Felszólalás adatai

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz, Bács-Kiskun megye, 2. vk.), a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Fontos törvényjavaslat vitája előtt állunk. Engedjék meg, hogy első gondolatként három dolgot jegyezzek meg erről a törvényjavaslatról. Ez az a törvényjavaslat, amely fizetőssé teszi Magyarországon az egészségügyet, amely minden választási ígérettel ellentétben végérvényesen leszámol az ingyenes egészségügyi ellátással. Ez az a törvényjavaslat, amely alapvetően a kormányzati megszorító csomag része, s kifejezett célja a pénzbeszedés. És ez az a törvényjavaslat, amelyik nagyon ügyesen, de a több-biztosítós egészségbiztosítási modellt készíti elő.

Nézzünk három olyan területet a törvényjavaslatból, amelyekről én kívánok beszélni. Az egyik ilyen terület a vizitdíj, a kórházi napidíj, illetve az emelt összegű vizitdíjjal kapcsolatos kérdéskör; a másik terület a várólista, ezen belül a központi, az intézményi, illetve a bejelentkezési lista mint fogalomkör; a harmadik terület pedig a biztosítási csomagok, amiről beszélni kívánok.

No, nézzük a vizitdíjat! Talán ez fogja a legtöbb embert érinteni. Kimondott célja a törvényjavaslatnak, hogy csökkentse az orvos-beteg találkozások számát az országban. Azt gondolom, ez önmagában így nem helyes cél. Ha hozzá tudnánk tenni, hogy az indokolatlan orvos-beteg találkozásokat csökkentse, akkor ez helyes cél lenne. Igen ám, de az orvos-beteg találkozások lényege az, hogy az indokoltságot igen sok esetben csak maga az orvos tudja eldönteni. Márpedig ezt pénzfizetési eszközhöz kötni, hogy ha van pénzem, és nekem nem számít 300 forint, akkor nyilvánvalóan indokolttá válik, míg ha nincs pénzem, akkor lehet, hogy indokolt esetben sem fogok orvoshoz elmenni, ez olyan kockázat, ami szerintem ezt nem éri meg.

Nézzük meg, hogy mennyi is ez a vizitdíj! Megkaptuk a végrehajtási rendeletet: 300 forint alkalmanként. Ez sok vagy kevés? Hát attól függ. Ha valakinek egy hat év fölötti gyermeke van, és olyan pechje van, hogy ez a gyerek egy fülfájós gyerek, akkor a jelenlegi szabályozás szerint máris nyugodtan betervezheti a 12 ezer forintot a következő évi családi kasszába a gyermeke után, mert egészen bizonyos, hogy el fogja érni mind az alapellátásban, mind a szakellátásban a húsz-húsz alkalmat. És ez már nem olyan kevés, tisztelt képviselőtársaim! Pláne nem kevés, ha több gyereke is van valakinek.

S mint tudjuk, a gyerekek nemcsak fülfájósak, nemcsak hasfájósak esetleg, hanem mozognak, futnak, játszanak, és rendszeresen szenvednek el kisebb-nagyobb baleseteket, ahol az esetek többségében nem történik semmi súlyos. De hányszor láttuk már azt, hogy a gyerek beverte a fejét, és nem feltétlenül vagyunk biztosak abban, hogy emlékszik arra, mi történt.

(11.00)

Esetleg nem sírt rögtön, de egészen bizonyos, hogy orvosi ellátásra van szüksége, egészen bizonyos, hogy el fogják vinni, egészen bizonyos, hogy föl fogják számolni neki a vizitdíjat.

Ha megnézzük, hogy a gyermekeknek foga is van, és a hatéves kor egy nagyon kitüntetett kor, tisztelt képviselőtársaim, ugyanis itt kezdődik meg a fogváltás időszaka; egész életére meghatározó, kritikus időszak a hat évtől a 12-14 éves korig, amíg megtörténik a fogváltás. Illik fogorvoshoz vinni a gyereket nemcsak szűrővizsgálatra, hanem alkalomadtán kezelésekre is. Ha véletlenül valakinek becsúszik egy gyökérkezelés, akkor, megint mondom, nyugodtan kifizetheti előre a 12 ezer forintot, egészen bizonyos, hogy el fogja használni az év folyamán. Tehát azt mondhatjuk, hogy azért ez egyáltalán nem kevés, és még nem beszéltünk a kórházi bennfekvésről. Nem vagyok benne biztos, hogy eléri a törvényjavaslat azt a célját, ami az lenne, hogy a betegek érezzék, hogy valamit kaptak cserébe a 300 forintos vizitdíjukért; sokkal inkább a behajtást szolgálja.

Külön fájó pont az, hogy ha valaki továbbtanul, és nincs olyan szerencséje, hogy az ő településén lenne az a főiskola vagy egyetem, ahol ő tanul, akkor ezért őt megbüntetjük, és mindig dupla vizitdíjat fog fizetni, mert mint tudjuk, az emelt vizitdíj, mivel nem ahhoz a háziorvoshoz jár, akihez a lakóhelye szerint be van jelentkezve, mert az egyetem nem ott van, és a hétköznapjait nem otthon, hanem az egyetemen tanulással tölti... - akkor ezeket a családokat, ezeket a fiatal embereket megbüntetjük. Miért? Nem arról van szó, hogy ő önként keresett másik háziorvost, erről szó nincs.

És mint az előbb elmondtam, fájdalmasnak tartom a hatéves kort. Azt gondolom, hogy a gyermekkor hatéves korban nem ér véget, nem tartom indokoltnak ezt az életkori határt. Ha egyáltalán az egészet van értelme bevezetni, akkor is azt gondolom, hogy a 14 éves kor egy olyan határ, amelyik alá semmiképpen nem szabad lemenni, hacsak nem az a cél, hogy még nagyobb terheket viseljenek azok, akik gyermekeket nevelnek.

Receptírás: van a törvényjavaslatban egy olyan rész, amelyik orvoskollégáknál meglepődést váltott ki. Tudjuk, hogy van egy helytelen gyakorlat, hogy sokszor az asszisztensnők írják föl a betegeknek a rendszeresen szedett gyógyszereiket. Ez, mondjuk ki őszintén, egy helytelen gyakorlat, de tudjuk, hogy létezik. Ugyanakkor azt gondolom, hogy ezt törvényben szentesíteni hiba. Ugyanis azért hívjuk vissza a beteget az orvosi rendelőbe a gyógyszerfelírás procedúrájával, azért nem adunk ki nekik hosszabb távra gyógyszert, hogy az orvosnak úgymond a gyógyító pillantása rajta legyen, hogy lássa azt az embert, hogy még mindig rendben van az állapota, a gyógyszerei még mindig kellően hatékonyak, beszélgessen vele két mondatot, hogy egyébként szedi-e rendesen, és hogy az életminősége milyen, romlott vagy stabil. Nos, kérem, erre az asszisztensnők nincsenek kiképezve; minden tiszteletem az övék, de nincsenek kiképezve.

Hogyha csak azért hívjuk vissza a beteget, hogy az asszisztensnő megismételhesse a receptírást, akkor ez egy fölösleges orvos- vagy asszisztensnő-beteg találkozás, akkor tessék egyből hosszabb időre írni neki. És akár azt is meg lehet csinálni, mert a gyógyszerek lejárati ideje igen jó, sokáig elállnak, föl lehet írni egy évre valót is, két évre valót is. Ha az a célunk, hogy ne jöjjön az orvoshoz, akkor szerintem ezt az utat kell követni, és nem azt, hogy egy igen fontos aktust átadunk olyannak, akinek erre szakképesítése nincsen.

Nézzük meg a várólisták dolgát! Az első, amit ebből érdemes elmondani képviselőtársaimnak, hogy a várólista nem jó dolog - mert mindenki olyan pozitívan beszélt róla. A várólista arról szól, hogy nekem van egy bajom, és nem tudnak meggyógyítani, nekem várni kell arra, hogy ebből a bajomból, nyavalyámból meggyógyítsanak. Ez azt is jelenti, hogy mindaddig ezzel együtt kell élnem, és ha ez fájdalommal jár, vagy az életminőség egyéb romlásával, akkor ezt nekem el kell viselni. Miért van akkor várólista? A várólista azért alakul ki, mert vagy egyszerűen nincs megfelelő alapanyag, amivel a műtétet el lehet végezni - például szövetátültetések, szervátültetések, és itt bizony várni kell -, vagy nincs megfelelő kapacitás a kórházakban, nincs elegendő műtő, nincs elegendő orvos, nincs elegendő személyzet. Ez a helyzet sem áll egyébként alapvetően fönn.

Van egy harmadik, amikor a társadalombiztosítás nem akarja kifizetni, mert túl sokba kerül. Ez az eset áll fönn most Magyarországon, azért lesz várólista, mert drága meggyógyítani az embereket, mert nincsen rá pénzünk. Azt gondolom, ha innen nézzük meg a várólisták kérdését, akkor ez egyáltalán nem előrelépés. Ha azt mondjuk, hogy eddig is volt a kórházakban várólista, és annak különböző okai voltak, és ezeket akarjuk csak kifehéríteni, és ezt szeretnénk irányított mederbe terelni, akkor ez egy pozitív lépés. De ne feledjük el, hogy a várólistáknál az a tapasztalat, a nemzetközi tapasztalat az, hogy az egyik leghatékonyabb eszköze a költségcsökkentésnek, a biztosítók költségei csökkentésének. Ezért önmagában azt gondolom, hogy ez egy nem túl szerencsés dolog.

A várólistákkal kapcsolatosan: háromféle lista lesz, de kétféle várólista. Az egyik várólista a központi, itt van például a PET-CT, nagy értékű vizsgálatok, illetve a szerv-, szövetátültetések, illetve az intézményi várólista, amit az adott intézményben hajtanak végre. És itt megjelenik egy újabb lista, az úgynevezett bejelentkezési lista. Mi is ez? Ez arról szól, hogy van egy intézmény, amelyik intézménynek van egy finanszírozott kapacitása, ennyit végezhet el a biztosított betegek részére. De ha van neki fölös kapacitása, akkor ezt egy bejelentkezési listán teljes térítéssel vagy annál magasabb térítési díj ellenében elvégezheti a kórház - erről szól, tisztelt képviselőtársaim. (Közbeszólások a kormányzó pártok részéről: Nem erről szól. - Soltész Miklós felmutat egy iratot. - Babák Mihály: Erről szól. Olvasd el, erről szól.) Nos, azt gondolom, hogy egyébként a finanszírozott betegek várólistáján a sort valóban tisztességgel be fogják tartani, de ha valaki nem finanszírozott betegként vesz igénybe, és van pénze rá, és a kórháznak van nem finanszírozott fölösleges kapacitása, akkor ő ezt kényelmesen megteheti. Hogy ez most mennyire tisztességes, mennyire nem, ezt gondolják végig önök.

A bizottsági ülésen többször, több soron megkérdeztem, több soron rákérdeztem, ma se értem, hogy miért a vérellátó szolgálat fogja kezelni és vezetni a központi várólistát - nem értem. Mindenesetre érdekes megfogalmazás van a törvényben, mert nem azt írja, hogy az Országos Vérellátó Szolgálat fogja vezetni, hanem az állami vérellátó szolgálat fogja vezetni - csupa kisbetűvel -, tehát nem egy konkrét intézményt jelöl meg. Azt se tudtuk meg, hogy ennek mi az oka. Lehet egyéb oka, hogy előbb-utóbb meg akarják szüntetni az Országos Vérellátó Szolgálatot, vagy esetleg több vérellátó szolgálat lesz, olyan, amelyik magánfinanszírozott meg olyan, ami állami finanszírozott, másképp nem nagyon tudom értelmezni ezt a mondatot a törvényben.

Még egy dolgot érdemes itt a várólisták kapcsán kiemelni, amit már több képviselőtársam is szóvá tett, az pedig az, hogy az orvosválasztásért fizetni kell. Ez a vonulat végigmegy egyébként a törvényjavaslat minden egyes részén, tehát már az alapellátásnál is, ha nem ahhoz az orvoshoz megy valaki, vagy beutaló nélkül megy a szakorvoshoz, akkor magasabb összeget kell fizetnie, vagyis a szabad orvosválasztás döntési szabadságáért az embereknek fizetni kell. Ennyiben megváltozik az, ami eddig volt. Tehát választhat szabadon a beteg, csak ez sokkal többe kerülhet neki. Például többe kerülhet, hogyha a beteg nem a hozzá legközelebb eső három intézményben kívánja az ellátást igénybe venni, akkor ezt megteheti, de az ellátás térítési díjának 30 százalékát kell kifizetnie ennek a betegnek, ami egyébként a végrehajtási rendeletben 100 ezer forintban van maximálva, tehát ennél drágább nem lehet. Azt gondolom, ez már igen sok magyar családnak meghaladná a képességét, illetve az egészségügyre fordítható szabad pénzeszközeit.

Harmadikként beszélni akartunk a biztosítási csomagokról. Nos, tisztelt képviselőtársaim, a biztosítási csomag tulajdonképpen az a kérdés, amelyet helyes iránynak látunk mindnyájan. Valóban így van, érdemes az alapvető, életmentő beavatkozások körét pontosan definiálni, ez mindenkinek jár, egyszerűen keresztény erkölcsünkből következően, aki Magyarország területén van. Efölötti, további ellátás azoknak az embereknek jár, akik a magyar biztosítási rendszerben részt vesznek, és ahhoz hozzájárulnak; ezzel is egyetértünk.

A potyautasokat meg kell keresni, és ki kell szűrni, ahogy itt előttünk mondták, ebben is egyetértünk. Sőt, azt gondolom, hogy olyan kényelmi szolgáltatásokat, olyan műtéti megoldásokat, amelyeket esztétikai vagy más egyéb okok miatt kíván valaki elvégeztetni magán, ha az nem ütközik egyébként egyéb jogszabályi korlátokba, és pénze megvan rá, csinálja meg; ez is helyes. De képviselőtársaim, számoljunk le egy illúzióval, amit ma hallottunk itt többször: ez a törvényjavaslat nem szűri ki a potyautasokat, semmi köze nincs hozzá.

(11.10)

Ennek a törvényjavaslatnak az alapján nem lehet megmondani, hogy ki az, aki járulékfizető volt, ki az, aki a járulékot befizette, azt milyen módon fogják ellenőrizni, ezt hogyan fogják egyébként az intézményrendszerek bejelenteni. Azok a rémisztő esetek, amelyekről miniszter úr beszámolt ugyaninnen, illetve korábban sajtótájékoztatón, évekkel ezelőtt történtek, és ha átcsúszott az Egészségbiztosítási Pénztár finanszírozásán, akkor ott az igazi nagy gond az Egészségbiztosítási Pénztár informatikai rendszerével van, ha ilyeneket átenged. Felelősségre lehet vonni a rendszert, de könyörgöm, kinél van a kasszakulcs? Ő felel azért, hogy olyan ne mehessen ki a rendszerből - és az elmúlt öt évben történt esetekről van szó. A kasszakulcs az önök kezében volt, tisztelt kormánypárti képviselők, az önök által választott miniszterek kezében volt. Akkor tessék tenni a dolgukat, és megakadályozni, nem a rendszer jelenlegi bűneként kell ezt felróni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Még egyszer összefoglalva, azt mondhatjuk erről a törvényjavaslatról, hogy bevezeti a fizetős egészségügyet Magyarországon. Ahogy tudni szoktuk, ahogy ezt egyébként már láttuk máshol is, általában mindig egy alacsonyabb díjjal indulnak, aztán eltelik fél év, egy év, és a rendszerben a fizetés már megvan, de hogy mennyi, az később fog kiderülni, rendkívül könnyen lehet megemelni, és rendkívül könnyen lehet ezután igen tisztességes összegekkel megsarcolni a magyar embereket.

Mint az előbbiek alapján láttuk, a rendszerben alapvető jobbítást, változást nem fog okozni ez a törvényjavaslat, ellenben be fog szedni 30 milliárd forintot, az előbb mondta el erről a helyről Kökény Mihály. Azt gondolom, ha 30 milliárd forintot kivesznek a zsebünkből, az nem jelképes, az húsba vágó, és minden magyar ember meg fogja érezni. Éppen ezért ezt a javaslatot a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség nem fogja tudni támogatni.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)