Felszólalás adatai

DR. NAGY KÁLMÁN, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Kollégák! Egy új törvény van előttünk, melyről sokan azt mondják, hogy korszakváltás következik be az egészségügyben. Az én véleményem az, hogy az egészségügyben nem korszakváltás, hanem tulajdonosváltás fog bekövetkezni. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Úgy van!) Ennek az alapja az, hogy egy közösség, egy jól definiált közösség által összeadott érték nem jelenik meg a betegek ellátásában, vagyis gyakorlatilag az állam mint választott szervezet kivonul a betegek mögül, és magára hagyja őket.

Az egészségügyi miniszterek sorozatban részben elhagyták pozíciójukat, részben lemondtak, tartoztak bár a jobboldalhoz vagy a baloldalhoz. Miért? Azért, mert ők voltak a magyar egészségügy és a betegek hősi halottjai. Ellenálltak a kormányzati nyomásnak. Ellenálltak annak, hogy rájuk akartak kényszeríteni olyan jellegű megoldásokat, amelyek betegellenesek voltak. Most mi ezt a határt először átléptük. Valóban egy új korszak következik be az egészségügyben, és ez az új korszak már nem a miénk.

A világ egyik igen ismert amerikai közleménye a Houston Cancer Centerből jelent meg, úgy kezdődik, hogy nehéz egy öreg kutyát megtanítani új trükkökre. Ez valóban így van. Ez számomra gyakorlatilag egy új trükk. Valamikor a hetvenes évek közepén egy nagy tekintélyű, Auschwitzot megjárt gyermekgyógyász professzortól, aki mélyen humanista volt, egy beszélgetés során megkérdeztem - már akkor felmerült ez a probléma -, hogy tessék mondani, miért nem lehet legalább 8 forintot fizettetni az emberekkel, akkor az csökkentené a megjelenő betegek számát. Azt mondta nekem, hogy te, kisfiam, mi van akkor, ha egy ember még 8 forintot sem tud kifizetni - mi lesz vele?

Ma Magyarországon rengeteg olyan ember van, aki nem képes, képtelen fizetni, ezeket nem lehet mindegyiket adminisztratíve támogatni. Borsod megyében 48 ezer közgyógyellátott van. De még mellette van 30-40 ezer ember, aki minimálbéren él. Hogy fogják behajtani önök tőlük a vizitdíjat? Tulajdonképpen a vizitdíj legnagyobb problémája az, hogy teljesen abszurd és életszerűtlen. Három fémszázassal fog bevonulni a beteg a rendelőbe, és utána egy csomó adminisztrációval fog kijönni. (Ékes József: Automatát kell beállítani.) Részszámlát, számlát fog kapni az ellátásról. Ugyan már, kérem, mondják meg, hogyha valaki egy 20 millió forintos beavatkozást kap, és a kezébe kap egy 300 forintos számlát, mit jelent ez?! Tudják, mennyire értelmezhetetlen az, hogy számlát kap a beteg?

Ma az egészségügyi ellátásban a vizsgálatok nincsenek szinkronban a kórházi bentfekvéssel, azért, mert az egészségügyi szolgáltató, a kórház, a klinika összevárja a vizsgálatokat; azért, mert nem akar nagy értékű vizsgálatból hármat megcsináltatni - ötvenet akar megcsináltatni. Tehát lehet, hogy a beteg már régen kint van a kórházból, a vizsgálatok nagy része még mindig nincs meg. Gyakorlatilag zárójelentést nem lehet számára megfogalmazni. Nem lehet kiszámítani azt az értéket, amely megjelent az egészségügyi ellátásban. Igazából a vizitdíj és a kórházi napidíj azokat sújtja a legjobban, akik a legrászorultabbak, a súlyos betegeket. Ha valakinek van három daganatos gyereke - én már kezeltem ilyet -, mondják már meg, hogy mit fog tenni? De ha van egy daganatos gyereke vagy egy krónikus beteg gyereke, de mind a két szülő beteg, mit fog csinálni? Előre befizeti mindazokat a díjakat, amelyeket az egészségügyi ellátás tőle követel? Hogy fogja megoldani ezt a család? A gyerekek egy részének 2-3 hetente kell megjelenni a vizsgálaton.

A várólista vonatkozásában pedig ez egy olyan jellegű kérdés, amely mindig is valamilyen formában működhetett. Azt, hogy ne lehessen egy várólistát áthágni, én a leghatározottabban támogatom. Ha már szükség van, akkor semmilyen formában nem lehet előrekerülni. De mi van akkor, ha a beteg önhibáján kívül átmenetileg lekerül a várólistáról, azért, mert nem tud megjelenni? A végén lesz? Az illetővel, aki közvetlenül mögötte volt, mi történik? Egyszerűen annyira életszerűtlen, annyira nem jól szabályozható, annyira a kórházak számára csak fölösleges adminisztrációt jelent...!

Kérem, én dolgoztam olyan egészségügyben, ahol fizetni kellett az egészségügyi ellátásért. Ahhoz a munkához, amit az jelentett, hogy hogyan szedik be a betegektől az ellátásért kapott díjat, nekünk, orvosoknak semmi közünk nem volt! Nem volt közünk, de az asszisztenseknek sem volt közük. Mi elvégeztük a munkát. Ugyanis mindentől függetlenül nem vagyunk kalmárok, és nem vagyunk kijátszhatók a beteg ellen. Tehát nem lehet előtérbe tolni az orvost, és utána kivonulni mögüle, ha baj van. Ezt sorozatban játsszák el! Ez sorozatban történik meg, egyszerűen abszolút indokolatlanul!

Azt gondolom, hogy ez a formátum semmilyen módosító javaslattal nem korrigálható. Esélyegyenlőséget ront, mégpedig súlyosan; nem is azt mondanám, hogy azokét, akik jelenleg közgyógyellátottak, munkanélküliek, hanem akik dolgoznak, de nagyon alacsony keresetűek, és több gyereket nevelnek. Az indokolatlan igénybevétel pedig, tudják, hol fordul elő a leggyakrabban? Akik szociálisan magukra maradottak. Azért, mert aki szegény, aki nyomorult, az bizony megbetegszik. Megbetegszik, méghozzá nemcsak lelkileg, hanem testileg is, és orvoshoz kell neki mennie. Az orvoslás ma már ilyen. El lehet menni Amerikába, lehet egy olyan jellegű egészségügyet bevezetni, amire volt példa, hogy a műtét előtt az aneszteziológus, az orvos, a beteg, a nővér bemutatkoznak egymásnak, és azt mondják, hogy most jöttünk, most találkozunk életünkben először. Ilyen jellegű forma várható Magyarországon? Mert ennek a nyomai megvannak!

Végezetül a művi meddővé tételről beszélnék pár mondatot. A művi meddővé tétel alapvetően orvosszakmai kérdés. Kiváló barátom, aki a UCLE-n dolgozik Los Angelesben, mielőtt elment Amerikába, nőgyógyász volt, és azt mondta nekem, ugyan már, a terhességmegszakítás, semmi az! Miután húsz év múlva találkoztunk, és más környezetbe került, azt mondta nekem, hogy hála istennek, 19 éve nem végeztem terhességmegszakítást. Igen, mert más erkölcsi környezetbe került. Önök pedig abszolutizálják, azt mondják, hogy az az erkölcsi környezet, amelyik most van, erre megfelelő. De ez nem általános az egész világon! Nem beszélve arról, hogy maga a művi meddővé tétel egy csonkítás. Orvos erre nem kényszeríthető. Nem kényszeríthető orvos arra, hogy valakinek levágja a lábát, és nem kényszeríthető arra, hogy egy egész életre eltiltsa attól, hogy gyereke szülessen egy másik embernek.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

(12.00)