Felszólalás adatai

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Asszony! Szeretném megköszönni napirend előtti hozzászólását, hiszen azt gondolom, hogy egy olyan témáról beszélt, amely mindannyiunk számára fontos kell hogy legyen. Hiszen ha azt akarjuk, hogy a köztársaság erős legyen, ha azt akarjuk, hogy ez az ország demokráciaként jól működjön, ahhoz az szükséges, hogy a felnövekvő nemzedékek, a jövő nemzedékei is tisztában legyenek azzal, hogy hogyan működik a demokratikus rendszer, hogy tudjanak jó kérdéseket feltenni, és kaphassanak rájuk válaszokat, kaphassanak rájuk érthető, tisztességes, jó válaszokat mind a médiából, mind az iskolától.

Talán nem veszi sértésnek, képviselő asszony, ha megemlítem, hogy saját első napirend előtti hozzászólásom négy évvel ezelőtt ugyanebben a témakörben hangzott el itt a Házban. Ezért is örülök annak, hogy úgy látom, ebben a fontos témában van lehetőség arra, hogy együttműködjünk.

Említette azokat a kérdéseket, amelyeket feltesznek a diákok. Én biztosan nem csak ezeket a kérdéseket fogalmaztam volna meg, hiszen megkérdezték a diákok azt is, hogy miért kellett politikai okok miatt tönkretenni a nemzeti ünnepet. De mégiscsak fontosak azok a kérdések, amelyeket ön megfogalmaz, és nyilván a diákok is sokfajta véleményt hallanak, sokfajta információt szereznek a médiából, sokfajta hatás éri őket, és várják, kérik azt, hogy az iskolában információt kapjanak.

Természetesen a tanár sem kényszeríthető politikai véleményének, világnézetének megvallására. Természetesen a tanárt sem lehet kényszeríteni arra, hogy saját álláspontját kifejtse az iskolában. Azonban abban egyetértek önnel, hogy arra joga van, hogy a saját véleményét megismertesse a diákokkal, és arra is joga van, sőt nevelői kötelessége, hogy segítsen ezeket az egyébként gyakran nagyon bonyolult problémákat többoldalúan megvilágítani, hiszen a nevelő munkája az, hogy abban segítsen a diáknak, hogy megtalálja a saját útját, megtalálja a saját véleményét, kibontakoztassa a saját személyiségét.

(9.10)

Ennek vannak határai természetesen. Határa az iskolai élet rendje, határa az a rend, amit az intézményvezetők és az intézmény szabályzatai megfogalmaznak, és határa az a fajta felelősség, amellyel a pedagógus a saját, egyébként jó esetben meglévő természetes tekintélyét és a jogszabályok, szabályzatok által biztosított intézményi tekintélyét nem használhatja föl arra, hogy ráerőltesse véleményét a diákra. De hát ön nem erről beszélt; ön arról beszélt, hogy a pedagógus merjen közéleti kérdésekben tájékoztatást adni, merjen a közéleti kérdésekben információt adni, és merje a diákot gondolkodásra bátorítani ilyen kérdésekben. Én ezzel egyetértek.

Vannak olyan intézményi programjaink, tanulmányi versenyek, különböző civil szervezetek által előkészített programok, amik ezt a célt szolgálják, de én is azt gondolom, hogy ahhoz, hogy ez a fajta munka eredményes legyen, többre van szükség. Szükség van egy olyan demokratikus iskolai légkörre, amelyben van helye, van szerepe, van lehetősége az értelmesen föltett, jó kérdéseknek és a jó válaszoknak, van helye a párbeszédnek tanár és diák, hozzáteszem, diák és diák, tanár és tanár között is közéleti kérdésekről. Szükséges egy olyan környezet, amelyet az intézményfenntartónak kell biztosítani, amelyik tiszteli az iskola autonómiáját szakmailag, tiszteli az iskola autonómiáját a pedagógiai munkában, és nem gondolja azt, hogy akié az önkormányzat, azé az iskola, nem gondolja azt, hogy amelyik párt az önkormányzatban többségben van, az saját nézeteit ráerőltetheti az intézményekre, a diákokra, a tanárokra.

Úgy látom, hogy ebben a kérdésben fokozatosan formálódik a szakmai konszenzus, amiben egyébként jelentős szerepe van annak a munkának, amit az oktatási jogok biztosa végez, aki minden ilyen egyedi esetet, egyedi jogsérelmet kivizsgál, és ezekben elég egyértelmű és elég világos, jól követhető iránymutatásokat ad az intézmények számára.

Azt is el kell azonban mondanom, és ez is hozzátartozik a történethez, hozzátartozik ehhez a kérdéshez, hogy amikor ön arról beszél, hogy milyen keveset tudnak a diákok a parlamentarizmusról, a politika működéséről, és hozzáteszem, mennyire elutasítóak ezzel a fajta működéssel kapcsolatban - nem egyik vagy másik párttal, hanem a politikai intézményrendszer egészével kapcsolatban -, akkor tudnunk kell, hogy ez elsősorban nem az iskolákon múlik, elsősorban ez nem az iskolák hibája. Ez azon a képen múlik, amit mi magunk mutatunk az egész ország, közte a fiatalok számára is. Azért örültem az ön hozzászólásának, mert azt remélem, hogy ez hozzásegít minket ahhoz, hogy mutassunk egy másik képet is magunkról, egy olyan képet, amikor az ország fontos dolgairól felelősséggel tanácskozunk.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon és a KDNP padsoraiban.)