Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Bár az előttem szóló kormánypárti képviselő szavainak egy részével mélységesen egyetértek, egy másik részével nem, egy dologra szeretném inteni önöket. Bár ezt nem kérték, de úgy érzem, hogy meg kell tennem, mert nekem van lelkiismeretem. Az emberekről, képviselőkről, egy hatalomról a valódi bizonyítványt mindig az állítja ki, hogy egy akkora győzelem után hogyan viselkednek azokkal szemben, akik adott esetben gyengébben teljesítettek, akik az adott pillanatban gyengébbek náluk. Az önök pökhendi, nagymellényes viselkedése kiállítja ezt a bizonyítványt. Őszintén bízom emberileg abban, hogy tudnak ezen változtatni, és fel tudnak nőni ahhoz a százalékos arányhoz, amit a választáson kétségkívül elértek.Szeretnék államtitkár úr felé fordulni, hiszen van közöttünk egy elvarratlan szál. Nekem nem volt felszólalási lehetőségem az utóbbi percekben, amióta reagálni tetszett a magyar fiatalokat érintő kérdésre. Szeretném ezt tisztába tenni. Amikor a lakáscélú előtakarékosság állami támogatásának hiányát rovom fel önöknek és ennek a megszüntetését kérem számon, miért teszem ezt? Mondhatja ön, hogy az egyik családtámogatási vagy otthonteremtési támogatási forma helyett a másikba csatornáznak át költségvetési forrásokat, a két forma között azonban az elérendő és az elérhető társadalmi bázis jelenti az óriási különbséget. (Dr. Rétvári Bence: Csak az szélesebb!)

Államtitkár úr, nincs benne a CSOK-ról szóló rendelkezésekben, de ön szerint mennyit kell keresnie két magyar fiatalnak együttesen ahhoz, hogy a CSOK támogatását, mondjuk, egy új ingatlanra igénybe tudják venni? Üssön a hasára, és mondjon egy tippet! De egyébként tudunk ezen segíteni. Nagyságrendileg 250-300 ezer forintos bevétellel a két keresőnek együttesen kell ahhoz rendelkeznie, hogy a bank ilyen-olyan kifogásokkal ne hajtsa el őket.

Én elismerem, hogy ez nincs benne az önök által az asztalra tett jogszabályban. Elismerem, hogy ezt nem a kormányzat kodifikálta, de attól még a valóság terében szembejön az, hogy gyengébben kereső magyar fiatalok tízezrei kimaradnak egyrészt a takarékoskodási lehetőségből, mert ez megszűnt, ennek volt eddig állami lába, másrészt viszont nem keresnek eleget ahhoz, hogy a CSOK rendszerébe, akár a felduzzasztott CSOK rendszerébe csatlakozzanak. Államtitkár úr, még egy az életből vett példa.

A társasházak mintegy 80 százaléka LTP, lakáscélú előtakarékosság, államilag támogatott takarékossági forma segítségével újított fel, cserélt kazánt, és ezek a beruházások a következő 4-5 évben esedékessé válnak egyre nagyobb tömegben, és nincs alternatíva. Nincs olyan helyettesítő forrás, amellyel ki tudnák gazdálkodni ezeket.

Ezek valódi problémák, államtitkár úr. Nem lehet elintézni annyival, hogy az egyik költségvetési sorról a másikra csoportosítanak át. Én sokkal mélyebb gondnak érzem ezt, és úgy érzem, hogy kibeszélésre érdemes, attól függetlenül, hogy mi politikailag hogyan látjuk a mindennapokat. Ez mélyen szakmai kérdés, magyar emberekről szól. Ezt a felelősséget, kérem, érezzék át!

Szeretném három konkrét kérdésemet feltenni, ami egyértelműen a tárgyhoz csatlakozik, tehát a nagyszülői gyed és szélesebb értelemben a családvédelmi csomag kérdéséhez. Amellett, hogy mind a hét pontot tudom támogatni az eredetiek közül, a Jobbik 12 pontot tett le az asztalra, héthez módosítókat tett le, és további öt saját elképzelésével igyekezett gazdagítani ezeket.

(13.10 )

De van három konkrét kérdés, ami ma is felmerült. A napirend előtt válaszoló államtitkár úr válaszát nem szeretném minősíteni sem szakmailag, sem emberileg. Nem a tárgyról szólt, maradjunk annyiban. De: családi adókedvezmények tekintetében egyetértek, ez egy jó irány, a családokat támogatni kell. Azzal is egyetértek, hogy voltak olyan nyolc évek Magyarországon, amelyek gazdasági szőnyegbombázással értek fel a magyar családokkal szemben. Demográfiai kitekintéssel több évtizedre érdemes visszanézni: a Bokros-csomag volt az egyik legsúlyosabb ilyen, tehát mehetnénk vissza még régebbi korokra, és az első Fidesz-kormányzásra is, ahol voltak kedvező jelek, de voltak elszalasztott lehetőségek. Állami hátterű bérlakásépítési program akkor sem indult, ahogy most sem indult. Márpedig azoknak a fiataloknak, akiket én emlegettem, erre lenne szükségük.

De: családi adókedvezmények tekintetében a kétgyermekesekre vonatkozó évenkénti folyamatos, lassú emelkedés, ami legalább az inflációt képes lenne követni, ezzel az évvel megállt. A hatályos jogszabály tekintetében kijelenthetjük, hogy az ezen évre vonatkozó összeg jövőre is ugyanennyi lesz, meg azután is ugyanennyi lesz kétgyermekesek esetében, miközben az alapvető élelmiszereket érintő fogyasztói kosár ára elképesztő növekményt mutat, többszöröse a maginflációénak. Adódik a kérdés tehát, államtitkár úr, hogy kétgyermekesek tekintetében a családi adókedvezmény esetében hajlandóake legalább inflációkövetővé tenni ezt a rendszert. Szerintem a családvédelmi csomag pontjait csak egy nagy egységben érdemes kezelni, hiszen egyik pont hat a másikra, és különböző társadalmi szegmensek elérése által, mondjuk, egy nagyobb létszámú családra különböző pontokon tud hatni, adott esetben multiplikátorhatással erősítve egymás hatásait.

Szeretném azt is elmondani, hogy második konkrét kérdésünk is felmerült, erre is kérem, válaszoljon. A családi autó vásárlása tekintetében, tehát nagycsaládosok autóvásárlásra nyújtott kedvezménye tekintetében miért ragaszkodnak ennyire kizárólag új személygépjárműhöz? Tehát miért nem tudunk egy olyan konszenzusra jutni, hogy bizonyos minimum műszaki paramétereknek megfelelő, tehát biztonságos, a környezetet nem szennyező, mégis használt jármű vásárlása esetén tudnánk kedvezményezni azokat a nagycsaládokat, akik nem tudják kifizetni az új autó árát, viszont mindennapi mozgásaikhoz, egészségügyi kezeléshez, a gyermekek szállításához, oktatásához, neveléséhez szükséges lenne ez a támogatás, ez a segítség? Úgy érzem, hogy itt bőven van cselekvési tér, lehetőség, és költségvetési forrás, mozgástér is.

Valamint a jelzáloghiteles családok tekintetében mi már sok vitát folytattunk. Ezt nem akarom újranyitni, de szerintem, ezt ön is tudja, megoldás az úgynevezett devizahitelek felvételkori árfolyamon történő forintosítása. De ha most nem erről beszélünk a csomagban, hanem a jelzáloghitel-könnyítésről  amelyet bár kozmetikai jellegűnek nevezek, de mégsem mindegy, hogy egy- vagy három- vagy négymillió könnyebbséget ér el az az adott család , akkor miért nem lehet kiterjeszteni ezt a kedvezménylehetőséget azok számára, akik 2018 januárja és 2019 júniusa között adták be a hasonló igénylésüket, még egy kedvezőtlenebb rendszerben, tehát az ő esetükben ez a kedvezmény nem tud a maga egészében érvényesülni?

Úgy érzem, hogy ha ezen a három ponton beavatkoznánk, nem kellene tízmilliárdokat elkölteni a költségvetési források közül, viszont több tízezer család számára tudnánk mérhető kedvezményt nyújtani. Éppen ezért, mivel csak csomagban képzelhetők el a pozitív hatások, az a kérésem, hogy ezekre is érdemben reagáljanak, hiszen ha komolyan vesszük, hogy támogatni akarjuk a magyar jövendőt, akkor valóban nem statisztikai számokon és nem költségvetési sorokon kell kizárólag javítani, hanem életérzésen, víziót kell felfesteni a magyar fiatalok számára, egy olyat, hogy ne akarjanak elvándorolni ebből az országból, itt képzeljék el a boldogulásukat. Ehhez viszont fontos, hogy minden társadalmi szegmensben tudjunk hatni, ne csak felső középosztálytól fölfelé. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)