Felszólalás adatai

Felelőtlen, hiszen másfél hónap múlva, január 1-jétől több mint 3 ezer iskola, benne több mint 120 ezer pedagógus, több mint másfél millió diák életében lesz óriási változás. Néhány hét múlva gyökeresen megváltozik minden a magyar közoktatási rendszerben, minden felelősségi rendszer és minden, ami arról szól, hogy kinek mi a dolga a magyar közoktatásban és az iskolák fenntartásában. Néhány hét múlva fog bekövetkezni ez az óriási változás, és a tisztelt Ház a kormány előterjesztésére most tárgyalja azt a törvényt, ami elvileg a szabályokat tartalmazza.

Tisztelt Kormány! Tisztelt Kormánypártok! Önök azt ígérték és arra hivatkoznak több mint kétéves kormányzásuk alatt, hogy céljuk az élet minden területén a jó állam megteremtése. De tisztelettel kérdezem, államtitkár asszony és fideszes képviselőtársaim: az a jó állam, ami ennyire kapkodva, önmagának ellentmondva, a benyújtott törvényjavaslatban is nagyon fontos kérdéseket nem szabályozva viszonyul Magyarország jövője és valamennyiünk számára talán a legfontosabb kérdéshez, hogy milyen iskolarendszerben, milyen iskolában fognak a XXI. században is versenyképes tudáshoz jutni a gyermekeink?

De ez nem meglepő, mert nézzük csak meg, hogy mi történt az elmúlt egy esztendőben pusztán a közoktatás-politika, a kormánypolitika területén. Tavaly decemberben meghozták az önkormányzatokat jogfosztó új önkormányzati törvényt, és ezzel párhuzamosan a köznevelési törvényt. Először arról szólt a kormányzati kommunikáció, hogy a kistelepülések iskoláit kívánják államosítani, mert a kistelepülések, a falvak számára óriási pénzügyi teher és gyakran szakmailag sem biztosított, hogy megfelelő színvonalú oktatás legyen a kistelepülések iskoláiban. Erre mi azt mondtuk, hogy erről akár még beszélhetünk is, bár azért szeretném megjegyezni, hogy valamennyien tudjuk, hogy a kistelepülések iskolafenntartásában az elmúlt években nagyon pozitív fejlemény és fejlődés volt, hogy nagyon sok helyen, majdnem mindenhol létrejöttek a többcélú önkormányzati társulások, kistelepülések egymással, adott esetben egy várossal összefogtak, biztosították az iskola működtetését és javították a színvonalat. De a lényeg az, hogy onnan indult ez a folyamat, hogy a kistelepülések esetében jelezték, hogy komoly problémát okoz az önkormányzatok számára az iskolafenntartás.

Majd látványos és meglehetősen hangos fideszes belharcok után közölték, hogy Orbán Viktor miniszterelnök úr személyes döntést hozott, és nemcsak a kistelepülések, hanem valamennyi önkormányzati fenntartású iskola állami fenntartásba fog kerülni, de ekkor még hozzátették, hogy azon nagyobb városok, iskolavárosok, azon önkormányzatok, amelyek ezzel élni akarnak, visszavehetik a fenntartást egy szerződés által, vagyis állami fenntartásból újra önkormányzati fenntartásba kerülhetnek az önkormányzati iskolák.

Ekkor volt egyébként, amikor ebben a stádiumban voltunk, egy tévévitám Kósa Lajos polgármester úrral. Én azt mondtam, hogy Szeged város nem adja az iskoláit, Kósa polgármester úr azt mondta, hogy Debrecen sem adja az iskoláit. Majd jött a következő fordulat, amikor bejelentették, hogy szó nincs olyanról, hogy önkormányzat visszakapja a fenntartást. Kitaláltak egy új fogalmat, a működtetést. Ezt aztán hetekig keverték, és senki nem tudta pontosan megfogalmazni, hogy az micsoda. Megjegyzem, a most benyújtott törvényjavaslatban is nagyon sok hiányosság van. De a lényeg a lényeg: a meghozott jogszabályban, a most előttünk fekvő törvényjavaslatban az szerepel, hogy a legkisebb falutól a legnagyobb iskolavárosig valamennyi önkormányzati fenntartású iskola állami fenntartásba kerül, és lényegében az önkormányzatok csak az épület működtetését tarthatják meg.

Mit is jelent a működtetés? Fizethetjük önkormányzatként az épületeknél a rezsit, a takarítást és a karbantartást. Ezzel szemben mit jelentett az önkormányzatisághoz kötődő iskolafenntartási jog? Alapvetően azt jelenthette, hogy a települések, a városok lakóinak közvetlen felelősséggel tartozó önkormányzat határozhatta azt meg, hogy milyen közoktatási intézményrendszert, hány és milyen iskolát működtet, milyen tagozatokkal, milyen képzésekkel, a helyi adottságoknak, a helyi igényeknek megfelelően, a gazdasági igényeknek megfelelően.

Gyakorló polgármesterként el tudom mondani, hogy ez a település, egy város gazdaságfejlesztése szempontjából is az egyik legfontosabb önkormányzati eszköz volt, mert ha egy érdeklődő befektető megérkezett egy településre, az első kérdése az volt, hogy a számára szükséges képzettségű munkaerővel rendelkezik-e. Egy önkormányzati fenntartású iskolarendszerben rugalmasan és gyorsan, a gazdasági igényeknek megfelelően lehetett bővíteni a képzést az új igényeknek megfelelően. Ezt az eszközt veszik el a településekről.

(9.50)

Mi továbbra is azt gondoljuk, és a Szocialista Párt oktatási programja is ezt fogja tartalmazni, hogy a kormányváltás után vissza fogjuk állítani az önkormányzatok iskolafenntartási jogát, mert továbbra is határozott meggyőződésünk, hogy az önkormányzatoknál, a helyi közösségeknél van a legjobb helyen az iskola, nemcsak azon természetes emberi dolog miatt, hogy a mi gyerekeink járnak oda, hanem azért is... - és ebben azért elég jelentős ellentmondás volt az államtitkár asszony és a fideszes felszólalók között, államtitkár asszony arról beszélt az expozéjában, hogy milyen sok problémát okozott az önkormányzati fenntartás, és mennyire sok esetben derült ki, hogy nem voltak jó gazdái az önkormányzatok az iskoláknak, fideszes képviselőtársam, Pánczél képviselő úr meg arról beszélt, hogy megköszöni az önkormányzatok ez irányú munkáját. Én azt gondolom, hogy Pánczél képviselőtársamnak van igaza, az önkormányzatok az elmúlt két évtizedben bebizonyították, hogy jó gazdái voltak az iskoláknak. Képesek voltak a települések, a városok, az önkormányzatok nehéz és felelősségteljes döntéseket hozni akkor, amikor például a gyermekszám csökkenése miatt szűkíteni kellett a kapacitást, össze kellett vonni vagy be kellett zárni iskolákat, de az is világosan látszott, hogy minden forrást arra használtak fel, ha lehetőségük nyílt rá, hogy bővítsék és fejlesszék a közoktatási intézményrendszerüket.

Azt is mondták, és ez is elhangzott, hogy ezzel a döntéssel tovább segítik az önkormányzatokat, tehermentesítik a településeket, hiszen az iskolák fenntartási költségének, működési költségvetésének alig felét vagy kevesebb mint felét finanszírozta az állami normatíva, a többit a településeknek a saját bevételükből kellett mellétenni. Ez igaz. Ez így volt éveken keresztül, kormányciklusokon keresztül.

De mit csinálnak a 2013-as költségvetésben? Világosan látszik a kormányzati szándék, és látszanak a konkrét számok. Az iskolák államosításával párhuzamosan nemcsak a korábbi állami támogatást, a normatívákat veszik el, hanem elveszik azokat az önkormányzati forrásokat is, az önkormányzatok azon bevételeit, amelyeket eddig pluszként raktak a közoktatási intézményrendszer, az iskolák működtetéséhez. És egyébként meg otthagyják az épületműködtetést az önkormányzatok vállán, immáron mindenféle támogatás és mindenféle fedezet nélkül. Vagyis nem adnak az oktatási rendszernek, hanem elvesznek az iskolarendszer finanszírozásából. És arról ne is beszéljük, államtitkár asszony, hogy az önök által mind a választási kampányban, mind az elmúlt időszakban többször beígért pedagógusbér-emelésre vagy a misztikus életpályamodellre pedig egyébként láthatóan egyetlen fillér sincsen.

Tisztelt Ház! Ha megengedik, akkor nagyon röviden, bár a Szocialista Párt nem fog beadni módosító javaslatot, átfogó módosító csomagot ehhez a törvényjavaslathoz, mert az egész helyzetet képtelennek tartjuk, de azért felhívnám a figyelmet arra, hogy ebben a törvényjavaslatban is nagyon komoly újabb változtatások és ellentmondások vannak. Nem tudjuk értelmezni ugyanis ezt a törvényjavaslatot másképpen, mint a tavaly decemberben elfogadott köznevelési törvény immáron harmadik módosítását; ugye, tetszettek módosítani júniusban, tetszettek módosítani októberben, itt a harmadik módosítás, annyira nagyszerűen végiggondolt és átgondolt a rendszer, hogy egy év alatt immáron harmadszor kell lényegi kérdéseket megváltoztatni.

Lényegi változás az is, hogy itt egyértelműen kiderül, hogy több mint háromezer iskola fog egyesülni egy darab iskolafenntartó központba, vagyis egyértelműen látszik, hogy megszűnik és elveszítik az iskolák az önállóságukat, az önálló értéket jelentő iskoláink ebből a szempontból megszűnnek.

Lényegi változás, és a törvény ezt is kimondja, hogy minden pedagógus, tehát Magyarország valamennyi iskolájában tanító minden pedagógus munkáltatója az Intézményfenntartó Központ, az állami tankerület lesz. Ez lényegében azt jelenti, hogy megszűnik az iskolaigazgatók munkáltatói joga. Nem lesz joga egy kinevezett iskolaigazgatónak - ha még egyáltalán lesznek pályázatok, a miniszter nevezi ki az iskolaigazgatót -, nem lesz joga a kinevezett iskolaigazgatónak a szakmai programjához megválasztani a kollégákat és a tantestületeket.

Pánczél képviselő úr említette, én is szeretném felhívni a figyelmet: a törvény egyértelműen felhatalmazza az Intézményfenntartó Központot, hogy az iskolákkal együtt átadott ingóságokat, köztük például az oktatást segítő eszközöket, amelyeket a települések, az önkormányzatok, az ott élő adófizetők pénzéből a saját gyerekeiknek, a saját iskoláiknak vettek, lényegében bármilyen intézménybe az országban el lehet szállítani. Azt gondolom, ez tarthatatlan, és egészen biztos, hogy konfliktusokhoz fog vezetni.

Felmerül az a kérdés is - hiszen egy szó nem esett róla ebben a törvényben sem, de korábban sem -, hogy ki fog a jövőben iskolát építeni, iskolát felújítani, iskolát bővíteni. Az elmúlt tíz évben Magyarországon több száz iskola újult meg és bővült. Az önkormányzatok ehhez megnyertek többnyire uniós forrásokat, és saját bevételükből biztosították az önrészt. Az önkormányzatoknál ilyen forrás és lehetőség nincsen, ráadásul az új önkormányzati törvény és az új szabályozók meglehetősen bekorlátoznak mindenféle fejlesztési lehetőséget és adott esetben fejlesztési hitelfelvételt is, de az is világosan látszik a 2013-as költségvetési tervezetben, hogy az állami központi költségvetésben sincsen egyetlen fillér se betervezve. Ez azt jelenti, hogy 2013-tól kezdve Magyarországon nem fog iskolaépület megújulni, nem fognak tornatermek épülni, adott esetben olyan helyeken, ahol erre szükség van, nem fog új iskola létrejönni.

Azt gondolom, tisztelt államtitkár asszony és tisztelt kormánypárti képviselők, hogy amit önök most itt művelnek a magyar közoktatással, az nemcsak a rendszerváltás óta, hanem a rendszerváltást megelőző évtizedek oktatási reformjait is megszünteti. Ez egyértelműen visszalépés a múltba.

Ki kell mondanunk, hogy a jelenlegi fideszes kormány iskola- és diákképe az egyenruhába öltöztetett, állami egyeniskolába járó, egyentanárok által tanított, egyentankönyvből tanított egyforma diák, az egyforma alattvaló. Csak, tisztelt államtitkár asszony, tisztelt Ház, ezzel alapvetően az a baj, hogy a gyerekek nem egyformák. Ezzel alapvetően az a baj, hogy a tehetség sokszínű. Sőt, a sokszínűség szüli a tehetséget. Ezt a változatosságot, ezt a sokszínűséget, ezt az autonómiát irtják ki teljes egészében a magyar közoktatási rendszerből.

Államtitkár Asszony! Az ön közoktatásért felelős helyettes államtitkára már lemondott. Szakmailag azt gondolom, olyan nagy jelentősége nincsen, de ön a nyolcvanas és a kilencvenes években gyakorló iskolaigazgatóként nagyon sokat tett azért, hogy a magyar közoktatási rendszerben ez a sokszínűség, ez a minőség meg tudjon jelenni. Nem tudjuk elképzelni, hogy hogyan adja a nevét ezekhez a törvényekhez, ahhoz, hogy visszalépünk a rendszerváltás előtti időszakra.

Azt gondolom, fontolja meg ennek a jogszabálynak a visszavonását, és fontolja meg, hogy követi helyettes államtitkárát. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az LMP padsoraiban.)