Felszólalás adatai

DR. GIDAI ERZSÉBET (MIÉP): Elnök Asszony! Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Kedves Tévénézők! A Magyar Igazság és Élet Pártjának frakciója nem azért nem fogja támogatni ezt a költségvetést vagy nem fogja elfogadni, mert két évre szól, hiszen ez technikai kérdés is lehet. Nem azért, mert az inflációs ráta nem jó, amit mögé helyeztek, hiszen itt a változásokból még olyan tartalék is képezhető, amely életminőség javítására fordítható majd 2001-ben és 2002-ben. Azért nem tudjuk elfogadni elsősorban, mert ugyanazt a szerkezetet hozták létre, hagyták jóvá vagy merevedett le, amit a korábbi kormányzatok is már pénzügyileg, közgazdaságilag is igen ellentmondásosan és rosszul alkalmaztak.

Hadd emeljem még ki, ami miatt nem fogadjuk el, hogy ugyanúgy, mint a korábbi kormányzatoknál, ez a költségvetés sem támaszkodik olyan hatáselemző tanulmányokra, amelyből képet kaphatnánk a magyar gazdaság helyzetéről, amelyből képet kaphatnánk az önkormányzatok tényleges helyzetéről, az elvégzendő feladatokról, az ehhez rendelt források felvázolásáról vagy a lakosság életminőségéről, egészségi állapotáról vagy a nyugdíjasok helyzetéről. Úgy számokat összehozni, hogy nem ismerjük ezeket a feladatokat, nem ismerjük pontosan ezt a helyzetet és állapotot, csak a korábbiaknak valamilyen formájú korrekciójával alakulnak ki a költségvetési tételek, ez gyakorlatilag közgazdaságilag és pénzügyileg is súlyosan hibás.

Nem végezte el a kormányzat - bár nagyon várt volt tőle ennek a fajta feladatnak az elvégzése - a pénzügyi nagytakarítást, a költségvetés megtisztítását. Ezért nyújtottunk be különböző módosító, majd kapcsolódó módosító javaslatokat, amelyek egy része már a bizottsági vitákban visszautasításra került, de reméljük, hogy 2002-től, amikor majd a MIÉP kormányzati erő lesz, fordul majd az erőviszony, és a módosító javaslataink is másképp fognak megjelenni a bizottsági vagy a parlamenti vitákban.

Hadd emeljem ki most részletesen a módosító javaslatokhoz kapcsolódva, amelyből két tucatot is benyújtottunk, azokat, amelyek a legfontosabb tételek s amelyek érintik a költségvetés bevételi és kiadási oldalát.

A bevételi oldalon azt kifogásoltuk - nem először, kifogásoltuk már ezt négy évvel ezelőtt is, kifogásoltuk '98-ban és '99-ben mint képviselők, mint frakciótagok -, hogy a bevételeken belül aránytalanságok alakultak ki, súlyos aránytalanságok, hiszen a bevételek zömét a magyar adófizető családok, háztartások biztosítják a 2001-es, 2002-es költségvetésben is több mint 60 százalékát, ugyanakkor a társasági adó és a pénzintézetek társasági adója nem éri el együttesen sem a költségvetés bevételének 10 százalékát. A társasági adó 8 százalék, és egyszerűen nevetséges, pénzügyileg komolytalan, közgazdaságilag megalapozatlan, hogy a pénzintézetek, tehát az 500 milliárd forinttal konszolidált bankok, illetve biztosítótársaságok és egyéb pénzintézetek 2001-ben és 2002-ben 0,5 százalékos társasági adót fizetnek be a költségvetésbe.

Ez azt jelenti, hogy itt gyakorlatilag mindenekelőtt a külföldi cégeknek - hiszen őket érinti, mert ezek a cégek kapják meg az adómentességet - egy mesterségesen, kormányzati pénzből létrehozott monopolhelyzetük van, monopolhelyzetet teremtettek a számukra, monopolárral dolgoznak vagy oligopolárakkal dolgoznak, tisztességtelen piaci versenyben 30-40 százalékos profitot is realizálnak, amelynek 70 százalékát kiviszik külföldre, és egy fillért szinte nem adóznak ez után. Emellett természetesen ez az önkormányzatokat is érinti; számtalan hivatkozási alappal még egyéb adókedvezményeket is, például helyiadó-kedvezményeket is igénybe vesznek. Így gyakorlatilag használják a magyar fogyasztókat, kiszolgáltatott a magyar fogyasztó, mert hiszen mástól nem tud vásárolni, mint a monopolhelyzetben lévő multinacionális cégtől vagy külföldi cégtől, amely monopolárral dolgozik. Rossz helyzetbe sodorják a hazai vállalkozókat, akiket óriási nagy adóteher nyom, és ezért nem tudnak hatékonyan gazdálkodni, rossz beszállítói pozíciókat tudnak kialakítani, és a költségvetés - miután jelentős mértékben korábban már megtámogatta ezeket a cégeket azzal, hogy ingyenes privatizációt biztosított a számukra - nem követeli meg vagy a kormányzat legalábbis nem követeli meg, hogy fizessék be azt az adót, amiért gyakorlatilag a magyar fogyasztókat, a magyar piacot és a magyar erőforrást használják.

(10.10)

Még olyan korlátokat sem épít be - hiszen ennek az államháztartáson belül vagy a költségvetésen belül is tükröződnie kellene -, hogy a forrás kivitelét korlátozza, hiszen profitkivitel van, tőkejövedelem-kiszállítás és nettó tőkejövedelem-kiáramlás van, hiszen több megy ki most már az országból - ami az erőforrásokat jelentős mértékben leépíti -, mint amennyi külföldi tőke beáramlik az országba.

Igaz, hogy a bevételi szerkezet ilyen átalakítása érintené a társasági törvény módosítását is. Ezt korábban már szintén javasoltuk, és megint azt tudnám csak megemlíteni, hogy ha ez 2002-ig nem készül el, akkor 2002-t követően, az új választásokat követően a MIÉP mint leendő vagy várható kormányzati erő első feladataként fogja a társasági törvényt visszamenőleges hatállyal módosíttatni.

A bevétel oldala emiatt igen nagy veszteséget szenved el, és ha a kiadásokkal hozzuk összhangba, akkor az látható, hogy egy rendkívül torz kiadási szerkezet merevedett le a magyar költségvetésben. Ha az európai országok költségvetését összehasonlítjuk - amit elvégeztünk -, ilyen szerkezeti arányokat sem a bevételi oldalon, sem a kiadási oldalon szinte egyetlenegy nyugat-európai ország költségvetésénél sem találnak. Vagyis nem lehet az, hogy a lakosság fizeti be az adó többségét, 60 vagy 70 százalékot, a cégek nem fizetnek, és ugyanakkor a kiadási oldalon az életminőséget javító tételek csökkennek azokból a forrásokból, amit a magyar adófizetők, adófizető családok biztosítanak, mert a kiadási oldalnak mintegy 40 százalékát - ha most a pénzforgalmi szemlélettől, költségvetési szemlélettől eltekintek - adósságfizetésre, kamattörlesztésre fordítják, olyan adósságfizetésre és olyan kamattörlesztésre, amelynek a háttere nincs tisztázva. Tehát úgy is mondhatjuk, hogy egy blöff adósság és adósságtörlesztés áll a költségvetés kiadásának jelentős összege mögött, és ezt mind a mai napig nem tisztázták.

Tessék végignézni a költségvetés kiadási oldalait! Ha csak a pénzforgalmi szemléletű részt, a főösszeget befolyásoló részt nézzük, ahol a kamatkiadás összege eléri a költségvetés kiadási oldalának több mint 20 százalékát, tehát közel 800 milliárd forintot jelent, a külön kezelt adósságtörlesztés, ami az államháztartást terheli egyébként, de így a pénzforgalmi szemléletű költségvetés kiadási rovatait közvetlenül nem, ott meg 1000 milliárd a törlesztendő rész, és ez hasonló 2001-ben és 2002-ben; nincs jelentős eltérés a két év kamat- és adósságtörlesztési összege között.

Azzal a magyarázattal nem találkozunk a költségvetésben, hogy a törlesztőrészt - mert a kamatot a kiadásból finanszírozzák - miből finanszírozzák. A kettő együtt már a költségvetés mintegy 40 százalékát tenné ki. Ha a költségvetési tartalékot fordítják erre, akkor nem marad például egy természeti katasztrófa, várható, esetleges katasztrófa finanszírozására vagy annak megelőzésére semmi, ami nagyon fontos dolog lenne. Ha pedig abból kívánják finanszírozni, hogy újabb hiteleket vesznek fel vagy állampapírokat bocsátanak ki, tehát kötvényadósságot váltanak át pénzzé, és ezzel egy adósságlabdát visznek tovább és görgetnek tovább, az meg a magyar gazdaság további súlyos eladósodását és az eladósodás növekedését fogja eredményezni. Így is a magyar adósságállomány nemzetközi viszonylatban, összehasonlításban is, ha egy főre vetítve nézzük, akkor az első öt ország közé tartozik, tehát pozíciónk egyáltalán nem javult, nagyon rossz a mutatónk az eladósodás vonatkozásában, ha a teljes adósságállományt tekintjük át.

Vagyis nincs forrás. Ha nincs forrás, akkor adósságból forrást teremteni rendkívül veszélyes pénzügyileg és közgazdaságilag is, tehát itt semmiféle változás nem történt. Ha a korábbi kormányzatok rendkívül rossz pénzpolitikáját, rendkívül rossz adósságkezelési politikáját és a jelenlegi hasonló gazdálkodási folyamatot összehasonlítjuk, nincs a kettő között jelentős különbség; ugyanazt folytatják tovább, amit korábban már helytelenül beépítettek a költségvetésbe, beépítettek az államháztartásba.

Hadd emeljem ki a kiadások közül is ezt az általunk igen sokat bírált, vitatott 1997-es adósságcserét, amire vonatkozóan ismét kapcsolódó módosító javaslatot is beterjesztettünk. Közismert, hogy itt 2150 milliárd forint került be a költségvetésbe a Magyar Nemzeti Bank veszteségeit finanszírozó tételként, piaci kamatozású devizahitelként. Az is közismert, hogy egyre erősebb az a bizonyíték, hogy ennek a veszteségnek a keletkezésében a bécsi kihelyezésű, elhírhedt CW Bank pénzügyi visszaélésektől tarkított tranzakciói is közreműködtek, okozták ezt a veszteséget.

Miért a magyar családokkal fizettetik meg ennek a veszteségnek a keletkezését és ennek a finanszírozását? Miért nem lehet az, hogy előállítják a felelősöket, elszámoltatják, és más forrásokat keresnek erre, vagy nem is fizetik meg, vagy fizesse meg az, aki ezt a veszteséget létrehozta, vagy az a csoport fizesse meg?

Ebből következően, a '97-es adósságcseréből adódóan már 2000-ig 1600 milliárd forint került ki a költségvetésből kamat és törlesztés címén. 1600 milliárd forintból, kérem szépen, több mint egymillió munkahelyet lehetett volna teremteni! Vagy ha azt mondom, hogy preferáljuk, előnyben részesítjük a nyugdíjasokat, akkor kétszeresére lehetett volna növelni a nyugdíjat, vagy azt mondjuk, hogy kiemeljük az oktatás nagyon szerény pénzügyi alapjait, akkor az oktatást vagy a kutatást jelentős mértékben meg lehetett volna finanszírozni, vagy rendbe lehetett volna hozni az egészségügy helyzetét. Vagy azt mondjuk, hogy a pedagógusok bérét, az egészségügyben dolgozók bérét rendezni lehetett volna.

Tehát meg lehetett volna oldani súlyos társadalmi konfliktusokat gerjesztő problémákat, és nem sodortuk volna tovább ezt a piszkos pénzt, amely mögött semmiféle bizonyítás, dokumentált igazolás nincs, hogy miből, hogyan keletkezett ez a forrás.

A 2001-es és a 2002-es költségvetésben a '97-es adósságtörlesztésre 2001-ben 104 milliárd forintos kamat van beállítva, 2002-re 80,9 milliárd forintos kamat; törlesztésre 2001-ben 192 milliárd forintot állítottak be, 2002-ben 271 milliárd forintot. Adjuk össze: ez 2001-ben közel 300 milliárd forint, 2002-ben 350 milliárd forint megtakarítást jelentene. Ha csak ezt a tételt kiemeli a kormányzat, nyer, vagy ha van akkora bátorsága, hogy hozzá mer nyúlni ezekhez a kérdésekhez. Ha nem érintett, akkor miért nem vizsgálja felül, miért nem néz utána, és miért nem emeli ki a költségvetésből azt a tételt, amelyik nem odavaló?

Tehát ha ezt a 300 vagy a 350 milliárd forintot tekintem át, akkor bizony jelentős forrást teremthetett volna azoknak a kérdéseknek a finanszírozására, amely itt a vitában előfordult, és talán a személyeskedő hang helyett ezekkel érdemesebb lett volna itt is foglalkozni, hogy hova ment ez a forrás, és miért nem biztosítjuk, miért nem adjuk vissza az adófizető családoknak az általuk megfinanszírozott - mert tőlük veszik el ezeket a pénzeket - költségeket, miért nem adjuk vissza számukra, és miért nem biztosítjuk az életminőség javulását. Mert jelentős életminőség-romlás következett be Magyarországon, ezt nem lehet szőnyeg alá söpörni; ennek hosszabb múltja van, de ez szinte kumulálódik a 2000. évben. Tessék végigmenni az utcákon, tessék utazni a tömegközlekedési eszközökön, szembesülni ezekkel, mert én ott járok, és akkor fogják tapasztalni, hogy mit jelent ez a fajta életminőség-romlás országszerte!

Hadd emeljek ki még egy területet, amelyre vonatkozóan szintén módosító javaslatot nyújtottunk be, és ez pedig a társadalombiztosítási alapok kérdése és a társadalombiztosítási pénztárak kérdése. A nyugdíjakra vonatkozóan már régóta folyó vita zajlik itt a parlamentben. Azért azt látni kell - a Központi Statisztikai Hivatal adata -, hogy '94 és '98 között a nyugdíjak reálértéke közel 25 százalékkal csökkent. Ezek tényadatok. A reálérték változásában kétségtelenül '98-ban elkezdődött egy lassú emelkedés, amely természetesen nem oldja meg a nyugdíjasok életminőségének jelentős javítását vagy javulását, de ha ezt az emelkedést továbbviszi a kormányzat, biztosítani lehet valamilyen komolyabb változást az elkövetkező két évben. De csak akkor, ha a forrásokat is megteremtik hozzá. Márpedig ez a forrás bent van a költségvetésben, és ha csak a '97-es adósságcsere piszkos pénzét és ennek törlesztését kiemelik onnan, az már egy jelentős forrást biztosíthat ennek a kérdésnek a megoldására is, vagy jelentősebb megváltoztatására is.

(10.20)

Senki nem várja el, hogy két év alatt hozzák rendbe azokat, amelyeket 15, 20 vagy 30 év alatt tettek tönkre. Naivitás ezt várni! De hogy jelentősebb lépések történjenek - erre megvan a forrás a költségvetésben -, azt bizony a magyar választók és a magyar népesség elvárja, sőt egy kormányzatnak nem is lehet más feladata, mint a saját nemzet érdekének a képviselete, a nemzet életminőségének a javítása. Ha nem ezt teszi, alkalmatlan a kormányzásra, bárhonnan is jött.

Hadd emeljem ki ebből a körből az OEP-et, az egészségbiztosítási kasszát, amellyel régebb óta konkrétabban is foglalkozom. Megszavaztuk és egyetértettünk azzal, hogy az úgynevezett MSZOSZ kinyújtott kezei által irányított önkormányzatokat számolják fel, és a költségvetésbe vonuljanak be ezek a források, hiszen meg is szavaztuk. Közismert volt az is - én magam is Budapest és Pest megye önkormányzatának voltam a tagja -, ezt többször elmondtam, hogy ezt közvetlenül is lehetett látni, hogy hogyan működött.

Közismert, hogy a meghosszabbított kar több mint 5 milliárd forintot emelt ki a kasszából, az OEP-kasszából, és egyéb magánzsebekbe vándoroltak ezek a pénzek. Ezt az Állami Számvevőszék jelentése is elemzi. Azonban azt nem hagytuk jóvá, vagy hangsúlyoztuk is, hogy azok a források, amelyek így az OEP-kasszába kerülnek, valóban azok érdekében kerüljenek elosztásra, akik azt befizették, tehát nem hagytuk jóvá, hogy a források ismét az OEP vezetőségéhez közel álló személyek által létrehozott kft.-k magánzsebébe vándoroljon. Márpedig az elmúlt időszakban több olyan magán-kft., kft. jött létre például, amely a kasszát, tehát a költségvetést zsugorította, a lehetőséget, amely jelentős forrást von el ezekből a kasszákból.

Hadd emeljek ki egy konkrét ügyet, amely nagyon jelentős, mert a 2001. és 2002. évi költségvetést meghatározza. Így mindenekelőtt kiemelném az informatika kérdését, hogy az informatika, az egészségügyi ellátás információs hálózata gyakorlatilag magán-kft.-k zsebébe került, finanszírozásának egy része. Így kiemelném, hogy az egészségügyi finanszírozás egy közismert, Hos-med nevezetű kft. által irányított, amelyet egy amerikai kft. vett át, majd alvállalkozóként egy hazai vezetőséggel, a társadalombiztosítás alkalmazottaival közvetlen kapcsolatban álló kft. irányításán keresztül juttat nagyon jelentős forrásokat ennek a kft.-nek a zsebébe. Úgyszintén a gyógyszerellenőrzéssel kapcsolatos költségek egy külföldi kft.-n keresztül egy alvállalkozó magyar kft.-nek a zsebébe kerülnek, amely jelentős milliárdokat von el a kasszából, és a tevékenység nem folyik úgy, ahogy kellene.

Kiemelném még a taj-számokkal foglalkozó, tehát a biztosítottak személyi adataival foglalkozó kft.-ket. Megkapták ennek az informatikai feldolgozását. Ez jelentős forráselvonást jelent, hiszen itt nagyon sok pénzügyi visszaélésnek a valószínűsíthető meglétéről van szó. Ez azt jelenti tehát, hogy az OEP-kasszát a becslések szerint több milliárd forinttal soványították meg azáltal, hogy ilyen kft.-kre bízták ezeket a folyamatokat, amelyek nem hatékonyan végzik. Tekintettel arra, hogy személyi összefonódások vannak, emiatt a források természetesen nem oda kerülnek, amiért a társadalombiztosítási járulékot fizetők ezt a közterhet befizetik, tehát nem az egészségügy fejlesztésére, nem a lakosság egészségi állapotának javítására.

Még egy tételt szeretnék kiemelni, amely a költségvetés szempontjából is veszteséget jelent, ez pedig a gyógyászati segédeszközökkel történő visszaélések. Fiktív felírások - az újságok ezt már megszellőztették: a Perimed Kft., de itt felsorolhatnám még az Orto-Top vagy Ortomobil Kft.-t, amelyen keresztül fiktív számlázás történik, és gyakorlatilag az OEP-kasszából vonnak el olyan költségeket, forrásokat, amelyeket nem az kap meg, aki erre rászorult.

Ezt azért emeltem ki, hiszen kezdeményezni fogjuk, és javaslatot tettünk a kapcsolódó módosító javaslatban is e kassza teljes működésének a felülvizsgálatára, megbízási szerződéseik ellenőrzésére és a források feltárására. Hiszen arról van szó, hogy azokat a forrásokat, amelyeket ilyen úton korrupciógyanúval vagy összefonódás gyanújával elvonnak a befizetőktől... - kérem szépen, az pénzügyi visszaéléssel ér fel. Ha ezt jóváhagyják, ha ezt nem vizsgálják felül, akkor súlyosan károsodik ezeknek a szervezeteknek a költségvetése, és súlyosan károsodnak az érintettek.

Márpedig a fő cél az, hogy az érintettek, akik a járulékot fizetik, kapják vissza a forrásaikat, és az egészségi állapotukat javító intézkedéseket hozzanak. Katasztrofális állapotban van a magyar népesség egészségi állapota.

Végezetül még egy tételt szeretnék kiemelni az egyik módosító javaslathoz kapcsolódva, amely módosító javaslat arról szól, hogy a Magyarok Világszövetségének a költségvetését, amelyet a kormányzat 256 millió forintban hagyott jóvá, 25 millióval csökkenteni kell, és egy más, ismeretlen alapítványnak kell átadni ezt a forrást. Arra kérném a képviselőtársaimat, hogy majd amikor a módosító javaslatok vitája zajlik, ne fogadják el, hiszen egy olyan civil szervezetről van szó, a legnagyobb civil szervezetről, amely az összmagyarságot képviseli, több mint egymillió tagja van a világ számtalan országában, különösen fontos küldetése van a Kárpát-medencei Magyarország összefogására, az elszakított, elcsatolt területeinken élő magyar honfitársaink érdekeinek a képviseletében rendkívül fontos szerepe van.

Ezért egy ilyen szervezet költségvetését csorbítani nem lehet személyes okok miatt. Merem remélni, hogy nem valamilyen reváns játszik ebben közre - a nem olyan rég történt, valakik által nem kedvező választási eredmények miatt, ezt merem remélni -, akkor viszont nem tartom megfelelőnek és elfogadhatónak, hogy egy ilyen önkéntes csökkentés végbemenjen. Ha valakinek revánsvágya van, intézze el személyesen, és ne hozza a parlament színe elé, ne hozza be azáltal, hogy pozícióban van, és a költségvetését ronthatja, ne így törlesszen. Vannak ennek más területei és más pástjai is, oda kell menni.

Tisztelettel kérem a képviselőtársaimat, hogy amikor a módosító javaslataink bekerülnek, fogadják kellő toleranciával, és gondoljanak arra, hogy 2002-ben is itt találkozunk, és esetleg más pozíciókban.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a MIÉP soraiban.)