Felszólalás adatai

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Államtitkár Urak! Keller képviselő úr ügyrendi hiányérzetét pótolom azzal, hogy előre nem tervezett, ismételt felszólalásomban bővebben szólok a szociális ellátás, a fogyatékkal élők, a kisnyugdíjasok és az egészségügyi ellátás költségvetési tervezetével kapcsolatos véleményünkről, s egyben legyen ez az MDF részéről a mai vitanap összegzése is.

Tisztelt Ház! A költségvetési javaslat szerint az Egészségügyi Minisztérium 8 százalékos kiadásbővüléssel számolhat. A növekménybe bele kell érteni az egészségügyi dolgozók átlagosan 20 százalékos béremelésének egy részét is; a béremelés nagyobb hányadát az országos egészségpénztár költségvetéséből fedezik.

A beruházásokra fordítható keret 22 százalékkal növekszik, így lehetőség van a már megkezdett kórházfelújítások befejezésére is. A bérfejlesztés terheit a tárca más feladatok visszafogásából eredő átcsoportosításokkal fedezi. Mindezek miatt reálértéken csökken mindkét évben az egészségfejlesztési és mentálhigiénés célok támogatása, a szenvedélybetegek gondozását segítő fekvőbeteg-ellátásra és rehabilitációra nyújtott támogatás, a felsőfokú továbbképzés támogatása, továbbá az egészségügyi alapítványok támogatása.

Összességében a költségvetésen belül csökken az egészségügyre fordított kiadások részaránya 9,7 százalékról 9,5 százalékra. Az idősödő, egyre több egészségi problémával találkozó lakosság számára kedvezőtlen ez a csökkenő tendencia, és számomra továbbra sem meggyőzőek azok a korrekciós érvek, amelyek a mai vitában megfogalmazódtak.

Tisztelt Ház! Az egészségügyi ellátás bér- és létszámgondjai közismertek, s ezek elég alaposan előtűntek a mai vitanapon is. A Magyar Demokrata Fórum vezérszónoka is elmondta, hogy képviselőcsoportunk elégedetlen az egészségügyi dolgozók 20 százalékos béremelésével. Az MDF ehelyett továbbra is 30 százalékos emelést tart szükségesnek és lehetségesnek. Igen, szükségesnek, részben az amúgy is meglévő béraránytalanságok miatt, részben a minimálbér 57 százalékos megemelése miatt.

Lakossági felmérések is igazolják, hogy a közvélemény többsége más, ma jobban fizető szakmákhoz képest is magasabb fizetést javasolna a kórházi ápolóknak, és a mai bérüket méltánytalannak tartja. Sajnos a kilátásba helyezett béremelés jelentős részét felemészti a minimálbérek kötelező emelése. Emiatt egészségtelenül megnövekedhet a keresetek közötti aránytalanság. Az ellenzék számára, elismerem kényszerűen, magasan feladott a labda, hiszen úgy tűnik, mintha a kormányzat bal keze nem tudná, hogy mit csinál a jobb kéz. Ugyanis a számunkra jobbik kéz döntött a minimálbér emeléséről, és ez egy hasznos, jó döntés, aminek értelmében két év alatt 96 százalékkal növekszik meg a teljes munkaidőben foglalkoztatottak számára adható munkabér legkisebb összege, azaz a mai 25 ezer 500 forintról 50 ezer forintra növekszik. Ez idő alatt a bal kéz a két év alatt alig több mint 10 százalékos bértömeg-növekedést vett figyelembe az egészségügy területén.

Szakértőink véleménye szerint mintha nem is lenne 96 százalékos keresetnövelési előírás az egészségügyben dolgozók közel 40 százaléka számára. Mintha nem is kellene amiatt differenciálni a kereseteket, hogy ne torlódjon fel a keresők mintegy fele: képzett ápolónők és takarítónők, beteghordók és szakácsok, portások és kezdő gyógyszerészek, így együtt a 40 ezer forintos kötelezően előírt munkabér környezetében.

Tisztelt Ház! A visszafogott bérkeretnövekmény 2 százalékos létszám-leépítési kötelezettséggel is párosul. Az MDF indokolatlannak véli a létszámcsökkentési előírást, hiszen már ma is nehézkes és lassú az egészségügyi szolgáltatások igénybevétele az állandósuló zsúfoltság miatt.

Emlékeztetőül: az Állami Számvevőszék a törvényjavaslathoz fűzött véleményében arra is felhívja a képviselők figyelmét, hogy az egészségügyi intézményekben a dologi kiadások továbbra sem követik az inflációt, azaz emiatt is szükségszerűen tovább romlik az ellátás színvonala. A nyomott költségvetési támogatás az évek óta halogatott fenntartási szükségletekre nem nyújt fedezetet, nem ad lehetőséget az egészségügy olyan sürgető problémáinak a megoldására, mint az amortizáció elszámolásának lehetősége vagy a szakellátás privatizációját lehetővé tevő feltételek megteremtése.

Tisztelt Ház! Több MDF-es képviselőtársam jelezte, hogy a Szociális és Családügyi Minisztérium kiadásait ugyanaz a visszafogott takarékoskodás jellemzi, mint az egészségügyi tárcáét. A következő két évben a legtöbb kiadási tétel vásárlóértékben csökken az idei évhez viszonyítva. Csökken a gyermek- és ifjúságvédelem intézményei számára nyújtott költségvetési támogatások vásárlóértéke, a katonai családi segélyek összege, a közgyógyellátásra fordított támogatások nagysága, a közmunkaprogramok költségvetési támogatása, az üdülés szociális célú támogatása.

(19.40)

2000-2001 között visszaesik a falugondnok-hálózat fenntartására folyósított támogatások reálértéke is. Az elkövetkezendő években a fogyatékkal élő honfitársaink életkörülményeinek javítása érdekében milliárdokkal kellene támogatni a közintézmények, a közérdekű szolgáltató központok akadálymentesítését célzó beruházásokat. Erről törvény is, országgyűlési határozat is rendelkezik. A szükségesnél jóval kisebb összegű költségvetési rovatot csak a közlekedési tárca fejezetében találtam meg.

Tisztelt Ház! Számomra továbbra is aggasztó a közmunkaprogramok költségvetési támogatásának folyó áron változatlan, idén is, 2002-ben is 2 milliárdos összege, hiszen az eddigi jövedelempótló szociális támogatások leépülésének épp az a hivatalos indoka, hogy szerepüket a felfutó közmunkaprogramok veszik majd át. A költségvetés számai nem igazolják ezt a szerepátadást, viszont ebben az esetben veszélyesen megnövekedhet a jövedelem nélküli, ellátatlan lakosok száma.

Választókerületem sok idős kisnyugdíjasa számára hátrányos lehet a közgyógyellátás visszafogása, hiszen még így is sokan visszariadnak a magas árú gyógyszerek kiváltásától. Legalább a vásárlóérték szintjén meg kellene őrizni ezt a hagyományos támogatást. Ezzel kapcsolatosan a Magyar Demokrata Fórumnak több módosító indítványa van.

Az infláció alultervezettsége miatt mindkét évben számítani kell a nyugdíjak év végi, egyösszegű megemelésére. Az 1997. évi LXXXI. törvény 62. §-a értelmében a nomimál-átlagkereset és a fogyasztói árindex 50-50 százalékos arányban történő figyelembevételével 2001-ben is mintegy 3 százaléknyi, 2002-ben is ehhez hasonló mértékű nyugdíjemelésre kell hogy sor kerüljön. Bármennyire is korrektnek tűnik az év végi elszámolás, például kamattal együtt kapják meg a jogosultak az utólag kézhez kapott nyugdíjakat, az időközben, év közben elhalálozottak már soha nem juthatnak hozzá az általuk meghitelezett járandóságukhoz.

A valószínűleg alulbecsült infláció miatt értelmetlenül állandósulhatnak a társadalmi konfliktusok a nyugdíjasokkal, miközben összességében lényegesen kedvezőbben alakulnak az életkörülményeik, mint az előző kormány időszaka alatt. A mai vitanap is megerősített abban, hogy épp a Bokros-program időszakában elvont nyugdíjak vásárlóértékének utólagos visszaszerzése érdekében, az MDF képviselőcsoportja szükségesnek tartja 2001-ben a nyugdíjak nagyobb mértékű, legalább 15 százalékos megemelését.

Tisztelt Ház! A nyugdíjrendszer felülvizsgálatának szükségességét már a választások előtt javasolták a koalíciós pártok. Azóta a 2102. számú, 1999. május 5-én megszületett kormányhatározatban a kormány is a magáévá tette a mai, rossz nyugdíjrendszer felülvizsgálatának tervét, de úgy tűnik, ez csak szándék maradt. A szükséges nyugdíjreform megkezdésének kiadásaira a 2001. évi költségvetés semmilyen fedezetet nem tartalmaz, azaz erre már nem kerül sor.

Végezetül egy kérdés: van-e különbség a hozzájárulás és az elkötelezettség között? A társadalombiztosítással kapcsolatban is több alkalommal merült fel ez a kérdés. Valóságos probléma, hogy bizonyos, látszólag gazdasági célú költségvetési támogatások, kedvezményes hitelek és kezességvállalások valójában mint szociális kiadások működnek. Az ilyen hitelnyújtások és kezességvállalások egy részénél már a kezdet kezdetekor nyilvánvaló, hogy kétséges a hitel visszafizetése, azaz a költségvetésnek kell rendeznie az adósságot. Épp az ehhez kapcsolódó visszaélések és a korrupció megelőzése érdekében szerencsés lett volna, ha az elengedett hitelek összegeit és összetételét tartalmaznák a költségvetéshez kapcsolódó mellékletek. Milliárdos költségvetési tételek esetében nincs helye az üzleti titoknak, hiszen ezeket az úgymond vállalkozásokat közpénzekből finanszírozták.

Ezek az ellenőrizetlen támogatások szociális, egészségügyi és oktatási feladatok elől veszik el a forrásokat. Nem lenne jobb teljesítményhez kötve termelési hozzájárulásként, támogatásként kifizetni az elengedett hitelek évi 6-8 milliárd forintos összegét? Akik azt mondják, hogy nincs különbség a kétféle 6-8 milliárd forint között, mert így is, úgy is a költségvetés fizet, tehát akik azt mondják, hogy nincs különbség hozzájárulás és elkötelezettség között, azok számára hadd idézzem John Mack Carter közgazdász és üzletember intelmét, idézem: "Soha ne feledjük a különbséget a hozzájárulás és az elkötelezettség között. Vegyük például a szalonnás tojásrántotta esetét: ehhez a tyúk hozzájárul, a disznó pedig elkötelezi magát." Nos, emiatt lenne szerencsésebb a kezességvállaló elkötelezettségi körének a szűkítése, a meggondolható és utólag változtatható költségvetési hozzájárulások javára.

Tisztelt Ház! E fárasztó nap végén talán megbocsátható volt ez utóbbi hasonlat; magunkra is értelmezem. Az MDF e gondolatokkal járult hozzá a költségvetés tervezetének jobbításához, s a kormánypártokkal együtt továbbra is elkötelezett az ország egészségügye érdekében.

Köszönöm türelmes figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)