Felszólalás adatai

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA környezetvédelmi miniszter: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársam! A Gergely utcaiakat nyilván nem fogja vigasztalni, de sajnálatos módon nem egyedülálló az eset. A helyzet ugyanis az, hogy a bányákkal kapcsolatos rekultivációs kötelezettségnek az esetek többségében és jelentős részében nem tesznek eleget.

A bányatörvény elég egyértelműen rendelkezik, mert azt mondja a 36. §-ban, hogy a bányavállalkozó köteles fokozatosan helyreállítani, és ezzel a területet újrahasznosításra alkalmas állapotba hozni, vagy a természeti környezetbe illően kialakítani. Sőt, a (2) bekezdés szerint ő köteles a tájrendezésről is gondoskodni, a szakhatósági engedélyek beszerzését követően.

Ezzel szemben sajnálatos, és úgy gondolom, törvényi beavatkozást is igénylő gyakorlat alakult ki: azokon a bányahelyeken, ahol visszamarad a bányahely, megjelennek a hulladéklerakásban érdekeltek ilyen vagy olyan módon - képviselőtársam elmondta nagyjából, egészében, hogy milyen módon -, megszerzik annak a lehetőségét az önkormányzattól, hogy ott hulladéklerakó-helyet létesítsenek, és elkezdik hulladékkal feltölteni a bányagödröt. Ennek beláthatatlan következményei vannak, és olyan helyzetek alakulnak ki, amelyek utóbb már alig-alig reparálhatók.

Az adott esetben a bányahivatal másodfokon - miután első fokon a Bányakapitányság a kérelmet elutasította - engedélyezett valamit, amivel én most sem tudok egyetérteni. Bár ez a kritika tőlem nem jogos, mert hiszen a bányahivatal nem a mi tárcánkhoz tartozik, mégis el kell mondanom: nem tartom azt helyesnek, ha a bányászat tíz éve befejeződött, még mindig a Bányászati Hivatal fog arról dönteni, hogy bányajogokat ruháznak át egyik cégről a másikra, olyan körülmények között, ahol már nyilvánvalóan bányászatról szó sincs, meg nem is eshet szó. Ez - úgy gondolom - mindenképpen olyan helyzet, amit érdemes megvizsgálni, és erre mindenképpen érdemes egy konkrét magyarázatot találni.

De visszatérve a konkrét helyzetre: 1998-ban és 1999-ben az a KGI, amiről eddig mindig csak úgy hallottunk, hogy mindenféle botrányokban érdekelt, akkor még dolgozott, és akkor még tudományos munkát is kifejtett. Következésképpen azt végezte, amit 2001-től újra végezni fog: megvizsgálta ezt a területet, és megállapította, hogy itt a gond sokkal nagyobb, mint az, hogy lefedik földdel vagy nem, mert itt bizony olyan helyzet van, hogy különböző gázok szabadulnak fel, és ezeknek a gázoknak az elvezetését is illenék megoldani.

Azonban időközben olyan helyzet alakult ki, hogy a túltöltés következtében itt már nem lehet a hagyományos töltési formát alkalmazni, hiszen ha ezt alkalmaznák, akkor meg a környező házak kerülnének veszélybe. Roppant nehéz tehát az ügy megoldása, kétségtelenül. Pillanatnyilag - miután, el kell mondanom, bevontam egy általam nagyra becsült zöldszervezetet is, amely szintén megvizsgálta ezt a területet, nem látszik más megoldás, mint a területnek a lefedése, és minél előbb zölddel való ellátása. Hosszabb távon azonban nyilvánvaló, a biogázok elvezetésére is sor kell kerüljön.

Szeretném azonban nyomatékkal mondani, hogy nincs olyan pályázati lehetőség, amelynél az állam átvállalná azok helyett, akik eddig a hasznot behajtották, azokat a rekultivációs feladatokat, amelyeket kötelesek lettek volna elvégezni. De nem is lehet ilyet átvállalni. Ha ilyet vállalnánk át, akkor nem lehetne megfelelő hulladéklerakókat létrehozni, nem lehetne egy új, tiszta helyzetet teremteni.

Egyet tudok mondani: január 1-jétől kezdődően kiterjedt jogosítványai lesznek a területi környezetvédelmi szervezetnek, kiterjedt jogosítványai lesznek arra, hogy bírságoljanak, ha nincs lehetőség másként elérni azt, hogy ott a munkák megfelelően folytatódjanak. Én azt gondolom, hogy a hulladékgazdálkodásról szóló törvénynek ezek lesznek az első, nagyon kedvező eredményei.

De annál többet, mint azt, hogy vizsgálni fogjuk és ellenőrizni, sajnos most ígérni nem tudok. (Taps a Fidesz, a Kisgazdapárt és az MDF soraiban.)