Felszólalás adatai

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Urak! A Magyar Demokrata Fórum országos és területi szakmai bázisa kellő empátiával fogadta a költségvetési tervezetet, hiszen e szakmai, politikai háttér négyesztendős kemény próbatétellel, kormányzati tapasztalatokkal rendelkezik.

Ha most frissen készített jelen felszólalásomban az MDF-es települési önkormányzatoktól, valamint a területi és országos szakmai fórumoktól begyűjtött elemzéseket rögzítem, témaköre: települési önkormányzatok, kistelepülések, közigazgatás. Az eddigi hozzászólásokban több esetben megemlítették, hogy összességében a települési önkormányzatok részére juttatott költségvetési támogatások növekedése meghaladja az árszintemelkedést, azaz reálértéken növekszik. A vásárlóértékben növekvő támogatások iránti törekvés, ahogyan erre már Balsai István frakcióvezető úr, az MDF vezérszónoka is utalt, mindenképpen üdvözölendő tény. Sajnos, a fogyasztói áremelkedés nyilvánvaló alultervezettsége kétségessé teszi, hogy valósággá válik-e ez a törekvés. Mivel a támogatások összege magában foglalja a köztisztviselői kereseteknek a ténylegesen is várható inflációt meghaladó növekedését, az önkormányzatok dologi kiadásai fedezésére nyújtott költségvetési támogatások összege reálértéken csökken.

Véleményem alátámasztására hadd idézzem az Állami Számvevőszék véleményét erről a problémáról, amely szerint a helyi önkormányzatok többlettámogatása "a reálértékek szinten tartását biztosító dologi automatizmust továbbra sem tartalmazza". Különösen súlyossá válhat az önkormányzati feladatok ellátásához szükséges feltételeknek a változatlanságát elérni a mostani magas energiaárak tartóssá válása esetén.

Olyan területen, Tiszakécske térségében képviselem a választópolgárok érdekeit, ahol az országos átlagnál alacsonyabbak a jövedelmek, s ahol magasabb a munkanélküliség. Átérzem azt magam is, hogy az ilyen helyen élők esélyeit eddig javította a területi kiegyenlítést szolgáló fejlesztési célú támogatások révén az igényelhető segítség, aminek összege országos szinten 10,6 milliárd forintra tehető az idei, 2000. évben. Tehát nem értek egyet azzal a költségvetési filozófiával, ami az országon belüli területi különbségek növekedése ellenére, a területi különbségek mérséklését javasló európai uniós javaslatok ellenére reálértékben lényegesen csökkenti a következő években a területi kiegyenlítést szolgáló fejlesztési célú támogatások nagyságát. Helyesnek tartaná a Magyar Demokrata Fórum, ha az országon belüli társadalmi és gazdasági különbségek mérséklését szolgáló költségvetési tétel legalább vásárlóértékét tekintve változatlan nagyságú maradna.

Tisztelt Ház! A rendelkezésre álló rövid idő alatt úgy érzem, hogy nem lehet kellően megvitatni azt a jelentős szigorodást, amit a falugondnoki szolgáltatás területén vezetne be a törvényjavaslat. Az eddigi, 2000 fő alatti települések helyett a jövőben csak a 660 fő alatti, vagy a 2000 fő alatti és legalább 100 fő külterületi lakossal rendelkező települések részesülhetnek a falugondnoki szolgáltatás állami támogatásából.

Az elmúlt tíz esztendőben 600 kistelepülésen alakították ki a falugondnoki szolgálatot. Az elöregedő és elnéptelenedő községekben a mindenes szerepét betöltő falugondnokok közreműködésének köszönhetően csökken, sőt egyes településeken meg is szűnt az elvándorlás - hangzott el nemrég Sárospatakon a Magyar Tanya- és Falugondnokok Szövetsége találkozóján. A szigorodás miatti gond nem is a legkisebb, hanem a 2000 lelkesnél kisebb településeken lesz. Éppen azoktól a településektől vonjuk meg az ilyen jellegű, eddig megszokott állami támogatást, amelyek még a belátható jövőben életképes települések maradnának.

Mérséklendő a megszüntetésre ítélt falugondnokságok miatt várható hátrányos társadalmi következményeket, a költségvetési törvényjavaslat indítványozza egy új költségvetési jogcím bevezetését, a szociális és gyermekjóléti alapszolgáltatási feladatokon belül kialakított gondozási központok működtetését. Ezt a kezdeményezést örömmel támogatom, de számomra egyértelmű, hogy amíg ezek a gondozási központok nem épülnek fel, addig sok olyan település szociális gondjai fokozódnak, amelyek már nem lesznek jogosultak a korábbi falugondnokok munkájának állami támogatására, viszont még nem igényelhetnek állami támogatást a még nem is létező gondnoksági központok tevékenységének támogatására.

Tisztelt Ház! A Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja szükségesnek tartja a címzett és céltámogatások keretének a megemelését.

(14.20)

Mindkét évben mintegy 5 milliárd forint többletet tartunk kívánatosnak előirányozni elsősorban a szennyvízelvezetés és szennyvíztisztítás programja területén. Törekvésünk látszólag nem okozna hasonló mértékű költségvetési kiadásnövekedést, mert tavaly is súlyos milliárdok ragadtak benn az önkormányzatokat támogató állami fejlesztési keretekben. A rendelkezésre álló ilyen források 36 százalékát, 22 milliárd forintot nem használtak fel 1999-ben.

A támogatások felhasználásának kedvezőtlen aránya éppen a szennyvízelvezetés és -tisztítás terén kedvezőtlen. Igény lenne, de évek óta elégtelenek ehhez a helyhatóságok saját forrásai. A megnövelt támogatási lehetőségek jobb kihasználására csak akkor lenne lehetőség, ha alacsonyabb arányban állapítanánk meg az önkormányzatoktól igényelt saját erőforrást.

Az önkormányzatok folyamatosan szűkösebbé váló anyagi forrásait nem csupán a címzett és céltámogatási lehetőségek kihasználatlansága jelzi, hanem az is, hogy bizonyos szociális alapellátásokra - például házi betegápolásra és háztartásbeli segítségnyújtásra, étkeztetésre, továbbá rendkívüli pénzbeli és természetbeni kiadásokra, például köztemetésre, közgyógyellátásra - juttatott állami költségvetési fedezetet az önkormányzatok felélik, gyakran más célokra használják. Például 1997-ben az állam összesen 91 milliárd forintot adott át az önkormányzatoknak az említett célok érdekében. Az önkormányzatok tényleges kiadásai azonban csak 69 milliárd forintot tettek ki. A 22 milliárdos különbözetet nem a rászorulók életkörülményeinek javítására, hanem elsősorban intézményfenntartásra, fejlesztések finanszírozására költötték a helyhatóságok.

Az önkormányzatok egyébként az Állami Számvevőszék vizsgálata szerint évről évre költségvetésük mind kisebb hányadát fordították a rászorultságtól függő támogatások finanszírozására. A havi rendszerességgel nyújtott támogatások összegét a legtöbb településen az adható legkisebb összegben határozták meg.

Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Urak! Szólnom kell arról a problémáról is, hogy a növekvő államigazgatási feladatok ellenére évről évre csökkenteni kell az államigazgatásban dolgozó köztisztviselők létszámát. Az Állami Számvevőszék véleménye szerint az általános érvénnyel megfogalmazott létszámcsökkentési igények ellentétben állnak az újonnan kihirdetett, jogszabályokban előírt újabb és újabb többletfeladatok létszámigényeivel, vagy bele kell abba törődni, hogy a sokrétű feladatokkal leterhelt köztisztviselői kar egyre alacsonyabb hatékonysággal tudja teljesíteni a munkáját. A Számvevőszék véleménye szerint a jelenlegi költségvetési törvényjavaslat sem tartalmazza a feladatbővülések létszám- és egyéb költségvonzatait. Egyes fejezeteknél nincs vagy csupán részben van fedezet a saját forrásból finanszírozandó feladatok költségeinek kigazdálkodására.

A köztisztviselők leterheltsége, a létszámcsökkentéssel fordítottan arányos feladatbővülés állandósulása időszerűvé teszi az eddigi gyakorlat felülvizsgálatát. A kormány az idén egyértelművé tette azt a szándékát, hogy januártól indul az a köztisztviselői reform, amelynek végrehajtására a költségvetésben 20,5 milliárd forintot különítettek el, többek között a köztisztviselők fizetésének és egyéb juttatásainak, pótlékainak az emelésére. A tervezet fontos eleme a közszolgálatban egységes javadalmazás; a köztisztviselők az önkormányzatoknál sem kereshetnek többet, mint a központi államigazgatásban.

A tervezet egyik érdekes és új eleme a különálló, kiemelt juttatásban részesülő 500 fős főtisztviselői és főtiszti kar létrehozása. Ezt az állományt 2001-ben és 2002-ben töltenék fel. Ennek a törvényjavaslatnak még nem ismertek a részletei, de erre a célra tetemes összeget különítene el a költségvetés. Nos, ez a tervezet a napi kötelezettségeit elvégző, nagyon rosszul fizetett köztisztviselői állomány 97 százalékának nem ígér semmi jót, legfeljebb azt, hogy alulfizetettségük palástolására rendszeresen vagyonnyilatkozatot kellene tenniük, továbbá még családtagjaiknak is. Ezzel egyidejűleg tovább növekednek a tisztviselői karon belüli ma is meglevő óriási kereseti különbségek, amelyekről az elmúlt hónapban részletesen is tájékozódhattak az ez iránt érdeklődők.

Hadd idézzem ezzel a költségvetési céllal kapcsolatosan Franklin Roosevelt amerikai elnököt, aki emígy jellemezte az államférfiak tevékenységének erényét: haladásunk bizonysága nem az, hogy tovább növeljük azok gazdagságát, akik már amúgy is sokat birtokolnak, hanem hogy használható lehetőségeket teremtsünk azoknak, akiknek túl kevés jutott.

Tisztelt Ház! A Magyar Demokrata Fórum helyesli a közszolgálat életpályává történő átalakítását, de ahogyan erre már utaltam, ez a rendszer semmit sem fog érni akkor, ha tovább folytatódik a Magyar Köztársaságban az a gyakorlat, ami szerint minden választási ciklus után a köztisztviselőknek a polgári demokráciák történetében szokatlan mértékű lecserélése történik meg. Véleményem szerint előre borítékolható, hogy ha lesz egy kiemelt ellátmányú és juttatású főtisztviselői kar, akkor az céltábla lesz minden választás után, akár csak részlegesen is változó összetételű koalíciós kormány számára. Ha tehát el kívánjuk érni a köztisztviselői kar viszonylagos stabilitását, akkor nem széthúzni kell ezt a tábort, hanem inkább zárni a sorokat.

Befejezésül hadd emlékezzek meg egy évek óta visszatérő technikai gondról, arról, hogy az állami költségvetés készítői nem kellő mértékben alkalmazzák az államháztartásról szóló törvényt, annak is a 115. §-át. Az idézett törvény előírja, hogy az Országgyűlés jóváhagyását igénylő bevételi és kiadási előirányzatait magában foglaló mérlegeknek tartalmazniuk kell a bázisévre várható, illetve a megelőző évre vonatkozó tényadatokat.

Az ország minden részéből érkeztek ezzel kapcsolatban vélemények, megszólalások, hiszen a 2001. és 2002. évi költségvetésről szóló törvényjavaslatnak sem az 1. számú, sem a 2/a és 2/b melléklete nem tesz eleget az államháztartásról szóló törvény előírásának, azaz a mérlegek nem tartalmazzák az időbeli összehasonlítást lehetővé tevő idei és tavalyi év adatait. Az összehasonlíthatatlanság miatt a legtöbb képviselő ez alatt a rövid, mindössze két hét alatt nem tudja jó lelkiismerettel ellátni a munkáját, nem tud érdemben véleményt formálni a következő két évre vonatkozó állami költségvetés jellemzőjéről.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)