Felszólalás adatai

KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A miniszterelnök úr két különböző, de egyébként egymással összefüggő kérdésről szólt. Az egyik a jövő évi költségvetés, az államháztartás helyzete, a másik pedig az egészségügy átalakítása.

Azért merem mondani, hogy a kettő egymással szorosan összefügg, mert a mondanivalónak az a lényege, hogy a jövő évben is és még az utána következő évben is, sőt lehet, hogy utána is nagyon nagy erőfeszítéseket kell tennünk annak érdekében, hogy a költségvetés megbomlott egyensúlyát helyreállítsuk, és ez még kevés, de ráadásul erőfeszítéseket kell tennünk annak érdekében, hogy azután pedig ez az egyensúly a későbbiek során fenntartható legyen. E miatt a fenntartható egyensúly miatt van szükség szerintünk, liberálisok szerint is a közigazgatásban, az önkormányzati igazgatásban, az egészségügyben, az oktatásban vagy akár az adórendszer területén a különböző, eddig mindig halasztott és megítélésünk szerint most már tovább nem halasztható átalakításokra. Lényegében ezt számtalanszor elmondtuk már, ez az, ami miatt a Szabad Demokraták Szövetsége kormányzati szerepet, kormányzati feladatot vállalt.

Ráadásul, erről is többször volt már szó, miniszterelnök úr is többször hivatkozott rá: egész egyszerűen a mi megítélésünk szerint is eljutottunk odáig, hogy szemléletváltásra van szükség, nemcsak a politikában, hanem a magyar társadalom egészében. Ha költségvetésről van szó, akkor azt kell belátnunk végre, hogy az én pénzem, az a mi pénzünk, ha valamilyen módon a közzel kapcsolatba kerülök, akár adófizetőként, akár pedig olyanként, aki támogatást kap adott esetben a költségvetésből. És pontosan ez a költségvetési pénzzel, a mi pénzünkkel való felelős gazdálkodás az, ami az elmúlt időszakban többször megbicsaklott; igaza van annak, aki azt mondja, hogy az elmúlt négy évben nagyon erősen, meg annak is igaza van, aki azt mondja, hogy meg az azt megelőző években is.

(13.40)

Ahhoz viszont, hogy ezzel a gyakorlattal képesek legyünk szakítani, szükség van annak a belátására, hogy ha egy társadalmi csoportot egy adott intézkedéssorozat sért, akkor lehet, hogy annak viszont egyébként nagyon sok haszonélvezője van, akiknek adott esetben a hangját nem halljuk. Így van ez az egészségügy esetében is, ahol folyamatos vita van arról, hogy rossz a helyzet az egészségügyben, valamit tenni kellene, ugyanakkor viszont másrészt rendre hiányoznak azok a programok, vagy hiányzik a bátorság, amelyek segítségével ezen a helyzeten változtatni lehetne, úrrá lehetne lenni.

Hallom, hogy problémák vannak, hogy kevés a pénz a magyar egészségügyben. Helyes, csak persze a helyzet igazán az, hogy ma még a különböző reformintézkedéseknek semmilyen hatásuk nincsen. Vagyis mindazok a problémák, amelyekkel ma a magyar egészségügyben szembe kell nézniük, a jelenlegi, megváltoztatandó rendszernek a hibái, és pont azért kell ezeket a rendszereket megváltoztatni, mert íme, így vezetnek el a működésképtelenség határára. Elhangzik ugyan, hogy kevesebb a pénz, de mihez képest, tisztelt képviselőtársaim? Ugyanis a beszedett járulékokon bőven felül, több száz milliárd forinttal felül költ a költségvetés az egészségügyre, vagyis maradhatunk abban, hogy amennyit járulék formájában befizetünk, abból a jelenlegi szerkezetben lévő egészségügy nem működtethető.

Lehet azt mondani, hogy az átalakításhoz először pénzt kell beletenni, csakhogy hadd hívjam fel a figyelmet arra, hogy az előző négyéves kormányzati ciklusban több száz milliárd forintot tettünk be többletként a magyar egészségügybe, attól az semmilyen módon nem lett jobb, semmilyen módon nem változott meg, ebbe a feneketlen kútba pénzt változtatások nélkül betenni nem érdemes, ezért kell érdemi vitákat folytatni az átalakítás, az átalakulás módjáról. Erre lesz lehetőség majd az elkövetkezendő hetekben, hiszen a parlament megkezdi azon törvények tárgyalását, amelyek az egészségügy átalakítását célozzák majd.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)