Felszólalás adatai

DR. SZILI KATALIN (MSZP): Elnök Úr! Képviselőtársaim! A törvényjavaslat beterjesztéséig joggal gondolhattuk, hogy a kormányprogramnak a kábítószerek terjedésével és fogyasztásával kapcsolatos tézisei az egyszer használatos választási ígéretek kategóriájába tartoznak. A Fidesz választási programfüzetében az e témában kifejtettek többsége ugyanis visszaköszönt a kormányprogramban. Tárgyilagosan elmondható, hogy ezek közül jó néhánnyal egyet lehet érteni, így például azzal a sajnálatos, de nyilvánvaló ténnyel, hogy a különböző kábítószerek elterjedése és fogyasztása Magyarországon is komoly társadalmi feszültségek forrása.

Hasonlóképpen nem vitatható az a megállapítás, miszerint a drogfogyasztás visszaszorítása, a megelőzés, a betegek rehabilitációja elképzelhetetlen a társadalom jövőjéért felelősséget vállalók összefogása nélkül. Nem kifogásolható az sem, ha a kormány ezen a területen kezdeményező szerepet vindikál magának, és azt sem ellenezzük, ha a büntetőjog szigorításával kíván fellépni a szervezett bűnözéssel összefonódó kábítószer-kereskedőkkel szemben.

Ma is leszögezhető, hogy a Magyar Szocialista Párt nem e törekvések miatt nem támogatta a kormány programját az új kormány beiktatásakor. Az esetlegesen e tárgyban megfogalmazódó, kormánypártok iránti lojalitás vádját vállalva azt is megkockáztatom, hogy a büntető törvénykönyv mostani indokolásában található kriminálpolitikai alapelvek némelyikével azonosulni lehet. Így például azzal, hogy a büntetőjog nem jelent korlátok nélküli lehetőséget a társadalmi viszonyok befolyásolásában. Helyeselhető az az állítás is, amely szerint kisebb vétségek elkövetőivel szemben kemény fellépés kilátásba helyezése vélhetőleg ellenkezne a társadalom értékítéletével, s ráadásul ezeket az elkövetőket a nagy kriminalitás felé terelné.

A kormányprogram és az általános kriminálpolitikai szempontok ismeretében azonban igencsak meglepő volt azt látni a gyakorlatban, hogy a társadalmi érzület és a büntetőjog közelítésének ürügyén a kábítószer-fogyasztókra és azon belül is az egyszeri fogyasztókra milyen büntetőtételeket ró a törvényjavaslat. Az ide tartozó szabályozásban nyomát sem találjuk a már idézett kriminálpolitikai elvek érvényesítésének; éppen ellenkezőleg, az derül ki, hogy a szelektív megtorlás egyik fő célpontja az eseti kábítószer-fogyasztó. A döntés-előkészítők vele szemben viszont félretették a büntetőjog mindenhatóságával szembeni kételyeiket.

Ezzel összefüggésben meg kell jegyeznem, hogy nem fogadható el az az érvelés, amit az elmúlt hetekben a szabályozást előkészítőktől nem egyszer hallottunk, nevezetesen, hogy a bírák majd a körülményeket mérlegelve az alkalmi fogyasztókat úgysem fogják letöltendő börtönbüntetésre ítélni. Ha a Salamon képviselőtársam által elmondott megelőzés ebben leledzik, akkor az, azt hiszem, elég messzemenő következtetésre enged bennünket következtetni. Farizeus ez a magatartás, hiszen a mostani büntetőjogi változtatások legfőbb indoka éppen az volt, hogy az ítélkezési gyakorlat túl enyhe.

Súlyos probléma az is, hogy a kormány, úgy tűnik, megfeledkezett az általa meghirdetett, kábítószer elleni küzdelemről és a küzdelemben részt vevőkről. A kormány korábbi célkitűzéseiben azt képviselte, hogy a kábítószer elleni küzdelemben és politikában a megelőzésre, a rehabilitációra, a kábítószer-fogyasztás visszaszorításában és elkerülésében a társadalmi cselekvőképesség erősítésére helyezi a fő hangsúlyt.

A kormány nyáron még úgy vélekedett, hogy az életmód-alternatívákat felmutató ifjúsági és sporttevékenységnek, a polgári önszerveződéseknek, az egyházak drogmegelőző programjának kell kiemelkedő szerepet biztosítani. Jelzés értékűnek kell tekinteni, hogy a drogfogyasztással a kormány elsősorban nem egy átfogó nemzeti stratégia keretében foglalkozik, hanem a szervezett bűnözés elleni küzdelem részeként.

Nem tudom, a törvény előkészítői számoltak-e a döntés lehetséges következményeivel. A drog területen dolgozó szakemberek igen: a kábítószer-szakmai konszenzus konferencia hatástanulmánya például kimondja, hogy a törvénymódosítás hatálybalépése esetén a későbbiekben létrehozásra kerülő nemzeti drogstratégia büntetőjogi túlsúlya prognosztizálható, amely nagy mértékben beszűkíti a keresletcsökkentés, a megelőzés, a gyógyítás, a rehabilitáció mozgásterét.

(22.40)

Az alkalmi fogyasztókat a törvény szigora visszatartja attól, hogy még a függőség kialakulása előtt segítséget hívjanak, vagy éljenek a segítséggel. Nagy esély van arra, hogy olyan esetekben kerüljenek drogbetegek klinikai kezelésre, amikor már a gyógyítás és a rehabilitáció esélyei kilátástalanok, rosszak - mondja a konferencia hatástanulmánya.

Számos szakmai szervezet, szakember felhívta a figyelmet arra is, hogy a jelenlegi törvényjavaslat kábítószer-fogyasztásra vonatkozó részei nem a társadalmi kárcsökkentés szempontjait, hanem csupán a kínálatcsökkentés büntetőjogi eszközeit helyezik előtérbe, azt sugallva ezzel, hogy nagyobb társadalmi érdek fűződik a drogfogyasztó megbüntetéséhez, mint a gyógyulásához. Felvethető az a kérdés: ha a kormány valójában olyan érzékeny a szociális kérdések iránt, mint ahogy azt a választási kampányban magáról elhitetni igyekezett, miképpen hagyhatja figyelmen kívül azt a szociológiai tényt, hogy a drogfogyasztók egy jelentős része a társadalmi változások nyomán kialakuló szociális problémák áldozatai közül kerül ki.

Összeegyeztethető-e a korábban fennen hangoztatott szociális felelősség eszmekörével egy olyan irányú törvénymódosítás, amely az iskolából való kiesés és a munkanélküliség folytán elsősorban a fiatalok leszakadó rétegeinek a kriminalitás felé sodródását gyorsíthatja fel. Ma még képtelenségnek tűnik, hogy egy, a serdülő gyermekek szülői társadalmának érzületével nem számoló, elhibázott szabályozási koncepció következményeként több száz vagy ezer, egyébként törvény tiszteletére nevelt és egyébként törvénytisztelő fiatal ellen tömegével folytassanak büntetőeljárást. Magyarországon eddig is bűncselekménynek minősült a drogfogyasztás, két évig terjedő szabadságvesztéssel volt sújtható.

Ennek ellenére az elmúlt években drámai módon emelkedett a drogfogyasztók száma. Nyugat-Európában a büntetőjogi túlsúly, az úgynevezett drogháborúk a drogpolitikában nem csökkentették a keresletet a kábítószerek iránt. Az USA-ban pedig, ahol a teljes drogmentesség elérését tűzték ki célul a nyolcvanas évek elején, 1980-hoz képest 1997-re nyolcszorosára, 50 ezerről 400 ezerre nőtt azoknak a száma, akik valamilyen kábítószerrel kapcsolatos jogszabály megsértése miatt börtönbe kerültek. Ez is mutatja, hogy milyen következménye lehet egy olyan drogpolitikának, amely túlságosan bízik abban, hogy a megoldás e téren büntetőjogi eszközökkel maradéktalanul elérhető.

Tisztelt Képviselőtársaim! Elnök Úr! Mindezek alapján úgy vélem, a kábítószer visszaszorításának eredményessége érdekében meg kell találnunk a teljes tiltás és a mindenáron való büntetőpolitika ésszerű alternatíváját. Ehhez nélkülözhetetlen a tudományos ismeretek alkalmazása, a szakmai párbeszéd és mindenekelőtt a józan belátás.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)