Felszólalás adatai

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az eredeti törvényjavaslatot a prémiumévek programjáról mintegy két évvel ezelőtt nyújtotta be a parlament elé a kormány. Bizonyára sokan emlékeznek azokra a vitákra, amelyek még a törvényjavaslat benyújtása előtt elkezdődtek, hiszen az érdek-képviseleti szervek előtt már ez a törvényjavaslat szerepelt.

Aztán ezt követően az akkori pénzügyminiszternek volt egy olyan elszólása, amely bizony felkavarta a kedélyeket, amikor azt nyilatkozta az egyik gazdasági lapban, hogy tetemes pénzösszegek állnak rendelkezésre a létszámleépítéshez. Aztán megtudtuk az expozéból, hogy valóban tetemes pénzügyi források állnak majd a költségvetésben rendelkezésre arra, hogy akiket elbocsátanak, illetve akik bekerülnek ebbe a programba, az ő finanszírozásukra, az illetmények és a közterhek finanszírozására több mint 23 milliárd forintot kívántak biztosítani az éves költségvetésben 2009-ig.

Nyilvánvalóan a határidő módosításával a pénzügyi források biztosítása kitolódik a korábbiakhoz képest. De hogy vajon ez milyen összeget fog igénybe venni, illetve hány közszférában dolgozót érint majd ez a felajánlott lehetőség, azt egyelőre nem tudjuk, akkor sem tudtuk, azóta sem tudjuk. Hiába próbáljuk meg valamilyen módon elérni azt, hogy választ kapjunk erre a kérdésre, ez idáig nem sikerült. A mai napig nem értem, hogy miért nem kaphatunk erre választ, hiszen mindazok az adatok, amelyek ott vannak akár az APEH-nél, akár pedig az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztériumnál... - egész egyszerűen matematikailag kiszámítható, hogy ebbe a korosztályba hány közszférában dolgozó tartozik, és közülük kik azok, akiknek számára ez kedvező megoldást jelenthet.

Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném felhívni arra a figyelmüket, hogy a területi közigazgatási szervezeteknél dolgozóknak mintegy 70 százaléka középfokú végzettséggel rendelkezik, és az ő fizetésük nagyjából bruttó 100 ezer forint körül van. A bruttó 100 ezer forint 70 százaléka bruttó 70 ezer forint. Az álláskeresési támogatás és a bruttó 70 ezer forint közötti különbség nem mondhatni, hogy valami óriási lenne. Arról nem beszélve, hogy jobbára ezekben a területi szervezetekben nők dolgoznak, családanyák dolgoznak, akiknek nemcsak a gyermekeiket kell még eltartani, de idősödő szülőket is támogatniuk kell.

Én azt szeretném, ha a vita végén az államtitkár úr esetleg válaszolna arra, hogy vajon mi az oka annak, hogy ha ilyen kedvezőek a feltételek a méltányos és tisztességes kivonulásra, már a munkából, illetve a munkahelyről, akkor miért nem élnek ezzel a munkavállalók, ha ez ennyire kiváló megoldást jelent.

Végül pedig még azt kívánom elmondani, hogy pontosan öntől, államtitkár úr - hol munkaügyi miniszterként, hol államtitkárként -, nemegyszer hallottam azt a választ, hogy az inaktívakat kell kihozni az inaktivitásból, és a munkaerőpiacra visszavezetni azokat az embereket, akik képesek és alkalmasak a munkavégzésre. Ezzel nem pontosan az inaktívak száma és aránya fog növekedni?

Arról már nem is beszélek, hogy a nyugdíjkorhatár emelése, illetve a nyugdíjreformnak nevezett átalakítás mennyiben fogja érinteni azokat az embereket, akik részt vesznek ebben a programban. Azt tudom - kérem, erre ne is válaszoljon, mert a bizottsági ülésen is elhangzott -, hogy ha most az 59 év nyugdíjkorhatárt felemelik 60 évre, az, aki már a programban benne van, természetszerűleg még plusz egy évig részesedhet ebből az ellátásból. Én azt kérdezem, hogy azokkal mi lesz, akik már a programban bent vannak, akár elérték az 59. évet, akár a 60-hoz közelednek.

(19.40)

Az ő foglalkoztatásuk, illetve a különleges állományban lévőké hogy fog megvalósulni, hiszen a részmunkaidős foglalkoztatás heti 12 órát jelent, amennyiben erre a munkáltató igényt tart. Az a kérdés, államtitkár úr, hogy azok az emberek, akik ezt a programot felvállalják, és heti 12 órát dolgoznak - vagy nem dolgoznak, mert a munkáltatójuk nem tart erre igényt -, a normál munkaerőpiacon a továbbiakban részt vehetnek-e, megjelenhetnek-e, munkát vállalhatnak-e. Nagyon kérem, ha teheti, válaszoljon erre a kérdésre, illetve arra, hogy hogyan is áll az egységes közszolgálati törvény, amiről szintén ön tett említést ezelőtt két évvel, vagy hogyan áll a munka törvénykönyvének az átfogó felülvizsgálata - erről is ön tett említést két évvel ezelőtt -, merthogy ez a program azokhoz a nagy, átfogó törvénymódosításokhoz szervesen illeszkedik. De ezekből a világon semmit nem láttunk. Lehet, hogy ez olyan titkos műhelymunka, hogy esetleg még ön sem tud róla, mi mindenesetre nem értesültünk ezekről a nagy, átfogó felülvizsgálatokról, illetve azokról az elképzelésekről, amelyekhez ez a program állítólag kitűnően kapcsolódik.

Úgy gondolom, a közszféra átalakítása csak akkor lehet sikeres és eredményes, ha - mint említettem - az állami, az önkormányzati és a magánszféra feladatait végre meghatározza a kormány, ehhez rendeli a finanszírozást és a létszámot. Az egységes fűnyíróelv alapján végzett létszámleépítéssel nem tudunk egyetérteni, ezért ezt a törvényjavaslatot sem tudjuk támogatni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)