Felszólalás adatai

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Nem jár le, mert nem kétperces hozzászólás lesz. (Derültség.) Tisztelt Elnök Asszony! Képviselőtársaim! Csak azért húztam az időt, hogy később fejeződjön be a vita. (Derültség.)

Komolyra fordítva a szót, azzal a gondolatsorral folytatnám tovább, amit Kósáné dr. Kovács Magda képviselőtársam mondott. Először is jó lenne tisztázni, hogy a 11 százalék - amit kőbe vésett gondolatként közöl a kormány - a nyugdíjasoknál nem 11 százalékos inflációt jelent, hiszen a nyugdíjasok fogyasztási kosara egészen más, mint a lakosság egyéb rétegeinek fogyasztási kosara. A nyugdíjasok jövedelmük jelentős részét - ezt a KSH adatai és a szociológiai empirikus vizsgálatok is igazolják, az adatok ismertetésétől most eltekintek - valóban élelmiszerre, lakásfenntartásra és gyógyszerre költik. Azt hiszem, ezt a kormánypárti képviselők sem vitatják, és ezzel a miniszter úr is egyetért.

Ha megnézzük azt, hogy ezen árucsoportok árnövekedése '92-höz képest '97-ben hogyan alakult, megdöbbentő adatokat kapunk. 1992-höz képest '97-ben háztartási energia ára 247 százalékkal nőtt, az élelmiszer ára 188 százalékkal nőt, a gyógyszer és gyógyáruk árszínvonala 495 százalékkal nőtt. Egy másik statisztikai adatsor: '89-hez képest '97-ben a nyugdíjak 3,2-szeresére nőttek, az élelmiszerárak 5,7-szeresére nőttek, a háztartási energia ára 9,5-szeresére emelkedett. Ha megvizsgáljuk, hogy várható-e ezen árucsoportok árszínvonalának mérséklése, nyilván várható, de nem olyan mértékben, mint az átlagos árszínvonalé. A KSH jelentése alapján januárban és augusztusban bekövetkezett ugyan a fogyasztói árak ütemcsökkenése, de nagyon szeretném hangsúlyozni, hogy az élelmiszerek kivételével.

Közgazdasági szempontból az a nagy kérdés, hogy az élelmiszerárak területén 1999-ben mi várható, és ez a nyugdíjasok helyzetét döntően befolyásolja. Nézzük meg a kormány agrárgazdasági elképzelését! Azt tudjuk, hogy a kormány a kis farmereket és a közepes farmereket intenzíven támogatja. Ezt Torgyán József miniszter úr számtalanszor elmondta a parlamentben. Az viszont köztudott, hogy a szántóföldi növénytermesztésben a kisvállalkozók nagy része nem képes olyan minőségű és alacsony költségű termelésre, mint a nagyvállalkozók, így ezen a területen rövid távon nem lehet számítani a termelői árak mérséklésére. Ha elhiszem azt, hogy jövőre 11 százalék lesz az árszínvonal emelkedése, és ezt ebből a szempontból a forint csúszóleértékelésének csökkentése egyértelműen alátámasztja, viszont a megtakarítások mérséklődése az infláció gerjedésének irányába hat, képtelenség elképzelni azt, hogy a nyugdíjasoknál 11 százalékos árszínvonallal számoljunk. Ez közgazdasági nonszensz! Még egyszer mondom: ha a nyugdíjasok jövedelmük döntő részét élelmiszerre, lakásfenntartásra, gyógyszerre költik, akkor ezen ártrendek alakulása nem a 11 százalékot, hanem annál magasabb összeget mutat.

A következő dolog - amiről röviden szeretnék szólni - a T/331. számú törvényjavaslat, amely a családok támogatására vonatkozik, a családi élet biztonságáról beszél. Azt kérdezem, hogy a nyugdíjas nem családtag-e. Hogy más háztartásban lakik, az rendben van, de a család fogalma alatt egyelőre azokat az egyéneket értjük, akik vérségi kapcsolatban vannak egymással; a háztartás fogalma alatt megint mást értünk. De ha valóban családtag a nyugdíjas, és az elmondottak alapján egyértelmű, hogy 11 százaléknál magasabb árszínvonal-növekedést kell elszenvedniük, akkor a 11 százalékos nyugdíjemelés, vagy akár a 14 százalékos nyugdíjemelés nem jelenthet reál-nyugdíjemelést. Ezt, állítom, azok a fideszes képviselők sem hiszik el, akik az adatokkal foglalkoznak, akik ismerik a közgazdasági folyamatokat. Jó lenne, ha valóban a valót mondanák, mert sokkal negatívabb hatása lesz annak, ha a nyugdíjasok jövőre a bukszájukon, a pénztárcájukon érzik azt, hogy a nyugdíjuk reálértéke nem emelkedett. Ez hosszú távon jobb politizálás, mint rövid távon mondani olyan jelenségeket, amelyeket nem lehet alátámasztani.

Az a helyzet, ami kellemetlen helyzetbe hozza a magasabb nyugdíjasokat az alacsonyabb nyugdíjasoknál, azért is igen igazságtalan, mert valamennyien tudjuk, hogy a nyugdíjakat degresszív módszerrel állapították meg - a degresszivitás ugyan már jövőre csökken. Ezt a degresszivitást fokozza ez a javaslat, amely most előttünk van. Nem tudom, hogy igazságos-e a degresszivitás további fokozása. Csak kérdésként teszem fel, mert nem akarom tovább ragozni. Széchenyi a Világ című könyvében írja: "Mit ér minden politikai okoskodás, teória, praxis, melynek tendenciája nem a legnagyobb résznek jobb léte és szerencséje körül forog?".

(21.20)

A nyugellátásról szóló törvényjavaslat sajnos nem a legnagyobb rész jóléte körül forog, hanem a legnagyobb rész kellemetlen helyzetbe kerül.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)