Felszólalás adatai

LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Alelnök Úr! Tisztelt Ház! Ha nem lenne ilyen késő, akkor szofisztikáltabb rávezetéssel kezdeném (Közbeszólás a Fidesz soraiban.), de ezt talán feleslegessé teszi az is, hogy a jelek szerint már túlestünk a mára rendelt light cigányozáson, így tehát akkor lehet kicsit egyszerűsíteni a stílust.

A szofisztikált felvezetés helyett éppen ezért egyszerűen kérdezem: mit tetszenek még felírni, lajstromozni, nyilvántartani? Az előttünk álló törvénymódosítás tudniillik nem egyszerűen pontosításokat tartalmaz; tartalmaz azt is, néhány fontos pontosítást is, valóban. De az a tény, hogy mostantól a megkérdezettek lakcímét is rögzítik az adott íven - a későbbi külön kezelésig mindenesetre ez ott szerepel -, ez nem nevezhető egyszerű technikai pontosításnak. Ez szakítás a népszámlálások eddigi menetében azzal az elvvel, hogy a népszámlálási folyamat egyetlen szakaszában sem teremthet olyan eredményt, ami a személyes beazonosíthatóságra alkalmat teremt.

Egy olyan országban, mint Magyarország, ahol a B-listától a Kubatov-listáig a lista szónak nincs föltétlenül jó annotációja (Ughy Attila: A szocialista szónak sincs. - Közbeszólás a Jobbik soraiban: A III/III-as... - Az elnök csenget), azt hiszem, hogy egy népszámlálási... Igen, a III/III-as listákig és így tovább. Azt hiszem, hogy egy ilyen országban a népszámlálási törvény módosítása nem egyszerűen népszámlálási vagy statisztikai szakkérdés, még csak nem is egyszerűen adatvédelmi szakkérdés, hanem ráerősíthet félelmekre, megerősíthet vagy megkurtíthat szabadságot és biztonságtudatot is. Ebből a szempontból is érdemes tanulmányoznunk az előttünk lévő törvénymódosítást.

Államtitkár úr nagyon helyesen hívta fel a figyelmet arra a problémára, hogy nincs nagy bizalom a kérdezések iránt a magyar lakosságban, és épp ezért különböző esetekben csökken a válaszolási hajlandóság. Egy részkérdésben utal is rá, hogy talán ezért nem kell rákérdezni a vagyoni állapotra is. De vajon növeli-e a bizalmat, és növeli-e az őszinte válaszadási hajlandóságot, ha egy csomó szenzitív adat mellett fölírják a lakcímemet is? Attól tartok, hogy ez nem növeli, hanem csökkenti ezt a hajlandóságot.

(22.20)

Különösen, ha összekötjük a mostani módosítást a pár hónappal ezelőtt elfogadott korábbi módosítással, ami néhány szenzitív adat, különösen a vallás tekintetében, igen, a megtagadás lehetőségét is nyitva hagyva, kérdéseket tett be a népszavazási kérdéskörbe, kérdéseket tett be, annak ellenére, hogy ez az Eurostat ajánlásai között nem szerepel, és annak ellenére, hogy az Európai Unió 27 tagországának többségében nem kérdeznek rá például a vallásra.

Gondoljuk végig megint csak a magyar viszonyokat! Bemegy oda valaki, aki a mindenható hatóság képviselője, egy olyan hatóság képviselője, aminek a jelek szerint módja van visszamenőleges hatállyal törvényeket módosítani, ezt-azt elkobozni. Azt mondja: mondd meg a vallásodat! Nem kötelező megmondani. De vajon egészen biztos, hogy a megkérdezett szabadsága teljes spektrumában és a szabadságfoka teljességével meg meri tagadni ezt a választ? Ebből még relatíve kisebb probléma származott, amíg ugyanaz a kérdező nem kérdez rá a lakcímére is. Még egyszer mondom: ez nem technikai pontosítás, egyáltalán nem az, hiszen a kötelezően megválaszolandó kérdések között nemcsak a lakcím szerepel, hanem az illető életkora, foglalkozása, iskolai végzettsége, talán a családi státusa és így tovább, és így tovább.

Egyetlenegy eset van, amikor rövid távon nem beazonosítható mindezen adatok alapján az illető személy: ha az adott lakásban olyan ikertestvérek laknak, akiknek a neme azonos, a családi státusa azonos, foglalkozása és iskolai végzettsége azonos. Náluk tényleg nem lehet tudni, hogy Péter vagy Pál ad felvilágosítást az esetleges fogyatékosságáról, a vallásáról vagy más szenzitív adatról. Minden más esetben evidensen beazonosítható, abban a pillanatban, amikor a népszavazási kérdőívre mindez az adat rákerül.

Kétségkívül van pontosítás is az önök javaslatában az időhatárok pontosításán túl, az valóban egy pontosítás, vagy mint elhangzott, nem a termékenységre fognak rákérdezni, hanem amit valójában a kezdeti szándék is nyilvánvalóan takart, az élve született gyermekek számára. Az indoklás ott úgy szól, hogy azért, mert a lakosság többsége ezt a kérdést rosszul értette.

Államtitkár Úr! A lakosság többsége, ha a sokféle kérdés közül még felírják a lakcímét is, azt is félre fogja érteni, legyen mégoly jó szándéka a törvényalkotónak, a kérdezőbiztosnak és természetesen a Központi Statisztikai Hivatalnak.

De nézzük meg, milyen érvek szerepelnek a lakcím felírása mögött! Egy fontos érv, hogy az úgynevezett teljeskörűséget ilyen módon lehet ellenőrizni. Én nem vagyok statisztikus, de nagyon tisztelem Vukovich Gabriella elnök asszonyt, most őt idézem. 2001-ben nyilatkozott úgy, amikor elnökhelyettese volt, méghozzá többek között a népszámlálásért felelős elnökhelyettese a Központi Statisztikai Hivatalnak, hogy a teljeskörűséget meg tudták valósítani, annak ellenére, hogy nem kérdeztek lakcímre vagy bármilyen más, a beazonosíthatóságot akármilyen rövid időtartamig lehetővé tevő adatra. Ha ő azt mondta 2001-ben, hogy a teljeskörűség a lakcím nélkül is biztosított, miért nem hisznek önök neki? Én szeretnék neki hinni, márpedig ez a fő ok.

Szerepelhet, ha jól olvasom az indokolást, egy másik ok is a lakcímfelvétel mögött. Ez egyébként egy jó ok, csak épp a lakcím nem kell hozzá, hogy fontos dolog információt szerezni a lakásállomány, az ingatlanállomány állapotáról, minőségi és mennyiségi tulajdonságairól. Ezt egyébként az Európai Tanács 2008-as döntése is javasolja. Nem véletlenül nem szerepel eme 2008-as javaslatok között az, hogy a lakásállomány minőségének felmérése érdekében a lakcímre is rákérdezzenek, ez tudniillik nem szükséges. Nem szükséges az összehasonlíthatóság érdekében sem, hiszen nem Kovács István állapotát akarják összehasonlítani a tíz évvel ezelőttivel, amikor, megjegyzem, nem is kérdeztek a lakcímre, hanem a lakásállomány milyenségét, arra pedig rá lehet kérdezni a lakcím nyilvántartása nélkül is.

Természetesen olvastam a külön kezelésre vonatkozó másfélsoros jogszabályt itt ebben a módosításban. Itt ugye az szerepel, hogy miután a teljeskörűséget megállapították, majd valami külön kód segítségével külön fogják kezelni a lakcímeket, miután a teljeskörűséget megállapították. Ez nem egy perc, államtitkár úr, ezt ön is tudja. Eltelik egy idő, amíg csak az nem nézi le az ívről a beazonosítható adatokat, aki nem fér hozzá. Ez nincs rendben! Magyar viszonyok között nincs rendben!

Ugyanakkor ez a javaslat van, amiben érzékeny az állampolgár szempontjai iránt. Én csak azt kérem, hogy ugyanezt az érzékenységet terjesszük ki a 10 millióra. Valóban érzékeny a vagyoni helyzet vonatkozásában, hiszen, ahogyan utaltam már rá, azt mondta az államtitkár úr is, és a szöveges indokolás is azt tartalmazza, hogy a vagyoni helyzet Magyarországon egy szenzitív dolog, ezért az üdülővagyonra és egyebekre, ami a vagyoni helyzet adattárához hozzátartozik, nem fognak rákérdezni. Én ezzel egyetértek, megértem vagyonos polgártársaim érzékenységét, különösen olyan politikai viszonyok között, amikor egyszer csak jöhetnek, és elvihetik a tulajdont. De ha érzékenyek vagyunk a nyaralóval rendelkező tíz, vagy nem tudom, hány százalék aggályosságára, akkor legyünk érzékenyek a többiek aggályosságára is, akik, miután minden adatról kikérdezték őket, és még a lakcímüket is emelet, ajtó pontosságig be kell mondaniuk, talán hasonló szenzitivitással fognak fordulni a népszavazás semlegessége és az ő személyes beazonosíthatóságuk biztonsága iránt. Ezért olyan módosító indítványt fogunk beadni - és ezek nélkül a törvényt nem is tudjuk támogatni -, ami a lakcímkérdezést feleslegessé teszi, és csak a lakásállomány minőségére kérdez rá.

Normál körülmények között sem volna szerencsés, minden jóhiszeműség ellenére, az állampolgárságban gyanút kelteni, hogy csak öt percig is - márpedig itt tovább, mint öt percig - beazonosítható az ő személye, akitől szenzitív adatokat is kérdeznek. Most, amikor - azt gondolom, ezt önök sem tagadják, hiszen olykor erényként tüntetik fel - a kormány nem önkorlátozási szándékával vagy képességével szokott hencegni, hencegni biztosan nem szokott ezzel, akkor talán különösen aggályos ilyen veszélyes és ingoványos helyzetet teremteni.

Szerepel az államtitkár úr érvelésében és a szövegben is, hogy az előbb említett vagyoni helyzet kérdezése azért nem helyes, mert az üdülőtulajdon - idézem a szöveget - a lakosság tudatában a vagyoni helyzet egyik fokmérője. Igaz.

Államtitkár Úr! Tisztelt Előterjesztők! Szeretném jelezni, hogy a lakcím rögzítése az összes, többek között szenzitív személyi adattal együtt a lakosság szemében a beazonosíthatóság és a listázási szándék egyik fokmérője. Hagyják ezt el! Tudományos szempontból nem indokolt, más szempontból pedig inkább a veszélyérzetet növeli, mintsem a biztonságérzetet.

Köszönöm szíves figyelmüket. (Dr. Varga László tapsol.)