Felszólalás adatai

ELNÖK: Tízperces, ha jól emlékszem.

DR. HOFFMANN RÓZSA, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Jó. Igyekszem nem kihasználni.

ELNÖK: Az előterjesztői viszonválasz 10 perc.

DR. HOFFMANN RÓZSA, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen. Van annak valami diszkrét bája, amikor politikusok az Országgyűlés üléstermében kárhoztatják azt, hogy politikai szempontok vezérelnek valamilyen előterjesztést. (Dr. Schiffer András közbeszól.) Természetesen. Azért vagyunk itt, oktatáspolitikával foglalkozunk, és ez része az egész politikának, ezt Hiller Istvánnak mondom, aki ezt rosszallóan jegyezte meg; miközben az új tankönyvtörvénynek természetesen megvan a szakmai lába. De azért olyasmit állítani ennek a törvénynek kapcsán - jegyeztem szó szerint - hogy ki akarjuk iktatni a gyerekek kritikai attitűdjét, ezt nem tudom, hogy honnan veszi, kedves képviselő úr, szó sincsen erről.

Arról viszont szó van, igen, mint ahogy a kormány politikájának az egészéből következik harmadféléve, hogy a piac mindenhatóságában mi nem hiszünk. (Dr. Józsa István: Mi sem! Mi a versenyben hiszünk!) Abban hiszünk, hogy az államnak felelőssége van...

ELNÖK: Államtitkár asszony, egy kis türelmet kérek szépen. Megvárjuk, míg Schiffer képviselő úr kifárad. (Dr. Schiffer András elhalad a miniszteri széksor előtt, majd az emelvényhez lép.) Köszönöm szépen. Tessék!

DR. HOFFMANN RÓZSA, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Engem nem zavar, ha nincs itt, úgyhogy...

ELNÖK: De engem zavar. Államtitkár asszony, öné a szó.

DR. HOFFMANN RÓZSA, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Tehát az állam felelősségét és jogát akarjuk erősíteni, miközben ez a törvény nem zárja ki a versenyt, akkor rosszul olvasta nyilvánvalóan, képviselő úr.

Nehezményezi azt, hogy egy testület dönt a könyvekről. Kérem, eddig is így volt. Az Oktatási Hivatal döntött arról évek óta, szakértők bevonásával, hogy melyik könyv kerülhet föl a tankönyvlistára és melyik nem. Mint mondtam az expozémban, talán nem figyelt elég jól, ez a tankönyvjóváhagyás továbbra is megmarad, a testület munkáját pedig részletesen szabályozzuk.

Igen, a mi álláspontunk szerint a tankönyv alapvetően nem áru, hanem az a taneszköz, amely döntően az állami felelősségből fakadóan az állami közjót kell hogy szolgálja, és állami közszolgáltatás alapvetően, mert nem zárja ki a versenyt és a piacot, hiszen nem fog az állam minden tankönyvet kiadni. Megmarad nagyon sok területen a kiadók szerepe.

Ezért Farkas Gergely képviselő úrnak mondom, hogy talán szintén rosszul értelmezte, az nem következik ebből, hogy felmenő rendszerben megváltoztatjuk a könyveket, hiszen mint említettem, a Nemzeti alaptantervet is felmenő rendszerben vezettük be. Azok a gyerekek, akik elkezdtek X kiadó tankönyvéből tanulni, abból a tankönyvből tanulhatnak a továbbiakban is.

Nem lehet bizonyítani, hogy az egycsatornás modell színvonalasabb, mint a piaci modell? Valóban nem. És azt lehet bizonyítani hogy a piaci modell színvonalasabb, mint az egycsatornás? (Dr. Józsa István: Igen! Nyugati modell!) Nem! Ami a színvonalat bizonyíthatja és garantálhatja, az éppen a minél több szakember bevonása, az a fajta tankönyvelbírálás és -jóváhagyás, amely szakemberek kezébe adja az egész dolgot.

Sós Tamás képviselő úr, a diákok egyedisége nem érvényesül ebben - mondja. Kérem szépen, eddig a tanárok talán egyedileg, külön-külön tankönyvből tanították a különböző diákokat? Szó sincs róla! Egy osztályt egy tankönyvből tanítottak, és egy osztályban az integrált oktatás korszakában nagyon sokféle gyerek van. Jól emlékszem arra az időszakra, amikor a tanári pályámat kezdtem, akkor valóban egyetlenegy tankönyv volt. Ez rossz rendszer volt. Mert valóban jó volt, ha az osztályokhoz mérten változtatni lehetett. Ez a törvény azt írja, hogy kerettantervenként engedélyez kettő tankönyvet.

Sokféle kerettanterv van már most is. Ez ad absurdum azt is eredményezheti, hogy egy tantárgyból akár tízféle tankönyv is lehet. Mi több, a köznevelési törvény meghagyja azt a lehetőséget is, hogy az az iskola, amelynek tantestülete nem azonosul egyik kerettörvénnyel sem, annak lehetősége van arra, hogy saját kerettantervet hagyasson jóvá, mint ahogy ez történt is már az elmúlt évben, és ehhez külön tankönyvet is alkalmazhat. Ezáltal a tankönyvek sokféleségét az egész rendszer biztosítja. De azt azért nehéz megmagyarázni, hogy miért jobb, ha egyetlen kerettantervhez, mondjuk, nem kétféle választék van, hanem van három vagy négy, akkor a végén pontosan ugyanott lennénk, ahol most vagyunk, hogy megszámlálhatatlanul sok tankönyv van.

Külön köszönöm Sági István képviselő úrnak, hogy valamikori igazgatói és szülői tapasztalatából mutatja meg, hogy az nem jó, ha nagyon sokféle tankönyv van, és a gyerekek egyik iskola után a másikba menvén valóban olyan helyzetbe kényszerülnek, hogy nehéz ilyen értelemben a váltás.

Köszönöm Józsa István úrnak, hogy itt ebben a késő éjszakai órában derűre fakasztott bennünket, még akkor is, ha a kiindulási pontja alapvetően hamis, mert mint mondtam, nem egyengépeket, nem egyengyerekeket és nem egyentankönyveket akarunk, hanem a tankönyvválaszték szűkítését, ésszerűsítését, amely azt fogja eredményezni, hogy jó tankönyvek lesznek, olcsóbbak lesznek, könnyebbek lesznek, és mint mondtam, ingyen fogják megkapni felmenő rendszerben az általános iskolások a tankönyveket.

Azt a tankönyvet, amit az állam fizet, nagyobb befolyással akarja a továbbiakban kiadni vagy engedélyezni, és nem pedig a piac szabad prédájává tenni, amelyben megint csak idézem a képviselő urat, egyébként biztos ön is tapasztalta vagy tapasztalta volna, ha iskolában dolgozott volna, én is tapasztaltam, hogy bizony a kiadók sokszor nagyon agresszív marketingpolitikája döntötte azt el, hogy egy-egy iskola milyen tankönyvet választ.

(22.20)

Olyan terjesztési díjakkal jutalmazták ezeket az iskolákat, hogy a pénzszűkös világban bizony nagyon sokszor e szempont szerint döntöttek. Lehet, hogy az a tankönyv azért jó színvonalú volt, hiszen valóban nagyon sokat fejlődtek a tankönyveink, nemzetközi versenyről is díjakat hoztak el, ez tehát nem egy minőségi kritika, de ahogy mondják a köznyelvben, a farok csóválta a kutyát, és nem fordítva. Az állam felelősséggel tartozik az állampolgáraiért, felel azért, hogy jól haladjanak a gyerekek kelettől nyugatig, északtól délig, hogy minden gyerek megkapja a tankönyvön keresztül is ugyanazt az ismeretet, műveltséget, tudást. Hogy ebből a tanítási órán mit varázsol majd a tanár, az pedig az ő művészetén és szakmai adottságain múlik, mindehhez ez a törvény megadja a lehetőséget. Nagyon fájlalom, hogy az expozé üzeneteire kevéssé figyeltek, éppen szándékosan kiemeltem azt a sok tényezőt, ami nem változik.

Végül befejezésként, az idei tankönyvellátás zökkenői éppen arra világítottak rá, hogy nem jó, ha a tankönyvügy teljes mértékben ki van szolgáltatva a piacnak, mert az október utáni elmaradások hátterében pontosan az húzódott meg, hogy egyes tankönyvkiadók azt mondták, hogy nekik már nem éri meg a 100 meg 200 példányos utánrendelést legyártani, és akkor a Könyvtárellátó már nem tudott mit kezdeni, ha nem létezik tankönyv, akkor nem tud szállítani; végül is a megoldást nagyon nehezen, nagyon keservesen, de megtalálták. Igen, mi abban hiszünk, hogy az állam jó gazdája az iskoláknak, jó gazdája lesz a tankönyvügynek is, hangsúlyozom, ebből nem lesznek kizárva az egyéb kiadók sem.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokban.)