Felszólalás adatai

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Nem ez az első olyan napirend előtti felszólalás, ahol zsákbamacskát játszunk napirend előtt. (Közbeszólás az SZDSZ soraiból: Most jön a házszabályi kioktatás!) Egyetlenegy mondat, szó nem hangzott el a napirend előtti anyagban a kábítószerről; a jogalkotási törvényről beszélt a képviselő úr, bár kétségtelen tény, hogy az ön személye rögtön eszembe juttatta, hogy csak erről a kérdésről fog beszélni ma. (Derültség és taps a kormánypártok soraiban.)

Azon a tüntetésen, amelyről ön beszél, a média tájékoztatása szerint, az egyik újság szerint ötszázan, a másik újság szerint ötezren vettek részt. Ha az ötszázat és az ötezret összeadom, akkor az 5500 fő, amely sajnos olyan létszám, amely a felét teszi ki a ma Magyarországon nyilvántartott drogfüggőknek. Ennyit a létszámáról, arról a nagyszabású tüntetésről, amelyekre ön is és a sajtó is többször hivatkozott.

Nem tudom, miről beszél a képviselő úr, amikor szakmáról beszél. A szakma nem egy ember, nem egy homogén ember, nem egy homogén testület. Nyilvánvalóan a szakma pontosan olyan megosztott ebben a kérdésben (Bauer Tamás: Ebben nem! - Dr. Fodor Gábor: De nem ebben! A szakma egységes!), mint amilyen megosztott ebben a magyar társadalom, és mint amilyen megosztott ebben a magyar politikusok többsége is. Ezért ha ön arra hivatkozik, hogy nem veszi a kormány figyelembe a szakma véleményét, akkor felhívom az ön figyelmét arra, hogy a szakma megosztott ebben, és mi figyelembe vettük azoknak a véleményét is, akik ezt ellenezték (Dr. Fodor Gábor: Hol van az ellenvélemény?!), azoknak a véleményét is, akik ezt támogatták, képviselő úr, és önnek lehetősége lesz még egy formában (Dr. Fodor Gábor: Hol van az ellenvélemény?!), az alkotmányügyi és egyéb bizottsági eljárásba is a Házszabály alapján bevonni az ön által megnevezett szakmai testületeket. (Dr. Fodor Gábor: Sehol nincs ellenvélemény!)

De ez a kérdés nem szeptember óta ismert sem a szakma, sem a politikusok előtt, hiszen elkészült a nemzeti drogstratégia. A nemzeti drogstratégia figyelembe vette már korábban is a szakmában jeleskedő képviselők véleményét, összegezte azt a szakmai álláspontot, amelyben egy év vagy másfél év óta minden jeles képviselőjük megnyilatkozott. Ugyanez történt az eseti bizottság jelentése kapcsán is, hiszen a bizottság is mást nem csinált, mint összegezte ezeket a véleményeket.

Úgy gondolom, a kormány, amikor ezt a döntését meghozta, és - az egyik oldalról a drogstratégiában összegyűlt szakmai anyagra, a másik oldalról pedig az eseti bizottság által felhalmozott szakmai anyagra építetten - meghozta azt a kristálytisztán, világos logikára felépülő törvényjavaslatát, nem tett semmi mást, mint megerősíti az eddig hatályban lévő törvényt. (Bauer Tamás: Nem igaz!) A képviselő úr biztos rosszul olvasta el az eddigi törvényeket: eddig sem volt szabad a drogfogyasztás. Eddig is hatályban volt Magyarországon egy csomó olyan hatósági rendelkezés, amely külön engedélyhez köti a drog felhasználását; ebből kizárható az a lehetőség, hogy az a drogfogyasztó, aki megszerzi a drogot, az legálissá teheti azt, hogy az általa elfogyasztott drog megszerzése így válik legálissá.

Tisztelt Képviselő Úr! Abban mi maximálisan egyetértünk, hogy a drogkereskedőket büntetni kell. Azzal már nem értünk egyet, amit ön állít, hogy nem bünteti kellőképpen a szabályozásunk sem a drogkereskedőket, hiszen életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntethető a drogkereskedő.

A fogyasztás egyedül az, amiben a megítélés kérdésessé tehető. És itt én is szeretném kiemelni, hogy nem egy egyszerű problémáról van szó, hiszen a fogyasztás és a fogyasztó megítélése nem választható le a kábítószerek, vagyis a kábítószerek legalizálásának a kérdéséről. Logikai következtetésével könnyen eljuthatunk oda, hogy amennyiben a fogyasztást nem tiltjuk, akkor az a kábítószer, ami elfogyasztásra kerül, innentől kezdve legálisnak tekinthető.

Mi nem kívánunk változtatni azon a hatályos rendelkezésen, amelyek a mai napig előírják, hogy orvosi, egészségügyi és gyógyászati célból lehet csak a kábítószert fogyasztani, megszerezni és tartani; és ehhez képest az 1961-es és az 1978-as Btk.-módosítás is kiemeli, hogy tilos a kábítószer-fogyasztás.

Az tény, hogy a jogalkalmazás területén nagyon rossz gyakorlatra került sor, és ez a nagyon rossz gyakorlat az elterelés lehetőségét biztosította azoknak a kábítószer-fogyasztóknak, akik nem függők. (Dr. Fodor Gábor: És ez miért rossz?)

Kérdezem én, képviselő úr, hogyan lehet egészségügyi gyógyításra kötelezni azt a kábítószer-fogyasztót, aki nem függő? (Dr. Kóródi Mária: És akkor börtönbe kell zárni? - Dr. Fodor Gábor: Persze, jobb ha börtönben van!)

Ez egy kibúvó volt a jogszabály adta lehetőségek alól, de a mi jogszabálytervezetünk is továbbra is fenntartja, hogy minden kábítószerfüggőt megillet az elterelés lehetősége, kivéve azt, aki nem függő. De nem kínáljuk tálcán a drogkereskedőknek azt a lehetőséget (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy használják ki azokat a fiatalokat a terjesztésre, akik kábítószer-fogyasztók, de még nem függők, hogy az ön értelmezésében büntetlenséget élvezzenek.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)