Felszólalás adatai

DR. KONDOROSI FERENC igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Frakcióvezető Úr! Köszönöm a kérdését, amely alkalmat ad arra, hogy megvilágítsam azokat az elgondolásokat, amelyek a kormány struktúrájának átalakításához vezettek.

Mélyen egyetértek azzal, amit ön mondott: az antalli örökség példátlanul fontos, és a mai napig is érezteti hatását, ha másban nem, amit rögtön kiemelnék, a kancellária-rendszerű kormányzásban, amely abszolút bevált, és a legkitűnőbb közjogi hagyományaink közé tartozik.

(9.20)

Ami a Belügyminisztérium helyzetét és az átalakított minisztériumi struktúrát illeti: az a példa lebegett a szemünk előtt, amelyet Svájc is sikeresen megvalósított, hogy olyan minisztériumi struktúrát kell kialakítani, ahol a területpolitika kap önálló hangsúlyt, a területi érdekintegráció, a területszervezés új ügyei az önkormányzatisággal közösen, míg egy másik póluson a kodifikáció és a biztonság. Az a megoldás, amit a magyar kormány választott, az európai integrációra és az európai új szemléletre van tekintettel. A regionalizáció a területpolitika kérdéseit próbálja önállóan megoldani, míg egy másik oldalt, a megnövekedett biztonságigényt a kodifikációs tapasztalatokkal társítja.

Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumnak az a filozófiája, hogy egyrészt kodifikációs tapasztalatot visz ebbe a munkába - amivel kétségkívül rendelkezik -, másrészt a rendvédelmi szervekkel kapcsolatosan egy egységes kodifikációs és irányítási gyakorlatot kíván megvalósítani. Lehetnek ennek a munkának kedvező és kedvezőtlen tapasztalatai. A rendelkezésre álló idő rövid ahhoz, hogy ennek a mérlegét megvonjuk. Az azonban biztos, hogy célszerű a biztonsággal kapcsolatos kérdéseket egy tárcánál tartani. Az Atomenergia Hivatal felügyelete kapcsán ellátjuk a nukleáris biztonsággal kapcsolatos felügyeleti munkát, a büntetés-végrehajtás felügyeletében évtizedes tapasztalataink vannak, és ami a rendvédelmi szervek másik pólusát illeti, a rendőrség és a határőrség integrációjával is olyan feladatot vállaltunk, ami az európai uniós tárgyalások és az európai politikák érvényesítése során szerzett gyakorlatunkat próbálja megvalósítani és értékesíteni. Célul tűztük ki a rendőrség és a határőrség integrációját, a rendőrség regionalizációját, a megnövekedett biztonsági igény gyakorlati megvalósítását.

Mondok egy példát: valóban semmivel nem indokolható, hogy az egyik minisztérium gondozza a Btk.-t, mint ahogy ezt klasszikusan az Igazságügyi Minisztérium tette, míg egy másik minisztérium az ezzel a jogalkotással szoros kapcsolatban lévő szabálysértési törvényt, amit korábban a Belügyminisztérium tett. Most egységes rendvédelmi kodifikáció, rendvédelmi felügyelet van.

Azt is szeretném hangsúlyozni, hogy nyilvánvalóan bizonyos párhuzamosságokat is meg kellett szüntetni. Mert a Belügyminisztérium valóban egy fontos, nagy értéket, egy nagy rendszert jelentett, ugyanakkor rengeteg párhuzamosságot valósított meg az, hogy hasonló szervezeti egységek működtek a Belügyminisztériumban és az ORFK-ban is. Egy világosabb, áttekinthetőbb, tisztább struktúrát próbáltunk megvalósítani. A tapasztalatok eddig kedvezőek, növekedtek az önálló döntési szintek, nem áttételeken keresztül történnek fontos intézmények esetében a felügyeleti jogkörök megvalósításai, hanem közvetlenül. Gondolok például a Rendőrtiszti Főiskola működésére vagy egyes oktatási intézményekére; nincs sok-sok áttétel.

Tehát a reform tapasztalatai eddig kedvezőek, és reméljük, hogy ennek a hatását frakcióvezető úr is érzékelni fogja. Köszönöm a kérdését. (Taps az MSZP soraiban.)