Felszólalás adatai

DR. CSÁKY ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Gondolom, az egészségüggyel kapcsolatban van néhány olyan alapelv, amellyel mindannyian egyetértünk; az egyik az, hogy egy nemzet egészségi állapota hiteles mutatója az adott társadalom lelkiállapotának és fejlettségének. És azzal is tisztában vagyunk, hogy az egyre növekvő egészségügyi terápiás és diagnosztikus ellátások által generált igények és egy adott társadalom gazdasági lehetősége között már-már antagonisztikus ellentmondás feszül, és ez az egészségügyi ellátást illetően világszerte problémákat okoz. Az is nyilvánvaló, hogy egy adott egyénnek a gazdasági, szociális helyzete és az egészségügyi állapota között is szoros összefüggés van, hisz nyilván ebből a megfontolásból volt a szocialistáknak, ha jól emlékszem, 2002-ben az az egyik választási szlogenje, hogy ne legyen szegény valaki azért, mert beteg, s ne legyen beteg azért, mert szegény. Ebből a szempontból is érdemes ezt a mostani törvényjavaslatot megvilágítani, hogy a társadalmi egyenlőség irányába hat-e, hogy erősíti-e azokat a bismarcki alapelveket, amelyek több mint száz éve igazgatják Magyarországon az egészségügyi ellátást egy nemzeti kockázatközösség alapján, remélve azt, hogy azonos minőségben és egyenlő hozzáférési eséllyel tudja ellátni az állampolgárt az egészségügyi szolgáltató.

Ezek nyilvánvalóan idealisztikus elképzelések, de a rendszerváltoztatást követően az akkori politikai erők ebben egyetértettek, és az akkori politikai erők - mára már történelminek és meglepőnek tűnő - egyezségre tudtak jutni abban, hogy a magyar egészségügyet hogyan kell átalakítani. Ez az átalakítási folyamat elindult intézményrendszerében, hisz gondoljunk az ÁNTSZ-nek a megalakulására, gondoljunk arra, hogy visszahelyeztettek közjogi státusukba a köztestületek, a kamarák; gondoljunk arra, hogy a finanszírozásban is változás következett be, az addigi igazságtalan bázisfinanszírozás helyett egy DRG, illetve német pont alapján teljesítményt preferáló díjazás került meghatározásra. És próbálta kezelni a magántőkének az ágazatban való megjelenését, részben kényszerből, hisz a rendszerváltoztatáskor bizonyos diagnosztikus és terápiás eljárásokra a költségvetésnek nem volt lehetősége, ezért ezt szabályozott keretek között lehetővé tette. A későbbiek folyamán megjelent az igény ezzel kapcsolatban, elsősorban - és az eddigi történések azt mutatták, hogy ezek sikeresek voltak - az ágazatban dolgozók részéről, hisz a családorvosi szolgálatok, illetve a gyógyszertári ellátás magánosítása mindenféleképpen sikerré vált. S újabban megint a kényszer jelenik meg, hisz a tulajdonosok az egyre szűkülő források miatt nem tudják az intézményeket működtetni, és ezért kénytelenek egy szabályozatlan környezetben a magántőkét beengedni az egészségügyi ellátásba.

Ez az átalakítás, ami valahol a kilencvenes évek közepén konszenzusos volt, megbicsaklott, és attól kezdődően a magyar egészségügy lényegében sodródik, attól kezdődően a mindenkori pénzügyi kormányzat alárendeltjévé vált, és visszatértünk abba az állapotba, hogy a maradványelv alapján jut a magyar egészségügynek, s ezzel párhuzamosan eszközeiben is és főleg a legutóbbi időben sajnálatos módon a moralitásában is csökkenés kezdődött. Segít-e ezeken az állapotokon ez a törvényjavaslat? Sajnos ki kell mondani, hogy nem segít.

Elsőként nézzük meg azt, hogy jogalkotási szempontból megfelelő-e. Elhangzott már, az államtitkár asszony is, igaz, nem a nyilvánosság előtt, de elismerte azt, hogy bizony komoly bakit követtek el akkor, amikor a jogalkotási törvény által előírt egyeztetéseket nem folytatták le. És ezt nemcsak alkotmányossági szempontból mondom, hanem mert ha ezek az egyeztetések lezajlanak, akkor már korábban felszínre kerülnek azok az ellentmondások, és talán megoldási lehetőségek fogalmazódnak meg rájuk, amelyek itt az előttem szólók által, és nemcsak ellenzéki, hanem kormánypárti részről is megfogalmazódtak.

(Az elnöki széket dr. Áder János, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Megint csak egy mondatban mondom el, és zárójelbe teszem, változatlanul kérdéses az, hogy a jelenlegi magyar alkotmány alapján el lehet-e indítani a biztosítási elvű egészségügyi ellátást, hisz ne felejtsük el azt, hogy az alkotmánynak azok a paragrafusai, amelyek az egészségüggyel foglalkoznak, 1989-ben kerültek elfogadásra, azt követően '91-ben volt az Országgyűlésnek egy olyan határozata, amely a társadalombiztosítási alapú egészségügyi ellátásról szólt, és egyik pontja kifejezetten arról szólt, hogy az alkotmányossági kérdéseket rendezni kell. Ez lehetne egy alkalom arra, hogy egy ilyen kéréssel éljen a kormány az államfő felé, hogy kérjen ebből a szempontból normakontrollt a törvényjavaslattal kapcsolatban, hogy lássuk, mi az az alkotmányos mozgástér, amelyen belül mozoghatunk, és amennyiben ezen változtatni kell, én úgy gondolom, miután mindannyian egyetértünk a biztosítási elvű működtetésben, azt mindenki támogatni fogja.

De a biztosítási elv szempontjából hoz-e újdonságot a törvényjavaslat? Lehet, hogy pontosítást hoz, de szerintem olyan nagy újat ebből a szempontból nem hoz, hogy itt biztosítási csomagok lettek megfogalmazva. Az egészségügyben, az egészségügyi törvényben eddig is deklarálva volt, hogy mi az, ami állampolgári jogon jár. Talán ehhez képest egy kicsit változtatás, és nem feltétlenül pozitív irányú változtatás, hogy eddig ezeket a szolgáltatásokat, illetve ezeknek az ellenértékét egyértelműen a költségvetés kellett hogy állja, most - mint ahogy az expozéban is hallottuk és a törvényjavaslatban benne van - ez megoszlik az E-alap és a költségvetés között. Elméleti jelentőségű a kérdés, miután az E-alap költségvetése a nagy költségvetés egy része, de jogi szempontból, a későbbiekre gondolva azért nem mindegy, ezt tisztázni kell, hisz ez állampolgár és állampolgár közötti különbségtételre is lehetőséget ad, itt tehát alkotmányossági kérdések is felmerülnek.

Szintén a társadalombiztosítás körébe tartozik az eddigi felszólalások során is - és ez teljesen természetes - mindenki által alapvetően érintett, de azt hiszem, a társadalmat is a legjobban érintő kérdéskör, a vizitdíj kérdésköre. Az, hogy az egyén egészségi állapotáért vállalt felelősség a finanszírozásban is megjelenjen, szerintem egy olyan elv, amellyel egyet lehet érteni, amelyet el lehet fogadtatni; az nem mindegy, hogy mikor és milyen körülmények között. Nem mindegy, hogy egy ilyen lépést akkor tesz-e meg egy kormányzat, amikor valóban dübörög a gazdaság, valóban dübörög a költségvetés, és minden rendben van; akkor, amikor a nyugdíjasoknak kifizetik a 13. havi nyugdíjat, és plusz egyéb olyan szolgáltatásokat biztosítanak, amelyek fedezetet jelentenek arra, hogy ezeket a költségeket elviseljék; vagy pedig akkor vezetünk be egy ilyen ellátást, amikor tízezreket bocsátanak el a közszférából, akkor, amikor kormányzati szinten is bevallottan az elkövetkező időszakban bizony kemény életszínvonal-csökkenéssel lehet számolni - ebben az esetben is ugyanaz-e a hatása ennek a lépésnek?

(12.10)

Azon azért érdemes lenne elgondolkozni és külföldi, ezzel kapcsolatos tapasztalatokat beszerezni, hogy egy ilyen lépésnek milyen hatása van, hogy valós-e az az aggály, amit már korábban is megfogalmazott a Magyar Demokrata Fórum, hogy ez már talán rövid távon is nemhogy forrásokat von be, hanem költségvetési kiadásokat fog generálni. Hiszen vélhetően nem kis számú állampolgár esetében a szolgáltatóhoz való későbbi fordulás esetén egy súlyosabb állapot kezelését igényli az egészségügyi ellátótól, amelynek a költsége jóval magasabb lesz.

Fogja-e csökkenteni ez az ellátáshoz fordulók számát? Amikor azt mondják, hogy körülbelül az az elképzelés, hogy egy 4 milliós tábor esetében ez kedvezményezett formában jelenik meg - és tényleg azt hiszem, a 100 forint egy jelképes összegnek nevezhető -, akkor azt mondom, hogy nem fogja csökkenteni. Hiszen vélhetőleg abból a premisszából kiindulva, hogy az egyén egészségi állapotát a gazdasági és szociális állapota meghatározza, az igénybe vevőknek egy jóval nagyobb köre fog kikerülni azok közül, akik ezzel a kedvezménnyel élni fognak.

Hogy ez technikailag hogy fog lezajlani? Itt megint alkotmányossági kérdések merülnek föl. Az Alkotmánybíróságnak volt olyan döntése, amelyik kimondta, hogy egyértelműen megfelelő időt kell hagyni arra, hogy fölkészülhessenek a változtatásra. Képzeljük el, a törvényjavaslat szerint a jegyző hatósági jogkörében eljárva adja meg az ezzel kapcsolatos igazolványt, hogy jogosult a kedvezményes igénybevételre. Ebből a törvényből, ha az eredeti menetrend szerint megy végig, és nem az Alkotmánybíróság előtt fog landolni, akkor valamikor Mikulás táján lesz elfogadott és kihirdetett törvény. Bízunk benne, hogy addigra a végrehajtási utasítás is hatályba lép, ebből a szempontból betartják a jogalkotási törvényt, közben jön karácsony.

Hogy tudják elintézni akkor, amikor nincs időpont meghatározva a jegyzői jogkört illetően, hogy mennyi ideje áll rendelkezésre ezeknek a döntéseknek a meghozatalára? A közigazgatásban általában 30 napos az eljárási határidő, tehát januárnál korábban ilyen döntéseket nem hoz, és ez január 1-jén életbe lép. Január 1-jén, ha valakinek egészségügyi ellátásra van szüksége, akkor azzal a meglepő dologgal találkozhat egy rendelőben, hogy a kolléga előbb a pénztárbevételi bizonylatot fogja elővenni, kiállítja a vizitdíj bevételét, és majd utána kérdezi meg azt, hogy tessék mondani, mi fáj. Végiggondolta-e ezt valaki?

Szó volt már arról, hogy a lakhelyváltoztatással kapcsolatosan mi van. Ha benyújtják a költségvetést, majd meg fogjuk látni azt többé-kevésbé, hogy valóban igaz-e, hogy ezek a források nem fognak indokot megalapozni a kormány részéről, hogy az egészségügy költségvetését megfaragja. Mert ha ebből a szempontból számít a finanszírozásra, akkor kérdezem azt, hogy ha valaki, mondjuk, Cegléden azért, mert krónikus beteg, és igénybe vette azt az ellátási számot, ami fölött már nem kell fizetnie, és átköltözik Debrecenbe vagy Miskolcra, akkor az ottani intézményt miért éri hátrányosan a további kezeléssel kapcsolatos bevételi hiány. Ez az egész plafon valahogy ebből a szempontból nem stimmel. Furcsa, mert szociálpolitikai szempontból mindenféleképpen igényelt, de ez mutatja, hogy nem átgondolt az egész rendszer.

További probléma ezzel kapcsolatban az, hogy a törvényjavaslat nem említi a gondozóintézetek kérdéskörét. Ez egy önálló intézeti rendszer, tüdőgondozó, ideggondozó, bőr- és nemibeteg-gondozó önálló szakágként jelenik meg. Erről ebben a törvényjavaslatban nincs szó.

A 6 éves kor nagyon aggályos, ott mindenféleképpen módosítani kell.

A várólistákkal kapcsolatban azt mondják, hogy eddig is volt előjegyzés, így van. Maga a technikai lebonyolítás a kabarétréfáknak azért kellő muníciót fog adni: Kovács néni megállapodik a kezelőorvosával, hogy a visszerét meg kell hogy műtsék, megkapja az időpontot, majd hazamegy, kitalál magának egy PIN-kódot, ajánlott levélben közli a szolgáltatóval - ez van a törvényben -, hogy őt a várólistára ez alapján a PIN-kód alapján tegyék föl, majd naponta nézi az interneten a várólistát, hogy éppen hol szerepel. Értelme sincs, mert általában időpontban egyeznek meg, időpont van meghatározva, tehát ebből a szempontból teljesen irreleváns.

Végül, de nem utolsósorban a művi meddővé tétellel kapcsolatos kérdéskör. Egyetértek Béki Gabriellával, én is sajnálom nagyon, de hát ez van, és ezért nem korholható a kormányzat, az Alkotmánybíróság döntött. Két választás előtt állt a kormány, mert jogalkotási kényszere nem állt fenn: vagy szabadon hagyhatta volna a kérdést a mostani állapotában, és akkor aztán tényleg minden elszabadul, vagy valamilyen szabályozást beiktat. Az, hogy egészségügyi célból elvégezzenek ilyet, nyilvánvaló, azt az ember el tudja fogadni, függetlenül attól, hogy akár a politikai, akár a vallási beállítottsága milyen. Az, hogy családszervezési célból, elfogadhatatlan. Most kikerül a törvény szövegéből, de csak a szövegből kerül ki, szellemiségét illetően ebből a szempontból végleges.

Azt mondja a kormány, hogy a 18 éves kor azért jó, mert szabad választójog, szabad döntés, ott már felnőttek az emberek, és nem lehet korlátozni. Az alkotmány 29/A. §-a rendelkezik a köztársaságielnök-választásról, mely meghatározza, hogy Magyarországon 18 éves korban, 19 éves korban nem lehet valaki köztársasági elnök, meghatározza, hogy 35 év alatt nem lehet valaki köztársasági elnök. Nem véletlenül határoz így az alkotmány, hisz tudja jól, hogy ehhez a funkcióhoz bizonyos élettapasztalatok és egyéb dolgok szükségesek, és 35 év felett lehet csak ezt a posztot betölteni. Én megreszkírozom, hogy ebből a szempontból súlyosabb kérdés az, hogy egy állampolgár 35 éves kora alatt hozhat-e olyan döntést, ami végérvényes döntés lényegében. Hiába mondják, hogy van visszaút, reverzibilitás, ez azt jelenti számomra, hogy a beavatkozást rosszul végezték el; mi orvosok azért tudjuk, hogy egy rendesen elvégzett művi meddővé tételből nincs visszaút, illetve egy olyan oldalút van, ami művi megtermékenyítést jelent. Tehát igenis lehet magasabb életkor.

Az meg végképp elfogadhatatlan, hogy a törvényjavaslat eléggé ravasz módon egy alponttal lényegében teljesen szabaddá teszi a művi meddővé tétel előtt az utat akkor, amikor úgy fogalmaz - most nem keresgélem pontosan -, hogy abban az esetben, ha valaki nem képes fogamzásgátlásra, akkor az egészségügyi oknak minősül. Nem is a hat hónapos, hanem a három hónapos szabály, sőt, miután egészségügyi, adott esetben az azonnali beavatkozás is elvégezhető. Hát ez az a luk, aminek az alapján lényegében a törvényjavaslat további részét teljesen felesleges kodifikálni is, mert ettől a pillanattól szabadon elvégezhető, mert odamegy az orvoshoz, és azt mondja, hogy: én nem tudok védekezni. Fizikailag eléggé nehéz elképzelni, de hát bizonyára a kodifikátornak nagy a fantáziája ebből a szempontból.

(12.20)

Elfogadhatatlan! Ez tehát egy mindenféleképpen átgondolásra érdemes kérdéskör.

Egészében: ez a törvényjavaslat az egészségügyi ellátást illetően a már meglévő társadalmi különbségek fokozódásához fog vezetni, lesz egy gazdag egészségügy és lesz egy szegény egészségügy, és nem fog javítani a társadalom egészségügyi állapotán, ezért ez elfogadhatatlan a Magyar Demokrata Fórum számára.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)