Felszólalás adatai

DR. POKOL BÉLA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt napokban többször felbukkant a hazai tömegmédiumokban a bizonyos politikai körökben polgári engedetlenség név alatt szalonképessé tett akcióforma méltatása, nem függetlenül attól, hogy a közvéleményt formáló médiához közelebb álló pártok ellenzékbe szorultak. Olykor olyan megszépítő kép is kirajzolódik erről az akcióformáról, mintha ez a demokrácia és a jogállam egyik alkotórésze lenne.

Számomra - és gondolom, még sokak számára - különösen nyugtalanító volt hallgatni a polgári engedetlenség propagálásáról a Magyar Televízió november 21-ei Mélyvíz című adásában Haraszti Miklóst, az SZDSZ régi kemény magjához tartozó szabaddemokrata ideológust, mivel még élő emlék az a szerep, amit az akkor szintén ellenzékben lévő szabaddemokraták játszottak az 1990 novemberi taxisblokád napjaiban. Amíg 1994-98 között kormányon voltak, nem lehetett hallani arról, hogy milyen jogállami forma a polgári engedetlenség. De most, alig néhány hónap elteltével a kormányrúdtól való eltávolításuk óta, már megindítani látszanak ideológiai előkészületeiket a polgári engedetlenség propagálása terén.

Csak a félreértések elkerülése végett jelzem, hogy nem a Mélyvíz című műsor szerkesztőit kívánom kritizálni felszólalásomban, hiszen több meghívott is elutasította a polgári engedetlenséget a jogállami demokrácia keretei között, és noha a meghívottak többsége - hogy úgy mondjam, a fő sodor - inkább támogatólag viszonyult hozzá, de nyíltan talán csak a műsorvezető propagálta a polgári engedetlenséget az említett szabaddemokrata vezetőn kívül. Például különböző témákra hívta fel a figyelmet, amikre már ma is meg lehetne indítani a polgári engedetlenség szervezését.

Az egyik veszélyt abban látom a polgári engedetlenség propagálásában, hogy hívei hajlamosak kitágítani a nyilvános tiltakozás jogos formájára is ezt a fogalmat. Például a jog keretei között maradó tüntetéseket is előszeretettel veszik ide, és ezzel kívánják igazolni, hogy a demokráciában ez egy magától értetődő dolog.

A másik ilyen csúsztatás az, amikor a diktatúrák keretei közötti ellenállás formáit emelik át ide, és ezzel annak morális tőkéjét használják fel a demokrácia keretei között törvénysértésük igazolására. (Csige József: Metész!) Ezek a csúsztatások sok embert megtéveszthetnek és abban a hitben követhetik a magukat polgári engedetlennek keresztelt törvénysértőket, hogy csak jogaikat gyakorolják, és ezt az állam nem is büntetheti. Ezzel szemben le kell szögezni, hogy a polgári engedetlenség a fennálló törvények és más jogszabályok megszegését jelenti, amelyet mindig törvényes büntetés követ és kell is, hogy kövessen. Ez tehát nem fér bele a jogállami demokrácia kereteibe.

Ha eltekintek attól a trükktől, amikor egy törvénysértés elkövetője a polgári engedetlenség igazoló szlogenje mögé kíván bújni a büntetés kikerülése végett, akkor a ráció legfeljebb abban van egy morálisan őszinte polgári engedetlen cselekedetében, hogy vállalja a törvénysértését, és kifejezetten börtönbe akar jutni, hogy felrázza a világot - rosszak a fennálló törvények, és börtönbe vonulásommal tiltakozom ellenük. Persze ahhoz, hogy egy morálisan rossznak tartott törvényt meg lehessen változtatni, a demokrácia keretei között legális lehetőségek állnak rendelkezésre. Például befolyásos párttá kell válni a szavazók támogatásával, és el kell távolítani a rossz törvényt hozó kormánypártokat, és akkor meg lehet változtatni a törvényeket.

Nem lehet elfogadni azonban azt, ha egy befolyását vesztett párt jogon túli eszközökkel igyekszik érvényesíteni akaratát. Nagy médiatűzerővel párosulva ez tényleg nagy zavarokat tud okozni. Ezért is aggasztott az említett televíziós műsorban a szabaddemokrata ideológus és néhány szintén ide tartozó háttér-értelmiségi részéről az újjáéledt polgári engedetlenség propagálása. Haraszti Miklós egyik felvetése volt, hogy az állampolgárok félretolhatják a törvényeket és a jogszabályokat, és egy-egy alkotmányos alapjogra hivatkozva engedetlenek lehetnek ezekkel szemben. Ez a felvetés ismét bizonyítja, hogy vannak politikai törekvések Magyarországon, amelyek az alkotmányos alapjogokkal nem megerősíteni kívánják a jogrendszert, hanem azokkal visszaélve a törvények nyílt megsértésének igazolására akarják felhasználni az alapjogokat.

Pedig a dolog ma úgy áll Magyarországon, hogy akinek az alapjogát sértik, az az Alkotmánybírósághoz fordulhat. Vagy ha egy bíró úgy látja egy alkalmazandó jogszabályról, hogy annak alkotmányossága aggályos, akkor a per felfüggesztése mellett az Alkotmánybírósághoz fordulhat annak megsemmisítéséért. A polgári engedetlenség propagálói ezt hallgatják el az emberek elől, amikor nyílt törvénysértésre szólítanak fel. (Csige József: Metész!) Ez a magatartás felelőtlen, mert a nyílt törvénysértések elterjedése ellenőrizhetetlen káoszhoz vezethet. Ne felejtsék el az említett propagandisták, hogy nálunk még nem annyira stabilak a demokrácia struktúrái, mint az évszázados múltra visszatekintő nyugati demokráciákban, és ezért tűzzel játszik az, aki elviselhetetlennek tartó ellenzékbe szorulása miatt törvénysértések szításával kíván visszatérni a kormányhatalomba.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.)