Felszólalás adatai

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Folytatva a korábbi hozzászólásomat, de már sok dolgot kihagyva, amiket kétperces keretében megvitattunk; az egyik ilyen dolog, ami a vagyonértékelés időszakára vonatkozik, és talán megéri, hogy két mondatot szenteljünk arra, gondoljanak vissza, hogy akkor a társaságokban a '90-es években meg azt megelőzően - úgy, mint minden más cégben - kézi, kartonos nyilvántartáson szerepel több ezer kilométer gázvezeték.

Senki nem gondolt arra, hogy egyszer valaha valaki azt fogja keresni, hogy ennek mekkora az értéke, mekkora ebből maga a gázvezeték és mekkora az egyéb járulékos dolog. Tehát nem voltak látnokok, ezt vallom, és nem gondoltak rá. Azok a barterügyletek... - órákat lehetne arról beszélni, és ennyiben hadd kapcsolódjak Tóth Imre képviselő úrhoz, amikor a gázvezetékért cserébe lakások és sok minden más cserélt gazdát, alkalmazottakat helyeztek el azért, hogy a szolgáltatás beindulhasson, és a többi.

A dolog folytatódott egészen odáig, amikor az útépítés is tényleg beletartozott a gázvezeték-építésbe és finanszírozták. Ez mind benne van azokban a könyvekben. És nehezen érhető tetten, mert az akkori műszaki-technikai-technológiai szabályzatok alapján csak az volt az érdekes, hogy hány méter a vezeték, milyen átmérője van, milyen gáznyomás alatt van, és milyen anyagú a vezeték. A kartonra rákerült, és innen származhat az, hogy egy méter vezeték van, ahol ezer forint, és van, ahol több ezer forint. Olyan technológiai dolgokba már nem is akarok belemenni, ahol robbantással kell sziklában nyomvonalat létrehozni, vagy az agresszív talaj miatt, mondjuk, teljes talajcserét végrehajtani egy gázvezeték hosszán.

De ez mind beletartozik, és gondoljanak bele, hogy '92-ben következik a vagyonértékelés, amit rendel valaki egy vállalkozásnál, és jól vagy rosszul elvégzi. Ez az, amire én utalok, és megerősítem azt, amit Zakó László mondott, hogy bizony, miután szenvedő alanya voltam a visszaellenőrzésnek, tudom, hogy milyen sok vezeték vagy egyéb állóeszköz maradt ki akkor a vagyonértékelésből. Hosszú hónapok, huzavonák alapján történt meg az egyeztetés.

Jön a következő, és itt térek át a jelen anyag szempontjából egy lényeges kérdésre, hogy mely cégnek milyen volt a menedzsmentje, mert nem tulajdonos volt, és volt, aki azt gondolta, hogy attól lesz jó menedzsment, ha a jegyzett tőke értékét a vagyonon belül minél magasabban határozza meg, de voltak mások, akik már azt mondták, hogy az még később jól jöhet, ha a jegyzett tőke minél alacsonyabb. Nem kell mondanom, hogy a részvény és a jegyzett tőke viszonya milyen sokat jelent a későbbi folyamatokban. Ez ebbe a rendszerbe mind beletartozik. Beletartozik az a 20 dollár alatti olajár, amiről a táblázat, a melléklet beszél. És 2000-ről beszélünk már.

Hozzáteszem - az államtitkár úr összevonta a szemöldökét -, hogy én (Dr. Hende Csaba: Fáradtan pislantottam. - Derültség.) a legelején is azt mondtam, és ha kell, most is elmondom: üdvözlöm azt, hogy ebbe a kormány belevágott, mert ez tényleg nagyon nehéz dolog, és a magam részéről tényleg azon fáradozok, és amikor módosító indítványokat fogalmazok meg, azt szeretném, hogy úgy, ahogy Balczó képviselő úr elmondta, ha belevágtak, akkor ez egy olyan megoldás legyen, ami lezárja ezt a folyamatot.

Miért vagyok optimista? Mert azt írja ez az anyag, hogy az önkormányzatoknak már kevesebb, mint 10 százaléka vitatja az alapadatokat. (Kovács Zoltán: 2,8 százalék.) Akkor még kisebb. Még 94 százalékos elégedettségről írnak az indoklásban. Ez tehát azt jelenti, hogy valahol körülbelül 100 önkormányzat lehet.

Azt gondolom tehát, hogy nem veszélyeztetve ennek a törvényjavaslatnak az elfogadását, meg lehetne kísérelni azt, hogy ha nem görcsösen ragaszkodna az alvállalkozó az általa leírt számadatokhoz, amelyek viszonylag gyorsan bebizonyíthatók... - szeretném az önök figyelmébe ajánlani: minden szolgáltató cégnél minden év végén készül egy statisztika, amely településsorosan bemutatja a vállalkozásnál lévő összes vezetékhosszt; külön elosztó, csatlakozó és hadd ne folytassam, tehát létezik.

Rászántam a tegnap éjszakát, és tettem egy kísérletet. Szóval, én előre látom azt, hogy az az önkormányzat, amelyik rájön, hogy, mondjuk, nála 50 kilométernyivel tér el, ha elmegy a bíróságra, már csak az igazságszolgáltatás útvesztőin múlik, hogy mikor jut a pénzéhez. Tehát nagy valószínűséggel sejtem azt, hogy lesznek olyanok, akik azért, hogy a pénzhez hozzájussanak, most elfogadják, utána a kezükben ezekkel a dokumentumokkal elmennek, és azt mondják, hogy kérem, engem be tetszettek csapni akkor valami véletlen folytán. És úgy, ahogy ebben Tóth Imrével egyetértek, nem juthattak hozzá kellő időben a megfelelő információhoz, tehát nem volt lehetőségük arra, hogy ezt az egész folyamatot vitassák, vagy egyáltalán eljussanak oda, hogy megpróbálják meghatározni azt az értéket, ami számukra érdekes lehet.

Tehát ezért gondolom azt és gondolkodom azon, az előző hozzászólásomban még csak arról beszéltem, hogy tegyünk kísérletet arra, hogy '95. december 31-éig, a privatizáció megkezdéséig terjesszük ki ezt a törvényjavaslatot; mert ha már egyszer ez a helyzet van, hogy az állami tulajdon eladásra került, és kiderül, hogy ez az állami tulajdon az önkormányzatokat illette volna, ez talán megtámogatható.

A másik dolog, ha talán közösen gondolkodunk és beszélünk arról, hogy milyen megoldás lehet. Nem nevezném én jogorvoslatnak - talán valami korrekciónak -, hogy tudunk-e valaki olyat választani - egy békebírót -, akihez az önkormányzat elmehet, és azt mondhatja, hogy nekem ilyen dokumentumaim vannak és ez az én igényem. Vele szemben ott áll az Interauditor, aki azt mondja, hogy én meg ezt tudom. Akiről én meg azt tudom, hogy leporolta a '92-es dokumentumait, és elég tisztes vállalkozói díjat kapott most ezért a munkáért. Valahol tehát egy békebíró azt mondja, hogy a két adat közül bizonyíthatóan melyik az igaz, és ezt követően tételezzük föl, hogy a pénzügyminiszter úrnak adjuk meg azt a jogot, hogy az ő közvetlen utasítására vagy rendeletére az ÁPV Rt. ezt a különbözetet fizesse ki. Mert ebben az esetben elkerülhető az, hogy perre menjenek, hogy per legyen, és belátható időn belül - még azt is mondom, hogy az év hátralévő időszaka elegendő ehhez, december 31-éig - ez a folyamat lezárulhat, az önkormányzatok tényleg hozzájuthatnak ahhoz a forráshoz, amire most már jogosan számítanak.

Még odáig is elmegyek - tegnap beszéltünk a címzett és céltámogatásokról -, hogy ezekkel az állampapírokkal bizonyíthatják a jövőbeni beruházásaiknál esetleg azt, hogy a saját részük megvan, a kezükben van, és tényleg pályázhatnak a költségvetés különböző csatornáin rendelkezésre álló forrásokért.

Én tehát tisztelettel ezt kérem az államtitkár úrtól, hogy gondolják végig, mert tényleg van néhány, a dolog szempontjából nem jelentős... - habár ha most úgy veszem, hogy beszélgetünk arról, hogy kisebb, mint 10 százalék, a családi pótlék vitájában délelőtt még a 6-8 százalékot is óriási jelentőségűnek minősítették néhányan, amikor az alanyi jogról vagy a rászorultság elvéről beszéltünk. Hiszem azt, hogy megtérül az a munka, amit abba invesztálnánk be, hogy kérjük azokat az önkormányzatokat, akiknek van hitelt érdemlő dokumentumuk, tegyék meg ezt a lépést, tudva azt is, hogy valójában - mert a folyamat valahol '80-ban kezdődött, amikor az önkormányzatok mélyen a zsebükbe nyúltak - az önkormányzatoknál sincs már meg minden '90 előtti dokumentum. Azt hiszem, hogy az alvállalkozó ezzel a helyzettel élt vissza, hogy tudta, hogy sok esetben nem lesznek dokumentumok, de akinek van, annak adjuk meg a lehetőséget.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)

(22.00)