Felszólalás adatai

ZSIGÓ RÓBERT (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Eredetileg a saját felszólalásomat akartam elmondani, ami természetesen a Btk.-módosítás kábítószerrel kapcsolatos szabályozásához kapcsolódott volna. Ezt is el fogom mondani.

Elnézést kérek, elnök úr, ha egy kicsit hosszabb leszek, de Zuschlag képviselő úr hozzászólása néhány kérdést felvetett.

Másodszor hangzott el e törvény vitájában az, hogy remélik ellenzéki képviselőtársaink, hogy a Nemzeti Színház helyén nem börtönt fogunk építeni. Képviselő úr elmondta azt is, hogy ez egy demagóg törvény. Én inkább az előbbi kijelentést tartanám demagógnak, már elnézést.

Az is elhangzott, hogy a drogfogyasztókat nem kell bűnözőknek tekinteni. Nem hiszem, hogy valaki ebből a törvénytervezetből ki tudja olvasni azt, hogy a drogfogyasztókat bűnözőknek tekintjük. Képviselő úr, szerintem fiatal kora miatt, nagyon jót viccelődött a meg nem született gyermek esetén, amely állítólag Harrach Péter úrnak a vesszőparipája, hogy így fogalmazzam. Tisztelt képviselő úr, ha megnézi a demográfiai mutatókat, akkor ez egyáltalán nem vicces helyzet. Azt is elmondta a képviselő úr, hogy nem mindegy, hogy valaki azért bűnözik, hogy egyszerűen fogalmazzam, hogy a saját adagjára valót megkeresse, vagy azért, hogy meggazdagodjon belőle. Azért azt elmondhatjuk, hogy ez egy igen-igen komoly kérdés, és a dolog lényegét tekintve az majdnem mindegy, hogy az ember miért bűnözik a droggal kapcsolatban. Ennyit ehhez, az államtitkár úr által egyébként már minősített felszólaláshoz.

Tóbiás képviselő úr, habár nincs itt, mondott ő is néhány elég érdekes dolgot. Ő az ifjúság érdekeiről beszél akkor, amikor ez ellen a törvénymódosítás ellen beszél. Nem tudom, nem akarok bántót idézni, de nem szeretném azt kiérezni a szavaiból, hogy az ifjúság érdekeit talán az szolgálná, ha a drogfogyasztás ellen nem lépnénk fel kellően keményen.

Fodor Gábor úr megköszönte nekünk, amikor ez a vita elkezdődött, az elején, hogy ilyen késői órában meghallgatjuk őt, aztán elment, úgyhogy én nem tudom neki megköszönni, hogy meghallgat, sajnos.

Juhász Gábor úr említette, és úgy említette, mintha ezt olyan természetes dolognak kellene tekintenünk, hogyha két gyermek kábítószert cserél az iskolában. Ahogy Csintalan képviselő úr is elmondta, ez sajnos természetesnek tekinthető, de nem kell ebbe belenyugodnunk; mindent el kell követnünk azért, hogy ez ne legyen természetes állapot, hogy két gyerek az iskolában kábítószert cserél.

Vágvölgyi képviselő úr is megerősített abban, amit egyébként a beszédemben is el szerettem volna mondani, hogy természetesen a prevenciónak, a megelőzésnek, a gyógyításnak nagyon nagy szerepe van ezen a téren. Az előző években voltak erre pénzeszközök, indultak programok, de sajnos - és tényleg azt mondom, hogy sajnos, mert ezt az ügyet, ahogy az ellenzéki képviselő úr is elmondta, pártoktól függetlenül mindenkinek kellő súllyal kell kezelnie és megoldásra kell törekednie - ezeket a megoldásokat, a helyzet javulását nem látjuk ez ügyben.

A kormány által beterjesztett jogszabály-módosítási törvényjavaslat kapcsán nagy vitáknak lehettünk tanúi az elmúlt hetekben, a médiákon, az újságokon, a televízión keresztül mindenki elmondta a véleményét. Ellenzéki oldalról sajnos megpróbálják úgy beállítani ezt a tervezetet, mintha csak ez az egy kábítószer-ellenes törvény lenne, mintha ez akarná megoldani a kábítószer-problémát. Ez nem így van, a törvénymódosításban terjedelménél fogva sem lehet egy drogtörvénytervezetnek nevezni, és nem törekszik senki arra, hogy ez az egy törvénytervezet oldja meg majd a kábítószer-terjesztésnek és fogyasztásnak a problémáját.

Néhány ellenzéki felszólaló szavaiból azt érzem, hogy mintha szerintük a drogfogyasztás az ember természetes állapota lenne, hogy úgy mondjam, az elkerülhetetlen rossz, amivel együtt kell élnünk. Az elképzelhető, hogy ezzel még egy darabig együtt kell élnünk, hiszen nincsenek ilyen utópisztikus elképzeléseim, hogy ezt majd hamarosan le fogjuk törölni a föld színéről, és nem lesz többé kábítószer-fogyasztás; de nem kell belenyugodnunk abba, hogy ez a helyzet így van, mindent meg kell próbálnunk azért, hogy ez a helyzet megváltozzon. Végignézve a statisztikai adatokat, nagyon szomorú kép alakul ki előttünk: két év alatt több mint 50 százalékkal nőtt a kábítószerrel összefüggő halálesetek száma, három év alatt a háromszorosára nőtt a nyilvántartott kábítószer-fogyasztók száma. Ezek az adatok azért valamit mutatnak, habár Juhász képviselő úr elmondta, hogy a statisztikai adatok nagyon kezdetlegesek.

(1.40)

Hiszen nemrég, néhány éve kezdődött el a statisztikai adatok ilyen módon történő gyűjtése. Ezek az adatok akkor is riasztóak. Ezek is világossá teszik azt, hogy a törvényi szigorítás mindenképpen indokolt. Igaz, hogy a kábítószer elleni küzdelemnek ez csak az egyik eszköze, de ez az eszköz megkerülhetetlen, a változás pedig halaszthatatlan. El kell kezdenünk valahol azokat a lépéseket, amelyek végül a drogfogyasztás visszaszorítását eredményezik. Ez a kérdés nagyon összetett, sokrétű megoldást igényel, de nem igazak azok a vádak, miszerint a kormány csak ezzel az egy eszközzel kíván fellépni és kívánja megoldani a drogfogyasztást.

Ha végignézzük a költségvetést, akkor azért azt látjuk, hogy az oktatási és az egészségügyi tárcánál igenis megvannak az előirányzatok a prevencióra, a felvilágosításra és a gyógyításra. Arról nem is beszélve, hogy hamarosan, január 1-jétől feláll az új Ifjúsági és Sportminisztérium, amelyet nyugodtan nevezhetünk egyébként a prevenció minisztériumának is, hiszen ez a tárca kapta a kábítószerügyekkel való foglalkozás és a kábítószerügyekkel kapcsolatos lépések koordinálását. Helyettes államtitkári szinten fogunk foglalkozni a kábítószerügyekkel.

Azt hiszem, mindannyian egyetértünk azzal, hogy ma hazánkban a kábítószer terjedése óriási probléma. Sajnos nem látjuk, hogy az elmúlt években például a prevencióra elköltött pénz mire fordítódott, ennek eredményességéről nem is beszélve. A családok elvárják tőlünk azt, hogy hathatós intézkedéseket tegyünk végre e probléma megoldása érdekében, hogy gyerekeiket, a szeretteiket egy kicsit biztonságban érezhessék.

Fodor Gábor ma reggel a napirend előtti felszólalásában azt mondta, hogy a beterjesztett törvénytervezet tíz- és százezrek jövőjét veszélyezteti. A Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportja nevében mondhatom, hogy nem a törvénytervezet veszélyezteti a gyerekeink jövőjét, hanem a fő veszély maga a kábítószer-terjesztés - ezt nem szabad elfelejteni.

Ha a közbiztonságról és a szervezett bűnözés elleni küzdelemről beszélünk - márpedig a kormány a munkát komolyan gondolja, és ezen a területen ebből a szempontból megpróbálunk minél többet megtenni -, akkor ez a kérdés nagyon-nagyon szorosan hozzákapcsolódik a szervezett bűnözés elleni harchoz, hiszen mértéktartó becslések szerint is ebben az évben a fogyasztók 40 milliárd forintot költenek kábítószerre. Ez a pénz a szervezett alvilág zsebébe megy. Elmondhatjuk tehát, hogy a kábítószer-terjesztést a -fogyasztás tartja életben, bármennyire is hallottunk az imént olyan mondatot a Házban, amely szerint a kábítószer-termesztők akkor is termeszteni fognak, ha senki nem fogja megvenni tőlük senki. A drog, a lelki pestis ellen minden erővel küzdeni kell, még ha teljes sikert soha nem is érhetünk el.

Befejezésképpen csak annyit szeretnék mondani - mert annyiszor elhangzik az ellenzéki, főleg az SZDSZ-es padsorokból -, hogy a szabadságjogokat tiszteletben kell tartani. Végre egyszer el kell érnünk azt is, hogy nemcsak a szabadságjogokat, hanem azok korlátait is törvénybe foglaljuk.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)