívül erős alkotmányos tilalom, egy olyan típusú határ, amit nem lehet átlépni, csak rendkívül súlyos esetekben. Hasonló a helyzet, például ilyen kis apróságok is vannak benne, mint hogy a vagyonőr kap például korlátlan, bizonyos esetekben korlátlan ruházat- és személyátvizsgálási jogot, és még hosszasan folytathatnám ezt a felsorolást.

A törvényjavaslat egy másik blokkja arra vonatkozik, hogy valóban, a rendkívüli jogrend idején hozott szabályok közül azokat, amelyeket önök megőrzésre érdemesnek gondolnak, ezeket meg kívánják őrizni. Ez a része a javaslatnak az, amire  hogy Nacsa képviselő úr felszólításának engedelmeskedjek  sok elemében örömmel tudunk igent mondani, vagy tudnánk igent mondani, ha nem lenne összekötve a további elemekkel. De egyébként ebben sok olyan elem van, amelynek a fenntartását indokoltnak tartjuk. Azt gondoljuk, hogy mondjuk, ahogy államtitkár úr is említette, például a hitelmoratórium fenntartása nyilván egy indokolt intézkedés, és adóügyi könnyítések, szabályozási könnyítések fenntartása, és a többi, és a többi, ezek olyan típusú intézkedések, amelyeket nyilván lehetne támogatni, ha nem lennének összekötve sok minden mással.

Ebben három kritikus elemet szeretnék most kiemelni. Az első, ez tulajdonképpen egy technikai megfontolási javaslat a kormánynak, talán ennek akceptálására lehet esély. Nagyon problémás az, hogy viszonylag rövid határidővel szünteti meg a törvényjavaslat a szociális ellátásokra való jogosultságnak a meghosszabbítását, a dokumentumok érvényességének a meghosszabbítását. Ebből az fog következni, hogy rendkívül nagy forgalmat fog generálni ez a fajta szabályozás az okmányirodákban elsősorban, illetve a kormányhivatal ezzel foglalkozó részlegeiben akkor, amikor ugye, emlékszünk, hogy már a járvány előtt is az összeomlás határán állt az ügyfélszolgálati rendszer a kormányhivatalokban. Én azt javaslom, hogy ezt ne tegyék se a kormányhivatalokkal, se az emberekkel. Nincs szükség arra, hogy hosszú sorok álljanak, itt néhány hónapos hosszabbításnak sokkal több értelme van, mint ami esetleges adminisztratív problémát okoz. Ezt jó szívvel javaslom a kormánynak megfontolásra, mert ennek szerintem semmilyen politikai tartalma nincs azon kívül, hogy az emberek életét ne tegyük fölöslegesen nehezebbé.

Sajnos nem ebbe a körbe tartoznak  bár még ebben is hajlandó vagyok jószándékúan feltételezni, hogy csak nem gondolták át kellően  az igazságszolgáltatásra vonatkozó szabályok. Az igazságszolgáltatás területén a rendelet járványügyi szabályokra vagy szükségletre hivatkozva lényegében korlátlanul lehetővé teszi azt, hogy egy sor olyan joggal ne élhessenek vagy közvetlenül személyesen legalábbis ne élhessenek a pereskedő felek vagy éppen a különböző bűncselekmények terheltjei vagy vádlottjai, amik megilletik őket. Akár hat hónapos halasztások következnek be egyes eljárásokban, más eljárásokban távmeghallgatásra térnek át, ami azért sok szempontból nem ugyanaz a minőség, mint egy személyes meghallgatás; nem véletlenül írja elő fő szabályként a büntetőeljárás azt az elvet, hogy közvetlenül lehetőséget kell nyújtani, hogy megjelenjenek a felek. És még folytathatnám tovább. Itt egy gumiszabály jön létre, miközben egyébként önök is láthatják, hogy a bírósági szervezet vezetői azt kérik, hogy folytatódjon minél előbb a normális bírósági munka. Szerintem ehhez kéne visszatérni. Veszélyes és problémás az a szabály, ami itt egy nagyon szabad kezet ad abban, hogy egyébként járványügyi szabályokra nézve mire van szükség és mire nincsen. Ez jelentősen ronthatja a jogalkalmazás, az igazságszolgáltatás minőségét, komoly problémákat okozhat. Szerintem nem érdemes ennek kitenni egyébként sem az igazságszolgáltatási rendszert, sem az igazukat keresőket. Én azt gondolom, hogy ezt is érdemes átgondolni.

Van olyan pontja ennek a javaslatnak, és erről is néhány szót szeretnék beszélni, ahol meg teljesen nyilvánvaló, hogy kilóg a lóláb. Bizonyos gazdasági csoportoknak az érdekeit, kegyeit keresik. Nyilvánvalóan ilyen a rabszolgatörvény durvább változatának bevezetése, amelyik 24 havi munkaidőkeretet tesz lehetővé, tehát magyarán szólva azt, hogy két év múlva kelljen csak elszámolni a túlmunkával, csak akkor kelljen egyébként kifizetni a túlmunkát, vagy akkor kelljen kiadni a szabadnapokat. Ez a szabályozás, mégpedig szemben az eredeti rabszolgatörvénnyel, ahol legalább formálisan lehetővé tették azt, hogy a munkavállalónak hozzá kelljen járulnia ehhez a munkarendhez, és lehetővé tették azt, hogy a munkaügyi egyeztetés rendszerében el lehessen ettől térni vagy meg lehessen erről állapodni, itt most már a kormány a maga végtelen bölcsességében ezt elrendeli.

(19.00)

De nem ám mindenkinek! Nem, nem! Hát majd annak, akit kiemelt nemzetgazdasági jelentőségűnek minősítenek. Tudjuk, hogy ki önöknek a kiemelt nemzetgazdasági jelentőségű intézmény, sok alkalommal láttuk… (Nacsa Lőrinc: A magyarok!) Na, akkor azt kellett volna beleírni, hogy mindenki, drága képviselő úr, hogy minden vállalkozás számára ez rendelkezésre áll, bár mi azzal sem értenénk egyet, de azzal még kevésbé értünk egyet, hogy ezt önök kinek tartják fönn: hát a saját házi oligarcháiknak  leányneve Mészáros Lőrinc , a vejnek, az üzlettársnak meg a többieknek, meg néhány kedvenc nagy multinak, akiket formálisan utálnak, valójában meg kiszolgálnak. Ők fogják megkapni ezt a lehetőséget, ők kapják meg majd ettől a nagy magyarokat védő kormánytól azt a lehetőséget, hogy egyébként kizsigereljék a munkavállalókat, hogy bizonyos értelemben röghöz kössék őket, és jelentős mértékben csorbítsák a jogaikat.

Azt tudom mondani, hogy ez sok szempontból gyalázatos, ráadásul ez nem is egy létező rendelkezésnek a meghosszabbítása, mert ennél még a veszélyhelyzet idején kihirdetett, egyébként szintén vérlázító szabály is enyhébb volt. Azt kell mondanom, hogy az, hogy ezt belevarrták ebbe a törvényjavaslatba, ez semmibevétele a munkavállalóknak és a munkavállalók jogainak.

Jegyezzük csöndben meg, hogy azért mellesleg még jó pár törvénybe belepiszkálnak a szabadalmi törvénytől kezdve egészen bizonyos agrártörvényekig ebben a törvényjavaslatban, de ezekre már részletesen nem is térnék ki, nyilván szokás szerint megpróbálnak mindent egyben elsikálni.

Összefoglalva tehát azt tudjuk mondani, hogy miközben a veszélyhelyzetről szóló törvényjavaslat nem vonja vissza a veszélyhelyzetet, épp ezért fölösleges, az átmeneti szabályokról szóló törvényjavaslat ennél rosszabb, kimondottan káros. Egyrészt szinte korlátlan felhatalmazást ad a kormánynak, hogy egészségügyi válsághelyzetre hivatkozva vagy veszélyhelyzetet kihirdetve mindenfajta kontroll nélkül intézkedjen, és ugyan gálánsan most az egészségügyi válsághelyzetnél beírták azt, hogy hat hónapig lehet elrendelni, de egyébként azt is beleírták, hogy de a kormány ezt korlátlanul egyoldalúan meghosszabbíthatja. Látjuk a bevándorlási válsághelyzetnél, vagy mi az ördögnél, hogy ezt a kormány persze mindig meghosszabbítja, mert mindig lát indokot arra, hogy a saját hatalmát növelje. Ez minden, csak nem alkotmányos.

Megmaradnak például a kórházparancsnokok, nem egészségügyi szempontok fognak dönteni továbbra sem a kórházak működésében, hanem különböző kormányzati szempontok, és azért jegyezzük meg azt is csöndben, hogy a Btk.-nak a felhatalmazási törvénybe belevarrt rendelkezései is természetesen érvényben maradnak, és továbbra is véleményük alapján lehet elvinni embereket.

Mi nem került bele sem a kormányrendeletekbe, sem a mostani törvénybe? Nem került bele a munkanélküliek helyzetének javítása ebbe a törvénybe, azoké, akik már elvesztették a munkájukat. Nem került bele azon kisvállalkozások helyzetének az érdemi javítása, akiknek hónapokra le kellett állniuk, és nem tudják, hogy mikor nyithatnak újra. Mert az adókönnyítés annak segít, akinek van bevétele, de akinek be kellett zárni az üzletét, a cukrászdáját, nem tudta folytatni a munkáját  márpedig a kisvállalkozások nagyon jelentős része ilyen, egészen olyan területeken, amikre talán nem is gondolnának, én most beszélgettem több emberrel, ez előfordul velem, de most pont ilyen vállalkozókkal is többször beszélgettem, egészen változatos területről, a klímaszereléstől az optikai műszerek kalibrálásáig kerültek vállalkozók olyan helyzetbe, hogy nem volt bevételük hónapokig , rajtuk ezek az adókönnyítések nem sokat segítenek.

Ugyanakkor persze volt, amire használták ezt a törvényt, és erre mondtam, hogy erről még pár szót mondok. Használták ezt a törvényt arra, hogy állami felügyelet alá vonják a Kartonpackot, most ugyan visszaadják, de persze azért azt nem tudjuk, hogy közben ott mi történt a cégnél. Használták ezt a felhatalmazást arra, hogy a 2020-as költségvetést szabadon szabják-varrják, és nemcsak olyanok kerültek bele ebbe a javaslatba, amik valóban a védekezéshez voltak szükségesek, hanem például belekerült az egyházi közfeladat-ellátási és közösségi célú beruházások támogatása, egyházi épített örökség védelme, sportparkberuházások megvalósítása vagy éppen az egyébként általam nagyon kedvelt Petőfi Irodalmi Múzeum támogatása, félek, hogy nem az irodalmi értékei, hanem a vezetőjének lelkes kultúrharcos jelene miatt.

Itt kicsit váltottunk szót az önkormányzatokról, még erről egypár szót én is hadd mondjak, csak azért, mert képviselőtársaim refrénszerűen bántották az önkormányzatokat. Azt kell mondanom, tisztelt képviselőtársaim, hogy azok közé, akiknek köszönettel tartozunk, beletartoznak az önkormányzatok is, az önkormányzatok többsége is, egyébként azt is mondhatom, hogy pártállás nélkül, mert sok önkormányzat teljesített erőn felül a veszélyhelyzet idején, és végezte el azt a munkát, amit a kormány nem végzett el, miközben önök folyamatosan forrásokat vonnak el tőlük, és igyekeznek lehetetlen helyzetbe hozni őket.

Hadd mondjak néhány olyan példát, amely a fővárosi DK-s polgármesterekre jellemző; biztosan más példákat is mondhatnék más pártok polgármestereitől. A fővárosi DK-s polgármesterek vezettek be otthonápolási támogatást azoknak, akiket önök kiraktak a kórházakból, pontosabban a családjuknak; ők adtak rendkívüli támogatást az állás nélkül maradt embereknek önök helyett; és ők döntöttek arról, hogy bérlakásokat újítanak föl és tesznek elérhetővé azok számára, akik elvesztik a lakásbérletüket a válság miatt, és még folytathatnám tovább.

Azt kell mondanom, hogy téves, rossz és káros az a politika, amikor önök az önkormányzatokban ellenséget látnak csak azért, mert egy jelentős részüket most már nem kormánypárti polgármesterek és képviselő-testületek vezetik.

Összefoglalóan tehát azt tudom mondani, tisztelt képviselőtársaim, hogy a Demokratikus Koalíció ezt a törvényjavaslatot, pontosabban ezt a két törvényjavaslatot ebben a formában nem támogatja. Sajnáljuk, hogy ismét nem tett a kormány kísérletet sem arra, hogy egyébként a valódi problémák megoldására egy támogatható, konszenzusos, szakmai megoldás kerülhessen a parlament elé. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Keresztes László Lóránt képviselő úrnak, frakcióvezetőnek. Parancsoljon, frakcióvezető úr!

DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Itt jó néhány óra vita után én arra teszek kísérletet, hogy lényegesen rövidebben fogalmazzak, mint képviselőtársaim, igyekszem majd az ismétléseket elkerülni. Ugyanakkor mindenképpen azzal kezdem a felszólalásomat, mint minden alkalommal, amikor az elmúlt hónapokban az Országgyűlés ülése előtt volt napirend előtti vita  a miniszterelnök úr talán két alkalommal volt bent, Szijjártó miniszter úr sok alkalommal , én mindig azzal kezdtem, hogy megköszöntem a munkáját mindenkinek, aki a magyar emberek biztonságának és egészségének megőrzéséért dolgozik, és most is, amikor mondhatjuk, hogy egy szakasz vége felé tartunk, most is ezzel szeretném kezdeni.

De most azzal kezdem, hogy a magyar embereknek köszönöm meg azt a fegyelmet, türelmet, ami szükséges volt ahhoz, hogy ez a helyzet a más országokban látott mértékeket nem ért el, tehát ezt mindenképpen pozitív folyamatként el tudjuk mondani, de az egyértelmű, hogy ebben a magyar embereknek a türelme, belátása kellett, az, hogy megértették a korlátozó intézkedések fontosságát, és fegyelmezetten be is tartották.

S egyébként hozzáteszem, hogy ha az elmúlt néhány óra és talán az elmúlt hónapok vitájára is gondolunk, akkor én azt gondolom, hogy a teljes Országgyűlés nevében megköszönhetjük a magyar embereknek azt a türelmet, amit a felfokozott politikai vita iránt egyébként ők maguk is tanúsítottak, ami egyébként méltatlan volt magához a helyzethez. Meggyőződésem  bár én kritikus vagyok mind a két oldallal szemben , hogy ebben az alapvető felelősség a kormányoldalt terheli, hogy ez a politikai vita ilyen mély és ilyen súlyos lehetett.

Külön köszönettel tartozunk azoknak, akik a járványidőszakban az első vonalban dolgoztak és dolgoznak, tehát ne feledjük el, hogy azzal együtt, hogy visszavonulóban van, jelen pillanatban úgy tűnik, hogy visszavonulóban van a járvány, nem szabad óvatlannak lennünk, és az biztos, hogy még nagyon-nagyon sokáig készültségben kell lenni, és nagyon fontos feladata lesz mindazoknak, akiknek ebben közvetlenül részt kell venni. Itt nemcsak az egészségügyi dolgozókra gondolunk, de a szociális szférában dolgozókra, a rendvédelmi dolgozókra, mindenkire, akiknek valamilyen módon közvetlenül olyan szolgáltatásokat kellett nyújtaniuk, olyan feladatokat kellett ellátniuk, amik nem szünetelhettek az elmúlt időszakban a járványügyi intézkedések, illetve a korlátozások alatt.

Gondolunk itt a kereskedőkre, a patikusokra, a gépjárművezetőkre, akik a közösségi közlekedést fenntartották, de  nagyon fontos és nagyon ritkán említik őket  mindenkire, akik egyébként a köztisztaság fenntartásáért feleltek. Egy ilyen járványügyi helyzetben különösen nehéz és veszélyes volt a munkájuk. Ők gyakorlatilag takarították a különböző intézményeket és a közterületeket, és a köztisztaságot fenntartották. Én azt gondolom, hogy ezeknek az embereknek a munkájára méltatlanul kevés figyelem esik, tehát köszönet mindenkinek, akik dolgoztak és dolgozni fognak még a magyar emberek biztonságának megóvásán.

S valóban  itt már utalt rá Arató képviselőtársam  óriási köszönet illeti az önkormányzatokat, az önkormányzatok vezetőit, a polgármestereket, az önkormányzati képviselőket. Itt egészen példamutató helytállást és példamutató védekezést láthattunk. Alapvetően azt is el kell mondani, hogy az önkormányzatok itt az elmúlt időszakban a védekezés első számú bástyáinak bizonyultak, ugyanis amikor még alapvetően a helyzetértékeléssel lehetett országosan foglalkozni, vagy annak a megbecsülésével, hogy milyen hatása lehet ennek a járványnak, akkor már láthattuk, hogy közvetlenül az önkormányzatok, a polgármesterek saját hatáskörükben milyen példamutató intézkedéseket hoztak. Tehát leggyorsabban, mondhatjuk, hogy az önkormányzatok reagáltak, és egyébként azt is elmondhatjuk párhuzamosan  rengeteg példával alá lehet támasztani , hogy az alapvető védőfelszerelések, a lakosság számára a maszkok biztosítása nagyon sok helyen az önkormányzatok feladata volt, és az önkormányzatok oldották meg, mert mire megkezdődött vagy megtörtént ezeknek a tömeges beszerzése, beszállítása, a legtöbb helyen a helyhatóságok, a városvezetők már gondoskodtak erről a feladatról.

(19.10)

Nézek Orbán államtitkár úrra. Nagyon remélem, hogy a kormány is elismeri az önkormányzatok munkáját. Az elmúlt órákban több mint egy órán keresztül hallgattuk a kormány, illetve e kormánypárti képviselők felszólalását, és szinte kizárólag arról beszéltek, hogy a kormány milyen sikeresen védekezett. Én azt gondolom, el kell ismerniük, hogy óriási feladatok hárultak az önkormányzatokra egyébként, akár az ellenzéki, független vagy kormánypárti vezetésű önkormányzatokra is.

Igen, itt föl kell hívni a figyelmet arra, hogy óriási feladattömeggel, az eddigiekhez képest többletfeladat-tömeggel szembesültek az önkormányzatok, miközben sok helyen az egyébként nagyon nehéz helyzetben lévő testületeket, közgyűléseket, településeket még külön kormányzati megszorítások is sújtottak. Akármennyire is nem értett egyet itt az előző napirendi pontnál, a vitánál államtitkár úr, ezek bizony kőkemény megszorítások voltak, aminek a hatásait majd most lehet igazán lemérni.

Nagyon fontosnak tartom azt is, hogy megköszönjem a munkáját mindazoknak egyébként  és ezt megtettem az elmúlt hetekben folyamatosan a vitákban is , akik egyébként a külföldön rekedt magyar emberek hazaszállításán dolgoztak, azoknak is, akik a védőfelszerelések beszerzéséért dolgoztak. Még akkor is rengeteg jogos vita volt a késlekedés kapcsán vagy éppen a felmerülő minőségi problémák ügyében. Azt gondolom, hogy mindenkinek, aki azért dolgozott, hogy megfelelő védőfelszereléseket lehessen beszerezni, illetve fog még azon dolgozni, azoknak hálával tartozunk, úgyhogy mindenképpen ezzel szerettem volna kezdeni ezt a mai felszólalást is.

Rátérve a törvényjavaslatokra, nem tudok elmenni mellettük, bár sokáig azon gondolkodtam, hogy ne is reagáljak azokra a kormánypárti fölszólalásokra, amiket itt hallhattunk, de azért néhány szóban muszáj visszatérni. Bajkai képviselő úrnak, a Fidesz vezérszónokának csak annyit szeretnék mondani, hogy a felszólalása  főleg a Törvényalkotási bizottságban szoktam hallgatni a szakmai jellegű felszólalásait , ne haragudjon, képviselő úr, méltatlan volt önhöz az a felszólalás, amit itt fölolvastattak önnel, az a politikai pufogtatás; ezzel szeretném zárni.

Nacsa képviselő úr nincs itt jelenleg, az ő felszólalására viszont: szerintem egy politikatörténeti mementó lesz majd. Annak a videója egészen elképesztő volt. Azokat az aljas állításokat és rágalmakat, amiket önök megfogalmaztak már a járvány kitörésekor, ezt gyakorlatilag gyűjteményként elénk tárta. Azt kimondani, képviselőtársaim, hogy az ellenzék a vírus oldalára állt, és nemhogy nem segített, hanem akadályozta a védekezést, egészen elképesztő. Azt gondolom, hogy ez tökéletesen méltatlan az Országgyűléshez, méltatlan egy képviselőhöz. A KDNP-nek a helyes ideológiai besorolásába semmiképpen nem szeretnék belemenni, de azt gondolom, hogy ez gyalázatos és méltatlan volt.

De hozzáteszem egyébként, és erre is már, főleg a különleges jogrend kialakításáról szóló törvényjavaslat vitájában is utaltam már, sajnáltam az ellenzéki részről megfogalmazódó olyan jellegű kritikákat, amelyek itt diktatúráról meg ilyen jellegű intézkedésekről beszéltek. Azt gondolom, hogy az is helytelen volt. Mindenképpen elmondható, hogy mind a két oldalról voltak helytelen kijelentések, helytelen szóhasználat, és itt jogosan várta és várhatta el a társadalom, hogy egy ilyen súlyos járványügyi helyzetben valamennyi politikai erő megpróbáljon egyfajta konszenzusra törekedni és kialakítson egy nemzeti együttműködést.

Egyébként erre nagyon komoly gesztust is tett, nagyon világos gesztust tett, ha jól emlékszem, valamennyi ellenzéki frakció világossá tette, hogy a különleges jogrend kialakításához a kormány gyors intézkedési lehetőségének megteremtéséről szóló törvényjavaslatot minden frakció hajlandó lett volna megszavazni akkor, ha bármilyen határidő bekerül. Ez elvi kérdés volt, 90 nap, 120 nap. Ott voltak, külön szavazásra kikértük ezeket a javaslatokat, ez teljesen egyértelmű volt, politikai számítás volt a kormány részéről, hogy ők ebben a helyzetben csúcsra kívánják járatni a pártpolitikai csatározást.

És valóban azt gondolom, hogy az a szóhasználat, hogy történelmi felelősség, semmiképpen nem túlzó. Tehát amilyen helyzetbe kerültünk, és amilyen helyzet előtt állunk, azt gondolom, nem túlzó azt mondani, hogy történelmi felelősség van most mindannyiunkon, az Országgyűlésen és nyilván alapvetően a kormányon és azokon, akiknek a kezében eszközök és lehetőségek vannak, hogy mit fogunk kezdeni most ezzel a helyzettel.

Az előző napirendi pont vitájában már sokat beszéltem, nem kívánok most túl hosszan beszélni arról, hogy mit jelent és milyen módon kell értékelni ezt a helyzetet. A legfontosabb volt az elmúlt időszakban és a következő időszakban is nyilván az emberi élet és az emberi egészség védelme, és bizakodjunk, hogy majd nem tér vissza egy erőteljesebb második hullámmal ez a járvány, bár aggasztó jelek vannak: különböző országokban ismét felgyorsulni látszik a terjedés, de bízzunk benne, hogy ezt sikerül elkerülni, bízzunk benne, hogy belátható időn belül lesznek megfelelő vakcinák és olyan eszközök, melyekkel a járvány terjedését ilyen módon is meg lehet akadályozni. De az teljesen világos, hogy ez a helyzet megmutatta és a kialakuló és az egyre mélyebb gazdasági válság megmutatja, hogy nem térhetünk olyan élethez vissza és olyan felfogáshoz vissza, mint ami jellemző volt a járvány előtt.

Tehát alapvető gazdaságpolitikai és társadalompolitikai szemléletváltásra van szükség. Tehát sokkal erőteljesebben be kell rendezkednünk egy önellátó, válságálló gazdaságra, ami tudja kezelni azokat a helyzeteket, azokat a rendkívüli helyzeteket, amelyekkel kapcsolatban elmondhatjuk, hogy most szembesültünk eggyel, de valószínű, hogy egyre gyakrabban kell majd ilyenekkel szembenézni, és ha nem is feltétlenül vírusokkal, de más jellegű kihívásokkal, melyek akár az éghajlatváltozásból, akár a környezetpusztításból fakadó vagy egyébként a különböző globális, megfigyelhető problémákkal, rendszerproblémákkal vannak összefüggésben.

Tehát alapvető érdekünk, hogy egy olyan gazdaságot próbáljunk talpra állítani, újraépíteni, beindítani, ami sokkal inkább képes szembeszállni vagy ellenállni a válságoknak. És az egészen biztos, hogy ebben a helyzetben nem arra van szükség, hogy a távoli kontinensekről tömegtermékeket szállítsunk be, hanem arra van szükség, hogy egy patrióta gazdaságpolitikai szemlélet mentén a legfontosabb igényeket, legfontosabb termékeket, szükségleteket helyi termeléssel vagy regionális együttműködéssel elégítsük ki, és erre kell tudni felkészülni.

És ilyen szemlélettel kell már most is a rendelkezésre álló források felelős felhasználásával védeni a munkahelyeket, illetve a gazdaságot talpra állítani, és új munkahelyeket teremteni. Sajnos, e tekintetben nem látunk jó jeleket. Ha megnézzük az elmúlt időszak intézkedéseit, és most igyekszem nem túl részletesen kitérni a Budapest-Belgrád vasútvonal projektjére, mert rengeteget beszéltünk róla, de ha megnézzük az idei évi költségvetést, az azzal kapcsolatos intézkedéseket, átcsoportosításokat, majd ránézünk a jövő évi költségvetésre, akkor sajnos azt kell mondanunk, hogy nem látjuk ezt az alapvető szemléletváltozást, ami szükséges lenne ahhoz, hogy egy válságálló, a magyar emberek biztonságát megteremteni képes gazdaságot lehessen újjáépíteni, felépíteni, felpörgetni, felerősíteni.

Ezzel kapcsolatban egész biztos vagyok benne, hogy nagyon komoly vitákat fogunk még folytatni a következő időszakban, hogy gyakorlatilag hogyan kell a jövőnket megtervezni a magyar nemzet érdekében. És egyébként hozzáteszem, hogy ez nemcsak egy hazai, hanem ez egy globális kihívás, mindenképpen óriási szemléletváltásra van szükség, és e tekintetben nagyon jogosak a kritikák az Európai Unió működését érintően.

Láttuk már az elmúlt időszakban, hogy a különböző globális kihívásokra, akár a migrációs helyzet kezelésére rendkívül rugalmatlanul reagál az Európai Unió, túlzottan bürokratikus, kevéssé átlátható, kevéssé demokratikus, ezért nyilván ott is óriási kihívások lesznek. És nyilván sok tekintetben ez a mi életünkre, a mi jövőnkre is kihat, hogy hogyan működik a nemzetközi politika, hogyan működik az európai integráció.

Áttérve konkrétan a törvényjavaslatokra: igen, képviselőtársaim említették, hogy amikor ez a törvényjavaslat megszületett, akkor még egész más hangvétel uralkodott akár a kormánypárti frakciók és az ellenzéki frakciók között. Mondhatni, úgy tűnt néhány hétre, hogy van egy olyan történelmi szituáció, hogy valóban lehet, tehát érzi mindenki a helyzet komolyságát, és lehet egymással értelmes párbeszédet folytatni. És igen, az ellenzéki frakciók, én magam is elismertem, hogy szükség van ez olyan jogrendre, ami lehetőséget ad, hogy szükség esetén gyorsan lehessen dönteni. Ez alapvető érdeke mindenkinek, hogy ezeket az intézkedéseket haladéktalanul meg lehessen tenni.

Körvonalazódott is egy olyan törvényjavaslat, ami nem ebben a formájában került az Országgyűlés elé, amit konszenzussal, teljes vagy majdnem teljes parlamenti konszenzussal el lehetett volna fogadni. Ezt önök visszautasították. De hosszan lehetne sorolni azokat a példákat  nem fogom képviselőtársaimat ismételni , amelyek teljesen ellentétben álltak a mai tudásunkkal, a mai járványügyi intézkedésekkel, direktívákkal, iránymutatásokkal, melyek nagyon-nagyon magas beosztású kormánypárti politikusoktól, miniszterektől, adott esetben a miniszterelnök úrtól is hangzottak el.

Azt gondolom, hogy lehet politikai propagandát csinálni abból, hogy megpróbálják az ellenzékre kenni minden szempontból ennek a kialakult méltatlan helyzetnek, politikai vitának a felelősségét, de azt hiszem, értelmetlen, hiszen a világhálón megtalálhatóak ezek a nyilatkozatok miniszterelnök úrtól, Gulyás miniszter úrtól, és bármikor visszakereshető, hogy hónapokkal ezelőtt mai szemmel nézve milyen egészen döbbenetes felelőtlen kijelentéseket tettek vezető kormánypárti politikusok. Úgyhogy szerintem önöknek is érdeke, ha nem próbálják meg így beállítani, hogy az ellenzék itt valamilyen felelőtlen magatartást tanúsított.

Azt gondolom, hogy önöknek megvolt a lehetőségük, hogy kialakuljon egy ilyenfajta nemzeti együttműködés. Ezzel nem éltek, sőt az ellenkezőjét provokálták ki, de naivitás lenne azt mondani, hogy ebben a helyzetben majd megpróbálnak egy másik irányba továbbmenni. De azt hiszem, hogy ez érzékelhető az ellenzéki frakciók részéről is akár a mai vitában is, hogy az ellenzéki pártok, az ellenzéki frakciók igyekeznek más jellegű hangvételt használni. Egyébként hozzáteszem, az LMP törekedett az elmúlt hónapokban is arra, hogy konstruktívak legyünk, tehát tőlünk olyat nem hallottak, hogy diktatúra kiépítése történik; olyat igen, hogy a nemzeti érdekeket elárulják, mondjuk, egy Budapest-Belgrád vasútvonal projekttel, az egyértelmű.

(19.20)

De nagyon fontos, és örülök, hogy Harangozó képviselő úr a korábbi felszólalókhoz képest különösen nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy értékeljük, valóban milyen törvényjavaslat is van előttünk. Az egyik törvényjavaslat, a veszélyhelyzet megszüntetéséről szóló törvényjavaslat alapvetően félrevezetés, mondhatjuk, tehát félrevezető a cím. Teljesen világos, hogy itt ez a törvényjavaslat felhívja, felkéri a kormányt, hogy a veszélyhelyzetet szüntesse meg. Harangozó képviselőtársam nagyon világosan elmagyarázta, hogy az Alaptörvény értelmében a kormánynak volt lehetősége a veszélyhelyzetet bevezetni, a kormánynak van lehetősége a veszélyhelyzetet visszavonni, így ez a jogszabály ilyen szempontból teljesen felesleges. Valóban, egy politikai deklarációként az Országgyűlés felkéri a kormányt, hogy a veszélyhelyzetet vonja vissza.

És egyébként az a faramuci helyzet állt elő, hogy az elénk terjesztett törvényjavaslatból a dátum se derül ki. Tehát itt úgy próbálják beállítani, mintha az Országgyűlés vonná vissza vagy szüntetné meg a rendkívüli jogrendet. Ez nem igaz, itt egy politikai nyilatkozatban, gyakorlatilag egy ilyen határozati javaslatban felkéri a kormányt, hogy ezt tegye meg. De mi a határidő? Mi a dátum? Mikor fog a veszélyhelyzet megszűnni? Itt egyetlenegy támpontunk van: igazságügyi miniszter asszony egy június 20-ai határidőt említett meg, ebből következtethetünk arra, hogy valószínűleg az lesz a kormánydöntés időpontja, akkor lép hatályba ez a törvény, akkor veszti hatályát ez a lex Covid néven elhíresült törvényjavaslat, ez teljesen világos. Hozzáteszem, meg lehetett volna tenni azt, hogy az Országgyűlés valóban éljen a felhatalmazásával, és visszavonja ezt a jogszabályt, de ez a politikai propaganda, ami egyáltalán nem kell hogy meglepjen minket az elmúlt időszak nyomán.

Ha most egyben kezeljünk ezeket a jogszabályokat, amelyek előttünk vannak, a törvényjavaslat rengeteg olyan intézkedéssel foglalkozik, amelyek a járványügyi időszakban hozott kormányrendeletek hatályban tartásával, ezek jóváhagyásával, meghosszabbításával foglalkoznak. Vannak olyan módosítások, amelyek itt maradnak velünk, tehát további hatályban tartását gondolja a kormány. Ezekről is már elhangzott itt az elmúlt több órában, hogy valamelyik indokolt, jogos, üdvözlendő javaslat, és vannak olyanok, amelyek elfogadhatatlanok, és rengeteg olyan van benne a javaslatban, amelynek, mondhatjuk, hogy semmi köze a járványügyi védekezéshez, azért ezt is szögezzük le.

Összességében hiányzik az a szemlélet, amiről már beszéltem, és ezt nem kívánom hosszabban cizellálni, hogy megpróbálna a kormány valamiféle rendszerszemlélettel szembenézni azzal a kiszolgáltatottsággal minden szempontból  tehát nemcsak a gazdasági, nemcsak az egészségügyi ellátást érintő, szociális ellátást érintő kiszolgáltatottsággal , ami megmutatkozott itt a járványügyi helyzetben; ennek nyomát sem látjuk sajnos ebben a törvényjavaslatban. És hozzáteszem, hogy az elmúlt hónapokban viszont voltak olyan intézkedések, amelyek ellentétesek azzal, ami most érdekünk volna vagy a nemzet érdeke volna. Tehát kifejezetten az olyan intézkedések, akár, mondjuk, az egyetemeket érintő megszorítások vagy a városokat, önkormányzatokat érintő megszorítások, amelyek közvetlenül a magyar emberekre hatnak vissza, ellentétesek azzal az iránnyal, amerre mennünk kéne.

Én is utalni szeretnék a munkavállalói jogokat érintő módosításokra. Itt Harangozó képviselő úr ezt a szakszervezeti levelet ismertette, ezt nem kívánom megismételni, ez egészen elképesztő és elfogadhatatlan. Hozzáteszem, hogy a munka törvénykönyvével kapcsolatban más egyéb problémák is felmerültek, olyanok is egyébként, amelyek szintén módosítás után kiáltanak. Tehát vannak olyan jellegű problémák is, olyan rugalmatlanságok a munka törvénykönyvében, amelyek az otthoni munkavégzés esetével összefüggésbe hozhatók, tehát más jellegű módosítások kellenének. Hát, az a gyalázatos módosítás, ami ismét csak a munkavállalói jogokat elképesztő mértékben korlátozza, kimagaslik természetesen azokból a lépésekből, amelyeket itt negatív példaként tudnánk sorolni.

Én nem fogom részletesen már itt a képviselőtársaim után ismertetni a javaslatokat, néhány utalást tennék csak. A bérletek felmondására vonatkozó tilalom esetén egyértelmű, hogy itt támogatáspolitikára lenne szükség, nem csak ilyen korlátozó intézkedésekre. A helyiiparűzésiadó-fizetési haladék kapcsán, azt gondolom, itt megint csak egy olyan intézkedést látunk, amely az önkormányzatokra negatív módon hat, de ez összességében megint csak az emberek számára nagyon fontos közszolgáltatások nyújtását teszi lehetetlenné vagy nagyon nehézzé. Tehát összességében ezek sem támogatható intézkedések.

Itt a várokozásidíj-mentesség kapcsán talán Lukács képviselő úr már felhívta a figyelmet, hogy teljesen indokolatlan a július 1-jei határidő, ezt azonnal be kellett volna szüntetni. Döbbenetes, mindenki tapasztalhatja a megnövekedett gépjárműforgalmat, ezzel együtt a légszennyezettséget, és egy olyan helyzetben, amikor itt küzdünk a járványhelyzettel, akkor tudjuk pontosan, hogy ezek az erőteljesebb légszennyezettség miatti problémák milyen mértékben növelik a különböző veszélyes szövődmények kialakulásának kockázatát. Tehát ezt az intézkedést a lehető leggyorsabban vissza kellett volna vonni, ez a július 1-jei határidő nem indokolható.

És akkor valóban itt vannak azok a különböző könnyítések: a közigazgatási, rendészeti, katonai és nemzetbiztonsági felsőoktatás vonatkozásában vannak különböző könnyítések. Egyértelmű, hogy a kormány retorikájába, arculatába, politikájába belefér, hogy itt megpróbálják a katonai pályát népszerűsíteni, holott a munkanélküliség csökkentése vagy a munkaerőpiaci lépések tekintetében nem biztos, hogy ezek lennének a leghatékonyabbak.

Ugyanakkor én is inkább szeretnék utalni arra, amire már szintén utalt Harangozó képviselő úr: itt a honvédség fegyverhasználati jogosultságával kapcsolatos intézkedés egészen hajmeresztőnek tűnik  és most nem Z. Kárpát Dániel élt ezzel a hasonlattal, ő szokta ezt a „hajmeresztő” hasonlatot használni. De teljesen indokolatlan is, ami a törvényjavaslatban van, hiszen arról szól, hogy járványügyi helyzetben fegyverhasználati lehetőséget kap a honvédség annak ellenére, hogy a jelenlegi jogszabályi környezetben le van vezetve, hogy milyen esetekben élhetnek most is ezzel az eszközzel. Amikor konkrétan olyan kritikus helyzet alakul ki, akkor most is megvan a jogosultság, hogy ez megtörténjen, tehát teljesen felesleges meglátásom szerint ezt a módosítást bevezetni ebbe a javaslatba. Hasonlóképpen a kormány arra is lehetőséget kap, hogy rendeletben állapítsa meg, hogy a honvédségnek a veszélyhelyzettel és az egészségügyi válsághelyzettel összefüggő közreműködése milyen módon történhet meg.

És igen, a katasztrófavédelmi törvény módosítása tekintetében egyértelmű  itt se fogom megismételni már az előttem szólókat , hogy egészen elképesztő módosítás van. Ha vitattuk annak idején ezeket a különböző felhatalmazásokat, hogy mennyire megalapozottak vagy kevéssé megalapozottak, mindenképpen említendő, hogy konkrétan egy sokkal erősebb felhatalmazást fog kapni a kormány azzal, hogy itt nem az Alaptörvényből, hanem már a katasztrófavédelmi törvényből levezethetők azok az intézkedési lehetőségek, amelyekkel élni tud ilyen helyzetben.

És igen, említem én is az egészségügyi válsághelyzet intézményének létrehozását, ami azért is aggályos, mert az Alaptörvényben nincsen szabályozva, és így garanciák sincsenek hozzárendelve. A veszélyhelyzettel szemben itt a különbség egy nagyon-nagyon komoly felhatalmazás, amire utalt képviselőtársam. Itt, ahogy látjuk, igazából csak annyi hiányzik ebből, hogy a kijárási korlátozásokat nem lehet elrendelni, tehát e tekintetben mondhatjuk, hogy egy rendkívül széles felhatalmazásról van szó.

Akkor én visszatérnék arra  most már nem mennék bele tovább valóban a törvényjavaslat részleteinek az ismertetésébe , hogy a történelmi felelősség itt van, hogy ebben a helyzetben mit kezd a kormány, hogyan használja fel azokat a lehetőségeket, anyagi lehetőségeket, gazdasági lehetőségeket, amelyek egyrészt a hasonló helyzetekkel való megküzdéshez, másrészt a gazdasági válság enyhítéséhez és az abból való kilábaláshoz szükségesek.

Sokat vitatkoztunk, és majd fogunk is a különböző teljesen felesleges költésekről beszélni. Itt a kormányzati plakátkampány, propagandakampány százmilliói, vagy ki tudja, mi lesz ennek a vége, lehet, hogy milliárdjai, teljesen feleslegesek, minden fillért inkább a munkahelyteremtésre kéne költeni, mint kormányzati propagandára. De hasonlóképpen a kormányzati konzultáció tekintetében is lehetne vitatkozni, azt gondolom.

A kormányzati konzultációs kampány, nem tudom, pontosan mennyibe fog megint csak kerülni, mennyi pénzt vonnak el megint a gazdaságvédelmi intézkedésektől, hogy egy ilyen propagandakampányt indítsanak. Itt miniszterelnök úr ennek az indoklását több oldalról adta meg, például, hogy az Európai Unió által a válságkezelés kapcsán kidolgozott finanszírozási módszer az ő szóhasználatával adósságrabszolgaságba taszíthat országokat, és ezért szükséges, hogy erről valamiféle konzultáció induljon. Hát, ezzel azért szembe kell állítani azokat a kormányzati intézkedéseket, amelyek valóban súlyosan eladósítják, generációkra eladósítják a magyar társadalmat, a magyar családokat. Gondolhatunk itt a paksi bővítés brutális orosz gigahitelére, vagy gondolhatunk a kínai hitelre, amelyből most ezt a Budapest-Belgrád vasútvonalat megvalósítják.

Akkor nem értem, képviselőtársaim, esetleg államtitkár úr tudna erre válaszolni, hogy ez ügyben miért nem kér konzultációt a miniszterelnök úr, ha például azt mondjuk, hogy 1000 milliárd forintot elkölt a magyar kormány a kormánypárti országgyűlési képviselők szavazatával. Azzal egyetérte a magyar társadalom, hogy a kínai nagyhatalmi érdekeket kiszolgálható, brutális költségekbe kerülő, a megtérülés garanciáival nem rendelkező vagy általunk nem ismerhető garanciákkal rendelkező projektet végrehajtják? E tekintetben miért nincs, miért nem volt nemzeti konzultáció? Sőt, nemhogy nemzeti konzultáció nincs, de még titkosítják is a kapcsolódó dokumentumokat.

Szintén említettem már a paksi projektet. Hát, itt generációkra adósít el mindannyiunkat, és alapvetően gúzsba köti az energiapolitikát hosszú-hosszú időszakra, ami kapcsán miniszterelnök úr még az előző rezsim idején elmondta, hogy egy kormány sem teheti meg, hogy ilyen szintű kiszolgáltatottságot okozzon, és ilyen döntéseket hozzon, ami minden szempontból növeli az ország kitettségét, függőségét a különböző nagyhatalmi játszmáktól, nagyhatalmi érdekektől, és brutális mértékben növeli a magyar gazdaság kitettségét.

(19.30)

E tekintetben indokolt lenne nemcsak parlamenti vitákat folytatni, de nemzeti konzultációt elindítani.

Hasonlóképpen arról is beszélnünk kellene, hogy milyen módon fogadható el, egyáltalán elfogadhatóe  nyilván a mi olvasatunkban nem  a felsőoktatást érintő bármiféle megszorító intézkedés. Az előző vitában Banai államtitkár úr szinte kikérte magának, hogy én azt a szót használtam, hogy brutális megszorításokat használ a kormány. Ő akkor azt mondta, hogy azt tekinthetjük megszorításnak, ami munkahelyek elvesztését jelenti, vagy az emberek számára nagyobb fizetési kötelezettségeket, fizetési feladatokat ró. Azt gondolom, az teljesen egyértelmű, hogy ha az önkormányzatoktól forrást vonnak el, akkor az önkormányzatok nem fogják tudni a jelenlegi szinten biztosítani a legfontosabb közszolgáltatásokat, kénytelenek lesznek máshonnan forrásokat bevonni. Ez nem az önkormányzatok miatt lesz probléma, hanem az ott élő, az adott városokban élő emberek számára jelent majd problémát. Tehát amikor az önkormányzatoktól elvon forrásokat a kormány, akkor bizony megszorító intézkedéseket hoz, mert ez közvetlenül az embereket fogja hátrányosan érinteni.

De hasonlóképpen, ha az önkormányzatok nem tudnak beruházásokkal élni, nem tudnak különböző feladatellátást fenntartani, akkor munkahelyek fognak megszűnni, ez is kimeríti azt, amivel alátámasztotta Banai államtitkár úr, hogy bizony a kormány brutális megszorító intézkedéseket foganatosított. És igen, minden alkalommal el kell mondani, hogy ezeket a megszorításokat állítsuk szembe azokkal a súlyosan felelőtlen intézkedésekkel, mint például a Budapest-Belgrád vasútvonal projektje, ahol konkrétan csak az idei évben 70 ezer új munkahely megteremtését áldozzák föl annak érdekében, hogy ezt megvalósítsák.

Itt egyébként beszéltünk államtitkár úrral, és a jövő évi költségvetésben nem lehet látni, hogy ott mennyi lesz a Budapest-Belgrád vasútvonal finanszírozása. Gyaníthatjuk, hogy minimum 100 milliárd forint, tehát ha az idei 80 milliárddal összevetjük, akkor az azt jelenti, hogy a kormány egyéves távlatban 150 ezer új munkahely megteremtését áldozza fel, hogy a megtérülés tekintetében nem igazolt és nem is igazolható Budapest-Belgrád vasútvonalat megvalósítja. Államtitkár úr, ön viszonylag magas beosztású kormánypárti politikus, erről miért nem tartották szükségesnek a konzultáció bevezetését a magyar emberekkel?

De hasonlóképpen egyébként a vidéket érintő további gyalázatos intézkedések: a kistelepülések kapcsán rengeteget beszéltünk már róla, nem mi állítjuk, ellenzéki politikusok, hanem a különböző önkormányzati szövetségek vezetői, Faluszövetség vezetői, hogy nem fogják tudni kigazdálkodni a gépjárműadó elvételét, és a települések, kistelepülések kétharmada súlyos likviditási problémákkal fog szembesülni.

Azt sem tudjuk hova tenni, hogy a kormány kivonul a helyi közösségi közlekedés finanszírozásából. Az teljesen világos, hogy ezt a feladatot az önkormányzatok, a városok nem fogják tudni megoldani. Milyen módon lehet ezt a feladatot finanszírozni? Két választási lehetőség van: drasztikus mértékben csökkentik az önkormányzatok a járatsűrűséget, csökkentik a helyi közösségi közlekedés minőségét, kiszolgálását, vagy pedig valamiféle külön támogatásért fordulnak a kormányhoz. Mennyi esély van rá, hogy ezt megkapják? A hatás szerintem teljesen világos lesz, sokkal rosszabb minőségű lesz a közösségi közlekedés Magyarországon, ez minden szempontból növelni fogja a levegő szennyezettségét, a balesetveszélyt, óriási egészségügyi kockázatokat fog jelenteni, és ez összefüggésbe hozható a járványügyi helyzettel is, hiszen ha egy adott városban romlik a levegőminőség, az egyértelműen növeli a súlyos szövődmények kialakulását. De hasonlóképpen említenem kell azt a rendkívül cinikus intézkedést, hogy 34 vasúti mellékvonalat gyakorlatilag halálra ítéltek egy kormányzati intézkedéssel, miközben 1000 milliárd forintot költenek el a Budapest-Belgrád vasútvonal fejlesztésére.

Nos, tehát összességében azt gondolom, abban egyetértünk, hogy történelmi felelősség van a kormányon, történelmi felelősség van az Országgyűlésen, hogy ebben a helyzetben érzékeli azt, hogy milyen kihívásokkal szembesülünk, és ezek a kihívások milyen alapvető szemléletváltást várnak el a kormánytól alapvetően annak érdekében, hogy a magyar nemzeti érdekeket biztosítani lehessen. Sajnos nem látjuk a nyomát, hogy a kormány szembesülne ezzel a feladattal, és nyilván ennek a részleteit a költségvetési vitában a következő hetekben alaposan meg fogjuk vitatni. Köszönöm szépen. (Csárdi Antal tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, frakcióvezető úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Szabó Timea frakcióvezető asszonynak, a Párbeszéd-képviselőcsoport vezérszónokának.

SZABÓ TIMEA, a Párbeszéd képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A Párbeszéd részéről is az első szó a köszöneté, köszönjük mindazok munkáját, akik a járvány során megfeszített erővel dolgoztak, és segítették a járvány elleni védekezést.Aztán térjünk rá az előttünk fekvő törvények vitájára, és kezdjük azzal, hogy nagyon érdekes, hogy a kormány nyújtotta be ezt a két törvényjavaslatot, és úgy is volt megjelölve előzetesen, hogy Gulyás Gergely miniszter lesz ennek a két törvénynek az előadója. Ehhez képest a kormány arra sem vette a fáradságot, hogy egy minisztert állítson ide egy ilyen, számára és számunkra is fontos törvény előadójaként, beküldtek egy államtitkárt Orbán Balázs személyében. Ezek szerint azért önöknek nem olyan fontos mégsem ez a törvény. (Dr. Orbán Balázs közbeszól.) Mindegy, lépjünk tovább! Úgy tűnik, hogy fontosabb az, hogy az ellenzéket gyalázzák, mint az, hogy egyébként érdemben ideálljanak az emberek elé, és miniszteri szinten vállalják azt, amit a kormány benyújtott. Gondolom, hogy Gulyás Gergely nem akarta névvel, arccal vállalni ezt a dolgot, nem is csodálkozom ezen.

Előttünk fekszik két törvényjavaslatnak a tervezete, amit önök veszélyhelyzet visszavonásáról szóló javaslatnak becéznek. Mi inkább úgy hívjuk, hogy a veszélyhelyzet átnevezése egészségügyi válsághelyzetre, ugyanis itt pontosan erről van szó, semmilyen visszavonásról nincs itt szó, gyakorlatilag önök bármikor bárhol elrendelhetik újra az egészségügyi válsághelyzetet, amiben gyakorlatilag ugyanazokat a jogköröket rendelik saját maguknak, sőt még kibővítve is, mint egyébként amit ebben a veszélyhelyzetben láttunk.

Mind a két törvényjavaslat nagyon érdekes, de mielőtt rátérünk erre, azért néhány szót ejtsünk magának a felhatalmazási törvénynek az egész történetéről is. Ez nem indult rosszul, tehát volt egy járvány, amiben a kormánypártok és az ellenzék tudott az elején együttműködni. Önök összehívtak hétpárti egyeztetéseket, amire mi elmentünk. Ott nagyon normális hangon elkezdtünk egymással beszélni, majd hirtelen valami történt, nyilván eljutott hozzánk, hogy az önök főnöke, Orbán Viktor azt mondta, hogy szó sincs itt arról, hogy a kormánypártok együttműködjenek az ellenzékkel. (Dr. Orbán Balázs: Ez pont fordítva volt.) Keresztesháborút hirdettek mindenki ellen, aki nem Fidesz-KDNP, és elkezdték a járványhelyzet alatt gyalázni az ellenzéki képviselőket, és itt most folytatják ugyanezt ennek a törvénynek a vitáján, hogy itt ki Gyurcsány Ferenc helyettese. Ne haragudjanak, annyira méltatlan ehhez az egész helyzethez, tényleg! Ennyit tudnak a járványhelyzet kapcsán mondani? (Nacsa Lőrinc közbeszól.)

Sajnos az, hogy berekedt a hétpárti egyeztetés, a kisebbik baj volt, azzal sokkal nagyobb baj volt, hogy utána mi lett ezzel a felhatalmazási törvénnyel, amely több ponton is egyébként nagyon súlyosan sértette magát az Alaptörvényt, amit nemcsak én mondtam, hanem Orbán Balázs is maga elmondott az ATV-ben. Nagyon érdekes, hadd idézzem önt, azt mondta, hogy „próbáltuk sundám-bundám hatályban tartani az intézkedéseket, reméljük, hogy az Alkotmánybíróság megértő lesz.” (Dr. Orbán Balázs közbeszól.) Hadd mondjak el néhány dolgot, hogy mit is értett Orbán Balázs ezen! Szerintünk is nagyon komoly alkotmányossági aggályok merültek föl ennek a törvénynek a kapcsán.

Az ellenzék annyit kért önöktől, hogy adjanak határidőt ennek, illetve hogy valamiféle ellenőrzési jogkör maradjon, ami nem az, hogy mi itt elmondhatunk egyébként napirend előtti felszólalásokat, mert az nem ellenőrzési jogkör. Ne hülyítsük egymást, mert tudjuk pontosan mind a ketten, mind a két oldal, hogy miről van itt szó. Az Alaptörvény szerint a veszélyhelyzetben alkotott kormányrendelet az Országgyűlés megerősítése nélkül 15 napig maradhat hatályban. Ezzel szemben a felhatalmazási törvény már a megalkotás előtt, a rendelet ismerete és természetesen a jóváhagyása nélkül meghosszabbította a megalkotott rendelet hatályát. Ez az Alaptörvény szövegszerű tartalmával ellentétes, mert az megköveteli a megalkotott rendelet jóváhagyását. A meg nem alkotott rendeletet nem lehet jóváhagyni. Ez egy nagyon komoly sértése vagy sérülése volt itt az Alaptörvénynek.

Aztán a korlátlan idő, amiről sokat beszéltünk már; a parlamentalizmus korlátlan, semmilyen időponthoz vagy objektív feltételhez nem kötött felfüggesztése nem egyeztethető össze a hatalommegosztás elvén is nyugvó jogállamisággal, még akkor sem, ha önök most benyújtották ezt a látszatvisszavonásról szóló törvényt, illetve harmadsorban itt látszott, hogy önök olyan alapjogokat függesztettek föl a járvány kapcsán, amire semmi szükség nem volt. Engedélyezték volna, hogy a személyes szabadságot, például az egyesülési jogot lehetett korlátozni. Szintén egyébként a hatalommegosztás elvét sérti, indokolatlanul ad a végrehajtó hatalomnak olyan hatáskört, ami korábban egyébként kizárólag törvényalkotás lett volna.

(19.40)

De nézzük akkor azt a két törvényjavaslatot, ami most előttünk fekszik! Itt említették már képviselőtársaim azt, hogy ez tulajdonképpen nem más, mint egy szemfényvesztés, ez a felhatalmazás, amit önök most látszólag vissza akarnak vonni, ez soha nem fog véget érni, egész egyszerűen átnevezik. A veszélyhelyzet megszüntetéséről szóló törvény egyáltalán nem szünteti meg a veszélyhelyzetet, viszont jól szemlélteti azt, hogy Magyarországon nem a parlamentnek van kormánya, hanem a kormánynak parlamentje.

A veszélyhelyzetet az önök elképzelése szerint úgy szüntetik meg, hogy majd önök megkérik saját magukat, azaz a kormány megkéri saját magát, hogy szüntesse meg ezt a veszélyhelyzetet vagy egészségügyi válsághelyzetet, ráadásul ezt úgy, hogy egyébként határidő sem szerepel ebben a törvényjavaslatban, hiába állítják ennek ellenkezőjét. A kormány kéreti magát, az egésznek sok értelme nincs. Pontosan tudjuk, hogy annyi értelme van, hogy önök elbábozzák az Európai Uniónak, hogy lám-lám, mégsem korlátlan az önök hatalma, de pontosan tudjuk, hogy azért nem olyan nehéz átlátni ezen az egész jogszabálytervezeten.

Ami problémásabb, az a katasztrófavédelmi törvénynek a módosítása, amelyik fontos garanciákat iktatna ki az Alaptörvényből. Az Alaptörvény úgy próbálja megtartani veszélyhelyzetben is a hatalmi ágak egyensúlyát, hogy megengedi a kormánynak a törvények felfüggesztését és az azoktól való eltérést, de csak olyan körben és módon, ahogy azt az Országgyűlés előzetesen a katasztrófavédelmi törvényben szabályozza. A katasztrófavédelmi törvénybe most beleírnák azt, hogy ha nem elégségesek ezek a parlament által előre körülhatárolt intézkedések, akkor a kormány bármilyen más intézkedést is meghozhat. Ezzel gyakorlatilag értelmét veszti az Alaptörvény azon kikötése, hogy a kormány ezzel a speciális felhatalmazással csak sarkalatos törvényben határozottak szerint élhet, mert a sarkalatos törvény immár semmit nem határoz meg, bármit engedélyez, amit a kormány az adott helyzetben jónak lát.

Az átmeneti intézkedésekről szóló javaslat tartalmaz egy másik, egyáltalán nem átmeneti rendelkezést is. Az egészségügyi válsághelyzet szabályainak módosításával létrehozzák ennek a különleges jogrendnek a párját, amelyben a kormány eredetileg legfeljebb hat hónapig, de valójában korlátlanul meghosszabbítható időszakban rendeleti úton korlátozhat lényeges alapjogokat, így például a mozgásszabadságot vagy a gyülekezési jogot.

Látjuk azt, hogy itt közel sincs szó, akkor még egyszer, ennek a törvénynek a visszavonásáról. Igenis, sajnos azoknak lett igaza, akik azt mondták, hogy önök visszaélnek majd ezzel a felhatalmazással, igenis, nem arra használják ezt a felhatalmazást, amire az való lett volna, hogy kezeljék értelmesen ezt a járványt. Ráadásul a parlamentet, igenis, kirekesztették, és ebben az új javaslatban most már a látszatra sem adnak, tehát itt most már teljesen kikerül az egész törvényből az Országgyűlés, a kormány magának ad majd felhatalmazást. Tehát, sajnos, képviselőtársaim, itt sem az ellenzéket, sem az embereket, de az Európai Uniót sem fogják tudni megtéveszteni ezzel a törvényjavaslattal.

Nézzük meg akkor ezzel együtt azt a 250 oldalas salátatörvényt, amiben számos olyan pont szerepel, aminek egyébként semmi köze nincs ehhez a törvényhez, mint például a rabszolgatörvény 2.0, ahogy ezt sajnos elnevezték. Itt azt látjuk, hogy olyan intézkedéseket vezetnek be a rabszolgatörvény után, amelyek nagyon súlyosan korlátozzák a jövőben a munkavállalók jogait, nagyon sok szakszervezet felszólalt ebben az ügyben. Mi határozottan kérjük a kormányt, hogy ezt vegye ki ebből a salátatörvényből, és ne engedélyezze a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszternek, hogy saját hatáskörben engedélyezze a 24 hónapos munkaidőkeretet és az ugyanilyen hosszúságú elszámolási időszak elrendelését.

Ez azt jelenti majd a gyakorlatban, hogy a munkaadó megengedheti azt, hogy havonta egy pihenőnapot ad a munkavállalónak, és annyit vehet ki, tehát gyakorlatilag ez azért olyan alapjogokat sért, amit pláne egy ilyen salátatörvényben beterjeszteni, finoman szólva, nem tisztességes. Napi tizenkét órás munkavégzést írhat elő hosszú távon, mindezt természetesen túlórapótlék nélkül, hiszen a ledolgozható órák helyett a munkáltató pihenőnapokat adhat ki. A dolgozót az intézkedés szintén röghöz köti, ugyanis aki most nem végez munkát, annak negatív órái, tartozása halmozódik fel, amit majd vissza kell fizetnie, amikor munkahelyet akar váltani vagy nyugdíjba szeretne vonulni. Ráadásul a feltételek, ami alapján a miniszter ezt elrendelheti, egyáltalán nem világosak, és elég rugalmasan értelmezhetőek, hogy finoman fogalmazzunk.

Az érvrendszer is nehezen követhető. Eddig azt hallottuk, hogy a hosszú keret megvédi a munkahelyeket, most pedig azt, hogy ez majd munkahelyteremtő lesz. Azért is kérjük azt, hogy ezt a részt mindenképpen vonják vissza ebből a salátatörvényből, mert pontosan tudják, hogy az Európai Bizottság vizsgálja már a rabszolgatörvény 1.0-nak is a kérdését. Nem hiszem, hogy ezt súlyosbítani kéne most ezzel a szigorítással. (Nacsa Lőrinc: Mikor kér bocsánatot?)

És nézzük meg egy kicsit most azt, hogy mi szerepel még ebben a salátatörvényben. Itt nagyon sok minden elhangzott, úgyhogy én ezekkel nem is húznám nagyon az időt. Azért még egy dolgot hadd emeljek ki, azt, ahogy önök megkönnyítik például a bányák újranyitásának vagy nyitásának a lehetőségeit. Nagyon nehéz nem úgy értelmezni ezt, hogy nem Orbán Viktor édesapjának a vállalkozásait akarják megint így segíteni, akinek ebben van komoly érdekeltsége. Hogy mit keres a bányatörvény egy egészségügyi válsághelyzettel kapcsolatos törvényben, vagy mit keres a bányatörvény egy veszélyhelyzet visszavonásáról szóló törvényjavaslatban, az azért finoman szólva is rejtély.

Nézzük meg most azt is, hogy mit tettek önök az egészségügyben, illetve az egész járvány alatt, mik voltak azok az intézkedések, amik önök szerint olyan példásak voltak. Kezdjük az egészségüggyel!

Sajnos hallottunk itt mindenféle termelési riportokat Szijjártó Pétertől, hogy hány tonna meg hány százezer, illetve később már, hogy hány millió darab maszk érkezett. Ehhez képest például az én választókerületemben, a III. kerületben a mai napig az államtól nem érkezett egy darab maszk sem a hivatalos szakrendelőkbe. Ahhoz képest, hogy egyébként a körzet másik részének Varga Mihály az országgyűlési képviselője, ő arra nem vette a fáradságot, hogy besétáljon a saját körzetében a szakrendelőbe, és legalább PR-ból odavigyen néhány maszkot. Tehát nem… (Nacsa Lőrinc: Nem igaz!) A járvány alatt nem. De, sajnos igaz! Nem vitt egy darab maszkot sem. (Dr. Orbán Balázs: Itt van a Facebook-oldalon!) Hát, lehet, hogy most már így, a járvány után elvitte. A járvány alatt nem vitt, és ez tény. (Dr. Orbán Balázs: Legalább egy dolgot mondjon, ami igaz!)

Ugyanígy nem kerültek maszkok és védőfelszerelések hetekig a kórházakba, az egészségügyi dolgozókhoz. Ezt ők maguk posztolták a Facebookon. De egyébként láttuk Orbán Viktornak a saját Facebook-posztjain is, hogy miközben ő teljes űrhajós szkafanderben villogott, addig az orvos, aki őt fogadta, vagy egy vászonmaszkban, vagy egy nem steril sebészi maszkban van, tehát így sikerült önöknek biztosítani a védőfelszerelést.

Ugyanígy sajnos a lélegeztetőgépekkel is voltak problémák, nem megfelelő minőségűek kerültek a kórházakba és egészségügyi intézményekbe. Maga a külügyi államtitkár ismerte el azt, hogy több olyan gép is került, aminek nincsen CE-minősítése, ez alvászavarok kezelésére volt elegendő, és nem arra, hogy egyébként kórházak intenzív osztályán covidos betegeket kezeljenek.

Szintén a járvány alatt sikerült önöknek tovább aláznia az egészségügyi dolgozókat. Több jelentés szerint is ezek az egészségügyi dolgozók még kevesebb bért vittek haza, mint a járvány előtti időszakban. A János Kórház Covid-osztályán 100 ezer forintot vittek haza egy hónapban az ott dolgozó ápolók. 100 ezer forint az, amit önöknek megért egy egészségügyi dolgozó járványkezelésben végzett munkája. Ez, azt gondolom, hogy minimum szégyen. Ráadásul az az 500 ezer forintos egyszeri kifizetés sem érkezett még meg a mai napig az egészségügyi dolgozók részére. Nem tudjuk, hogy mi tart négy hónapig, hogy ezt a pénzt összeszedjék. Mészáros Lőrincnek azért sok száz milliárdot sikerült már kifizetni ez idő alatt. Úgy látszik, hogy megvannak a prioritásai a kormánynak, hogy kinek fizet hamarabb és kinek fizet később  az egészségügyi dolgozók a sor végére kerültek.

A gazdasági intézkedéseik sem voltak, finoman szólva, a leghatékonyabbak, és messze elmaradtak az európai országok segítségnyújtásától. Nagyon karcsúra sikerült például a munkahelyvédelmi bértámogatás, amire 200 milliárd forintot sikerült adni. Itt félmillió emberről beszélünk. 500 ezer ember veszítette el vagy az állását, 330 ezer regisztrált munkahelykereső ember volt április végén Magyarországon, és ehhez még százezrek jöttek olyanok, akik nem lettek regisztrálva, viszont fizetés nélküli szabadságon maradtak otthon, például több tízezer édesanya, akinek az iskolás gyerekével kellett otthon maradni.

(19.50)

Ők egy fillért nem kaptak, és nem kapnak 60 napig, mert pontosan tudjuk, hogy a hivatalban legalább 60 nap a regisztráció, és az, amíg egyetlen fillér álláskeresési támogatás is megérkezik. Ezzel szemben bértámogatásra 200 milliárd forint, Mészáros Lőrincnek viszont ez idő alatt sikerült 187 milliárd forintot kifizetniük. Magyarázzák már meg nekem, hogy Mészáros Lőrinc hotelépítései hogyan jönnek a járványkezeléshez! Miért olyan elengedhetetlen önöknek az, hogy Mészáros Lőrincet, Orbán Viktor strómanját folyamatosan ilyen szinten, százmilliárdokkal tömjék? Egészen szégyentelen és hitvány dolog az, amit ezzel kapcsolatban önök művelnek!

Nézzük meg, hogy milyen intézkedéseket hoztak még. Láttuk azt, hogy ez az intézkedés, a 200 milliárd kicsit karcsúra sikerült, ehhez képest egy embernek, Mészáros Lőrincnek viszont kifizettek egy majdnem ugyanekkora összeget. De azt mondják, hogy önök nagyon fontos intézkedéseket hoztak a járvány alatt, amelyek szorosan kapcsolódnak a járvány elleni védelemhez. Nézzünk meg néhányat ezek közül, például a Budapest-Belgrád vasútvonal 700 milliárd forintos beruházását, amit rögtön titkosítottak is tíz évre. Ez nyilvánvalóan annyira elengedhetetlen a járványkezeléshez, hogy szinte nem is kell magyarázni.

Ugyanilyen elengedhetetlennek tűnik az önkormányzatok teljes gúzsba kötése, a különleges gazdasági övezetek bevezetése. Érdekes módon ez leginkább az ellenzéki vezetésű városokat érintette. Aztán a kulturális szférában dolgozók közalkalmazotti státuszának elvonása is elengedhetetlen része volt önök szerint a járványkezelésnek, de még az is, hogy az isztambuli egyezmény ratifikálása elleni fellépésüket is a járvány kellős közepén ide betegyék, mindenféle gyomorforgató, mondvacsinált indokokkal. Persze, valamivel el kellett tussolni azt, hogy Kövér László az összes nőt lekettesezte a járvány alatt. Értem, hogy ezzel próbálták meg egy kicsit a házelnök úrról elterelni a figyelmet. De ha nekem meg tudják magyarázni, hogy ez miben kapcsolódik a járványhoz, akkor megköszönöm.

Szintén sikerült bevezetni az egyetemi einstandokat, illetve a rendeleti intézkedésekhez kapcsolódott az, hogy az adatigénylések megválaszolását meghosszabbították. Ez is nyilvánvalóan nagyon fontos járványügyi intézkedés, ahogy az ingyenes parkolás vagy a gépjárműadó elvétele is nagyon fontos volt. De még egyszer, a Mészáros Lőrincnek adott 186 milliárddal akarták megtoldani a járvány elleni védekezést. Tudjuk, hogy ezen kívül még számos, nagyon aljas és embertelen intézkedést vezettek be, ráadásul titkosították a Btk.-nak a rémhírterjesztéssel foglalkozó passzusát. Hiába mondtuk, hogy ezt ne tegyék, mert pontosan tudtuk már az egyeztetésen is, hogy ez az újságírók ellen és az ellenzéki gondolkodású emberek ellen lesz. Így is történt.

Önök a járvány elleni védekezés idejét arra használták föl, hogy a rendőrséget kiküldjék ártatlan emberek lakására hajnalok hajnalán, megfélemlítsék őket azért, mert ki merték mondani az igazságot azzal kapcsolatban, hogy mit művelt Kásler Miklós a kórházi ágyak kiürítésével. Igen, az volt a másik járványügyi intézkedésük, hogy megengedték Kásler Miklósnak, hogy hónapokig folytassa azt az ámokfutást, ami több száz ember halálához vezetett. Várjuk a valós számokat. Pontosan tudjuk, hogy akár az óbudai Terike története, akár annak a 33 éves hölgynek a története, akit kórházról kórházra küldtek és meghalt, ez mind-mind annak a következménye, hogy a kórházaknak fogalmuk sem volt, hogy mit kell tenniük. Mert nemhogy rendeleti úton, de Kásler Miklós levélben utasította a kórházakat egészen példátlan módon a járvány alatt, nem hallgatva a szakmára, aki ellent mert mondani, azt meg egész egyszerűen kirúgta. 32 ezer ágyat kellett kiüríteni feleslegesen, ami több ezer embert súlyosan veszélyeztetett, több ezer ember halálához, illetve megnyomorításához vagy súlyos egészségkárosodásához vezetett. Az, akit stroke után hazaküldtek, nem kapta meg a rehabilitációt, és nem tanították meg újra járni vagy beszélni, az utána nem fogja önöknek megköszönni azt, hogy hazaküldték például az ORI-ból.

De nézzük, hogy még mire költöttek a járvány alatt! Azt már említettem, hogy Mészáros Lőrinc 186 milliárd forintot zsebelt be az elmúlt két hónapban. Ha megnézzük, hogy ez miből is tevődik össze, akkor megint csak azt látjuk, hogy az egész járványkezelés a kormánynak mit jelentett. Csak egyet szeretnék kiemelni: Tét és Győr között Mészáros Lőrinc egyik cége nyert egy országút-felújítási pályázatot; nem autópálya-, hanem országút-felújítási pályázatot 17,6 kilométer hosszan. 46,2 milliárd forintot kapott azért, hogy 17 kilométer országutat megépítsen. Ez azt jelenti, hogy Mészáros Lőrinc cége egy kilométer országutat majdnem 3 milliárd forintért épít meg. Az Európai Számvevőszék szerint egy országútnak az európai átlagos költsége kilométerenként 1,1 milliárd forint. Mészáros Lőrinc 2,7 milliárd forintért fogja ezt megépíteni. (Nacsa Lőrinc: 26 kilométer!) Az egy másik, azt ön rosszul nézi. 17,6 kilométer van az önök által közzétett táblázatban. De ha 26 kilométer van, képviselőtársam, akkor nem 2,7 milliárd, hanem csak 2,2 milliárd forint az átlagos kilométerköltség. Ez is pontosan a duplája annak, mint az európai átlag. De kapott ő 1,7 milliárd forintot a Hunguest Hotels-lánc felújítására és épületek felújítására is, majd rögtön munkahelyteremtési és munkahelyvédelmi akcióként ki is rúgott 800 embert. Úgy látszik, a kormánynak nem volt elég az a több százezer ember, aki elveszítette a munkáját a járvány alatt. Mészáros Lőrincet jutalmazták is azért, hogy még több embert elküldjön a munkahelyéről.

De nézzük meg, hogy még mire költöttek, mert azért nagyon sok érdekes dolog van itt, például a sporttámogatások. 514 millió forint ment a Szegedi Atlétikai Centrum beruházására, 300 millió a Haladás Sportegyesület stadionüzemeltetésére, 300 millió a versenysport és olimpiai felkészülés szakmai támogatására, 450 millió a Honvéd Sportegyesület létesítményfejlesztési programjának az előkészítésére, 1 milliárd forint a készülő Bozsik-stadionra, és még hosszasan lehet sorolni. Önök nem az egészségügyi dolgozókat jutalmazták, nem tisztességes béreket adtak az egészségügyben dolgozóknak, hanem Mészáros Lőrincnek és stadionoknak adtak pénzt.

Ezért kell önöknek a felhatalmazás, és ezért kell most átnevezniük a felhatalmazást, hogy tovább lophassák a közpénzeket; azért, hogy semmilyen ellenőrző szerepe sem az Országgyűlésnek, sem a bizottságoknak, senkinek ne maradjon. Önök azt mondják, hogy van ellenőrző szerepe, meg működött az Országgyűlés. Hát, a Népjóléti bizottság ülésére nem tudtuk elhívni az operatív törzset, mert nem jöttek el. (Nacsa Lőrinc: Ott voltak!) Egyszer eljöttek, de amikor kiderültek a Bajcsy-Zsilinszky Kórházban történt súlyos visszaélések, akkor nem jöttek el. Kétszer nem jöttek el egymás után, nem voltak hajlandók beszámolni arról, hogy mi történt, és miért történtek ezek a visszaélések. (Nacsa Lőrinc: Ez nem igaz!) De! Ez sajnos így történt, meg lehet nézni a jegyzőkönyvet.

(Az elnöki széket dr. Hiller István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Képviselőtársaim, a költésekkel kapcsolatban van még két nagyon érdekes dolog. Ezt a kettőt még hadd emeljem ki külön! A tiszakécskei focicsapat egyik volt játékosa, illetve az általa létrehozott cég 8 milliárd forintot kapott, szintén hotelfelújításra az elmúlt héten. Ez a cég az előtte való nap még nem létezett. Tisztelt fideszes képviselőtársaim, ez nem más, mint gazdasági csalás, amivel kapcsolatban a Párbeszéd feljelentést is tett. Hát, hogy képzelik azt, hogy önök 8 milliárd forintot adnak egy előző nap még nem létező cégnek hotelfelújításra?! Önök már a látszatra sem adnak! Úgy lopják a közpénzeket, mint…  nem is mondok hasonlatokat, mert aztán… Most már talán változott, az új levezető elnök úr talán nem int rendre annyira, mint az előző, de inkább visszafogom magam.

(20.00)

Tehát az a helyzet, hogy önök színtiszta gazdasági csalást csalásra halmoztak itt az elmúlt két hónapban, miközben arról beszélnek, hogy mit csinál Gyurcsány Ferenc. Gyurcsány Ferenc nem kormányoz. Önök kormányoznak 10 éve, önök lopják 10 éve a közpénzeket, és önök lopták most is a járvány alatt százmilliárdjával a közpénzeket.

Aztán szintén nagyon érdekes az, hogy a Club Aliga 7,3 milliárd forintot kapott egy Appeninn projektcégen keresztül. Ennek a cégnek az egyik vezetője az a Détári-Szabó Ádám, aki az Együtt 2014 kamupártnak volt a választási bizottsági delegáltja. Ez az a kamupárt, amit teljesen egyértelműen önök hoztak létre, hogy megtévesszék a választókat egy hasonló nevű, más párttal kapcsolatban. Most úgy tűnik, hogy ennek az Együtt 2014 nevű kamupártnak a volt vezetője először a Külügyminisztérium háttércégében kapott munkát, most pedig 7,3 milliárd forint közpénzt kapott.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azért ha itt megnézzük összességében az előttünk fekvő törvényjavaslatokat, az elmúlt két hónapot, akkor itt nem arról van szó, hogy nekünk vagy az embereknek vagy az Európai Uniónak kellene önöktől bocsánatot kérnie, hanem nagyon-nagyon súlyosan arról van szó, hogy igenis önök a legádázabb módon éltek vissza ezzel a felhatalmazással, és ugyanezt akarják folytatni az átnevezett felhatalmazási törvénnyel. Ez volt és ez lesz Orbán Viktor járványkezelése. Ehhez mi nem fogjuk adni a nevünket.

Félmillió embert magukra hagytak, az egészségügyet magukra hagyták, a rabszolgatörvényt szigorítják, és halomra, százmilliárdokra lopják a közpénzt. Ne haragudjanak, ez tényleg az arcátlanság teteje, hogy van képük egy 200 oldalas salátatörvénnyel bejönni, és azt mondani, hogy itt minden rendben volt! Nem volt rendben, nem lesz rendben, igenis visszaélnek a hatalmukkal, ezt nagyon gyorsan fejezzék be!

Nagyon nem véletlen sajnos, hogy most jött ki az OECD-nek az a jelentése, amiben azt közölték, hogy Magyarországon egyre átláthatatlanabb a közpénzek kezelése és a költségvetés átláthatósága. (Nacsa Lőrinc: A városházán!) Újabb nagyon sok helyet csúsztunk le az OECD-országokban. Az elérhető 100 pontból 45 pontot ért el Magyarország. Ez azt jelenti, hogy Magyarország megbukott átláthatóságban, mert 60 ponttól jár a 2-es osztályzat, 45 pontért 1-es jár. Egyébként a 100-ból a 60. helyre csúszott vissza Magyarország. Olyan országok előztek meg minket átláthatóságban, mint Grúzia, Mexikó, Ukrajna, Guatemala.

Én az önök helyében nagyon-nagyon szégyellném magukat. Itt nem az ellenzéknek, nem az Uniónak kell bocsánatot kérnie, hanem önöknek kell bocsánatot kérnie, és visszavonni ezt a törvényt, visszavonni azt a felhatalmazást, amire sem az Alaptörvény szerint nem volt szükség, sem a járványkezelés miatt nincs szükség. Fejezzék be a hatalommal való visszaélést, és mindenekelőtt fejezzék be a közpénzek ilyen mértékű lenyúlását! Köszönöm. (Taps az ellenzéki sorokból.)

ELNÖK : Köszönöm szépen. Jó estét kívánok! Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Most az elsőként jelentkezett független képviselő szólhat. Így aztán megadom a szót Dúró Dóra független képviselőnek. Parancsoljon!

DÚRÓ DÓRA (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Mi Hazánk egyedüli ellenzéki pártként támogatta a koronavírus-törvényt, és a veszélyhelyzet visszavonásáról szóló törvényt is természetesen támogatni fogjuk.Úgy gondoljuk, hogy olyan helyzetbe került Magyarország, amikor nincs helye egyszerűen a pártpolitikai csatározásoknak, ezeket most félre kell tennünk, és mindannyiunknak a cselekvés oldalára kell állnunk. Mi ezt megtettük mozgalmi alapon is és az Országgyűlésben is, ezért támogattuk ezt a törvényt, hiszen egyetlenegy legfontosabb kérdés volt, amely megelőzött minden mást, ez a kérdés pedig az, hogy mi mit tehetünk azért, hogy minél több honfitársunk, minél több embertársunk egészségét és életét meg tudjuk óvni. Ez az egyetlen kérdés, amely a mi cselekedeteinket vezérelte, akkor is, amikor itt gombot nyomtunk az Országgyűlésben, és akkor is, amikor a pártunk erőforrásait az elmúlt két hónapban elsősorban az idősek szolgálatába állítottuk azzal, hogy érintésmentes bevásárlási missziót hirdettünk nekik. Tehát bárki az országból felhívhatta a Mi Hazánk Mozgalom központi telefonszámát, és szerte az országban a szervezeteink segítették az időseket abban, hogy minél kevesebbet kelljen kimozdulniuk otthonukból.

De számos más önkéntes mozgalmi akciónk is volt az elmúlt kettő hónapban, illetve olyan javaslatokat is megfogalmaztunk mind az Országgyűlés számára, mind a kormány számára, amelyek részben meg is valósultak, mind pedig más társadalmi szereplők számára. Ilyen volt az idősek ingyenes telefonálásának a kezdeményezése, amelyet két nagy telefontársaság meg is fogadott, és lehetővé tette ezt az idősek, 65 év felettiek számára.

Az Országgyűlésben azt a kérdést kellett feltennünk, hogy akkor hatékonyabbe a védekezés, hogyha támogatjuk a koronavírus-törvényt, vagy akkor hatékonyabb a védekezés, hogyha nem támogatjuk a koronavírus-törvényt. Erről szólt kizárólag ez a vita, erről szólt kizárólag ez a felhatalmazás. Teljesen egyértelmű volt számunkra felelős ellenzéki képviselőkként, hogy a honfitársaink életének a védelme mellé fogunk állni.

Szeretnék köszönetet mondani a Mi Hazánk Mozgalom nevében az egészségügyi, szociális, rendvédelmi dolgozóknak, és köszönet minden embernek, aki bármilyenféle önkorlátozással vagy bármilyen vállalással élt azért, hogy ez a védekezés hatékonyabb legyen. Köszönet a pedagógusoknak, köszönet a gyermeket nevelő szülőknek, mindannyiuknak rendkívüli nehézségekkel kellett szembenézniük az elmúlt hónapokban, és köszönet az időseknek is, akik betartották azokat a korlátozásokat, amelyekre szükség volt. Azt szokták mondani, hogy nélkülük nem sikerült volna. Most ennél még erőteljesebb kifejezéssel élhetünk: valójában miattuk sikerült az, hogy nem követelt több áldozatot ez a járvány egyelőre Magyarországon.

A kormány mindenféle önfényezés ellenére a védekezés során azért követett el hibákat. Nyilvánvaló, hogy számos alkalommal hazudtak, saját maguknak is ellentmondtak a későbbi nyilatkozataikban, amikor például arról beszéltek, hogy azért nem tehetik közzé a területi felosztását a fertőzötteknek, mert ezzel személyiségi jogokat sértenének meg, majd közzétették ezt egy későbbi időpontban. Tehát saját maguknak mondtak ellent e tekintetben is. De a tanárok fizetés nélküli szabadságra küldése szintén egy ilyen hazugság volt a kormányzat részéről, aminek az oka egyébként szintén politikai taktikázás volt. Tehát amikor ezt szemére vetik az ellenzéknek, akkor ilyenkor nem árt, hogyha önvizsgálatot is tartanak e tekintetben.

De a kormánynak nem ezek az apró hazugságok voltak a legnagyobb mulasztásai vagy legnagyobb bűnei a koronavírus-járvány kapcsán, hanem a legmélyrehatóbb probléma mégiscsak az volt, amilyen állapotban a magyar egészségügyi, a magyar szociális rendszert érte ez a járvány.

Önök 10 éve kormányoznak, kétharmados felhatalmazásuk van itt az Országgyűlésben, 10 éve gyakorlatilag bármilyen törvényt hozhatnak, új Alaptörvényt alkottak. Tehát azt a felelősséget, amely önöket terheli Magyarország állapotáért, a magyar egészségügy és a magyar szociális rendszer állapotáért, nehezen lehet akármilyen ellenzéki pártra vagy ellenzéki politikusra fogni. Akik ezekben a szektorokban dolgoznak, mind lelkileg, mind emberileg rendkívül megterhelő munkát kell hogy elvégezzenek nap mint nap, és nem csak akkor, amikor koronavírus-járvány van. Az elmúlt hónapokban ez a megterhelés még erősebb lett, még nagyobb nyomás nehezedett rájuk, és ők, azt kell mondanom, nagyon jól, példamutatóan oldották meg azt a helyzetet, amivel szembe kellett nézniük.

Ez a rendkívüli megterhelés rendkívül alacsony bérekkel párosul ezekben a szektorokban is. Elfogadhatatlan, röhejes az, hogy diplomás emberek a szociális rendszerben vagy az egészségügyi rendszerben alig keresnek többet, mint 100 ezer forintot havonta. Remélem, hogy ez a járvány az önök figyelmét is felhívja erre a tarthatatlan helyzetre, hiszen minden egyes érintett szektorban a létszámhiány és a felkészületlenség tetten érhető volt és megmutatkozott.

(20.10)

A lakosságért is sokkal többet tehetett volna a kormányzat az elmúlt időszakban. A tekintetben is hazudtak, hogy a kormány nem vezethet be hatósági árakat például olyan védőfelszerelésekre, amelyeket külföldről hozunk be vagy külföldről is hozunk be. Ez egészen egyszerűen nem volt igaz, hiszen a lengyelek megtették azt, hogy a maszkokra vonatkozóan hatósági árat vezettek be, tehát ott nem fordulhatott elő az a botrányos helyzet, ami nálunk előfordult, hogy majdhogynem tízezer forintot is elkértek egy-egy maszkért, amikor a járvány Magyarországra is megérkezett. És ezt a hatósági árat önök elmulasztották bevezetni a fertőtlenítőszerekre, a védőfelszerelésekre, de még az élelmiszerekre is. Van rá az Európai Unión belül példa tehát, ahol ezt megtették, egyébként élelmiszerekre Lengyelországon kívül más országokban is bevezették mindezt.

Elfogadhatatlan az a szemlélet is, amely a gazdasági helyzet kezelésével kapcsolatban az önök részéről megnyilvánult, hogy önök például az önkormányzatokat büntették. Ebben a helyzetben az önkormányzatokra is rendkívül nagy felelősség hárult, nekik is cselekedniük kellett, s ilyenkor bizony katasztrofálisan érintette őket az, hogy elvonásokkal kellett szembenézniük, ahelyett, hogy támogatták volna az ő cselekvéseiket, ami által hatékonyabbá tudták volna tenni a védekezést, tehát önöknek sem az volt itt a szándéka nyilvánvalóan, hogy ezt megtegyék.

A bankokat bezzeg rendkívüli kímélettel kezelték ebben a helyzetben is, ami szintén az önök kommunikációjával ellentétes, hiszen szinte ők az egyetlenek, akiknek csak egy bizonyos ideig kell hozzájárulniuk egyáltalán a védekezés költségeihez, ők ezt a pénzt, amelyet most elvontak tőlük, a későbbiekben gyakorlatilag visszakapják. De nemcsak a bankokkal szemben voltak ilyen rendkívül kíméletesek, hanem az óriási puffogtatás ellenére a multinacionális cégek továbbra is hordják ki Magyarországról a százmilliárdokat, és önöknek eszükbe sem jutott, hogy a magyar költségvetést azokból is megerősítsék, segítsék, sőt olyan cégek, amelyek éppen a járvány miatt extraprofitra tettek szert, nem veszik ki a részüket a gazdasági helyzet helyreállításából, talpra állításából.

De nemhogy nem vonták be a bankokat, nemhogy nem vonták be a multinacionális cégeket megfelelőképpen ennek a válságnak a kezelésébe, hanem most tovább sanyargatják a munkavállalókat egy teljesen ide nem illő módon ebben a salátatörvényben, ami szintén elfogadhatatlan, és korábban erről szintén egyáltalán nem is beszéltek.

Vannak még olyan javaslataink a járványhelyzettel, illetve a járványt követő talpra állással kapcsolatban, amelyeknek a megfontolását kérem az államtitkár úrtól. Egyrészt beszéltem arról, hogy a gyermeket nevelő családoknak az iskolák, óvodák bezárása miatt rendkívül megterhelő volt az otthonlét, és bizony nagyon sokan nem tudták megoldani a gyermekfelügyeletet, főleg a járvány vége felé, amikor a szülőknek már fizikailag is vissza kellett menniük dolgozni. Ezért azt javasoljuk, hogy a szülők kapjanak havonta tíz nap pótszabadságot erre az időszakra vonatkoztatva, hiszen a családok ezt nem tudták megfelelőképpen áthidalni.

Azt is javasoljuk a kormányzatnak  ez egy új aspektus, amelyet be szeretnék hozni a beszédembe, és talán erről még nem ejtettem kellő mértékben szót , hogy azok a tudósok, akik a vírust Magyarországon először izolálni tudták, akik ebben részt vettek, kapjanak Semmelweis-díjat, hiszen ez egy elismerésre méltó tudományos teljesítmény volt. Kérjük az államtitkár urat, hogy fontolják meg ennek a bevezetését, illetve ennek a díjnak a számukra történő odaítélését is.

Az a salátatörvény, amelyet benyújtottak, a salátatörvény-jellegéből adódóan rendkívül nehéz helyzet elé állítja az ellenzéket, hiszen számos olyan intézkedés van benne, amelyet támogathatónak ítélünk meg; egyértelmű, hogy azokat a rendeleteket, amelyeket a gazdasági talpra állás érdekében hoztak meg, és valóban segítenek az embereken, azokat minden józan gondolkodású embernek támogatnia kell. Azok a részek azonban, amelyek semmilyen összefüggésben nincsenek a helyzetnek a kezelésével, vagy kifejezetten hátrányosan érintik akár a munkavállalókat, akár az önkormányzatokat, nem támogathatók a részünkről.

Összességében annyit tudok elmondani, hogy az a mentalitás, amelyet a Mi Hazánk Mozgalom a járványhelyzet elejétől kezdve képviselt, az a továbbiakban is fenn fog maradni, konstruktív javaslatokkal fogunk élni, és ránk számíthatnak az emberek, továbbra is mellettük állunk. Köszönöm a figyelmet. (Taps a független képviselők soraiban.) Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Most kétperces felszólalásokra van mód, ezek sorában elsőként Szakács László képviselő úr, az MSZP képviselője szólhat. Parancsoljon!

DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Nyilvánvalóan rengeteg dologra lehetne reagálni, amit a kormányoldalról kaptunk, két perc talán nem is volna elegendő arra, hogy az elmúlt három órának a szitkaira megpróbáljunk valamennyire válaszolni, annyit viszont összegyűjtve talán el lehet mondani, hogy ez a kormányoldal részéről sajnos végtelenül nívótlan volt. Csak az ellenzékkel foglalkoztak, ugyanazokat mondták, amiket az elmúlt egy hónapban, ahelyett, hogy legalább egy önök közül köszönetet mondott volna azoknak, akik dolgoztak a frontvonalban (Nacsa Lőrinc: Én is köszönetet mondtam!), részvétét kifejezte volna azokkal (Nacsa Lőrinc: Megköszöntük!  Közbeszólás a kormánypártok soraiból: Úgy van!) szemben, akik elhunytak, együttérzését a családjukkal szemben (Közbeszólás a kormánypártok soraiból: Nem voltál itt!), de pontosan itt voltam (Dr. Orbán Balázs: Nézd meg a jegyzőkönyvet!), ezzel együtt én azt gondolom, hogy többet ért volna ez a vita, most pedig úgy érzem magam, mint a Gazdasági bizottságnak az ülésén, hogy örülök, hogy ilyen szűk körben van csak ez a vita, mert így legalább kicsit kevesebben hallották ezt az eléggé nívótlan valamit az önök részéről. Azt mondják, hogy mi a bankadót támadtuk. Dehogy támadtuk! Önök nem vetettek ki bankadót. Azt önök visszaadják a bankoknak jövőre.

Önök azt mondják, hogy a szakemberek javasoltak mindent. Melyik szakember javasolta a kollektív szerződéseknek a felfüggesztését, tisztelt képviselőtársaim? Azt is mondják meg akkor gyorsan!

Azt mondják, hogy pénzügyileg független maradt az ország. Hogyan? Tartozunk Kínának, tartozunk Oroszországnak, tartozunk mindenkinek. Ne vicceljenek már! Mitől lettünk pénzügyileg függetlenek?

Látjuk a korrupciót, látjuk önök körül a nyomornak a vámszedőit egytől egyig, és azt látjuk, hogy önök nem igazán tanultak ezekből a dolgokból, és nem nagyon tanulta meg ez az ország, hogy hogyan legyen majd önellátó; erről nem szóltak a javaslataik, csak bennünket tudtak ekézni, ebben merült ki ez a vita. Én ezt nagyon sajnálom. (Taps az ellenzék soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Székely Sándor képviselő úr, független, két percben.

SZÉKELY SÁNDOR (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! A magyarok fegyelmezettségének és az egészségügyi dolgozók hozzáértésének és önfeláldozó munkájának köszönhetően a járványt  bár minden egyes áldozat tragédia, de  úgy-ahogy megúsztuk, és ez nagyon jó, és tényleg köszönet mindenkinek, aki ebben részt vett akár kormányoldalon, akár ellenzékben. Ez jó. Az viszont egyáltalán nem jó, hogy önök a járvány alatt tovább súlyosbították a már a járvány előtt is itt dühöngő szociális válságot. Ahelyett, hogy védték volna a munkahelyeket, maguk úgy adóztatták meg a bankokat  ahogy azt itt már többen elmondták , hogy a magyar munkavállalók öt év alatt annak a másfélszeresét fogják visszaadni nekik. Ahelyett, hogy megemelték volna, mondjuk, a családi pótlékot 37 500 forintra, kiskeradó néven inkább áfát emeltek. Ahelyett, hogy mondjuk, kivételesen rendkívüli osztalékadót vetettek volna ki a tőkésekre és a saját oligarcháikra, ahelyett  kihasználva ezt az egész helyzetet  most úgy akarnak a felhatalmazási törvénynek véget vetni, hogy bevezetik a rabszolgatörvény 2.0-t, ami akár azt is jelentheti, hogy bizonyos emberek egy hónapban egy pihenőnapot kapnak, úgy, hogy ettől a bérük nem fog nőni.

Én azt gondolom, hogy ez megengedhetetlen, és szeretném felhívni a figyelmüket arra, hogy mi nem azért vagyunk a parlamentben, hogy az önök családtagjai vagy barátai milliárdokat szerezzenek, hanem azért, hogy az ország összes családja boldoguljon. Ezért azt kérem önöktől, hogy legyenek bátrak, és ezt a két törvényjavaslatot így, ebben a formában semmiképpen se fogadják el. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Nacsa Lőrinc képviselő úr, KDNP, parancsoljon!

NACSA LŐRINC (KDNP): Köszönöm szépen a szót, tisztelt elnök úr. Először is a kormánypárti képviselők és talán az államtitkár úr nevében is szeretném visszautasítani Szakács képviselő úr hazugságát, miszerint nem köszöntük volna meg a felszólalásunkban az első sorban küzdőknek a munkáját és nehéz küzdelmét. (Dr. Szakács László közbeszól.) Mindannyian megköszöntük, vagy nem volt itt, vagy nem figyelt, vagy beszélgetett a képviselőtársaival, vagy bekiabált, de megköszöntük, úgyhogy kérem, hogy ezt legközelebb ne mondja.

(20.20)

Üdítő kivétel, hogy Szabó Timea képviselő asszony, frakcióvezető asszony meghallgatja a választ, és ezt nagyon köszönöm neki. Azt sajnálom, hogy az elmúlt hónapok hazugságait további hazugságokkal tetézte, azt állította, hogy egyszer jött el az operatív törzs a Népjóléti bizottság ülésére. Ön is tagja a bizottságnak és én is, több alkalommal ott volt az operatív törzs és beszámolt. A legutolsó alkalommal négy órán keresztül lehetett őket kérdezni, majd a következő napirendi pontnál a főpolgármester azt mondta, hogy ő már fáradt. Nagyjából ez volt a szintkülönbség.

Azt is megtudtuk, hogy ön PR-akciónak gondolja a maszkok egészségügyi intézetbe vagy rendelőintézetbe történő elvitelét. Ezt megértjük. Azon ne sértődjön meg, képviselő asszony, mert azt mondtuk, hogy ön Gyurcsány Ferenc egyik helyettese. Ön jelentkezett erre a pozícióra, ön tölti ezt be. Ne sértődjön meg, ön végzi ezt a munkát, ez van, ez a politikai helyzet.

Viszont amiért bocsánatot lehetett volna kérni harminc perc alatt, csak nem sikerült, az az, hogy egyszer számon kérte rajtunk, hogy miért visszük a határon túli magyar közösségeknek a védőfelszereléseket, máskor pedig, amikor itt, az Országgyűlés plénuma előtt azt állította, hogy Magyarországon van a legnagyobb halálozási arány a világon. Ezért a két dologért 30 perc alatt egy bocsánatkérés járhatott volna, nem nekünk, mi megszoktuk, a magyar embereknek járhatott volna bocsánatkérés ezért a két dologért. Harminc percen keresztül hallgattuk az ön felszólalását, erre sajnos nem jutott idő. Remélem, hogy majd most két percben legalább ezt megteszi. Arra kérem, hogy majd legközelebb  és akkor biztos a Népjóléti bizottságban is jobban oda tud figyelni  ne csak a telefonját hagyja ott élőzni, hanem ön is legyen ott. Köszönöm szépen. (Dr. Bajkai István tapsol.)

ELNÖK: Szabó Timea képviselő asszony, frakcióvezető, Párbeszéd!

SZABÓ TIMEA (Párbeszéd): Vastaps!Nacsa Lőrinc képviselőtársamnak mondom, hogy valóban sajnos járványhelyzetben az a helyzet, hogy sem bölcsőde nem volt, sem iskola, sem bébiszitter, sem nagymama, tehát valóban nem tudtam itt lenni. Most is negyed kilenckor itt vagyok, pedig valóban a kétéves és a tizenkét éves gyerekemmel kellene ilyenkor lennem (Nacsa Lőrinc: Nekem is, nekem is!), és nem a parlamentben este nyolckor ülnöm.

Ön folyamatosan már megint nem mond igazat, arról beszélt, hogy a határon túliakon mit kértünk számon. Azt kértük számon, hogy a hazai kórházak nem kapták meg a maszkokat, és nem kapták meg a védőfelszereléseket, ugyanis nem érkeztek meg. Ezt nem mi állítjuk, hanem a kórházban dolgozó orvosok, ápolók és kórházi dolgozók. Még egyszer: a III. kerületben, amely Magyarország hatodik legnagyobb városának számít lakosságszám tekintetében, két héttel ezelőttig egyetlenegy darab, államtól kapott védőfelszerelés nem érkezett a három szakrendelőbe. Ezt a szakrendelő vezetője személyesen mondta nekünk. Úgyhogy sajnos az a helyzet, hogy önök nem osztatták szét ezeket a maszkokat. Ki tudja, hogy ezek ténylegesen megérkeztek vagy nem. Úgyhogy azt javaslom önnek, hogy inkább a saját háza táján nézzen szét.

Még egyszer: ne éljenek vissza ezzel a felhatalmazással, ne lopják a közpénzt, és igenis számoljanak el a közpénzek költésével, azzal, hogy miért nem védik meg az egészségügyi dolgozókat. Pontosan tudjuk, hogy ha vége van a járványhelyzetnek, tömegével fogják megint elhagyni az országot az ápolók, orvosok azért, mert önök kevesebb pénzt adnak nekik havonta, mint az erdészetben dolgozóknak, a mezőgazdaságban dolgozóknak és számos olyan dolgozónak, akiknek ugyanannyit ér a munkája, de úgy tűnik, hogy önöknek az egészségügy még mindig nem számít. Ezt kérjük önökön számon.

Fejezzék be a lopást és becsüljék meg az egészségügyben dolgozókat! Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Arató Gergely képviselő úr, DK!

ARATÓ GERGELY (DK): Köszönöm szépen. Nacsa képviselő úrnak egy fontos félreértését szeretném tisztázni. Legalábbis frakcióvezetői minőségében én vagyok Gyurcsány Ferenc helyettese és nem képviselő úr vagy képviselő asszony. Én értem, hogy ez a probléma izgatja Nacsa képviselő urat, de sajnos nem tudom azt ígérni, hogy ha sokat és keményen dolgozik, akkor elérheti ezt, mert ön ezzel a múlttal nem lehet DK-s képviselőjelölt soha, attól tartok. Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm, hogy tisztázta ezt a jeles félreértést. (Nacsa Lőrinc: És még büszke is rá!) A kormány nevében Orbán Balázs államtitkár úr kért szót. Parancsoljon!

DR. ORBÁN BALÁZS, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Bocsánat, hogy egy személyes megjegyzéssel kezdek, csak ha már Szabó Timea képviselő asszony egy személyes megjegyzéssel kezdett, és számonkérte a kormányt és mindenkit, hogy miért én vagyok itt, akkor, azt gondolom, megengedhetek én is ennyit magamnak. Szerintem önöknek, országgyűlési képviselőknek és nekem mint a kormány képviselőjének az a feladatunk és az a kutya kötelességünk, hogy itt legyünk és megvitassuk ezt a törvényjavaslatot. Mindenkinek vannak családtagjai, szerettei, gyermekei, nagyszülei, akikről gondoskodik, és ha este fél kilenckor kell ezt megtenni, akkor este fél kilenckor kell ezt megtenni. Nyugodjanak meg, itt fogok ülni éjfélkor, ön biztos, hogy el fog menni. Ha meghallgatja az én felszólalásomat, azt nagyon köszönöm, ha nem, nem, de itt leszünk. Szerintem minden országgyűlési képviselőnek és minden kormánytagnak ebben a helyzetben az elmúlt hónapokban is az volt a kötelessége, hogy tegye a dolgát ugyanúgy, ahogy tették a rendvédelmi dolgozók, a szociális ágazatban dolgozók, egészségügyi dolgozók és mindenki más.

Ha megengedik, egypár mondatban reagálnék arra, ami eddig elhangzott, hogy ne maradjanak ezek reakció nélkül. Az első pillanattól kezdve a kormány egyértelművé tette, hogy a koronavírus-törvény felhatalmazására szükség van. Egyszerűen szükség van ahhoz, hogy azokat az intézkedéseket meg tudjuk tenni, amely intézkedések az élet, az egészség és a munkahelyek megvédése érdekében megszülettek, és ahogy azt egyébként önök is többen elismerték, ezek sikert hoztak. Ugyanis legalább két-három ellenzéki képviselő volt, akiknek nagyon összeszorult a foguk  ez látszódott  és nagyon nehezen jött ki ez a mondat önökből, de kijött, hogy sikeresen tudtuk a járvány első szakaszát túlélni. Ez a koronavírus elleni védekezésről szóló törvény, amelynek a visszavonásáról most beszélünk, szükséges volt ehhez a védekezéshez.

A másik, hogy mi az első pillanattól kezdve azt is egyértelművé tettük, hogy emellett a parlament ellenőrző funkciójának fenntartásában gondolkodunk. Tehát mi azt szeretnénk, hogy a parlament azt az ellenőrzési funkcióját, amit az Alaptörvény garantál, be tudja tölteni. Reménykedtünk, hogy nem következik be olyan helyzet, hogy erre nem lesz képes, de ezt akkor senki nem tudta bizonyossággal mondani. Ezért aztán az első pillanattól kezdve megerősítettük a parlament ellenőrzési funkcióját, és azt mondtuk, hogy azokat a törvényjavaslatokat, amelyek közvetlenül kötődnek a járvány elleni védekezéshez, a rendkívüli jogrenddel összefüggő jogalkotási csatornába tereljük, hogy a késlekedés miatt emberéletet és emberi egészséget ne veszélyeztessünk, azokat a törvényjavaslatokat pedig, amelyek nem közvetlenül kötődnek a koronavírus elleni védekezéshez, azokat a rendes jogalkotás keretében tárgyaljuk.

Tehát értem azokat a felszólalásokat, amelyekben önök ezeket a javaslatokat kritizálják, és ez rendben is van, mert ez az ellenzéki képviselők feladata, csak felhívnám a figyelmet arra  mert itt az elmúlt hónapokban már pár dolgot félreértettek, ha jóindulatú akarok lenni, és azt szeretném elkerülni, hogy újabb ilyen félreértésekbe ne essenek bele , hogy mi az első pillanattól kezdve azt mondtuk, hogy ezeket a javaslatokat, amelyek nincsenek közvetlen összefüggésben a koronavírus elleni védekezéssel, rendes jogalkotási keretben vitatjuk meg. Az, hogy önök nem értenek egyet ezekkel a javaslatokkal, az rendben van, de ettől függetlenül ez a parlament normális működését vagy a kormányzás normális menetét egyáltalán nem befolyásolja negatív irányba.

Pár képviselőtől elhangzott arra vonatkozó megjegyzés, hogy mit kellene még a törvényjavaslatba beleírni. Itt a teljes egészségügyi rendszer átalakításától kezdve a teljes gazdaságirányítási szerkezetre vonatkozó javaslatok elhangzottak az egyik oldalon, a másik oldalon pedig az hangzott el, hogy teleírtuk mindenfélével a törvényt. Most elbizonytalanodtam, nem tudom, hogy az ellenzéki képviselők milyen iránymutatást szeretnének a kormánynak adni, mert én ebből nem tudok kiindulni. Egy dolgot látok: azt látom, hogy ha van rajta sapka, az a probléma, ha nincs rajta sapka, az a probléma. Tehát igazából önöknek teljesen mindegy, hogy mit írunk bele, sőt látszik, hogy e tekintetben nincs egyeztetés önök között. Egyvalaki feláll ugyanabból a pártból is akár, és azt mondja, hogy túl sok minden van benne, másik valaki feláll, és azt mondja, hogy túl kevés minden van benne. Ezt nem tartom egy komoly parlamenti munkának.

Az egészségügyi válsághelyzet, az új felhatalmazás. Amikor azt mondják, hogy az egészségügyi válsághelyzet vagy járványügyi készültség szabályai a teljhatalom  mindegy, hogyan írjuk  új formája lesz, illetve a felhatalmazás 2.0-t fogja jelenteni, akkor azzal összefüggésben inteném óva önöket, hogy ne legyenek olyanok, mint a Bourbonok, hogy semmit sem tanultak, semmit sem felejtettek.

(20.30)

Mert egyszer ebbe a csapdába már belesétáltak, egyszer ezt a hibát már elkövették, egyszer már riogatták a magyar embereket, sőt ha igazán őszinték akarunk lenni, akkor tulajdonképpen tíz éve riogatják diktatúrával a magyar embereket, és amikor minden egyes alkalommal kiderül, hogy a kormány csak teszi a dolgát, és semmiféle diktatúráról nincs szó, akkor önök hoppon maradnak. Ezért arra hívnám fel a figyelmüket, hogy olvassák el a törvényjavaslatot, nézzék meg ennek a törvényjavaslatnak  ki is kerestem, volt időm közben  a 307. §-át, ott van az, hogy a kormány mit tehet meg egészségügyi válsághelyzetben. Ahogy elmondtam önöknek az expozéban, teljesen egyértelmű, hogy ezek elsősorban élet- és egészségvédelmi intézkedéseket jelentenek, ezek nagyjából a meghozott intézkedések harmadának a meghozatalát teszik lehetővé, vagy talán még annál is kevesebbet. Ez egy bonyolult alkotmányossági mérlegelést igényel, de biztos, hogy minden gazdaságvédelemmel, munkahelyvédelemmel kapcsolatos intézkedést például ennek alapján nem lehetne meghozni. Tehát teljesen egyértelmű, hogy a két dolog között nem áll fenn az az összefüggés, amit önök állítanak.

Amit Arató képviselő úr kritizált, azt mi a törvénynek az egyik…  kritizált, de aztán amit az Alaptörvény különleges jogrendi szabályokra vonatkozó rendelkezéseiről mondott, az egy konstruktív kritikának volt tekinthető; tehát amit Arató képviselő úr kritizált, azt mi a javaslat egyik erősségének tekintjük, hogy valóban arról van szó, hogy a rendkívüli jogrendre vonatkozó szabályok lehet, hogy a XXI. századi fenyegetésekkel összefüggésben nincsenek jól. Ezek korábban is így voltak, a korábbi alkotmányban is hasonlóképpen szabályoztuk, az Alaptörvény ezt a szabályozási logikát vette át. Utána volt egy alaptörvény-módosítás a terrorveszélyhelyzet kapcsán, de a szabályozási logika nem változott, sőt ha megnézzük a katasztrófavédelmi törvény rendelkezéseit, akkor az is az előző törvénynek a szabályozási logikáján alapult, és teljesen egyértelmű, hogy XXI. századi veszélyhelyzeti alakzatoknál, olyan alakzatoknál, amik az egész országra kiterjednek, olyan alakzatoknál, amik például a világjárványt jelentik, egészen egyszerűen nem alkalmas teljes egészében, százszázalékosan a feladatának az ellátására.

Ezt a helyzetet úgy akarjuk megoldani, és ezért mondom, hogy ez szerintem a javaslat erőssége, hogy azt a megoldást, ami viszont már működött, ez a koronavírus elleni védekezésről szóló törvényben rögzített konstrukció, azt ezen túlmenően a katasztrófavédelmi törvény fogja tartalmazni. Tehát nem kell még egyszer koronavírus elleni védekezésről szóló törvényt elfogadni, hanem csak az intézkedések hatályának 15 napról való meghosszabbításáról kell az Országgyűlésnek döntenie, ha ne adj’ isten, még egyszer olyan helyzet van, hogy nem elég a járványügyi készültségi helyzet fenntartása, hanem különleges jogrendi állapot bevezetésére van szükség vagy humánjárvány, vagy más okokból. Tehát szerintünk ez egy nagyon-nagyon fontos garancia.

Többen kifogásolták a tájékoztatási kötelezettség hiányát. Ne haragudjanak, de ezt a kritikát egészen egyszerűen nem tudom komolyan venni, mert megint arról van szó, hogy egyszerre két dolgot állítanak. Egyrészt azt állítják, hogy a járványügyi szakemberek és a védekezésért felelős kórházi vezetők, tiszti főorvosok, rendvédelmi vezetők nem tájékoztatták eléggé a polgárokat, másrészt viszont állandóan az ő tájékoztatási megoldásaikon gúnyolódnak. Tehát ez a két dolog egyszerre nem lehet igaz.

Az a helyzet, hogy ha visszanézik a koronavírusról szóló kormányzati tájékoztató oldalt, ezek az egészségügyi szakemberek, ezek a járványügyi szakemberek, ezek a virológusok, ezek a rendvédelmi szakemberek nem politikusok, de a járvány elleni védekezés egyik kulcspontjának tekintették a tájékoztatást, és a legnehezebb időszakokban, a legsötétebb órákban ott álltak mindennap a teljes ország nyilvánossága előtt, és minden kérdésre szakszerűen, precízen és nagy odaadással válaszoltak. Én azt gondolom, tekintettel arra, hogy ők nem részei ennek a politikai arénának, ezért nem kritizálni kellene őket, hanem meg kellene köszönni a munkájukat, és ez lenne egy olyan pont, amiben mind a két oldal egyet tudna érteni (Dr. Szakács László közbeszól.), akkor, ha egyébként önök nem folytatnának lejárató hadjáratot ezen járvány elleni védekezést irányító szakemberek, még egyszer mondom, nem politikusok, járványügyi védekezést irányító szakemberek ellen.

Magával a veszélyhelyzet megszüntetésével kapcsolatos törvény, tehát a rövidebb törvénynek a kodifikációs anomáliáival kapcsolatban, ezt Harangozó képviselő úr említette, ő már ugyan nincs itt, de szeretném egyértelművé tenni, hogy ez egy olyan kodifikációs megoldás, ami az Alaptörvény logikáját követi. Tehát lehet, hogy önöknek ez nem szimpatikus, de az Alaptörvény logikája ez. Önöknek már a koronavírus elleni védekezésről szóló törvény logikája sem volt szimpatikus, de mégis egyrészt sikerült egy alkotmányos konstrukciót létrehozni, másrészt annak segítségével a járvány első hullámát sikeresen tudtuk kezelni. Tehát azt gondolom, hogy itt a józan belátás szerint további vitának nincs helye.

Miért alkotmányos konstrukció ez, és miért így kell csinálni? Azért, mert a koronavírus elleni védekezésről szóló törvényt az Országgyűlésnek kell hatályon kívül helyeznie. Ha megnézik a törvény 2. §-át, hatályát veszti ez a törvény, tehát erről önöknek, országgyűlési képviselőknek rendelkezniük kell. És valóban igaz az, hogy a veszélyhelyzettel kapcsolatban pedig a kormánynak tud az Országgyűlés egy kérést intézni a kormány felé, és a kormány a hatályvesztéssel egy időben vissza tudja vonni a veszélyhelyzetet.

És hogy egyébként miért a kormány terjeszti be? Bárki beterjeszthetné, bármilyen erre vonatkozó javaslatot tárgyalhatna az Országgyűlés (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból.  Dr. Varga-Damm Andrea: Tanítani kellene, amit beszélsz!), alkotmányos közjogi szempontból a hatáskör, ahogyan mondtuk az első pillanattól kezdve, az Országgyűlésé. Én értem, hogy önök azt a fatális történelmi hibát, amit elkövettek, hogy a koronavírus elleni védekezésben még csak azt az egyetlenegy „igen” gombot sem nyomták meg, hanem még azzal az egyetlenegy „nem” szavazattal is akadályozták a védekezést, ezt valahogy önök megpróbálják megmagyarázni, de azért mégiscsak a valóság az, hogy egy ilyen alkotmányos konstrukcióban az Országgyűlés a koronavírusról szóló védekezésre vonatkozó törvényt hatályon kívül helyezi, a veszélyhelyzet pedig megszűnik, és visszaáll a rendes jogrendi állapot. Ez fog történni. Ha ezt tagadják, akkor megint a valóság tagadása állapotába fognak keveredni.

A honvédelmi, rendvédelmi feladatokkal összefüggésben, a honvédség meg a rendőrség működtetésével összefüggésben: ez egy komoly szakkérdés, szerintem erről érdemes egyébként majd más törvényjavaslatokkal kapcsolatban is vitatkozni, mert való igaz, hogy van egy olyan helyzet, van egy olyan alkotmányos alapállás, hogy a rendőrségnek és a honvédségnek a feladatai elválnak egymástól, és egy alkotmányos demokráciában ez fontos is, különösen fontos egy diktatúrából demokráciává váló ország esetén, tehát hogy a honvédség bevetésére csak a legszükségesebb esetekben és csak a legszélsőségesebb esetekben kerüljön sor. Ezt a szabályrendszert egyébként a magyar jog tartalmazza, mégpedig ily módon tartalmazza, de vannak olyan esetek, amikor egészen egyszerűen az ország nem engedheti meg azt a luxust magának, és tudom, hogy mint ellenzéki országgyűlési képviselőknek ezt a típusú felelősséget nem kell önöknek vállalniuk, de nekem mint a kormány egyik államtitkárának, a teljes kormánynak és a kormánypárti képviselőknek ezt a felelősséget vállalnunk kell.

Egészen egyszerűen nem tehetjük meg azt, hogy amikor az ország bajban van, és amikor például az illegális migráció a tetőfokán van, amikor koronavírus-járványra vonatkozó védekezéssel összefüggésben például a kijárási korlátozás betartására vonatkozó szabályokat ellenőriztetni kell, akkor megtehessük azt a luxust, hogy katonáink ott vannak a laktanyában, a rendőreink pedig a határon vannak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), vagy pedig nem vesznek részt ezeknek a feladatoknak az ellátásában. Ezt egész egyszerűen nem tehetjük meg, ezért meg kell teremteni annak a lehetőségét, jogszabályi alapját (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)  bocsánat, az utolsó gondolat, elnök úr, ha megengedi, ezzel összefüggésben, lezáró gondolatként , meg kell teremteni annak lehetőségét, hogy speciális helyzetben, ilyen különleges állapotban ők el tudjanak látni rendvédelmi feladatokat is, ehhez viszont ugyanolyan jogosítványokra van szükségük, mint a rendőröknek. Majd később még reagálok a további elhangzottakra. Köszönöm szépen a szót. Köszönöm a türelmét.

(20.40)

ELNÖK: Ezt örömmel halljuk, és akkor lehetősége is lesz az államtitkár úrnak is a következő felszólalásban a házszabály betartására az időkeret tekintetében. Szabó Timea képviselő asszony ügyrendben jelentkezett. Megadom a szót, egy perce van, képviselő asszony.

SZABÓ TIMEA (Párbeszéd): Köszönöm a szót, elnök úr. Én Orbán államtitkár úrnak szeretném mondani, mert megszólított, hogy teljesen igaza van abban, hogy ha kell, akkor éjfélig is itt kell lennünk és vitáznunk, csakhogy én egy szoptatós édesanya vagyok, ezért mégiscsak haza kell mennem, ezt még nem tudom átadni az apukának, úgyhogy nagyon remélem, hogy a családbarát kormány nem fogja ezt számonkérni rajtam. Szerettem volna, ha ez jegyzőkönyvbe kerül, mert hallom, hogy állandóan… Ugye, most már lassan háromnegyed 9, szívesen maradnék, de sajnos a természet így teremtett meg minket, úgyhogy haza kell mennem. Köszönöm, elnök úr. (L. Simon László: Ez fontos megszólalás volt, érdemi!)

ELNÖK: Köszönjük. Köszönjük szépen. Nem tekintem ügyrendnek, de bejelentésként nyilvánvalóan értékeljük. Kétperces felszólalásra kell visszatérnünk. Tisztelt Országgyűlés! A Fidesz képviselője, Bajkai István következik. Képviselő úr, parancsoljon!

DR. BAJKAI ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Bár valóban tekintettel kell lennünk a családjainkra, azt gondolom, hogy annak ellenére, hogy néhány képviselőtársunk, akinek tulajdonképpen válaszolni szerettem volna vagy reagálni szerettem volna, már nincs itt, ennek ellenére igyekszem a szükségesség és arányosság figyelembevételével rövidre fogni a mondandómat, részben azért is, mert miniszterhelyettes úr, államtitkár úr is részben már érintette azokat, amiket el szerettem volna mondani. Az első felszólalásában dr. Lukács László képviselőtársunk úgy fogalmazott, hogy nem lett volna szükség magára a koronavírus elleni jogszabálynak a meghozatalára. Bár ugye, azon kívül, hogy ez semmifajta jogi alátámasztást nem tartalmazott, egy kérdést lehet ilyenkor feltenni, hogy amikor ez a vírushelyzet kialakult a világban, akkor önök hogyan reagáltak volna erre. Hoztak volnae jogszabályt, vártak volna esetleg a vírus terjedésére, vagy esetleg kimennek a Parlament elé, néhány lézerfényt ráirányítanak a homlokzatra, és utána eléneklik az Internacionálét? (Dr. Varga-Damm Andrea: István, ez már túlmegy minden határon!) Tehát mi az, amit önök szerint ilyenkor meg kellett volna tenni? Bár valójában a vita nem az egészségügy helyzetéről szólt, hozzáteszem, hogy az egészségügy jól vizsgázott. Nem véletlenül köszöntük meg mindannyian, és itt Szakács képviselőtársam mondatát szeretném korrigálni, visszautasítani  ezt megtette már képviselőtársam is , hogy ne köszöntük volna meg. Mindannyian megköszöntük, legalább itt a parlamentben emlékezzen néhány órás történésekre!

Az egészségügy jól vizsgázott, és ha megnézzük, és szintén visszatekintünk arra, hogy Európában nálunk fejlettebbnek mondott országokban milyen statisztikai és szomorú adatok jutottak tudomásra, és miknek lehettünk a szemtanúi, akkor azt kell mondanunk, hogy az az egészségügy, amelyik  és akkor a dolgozókat ismét meg kell hogy dicsérjük, és meg kell hogy köszönjük a munkájukat, és szemtől szembe… (Az elnök csenget.)  ennyi volt?  köszönjük a munkájukat.

Egy rövid mondatot még, ha megengednek: tévedések sora hangzott el ma itt a felszólalásokban, amelyekre külön most már nincs idő reagálni, de szeretném jelezni azt, hogy a válságkezelés, amit önök válságnak hívnak, egészségügyi válságnak, az nem így szól a jogszabályban. A jogszabály kifejezetten egészségügyi készenlétről szól, és átmeneti rendelkezésekről van szó. Önöknek ez a szokása…

ELNÖK: Képviselő úr, kérem szépen!

DR. BAJKAI ISTVÁN (Fidesz): …átneveznek, megbélyegeznek, címkéznek. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Azonnal megyünk tovább, de tisztelettel felhívom a figyelmüket, hogy többek között azért választottak meg, hogy a házszabályt betartassam. Ez éppúgy vonatkozik kormánypártira, kormányra meg ellenzékire. Ez a műfaj a kétperces, azért viseli magán a kétperces nevét, mert két perc időtartamra szól. Ezért kérem szépen, hogy ezt mindenki tartsa be. Most pedig visszatérünk az előre bejelentett felszólalók felszólalásaihoz: Szél Bernadett képviselő asszony, független. Parancsoljon!

DR. SZÉL BERNADETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, hogy ma semmi rendkívüli nem történt itt az ülésen, a Fidesz és a KDNP pont abban a stílusban csinálja ezt a vitát, ahogy az egész válságkezelés során bánt nemcsak az ellenzékkel, hanem az ellenzéki szavazókkal is. És azt gondolom, hogy tényleg történelmi helyzet az, hogy miközben ezt a válságot éli meg nemcsak Magyarország, hanem az egész világ, Kövér László gyakorlatilag nemzeten kívülivé nyilvánította az ország felét. Azt gondolom, hogy ez nagyon sajátos módja az összetartozás kifejezésének, amit fennen hangoztatott úgy a Fidesz, mint a KDNP. Folyamatosan összefogásról beszélt, és közben az az ember, aki az egyik legfőbb közjogi méltósága ennek az országnak és a fideszes párttagkönyvnek büszke tulajdonosa, az gyakorlatilag azt mondta az ország felére, hogy nem tartoznak hozzánk. A mai napig nem hallottam önöket bocsánatot kérni ezért senkitől. (L. Simon László: Ti is kérjetek bocsánatot!) Senkitől, leginkább nem azoktól az emberektől, akiket megsértettek. Nem tőlünk, mi ezt már megszoktuk: árulók, Soros-bérencek, vagyunk mindenek. De mögöttünk és mellettünk emberek vannak, és azt gondolom, hogy borzasztó felháborító és sértő volt, ahogy bántak az ország felével a pandémia során.

Tisztelt Államtitkár Úr! Én többekkel ellentétben tudom, hogy azok is itt lehetnek velünk, akik éppen nincsenek itt fizikailag az ülésteremben, hiszen pontosan a járványveszélyhelyzet miatt az volt a kérés, hogy leginkább az legyen benn az ülésteremben, aki éppen beszél, meg még utána aki jön, a többiek tudják követni akár a frakcióirodákból azt, hogy az ülésmenet hogy van. Tehát teljesen felesleges kiosztani embereket, én sem fogom most önöket kiosztani, hogy csak hárman vannak benn az ülésteremben. Lehet, hogy az egész Fidesz meg KDNP benn ül a frakcióirodában, és követi ezt a vitát háromnegyed 9-kor. Mellesleg, ha én ott lennék, ahol önök vannak, nem ilyenkor lennének ezek a viták, egész egyszerűen azért, mert Magyarországnak és a magyar polgároknak joguk van hallani ezeket az érveléseket. (Nacsa Lőrinc közbeszól.) Tisztelt Uram! Ne kiabáljon be, amíg beszélek, legyen kedves, türtőztesse magát! És azt gondolom, hogy a polgároknak joga lenne arra, hogy minden érvet és ellenérvet halljanak.

Tisztelt Államtitkár Úr! Ön azt mondta, hogy ez nem diktatúra. Lehet, hogy nem diktatúra, de ne lájkoljunk ellenzéki tartalmat, mert kirúgnak minket, ne beszélgessünk a nyílt utcán ellenzéki politikusokkal, mert ellehetetlenítenek minket, ha politikusok vagyunk, akkor tűrjük azt, hogy lejárattak minket a saját adóforintjainkból fenntartott köztévében, meg nem kérdeztek minket, aztán ha kiadunk egy közleményt, akkor az MTI azt mondja, hogy nem adja le, és ha posztolunk egy kormánykritikus tartalmat, elvisz minket a rendőr. Ezek mind megtörténtek az elmúlt hetekben, az elmúlt hónapokban. Rendőrök vittek el facebookozó állampolgárokat? Volt ilyen Magyarországon?! Válaszoljon! Most kiabáljanak! Volt. Nem is egy, hanem több esetben. Szóval, akkor egész pontosan, hol is vagyunk mi most, államtitkár úr?

A helyzet az, hogy ennek a törvénynek még a címe is hazugság. Nem a parlament az, amelyik kihirdeti a veszélyhelyzetet, és nem a parlament az, amelyik visszavonja a különleges jogrendet. Ez a kormánynak a kizárólagos hatásköre. Ez egy abszurdum. Önök most azt a csűrést-csavarást csinálták, hogy kormányzati előterjesztésre az Országgyűléstől várják, hogy majd felkérje a kormányt, hogy szüntesse meg azt a veszélyhelyzetet, amit csak a kormány rendelhet el, és csak a kormány szüntethet meg. Ez fából vaskarika. Ez az egész hókuszpókusz, társasjáték arról szól, hogy önök az ellenzéket gyalázhassák, az ellenzéki szavazókat a járványveszélyhelyzet közepette ilyen helyzetbe hozzák, hogy folyamatosan a veszekedést és a vitát és az önök hatalompolitikai ambícióit kell hallgatnunk, amikor kisebb bajunk is nagyobb annál, mint hogy önöknek éppen milyen hasfájása van. Hát nincs elég hatalmuk? Mit akarnak még, komolyan? Mit akarnak? Kétharmaduk van. Megtehették volna azt, hogy az önök miniszterelnöke meg az egész kormány azt mondja, hogy erre a járványveszélyhelyzetre tekintettel egy kicsit félretesszük az ellenzék iránt érzett antagonisztikus ellentéteket, az összes negatív érzelmet, és egy kicsit arra koncentrálnak, ami a dolguk. Talán jutott volna akkor családi pótlék a családoknak. Dupla! Úgy tudom, hogy a miniszterelnököt környékezték is az önök háza tájáról, hogy ugyan már, jusson a családoknak egy dupla családi pótlék. De Orbán Viktor azt mondta, hogy ő nem szeret pénzt osztogatni, mert ő nem a segélyek híve, hanem a munkaalapú társadalomé. Munkaalap? Aztán ebből jön a rabszolgamunka-alap! De erről még fogunk beszélni.

Megtehették volna azt, hogy adnak a szociális dolgozóknak pénzt. De még a járvány elleni védekezési alapban sem lehet nekik utalni. Akkor döbbentem erre rá, amikor arra kértem a magyar Országgyűlést Hadházy Ákossal és Szabó Szabolccsal, hogy szolidaritsunk olyan módon a magyar emberekkel, hogy minden, ami az alapfizetésünk fölött van, azt adjuk oda ebbe az alapba, és kapásból adjuk oda az egészségügyi és a szociális dolgozóknak.

(20.50)

Önök ezt leszavazták. Önök a fizetéseikből törvényes módon nem voltak hajlandóak szolidaritani a magyar állampolgárokkal. Ugyanígy volt ezzel Mészáros Lőrinc. Beterjesztettük azt, hogy fizessenek a Mészárosok, azok az emberek, akik ennek az országnak a vérét szívják most már tíz éve, az önök oligarchái  fogunk még erről beszélni , csak annyit kértünk, hogy vegyenek részt a közteherviselésben. Úgy szavazták le a lex Mészárost, mint ahogy szokták! És akkor hirtelen elkezdtek arról beszélni, hogy a Fidesz és a KDNP nem szereti a visszamenőleges jogalkotást. Tényleg? Államtitkár úr, hányszor alkalmaztak önök visszamenőleges jogalkotást az elmúlt tíz évben? Nyomjon gombot, mondja föl a leckét, legyen kedves!

És akkor folytatom azzal, hogy annak a jogi abszurdumnak, amin ez az egész törvényjavaslat és ez az együttes vita alapszik, mondom, ez az egy funkciója van, hogy itt még az ellenzéken egy kicsit ugrálhassanak. Pedig egy nagyon egyszerű dolog van  és ezt azoknak mondom, akik talán még nézik itt a közvetítést -: a parlamentnek nem a veszélyhelyzet fenntartásában, meghosszabbításában vagy a rendeleti kormányzásra való felhatalmazásban van szerepe az Alaptörvény szerint, hanem az utólagos kontroll gyakorlásában. Az lett volna itt a feladatunk, hogy önök, ha egy rendeletet hoznak, 15 naponként azt meghosszabbítsuk.

Tisztelt Államtitkár Úr! Lett volna bármi akadálya annak, hogy ez az Országgyűlés 15 naponta meghosszabbítsa a rendeleteket? Semmi az égvilágon, ugyanis végig ülésezett a magyar parlament. Én magam tettem arra javaslatot  mi sem tudtuk, és jóslásokba nem lehet bocsátkozni, hogy mi lesz itt a járványveszélyhelyzettel, meg amúgy is a XXI. században vagyunk , hogy milyen jó lenne, ha lenne egy digitális parlamentünk. Be is nyújtottam Gulyás Gergelynek azt a javaslatát, amely az Alaptörvényt módosította volna; ő mondta, hogy azt szeretne, merthogy szerinte ahhoz alaptörvény-módosítás kell. Benyújtottam, leszavazták; nem engem, Gulyás Gergelyt. Miért? Mert nem akartak digitális parlamentet. Önök azt akarták, hogy rendeletileg kormányozhassanak, és közben gőzerővel menjen a parlament.

Na, és mi zajlott itt a parlamentben, amíg Orbán Viktor bejelentette a világnak, hogy reggel 6 órakor kel, akkor kezd dolgozni? Amúgy egy miniszterelnöktől el is várom nemcsak járványveszélyhelyzet idején, és amúgy az egész ország nagyjából ilyen időpontokban kel. De nézzük azt, hogy itt milyen botrányos törvények mentek! Önök, akik most éppen nemzeti konzultációt akarnak indítani, elfelejtettek konzultálni például a kulturális közalkalmazottakkal, mielőtt a jogfosztást megcsinálták volna, és elvették tőlük a közalkalmazotti státuszukat. Ez történt. Ugyanilyen éjjel volt, vagy este volt, ez megtörtént itt a magyar parlamentben, miközben a világ a vírussal küzdött.

A rabszolgatörvény 2.0, a túlóratörvény annyira megtetszett önöknek, hogy most már nemcsak azokban az esetekben akarják fenntartani, ahol a járványveszélyhelyzet idején bevezették, hanem bármikor, amikor Palkovics miniszter úgy gondolja, hogy ott munkahelyteremtés zajlik, meg nemzetgazdasági szempontból kiemelt a beruházás, ott szét lehetne dolgoztatni az embereket az önök rabszolgamunka-alapú társadalom elképzelése alapján.

Mi a helyzet a Budapest-Belgrád vasútvonal hitelfelvételével és a titkosítással? (Nacsa Lőrinc: Nincs benne ebben a törvényben!) Pontosan ez történt, önök fogták magukat  egyébként én fel is jelentettem önöket emiatt, mert elképesztőnek tartom ezt , és miközben Magyarország és az egész világ küzd a vírussal, önök a Kínai Kommunista Párttal egy nagyon intim viszonyra léptek (Derültség a kormánypártok soraiban.), és úgy döntöttek, hogy akkor mutatják meg nekünk az adatokat, ha a Kínai Kommunista Párt is úgy gondolja. Ne nevessenek, uraim! Ne nevessenek! Ez nem olyan vicces, ugyanis az én gyerekeim meg az én unokáim lehet, hogy még nyögni fogják ezt az adósrabszolgaságot, amit kitaláltak. És bent van az írásbeli kérdés. Tudják, hogy a kínaiaknak mi a szokásuk? Nagyon sok esetben, ha egy ország nem tud fizetni, akkor elzálogosítanak valamit, hogy majd az lesz az ellenértéke a ki nem fizetett résznek. Magyarország mit zálogosított el? Ha akar, válaszoljon rá, vagy ha tudja a választ. Ha nem, az írásbeli kérdésem bent van.

Az önkormányzatok jogfosztása. Igen, miközben a magyar kormány elfelejtett kellő mennyiségben védőfelszerelésről gondoskodni, nagyon sok helyen az önkormányzatoknak kellett a zsebükbe nyúlni, hogy például azoknak a szociális dolgozóknak, akik a rászoruló családokat látogatják, azoknak legyen maszkja, meg legyen védőfelszerelése, kesztyűje és alkoholos kézfertőtlenítője. Önök ezeket az önkormányzatokat semmizték ki itt a járványveszélyhelyzet alatt. Például Göd városa sokat tudna erről beszélni. Egyébként az egész ellenzék az Alkotmánybírósághoz fordult, és nem fogunk megállni, mert elképesztő, hogy önök gyakorlatilag mindennel, az Alaptörvénnyel is szembemenve meg minden józan ésszel szembemenve elkezdték az önkormányzatokat gyöngíteni akkor, amikor a legnagyobb teher rajtuk volt.

S muszáj beszélnünk a Kásler-tervről is. Önök tartoznak nagyon sok embernek; pontosan nem tudom, hogy mennyi embernek, de hamarosan meg fogom tudni, mert folyamatosan számolom azokból az adatokból a helyzetet, amik rendelkezésre állnak. Mindannyian tudjuk, hogy milyen botrányos ágyfelszabadítást végzett el Kásler miniszter. Magam kértem ki azt az utasítást, amelyben ezt elrendelte. A nyilvános adatok szerint, amelyek NEAK-adatbázisból elérhetőek, februárról áprilisra a kihasználtság a felére esett a magyar kórházakban. Önök összevissza kamuznak arról, hogy csak 2 százalékát kellett a betegeknek hazaküldeni. Egyébként ez a csak 2 százalék hány ember, hány emberi sors? Ilyenkor a százalékok mögött, tudom, hogy önök nem látják soha az embert, de én látom, és statisztikusként is mindig azt tanultuk és azt vallottuk, hogy minden százalék és minden egyes statisztika mögött emberi sorsok vannak.

De mindenesetre az a 2 százalék, az nem 2 százalék, ugyanis az a 60 százalék, amit önök elrendeltek  most már rájöttem, mit csináltak: intézményi szinten rendelték el, tekintet nélkül arra, hogy abban az adott kórházban 30 vagy 90 százaléka foglalt az ágyaknak. Utána, úgy nagyjából április közepén rájöttek, hogy nagyon-nagyon rossz dolgot csináltak, és megyei szintre fölvitték a dolgot, és akkor lehetett jobban kompenzálni az intézmények között, de addigra már megtörténtek az ágykiürítések.

Tudják, tisztelt államtitkár úr és tisztelt képviselő urak ott a kormánypárti sorokban, mind a ketten, akik itt vannak, tudják, az embernek a szíve szakadt meg, miközben kaptuk azokat a leveleket, hogy daganatoskezelések abbamaradtak; hogy 20 százalékot lát egy hölgy az egyik szemével, a másikkal már annyit sem, és nem tudja, hány levelet fog még nekem írni, mert nem kapja meg az infúziós kezelést, és elveszíti éppen a látását; hogy nyelőcsőrupturával a férfi nem kerül kórházba, mert becsukták az ajtót, azt mondták, hogy erre most nincs kapacitás. Ezeknek az embereknek a sorsa itt van most is, hogy erről beszélek. Önök ne 2 százalékozzanak nekem! Egyrészt adják oda az adatokat, hogy pontosan ki tudjam számolni  kiszámolom én önök helyett is, de kérem az adatokat , és kérjenek bocsánatot minden egyes magyar embertől, akinek az egészségét önök veszélyeztették a Kásler-tervvel!

Az a miniszter, aki magát az egészségügy miniszterének is vallja, meg az oktatásénak is, gyakorlatilag láthatatlanná vált az elmúlt hetekben és hónapokban. Volt olyan, hogy bejött két percre, kiosztott minket, és kiment. Volt, hogy azt mondta, hogy mi szórakozunk, amikor valós történeteket mondtunk el bajba jutott emberekről. Egyébként annyira megbukott ez a miniszter, hogy önök is kiszervezték alóla a területeket, az oktatás az egyik miniszterhez került, az egészségügy Pintér Sándorhoz; azt nem tudom pontosan, ott mi fog történni, Pintér Sándor mit fog csinálni a magyar egészségüggyel, de nagyon aggódom miatta. Mindenesetre gyakorlatilag úgy csináltuk végig ezt a járványt  és nincs még vége , hogy nem volt egészségügyi menedzsmentje az országnak. Egy láthatatlan miniszter volt itt, aki néha egy-egy államtitkárt belökött maga helyett, de gyakorlatilag egyszerűen nem lehetett vele konzultálni semmiről.

A rabszolgatörvény 2.0, ami szintén szerepel a mostani törvényjavaslatban, amit önök botrányos módon akarnak kiterjeszteni minden szektorra, az konkrétan azt jelenti  önök itt most mondták, hogy este 9 órakor itt vagyunk , hogy 12 óráztatni lehet majd a magyar embereket úgy, hogy egy hónapban egy darab szabadnapjuk lesz. Ez van a törvényben. És önök, akik nemzeti konzultálnak, önök ezzel a törvényjavaslattal gyakorlatilag a szakszervezeteket kilökték a képből, velük sem kell szóba állni. Ennél kevesebbért mentünk utcára nem is olyan rég, mert akkor még a kollektív szerződés védte az embereket, most már az sem lesz, és a szakszervezetek sem lesznek. Mi ez? Rabszolgamunka-alapú társadalom. Azt csinálják önök. Elárulták a magyar embereket, miközben a járvány ellen kellett volna megvédeni minket.

Ezen nem segít az sem, ha a közérdekű adatokat letitkosítják. Lehet 15 napból 30-at csinálni, 30-ból 45-öt, 90-et; hozzá fogunk férni ezekhez az adatokhoz, és szembesíteni fogjuk az önök szavazóit is azzal, hogy mit csinálnak, miközben egész más feladatuk lenne kormányzás téren.

(21.00)

Mészáros Lőrinc köszöni, jól érzi magát. Azt látjuk, hogy minimum 130 milliárdot kapott, 14 szállodát béleltek ki pénzzel; Budapest-Belgrád vasútvonal; Mátrai Erőmű. Rengeteg pénzt kapott. És ez az utolsó gondolatom: mit kaptak az egészségügyi és szociális dolgozók pluszjuttatásként? Eddig nulla forintot. Na, ez az önök teljesítménye! Tudják, ki kérjen bocsánatot? Önök ezektől az emberektől, én viszont hálásan köszönöm a munkájukat.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Folytatjuk előre bejelentett felszólalók felszólalásaival. Varga-Damm Andrea képviselő asszony, független, parancsoljon!

DR. VARGA-DAMM ANDREA (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindig azt kifogásolják kormánypárti oldalról, hogy amikor a felhatalmazási törvény szükségtelenségéről beszéltünk, akkor miért nem mondjuk meg a jogszabályi alapokat. Szeretném felhívni a figyelmet, hogy amikor a felhatalmazási törvény vitája volt, akkor tételesen fölsoroltam az összes jogszabályhelyet, ami teljes mértékben azt igazolta, hogy szükségtelen volt ide bármilyen törvényt hozni. Önök is pontosan tudják, hogy a veszélyhelyzetre, a járványhelyzetre a kreatív ötletadók, Orbán Viktor tanácsadói azt találták ki, hogy behoznak ide egy teljesen szükségtelen törvényt; természetesen az ellenzékben van egy-két jogászember is, aki azt mondja, hogy legalább a hitelességemet ne kelljen feladnom, és el fogja mondani, hogy erre egyáltalán nincs szükség, de a társadalmat a kormánypárti médiával úgy lehet riogatni, hogy az ellenzék nem akarja a veszélyhelyzetet megoldani.

Önök is tudják, államtitkár úr, miniszterhelyettes úr és képviselőtársaim a kormánypárti oldalon, hogy ez nem igaz. Önök is tudják, van egy katasztrófavédelmi törvényünk. Van egy katasztrófavédelmi kormányrendeletünk. Van egy egészségügyi törvényünk, van egy népjóléti miniszteri rendeletünk, amely pontosan, pontról pontra, feladatról feladatra, felelősről felelősre megmondja, hogy mit kell csinálni. Amikor a WHO kihirdette a járványhelyzetet, benne van az egészségügyi törvényben, önök is pontosan tudják, amikor az 56. § (5) bekezdése arról szól, hogy a WHO által hirdetett járvány alapján kell alkalmazni a törvényt, ha világjárványról van szó.

Önök is pontosan tudják, hogy ekkor nem kellett volna mást csinálni, mint a katasztrófavédelem szervezetének vezetője és az egészségügyért felelős miniszter által kinevezett országos tiszti főorvos ellátja a maga feladatát. Az Alaptörvény pontosan rögzíti, hogy veszélyhelyzetet a kormány hirdet ki, és a kormány meghozza ezalatt azokat a rendeleteit, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a védekezést tudják szolgálni egyrészről a járványügyit, másrészről minden másodlagos problémát, jelen esetben a gazdasági kérdéseket, oktatási kérdéseket, azokat az egészségügyi ellátórendszerben szükséges változásokat, és sorolhatnánk, hogy mi mindent kellett megtenni.

A kormány a kormányzati munkáját a rendeletalkotással végezte, és ehhez a rendeletalkotáshoz a felhatalmazási törvényre egyáltalán nem volt szükség, és való igaz, hogy miután végig működött a parlament, azoknál az intézkedéseknél, amelyek esetleg 15 nap alatt lejártak volna, azoknál az intézkedéseknél a parlament egy rövid vitában tökéletesen támogatni tudta volna a kormányt.

Hogy miért alkalmazták mégis önök azt, hogy egy törvényes keretet adnak ahhoz, hogy ne kelljen 15 naponként idejönni, annak az oka, hogy rengeteg olyan rendeletet hoztak, ami nem is kapcsolódik a járványhelyzethez, egyáltalán nem volt szükséges a járványhelyzetre ráfogni, hogy aktuálisan azt a témát is szabályozni kell, és ily módon tényleg korlátlan felhatalmazást kaptak saját maguktól, hiszen a kormánypártok és a Mi Hazánk szavazta meg, hogy a veszélyhelyzet égisze alatt egy csomó más dolgot, bizniszeket, olyanfajta rendelkezéseket, amiket békeidőben a kutya nem szavaz meg, ezalatt meg tudják csinálni.

Önök is pontosan tudják, a katasztrófavédelmi törvény 44. § ca) pontja kimondja, hogy a humánjárvány veszélyhelyzetnek minősül. A 45. § kimondja, hogy kormányrendeleti úton kell a rendkívüli intézkedéseket meghozni. A 46. § kimondja, hogy miniszteri biztost nevezhetnek ki akkor, ha a veszélyhelyzet mértéke ezt igényli. Például én azt nem értem, hogy miért neveztek ki miniszteri biztost, a saját maguk törvényében is ez van leírva.

Aztán: a katasztrófavédelmi szerv vezetője állapítja meg a katasztrófahelyzet elejét és végét. Tehát nem a parlament mondja meg, mikor van a veszélyhelyzet eleje, vége, nem a kormány mondja meg, hanem annak a katasztrófavédelmi szervnek a vezetője mondja meg, hogy mikor van a kezdet és mikor van a vég, aki ennek az illetékese.

Aztán ott van az egészségügyi törvény. Az előbb már idéztem az 56. § (5) bekezdést. Ott van még a 74. §, amely kifejezetten arról rendelkezik, hogy járványveszély fennállását az egészségügyi államigazgatási szerv állapítja meg, jelen esetünkben a tiszti főorvos.

De aztán ott van a 18/1998. (VI. 3.) népjóléti miniszteri rendelet, amire azt mondta a Honvédelmi bizottság elnöke, hogy nem kell alkalmazni a járványveszélyre. Azóta már több államtitkártól kaptam levelet, akik szintén erre a szabályra hivatkoztak. Ennek 2. § (1) bekezdése azt mondja, hogy a miniszter a tiszti főorvos útján látja el humánjárvány esetén a védekezést és végzi el a feladatát.

Tehát: Alaptörvény, az általam felhívott jogszabályok pontosan, tételről tételre mindenre megadták volna a választ. És hogy Bajkai képviselőtársam kérdésére válaszoljak: ha esetlegesen a mi kormányzásunk alatt nem tudta volna a katasztrófavédelmi szerv vezetője, a belügyminiszter, a honvédelmi miniszter, a tiszti főorvos és az egészségügyért felelős miniszter, hogy ilyenkor mi a dolga, mert régen olvasta volna a jogszabályt, akkor azt tettük volna vele, hogy megmondjuk neki: drágám, ez a feladatod! És ugyanúgy védekezett volna mindenki.

Ne tessenek azt mondani, hogy Magyarországon egy problémát csak a Fidesz tud megoldani! Ez nem igaz! Olyan mennyiségű jogszabálytömeg van ebben az országban, hogy már nemhogy a jogkövetést szolgálja, hanem a jogbizonytalanságot szolgálja. Emberek tömegeinek fogalmuk nincs, hogy az ő saját életviszonyaira mi minden vonatkozik, és amikor itt van egy helyzet, amikor aztán a gazdag joganyagunkat lehetne alkalmazni, mert minden le van írva  tehát az égvilágon semmi hiány nincs , akkor nemhogy azt alkalmazzuk, ami már megvan, hanem elkezdenek jogszabályt alkotni. Tehát ez volt ezzel a probléma.

Bocsássanak meg, de annyira ne nézzenek minket meg a lakosságot hülyének, hogy azt mondja, hogy be kell terjesztenie a kormánynak egy jogszabályjavaslatot azért, hogy a parlament mondja meg a kormánynak, hogy valaminek legyen vége, vagy valamit intézkedjen! Már bocsássanak meg, remélem, a jogi egyetemen ezt nem fogják soha tanítani! A kormány a kormány, neki ott vannak az eszközei arra, hogy kormányozzon, a parlament meg egy jogalkotó. Hát, álljon már meg a menet! Ha megalkotta a parlament valamikor ezeket a szabályokat, amik szerint önöknek el kell járni, akkor ne tessék idejönni, hogy még a parlament mondja meg, hogy mit tessenek csinálni! Hát, azért álljon már meg a menet! Elhiszem egyébként, hogy a saját kormánypropagandájukat ez jól szolgálja, csak azt az egyet ne tegyék meg, hogy folyamatosan ennyire butának nézzék mind a képviselőket, mind azokat az embereket, akiket érdekel, hogy ez a helyzet miként oldódik meg.

Vannak természetesen ebben a második, tehát a 10748. javaslatban olyanok, amelyek üdvözítők, hiszen valóban a hitelválságban lévő embereknek a moratórium kedvező volt, de megint azt kell mondjam, hogy a végrehajtások viszont folytak. Tehát azok az emberek, akiknek már a minimálbérükből is az 50 százalékot vonják, és még a munkahelyüket is elvesztették, védekezniük kellett, tanítani otthon a gyereket, ellátni esetleg az idős családtagokat, vagy netán beteg lett valaki a családban, azoknak azért ez az időszak még szörnyűbb volt, és bocsássanak meg, a kormánynak erre semmilyen, de semmilyen válasza nem volt.

Üdvözítő, amikor azt mondja például, hogy a nem lakás céljára szolgáló helyiségeket a bérbeadó bizonyos ideig nem mondhatja fel. Gondolom én, arra gondoltak, hogy rengeteg kisebb vállalkozás ilyenfajta jogviszony alapján használja azt a helyiséget, amiben a gazdasági tevékenységét végzik, és hogy most a bérbeadó ne fossza meg őket a vállalkozás helyétől, ez így rendben van és üdvözítő. De mi van azokkal az emberekkel, akik elvesztették a munkájukat, és a saját magánlakásukat, amit bérelnek, azt mondták fel? Azok az emberek nem fontosak? Ha végignézik ezt a szabályrendszert, már megint az emberek közötti megkülönböztetés a legnagyobb tulajdonsága.

(21.10)

Az tűnik ki leginkább, megint úgy van, hogy az egyiknek jár valami, a másiknak nem jár valami. Az elmúlt tíz év mindig a társadalmi csoportok egymással való szembeállításáról szólt, és ez most is így van. És már bocsássanak meg, de én azért inkább szeretném védeni azokat a kisembereket, akiknek sem az anyagi erőforrásai, sem a kapcsolatrendszere nem ad lehetőséget arra, hogy egy ilyen helyzetben saját magukat menedzseljék, és ezt könnyen túléljék. Ilyenkor őrájuk kell a legnagyobb fókuszt vinni, adni, sugározni, mert ők ma azok, akik a leginkább rászorulnak a kormány segítségére. Az erős vállalatoknak rengeteg lehetősége van arra, hogy a pénzükből, a kapcsolatrendszerükből, a meglévő erőforrásaikból magukat menedzseljék.

Csak egy példát szeretnék mondani. Ugye, mi történt? Bezártak az autógyárak. Természetesen nagy volt a pánik, úristen, a GDP-nk nagy részét ők szolgáltatják, a gazdasági erejük, a munkavállalóik tömege és a többi. És mit csinált az Audi-gyár?  merthogy azt végignéztem személyesen. Nem mondta, hogy ő mikor nyit ki, azt mondta, hogy bezár. Odahívták a világ legjobb járványügyi szakembereit, és adtak nekik két hetet arra, hogy minden egyes munkahelyet járványügyi szempontból biztonságossá alakítsanak. Három nap alatt megtervezték, tíz nap alatt kivitelezték, és a tizenötödik napon a gyár elkezdett dolgozni. Minden egyes munkahely járványügyi szempontból biztonságos lett, és egy darab munkavállaló az Audiban nem lett koronavírusos.

Mit bizonyított ezzel? Azt, hogy egy erős szervezeti rendszernek minden adottsága megvan ahhoz, hogy egy ilyen veszélyhelyzetben is tudjon termelni. De egy kis étterem vagy egy kis büfé, akinek be kellett zárni, mert nem mehettek be az emberek, mit tesz? Az nem tud az erőforrásaiból ilyen elképesztően magas szintű és drága megoldásokat a maga veszélyhelyzet-elhárítására alkalmazni, hogy a vállalkozását tudja folytatni. És mi történt? Megcsinálta az Audi, és szépen hétről hétre nyílt a többi autógyár is; semmi mást nem tettek, csak a technológiát átvették. Tehát ez is igazolja, hogy az erőseket nekünk nem kell ilyen erővel támogatni.

Aztán a honvédelem kérdése; hát, ne tessenek már haragudni, a katasztrófavédelmi törvényben pontosan le van írva, hogy a hadsereget ilyenkor miként lehet használni! Tökéletesen le van írva, hogy segítő szerepe van, tökéletesen le van írva, hogy a katasztrófavédelemért felelős szerv vezetője miként veszi igénybe a honvédség segítségét, mire veheti igénybe, milyen módon kell ezt megtenni, és hogyan kell neki közreműködni. Még az is benne van, hogy a forrást, a finanszírozást honnan kell előteremteni. Benne van egyébként, csak úgy jelzem, és ezért csodálkozom, hogy például ma itt azért volt egy költségvetést módosító törvényjavaslat is, és azt úgy elfelejtette Banai államtitkár úr előadni, hogy egyébként a katasztrófavédelmi törvényben még az is benne van, hogy a költségvetéssel mit kell csinálni, tehát hogy biztosítjuk a forrást, ha nem volt elegendő, amit terveztek, hogy kell pótolni. Nem kell az égadta világon semmilyen törvényt módosítani, nem kell a költségvetési törvényt se módosítani  erről úgy elfelejtett beszélni, amikor ma itt volt.

Úgyhogy én csak azt szeretném nagy tisztelettel mondani, hogy miután Magyarország gazdag joganyaga tökéletesen megadta minden-minden kérdésre a humánjárványban a választ, és hogy kinek mi a dolga, teljesen felesleges volt az iszonyatos, nagymértékű, mindenféle, abszolút mértékben rendeleti kormányzással, illetőleg magával a kormányzat tevékenységével végrehajtani mindazokat a védekezéseket, amelyek ehhez kellettek. Én elhiszem, hogy gyakorlatlan egy kormány ebben, a világ összes kormánya gyakorlatlan volt ebben, talán a cunamit szenvedettek kormánya nem, mert náluk már volt, ha nem is ilyen típusú, de olyan katasztrófa, ami sok embert érintett, de attól még mindenkinek módja van arra, hogy egy napra leüljön, és átnézze, mi a feladata. Ott van az az irdatlan mennyiségű szakember a kormányzatban, akik 24 órában állnak rendelkezésre, ha valaki egy kérdésre nem tudja a választ, akkor meg tudják tőlük szerezni.

Nem kellett volna ezt a politikai pamfletet idehozni, terhelni az embereket a járvány mellett még ezzel a törvényalkotási cirkusszal és egy törvényalkotási szomorújátékkal, mert azt gondolom, ez szomorújáték, hanem egyszerűen meg kellett volna tenni, hogy alkalmazzák mindazokat a szabályokat, amelyeket az elmúlt évtizedekben önök és a többi kormány megalkotott. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Most Mesterházy képviselő úr percei következnek, először kettő. Parancsoljon, képviselő úr!

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Lesz az több is, de ki számolja, elnök úr? Köszönöm szépen a szót és a lehetőséget. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Szakács László nem akart kétpercest nyomni, ezért felhatalmazott arra, hogy elnézést kérjek az ő nevében is Nacsa képviselő úrtól, és megkövessük. Szégyelli magát nagyon, hogy nem minden idegszálával koncentrált minden egyes értékes és megbecsült szavára a képviselő úrnak, semmiféleképpen nem szeretné ezt a hibát még egyszer elkövetni, úgyhogy a jövőben sokkal komolyabban fog odafigyelni Nacsa képviselő úr mondataira. (Nacsa Lőrinc közbeszól.) Ettől függetlenül azt gondolom, hogy ez legyen Szakács képviselő úrnak a legnagyobb tévedése ebben a parlamentben.A második dolog, amiről szeretnék beszélni, az az, amit államtitkár úr mondott: nevezetesen úgy fogalmazott, hogy a parlamentnek van ellenőrző szerepe, és egy pillanatra majdnem el is hittem, hogy ezt komolyan gondolja, de aztán amikor folytatta, hogy a nem szavazattal mi mint ellenzéki képviselők nem tudtuk megakadályozni az önök cselekvését, akkor elkezdtem gondolkodóba esni. Nem tudom, tudjae, hogy a nem szavazattal csak önök tudják megakadályozni a kormányt, az ellenzék nem, mert kétharmaduk van.

Tehát az tényleg egy vicc, hogy önök itt mindig eljátsszák azt, hogy ennek a parlamentnek van ellenőrző szerepe. Én ezt értem retorikailag, hogy önök ezzel szeretnek játszani, de alapvetően Orbán Viktor megmondja önöknek, hogy mit kell csinálni, maguk meg megszavazzák. Tehát igazából ennek a parlamentnek nincsen ilyen típusú ellenőrző szerepe, és ebből a törvényből is egyébként ez világosan kiderült, hogy a hatáskör Orbán Viktornál van, és az is látszik, hogy önök a kritikák hatására döntöttek úgy, hogy ez a parlament fog működni. Alapvetően önök szerették volna kiiktatni ezzel a törvénykezéssel a magyar parlamentet, csak aztán végül mégse merték teljes mértékben megtenni. Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm. Most normál felszólalásra szót kérő képviselők következnek; elsőként Mesterházy Attila képviselő úr. Parancsoljon!

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Nagyon szépen köszönöm, elnök úr. (Nacsa Lőrinc: Sok lesz a jóból!) Ne panaszkodjon, képviselő úr, mégis ön ül a kormányzati padsorokban, úgyhogy önnek sokkal több lehetősége van befolyásolni ezeket a döntéseket. Nekünk annyi maradt, hogy itt este 21 óra 20 perckor mondhatunk véleményt. Talán megengedi, hogy ezt megtegyem, ugyanis én arra odafigyeltem, hogy önök végig úgy beszéltek, mintha ez a törvény nagyon fontos lenne, meg Magyarország szempontjából meghatározó lenne, meg a magyar emberek élete miatt meghatározó lenne. Hát, akkor miért baj az, képviselő úr, hogy valaki úgy gondolja, hogy hozzászól ehhez a vitához, és elmondja a véleményét azzal kapcsolatban, amit egy államtitkár, vagy éppen ön, vagy bármelyik képviselőtársa elmondott? (Nacsa Lőrinc: Ez helyes! Ez helyes!) Ugye, nekünk ennyi marad, hogy ide eljövünk, és elmondjuk a véleményünket. Ennyi a lehetőségünk, ez is most már egyre korlátozottabb körülmények között. Egy picit az volt a benyomásom államtitkár úr hozzászólása kapcsán, hogy itt tulajdonképpen mi mindannyian hülyék vagyunk, itt semmilyen szakértő semmit nem lát jól az ellenzéki oldalról, az összes politikus ostobaságokat beszél, mindenki mindent állandóan félreért, félremagyaráz vagy hazudik; most, ugye, mindenki kiválaszthatja a saját magára vonatkozót. Mi semmit nem értelmezünk jól, önök pedig mindig mindent tökéletesen értelmeznek, tökéletesen csinálnak, és fantasztikusan működik minden.

Azt gondolom, tisztelt képviselő úr, hogy számos olyan javaslat, kritikai észrevétel hangzott el itt a hozzászólások kapcsán, ami szerintem megfontolandó volna egészen biztosan, elég csak Varga-Damm Andrea jogfejtésére és okfejtésére hivatkozni. (L. Simon László közbeszól.) Képviselő úr, nyomjon egy gombot, és akkor meg tudjuk beszélni! Gondolom, nem ehhez a témához jött be, hanem a következőhöz. (L. Simon László: Az is…) Még egy kis türelmet, és akkor rögtön ahhoz is hozzászólok, és akkor tudunk ott is vitatkozni egyet.

Tehát magyarul: igazából az látszik, hogy önök azt gondolják, hogy önök tévedhetetlenek, de azért nézzük meg! Itt a siker kovácsáról már volt szó, Kásler miniszter úrról. Azért, ha jól értettem, akkor a miniszter úrhoz tartozott volna az egészségügyi eszközbeszerzés; ezt kivették a kezéből, mert ezt a Szijjártó Péter által vezetett Külügyminisztérium végezte. Aztán elvettek tőle egy csomó minden jogosítványt, ami átkerül a Palkovics úr által vezetett minisztériumba, és most azt halljuk, hogy egyébként a logisztikában is már a Pintér Sándor által vezetett Belügyminisztérium jeleskedett, illetőleg most Pintér Sándor kapott pluszfeladatokat, arról nem is beszélve, hogy a Honvédelmi Minisztérium pedig kirendelt kórházparancsnokokat.

(21.20)

Akkor azt nem értem, hogy egy miniszternek  akinek a fő feladata lett volna ezeknek a kérdéseknek a kezelése, menedzselése  négy másik miniszter vette át a feladatát. Hát, mi ez, ha nem siker? Teljesen egyértelműen. Egyértelmű, hogy a minisztériumi vezetés a siker kovácsa, fantasztikusan végezték a munkájukat, ebből látszik, hogy négy másik miniszternek kellett besegíteni.

A másik, hogy önök folyamatosan bocsánatkérésről beszélnek. Több módon is lehet ezt megközelíteni. Azért mégiscsak úgy közelíteném meg, hogy ha az egészségügyi rendszert az elmúlt tíz évben folyamatosan nem kiszipolyozták volna, ha az oktatásból nem elvettek volna, hanem valóban prioritásként kezelték volna, vagy stratégiai ágazatként, mondjuk, legalább annyira, mint a Budapest-Belgrád vasútvonalat vagy Mészáros Lőrinc gazdagodását; tehát, ha ennyire stratégiai lett volna, mondjuk, az oktatással való foglalkozás vagy éppen a szociális háló megerősítése, akkor lehet, hogy most ezt a válságot, ezt a veszélyhelyzetet Magyarország sokkal könnyebben vagy felkészültebben tudta volna átvészelni.

És arról is szeretnék egy mondatot, egy gondolatot mondani, mert azt mondták, hogy itt senki nem élt vissza semmilyen jogosítvánnyal; azért három önkormányzati vezetőjüket hadd említsem, ez Komló, Szekszárd és Nagykanizsa. Itt még, ha jól értettem, akkor Gulyás miniszter úr is felhúzta a szemöldökét vagy csóválta a fejét, hogy azért az a felhatalmazás, amit kaptak, nem arról szólt, hogy így éljenek vele, ahogy éltek vele. (Nacsa Lőrinc: Így van.)

Tehát azt gondolom, hogy ebben a tekintetben sok mindenért sok mindenkinek van egészen biztosan feladata és kötelessége, vagy lenne kötelessége bocsánatot kérni, de azt gondolom, hogy önöknek is van miért elnézést és bocsánatot kérni az elmúlt évek kormányzása végett.

Az is teljesen világos, hogy önöknek a szándéka nem az együttműködés, hanem sokkal inkább az, hogy folyamatosan megosszák a magyar társadalmat. Így történik ezekben a kérdésekben is, és így történik ez a holnapi nap is egészen biztosan egy trianoni megemlékezés kapcsán. És csak azért, hogy Nacsa képviselő úr is boldog legyen, nem használom ki a további hátralévő, rendelkezésemre álló időt. Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Bajkai István képviselő úr, Fidesz! (Dr. Bajkai István: Ki kell mennem a laptopomért.  Dr. Bajkai István távozik az ülésteremből.) Azt értem, hogy megadtam neki a szót. (Zaj.) Amikor megadom a szót, az nem azt jelenti, hogy valaki kivonuljon, hanem hogy fölálljon és beszéljen. (Közbeszólás: Jön már!  Dr. Bajkai István visszatér az ülésterembe.) Parancsoljon, képviselő úr!

DR. BAJKAI ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársak! Ma ezen a késői órán az előbb is a kétperces felszólalásomban igyekeztem rövidre fogni magamat, és igyekeztem röviden kifejteni azokat a gondolatokat, amelyeket fontosnak tartok.Varga-Damm Andrea képviselőtársunk és tulajdonképpen majdnem mindenki felszólalásából kiolvasható volt egy közös jelenség, nevezetesen az, hogy a 2020. évi XII. törvény meghozatalára, ennek a jogszabálynak az elfogadására nem volt szükség. Varga-Damm Andrea képviselőtársunk kifejtette, hogy a jelenlegi hatályos jogszabályok mindenre választ adtak, és mindenre lehetőséget is nyújtottak annak érdekében, hogy az egészségügyi veszélyhelyzetet lehessen kezelni.

Először is föltehetjük ilyenkor jogászként a kérdést, bár most nem megyek bele az alaki és az anyagi jogi kérdésekbe, és az anyagi jogi és az alaki jogi jogforrások természetébe, de mégiscsak föl kell tegyük azt a kérdést, hogy ha egy kormányrendelettel lehet szabályozni meghatározott életviszonyokat, érintik az alapjogokat, akkor vajon hogyan lehet a Varga-Damm Andrea által hozott példa esetében, mondjuk, belügyminiszteri rendelettel fölülírni egy kormányrendeletet. Nem lehet, tudjuk, a jogforrási hierarchia szabályai szerint. Vajon hogyan lehetett volna mindazokat a jogszabályokat meghozni, amelyek érintettek alapjogokat? Nem függesztették föl, ahogy sokan ezt ma kifejtették, de érintették. Ehhez kellett többek között a megfelelő felhatalmazás és a megfelelő szabadság a kormánynak, hogy a vírushelyzettel kapcsolatos döntéseit meghozza. Meg is hozta.

Nem vitatott tény az, hogy a kormány eredményesen vette fel a küzdelmet a vírushelyzettel, és köszönhetően a magyar emberek teherviselő képességének, türelmének, fegyelmének és mindazoknak, akik az egészségügyi veszélyhelyzetben a feladatukat teljesítették, szó szerint farkasszemet néztek a vírussal, sokszor életüket is kockáztatva, ezt ne felejtsük el. Valójában az egész világon összevethető statisztikai adatok alapján, mérhető számokkal, mérhető adatokkal rendkívül eredményesen végeztük el a vírussal szembeni küzdelemnek ezt az első rendkívül fontos szakaszát  nem kérdés.

Mégis az ellenzék valahogy megpróbálja beállítani, vagy inkább úgy fogalmaznék, hogy csökkenteni most már utólag ennek a vírushelyzetnek a veszélyét, jelentőségét és mindazt, amit ez magában hordozott. Senki nem tudta, a tudomány emberei sem tudták ez év márciusában például, hogy ennek a vírusnak milyen lesz a lefolyása, kiket fog érinteni, milyen lesz a kiterjedése, milyen erőforrások fognak majd szükségessé válni. Mindenki jósolhatott, de biztosat senki nem tudhatott. Azt gondolom, hogy most utólag, kicsit úgy látom a tisztelt ellenzéki képviselőket, hogy Poirot deduktív módszerével valójából megmutatják, hogy mi lett volna, vagy mi történt volna. Most már tudják az eredményt, vagy legalábbis látják annak a jelentőségét, látják a jelentősebb változásait, most megjósolják, hogy mit kellett volna másképp tenni, mondjuk, márciust követően.

Azt kell mondjam, sajnos vagy nem sajnos, inkább fogalmazzunk egyenesen és világosan, ahogy ez az expozéban is elhangzott, el kellett hogy mondjam én magam is a saját hozzászólásomban, hogy az ellenzék sajnos abban volt érdekelt, hogy azt próbálja bebizonyítani, hogy a kormány nem tette a dolgát, azt próbálta bebizonyítani Magyarországon, Brüsszelben és mindenütt, hogy valójában itt a diktatúra kialakult, hisz a kormány korlátlan felhatalmazással rendelkezik. Azt próbálta bebizonyítani, azt próbálta, és szó szerint feszültséget szítani, hogy vajon a vírushelyzet, ez a szörnyű kór hogyan alakítja át a magyar államiságot, hogyan alakítja át a magyar jogrendszert, természetesen a szokásos, most már régóta hallható elvek szerint, nevezetesen: diktatúra épül Magyarországon.

Azt gondolom, hogy az a kifogás vagy az az észrevétel, hogy maga a kormány terjeszti be ezt a törvényjavaslatot, amit egyébként államtitkár úr is kifejezésre juttatott, egyrészt nem áll semmilyen jogszabállyal ellentétben, másrészről azt gondolom, hogy egy hű kifejeződése annak, hogy a kormány is elkötelezett a feladatai ellátása során, és ha a kormány terjeszti be, az egy szép példája annak, hogy amikor már ennek a különleges jogrendet megalapozó jogszabálynak a hatályban létére nincsen szükség, akkor ő maga tesz javaslatot. Azt gondolom, hogy ez egy példaértékű kezdeményezés, példaértékű eljárás a kormány részéről.

Azon túlmenően, hogy itt számos vita folyt arról, hogy valóban ez a törvény megtévesztő, nem szeretnék ismételni másokat, de mégiscsak arról van szó, hogy a korábbi és az 53. § (2) bekezdése szerinti hatállyal szemben ez a törvény, a 2020. évi XII. törvény lehetőséget adott, valójában ez egy hatályokat vagy hatályt szabályozó jogszabály volt, ezt kellett vagy ezt a helyzetet kellett szabályozni. Még egyszer hangsúlyozom, senki nem tudhatta előre, hogy ennek a járványveszélynek, ennek a vírushelyzetnek mikor lesz vége. Nincsen vége, azt kell mondjuk, még most is tulajdonképpen beláthatatlanok ennek a kihatásai, beláthatatlan az, hogy a vírushelyzet hogyan fog fejlődni.

Az a megközelítés, hogy a kormány úgymond rosszul tette  az önök kifejezésével  a dolgát, azzal tények állnak szemben, a vírushelyzet leküzdése, a vírushelyzettel szemben a magyar emberek egészségének a megőrzése ténykérdés, ezt nem lehet vitatni. Az a szembeállítás, hogy míg az ellenzéki vezetésű önkormányzatok jól tették a dolgukat, erre két példát, ha megengednek. Március 21-én Erzsébetváros elhíresült polgármestere, Niedermüller Péter közzétette a Facebookon, hogy azon a hétvégén az önkormányzat nem tud a lakosság szolgálatára állni, úgy, hogy az önkormányzat 10,5 milliárd forint plusszal vette át az önkormányzást.

(21.30)

Pikó András, Józsefváros polgármestere azt a kolléganőjét, aki nem vállalta a túlmunkát, elbocsátotta. Czeglédy Csaba pedig, aki immár megtapasztalta a gazdasági jognak a mélységeit, és ezt büntetőítélet is alátámasztja, rendkívüli szerződéseket kap szintén Erzsébetvárosban. Hát, ez jellemzi valójában, ilyenekkel lehet jellemezni, azt gondolom, a balliberális önkormányzatoknak a válsághelyzethez vagy pontosabban, az egészségügyi veszélyhelyzethez való hozzáállását.

Szeretném azt ismételten kifejezésre juttatni, hogy a most beterjesztett törvényjavaslat egyrészről összhangban áll azzal, amit tulajdonképpen korábban is elmondtunk és korábban vállaltunk, hogy ez a rendkívüli jogrend addig adott, addig lesz rá szükség, amíg az egészségügyi veszélyhelyzet fennáll. Ez a jogszabály, fogalmazhatnék úgy, hogy rendkívül visszafogott, hisz valójában az átmeneti jogszabályokkal összevetve és az átmeneti rendelkezésekkel összevetve egy rendkívüli stabilitást is eredményezett.

Nem kétséges, hogy a magyar emberek döntő többsége  és azt gondolom, hogy ezt mindannyian alátámasztjuk, még akkor is, hogyha a tisztelt balliberális képviselők és az ellenzék ezt vitatni fogják  úgy érezte, hogy a magyar kormány biztos kézzel, jó és határozott mozdulatokkal vezeti úgymond az ország hajóját. Ez azt bizonyítja, hogy Magyarországon egy olyan kormányzás van, ami nemcsak az egészségügyi veszélyhelyzettel kapcsolatos intézkedés megtételére gondolt az első pillanatban, hanem azonnal a munkahelyek megteremtésére, a munkahelyek megőrzésére, a gazdaság úgymond újraindítására, és mindazon kérdésekre koncentrál, amelyek, azt gondolom, szükségesek ahhoz, hogy biztonságosan és az egészségünket megőrizve tudjunk élni ebben az országban.

Én azt gondolom, hogy ez a törvényjavaslat nem több, nem más, mint jelenleg  és így is szoktunk jogszabályokat alkotni, régen ezt így tanították  az életviszonyok változása, az életviszonyok változásához kell igazítani a mindenkori jogszabályokat. Tulajdonképpen, hogyha ezt a régi, majdhogynem római jogi elvet vesszük a fontolva haladás másik fontos elve mellett, akkor tulajdonképpen ezt teljesíti most a tisztelt Ház, amikor ezt a jogszabályt elfogadja. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm. Most kétperces felszólalások következnek, ezek sorában elsőként Lukács László György képviselő úr, a Jobbik képviselője, az Országgyűlés jegyzője beszélhet. Parancsoljon!

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy picit leült a vita, de ez érthető így az ötödik órájában. A pulpitusról nézve úgy gondoltam, hogy ideje egy kicsit színesíteni a felszólalásokat, úgyhogy engedjenek meg egy kis színesítő, szórakoztató elemet benne. Én figyeltem a vitát a kezdetektől fogva, és pár ellentmondásra, mondhatjuk úgy, szórakoztató ellentmondásra szeretném felhívni a figyelmet.Orbán Balázs államtitkár úr rögtön az elején a Velencei Bizottságra hivatkozott, mint, ha úgy tetszik, egy jóváhagyó pecsétként arra, ami a kormány jogalkotását illeti. Hát, érdekes változások vannak, úgy tűnik, elásták a csatabárdot a Velencei Bizottsággal. Ha jól emlékszem, még ez a Velencei Bizottság volt 2018. VI. hó 22-én, amelyről azt mondták, hogy Sorosnak mindenhol megvannak az emberei. Szóval, érdekes, erről kapják önök a visszaigazolást, és érdekes, amikor olyan helyre igazodnak, amelyről előtte Soros-ügynököket és Soros embereit mondták.

De akkor mondok még egy másikat is: önök azt mondták, hogy az ellenzék mindig ugyanazokat a vádakat fogalmazza meg az elmúlt tíz évben, monomániásan mondja, hogy mi történik. Hát, ha monomániásan valamit végig kell hallgatni, az, hogy mi volt az elmúlt tíz évnek az elmúlt tíz éve. Tehát önök folyamatosan arra utalnak vissza, hogy mit csináltak a baloldali kormányok a mostani tíz év előtti tíz évben, tehát gyakorlatilag húszévnyi monomániát kell lassan végighallgatni.

A másik pedig: az ellenzékiek Facebook-posztban ünnepeltetik magukat, ilyen dolgokról van szó. Hát, nem tudom, ki az, aki rágyógyult a Facebookra a koronavírus-járvány alatt. Tehát azért emlékszünk rá, hogy Orbán Viktornak majdnem sikerült azzal a néma beszédével megtörni a magyar Facebookot sőt, Orbán Viktor eljutott odáig, hogy az egész uborkaszezont ott indította el a Facebookon. Tehát azért a facebookos vádakkal, hogy ki mennyit használja, szerintem egy kicsit óvatosabban!

Én csak azért szólaltam fel, hogy egy kicsit színesítsem ezt a vitát, és mindenkinek felhívjam a figyelmét arra, hogy egy ilyen hosszú vita alatt, igenis nagyon könnyű hibázni és akár ellentmondásba is keveredni. Én további jó vitázást kívánok mindenkinek! Köszönöm szépen.

ELNÖK: A kormány nevében Orbán államtitkár úr, parancsoljon!

DR. ORBÁN BALÁZS, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm a szót. Csak röviden, kettő percben reagálnék az elhangzottakra. Az egyik az, képviselő úr, az, hogy Magyarország miniszterelnöke a közösségi médián keresztül a járványügyi védekezéssel összefüggésben rendszeresen tájékoztatja az állampolgárokat, és az, hogy ellenzéki képviselők hisztériázva, diktatúrát kiabálva folyamatosan a közösségi médián keresztül a védekezés időszakában ostromolják a kormányt, ez két teljesen különböző dolog. Szerintem az egyik rendben van, a másik…  az ellenzéki képviselők, lelkük rajta, hogy így csinálják, de az első kifejezetten egy normális kormány működése szempontjából fontos. Úgyhogy én azt javasolnám, hogy ezt a gyakorlatot, amit a miniszterelnök úr követ, szerintem egységesen ne támadjuk meg. Minden országnak így kellene működnie, és minden kormányfőnek egy ilyen helyzetben ilyen tájékoztatási kötelezettsége van, aminek mi eleget teszünk.

A másik: a Velencei Bizottsággal összefüggésben sajnos az a helyzet, hogy nincs ellentmondás. A vita ott van, én vagyok az egyik, páran vagyunk itt a kormányon belül, akik személyesen is folyamatosan vitatkozunk a Velencei Bizottsággal, és amiket ön elmondott, hogy miket szoktunk mondani a Velencei Bizottsággal kapcsolatban, az igaz. De a helyzet az, hogy még a Velencei Bizottság is azt mondta, hogy a rendkívüli jogrendi szabályozásokkal összefüggésben az a helyzet Európában, hogy ahány ház, annyi szokás. Érdekes módon pont azokat a garanciális elemeket emelte ki, amelyekben a magyar Alaptörvény kifejezetten jól teljesít. Erre büszkének kellene lennünk, és akkor nem kéne azt csinálni, hogy nemzetközi színtérre kivisszük ezt a belpolitikai konfliktust, amit önök generálnak. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Arató Gergely képviselő úr, DK!

ARATÓ GERGELY (DK): Köszönöm szépen. Az államtitkár úr szavai után izgatottan várom, hogy valóban minden ország kövesse a miniszterelnök úr példáját, és a járványügyi védekezés jegyében megismerkedhessünk más országok miniszterelnökének kovászos uborkájával vagy más, népileg jellemző savanyúságféleségével. Én azt gondolom, kicsit komolyabbra fordítva a szót, hogy az a különbség aközött…  én értem, hogy ön azért ül a kormányban, mert ön szerint amit a miniszterelnök mond, az maga a színtiszta igazság, amit az ellenzék, az pedig a színtiszta hamisság, nyilván érthető módon ezt nem pontosan így látom. Egy nagy különbség persze van: akik egyetértenek a miniszterelnökkel, azokat nem viszik el hajnalban a Facebook-posztjuk miatt. Azért ez egy nagy különbség, és nem kimondottan jogállami jellegű.

Azzal vádolnak minket, hogy tíz éve ugyanazt mondjuk a jogállam leépítéséről és a diktatúra lopakodó bevezetéséről. Ez nem így van, államtitkár úr, nem így van, képviselőtársaim! Mindig mást mondunk, mert önöknek mindig új és út ötletei támadnak. Tehát fokozatosan haladnak ebben a dologban, mindig van valami, mindig jön valami új. Ami most jött éppen, az két dolog, és ezekre szeretnék nagyon röviden reagálni.

Az egyik azzal kapcsolatos, hogy önök azt mondják, hogy most az Országgyűlés visszavonja a felhatalmazási törvényt, de ez nem így van. A rendkívüli jogrendet a kormány vonja vissza, és az egyébként a koronavírusról szóló felhatalmazási törvényben benne van az, hogy csak a veszélyhelyzet idején érvényes. Ezért mondjuk, hogy fölösleges az a törvényi szabályozás, ami abban van, mert ha a kormány valóban megszünteti a veszélyhelyzetet, akkor okafogyottá válik az az egész jogszabály, és hatálytalanná válik, annak semmi értelme nincsen. Nem az a baj azzal, Bajkai képviselő úr, hogy a kormány nyújtja be, hanem az, hogy a kormánynak nincs erre szüksége, mert ha megszüntetné a veszélyhelyzetet, akkor automatikusan a törvény is hatályon kívül kerülne.

Szeretném azt elkerülni, hogy az a látszat keletkezzen, ami mind a kettőnknek kellemetlen, hogy egyetértek az államtitkár úrral alkotmányjogi kérdésekben. Az a helyzet, hogy az alkotmány és a katasztrófavédelmi törvény kiegyensúlyozza azt (Az elnök megkocogtatja a csengőt.), hogy milyen alapon lehet eltérni a normál jogrendtől, és csorbítani az állampolgárok jogait. Önök ezt most fölrúgják ebben a törvényjavaslatban, ez a probléma.

ELNÖK: Nacsa Lőrinc képviselő úr, KDNP.

NACSA LŐRINC (KDNP): Köszönöm szépen, elnök úr. Köszönöm Mesterházy képviselő úr felszólalását, az ironikus szavakból is kiéreztem, hogy Szakács képviselő úr belátta, hogy tévedett.Én szeretem a vitát, képviselő úr, és egyáltalán nem arra vonatkozott a megjegyzésem, hogy ne vitatkozzunk. Ön nem tud olyan pillanatot mondani az elmúlt két évből, amikor én meghátráltam volna az itteni viták elől vagy elmentem volna, vagy nem vállaltam volna föl bármilyen témának a vitáját. Szerintem fontos, és a mostani téma is pont ezért fontos. Azok a vádak, amelyek azt mondják, Szél Bernadett azt mondta, hogy direkt került estére: ő nem volt itt a vita elején, az első pár órában nem vett részt, ezért nyilván nem tudhatja, hogy 4 óra előtt kezdődött bőven, a délután kellős közepén, csak a téma súlyosságára és fontosságára tekintettel eddig tart, tehát nyilván nem szándékosan van estére téve.

(21.40)

Lukács képviselő úrnak a velencei bizottságos megjegyzésével kapcsolatban semmiféle ellentmondás nincs. Itt a Velencei Bizottság véleményét is elmondtuk. Ez nem azt jelenti, hogy kebelbarátok lennénk, vagy hogy a korábbi mondataink nem állnák meg a helyüket. Mi azt is szerettük volna és azt is kértük, hogy önök is rakják rá a pecsétjüket, és szavazzák meg anno ezt a törvényt. Elmondtuk, hogy anélkül is megy, de ettől még önöktől is kértük. Ebben semmiféle ellentmondást nem látok.

Mesterházy képviselő úr aggódott egy-két kormánypárti önkormányzat veszélyhelyzetben kialakult jogalkotása vagy gyakorlata miatt. Én csak arra kérem, hogy ez az aggódás ne legyen pártoskodó, hanem a fővárossal kapcsolatban és a baloldali vezetésű önkormányzatokkal kapcsolatban, ahol rengeteg visszaélésszerű cselekmény történt az elmúlt két-három hónapban, a koronavírus-járvánnyal semmilyen kapcsolatban nem lévő rendeletalkotások miatt  a fák kivágásától kezdve a Czeglédy Csabá-s szerződésekig  is ugyanilyen ütemben vagy ugyanilyen hangnemben aggódjon, legyen szíves, mert akkor tekinthető ez fairnek. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Mesterházy Attila képviselő úr, MSZP.

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Valóban, azt kell mondjam, hogy Nacsa képviselő úr ezekben a vitákban tényleg mindig részt vesz, és ezt köszönöm neki. Azt azért mégis meghagynám, hogy ezekben a kérdésekben aggódjon ön. Én aggódom a mi problémáink miatt, ön meg aggódjon a Fidesznek problémát jelentő kérdések miatt, s akkor így mindenki teszi a dolgát. A másik, hogy a szerződéseket is említette képviselőtársam. Csak azért, mert ön is mondta, és szóba került Bajkai képviselőtársam részéről a Czeglédy úr szerződése vagy másé. Csak a jegyzőkönyv végett: mégiscsak 18 milliárd forintot kapott Mészáros Lőrinc nem olyan rég, miközben 11 milliárdot kivett osztalékként a cégéből.

Azt gondolom, hogy a nagy nemzeti szolidaritásunkba belefért volna az, hogy nem az államtól kér még további pénzt, hanem esetleg egy kicsivel kevesebb osztalékot vesz ki ebben az évben, és bepótolja vagy kipótolja azokat a forrásokat, amik a különböző szállodabizniszei számára fontosak. Nem hiszem, hogy ezt össze lehetne hasonlítani bármilyen önkormányzati ügyvédi szerződéssel.

A Facebookkal kapcsolatban csak arra hívnám fel államtitkár úr figyelmét, hogy van egy hárombetűs intézmény, vagy lehet, hogy több betűs, ami a magyar közszolgálati televíziót rövidíti, meg a magyar Kossuth Rádiót, amely szintén közszolgálati. Tehát a miniszterelnök nincs arra rászorulva, hogy a Facebookon keresztül kommunikáljon. Van a közszolgálati televíziónak ilyen közszolgálati feladata, és egészen biztos, hogy az több emberhez jut el, mint a Facebook, de akár ki is egészítheti a kettő egymást.

De hogy ne csak kritikát mondjak, és ne azzal fejezzem be a kétperces hozzászólásomat, egyben igaza van Bajkai képviselő úrnak, hogy utólag valóban mindig könnyebb látni valamit, mint előre. Én teljesen egyetértek önnel abban, hogy utólag szemlélve minden egy kicsit könnyebbnek tűnik, mint amikor szemben álltunk még ezzel a problémával, hiszen nem lehetett tudni, hogy mekkora károkat és tragédiákat fog okozni ez a vírus Magyarországon. Engedje meg, hogy annyit megjegyezzek, hogy ebben önnek igaza van, hogy ez befolyásolhatja a véleményeket is. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Bajkai István képviselő úr, Fidesz.

DR. BAJKAI ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Csak röviden, hiszen tényleg szinte már mindent el tudtunk mondani, hála istennek. Elhangzott többször az, hogy akik tehetősebbek, azok vajon mennyit áldoznak vagy áldozhattak volna a közösségért. Harangozó képviselő úr a felszólalásában tulajdonképpen a saját erényeit vagy saját képviselőtársainak az erényeit próbálta felsorolni. Én azt gondolom, hogy az adakozás, a közért való cselekvés mindenkinek, minden civilizált embernek, aki megteheti, kötelessége. Ugyanakkor az is egyfajta erkölcsi mérce, erkölcsi szabály, hogy az ember saját magáról tipikusan az ilyen ügyekben nem beszél, vagy nem helyezi magát előtérbe. Én nem vagyok senkinek úgymond a szóvivője, hogy akik nálunk tehetősebbek  itt elhangzott néhány név ma, én szándékosan nem ismétlem meg őket , azokról tudni lehet, hogy jelentős adakozási és jótékonysági tevékenységet folytatnak. Azt gondolom, hogy amikor az ember arról beszél, arról szól, hogy mi az erkölcsi mércénk és az erkölcsi kötelességünk nehéz helyzetben, akkor az egyik legfontosabb dolgunk nekünk, itt a parlamentben ülő képviselőknek, hogy jó jogszabályokat alkossunk, hogy hittel és a részünkre adatott szerény tudással a legjobbat próbáljuk megtenni ennek a hazának a megmaradása és jelen esetben a vírussal szembeni küzdelem érdekében. Azt gondolom, ennél többet nem is kell mondanunk. Az eddigi tények azt igazolják, hogy a kormányzat és a KDNP-Fidesz-képviselőcsoport jó döntéseket hozott. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Képviselők! Kíváne még valaki élni a felszólalás lehetőségével? (Nincs jelentkező.) Megállapítom, hogy nem. Minthogy további felszólalásra senki nem jelentkezett, az együttes általános vitát lezárom. Megkérdezem az előterjesztőt, államtitkár urat, hogy kíváne szólni. A testbeszéde elárulja a választ. Parancsoljon!

DR. ORBÁN BALÁZS, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm szépen a szót. Pár dolgot még röviden, amire nem maradt idő az előző felszólalásomban. Egyrészt szeretném megköszönni mindenkinek a konstruktív és támogató hozzászólásokat, illetőleg a konstruktív és kritikai hozzászólásokat. Ezzel kapcsolatban párra még szeretnék reagálni. Azért azt állapítsuk meg még egyszer, és talán legyen ez a vita lezárásának az egyik legfőbb gondolata, hogy szerencsésnek mondhatjuk magunkat, és ki kell fejeznünk az együttérzésünket azoknak, akiktől komoly elköteleződést és áldozatvállalást kívánt a járvány elleni védekezés, és szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy a járvány elleni védekezés első szakaszát ilyen jól tudta az ország lemenedzselni.

Örülök annak, amit a végén Mesterházy képviselő úr mondott, mert azért a dolog mégis úgy áll, hogy amikor márciusban itt elkezdtünk nagyon más tónusban vitatkozni erről a kérdésről, akkor senki nem tudta, hogy mi következik. Az teljesen egyértelmű, és ebben az ellenzéki felszólalók is inkább a kormány oldalára álltak, hogy a járvány elleni védekezés sikeres volt.

Azok az ellenzéki kritikák, amelyek azt mondják, hogy ehhez a koronavírus elleni védekezésre vonatkozó törvényre nem volt szükség, azok jogi értelemben egészen egyértelműen nem állják meg a helyüket. Nem mindenki ült itt a teremben, én az expozémat azzal kezdtem, hogy felsoroltam azokat a rendelkezéseket, azokat a döntéseket, s nem is az összeset, csak párat a legfontosabbak közül, amelyeket nem tudtunk volna meghozni a koronavírus elleni védekezésről szóló törvény nélkül. Úgyhogy köszönöm azoknak a képviselőknek, akik támogatták anno ezt a javaslatot.

Örülök, hogy a kormány nevében én prezentálhatom azt a javaslatot, amely ennek a különleges jogrendi felhatalmazásnak a visszaadásáról rendelkezik, ha az Országgyűlés megszavazza. S az is a történelmi tény kategóriájába tartozik, hogy ebben nem tudott kialakulni nemzeti egység. Én is ott voltam a többpárti tárgyalásokon, és a helyzetre pontosan ellenkező módon emlékszem, mint Keresztes és Szabó képviselő úr és hölgy, ugyanis ott úgy tűnt az első pillanatokban, hogy az ellenzék konstruktívan viszonyul ehhez a kérdéshez. Aztán valami megváltozott. Egyébként nem is azok a problémák voltak az ellenzéki képviselők által ezekre a tárgyalásokra odahozva, mint legfontosabb problémák, amelyek aztán később nagy nyilvánosságot kaptak. A szükségességre és arányosságra vonatkozó követelményeket kifejezetten az ellenzéki képviselők kérése alapján rögzítettük, még a rémhírterjesztésre vonatkozó büntetőjogi tényállás is az ellenzéki képviselők kérése alapján módosult. Aztán egyszer csak valami történt, és az utolsó pillanatban végül mégis a politikai ellenállás stratégiáját, nem pedig a nemzeti egység gondolatát választották.

Még három dolog. Egyrészt az önkormányzatok. Azt hiszem, voltunk páran, akik elmondtuk, hogy az önkormányzatokat is a védekezés részének tekintjük. Köszönjük minden olyan önkormányzatnak, amely vállalta ezeket a megnövekedett terheket. Önök részéről több alkalommal elhangzott vádként, hogy mi az önkormányzatokat támadjuk. Hát támadja a fene őket, hanem próbáljuk őket ott segíteni, ahol tudjuk. Azt kívánom önöknek, hogy ha van egy ellenségük, az úgy próbálja meg kivéreztetni önöket, mint ahogy a polgári kormány próbálta kivéreztetni az önkormányzatokat az elmúlt tíz évben. Sokszor elmondtuk, azon kívül, hogy itt egy nagyon komoly adósságkonszolidációra került sor  Banai államtitkár úr elmondta, hogy ennek az újratermelődésére viszont nem került sor azóta , emellett az önkormányzatok számára rendelkezésre bocsátott állami támogatás összege folyamatosan, évről évre növekedett.

A jövő évi költségvetésben az idei évre vonatkozó költségvetési összegnek a 116 százaléka, több mint 850 milliárd forint van az önkormányzatok támogatása soron. Ez egy egészen egyszerű művelet: a két költségvetési törvényt elő kell venni, és azokat a sorokat össze kell hasonlítani, és akkor teljesen egyértelmű, hogy mi a helyzet. Emellett egyébként az önkormányzatok saját bevételei is olyan 500 milliárd környékéről 1000 milliárd környékére növekedtek, anélkül, hogy nekik egyébként adóemelést kellett volna végrehajtaniuk.

(21.50)

Tehát az önkormányzatok helyzete teljesen egyértelműen stabil, és ugyanúgy, ahogy a kormány, ugyanúgy, ahogy a bankok, ugyanúgy, ahogy a multinacionális vállalatok, ugyanúgy, ahogy a politikai osztály tagjai, ugyanúgy ők is ki kellett hogy vegyék a részüket minimális hozzájárulással, a költségvetésük minimális részével a koronavírus-járvány elleni védekezésből.

Arató képviselő úr említett az okmányok lejártára vonatkozóan valóban egy politikailag semleges javaslatot. Én arról tudom tájékoztatni, hogy volt időm itt megnézni  a 88. §-ról beszélünk , és én ott azt látom, hogy főszabály szerint a veszélyhelyzet megszűnését követő 180 napig tartjuk fönn az okmányok érvényességét. Tehát nem az a helyzet, hogy mindenkinek el kell látogatni azonnal az okmányirodákba, amikor a veszélyhelyzet megszűnik. Szerintem jó, hogy ez így van, van egy kis cizelláltság. A főszabály a 180 nap, és vannak rövidebb határidők is. De azt hiszem, hogy a mostani szabály olyan, ami a tumultusok elkerülésére alkalmas. Kérem, hogy e tekintetben nézzék meg még egyszer a javaslatot, és ha ennek ellenére van véleménykülönbség és konstruktív ötlet, akkor állunk rendelkezésre.

A bíróságra vonatkozó szabályok kapcsán reagálnék még röviden. Értem én a kritikát, de én azt szeretném kérni, hogy ebben a kérdésben hadd döntsenek a bíróságok. Ezzel könnyen letudnám a dolgot, de azért értem én, hogy a bíróságok sem csak egy nagy konglomerátum, ami ugyanazt gondolja. Tehát nyilván Arató képviselő úr is tudna olyan bírói fórumot vagy érdekképviseleti szervet mondani, ami egy véleményt fogalmaz meg, és én is tudnék olyan szervezetet, bírósági vezetőt vagy vezetést mondani, amely pedig egy másik véleményt fogalmaz meg. Szerintem itt az lenne a követendő főszabály, hogy döntsék el a bíróságok és azok a bírósági vezetők, akik erre az Alaptörvény alapján fel vannak hatalmazva.

Szerintem főszabályként azt tudjuk rögzíteni, és ez kiderül a javaslatból, hogy a normál ügymenet álljon helyre minél jobban, amennyire csak lehet, ez a cél, de ami működött ebben a különleges helyzetben, mint az elektronikus ügyintézés, azt ne dobjuk ki az ablakon csak azért, mert a normál ügymenet helyreállt. Tehát ami egyszer működött, és erre van gyakorlati tapasztalat, akkor ezt egy utólagos hatásvizsgálat keretében, hogyha ez így tetszik, fogadjuk el, és építsük be a rendszer részének.

Végezetül röviden szeretnék reagálni a munkaidőkerettel összefüggő kérdésekre is. Amit a koronavírus-járvánnyal összefüggésben tapasztalunk, az a gazdaság egyes szektorainak teljes, más szektorainak részleges leállása. Gazdaságilag ez egy komoly problémát okozott a munkavállalóknak. Járványügyi védekezés szempontjából egyébként indokoltnak tekinthettük volna az otthonmaradást, de azért egy nem szerencsés helyzet. A legtöbb vállalkozás részéről, amely érintett ebben a javaslatban, ott fel is merült sok esetben a fizetés nélküli szabadság, sőt a csoportos leépítések eszközének alkalmazása, ami semmiképp nem szolgálja a munkavállalók érdekeit és a szociális biztonságot.

Tehát mi ezt a javaslatot pont azért hoztuk be, hogy ezt a helyzetet elkerüljük, és hogy a munkavállaló olyankor is tudjon bért kapni, amikor a koronavírus-járvánnyal összefüggő leállás alatt munkát nem végez. Ez a munkaidőkeret nem ismeretlen munkaszervezési eszköz. Különleges munkarendben, nem egyenlő munkaidő-beosztás szerint folyik a munka, de ez nem azt jelenti, hogy a munkavállalókat az általános munkarendnél rosszabb feltételek, kevesebb jogosultság illetné meg. Napi, heti pihenőidő, munkaközi szünetek vagy az éves szabadság mértéke ugyanazon törvény rendelkezései által kerülnek meghatározásra. Az Mt. általános szabályait a munkaidő maximális mértékére és a pihenőidő kötelező biztosítására egyaránt be kell tartani. Ráadásul az sem igaz ebben az új konstrukcióban, hogy ez a munkáltató által egyoldalúan bevezethető rendelkezés lenne. Itt is egy speciális törvényi konstrukciót szerettünk volna megvalósítani.

Mindezek alapján én azt gondolom, hogy egyrészt örömünket kell kifejeznünk, hogy ez a törvényjavaslat idekerülhetett a Ház elé. Ez a törvényjavaslat az alkotmányos keretek között alkalmas arra, hogy a kormány különleges felhatalmazását megszüntesse, és alkalmas arra, hogy az Országgyűlés döntsön az átmeneti intézkedésekről, amelyek a koronavírus-járvány első szakaszának lezárását követően is itt kell hogy maradjanak velünk, egyrészt a következő szakaszra való felkészülés jegyében, másrészt a munkahelyek megvédése és új munkahelyek teremtésével összefüggésben. Köszönöm szépen a szót. (Taps a kormánypárti sorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Tájékoztatom önöket, hogy a módosító javaslatok benyújtására pénteken 16 óráig van lehetőség.Most pedig, minthogy a most lezárult törvény tárgyalása 5 óra és 8 percen keresztül tartott, öt perc technikai szünetet fogok elrendelni.

(Szünet: 21.56  22.02 óráig

Elnök: dr. Hiller István

Jegyzők: Földi László és dr. Lukács László György)

Felszólalások:   97-144   145-207   208-241      Ülésnap adatai