Felszólalás adatai

DR. KÓKA JÁNOS (SZDSZ): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tegnap este egész Európa - sőt talán az egész világ - Németországra figyelt, hogy Európa legjelentősebb gazdaságában merre billentik a választók a politika mérlegét. (Folyamatos zaj.) Tegnap este kiderült, hogy a nagy pártoknak ez a választási eredmény az elmúlt 60 év legrosszabb eredményét hozta, a kisebb pártoknak pedig - ugyancsak az elmúlt 60 évet vizsgálva - a legjobb eredményt hozta el ez a választás.

A választás eredményeképpen egy középen álló, konzervatív-liberális koalíció jön létre Európa legnagyobb gazdaságában, amelyet a CDU-CSU az FDP markáns részvételével alkot majd. A német szabad demokraták az elmúlt 60 év legjobb választási eredményét érték el; az elmúlt négy évben közel másfélszeresére növelték a támogatottságukat, mindezt úgy, hogy egy markáns, piacpárti, kapitalista logika mellett foglaltak állást.

Sokat tanulhatunk, tisztelt képviselőtársaim, magából a kampányból és a választás lebonyolításából is: tudvalevő, hogy Németországban ismeretlen a kampánycsend fogalma. Ez talán részben annak is köszönhető, hogy Németországban az egymással vetélkedő pártok nem legyilkolni, hanem legyőzni szeretnék egymást a választásokon.

Az újonnan felálló kormány piacpárti, adócsökkentésre, kisebb, de hatékony államgépezetre építő politikát hirdetett, és ezzel nyert. A válságból kivezető út irányát mutatta meg az FDP és a CDU-CSU együtt, amelyben nem a szociális demagógia, hanem egy konzervatív-liberális, ésszerűségre építő gazdaságpolitika határozza meg az irányt. Egy olyan konzervatív-liberális gazdaságpolitika, tisztelt képviselőtársaim, amely sajátos módon nagyon nagy mértékben hasonlít a Bajnai Gordon és Oszkó Péter által hirdetett elvekre és arra a programra, amelyre az éppen hivatalban lévő válságkezelő kormány vállalkozott.

A liberális győzelem emellett Németországban frappáns bizonyítéka annak is, hogy nem volt igazuk azoknak, akik azt mondták, hogy a liberalizmusnak Európában befellegzett. Körülbelül két hónappal ezelőtt jelent meg az ellenzék vezérének, a jobboldal emblematikussá vált alakjának, Orbán Viktornak egy írása a Magyar Nemzet hasábjain, amelyben hosszasan fejtegette, hogy a liberalizmusnak vége, hogy egy új világrend kialakításával kell hogy szembenézzünk, amiről nagyon sok mindent nem tudtunk meg, mert a mondanivalót elfedte az a fajta szociális demagógia, amellyel egy valóban teljesen új irányt javasolt az európai konzervatívoknak. Ez az új irány nem a német konzervatívok és német liberálisok támogatásával együtt megvalósítandó, piacpárti öngondoskodásra, felelősségvállalásra és józanságra építő politikára épít, hanem azt a fajta, mindenkinek adakozó, szociálisan meglehetősen demagóg, kicsit megfoghatatlan, az állam eladósodásának veszélyét magában hordozó politikát hirdetett, amelynek a képviselhetetlenségéről valószínűleg ő maga is meg volt győződve, de úgy gondolta, hogy Magyarországon ezzel lehet a jobboldalon szavazatokat szerezni. Szeretném tehát mindenki figyelmébe ajánlani, hogy a liberális példa azt mutatja, hogy józansággal, ésszerűséggel, valódi, követhető gazdaságpolitikával is bizony lehet szavazatokat szerezni, ha egyelőre Magyarországon nem is, de Németországban feltétlenül.

Találkoztam ezen a választási rendezvényen Hans-Dietrich Genscher egykori külügyminiszterrel, az FDP egyik legemblematikusabb alakjával, aki elmondta, hogy Magyarország utóbbi félévben mutatott eredményei új reményt adnak, hogy Magyarország képes kilábalni a válságból, és akár ismét a térség élvonalbeli országává válni. Elmondta, hogy bízik benne, hogy eljön az idő, amikor Magyarországon is lesz fogadókészség egy olyan programra, amit a német liberálisok a kereszténydemokratákkal, illetve a CDU-CSU-val együtt meghirdettek.

Tisztelt Képviselőtársaim! A német választásból még egy dolgot kell kiemelnem. Demokráciából, esélyegyenlőségből és toleranciából is példát adott tegnap Németország, példát adtak a német választók. Európa legjelentősebb gazdaságában ugyanis a kancellár ennek a választásnak az eredményeképpen egy női politikus, az alkancellárja pedig egy meleg politikus lesz. Tegyük fel a kérdést, tisztelt képviselőtársaim, hogy egy hasonló együttállás Magyarországon elképzelhető-e.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)