Felszólalás adatai

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem élve a tizenöt perces lehetőséggel, de szeretném továbbfűzni azt a gondolatot, amiről Fónagy képviselő úr beszélt, vagy Baráth Etele képviselő úr az előterjesztői expozéjában szólt.

A történelmi és útösszefüggéseket elemezte Fónagy képviselő úr. Ebből fakad az - és én ezt megélem, mint a határ közelében élő képviselő -, hogy egy teljesen természetes és egyre fokozódó igény jelentkezik a határ menti településeken az átjárás megkönnyítése érdekében. Teljesen jogosnak érzem azt az igényt, hogy a határ közelségéből - ami évtizedeken keresztül az ő hátrányuk volt, ezért lettek hátrányos helyzetű kistérségek - most valamilyen előnyt tudjanak a maguk számára kovácsolni.

Elrettentő példákat lehetne sorolni, hogy csak azért, mert a magyar-horvát szakaszon van egy természetes határ, a Mura folyó, légvonalban az öt-tíz kilométerre egymástól lévő települések sok esetben negyven-hatvan-nyolcvan kilométeres út megtétele után érhetők el. És ha belegondolok, miközben az európai uniós nagy folyosókat építjük, és nagyon nagy összegeket szánunk erre, aközben még az is előfordul, hogy olyan helyzetbe hozzuk őket, mint nemrég a letenyei határátkelőnél, hogy az autópályadíjat még meg kell fizetni csak azért, hogy át tudjanak jutni a túloldalra. Azt akarom érzékeltetni, hogy alig néhány hónap után mégiscsak újra meg kellett nyitni a régi határátkelőt.

Támogatom azt, amit Baráth Eteléék kezdeményeznek, hogy a kormánynak legyen egy hosszú távú, megalapozott, a lehetőségeket számba vevő határozata, amit mi, országgyűlési képviselők vitassunk meg és fogadjuk el. Ez nemcsak azt teszi lehetővé, hogy idővel rendezni tudják az emberi, családi kapcsolatokat, hanem gazdasági kapcsolatokat is tudnak egymás között építeni. S még egy fontos: az Európai Unióból lehet pályázati forrásokat szerezni arra, ha két ország határátkelő-lehetőséget akar biztosítani. Most az esetlegesség miatt rettentően hosszú procedúrát kell végigjárni az engedélyezés során, mert mind a két országban külön-külön kell végigjárni az utat, mire eljutnak oda, hogy engedélyezett tervük legyen, és a végén még mindig hiányzik egy régi hatályos törvény szerint, hogy nincs kormányközi megállapodás. Azt gondolom, ha ezt az országgyűlési határozati javaslatot elfogadjuk, és megvalósul az, ami ebben megfogalmazódik, akkor ennek alapján a mindenkori kormány le tudja folytatni azokat a megbeszéléseket, és életre tudja hívni azokat a megállapodásokat, amelyek segíthetik azt, hogy ezek a határátkelőhelyek megvalósulhassanak.

Hadd mondjak példát arra, hogy milyen elemi erővel tör elő ez az igény. Személyesen láttam olyan kompátkelőt a Mura folyón, amit a túloldaliak valósítottak meg. Nem kell se motor, semmi, teljesen környezetbarát, a víz sodrását használják fel, és a kamion alatt lévő kisteherautótól kezdve bármit át tudnak vinni, s ezek mint zöldhatár bizony működtek. Jó lenne ezeket legálissá tenni, jó lenne, ha ezekből eredményt tudnának elérni azok a települések, amelyeket - még egyszer hadd mondjam - évtizedeken keresztül sújtott a határ közelsége.

Én is azt javaslom, hogy minél előbb fogadjuk el ezt a javaslatot, és szabjunk meg olyan határidőt, hogy a végeredmény minél előbb kerüljön ide az Országgyűlés asztalára.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)