Felszólalás adatai

Felszólalások:   13-36   37-50   51-52      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! A módosító javaslatok benyújtására csütörtökön 16 óráig van lehetőség.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a környezetvédelmi termékdíjról szóló 2011. évi LXXXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A kormány-előterjesztés T/17569. számon a parlamenti informatikai hálózaton elérhető.

Elsőként megadom a szót Zsigó Róbert állam­titkár úrnak, a Földművelésügyi Minisztérium államtitkárának, a napirend előterjesztőjének. Öné a szó, államtitkár úr.

 

ZSIGÓ RÓBERT földművelésügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A kormány benyújtotta a környezetvédelmi termékdíjról szóló törvény módosításáról szóló javaslatát az Országgyűlés elé. A környezetvédelmi termékdíj olyan gazdasági szabályozóeszköz, amelynek célja az erőforrásaink takarékos felhasználására történő ösztönzés, a hulladékképződés megelőzése, valamint a hulladékhasznosítási teljesítmény fokozása.

A 2015. évi és a 2016. évi környezetvédelmi termékdíj-szabályozás módosításának középpontjában a környezet védelmét célzó törekvések mellett a vállalkozói terheket csökkentő intézkedések álltak. A mó­dosítások eredményeként több ezer gazdálkodó számára vált egyszerűbbé a kötelezettségek teljesítése. Ezt az irányt folytattuk 2017-ben is, amikor a módosítást elfogadtuk vagy elkezdtük.

Tisztelt Ház! A tervezet a környezetvédelmi célok érvényesítését szolgáló, a kötelezettek adminisztrációs és gazdasági terhének csökkentését, a hazai jogszabályokkal való összhang megteremtését, valamint a jogértelmezést segítő adminisztrációcsökkentésre irányuló rendelkezéseket foglal magában. A törvényjavaslat értelmében 2018-tól magasabb termékdíjat kell fizetni a környezetvédelmi szempontból nemkívánatos, a környezetre káros reklámhordozó papírok és műanyag zacskók után. Az intézkedés célja a fogyasztói szokások megváltoztatása és a környezetvédelem szempontjából kedvezőbb alternatív megoldások irányába terelése.

Fogyasztói társadalomban élünk, szoktuk mon­dani, ahol egyre erőszakosabb a marketingtevékenység, amely folyamatnak a mellékhatása a postaládák reklámújságokkal és szórólapokkal történő elárasztása. 2015-től a reklámhordozó papírok termékdíját 33 százalékkal emeltük azzal a céllal, hogy a reklámhordozó papírok felhasználásában csökkenést érjünk el.

Ugyanakkor a magasabb termékdíjtétel ellenére a postaládák továbbra is tele vannak kéretlen papíralapú reklámújságokkal, szórólapokkal. Ezek a papírok, amelyeket jelentős energia és víz felhasználásával, fák kivágása révén állítanak elő, jellemzően azonnal a szemetesben végzik, adott esetben el sem olvassák, tehát az eredeti céljukat el sem érik.

 

 (12.20)

 

Folyamatosan fejlődő világunkban az információ átadására alkalmas elektronikus alternatívák száma egyre növekszik, ami lehetőséget biztosít arra, hogy a papíralapú reklámozás okozta környezetterhelést fokozatosan csökkentsük, törekedve annak végső megszüntetésére. A javaslat ennek érdekében a reklámhordozó papírok termékdíját tovább emeli, bízva abban, hogy a 114 forint/kilogramm mértékű teher képes lesz megállítani a felhasználás növekedését, és csökkenteni a papírhulladék képződését.

Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat növeli továbbá a műanyag zacskók termékdíját is. A műanyag zacskók jelentős része a használat után azonnal hulladékká válik, egyszer sem használják fel újra. Kedvezőbb esetekben az elkülönített műanyag hulladékgyűjtőben végzi, és visszakerül az anyagkörforgásba, ugyanakkor sajnos jelentős része kerül hulladéklerakóba, vagy még rosszabb esetben közvetlenül a környezetbe. Az élet megannyi területén jelen lévő műanyagok az életünket segítik, komfortosabbá teszik, de amint hulladékká válnak, nem várt mértékű kockázatot rejtegetnek, amely veszély nemcsak ránk nézve fenyegető, hanem az utánunk következő generációkra is. A műanyag zacskók lebomlási ideje a szakértők szerint ugyanis több száz év.

Még aggasztóbb azonban az a tény, hogy drasztikus intézkedések nélkül 2050-re több műanyag hulladék lesz az óceánban, mint hal. A természetbe kikerült műanyagot egyes állatfajok tápláléknak nézve fogyasztják el, ami nemcsak az állatfajok pusztulása miatt jelent óriási kárt, hanem különösen azért, mert a műanyag hulladék bekerül a táplálékláncba, végső soron pedig az élelmiszereinkbe és az ivóvizünkbe is. A műanyagszennyezés hatásaival kapcsolatban számos kérdés azonban még ma is meg­válaszolatlan.

Magyarország az Európai Unió szabályozását évekkel megelőzve 2011-ben hozott intézkedéseket a műanyag zacskók számának csökkentése érdekében. 2012-ben 1800 forint/kilogramm, 2015-től pedig 1900 forint/kilogramm a műanyag bevásárló-rek­lám­táskák termékdíja. Az elért eredmények szembetűnőek. Nagyon kevés üzletben kapunk azóta ingyenes műanyag szatyrot, megközelítőleg 50 százalékkal csökkent a műanyag zacskók forgalmazása. S ezzel arányosan nőtt azon tudatos vásárlók száma is, akik többször használatos és adott esetben nem műanyagból készült bevásárlótáskát használnak. A vásárlókkal közösen tettünk tehát egy nagy lépést azért, hogy kevesebb műanyag hulladék képződjön.

A jelen javaslat az intézkedés következő állomását tartalmazza. A termékdíj szabályozásában a műanyag bevásárló-reklámtáskák elkülönülnek a hasonló vastagságú eladótéri műanyag zacskóktól, azaz azoktól a gyűjtőcsomagoktól, amelyeket az üzletekben történő megtöltésre szánnak, illetve ömlesztett élelmiszerek elsődleges csomagolására használnak. A jelen javaslat értelmében 2018. január 1-jétől az eladótéri műanyag zacskók után a jelenlegi 57 forint/kilogramm helyett a legmagasabb, 1900 forint/kilogramm díjtételt kell megfizetni. Szeretném hangsúlyozni, hogy a módosítás nem érinti azokat a nagyon vékony műanyag zacskókat, amelyeket jellemzően a zöldség, a gyümölcs és a pékáru csomagolására használnak fel. Ezeknek a nagyon vékony zacskóknak a kiváltása érdekében közösségi szinten folyamatos szakértői munka folyik az alternatív megoldások megtalálása céljából.

Tisztelt Országgyűlés! A tervezet mindemellett továbbá a környezetnek különösen nagy veszélyt jelentő, oxidatív úton aprózódó műanyag zacskók forgalmazásának visszaszorítását is célozza. Az ilyen zacskó esetében adalékanyagot adnak a hagyományos műanyaghoz. Ezen adalékanyagok jelenléte miatt a műanyag idővel kis részecskékre hullik szét, amelyek megmaradnak a környezetben, biológiailag nem bomlanak le, és az aprózódás az összegyűjtést is lehetetlenné teszi. Az aprózódás következtében megnő a műanyag táplálékláncba történő bekerülésének a kockázata is. Mindezek okán száműzni kívánjuk ezt a terméket, ezért függetlenül attól, hogy milyen méretűek, e javaslat az oxidatív úton aprózódó műanyag zacskókat kilogrammonként szintén a legmagasabb, 1900 forintos termékdíjjal terheli.

Tisztelt Ház! Az elmúlt száz évben a közlekedés mindennapjaink részévé vált, és a mobilitás iránti növekvő igényekre válaszul a közlekedési eszközök óriási mértékű változáson mentek keresztül, illetve a gépjárművek száma is ugrásszerűen megnőtt. A folyamat sajnálatos velejárója a légszennyező anyagok kibocsátásának növekedése, amely nemcsak a környezetre, hanem az emberi egészségre is hatással van. A kormány az e-mobilitás támogatásával határozott lépéseket tesz abba az irányba, hogy a gépjárművek fejlesztésénél a funkcionális és kényelmi elemeken túl kiemelt szerepet kapjanak a környezetvédelmi szempontok is. Az ország elektromos autózással kapcsolatban kitűzött céljait támogatva a tisztán elektromos autók után 50 százalékkal, a hibrid autók után pedig 30 százalékkal kevesebb termékdíjat kell megfizetni 2018-tól.

Tisztelt Országgyűlés! A törvénymódosító javaslat a környezet szennyezését megelőző intézkedéseken túl a vállalkozók terheinek a csökkentését is elősegíti. A fém italosdobozokat érintő intézkedés enyhíti az adminisztrációs terhet, továbbá az érintett gazdálkodók által fizetendő díjtétel kevesebb, mint az ötödére csökken. A 2016. évi adatok alapján több mint száz vállalkozást érint kedvezően e módosító rendelkezés. A termékdíjköteles termékek jelenleg a 2010. január 1-jén hatályos vámtarifaszámok alapján azonosíthatók. A gazdálkodók által alkalmazott könyvelőprogramok a vámtarifaszámok tekintetében egy időben jellemzően egy időállapot kezelésére alkalmasak. Ennek okán a jogszabályi megfelelés többszintű nyilvántartás vezetésével biztosítható. A nyilvántartási kötelezettség adónemenkénti egységesítése céljából a termékdíj-szabályozás áttér a tárgyév január 1-jén hatályos áruszabályozási szabályok alkalmazására, amely intézkedés további egyszerűsítést jelent a kötelezetteknek a nyilvántartás-vezetés során.

Több mint 2 ezer gazdálkodó pénzügyi terhét mérsékli az a rendelkezés, amely csökkenti az egyes elektromos elektronikai berendezések termékdíját. Jelenleg a szórakoztató elektronikai cikkek és az adagoló automaták esetében 114 forint/kilogramm, a rádiótelefon-készülékek esetében 304 forint/kilo­gramm az alkalmazandó díjtétel, az összes többi termékdíjköteles elektromos és elektronikai berendezés esetében 57 forint/kilogramm. 2018-tól egységesen valamennyi elektromos, elektronikai berendezés esetén a termékkörben legalacsonyabb díjtételt kell alkalmazni.

Tisztelt Ház! A termékdíjtörvény éves felülvizsgálata során minden esetben figyelemmel vagyunk a felmerült jogértelmezési kérdésekre is. A módosító javaslat a kötelezettek és a kötelezettségek pontos lehatárolásának elősegítése és az ellenőrzési feltételek biztosítása érdekében tisztázza a reklámhordozó papír, az irodai papír és az elkülönített hulladék gyűjtésére szolgáló zsák termékkörök meghatározását, illetve a kapcsolódó rendelkezéseket. A módosítás által továbbá egyértelművé válik, hogy jogutódlás esetén szükséges a termékdíj-kötelezettség átvállalására irányuló új szerződések megkötése és a Nemzeti Adó- és Vámhivatal felé történő bejelentése.

Tisztelt Képviselőtársaim! Összességében elmondható, hogy az Országgyűlés előtt fekvő törvényjavaslat az ország környezetvédelmi érdekeit szolgálja, a gazdasági és adminisztrációs terhek csökkentésével támogatja a vállalkozások mindennapjait, továbbá egyszerűsíti a jogértelmezést és a jogalkalmazást is.

Kérem, hogy az elmondott indokok alapján az Országgyűlés vitassa meg és lehetőség szerint fogadja el a javaslatunkat. Köszönöm szépen, elnök úr, a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

 (12.30)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalások következnek. Megadom a szót Bartos Mónika képviselő asszonynak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának.

 

BARTOS MÓNIKA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Amikor a környezet védelméről és a fenntarthatóság kérdéséről van szó, két fogalom biztosan szóba kerül. Az egyik a holisztikus szemlélet, a másik pedig a paradigmaváltás. Az egyik azt jelenti, hogy a dolgokat, eseményeket nem mindentől elszigetelve, önmagukban tekintve kell szemlélni, hanem összefüggéseiben, folyamatában is. Ezen kívül jelenti azt is, hogy ennek megfelelően a megoldás, a problémára adott válasz sem lehet egyirányú. Annak átfogónak kell lennie, és igényli az érintett szereplők együttes szereplését, a társadalom bevonását.

A paradigmaváltás pedig azt jelenti, hogy valójában minden fejben dől el. Cselekedeteinket, magatartási mintáinkat szokásaink és értékrendünk befolyásolják, ezért fontos, hogy az ember és a természet egységes, mindkettőt megtartó együttélése megfelelő hangsúllyal szerepeljen döntéseinkben. Ennek kialakulása, az értékrend átalakulása lassú folyamat, ahhoz időre és életfogytig való tanulásra van szükség.

Azért üdvözlöm az előttünk fekvő törvényjavaslatot, mert szerintem mind a két célt szem előtt tartja. Egyrészt holisztikus, több eszközt felvonultató, sok szereplőt érintő megoldásokat javasol, másrészt igyekszik a fogyasztói szokásokat is alakítani azzal, hogy magasabb termékdíjat kell fizetni az eladótéri műanyag zacskók és az oxidatív úton aprózódó műanyag zacskók után. Ahogy államtitkár úr is említette, nagyon nagy eredményeket értünk már el ezen a téren, példaértékű eredményeket, ugyanakkor, ahogy elhangzott, a műanyagból készült termékek, köztük a műanyag zacskók is, súlyos terhet jelentenek a környezet számára.

Képviselőtársaim közül sokan tudják, hogy tagja vagyok az Interparlamentáris Unió nemzeti elnökségének, ilyen minőségemben van módom ENSZ-rendezvényeken, konferenciákon részt venni, ahol a törvényhozás és a végrehajtás képviselői együtt próbálnak megoldásokat találni az emberiséget érintő legsúlyosabb kérdésekre. Így volt alkalmam skandináv és tenger- vagy óceánparttal rendelkező országok képviselőitől elrettentő adatokat és szívszorító képi elbeszéléseket hallani az óceáni és tengeri ökoszisztéma főleg műanyag zacskókkal való szennyeződéséről.

Számtalanszor történik meg, hogy kifogott halak vagy tengeri madarak és emlősök gyomrában több műanyag zacskó található, mint táplálék, ha van benne táplálék egyáltalán. Ennek fényében még inkább elborzasztó ez, ha látjuk, hogy a fogyasztói szokások megváltoztatásával könnyedén át tudunk térni a többször használatos, például textil szatyrokra is, ahogy azt sokan meg is tettük már.

Államtitkár úr expozéjában is kitért a környezetre káros reklámhordozó papírok mennyiségének visszaszorítása érdekében tett intézkedésekre is. A törvényjavaslat ezen célkitűzése is csak elismerést érdemel. Valóban több száz tonnányi mennyiség kerül ezen reklámkiadványokból a kukákba anélkül, hogy azt a célszemély elolvasta, megnézte volna. Ha az információterjedés elektronikus lehetőségeit is figyelembe vesszük, és látjuk, hogy mennyi hulladék termelődik szórólapok, újságok formájában, akkor elmondhatjuk, hogy ez egy olyan, sokszor felesleges és értelmetlen környezetszennyezési forma, amit a lehető legjobban érdemes visszaszorítani.

Ha a szemléletformálás fontos szempont, és a szavak gyakorlatban történő alkalmazását is szem előtt tartjuk, a javaslat elektromos és hibrid autókat érintő része nagyon előremutató, hiszen az ezeket érintő 50, illetve 30 százalékkal kevesebb termékdíj nagyban segíti elterjedésüket, illetve azt, hogy az embereknek egyáltalán eszébe jusson, felmerüljön bennük a gondolat, hogy ilyen hajtással rendelkező gépjárműveket is lehet választani.

De valójában igaz az élet szerintem minden területén, de a környezetvédelem, a fenntarthatóság területén biztosan, hogy csak csapatként érhetünk el eredményt, akkor, ha az érintettek érdekelve érzik magukat abban, hogy a közös célokért cselekedjenek, ha azt sikerül szabályozásokkal elérni, és a megoldásokkal kialakítani, hogy a felelős gondolkodásból adódó kötelezettségek ne terhet jelentsenek, hanem még könnyebbé is tegyék a mindennapokat. Ezért tartom fontosnak azokat az intézkedéseket, amiket államtitkár úr részletesen ismertetett, kezdve az adminisztrációs terhek csökkentésétől a nyilvántartás-vezetés egyszerűsítésén át a termékkörök tisztázásáig vagy az egyes elektromos, elektronikai berendezések termékdíjának csökkentéséig.

Az érintettek megszólítását és a megoldásba való bevonását szolgálja az is, hogy jogutódlás esetén szükséges a termékdíj-kötelezettség átvállalására irányuló új szerződések megkötése és a Nemzeti Adó- és Vámhivatal felé való bejelentése. Államtitkár úr szavaiból és a javaslat tanulmányozásából is kitűnik, hogy egy átfogó, megoldáscentrikus javaslat fekszik előttünk, ezért bátorítom képviselőtársaimat annak elfogadására.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Az MSZP képviselőcsoportja jelezte, hogy két felszólaló ismerteti a frakció álláspontját. Elsőként megadom a szót Heringes Anita képviselő asszonynak. Parancsoljon!

 

HERINGES ANITA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Nagyon szépen köszönöm a szót. Sajnálom, hogy Zsigó államtitkár úrnak el kellett mennie, hiszen ő mondta el az első körben a kormány véleményét erről a törvénymódosító javaslatról. Egyetlenegy apróságot kihagyott belőle, ami miatt nem lehet támogatni ezt a javaslatot. Számos ponton vannak benne előremutató dolgok, számos ponton vannak benne olyan kérdések, amiket módosítunk, amivel egyet is lehetne alapvetően érteni.

Csak azt az apróságot felejtette el államtitkár úr kifejteni, hogy az igaz, hogy a jelenlegi 85 forintról 114 forintra emelik 2018-tól a kilogrammonkénti termékdíjterhelést a reklámújságokon, szórólapokon, csakhogy van egy kivétel ebben a javaslatban. Mégpedig a kivételek közé, érdekes módon pont a választási év előtti évben, bekerül a következő apróság, ami azért nem olyan apróság, ha az ember jól belegondol, hogy a reklámújságokat, amennyiben nem cég, hanem közhasznú szervezet, állami, vagyis kormányzati vagy önkormányzati szerv alapfeladat ellátás körében adja ki és erről nyilatkozik, akkor nem kell fizetnie egyáltalán termékdíjat.

Jól értjük-e azt, hogy mostantól a CÖF által kiadott szórólapok, reklámhordozó papírok után nem kell termékdíjat fizetni, így adómentessé válik a választási propaganda? Azt gondolom, még akkor is, ha jóindulatúan állunk ezekhez a kérdésekhez, az elmúlt időszak kormányzati lépéseiből csak ez jöhet ki, hogy ebben benne van az, hogy a következő időszakban mindenki másnak emelkedik a termékdíja a reklámhordozó papírokon, kivéve azon szervezeteknek, amelyek vagy a kormányzathoz tartoznak, vagy az önkormányzathoz, vagy egyébként valamilyen közhasznú szervezet, például a CÖF.

Azt gondoljuk, ez nem egy elegáns lépés, nem egy korrekt lépés. És amikor tényleg lennének benne olyan lépések és olyan módosítások, amiket még támogatni lehetne, akkor miért kell belerakni egy olyan kivételt, ami miatt nincs olyan jóérzésű ember, aki támogatni tudja ezt a javaslatot? Ez borzalmas érzés, pont azért, mert tényleg legtöbben a képviselőtársaim közül látnánk benne a lehetőséget. De a kivételekkel önök olyan döntés elé kényszerítenek minket, amikor azt kell mondani, hogy jó szívvel ezt nem tudjuk támogatni.

Még akkor sem, ha az támogatható lenne, hogy a bolti eladótérben a műanyag zacskók termékdíja kilónként emelkedjen jelentős mértékben. Nyilván erre is ki kell találjuk a jó megoldásokat, mert az életszerűség azt mutatja, hogy kell legyen ott olyan zacskó, amiben az ember a péksüteményt és a zöldséget el tudja helyezni, és meg kell teremteni azt a lehetőséget, hogy az emberek a higiénia miatt, pontosan amiatt szépen el tudják vinni magukkal haza a termékeket. De nyilván ki kell találnunk megoldásokat arra, amit egyébként az előző napirendnél Sallai R. Benedek elmondott, hogy az előző kihelyezett bizottsági ülésünkön, ami a Tiszáról szólt, végighallgattuk az ott ülő szakemberektől, hogy nagyon nagy probléma van Magyarországon is. Hiszen a magyarországi vizekben élő halakban is nagymértékben megtalálhatók ezek a lebomló műanyag zacskók, és már nagyon-nagyon kis méretekben. De olyan károkat okoz ez a magyar természetnek, hogy az valami hihetetlen, és ők sem látják a pontos megoldásokat. Ezért mondom, hogy van olyan javaslat ebben, ami persze, hogy támogatható. Csak nem kéne belerakni olyan apróságokat, ami a következő időszak választási kampányában már megint a kormányzatnak ad egy pluszlehetőséget, és minden más demokratikus szervezettől meg elvesz lehetőségeket.

 

 (12.40)

 

Mert ezt ki lehet használni, és vissza lehet élni vele, és még akkor is, ha pont olyan államtitkár úr ül most itt az asztalnál, akiről nem gondolnám, hogy visszaélne bármilyen esettel, de sok olyan ember van, akiről viszont sajnos gondolom, hogy nem jó szándékkal tesz le elénk egy ilyen javaslatot. Éppen ezért a mi frakciónk ezt a törvénymódosító javaslatot nem fogja támogatni. Fogunk benyújtani módosító indítványt, amiben pont törölni fogjuk ezt a kivételt, mert akkor legyünk igazságosak, vonatkozzon az mindenkire.

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Józsa István képvi­selő úrnak, az MSZP képviselőcsoportja másik vezérszónokának.

 

DR. JÓZSA ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A termékdíjnak két alapvető funkciója van. Az egyik, hogy alakítsa a fogyasztói szokásokat, és nemcsak a vásárlót értem alatta, hanem szélesebb értelemben a fogyasztási szokásokat, mert például ha egy lebomló, nagyon vékony nejlon­zacsi után nem kellene termékdíjat fizetni, míg a másik, egyértelműen környezetkárosító, lassú lebomlású, több száz év alatti lebomlású műanyag termék után meg jóval többet kellene fizetni, akkor nemcsak a fogyasztó, aki megvásárolja az árut, szokásai orientálhatók ezzel, hanem az is, aki ezt fogyasztásba hozza, tehát a gyártó, a kereskedő részéről is ez egy orientációt jelenthet. Tehát az egyik kifejezetten egy termékstruktúra-befolyásoló szempont.

A másik fele pedig egyértelműen a költségvetési bevétel, amely elég jól szabályozhatóan látszik, ugyanis ezek a termékek legális forgalomban jelennek meg, ebből adódóan a mennyiségük és az utánuk járó termékdíj nagyon pontosan beszedhető. Ami lényeges ebben a tekintetben, az az, hogy ezt az így beszedett termékdíjat mire használja a kormányzat. Mert mi úgy gondoljuk, hogy az a célszerű, hogy a környezetvédelmi ágon befolyó bevétel, azaz a termékdíjbevétel a recycling, az újrahasznosítás, a természet megtisztítása feladataira fordítódjon. Tehát ebből adódóan én úgy gondolom, hogy ennek a másik oldala lehetne például a begyűjtést támogató kormányzati ráfordítás. Nem akarok most olcsó hangulatot kelteni azzal, hogy a taóra mennyit engedett át a kormányzat a cégek, illetve a sportfelhasználás területén, 135 milliárdot tavaly, de ha kapnának támogatást azok, akik begyűjtik ezeket a műanyag hulladékokat, ha lenne egységára a visszavásárlásnak, segítve lenne, akkor sokkal kevesebb káros anyag szóródna szét a környezetünkbe, a természetbe, sokkal kevesebb károsítás lenne, és valahol kialakulna az a szemlélet, hogy ez akkor van rendjén, ha ott, ahol még van szelektív gyűjtés, szelektív gyűjtésre kerül, vagy pedig egyszerűen ne jusson ki a természetbe, tehát valahol ezt át lehessen adni.

A törvényjavaslat elfogadásával kapcsolatban a termékdíj-kötelezettség teljesítésének egyszerűsítése, az adminisztratív és egyéb vállalkozói terhek csökkentése, az egységes jogértelmezés, továbbá az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló európai uniós irányelv változása is szükségessé teszi, hogy az előterjesztést a magyar parlament tárgyalja, és így a jelen törvényjavaslat alapján a környezetvédelmi szempontból nemkívánatos műanyag zacskókra és reklámhordozó papírtermékekre vonatkozó termékdíj megemelésre kerül, a nyilvántartási kötelezettség adónemenkénti egységesítése, bevezetésre kerül egy széles körben ismert számozási rendszer, ami eléggé egyértelművé teszi. Pontosításra kerül a reklámhordozó papír, az irodalmi papír és az elkülönített hulladék gyűjtését szolgáló zsák fogalmának a meghatározása, illetve a kapcsolódó rendelkezéseknek a pontosítása. Az is egyértelművé válhat, nem biztos, hogy így fog történni, hogy a jogutódlás esetén hogyan valósul meg a termékdíj-kötelezettség átvállalására irányuló új szerződéseknek a megkötése, és ez a Nemzeti Adó- és Vámhivatal részéről hogyan történik bevezetésre és megkövetelésre. Nagyon helyes lenne egyébként, ha meg tudnák követelni az ilyen irányú kötelezettségeknek a folytatólagosságát.

Az európai uniós irányelvi kötelezettséggel összhangban változni fognak az elektromos, elektronikai berendezések kategóriái, amelyek járulékos hatásaként csökken vagy csökkenhet az egyes berendezések után fizetendő termékdíj. Érdekes kivételre is tesz javaslatot az előterjesztés, ezt már Heringes Anita képviselőtársam említette, hogy véletlenül a reklámújságoknak csak az a köre nem részesül a termékdíjban, amit vagy kormánypropagandára, vagy önkormányzati tájékoztatásra - legyünk jóhiszeműek - fordítanak. Mi úgy gondoljuk, hogy a környezetterhelés mindenféle esetben környezetterhelés, akárki teszi ezt, és ebben nem lenne szabad kivételt tenni. Épp elég pénzt fordít a kormányzat az adófizetők pénzéből a kormányzati propaganda lebonyolítására, kevesebbet kell ellopni belőle bizonyos Rogán-féle haveroknak, és akkor meg lehet fizetni belőle a termékdíjat.

Tehát ez, hogy egy egyébként társadalmilag el nem fogadott, politikailag inkorrekt, etikailag védhetetlen kormányzati tevékenységet még egy másik ágon, a termékdíj csorbításával is alá akarnak támasztani, már a pofátlanságnak a teteje. Tehát én úgy gondolom, hogy jóérzésű ember ezt nem fogadhatja el. Illetve van egy olyan mellékhatása, amit minden, a környezet iránt elkötelezett ember átérez, hogy ezzel az egésszel diszkreditálja magának a környezetvédelemnek az ügyét. Tehát aki egyébként elkötelezett lenne a környezet megóvása, a ter­mék­díjrendszer fejlesztése tekintetében, még annak is elveszi a kedvét azáltal, hogy ilyen politikai célú és etikátlan kitételeket tesz.

Ami az elektromos autókra kivetett termékdíjat illeti, az hosszú távon meggondolandó, mert elkövetett a kormányzat egy olyan hibát, hogy például az alternatívenergia-termelő berendezések alkatrészeire termékdíjat vetett ki; na, ott indokolt lenne, hogy jellegéből adódóan termékdíjmentes legyen, mert az egész a környezetvédelem, illetve a tisztaenergia-termelés szolgálatában áll. Itt ezek az árnyalatnyi 50 százalék-mentesség, 30 százalék-mentesség, ilyen környezetvédelmi tételek mellett meg amilyen hatásai vannak ennek, én úgy gondolom, hogy lehet, hogy kifejez valami szándékot, de sokkal fontosabb lenne, hogy a kormányzat más eszközökkel segítse és főleg a közösségi közlekedés területén az alternatív meghajtásoknak a terjedését. Mert nagyon szép az, hogy támogat a kormányzat 15 milliós kisautót, amit nagyon kevés ember tud megvenni, és egy-két ember furikázik benne a városban, persze, ez is tisztítja a levegőt, de ha egy 60 utas befogadására alkalmas autóbusz tudna elektromos meghajtással menni, az azért sokkal nagyobb hatást gyakorolna mind környezetvédelmi, mind tudatformálási szempontból.

Köszönöm szépen, elnök úr, a lehetőséget. (Szór­ványos taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Földi László képviselő úrnak, a KDNP képviselőcsoportja vezérszónokának.

 

 (12.50)

 

FÖLDI LÁSZLÓ, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A kör­nyezetvédelmi termékdíj bevezetése annak az elvnek a következetes érvényesítése, hogy a szennyező fizet. Természetesen az lenne az optimális, ha a szennyező nem szennyezne, azonban szükségünk van csomagolószerekre, elektronikai berendezésekre, gumiabroncsokra, vegyi árukra, műanyag termékekre, irodai papírra, ám az a kérdés, hogy mennyire, és közben gondolunk-e arra, hogy ezek előállításával, raktározásával, szállításával, értékesítésével, felhasználásával milyen károkat okozunk a környezetnek. A termékdíj részben ezeknek a károknak a megelőzését, részben pedig azok csökkentését szolgálja.

 

 

(Az elnöki széket dr. Latorcai János,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

A környezetvédelmi termékdíjról szóló 2011. évi LXXXV. törvény mostani módosítása nemcsak a környezet védelmét szolgálja, hanem több ezer vállalkozás mindennapjait könnyíti meg a gazdasági és adminisztratív terhek enyhítésével. A törvényjavaslat elfogadását a termékdíjfizetési kötelezettség teljesítésének egyszerűsítése, az adminisztratív és egyéb vállalkozói terhek csökkentése indokolja, illetve - ahogy több képviselőtársam is elmondta - az európai uniós irányelvek megváltoztak, és az ahhoz való igazítást is jelenti ez.

Néhány fontos szempont, ami mi, KDNP-sek fontosnak tartunk a törvényjavaslatban, amiről már több képviselőtársam, államtitkár úr is beszélt: az eladótéri és oxidatív úton aprózódó műanyag zacskókra és reklámhordozó papírokra vonatkozó termékdíj mértékének a megnövelése, szinte a plafonra emelése; vagy ugyanilyen fontosnak tartjuk az elektromos gépjárművek elterjedésével kapcsolatosan, hogy az elektromos autók, a hibridautók után 30 százalékkal kevesebb termékdíjat kell majd fizetni 2018-tól; vagy az elektronikai termékdíjak ügyében szintén egyetértünk a javaslattal.

Azt is fontosnak tartjuk, hogy január 1-jétől bevezeti a fém italcsomagoló szer meghatározását, ezzel megszünteti az ezzel kapcsolatos adminisztrációs terhet, továbbá az érintett gazdálkodók által fizetendő, jelenlegi 304 forint/kilogramm díjtételt 57 forint/kilogrammra mérsékli.

Nagyon fontosnak tartjuk, hogy január 1-jétől a hatályos áruosztályozási szabályok is megváltoznak. A termékdíjköteles termékek vámtarifaszámok alapján azonosíthatóak. A nyilvántartási kötelezettség adónemenkénti egységesítése céljából a termékdíj-szabályozás áttér a tárgyév január 1. napján hatályos áruosztályozási szabályok alkalmazására, amely intézkedés további egyszerűsítést jelent a kötelezetteknek a nyilvántartás vezetése tekintetében.

A módosító javaslat tisztázza a reklámhordozó papír, az irodai papír és az elkülönített hulladék gyűjtésére szolgáló zsák termékkörök meghatározását, illetve a kapcsolódó rendelkezéseket.

A törvénytervezet összhangot kíván teremteni 2018. január 1-jétől az adóigazgatás új szabályozási környezete körül. Tekintettel arra, hogy az adózás rendjéről szóló törvény a termékdíj-szabályozás mögöttes jogszabálya, a jogszabályok összhangját meg kell teremteni. A törvényjavaslat ezt az intézkedést is magában foglalja.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A környezetvédelmi termékdíjról szóló törvény módosítására azért van szükség, mert muszáj elérnünk, hogy a piac kevesebb műanyag zacskót és reklámhordozó papírt állítson elő, illetve használjon fel, mert ezek kiemelten károsak a környezetünkre. Ezért támogatja a KDNP, hogy az ilyen termékek után magasabb összegű díjat kelljen fizetni. Ugyanakkor támogatjuk a nyilvántartások vezetésének egyszerűsítését is, hiszen mindannyiunk közös érdeke, hogy a díj megfizetése elé minél kevesebb bürokratikus akadályt gördítsünk.

Fontosnak tartjuk azt a változást is, amely megakadályozza, hogy a jogutód kibújhasson jogelődjének termékdíjfizetési kötelezettsége alól. A KDNP számára kiemelt cél a környezet védelme, az arra veszélyes termékek által okozott károk megelőzése, illetve csökkentése. Úgy véljük, hogy a szennyező fizet elvének következetes érvényesítése, a díjmegállapítás és az adóhatósági beszedés eljárásának egyszerűsítése olyan lépések, amelyek végső soron a legfontosabb eszközök, közös érdek, a természeti környezet és benne az ember hosszú távú, fenntartható jólétét szolgálja.

Ugyanakkor általános tanulságként egy fontos bejegyzést is teszünk a téma margójára. A környezetvédelem állami szabályozóeszközeinek száma véges. A célok eléréséhez szükség van a gyártók, a kereskedők és végső soron a fogyasztók belátására, szemléletének, szokásainak megváltoztatására is, nem csak egyszerűbb, egyértelműbb és szigorúbb törvényekre. Bízunk benne, hogy a jogszabály szelleme kisugárzik majd erre a tudatformálásra is.

A KDNP országgyűlési képviselőcsoportjának nevében támogatásunkról biztosítom a termékdíjról szóló törvényjavaslat módosítását, és arra kérem kedves képviselőtársaimat, hogy szavazataikkal támogassák a jogszabály céljainak elérését. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Szeretettel köszöntöm képviselőtársaimat. A Jobbik képviselőcsoportjának vezérszónoka Kepli Lajos képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.

 

KEPLI LAJOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Kezdjük talán azzal, amiről eddig kevésbé esett szó, illetve részben az MSZP képviselőcsoportja részéről volt már szó arról, ami nem a környezetvédelmi részét képezi ennek a javaslatnak, ugyanis valóban hasznos dolog a műanyag szatyrok, bevásárlótáskák mennyiségének a csökkentése azáltal, hogy egy magasabb termékdíjat vetünk ki rá, és valóban eláraszt bennünket a műanyag hulladék, ezt kezelni szükséges kormányzati szinten is, de az egyik kifogásunk ez ellen az, hogy nehéz környezetvédelmi szabályozóról beszélni olyan esetben, amikor a környezetvédelmi termékdíjból befolyt bevételek a központi államkasszába folynak be, és nem feltétlenül környezetvédelmi és hulladékmegelőzési célokra for­dítódnak vissza.

Valóban van egy szabályozóereje annak, ha egyes termékkörökre magasabb termékdíjat vetnek ki, már a fogyasztási szokások befolyásolása útján is, azonban ez önmagában nem teljesen az a cél, amit annak idején, amikor a környezetvédelmi termékdíjról szóló törvény megszületett, kitűztek maguk elé célul, hogy az így befolyt bevételekből egyébként a hulladék-újrahasznosítás arányát lehessen növelni, szemléletet formálni, az oktatási-nevelési tevékenységet a hulladékcsökkentés terén lehessen folytatni. Ez ma már nem nagyon valósul meg, egyfajta központi adóbevételként funkcionál, gyarapítja a központi adóbevételeket, azonban a hulladékgazdálkodási ágazat, az újrahasznosítási ipar közben haldoklik és nem működik megfelelően Magyarországon.

A másik pedig: az a cél, amit ezzel a törvénnyel el kívánnak érni, az a kettős mérce, amely mindig is jellemző volt a kormányzati jogalkotásra ennek a kormánynak a regnálása idején, mégpedig az, hogy egyes termékeket - célzok itt a reklámhordozó papírokra - környezetvédelmi termékdíjjal sújtanak, egyébként nagyon helyesen, hiszen valóban elárasztják a postaládánkat, más reklámhordozó papírokat pedig kivesznek a környezetvédelmitermékdíj-fize­té­si kötelezettség alól. Itt valóban a kettős mérce a kér­dés, hiszen nem kaptunk egyértelműen választ arra az előterjesztői expozéból sem - remélem, majd a zárszóban érkezik rá válasz -, hogy miért változtatták meg a törvényi szabályozást úgy, hogy az eddigiekben egyáltalán nem minősítették reklámhordozó papírnak, sőt a törvény kifejezetten kihangsúlyozta, hogy nem tartozik a reklámhordozó papír fogalmába a közhasznú szervezet, állami, önkormányzati szerv által alapfeladata körében kiadott kiadvány, időszaki lap, most ezt törölték a jogszabályból, ehelyett bevezették, hogy egyébként termékdíjkötelesnek minősül, de nem kell megfizetni, ha a kötelezett olyan reklámhordozó papírt hoz forgalomba, használ fel saját célra vagy vesz készletre, amely teljes nyomtatott felületére vetítve legfeljebb 50 százalékában gazdasági reklám terjesztésére szolgál, vagy amelyet közhasznú szervezet, állami, önkormányzati szerv alapfeladata körében ad ki. Tehát a korábbi szabályozás, ami még jelenleg hatályos, azt mondja, hogy nem tartozik a reklámhordozó papír kategóriájába, amit állami, önkormányzati szerv alapfeladata körében ad ki, most pedig azt mondja, hogy reklámhordozó papírnak minősül, ha legfeljebb 50 százalékában gazdasági reklám terjesztésére szolgál, de amelyet egyébként az alapfeladata körében ad ki, csak éppen nem kell megfizetni utána a termékdíjat.

 

 (13.00)

 

Nagyon nagy különbség van, és ráadásul állami, önkormányzati szerv alapfeladata körében kiadott kiadványáról van szó.

Tehát megint csak felmerül a kérdés, január 1‑jén lép hatályba a termékdíjtörvény, hogy nem oda fogunk-e a végén kilyukadni ezekkel a technikai, jogi csűrés-csavarásokkal, hogy majd az állami és önkormányzati szerv alapfeladata körében, tehát kormánypropagandaként és önkormányzati propagandaként kiadott anyagok nem minősülnek ter­mék­díj­kötelesnek, viszont minden más, ami akár nem gazdasági célú, tehát mondjuk, egy ellenzéki programot, üzenetet jelenít meg, pont a választási kampányra majd a termékdíj-kötelezettség hatálya alá fog esni, vagyis minden ellenzéki kiadványra kilogrammonként 115 forint termékdíjat meg kell majd fizetni, miközben a Fidesz kormányzatként és önkormányzatként mindezt termékdíjmentesen teheti meg.

Ebben látom az óriási nagy veszélyét ennek a javaslatnak, hiszen ez kettős mérce. Mondhatjuk azt, hogy akkor ez innentől feleslegesen terheli a postaládákat, de akkor az a hárommillió tök felesleges, értelmetlen nemzeti konzultációs kérdőív is essen ebbe a körbe, amit a kormány most megint ki fog küldeni a postaládákba, amelyek olyan kérdéseket tartalmaznak, amelyekre nincs szerintem Magyarországon épeszű ember, aki ne egyféleképpen válaszolna. Ha valakitől megkérdeznék, hogy szeretné-e, hogy Soros György egymillió bevándorlót betelepítsen Európába évente, nincs épeszű ember, aki erre igennel felelne, politikai pártállástól függetlenül, mégis ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel bombázzák több millió példányban a postaládáinkat.

Na, ez az igazi környezetszennyezés, és ezzel lehetne, azt gondolom, környezettudatosságot formálni Magyarországon, ha ilyen felesleges dolgokban nem bocsátanának ki legalább papíralapú kérdőíveket. Tegyék fel akkor online ezt, és egy online kérdőív formájában aki akar, válaszoljon rá. De ezek gyakorlatilag akadály nélkül eljuthatnak a postaládákba, miközben lassan már tényleg ott tartunk, hogy ami ellenzéki üzenetet próbál közvetíteni akár tévé, rádió útján - az internet még talán az egyetlen felület, ahol ezt szabadon megtehetjük, de már az óriásplakátok is ellehetetlenítésre kerültek, folyik a harc az utcákon, szinte már fizikai közelharc van annak érdekében, hogy ki az, aki közzétehet óriásplakáton üzenetet, és ki az, aki nem, és egyre kevésbé tudjuk üzenetünket a választókhoz eljuttatni.

És akkor most itt van egy olyan törvényjavaslat, amely burkoltan ugyan, de - ha egyértelműen nem kerül megcáfolásra, addig nem tudjuk kizárni - azt is magában foglalhatja, hogy kormányzati és önkormányzati kiadványként mentesül a termékdíj alól, míg bármely más formában, akár mondjuk, egy ellenzéki párt által kiadott kiadvány, viszont termék­díjkötelessé válik, magyarul egyfajta versenyhátrány, ha úgy tetszik, kettős mérce kerül alkalmazásra. Minden létező módon egyébként már megpróbálják az ellenzéket ellehetetleníteni, de még e módon is tovább fokozzák ezt a terhet.

Egyébként ebből, ha belegondolunk, többletbevétele az államnak nem keletkezik, hiszen az egyik zsebéből rakja át a másikba a pénzt, hiszen egy költségvetési forrásokból működő pártnál, ha költségvetési pénzből megfizeti a környezetvédelmi termékdíjat, akkor tényleg gyakorlatilag az történik, hogy az állam egyik zsebéből a másikba áthelyezi ezeket a forrásokat, tehát itt nincs igazából értelme többlet-adóbevételről beszélni, maximum egy átrendeződésről. Viszont a szólásszabadságot, a véleménynyilvánítás szabadságát már erősen lehet befolyásolni azzal, hiszen korlátozott források állnak különösen az ellenzéki pártok rendelkezésére. Kampányidőszakra időzíteni egy ilyen törvényjavaslatnak a hatálybalépését, még ha százszázalékosan elhisszük azt, hogy kizárólag környezetvédelmi célokat szolgál, akkor sem túl etikus.

Úgyhogy egy ilyen jellegű megnyugtató választ várnék az államtitkár úrtól, ha előbb nem, akkor a zárszavában, de örülnék, ha előbb megtenné, hogy azok az ellenzéki kiadványok a választási kampányban, vagy ne beszéljünk ellenzéki kiadványról, beszéljünk bármely magyarországi párt által a párt ne­vé­ben kiadott választási újságról, szórólapról, bármi egyéb kiadványról, amelyek nem állami vagy önkormányzati szerv által vannak kiadva, ter­mékdíj­kö­te­lesek lesznek-e, avagy nem. Ugyanis ezt már az előző kampányban is láthattuk, hogy különböző módon korlátozva volt, hogy politikai reklámot ki tehet ki és ki nem, és miközben állami üzeneteket, úgymond közcélú üzeneteket, társadalmi célú hirdetéseket minden korlátozás nélkül közzé lehetett tenni, addig a politikai célú reklámok erősen le voltak korlátozva, és ezzel visszaélve tudott a kormánypárt kormányként társadalmi célú hirdetésnek álcázott kampánypropagandát folytatni akár a köztelevízióban vagy bármely más felületen. Ehhez hasonlítanám most ebben a törvényjavaslatban a környezetvédelmi célúnak álcázott ilyen célú korlátozást, ha ez valóban meg fog történni.

Úgyhogy elsősorban erre szeretnék választ kapni, és arra, hogy azt jelenti-e valóban ez a változtatás, hogy most már egy állami vagy önkormányzati szerv alapfeladata körében kiadott kiadvány 50 százalékig terjedően gazdasági célú reklámot is tartalmazhat. Tehát gyakorlatilag, ha állam vagy önkormányzat adja ki, akkor hiába gazdasági célú reklámokat tartalmaz majdnem fele arányban, mondjuk, vagy akár 50 százalékig, arra nem kell megfizetni a környezetvédelmi termékdíjat, míg ha ugyanezt ezt egy profitorientált gazdasági társaság teszi meg, akkor ezt a termékdíjat igenis meg kell fizetni, akkor ez megint csak egy elég érdekes kettős mérce vagy korlátozás lenne.

Ha állami vagy önkormányzati szerv az alapfeladatát látja el, akár legyen az egy hatóság, legyen az tényleg egy önkormányzat, vagy legyen az egy minisztérium, legyen az maga a kormány, ne tegyen gazdasági célú reklámot a kiadványába, illetve ha meg megteszi, akkor legalábbis ne ez alapján mentesüljön a termékdíj megfizetése alól. Ha egyszer gazdasági célú reklámot közöl, akkor legyen termék­díj­köteles, ha nem közöl gazdasági célú reklámot, csak közcélú vagy társadalmi célú információkat, közhasznú információkat tesz közzé, akkor viszont ne kelljen, mert az egy közhasznú feladat, és ne kelljen azért környezetvédelmi termékdíjat megfizetni, legyen szó akár egy település helyi újságjáról - bár azok többnyire azért szoktak már csak finanszírozási okokból is gazdasági célú reklámokat tartalmazni -, de akár egy tájékoztató hírlevélről vagy bármi egyébről.

Úgyhogy ez a legfőbb aggályunk nekünk ezzel a törvénnyel kapcsolatban, és amíg ez az aggály nem tisztázódik egyértelműen, addig nem tudjuk jó lelkiismerettel támogatni, sőt addig egyáltalán nem tudjuk támogatni, annak ellenére, hogy nem a környezetvédelmi célkitűzéseivel van problémánk. Mondom én ezt mint a Jobbik környezetvédelmi szakpolitikusa, nem is lehet problémánk a környezetvédelmi célkitűzéseivel, hiszen azok teljes mértékben támogathatóak, amennyiben a céljukat elérik, de természetesen ezt csak utólag fogjuk megtudni majd, ha hatályba lép a jogszabály.

Csak tudják, az a probléma, hogy mindig, nagyon sokszor előfordult már, valamilyen nemes cél mögé bújtatva valamilyen aljas politikai szándék húzódott meg. Valamiféle sunyisággal keresztülvitték az Országgyűlésen, majd később az ellenzék szemére lehetett olvasni, hogy igen, önök azt sem támogatták, amikor mi megpróbáltuk megfékezni a reklámszórólapok elterjedését vagy a műanyag táskák elterjedését, merthogy a Jobbik nem egy zöldpárt, és nem támogatja ezeket. Ez nem így van, természetesen nem így van, de önkorlátozást természetesen nem fogunk támogatni. Tehát ha ebből az derül ki a későbbiekben, hogy itt már a választási kampányra készülvén valamiféle újabb korlátozást szeretnének az ellenzéki pártok nyakába és a Jobbik nyakába sózni, azt nem fogjuk támogatni. Legyen egyenlő a mérce: vagy mindenki fizesse meg, vagy senki ne fizesse meg, de ilyen különbségtételt mi a továbbiakban sem fogunk támogatni.

Természetesen ami környezetvédelemmel kapcsolatos kezdeményezés, ami azt szolgálja, hogy Magyarországon csökkenjen a termelődő hulladék mennyisége, vagy hogy növekedjen az újrahasznosuló hulladék mennyisége, vagy hogy kevesebb legyen a lerakókra jutó hulladék, bármi olyan hulladékgazdálkodási eszköz, ami ezeket a célokat szolgálja, környezeti nevelési célokat szolgál, azt a továbbiakban is minden esetben támogatni fogjuk. Ezt a törvényjavaslatot - akkor várom az államtitkár úr válaszát majd -, amíg ez a kérdés nem tisztázódik, addig nem tudjuk támogatni. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Mivel az LMP nem él a felszólalás lehetőségével, így a vezérszónoki felszólalások végére értünk.

Kérdezem képviselőtársaimat, hogy kíván-e még valaki felszólalni. (Senki sem jelentkezik.) Jelentkezőt nem látok. Felszólalásra senki sem jelentkezett, az általános vitát lezárom.

Kérdezem, hogy az államtitkár urak közül ki válaszol, és akarnak-e egyáltalán élni a válaszadás lehetőségével. (Jelzésre:) Megadom a szót Nagy István államtitkár úrnak, az előterjesztők képviseletében. Parancsoljon! Öné a szó.

 

 (13.10)

 

DR. NAGY ISTVÁN földművelésügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Egy olyan törvényjavaslat van előttünk, amit én nagy örömmel hallgattam. És a vitát is nagy örömmel hallgattam végig, hiszen ha lebontjuk a politikai árnyalatokat, a különböző színeket, akkor egy egyértelmű támogatás nyilvánulhat meg minden párt részéről, és azt hallhattuk, azt láthattuk, hogy a törvény szándékával, alapvető rendelkezéseivel kivétel nélkül szinte mindenki egyetért.

Mindenki a maga habitusának megfelelően különböző feltételezésekkel élhet, de el kell mondjam önöknek, hogy ez a törvény arról szól, amit önök tiszta lélekkel először gondoltak róla, mégpedig arról, hogy a környezetünkre sokkal jobban figyeljünk, a környezetünket sokkal jobban óvjuk.

És teljesen egyetértek azzal a felszólalással, amit mondtunk, hogy maga a termékdíj egyrészt szolgálja azt, hogy alakítsa a fogyasztási és vásárlási szokásokat is, és valóban az a célunk, hogy ezt elősegítve a környezetünket minél jobban meg tudjuk védeni.

Köszönöm szépen Bartos Mónikának az elismerő szavait. És köszönöm az MSZP-s hozzászólásokat is, hiszen ők maguk is elismerik, hogy nagyon sok ponton előrelépést látnak.

El kell oszlassam azokat az aggályokat, amelyek arról szólnak, hogy termékdíjat kellene fizetni, vagy növekedne az a tétel, ami a teljes egészében megújuló csomagolóanyagokra vonatkozik: ott abszolút nem kell fizetni, sőt már 2017. január 1-je óta nem kell fizetni.

Arról pedig szeretnénk megnyugtatni mind az MSZP-t, mind a Jobbikot, amelyek különböző hátsó szándékokat vélnek fölfedezni a törvényben: egyáltalán nincsen ilyen hátsó szándék.

Azt én egészen megfontolandónak tartom, hogy az elektromos autóbuszok támogatásának az igényét fölvessük. Azt szeretném képviselőtársam figyelmébe ajánlani, hogy gépjárműről beszélünk, és az autóbusz gépjármű is. Amennyiben ez a magyarországi forgalmazása és az elterjedése az elektromos buszoknak jóval nagyobb mértékű lesz, akkor számottevően meg is fog tudni nyilvánulni mindez a szándék.

És engedjék meg, hogy Kepli Lajos felszólalására azt tudjam mondani, hogy a reklámhordozó papírok termékkörébe a törvény 2012. évi hatálybalépése óta nem tartoztak bele a közhasznú szervezetek, az állami, önkormányzati szervek által alapfeladata körében kiadott kiadványok, időszaki lapok. Tehát teljesen téves, sanda az a megállapítás, miszerint a 2018. évi választásokhoz ennek bármilyen köze is lenne. Tehát semmi olyat nem kell feltételezni, ami ebben nincsen.

És még annyit hadd tegyek hozzá, hogy az az aggodalom, ami a különböző higiéniai problémák felvetülését jelentette volna, tehát az ultravékony zacskók használatát akár a pékáruk területén: természetesen nem növekszik ennek a tétele, hiszen a higiéniai viszonyok fenntartása, mindazoknak az elősegítése, hogy kulturált vásárlói szokások fönn tudjanak maradni, és ezt elősegítsük, ez természetesen megvan.

Az a célunk ezzel a törvénnyel, hogy olyan jobb környezeti állapotot tudjunk biztosítani, és úgy tudjuk alakítani a vásárlói, fogyasztói csomagolási - ez végtelenül fontos: csomagolási - szokásokat, amelyekkel a környezetünkre vigyázni tudunk, jobban meg tudjuk óvni; és az, ami egy ősi nagy feladatunk, annak a tudomásul vétele, hogy ezt a Földet csak kölcsönkaptuk az unokáinktól, és a mának az a felelőssége, hogy jobb állapotban tudjuk visszaadni az ő számukra. Ez a törvény ehhez egy mozaik, egy olyan alapkő, amivel ezt a célunkat szeretnénk elérni. Arra kérek minden felelősen gondolkodó politikai pártot, annak képviselőjét, hogy támogassák szavazataikkal e törvény hatálybalépését, hogy tegyünk közösen - viták és elfogultságok nélkül - a környezetünk megóvásáért.

Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Felszólalások:   13-36   37-50   51-52      Ülésnap adatai