Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

SALLAI R. BENEDEK, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Elsőként is bátorítom jobbikos képviselőtársamat, hogy ne csak azért ne támogassa, ami nincs benne, hanem azért is nyugodtan el lehet utasítani a törvényt, ami benne van. Mert habár államtitkár úr úgy kezdte, hogy reméli, hogy ez nem politikai vita lesz, mégis a parlamentben mit csináljunk akkor, hogyha én szeretném képviselni úgy a kisgazdálkodók érdekeit, mint ahogy önök képviselik Csányi Sándornak meg Mészáros Lőrincnek az érdekeit? Ebből adódóan nyilvánvalóan itt érdekütközés van, hiszen önök a nagyokat támogatják, mi a kicsiket szeretnénk. Ebből következik az, hogy csak szót kell hogy ejtsünk politikai szempontokról is, hogy mi is dolgozik e mögött a törvény mögött.

Elsőként is szeretnék mélységes felháborodásomnak hangot adni, ugyanis 17 törvényt így egybecsomagolni, és nem igaz az, hogy egy rendező elv van, tehát többféle szempontú módosítások vannak, úgyhogy nem lehet normálisan kezelni. 105 oldalt kellett volna egypár nap alatt átnéznünk, erre nincs kapacitásunk. Tehát ez tipikusan egy olyan intézkedés, ami az én véleményem szerint a jogalkotási törvényt is sérti, hiszen nem teremti meg a lehetőséget arra, hogy az országgyűlési képviselő, ellátva a népképviseleti feladatát, egy ilyen jellegű jogszabálynál megfelelő háttérrel tudjon bejönni egy általános vitára. Ez az első probléma.

A második pedig az, hogy az én véleményem szerint ennek 17 különálló előterjesztéssel kellett volna az Országgyűlésbe jönnie, és kellett volna külön-külön beszélnünk erről, hiszen ezek jelentős része igenis, érdemben érinti az agrártermelés helyzetét.

Gőgös Zoltán képviselőtársam, ha jól számoltam, négyszer vagy ötször mondta el azt, hogy ezen el kellene gondolkozni. Én őszintén csodálom képviselőtársamat, hogy a nemzeti együttműködési rendszerben még ekkora bizakodása van, hogy bármin elgondolkoznak, tehát hogyha ennek a tapasztalatát az elmúlt nyolc évben nem irtották ki képviselőtársamból, akkor örülök, hogy még így a nyolcadik év vége felé is bízik ebben. Így aztán én is inkább az ellenzéki képviselőtársaimnak szeretném felhívni néhány dologra a figyelmüket, hogy mi miatt is nem lenne szabad támogatni és elfogadni ezt a törvényt.

Nyilvánvalóan az, hogy dugig van elütési hibákkal, névelőhibákkal, az nem indok. Tehát gondolom, majd valamelyik bizottsághoz bejön egy módosító, ahol ezt a tömérdek elütést ‑ nem tudom, legalább 10-15 elütést számoltam meg a teljes anyagban, amik ilyen névelőhibák meg különböző sajtóhibák, amelyek keletkeztek a gépelés során ‑ majd módosítják.

De mondom a tartalmi részt. Kezdem az illetékekről szóló törvénnyel. Az eddigiekben hatályos törvény szerint egyéni vállalkozóként, mezőgazdasági őstermelőként vagy családi gazdálkodóként volt mentes vagy visszterhes vagyonátruházási illetéktől abban az esetben, ha a termőföldet annak megvásárlása után maga használta legalább öt évig.

(17.40)

Hát, ezek után logikus, már a múlt héten vagy a két héttel ezelőtt történtek után, hogy itt is a mostani módosítás értelmében törlődik ez a három csoport, és ezzel a kormányzat az illetékmentességet kiterjeszti a társas vállalkozásokra is. Tehát ismét a jó nagy barátoknak ad ez kedvezményt. Nem volt elég az a néhány tízmilliárd, amit legutóbb illetékmentességgel odaadott a nagy földvásárlóknak, most még itt is egy illetékmentességet vezet be. Nyilvánvalóan ez a narancsbáróknak, tehát a magoszosoknak egy jó dolog lesz, hiszen őket érinti ez az illeték jelentős részben, meg akik önöktől földet vettek, de nem szolgálja semmiképpen a kisgazdálkodók érdekét, és nem szolgálja semmiképpen a magyar társadalom érdekét.

A következő jogszabály, amit érint, az az állattenyésztésről szóló törvény. Itt osztom Magyar Zoltán képviselőtársam véleményét, hiszen alapvetően itt, ami nincs benne, ami egyszerűsítés lehetne, az, ami gondot okoz. Önök itt a törvény felvezetésében egyszerűsítésről beszélnek meg bürokráciacsökkentésről, miközben ‑ Gőgös Zoltán képviselőtársam is hivatkozott rá ‑ a jogorvoslattal való élés lehetőségét lekorlátozzák egy formanyomtatványra. A legelső pontjában is az volt a lényeg, hogy egy-egy beadványt annak tartalma szerint kell értelmezni. Most meg gyakorlatilag olyanra kötelezik a különböző szereplőit a társadalomnak, hogy alapos jogszabályismerettel sem biztos, hogy meg tudnak ennek felelni. És pont azért emelem ki példaként az állattenyésztésről szóló törvényt, mert ahány fajtával foglalkozunk ‑ legyenek azok juhfajcsoportok vagy lovak vagy marhák ‑, minden esetben teljesen eltérő adminisztráció van az egyedi azonosításra. Minden esetben külön-külön kell küszködni. A birkák esetében a fülszámokkal, ott, ha jön az instruktor, amikor ráér egyáltalán, ugye túlterheltek, meg tudják‑e csinálni az egyedi azonosítást. Lovaknál a lóútlevelet kell külön kezelni, teljesen zavaros a rendszere. A marháknál megint egy teljesen különálló rendszer van. Ha ilyennel foglalkozna valaki az FM-ben, akkor látná ennek a problémáját, hogy ez miért gond, milyen nehézséget okoz egy olyan gazdálkodónak, akinek, mondjuk, van mind a három fajtacsoportból valamilyen tenyésztési munkája, és képtelen megfelelni ezeknek az elvárásoknak, főleg, hogy ez külső szereplőktől is függ. Tehát a szarvasmarhák esetében a helyi állatorvosnak van érdemi lehetősége; hát, néha ott is kapacitásproblémákkal küszködnek. Nem beszélve azokról a településekről, ahol nem közvetlenül elérhető olyan szolgáltatás, ahol ezt igénybe tudná venni.

Bocsássanak meg, hogy nem sorrendben megyek, csak ugye erősen fogy az időm. A legnagyobb ilyen visszásságot megint a halgazdálkodásnál is látom, ahol megint azt mondják, hogy egyszerű alkalmazkodás. Szó nincs erről! Hát önök megváltoztatják már megint a halgazdálkodás alapjait! Idáig arról volt szó, hogy egy ősi szakmát eltöröltek egy tollvonással. Ez volt az első érdemi intézkedésük. Ráadásul az abból élőket, akik idáig abból éltek, ez több mint száz család, semmilyen kárpótlásban, elhelyezkedésben nem segítette az FM. Többször volt, hogy tüntetnek, mentek Nagy István államtitkár úrhoz is, meg mentek különböző helyekre, nem kaptak segítséget, ez a tény. Hiába mentek ezek a boldogtalanok Lázár Jánoshoz személyesen, hiába keresték az FM-et, mindig csak annyira volt jó a szereplésük, hogy leszereljék őket, hogy ne legyen tüntetés. A magyar ember nem ehet most már a Tisza-parton vagy a Balaton partján őshonos halat a természetes vízből, mert nincs. Megszüntették ennek a lehetőségét, tehát semmilyen formában a természetes vízből gasztronómiai élményt nyújtó vendéglátási helyre nem kerülhet ilyen.

Utána gyakorlatilag a baráti körnek ‑ éppen nincs benn a jegyző úr ‑, fideszes jegyzőnek odaadták monopolhelyzetben a halgazdálkodás összes feladatát, ez a Mohosz lett. A Mohosz nagyjából bekebelezte a magyar halgazdálkodást, egy civil szervezet teljes monopóliumot kapott, és gyakorlatilag diktál a minisztériumnak, hogy mit szeretne, és a horgászszervezeteknek és a haltermelőknek ezek után egyaránt.

Európában gyakorlatilag egyedülálló az, hogy Magyarországon nincs, mindenütt máshol van online horgászjegyváltási lehetőség. Hát, Deutsch Tamás is adja vissza nyugodtan a megbízatását, ha az elmúlt években ilyen alapvető dolgokat nem tudott elérni, hogy az ilyen szolgáltatásokban előrelépés legyen! Gyakorlatilag szinte egyedülállóak vagyunk Európában, ahol csak papíralapon, csak meghatározott üzletekben, csak egy egyesülettől lehet venni horgászjegyet, hogy az ember kimehessen horgászni. És akkor most gyakorlatilag ezzel a jogszabállyal ‑ és mindjárt idézem a jogszabályhelyet ‑ megszüntetik a horgászathoz való utolsó hozzáférési lehetőséget is, ugyanis azt tették bele, hogy innentől kezdve, ha valaki magántulajdonú halastavon horgászni akar, annak is állami horgászjegyet kell vennie. Hát nehogy már valaki ne fizessen az államnak! Nehogy már a Mohosz ne szedje le a sápot valamiről! Csinálok egy halastavat, saját pénzemen beletelepítem a halat, és innentől kezdve az államnak meg a Mohosznak fizessek ezért, mert saját magamnak ezt megtettem.

Alapvetően nyilvánvalóan látszódik ennek a pénzbeszedése, ugye, két dolog mozgatja itt a rendszert mindig: az egyik az, hogy mennyi pénzt tudnak beszedni, mennyit tudnak hazavinni, a másik meg, hogy hogy lehet a hatalmat megtartani. És nyilvánvalóan az, hogy ebben az esetben milyen gazdálkodási érdekek vannak mellette, az nagyon egyszerű, ugyanis gyakorlatilag a Mohosz-egyesületek azt csináltak eddig is az államtól megkapott vizekkel, amit akartak, és jelentős részben a feketén értékesített horgászjegyeik révén tudták a tógazdaságoktól feketén vásárolt halakkal feltölteni a vizeket. Ez egy általános gyakorlat mind a Mohosz-kezelésű tavaknál, mind másutt. Na most, ez bebetonozza, hogy a Mohosz nélkül ne lehessen itt senkinek semmilyen buli, őneki ebből részesedni kell. És nyilvánvalóan az, hogy a Mohosz ebben részt vesz, felveti jó néhány esetben azt, hogy a Mohosz a magánfenntartású tavakhoz hogyan fog hozzájárulni. Mit fog tenni egy magántóért? Amikor valaki egy bányatavat átalakított, akkor miként fog ebből részesülni?

De mondom a másik kérdést: idáig a magántavaknál volt az állandó, hogy mondjuk, idegenhonos adventív fajokkal telepítésekből csináltak horgászati turizmust: afrikai harcsa, amur, ezek voltak a telepítéses sporthalak. Ezt most a Mohosz szeretné, hogy a saját rendszerében is megvalósítsa, a saját kezelésű tavaknál, ami elég undorító ugye, valakinek, aki a honos halfauna védelmét lenne hivatott szolgálni egy szervezetként, és mindennek a lehetőségét megteremti, hogy rálásson az összes többi intézkedésre, hogy ki, hol, hogyan horgásztat.

Gyakorlatilag ezek az egyesületek a napijegyes hor­gásztatással rengeteg feketepénzt termelnek, és ők lehetnek a termelők legnagyobb számla nélküli felvásárlói. A jelenlegi szigorúan központosított rend­szerben ezt nem tudták megcsinálni a vezetőség tudta nélkül, most nyilvánvalóan a vezetőség is benne van a buliban, tehát csak az a maffiamódszer jó a Fi­desznek, amiben ő is részesülhet. Tehát a lényeg az, hogy megint egy kőkemény üzleti érdek áll egy olyan szabályozás mögött, hogy mi is legyen a halakkal.

Az ingatlan-nyilvántartással kapcsolatos problémák jelentős részét érintette Gőgös Zoltán képviselőtársam, és nyilvánvalóan egyébként felmerül itt néhány dolog, ami esetleg tényleg pozitívan hathat, ugyanakkor még mindig nincs leegyszerűsítve az, hogy amennyiben a jelenlegi szempontokat figyelembe vennénk, és azt mondanánk, hogy az az államigazgatás rendszere, hogy egyszerűsítse az állampolgároknak a hozzáférést, akkor miért kell a földtulajdon melletti, saját tulajdonú földhasználati bejelentés mellett egyéb alternatív nyilvántartásokat csinálni, amit a mai nap az MVH megcsinál. A mai napig nem tudják megmagyarázni! Tehát valakinek be van jelentve a területhasználata, még a saját tulajdonomba is be kell jelentenem, ugye, akkor használom jogszerűen, és ezután minden évben rajzolgathatom a térképet a saját földemre azért, hogy pluszszankció ne legyen. Habár minden további nélkül a földhivatalból lekérhetik az adatokat, hogy csak arra kaphasson egy területalapú támogatást valaki, ha annak bejelentett területhasználata van. Elmondom, hogy miért kell ez a rendszer: azért, amire ’13-ban Gőgös Zoltán itt rámutatott, hogy lehessen feketén igényelni területalapút.

Hát semmi más értelme nincsen ennek a bonyolított rendszernek! Mert ha nem adnának területalapú támogatást, csak a bejelentett földhasználó után, akkor soha az életben nem lenne lehetőség arra, hogy valaki ezzel visszaéljen. De önök nem ezt teremtik meg, hanem a rendszert egy kicsit inkább bonyolítják, hogy az átláthatóság nehogy egyszerűsödjön, és azt mondják, hogy ez a bürokráciacsökkentés érdekében van. Nem! Az lenne a bürokráciacsökkentés érdekében, ha a földhivatal átadná a támogatást kiszolgáló jogosultnak, legyen az az Államkincstár vagy az MVH, az adatokat, és az alapján kapnák meg a támogatást. De itt a rendszernek a bonyolítására kerül sor.

Megyek tovább, mert ugye 17 törvényt kellene érintenem, és még csak a negyediknél tartok. Itt van az erdőről szóló törvény. Hatályukat vesztik azok a rendelkezések, amelyek az erdővédelmi bírság kiszabását teszik lehetővé az erdészeti hatóság számára az erdészeti jogsértést elkövetővel szemben, arra való hivatkozással, hogy ez a Ket.-et leváltó általános közigazgatási rendtartás hatálybalépésével függ össze. De itt konkrétan arról van szó, hogy a faanyag származásának az igazolásával kapcsolatos kötelezettséget teszik előre a szállítási felhasználási esetekben. Ez olyan, mintha direkt az illegális fakitermelést akarnák segíteni. Idáig az erdészeti hatósági feladatot ellátó hatóságnak ‑ korábban önálló szakhatóságnak, most a kormányhivatalon belül van ‑ meg­volt az ezzel kapcsolatos ellenőrzési joga, megvolt az ezzel kapcsolatos szankcionálási joga, hogy megkérdezzék ‑ amikor szerte az országban jönnek ezek a kis Zsukok, meg nem tudom, micsodák, Roburok a felpakolt fával ‑, hogy honnan van a fa, mi történt a nyersanyaggal.

Most a Ket.-re hivatkozva, a 107. § (3) bekezdésének e) pontja alapján kiszedik az ezzel kapcsolatos jogosultságot, és az erdőhatósági feladatok, erdővédelmi eljárás során mindezt nem ellenőrizhetik. Hát most, amikor már az Index címlapján az van, hogy hogyan fulladnak meg a falvak a szemétégetéstől, most, amikor arról beszélünk, hogy szociális földgázprogramra is szükség lenne, hát persze, hogy nő az illegális fakivágás, persze, hogy egy nagyobb nyomás van a természeti erőforrásainkon a védett területeken is! És mit csinálnak önök? Kiveszik annak a lehetőségét, hogy az erdőhatóság ellenőrizhesse annak a hátterét, hogy honnan származik a fa, amit valaki szállít valahová. Hát miért jó ez, kinek? Persze, mondhatják azt, hogy a szállítónak egyszerűsítették az adminisztrációját, de valójában ezzel az illegális fakitermelők munkáját segítették.

(17.50)

Alapvetően mindezek a módosítások amögé vannak bújtatva, hogy önök bürokráciacsökkentést csinálnak. Hát, szó nincs róla! A bürokráciacsökkentés mellett a lopási lehetőségeket növelik; azt nyilván nem lehet tudni ilyenkor, hogy önöknek vagy csak közvetett személyeknek, de erre megy ki nagyon-nagyon sok intézkedés a jogszabályban. Nézze el nekem, államtitkár úr, hogy nyilván nem a pozitív elemeket említem én sem, mert nem érzem úgy, hogy ez lenne a feladatom. Ezt említse a KDNP-s képviselőtársam! (Derültség.)

A mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló átmeneti szabályok módosításai is kifejezetten olyanok, amelyek esetleg kockázatokat rejthetnek. A földtulajdonjog és a földhasználati jogosultság földforgalmi törvény alapján történő megszerzésének feltétele lesz, hogy a földszerző vállalja, hogy a föld használatát nem engedi át másnak, azt maga használja. Ez ugyanaz, amiről Gőgös Zoltán kollégám beszélt, csak ő egy másik körmondatot talált, amely nagyjából öt sorban van leírva, és az ötsornyi mondatból kellene a különböző rendelkezési részeket vessző alapján megállapítani. A módosítás e vállalás megsértésével kötött szerződések esetében mondja ki a semmisség következményét.

Egy halom olyan esetet tudunk mondani, ahol ez problémát jelenthet. Lehet, hogy az FM-nek ez kényelmetlen, de pont a bábonymegyeri gazdák, akik rendszeresen médiába kerülnek, több ilyen üggyel jöttek elő. Ebben az esetben, mondjuk, az, hogy a bábonymegyeri egyik nagygazda ‑ biztos Magosz-tag ‑ a földvásárlásai után nem is műveli a földet, hanem egy másik külhoni műveltetővel műveli az egészet, és gyakorlatilag csak a támogatásért vásárolt földet, ez éppúgy problémát jelenthet, mint az a peres ügy, amelyben már éppen folyik a másodfokú eljárás, amikor gyakorlatilag a kárpótlás során eladott föld használati jogát vonta el a Nemzeti Földalap, és értékesítette valaki másnak a földjét. Ki használja a földet? Innentől kezdve ezen jogszabály alkalmazásával egy halom pluszkockázat jelenik meg a földhasználóknál, olyan kockázatokat teremt, ami nem biztos, hogy szolgálja a vidék érdekeit. Emiatt ezen jogszabályhely is súlyos kockázatokat rejthet.

Sajnos, fél percem maradt, és még vagy nyolc jogszabályt nem érintettem, azt hiszem, de mindezek együttesen nagyon-nagyon sok fenntartást keltenek bennünk, hiszen nem látjuk, hogy ezektől jobb lenne az agrár-közigazgatás következő időszaka. Éppen ezért az ellenzéki képviselőtársaimat arra buzdítom, hogy bátran nem szabad ezt támogatni. Arra kellene rávenni az FM-et, hogy nyugodtan szereljük szét, ne ilyen 105 oldalas monstrumban nyújtsa be nekünk a javaslatait, hogy ezt nézzük át 3-4 nap alatt, hogy mi is van benne, meg próbáljuk értelmezni a jogszabályok keresésével, hanem egy tisztességes eljárásban megnézhessük, hogy mit is szeretnének és miért. Miután ez nem derül ki, így frakciónk nem tudja támogatni az előterjesztést. Köszönöm a szót, elnök úr.