Felszólalás adatai

Felvetődik a kérdés, hogy ilyen ügyekben kell-e vagy lehet-e megszólalni a tisztelt Háznak. Nos, úgy vélem, épp itt az ideje, hogy a Magyar Országgyűlés, mint a nemzeti szuverenitás letéteményese, hallassa a hangját. Egyrészt saját védelme érdekében, másrészt pedig az Unió működésének megőrzése érdekében is. Mert mi is a közös ezekben az ügyekben? Mi is a közös ezekben az indítványokban? Megítélésem szerint a közös dolog az, hogy mindhárom ügyben az Unió és a tagállamok közötti hatáskörmegosztás és ezen keresztül az Unió működését szabályozó alapelvek sérülnek, szenvednek csorbát. Mindaz, amit a lisszaboni szerződés megalkotásakor például patikamérleg-pontossággal szabtak meg. Nos, ez látszik sérülni, ami pedig, úgy vélem, komoly veszélyt jelent az európai integráció jövőjére. Különösen a Tavares-jelentés statútumai.

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy tűnik, hogy a Tavares-jelentés támogatói egyet elfelejtenek, hogy az Unió működésének alapja a hatáskör-átruházás elve, amelynek alapján az Unió csak a szerződések által ráruházott hatáskörökkel rendelkezik. És a másik fontos elv, amit különösen lényegesnek tartok, a tagállamok egyenlőségének elve, amiről már sok szót ejtettünk. Az alapszerződés 4. cikke rögzíti, hogy az Unió tiszteletben tartja a tagállamok szerződés előtti egyenlőségét, valamint nemzeti identitását, amely elválaszthatatlan része azok alapvető politikai és alkotmányos berendezkedésének. Tehát e cikk alapján nem lehet alkalmazni kettős mércét a szerződések rendelkezésének való megfelelés szempontjából. A most tárgyalt határozati javaslat esetén arra is szeretnék emlékeztetni, hogy a Tavares-jelentésről a magyar kormány az Európai Parlament elnökének átadott memorandumban részletesen kifejtette álláspontját.

Tisztelt Képviselőtársaim! A megalapozatlan és sok szempontból elfogult jelentés kapcsán, az idő rövidsége miatt, pusztán a jelentés egyetlenegy passzusára szeretnék kitérni, az intézmények javaslatait kívánom kiemelni. Ugyanis úgy vélem, hogy ez az Unió jövőbeni zökkenőmentes működésével kapcsolatban komoly aggályokat vethet föl. Mert a jelentés olyan új megoldást javasol, amely az alapító szerződések alapján működő Unió mai rendszerének igenis súlyos sérelmét eredményezi. Az alapító szerződések szigorú betartására épülő uniós működési renddel szemben teljesen önkényesen állapítja meg a kötelezően követendő kritériumokat, kreál egy új intézményt, vezet be új eljárásokat. Tessék mondani, hová vezet ez?

A jelentés egy új, az uniós szerződések által eddig nem ismert egyedi intézményt kíván felállítani, az úgynevezett 2. cikk trilógust, amely az Európai Parlament jelentéstevői, a Tanács és a Bizottság képviselőit foglalná magába. Tehát ez a testület ellenőrizné az Európai Parlament ajánlásainak Magyarország általi megvalósítását. Tisztelettel kérdezem, hol van e kvázi testület szerződésbeli legitimitása. Milyen kritériumok alapján fog majd működni? Tessék mondani, Magyarországgal szemben lehet kikerülni a féltve őrzött alapszerződést? Nos, eszembe juttatja a régi római mondást: Quod licet Iovi, non licet bovi! Amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek. Amit tőlünk kérnek számon, pontosan ők nem tartják be.

Hangsúlyozni szeretném, hogy a kormány tagjai és az Országgyűlés képviselői is a múltban mindig készen álltak arra, hogy megbeszéljék a Magyarországot érintő kérdéseket, és azokról konzultációt folytassanak. De csak az egyenlő elbánás és a partnerség alapján. Ezért úgy vélem, tisztelt képviselőtársaim, hogy Magyarország és az uniós intézmények közötti viszony a jövőben is a szerződések által meghatározott keretek között kell hogy maradjon. Hát ezért van helye és ideje az Országgyűlés előttünk lévő határozati javaslatának.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)