Felszólalás adatai

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A miniszterelnök úr által említett első tárgykört nem kellene azért olyan gyorsan átlépni. Évtizedes szándékunk volt, hogy csatlakozhassunk Európa fejlettebb részéhez. Csatlakoztunk a NATO-hoz, képviselőtársaim, s ez erősíti az elvárásainkat a biztonságpolitikával kapcsolatban, és elvárjuk, hogy segítsenek, ha bajban vagyunk. De kötelezettségeink is vannak. A kötelezettség azt jelenti, hogy részt kell vennünk olyan akciókban, amelyekben a szövetség más tagállamai is részt vesznek. Nem lennék büszke, de azt hiszem, Magyarországon sokan nem lennének büszkék arra, ha ránk süthetnék azt a bélyeget, hogy mi csak akkor tartjuk a markunkat, ha nyerhetünk egy üzleten, viszont nem jelenünk meg akkor, amikor kötelezettséget kell vállalni.

Amikor Magyarországon arról döntött a társadalom, hogy piacgazdaságot épít, az együtt járt azzal, hogy tudomásul vette, privatizálni kell azt a hatalmas állami vagyont, amely Magyarországon volt. Ezt a mindenkori kormányok törvényi szabályozás alapján hajtották végre és nem ad hoc, nem véletlen ötletek alapján. A portfóliót konkrétan meghatározták a törvények, hogy minek hány százaléka tartható állami kézben és mit kell ott tartani. Tehát törvény kötelez a vagyon értékesítésére. Amit mi, országgyűlési képviselők tehettünk, az az ellenőrzés, az átláthatóság, a nyilvánosság, amit többször megtettünk módosító indítványainkban. S azt hiszem, a mai napig ezt a célt szolgálja a négypárti felügyelőbizottság intézménye.

Képviselőtársaim, nem az a gond, ha értékesítés van, hanem az, hogy van-e megfelelő szabályozás, amely garanciákat ad arra, hogy a verseny érvényesüljön és ne lehessen ezzel visszaélni. Jelesül, amiről szó esett: a Tankönyvkiadó mindössze már csak a piac 36 százalékát tartotta kézben. S azt gondolom, amikor kiírják a pályázatot egy-egy tankönyv elkészítésére, akkor mindannyiunknak az az érdeke, hogy az a lehető legolcsóbban készüljön el, tehát versenyezzenek a nyomdák azért, hogy ki készíthesse el a tankönyveket.

Az árstabilitás és a Nemzeti Bank kérdéséről: egyikünk sem vitatta kormánypárti oldalon, hogy a Nemzeti Bank legfőbb feladata az árstabilitás, de mindig is hangsúlyoztuk, hogy együttműködésnek kell kialakulni a kormány gazdaságpolitikáját illetően. Képviselőtársaim! Keményen vitatkozom Varga Mihállyal, hogy a mai magyarországi magas kamat - de mondhatom, már több hónap óta, sőt éves távlatban is - nem jó a magánembernek, nem jó a kis- és közepes vállalkozónak, és nem jó a nagyvállalatoknak sem. De folytatom: mit jelent az az erős forint, amit el kell szenvednie a magyar exportőröknek, s rajtuk keresztül mindazoknak a kis- és középvállalatoknak, amelyek beszállítanak? Nincs igaza Varga Mihálynak, mert ezeket az üzleteket euróban kötik, és az eurót a magyar vállalkozónak kell visszaszámítani forintra.

Mondok egy konkrét példát. Elmondták a múlt héten a vitában az agrármunkacsoport tagjai, hogy több mint száz milliárd forint esik ki a magyar mezőgazdaságból, amit nekünk az adófizetők pénzéből, a költségvetésből kell pótolni. Ettől kezdve beszélhetünk arról, hogyan hat az erős forint közvetve az államháztartás vagy a költségvetés közvetlen hiányára. De mondok még szörnyűbbet: a következő évben a földalapú támogatást is euróban fogják számolni, tehát ott is számszerűsíthető lesz, hogy hány milliárd forintot vesztenek a magyar agrárgazdák, akikért mindannyian aggódunk itt a parlamenti patkóban.

Tisztelt Képviselő Úr! A másik pedig kifejezetten félrevezető: a magyar nyugdíjasok legkorábban 2010-ben kapják euróban a nyugdíjukat, addig nekünk az a felelősségünk, amiről a miniszterelnök úr is beszélt, hogy erősödjön a magyar gazdaság, növekedjenek a munkahelyek és növekedjenek a bérek. A magasabb bérekkel együtt jár a magasabb nyugdíj, és majd a magasabb nyugdíjat kell az akkori euróárfolyamon és nem a mostanin átszámolni. Ön átveri a választókat.

Köszönöm szépen, elnök asszony. (Taps a kormánypárti oldalon.)