Felszólalás adatai

Képviselő úr nem fogadta el az államtitkári választ. Kérdezem a tisztelt Házat, hogy elfogadja-e azt. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés az államtitkári választ 183 igen szavazattal, 19 nem ellenében, 1 tartózkodás mellett elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Gaudi-Nagy Tamás képviselő úr, a Jobbik képviselője, interpellációt nyújtott be a közigazgatási és igazságügyi miniszterhez: "Mikor kerül megalkotásra az 1945-48 közötti időszakban a Felvidékről kitelepített testvéreink jóvátételére irányuló törvény?" címmel. Megadom a szót. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. A napi politika emelkedett mocsarából kiemelkedve szeretnék egy nemzetpolitikai kérdéssel kapcsolatban kérdést intézni itt, az egész nemzet színe előtt a magyar kormány képviselőihez arról, hogy vajon az 1945 és 1948 között önkényesen, embertelen módon kitelepített 150 ezer felvidéki magyar ember mikor kapja meg a neki járó jóvátételt. Az a helyzet, amely jelenleg is fennáll, azaz hogy ők a mai napig - noha hihetetlen sérelmeket szenvedtek el, 50 kilós csomaggal kellett lényegében órák alatt elhagyni őseik földjét csehszlovák katonák fegyverei csövének a hatása alatt, és így 100 ezer ember a jelenlegi csonka országba, 50 ezer Csehországba került - egy fillért lényegében nem kaptak.

(13.20)

Ugyanakkor vannak olyan honfitársaink, akiket a II. világháború alatt sérelmek értek, és évente kétmilliárd forint jóvátételt kapnak. Érdekes módon erre mindig megtalálja minden kormány a megoldást. Ez a helyzet egyébként egy alkotmányellenes helyzet, ezt megállapította már az Alkotmánybíróság is, hiszen a magyar kormány kötelezte magát a csorbatói egyezményben, hogy jóvátételt ad a kitelepítetteknek. Hozzáteszem, nyilvánvaló, hogy a szlovákok által elkövetett gyalázatos, emberiségellenes jogsérelemről van szó, tehát valójában őket kellene terhelje ez a kötelezettség. Ehelyett mit csinálnak? Magyarüldözés folyik Felvidéken, nyelvtörvény, állampolgárságtól megfosztás; Malina Hedvig éppen most kezdi meg a csonka országban új életét, mert elüldözték. Tehát igenis, államtitkár úr, tudja jól, hogy nem először van a Ház előtt a téma, és mindannyian tudjuk, hogy ezt meg kell oldani.

Én írásbeli kérdést intéztem önökhöz, amelyben már szorgalmaztam ennek a kérdésnek a megoldását. Ebben arról tájékoztattak, hogy a hatvanas években lényegében filléreket fizettek valamilyen homályos jogcímen. De hát ne mondja már senki nekem, hogy ezzel ki lehet szúrni felvidéki testvéreink szemét! És azt is leírják, ami igazán felháborító, hogy hatvan év távlatából nagyon nehéz a bizonyítékok beszerzése, különösen arra, hogy nem hozhatták magukkal a bizonyítványaikat, írásos dokumentumaikat, és sem az érintett személyi körről, sem a felmerülő igény mértékéről nem rendelkezünk pontos információkkal, nehezen kalkulálható. Hát, kérem szépen, ne mondják már nekem, hogy zsidó honfitársaink ügyében könnyen kalkulálható tételekről van szó!

Tehát ez a megengedhetetlen diszkrimináció megszüntetendő, ezért kérem államtitkár urat, hogy most már egyértelműen mondja ki, amit már korábban is kimondott kormánypárti képviselők kérésére, illetve volt már emlékhatározat is a felvidéki kitelepítettek javára, hogy végre lépjen a kormány a tettek mezejére, és tegye meg azt a kötelességét, amit a nemzet elvár tőle, hogy megadja a jóvátételt a felvidéki magyaroknak, utána pedig benyújtja a számlát Szlovákiának, mert igenis ők a felelősek ezért a jogsérelemért.

Várom válaszát, államtitkár úr. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Az elhangzottakra Rétvári Bence államtitkár úr válaszol. Parancsoljon, államtitkár úr!

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Valóban, számos honfitársunkat érte méltánytalan diszkrimináció akkor, amikor 1946. február 27-én megkötötték azt a lakosságcsere-egyezményt, amely lényegében jogfosztotta a Felvidéken élő magyarokat, onnan őket kitelepítette, s valóban egy kis csomaggal, iratok nélkül érkezhettek csak Magyarországra, itt valamilyen úton-módon próbálták őket elszállásolni. Ez a kollektív büntetésnek egy vállalhatatlan formája volt.

Mindemellett azért kérném képviselő urat, hogy akik mások szenvedtek ilyesfajta méltánytalan büntetést, az azoknak járó kárpótlásjogcímet ne vitassa; a zsidó honfitársainkra gondolok, amire képviselő úr az előbb megjegyzést tett. (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Nem vitattam, csak azt mondtam, hogy ők megkapták, a felvidékiek meg nem.)

Ugyanakkor egyértelmű, hogy itt a továbbiakban valamilyen jogalkotásra szükség lesz, hiszen - ahogy ön is mondta - '64-ben került sor egy vagyonjogi egyezmény megkötésére, de ez csak egy részleges kárpótlást tudott adni az ottani magyar családoknak, nem terjedt ki például a mezőgazdasági rendeltetésű ingatlanok tulajdonjogának elvesztése miatt keletkezett kárra és még más területekre sem, ezért ez csak egy részleges kárpótlás lehet.

Amikor az új alaptörvényt elfogadtuk, annak az U) cikke (9) bekezdése rögzítette, hogy új kárpótlási jogcím nem alapítható, ugyanakkor ez nem terjed ki természetesen ezekre a jogcímekre, hiszen ez egy korábbi nemzetközi kötelezettségvállaláson alapul, korábbi nemzetközi szerződés garantálja tehát nemzettársainknak, honfitársainknak, hogy ilyesfajta kárpótlásban részesüljenek.

Nagyon nehéz pontosan megmondani, hogy kinek milyen kártérítés, kártalanítás járhat, hiszen ön is nagyon jól tudja, hogy nem lehet bizonyítani, hogy pontosan mit hagytak ott. Ennyi év távlatából az is nagyon nehéz, hogy sokszor a kitelepített sváb családok ingatlanjába költöztették be, tehát az egyik jogsérelmet egy másik jogsérelemmel próbálták valahogy orvosolni vagy helyrehozni, tehát volt, aki olyan lakhatási körülmények közé került, vagy esetleg olyan földeket is tudott megművelni, amelyek egy méltányos életet jelentettek nekik, és vannak olyanok, akik teljesen a szegénységbe, a kilátástalanságba, a nincstelenségbe kerültek akkor, amikor kitelepítették őket.

Ön is tudja és látja - hiszen itt volt a parlamentben az elmúlt négy évben -, hogy mindenhol igyekeztünk a kommunista rendszer alatt vagy akár a nemzetiszocialista rendszer alatt sérelmet szenvedettek számára minél inkább helyrehozni azokat a diszkriminatív lépéseket vagy jogsértéseket, amiket elszenvedtek. És ahogy zsidó honfitársaink számára is, akik a holokauszt túlélői voltak, a nyugdíj-kiegészítésüket 50 százalékkal megemeltük, ugyanúgy a 267/2000-es kormányrendelet alapján a tartós szabadságelvonást elszenvedett honfitársaink számára is egy ugyanilyen 50 százalékos emelést garantáltunk, ami egy olyan összegnek a megemelése az ő esetükben, amelyik 13-14 éve nem emelkedett, azóta csak inflálódott ez az összeg, most sikerült ezt megemelni.

Mindenki más számára is, akik a kommunista rendszer áldozatai voltak -90 ezer körüli a még életben lévők létszáma -, igyekeztünk pótolni azokat a hiányokat, amelyeket az okozott, hogy 2008. november 1-jén az akkori Gyurcsány-Bajnai-kabinet befagyasztotta mindenfajta inflációkövető emelését a kommunista rendszer áldozatai nyugdíj-kiegészítésének. Így 16 százaléknál is nagyobb mértékben emeltük a tavalyi évben ezeket a nyugdíj-kiegészítéseket, ráadásul visszamenőleges hatállyal. Így tehát elmondhatjuk, hogy ahol a kormány tudott lépni, ott lépett ezeken a területeken.

Valóban, a Felvidékről kitelepítettek kapcsán nagyon sok számítást elvégeztünk, többfajta modell akár egyedi kártérítési igényekre, akár átalány-kártérítésekre a kormányülést is megjárta, ugyanakkor a bizonyítási erő, az, hogy mindenki valamelyest egyenlően részesüljön ilyen kárpótlásban, ne csak erkölcsi, hanem anyagi kárpótlásban is, nagyon nehéz ennek a pontos módját meghatározni, és a számok rendkívüli mértékben szórnak, óriási összegek hangzottak el, ha 150 ezer család vagyonát szeretnénk mindenféleképpen teljes mértékben kárpótolni.

Ráadásul ön is tudja, hogy az 1946 és 2014 közötti bizonyítás valóban sok esetben jogsérelmet eredményezne, de bízunk benne, hogy az egyik modellt végül költségvetésileg is alá tudjuk támasztani, és ezt a kérdést előbb-utóbb, ha az ország pénzügyi teljesítőképessége engedi, rendezni fogjuk tudni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Most megkérdezem Gaudi-Nagy Tamás képviselő urat, hogy elfogadja-e az államtitkári választ.

Parancsoljon, képviselő úr!

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Én szívem szerint elfogadnám ezt a választ, ha korábban már nem hangzottak volna el ígéretek, és ugyanazt tapasztaljuk, mint most, hogy négy év eltelt a kormányzásukból, és ezt a bivalyerős kétharmadot erre a célra is használhatták volna többek között, és nem csak a parlamentarizmus intézményének gyakorlatilag zárójelbe tételére. Tehát én arra kérem önöket, hogy végezzék ezt a munkát el most már.

Egyébként az Emberi Jogok Közép-európai Bizottsága brüsszeli székhelyű szervezet rendelkezik számtalan bizonyítékkal, tehát akaraton múlik a dolog. Nyilván jogalkotási eszközökkel egy általány-kártérítés megtalálható, kitalálható. Én úgy gondolom, egy nemzet öntudatához elengedhetetlen feltétel az, hogy a sajátjait megvédje, és természetesen nemcsak a múlt sérelmei tekintetében, hanem a jelen sérelmei vonatkozásában is. Tehát Magyarország álljon ki és követelje Szlovákiától, hogy szálljon le a felvidéki magyarokról, és hagyja őket élni, és követelje számukra a területi autonómiát, az önrendelkezést, mert csak ez lehet a magyar megmaradás jövője a Kárpát-medencében.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A képviselő úr nem fogadta el az államtitkári választ. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e azt.

Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés az államtitkári választ 186 igen szavazattal, 14 nem ellenében, 3 tartózkodás mellett elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Aradszki András képviselő úr, a KDNP képviselője, interpellációt nyújtott be a nemzetgazdasági miniszterhez: "Mit tesz a kormány a hazai vállalkozásösztönzés céljából?" címmel. Aradszki András képviselő urat illeti a szó. Parancsoljon, képviselő úr!

Felszólalások:   65-71   71-77   77-82      Ülésnap adatai