Felszólalás adatai

GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Ékes képviselőtársam, köszönöm szépen, örülök, hogy volt egy mondatom, ami elnyerte a tetszését. Kár, hogy ez a mai napon az általam elmondottak közül a legkomolytalanabb mondat volt, de ez is egy előrelépés.

Azért kértem még egyszer szót, mert itt a kéretlen levelekről beszélünk sokat, illetve arról, az egyébként fizikailag viszonylag könnyen legyőzhető kellemetlenségről, amit az okoz, hogy jönnek a választási kampányban csőstül a kiadványok - ezt azért meg tudják oldani a választópolgárok: egy kupacban dobja ki, akinek nem kell -, illetve a legtöbb társasháznál azt látjuk, hogy ezt már be sem engedik az ajtón, hanem külön a társasház bejárati ajtaján van egy egyébként szemetesként fungáló valami, ahova ezeket be lehet dobni. Ez is fontos kérdés persze, pláne, ha zavarja a választópolgárt az a része, amikor névre szólóan érkezik valami. Sokan nem értik, hogy az pontosan hogyan is van, mint ahogy sajnos még sokan azt sem tudják, hogy az egyéb kereskedelmi célú direkt marketing esetében le tudják tiltani az ilyen dolgokat.

Én most valami másról szeretnék beszélni, ami ennél szerintem emberi jogi szempontból egy sokkal, hat tetszik, szenzitívebb dolog. Ez pedig a pártoknak az a típusú adatkezelése, amikor a politikai szimpátiát is elkezdik nyilvántartani.

Természetesen egy választópolgárnak szíve joga, hogy a saját személyes adatait megadja, mondjuk, annak a politikai erőnek, amellyel ő szimpatizál. Sok olyan választópolgár van, aki igényt is tart arra, hogy valamilyen kapcsolatban legyen azzal a párttal, amelyiket választott, ezért feliratkozik különböző petíciós listákra, megadja a postacímét, az e-mail címét, és örül ezeknek a kiadványoknak. Igen ám, de mi van azzal a helyzettel, amikor a telefonos megkeresés vagy a lakáson történő személyes megkeresés után a pártok aktivistái nemcsak a saját szimpatizánsaiknak az adatait kezdik el gyűjteni, hanem későbbi szervezési egyszerűsítés, kampányszervezési technika, más megfontolások miatt különböző csoportokra osztják a választópolgárokat, és a velük nem szimpatizáló választópolgárok adatait is politikai hovatartozás szempontjából rögzítik.

Ugye emlékszünk arra a botrányra, ami akkor alakult ki, amikor olyan listák kerültek elő az egyik párt saját adatbázisából - teljesen mindegy, hogy melyik volt, mert azt gondolom, hogy a magyarországi viszonyokat illetően ez gyakorlatilag akár mással is előfordulhatott volna, tehát most nem politikai adok-kapok miatt mondom, hanem az ügyet magát szeretném nézni -, ahol a szimpatizáns, biztos szavazó volt az egyik kategória. Ott volt a reménytelen, ellenség - azt hiszem, talán "e" betűvel jelölték, aki ellenségesen viszonyult az adott párthoz -, és ott volt egy ingadozó, a harmadik kategória, a magyar politika kedvenc kategóriája, az ingadozó középparaszt, akire később még rá lehet nyomulni valamilyen jó kis személyes marketingtevékenységgel. Hát ez azért nagyon aggályos!

Igazából azért kértem szót még egyszer, hogy felidézzem konkrétan, hogy szerepel egy nagyon fontos állásfoglalás ebben a beszámolóban, ez pedig az adatvédelmi biztosok közös nyilatkozata 2005-ből, ebből idéznék röviden. "A pártok különböző személyekről tolakodó módszerek alkalmazásával olyan képet állítanak föl, amelynek alapján őket - néha alaptalanul - szimpatizánsként, támogatóként, párttagként tüntetik fel, hogy saját politikai céljaik eléréséhez fokozni tudják az állampolgárokat megcélzó kommunikáció hatékonyságát. A határozat kimondja, hogy minden politikai kommunikációs tevékenység során -ideérve a választási kampányhoz nem kötődő tevékenységeket is, amely együtt jár személyes adatok kezelésével - tiszteletben kell tartani az érdekelt személyek alapvető jogait és szabadságait, ideértve a személyes adatok védelméhez való jogot és az elfogadott adatvédelmi alapelveket."

Nincs a világon olyan fideszes szavazó, aki szeretne az MSZP adatbázisában szerepelni azzal, hogy ő az MSZP szempontjából reménytelen, pláne olyannal nem szeretne, hogy mondjuk, ingadozó. És fordítva sincsen. Nincsen egyetlenegy szocialista szavazó, aki szeretne benne lenni a Fidesz adatbázisában mint adott esetben még meggyőzhető vagy meggyőzhetetlen személy. Ezek szenzitív adatok. Gyakorlatilag ha én akarom, megadom a saját pártomnak, a számomra szimpatikus pártnak ezt a fajta adatot, hogy politikailag szimpatizálok vele, egyébként pedig senkinek semmi köze nincs hozzá.

Aztán kilyukadunk oda, hogy vannak itt más problémák is. Most azt nem is mondom, hogy a technika fejlődésével - e-mail-, SMS-kampányok - gyakorlatilag a magyarországi kampánycsendre vonatkozó szabályokat úgy lehet kidobni az ablakon, ahogy azok vannak, hiszen ebben a körben alkalmazhatatlan. Ezt az OVB is elmondta többször, az adatvédelmi biztos beszámolójában is benne van, vagy fel lehetne idézni azt is, hogy a kopogtatócédulákon szereplő adatokkal kapcsolatos törvényi szabályozás és az azzal kapcsolatban valószínűleg általános magyar politikai gyakorlat finoman szólva is messze van egymástól.

Ezeket a típusú kérdéseket azzal együtt, amit az előbb a képviselő úr említett, valamikor így csomagban tényleg át kellene tárgyalnia a magyar politikának. Talán ez a mostani időszak alkalmas erre, hiszen éppen más, a pártok szempontjából nagyon kényes és csak nagyon erős konszenzussal szabályozható kérdések ügyében indultak el meglehetősen biztató tárgyalások; a pártfinanszírozás, kampányfinanszírozás kérdésére gondolok.

(15.30)

Lehet, hogy nem azzal együtt, nem ezzel csomagban, hanem valami hasonló metódussal most, amíg még a következő választási kampány viszonylag távoli időszakban van, érdemes lenne tenni egy kísérletet arra, hogy ezeket a választási kampánnyal kapcsolatos adatvédelmi kérdéseket úgy a maguk egészében megpróbáljuk szabályozni, és valamilyen közös önkorlátozással éljen a magyar politika.