Készült: 2024.04.27.22:06:12 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

204. ülésnap (2009.04.21.), 190. felszólalás
Felszólaló Filló Pál (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 12:18


Felszólalások:  Előző  190  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

FILLÓ PÁL (MSZP): Tisztelt Ház! Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Manapság sokat beszélünk arról, hogy Magyarországnak sok problémája van, és talán az egyik legkiemelkedőbb problémája az - és miniszterelnök úr is több alkalommal ezt már megemlítette -, hogy sajnálatos módon Magyarországon nagyon kevesen dolgoznak a legális szektorban. Úgy tűnik, hogy a feketefoglalkoztatás a mai napig Magyarországon sajnálatos módon egy nagyon komoly gyakorlat, elsősorban a fiatalok körében, de úgy gondolom, sajnálatos módon vannak olyan területek, vannak olyan szektorok - erről már több képviselőtársam is beszélt -, ahol a feketefoglalkoztatás szinte általánosnak tekinthető.

Egy ilyen helyzetben természetesen le kell szögeznünk, hogy ma a törvény, amelynek a módosításáról most tárgyalunk, semmi esetben sem engedheti meg és nem fogadhatja el a feketefoglalkoztatás gyakorlatát. Tehát szó nincs arról, hogy ezen a területen bármiféle könnyítésről lenne szó, aki feketén foglalkoztat ma Magyarországon, azokkal a munkáltatókkal szemben a lehető legszigorúbban el kell járni. Úgy gondolom, hogy ebben konszenzus van itt a politikai pártok között, és azt hiszem, hogy a szakmai területen is.

A másik dolog az, hogy jó volt-e eddig a szabályozás. Egyértelműen elmondhatjuk, hogy sajnálatos módon nem volt jó. Mi már ezt évek óta több fórumon igyekeztünk felvetni, hogy nem lehet egy kalap alá bevenni a különböző szabálysértéseket. Mint ahogy fontos dolog, hogy a feketemunkát nagyon keményen szankcionáljuk, ugyanakkor egy egyszerűbb adminisztrációs hiba miatt a cégeket ugyanolyan büntetéssel sújtani, mint azokat a cégeket, amelyek esetleg nagy létszámban feketén foglalkoztatnak, úgy gondoljuk, hogy nem volt igazságos.

(16.50)

Ez a törvény most ezt a lehetetlen helyzetet mindenképpen fel fogja oldani. Úgy gondolom, a megoldás abba az irányba mutat, hogy egyik oldalról megmarad a szigorúság, ugyanakkor a másik oldalról megteremtődik a lehetőség. Ez azért nagyon fontos most, mert gazdasági válságot él az egész világ. Egyáltalán nem mindegy az, hogy a magyarországi cégek el tudnak-e indulni a közbeszerzési eljárásokon, hozzá tudnak-e jutni állami pénzekhez vagy önkormányzati pénzekhez, el tudnak-e indulni önkormányzati pályázatokon. Úgy tűnik, az állam csak úgy tud Magyarországon segíteni, ha a gazdaság szereplőit megpróbálja helyzetbe hozni, és ezeken a csatornákon keresztül ellátni munkával. Ez segíthet abban, hogy a cégek a gazdasági válságon túl tudjanak jutni, segíthet a munkavállalóknak abban, hogy folyamatosan munkát tudjanak végezni, és ne kerüljenek a munkanélküliek áldatlan helyzetébe.

Ugyanakkor viszont lényegesen nagyobb lehetőségeket kell biztosítani ezeknek a cégeknek, hogy esélyük legyen arra, hogy elinduljanak. Ez a törvény megteremti ezt az esélyt, és én ezt borzasztó fontosnak tartom, hiszen meglehetősen méltatlan helyzet volt az, hogy apró hibákért - olyanokért, hogy például a munkaidő összeéréséből adódóan nem pontosan volt elkönyvelve, hogy az adott munkahelyen vagy telephelyen a dolgozók hány órától hány óráig dolgoznak, el volt írva valami, vagy éppen a jelenléti íven voltak alapvető hiányosságok, nem voltak pontosan kitöltve vagy aláírva - kizárásra kerüljenek a cégek a közbeszerzési eljárásokból. Ez igen lehetetlen helyzet volt.

Igen tisztelt Képviselőtársaim! Ugyanakkor egyetértek azokkal, akik azt mondják, hogy a rendcsinálásnak, a feketegazdaság kifehérítésének több eszköze is rendelkezésünkre áll, és ennek csak egyetlen szelete lehet a büntetés. Lényegesen fontosabb, hogy az embereket megpróbáljuk felvilágosítani a tekintetben, hogy ha valaki feketén dolgozik, ha nincs bejelentve, annak milyen következményei vannak. El kell mondanom önöknek, hogy borzasztó rosszak a tapasztalataim. Borzasztó rosszak, mert amikor munkahelyeken járok, és emberekkel, munkásokkal, munkavállalókkal beszélgetek, nagyon kevesen mondják azt, milyen jó, hogy be vagyok jelentve, és tisztességesen foglalkoztat a munkaadóm, mert milyen jó lesz, ha húsz év múlva nyugdíjba megyek, hogy ez nyugdíjszerző időm lesz, vagy ha beteg vagyok, akkor is ellátást kapok, betegállomány jár nekem, és sorolhatnám tovább. Az emberek nem így nézik ezt a kérdést, legtöbbször sajnos csak legyintenek egyet, és azt mondják, ugyan már, hol van az még, most harmincéves vagyok, ki tudja, hány év lesz a nyugdíjkorhatár, meg is kell azt érni. Úgyhogy sajnos a munkavállalók, a munkások oldaláról is van egy nagyon rossz szemlélet e tekintetben. De én sokkal súlyosabbnak tartom, ha a munkáltató próbál tudatosan úgy előnyt szerezni magának vagy a cégének, hogy feketén foglalkoztat embereket. Ugyanakkor ez az árban nem jelenik meg persze, ezt hozzá kell tennem, ugyanannyiért adja el a termékét, mint amennyiért az a foglalkoztató, az a cég, amelyik tisztességesen bejelenti a munkavállalóit. Természetes, hogy a tisztességes cég így azonnal versenyhátrányba kerül. Ezt a helyzetet mindenképpen meg kell előzni, mert ez a helyzet elfogadhatatlan.

Ha ki akarunk törni abból a helyzetből, hogy Magyarországon ilyen kevesen dolgoznak a látható, a normális gazdaságban, akkor a következő években minden eszközzel abba az irányba kell elmozdulnunk, hogy kevésbé érje meg a munkáltatóknak és a munkavállalóknak, hogy feketén vállaljanak munkát, a másik oldalon viszont azon is el kell gondolkodni - nem most van itt ennek az ideje, a törvény nem is erről szól, hiszen az elmúlt évek során elég komolyan szigorítottunk a büntetési tételeken -, hogy meglegyen az a bizonyos fenyegetettség, ami arról szól, hogy ha valaki rossz útra téved, az komolyan legyen megbüntetve. Az adórendszer átalakítása kapcsán pedig abba az irányba kell elmozdulnunk - ma délelőtt erről folyt a vita itt a tisztelt Házban -, hogy a munkára rakódó járulékterheket és adóterheket érezhetően csökkenteni kell majd Magyarországon annak érdekében, hogy kevésbé legyen nagy üzlet feketén foglalkoztatni az embereket. Ha ezen az úton tovább tudunk menni, akkor jó úton járunk.

Jó lenne, ha ezekben a fontos kérdésekben kialakulhatna egyfajta konszenzus a parlamenten belül is. Hiszen valóban az lenne a jó megoldás, hogy ha a munkaügyi felügyelők megjelennek egy cégnél, akkor ne az legyen az általános gyakorlat, hogy ha ezek ide jöttek, akkor úgyis biztosan meg fognak büntetni, hanem hívják fel a figyelmet a hiányosságokra, nézzék meg, hogy az adott cégnél a rendezett munkaügyi kapcsolatok megvalósulnak-e, s ha kisebb-nagyobb hibákat észlelnek, akkor hívják fel a figyelmet arra, hogy azokat záros határidőn belül ki kell küszöbölni, meg kell változtatni, a nyilvántartásokat és egyebeket rendbe kell tenni, hiszen valamennyiünk közös érdeke, hogy a magyar gazdaságban normális módon bejelentve, tisztességes munkabérért, befizetve a különböző adókat és járadékokat dolgozzanak az emberek.

Sokszor szóba kerül az is, hogy mennyire szubjektív az a tevékenység, amikor a munkaügyi ellenőrök kimennek egy-egy céghez, és megnézik ott a tevékenységet. Azt hiszem, hogy elég szigorúak a szabályok, pontosan be vannak határolva azok a lehetőségek, amelyek között a munkaügyi ellenőrök, felügyelők elláthatják a munkájukat. Nem igazán van nagy tere a szubjektív megítélésnek. De igen komolyak a szankciók a másik oldalról is, nem lehet felelőtlenül büntetgetni ott, ahol minden rendben van, csak azért hajszolni a büntetéseket, mert az ügyvezető vagy a cég valamilyen szempontból nem szimpatikus. A másik oldalról pedig nem az a cél, hogy minél nagyobbak legyenek a bevételek, hanem az, hogy Magyarországon rendezett munkaügyi kapcsolatok legyenek, és lehetőség szerint minél nagyobb létszámú magyar munkavállaló dolgozzon a legális, tisztességes foglalkoztatotti körben.

Érdekesek a tapasztalatok a törvény vitája kapcsán az országban, hiszen a napokban az "Út a munkához" program megvalósulása szinte mindenhol olyan stádiumba lép, hogy már konkrét számokról is beszélhetünk. Elgondolkodtató, tisztelt képviselőtársaim, közösen el kell gondolkodnunk azon, vajon jó-e az, hogy Magyarországon a szociális támogatottak köréből, azok köréből, akik egyébként tudnának tisztességes munkát végezni, mert nincsenek olyan rossz állapotban, nem 55 év felettiek - és sorolhatnám tovább, de képviselőtársaim nyilván ismerik a törvény kritériumait -, ilyen kevesen vállalnak részt az önkormányzatok által szervezett közhasznú, közcélú munkában. Döbbenetes számok vannak, legalábbis amik eddig hozzám eljutottak, bizony elgondolkodtatók, hogy száz-kétszáz megkeresett kvázi munkavállalóból - hiszen ők tulajdonképpen munkanélküliek - jó esetben húszan-harmincan vesznek részt ezekben a programokban. Ilyenkor az ember elgondolkodik azon, ezek a családok vajon honnan szerzik a jövedelmüket, és más választ nem tudunk erre adni, mint azt, hogy bizony a feketegazdaságból. Ezért is volt nagyon indokolt, hogy szigorítottunk ezen a területen, és azt mondjuk, hogy aki nem hajlandó együttműködni, aki nem megy el dolgozni, azt nem támogatjuk. Sokszor azt is mondják, persze nem a jegyzőkönyvnek, de a beszélgetések során előjön, hogy azért nem tudunk elmenni dolgozni, mert egyébként dolgozunk, csak nem bejelentve, nem tisztességes módon, hanem feketén. Abban nem lehetünk partnerek, hogy azok, akik mondjuk, minimálbérért dolgoznak, lényegesen kevesebbet vigyenek haza, mint azok, akik feketén dolgoznak, plusz még azért az állam részéről is kapják a támogatást.

Tehát bonyolult a rendszer. Most egy olyan lépcsőfokához értünk el a törvénymódosításnak, amely lehetővé teszi, hogy a cégek a jövőben nagyobb számban tudjanak a közbeszerzési eljárásokon, a pályázatokon részt venni, ugyanakkor továbbra is azon az úton kell járnunk, hogy a feketemunka ellen nagyon szigorúan lépjünk fel együttesen. S úgy gondolom, komoly szemléletváltásra is szükség lesz Magyarországon, mert valóban az a helyzet, hogy ha ilyen kevesen dolgoznak, és ilyen kevesen fizetnek adót, akkor itt hosszú távon sem a szociális ellátásokat, sem a nyugdíjrendszert, sem az állam tisztességes működését nem lehet finanszírozni.

(17.00)

Tehát ebből a csapdahelyzetből közös erővel ki kell hogy törjünk. Ennek jó esélyt adhat ez a törvény. Kérem, igen tisztelt képviselőtársaim, ugyan ez csak kis lépcső, kis lépés előre, de úgy gondolom, hogy mindenképpen jó irányba megy, ezért támogassák.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)




Felszólalások:  Előző  190  Következő    Ülésnap adatai