Felszólalás adatai

DR. CSÁKY ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Most már lassan ilyen búcsúszimfóniává kezd az ülés "fajulni", pedig az egészségügyi ellátórendszer és a társadalom viszonyának egy nagyon fontos törvényjavaslatáról van szó.

Nagy volt a kísértés bennem, megmondom őszintén, akkor, amikor örömmel konstatáltam, hogy a szocialista képviselőcsoport kezdeményezte, hogy a vita ma ne záruljon le, hogy talán az ember egy picit több időt hagy magának, hogy ennek a törvényjavaslatnak az igazságait ki tudja bontani. Azt hiszem, amikor Szabó Lajos képviselő úr a költségvetési bizottság többségi és - nyugodtan mondhatom, hogy egyben - kisebbségi - ami nem a szavazási arányokat jelenti - véleményét interpretálta, számomra azt üzente, hogy a képviselők egyrészt a benyújtás és a bizottsági szak között hihetetlenül kevés időt kaptak arra, hogy részleteiben tudják tanulmányozni a törvényjavaslatot, másrészt pedig azt bizonyítja, hogy nem erre gondoltak akkor, amikor bárkiben megfogalmazódott az, hogy a társadalombiztosítás költségvetésének a kontrollja valamilyen módon létrejöjjön.

Lehetne az időt húzni a történeti felsorolásokkal, itt képviselőtársaim elég részletesen beszámoltak erről. Én csak azt mondanám, amit a bizottsági ülés során mondtam, hogy mennyire érdekes, hogy az üléshely határozza meg az esetek egy jelentős részében az állásfoglalást egy adott témával kapcsolatban, hiszen valóban, a társadalombiztosítási önkormányzatok megszüntetését követően itt a parlamentben mindkét oldalról, több frakció részéről voltak már korábban kezdeményezések arra, hogy a kontroll megvalósuljon; valahogy abban a formában, ahogy 1991-ben országgyűlési határozattal, illetve a törvény elfogadásával létrejött egy ilyen testület, melynek nyolc tagját a parlament választotta meg, két tagját pedig, azt hiszem, az Érdekegyeztető Tanács delegálta. De mindig általában azok kezdeményezték, akik ellenzékben voltak, és az éppen aktuális kormányoldal ezt ilyen-olyan okokból nem akceptálta és nem fogadta el.

Most itt van egy javaslat, egy törvényjavaslat, ami megkísérli ezt a társadalmi felügyeletet megvalósítani. Ahogy az általános indoklás kezdi, az egészségbiztosítás 1500 milliárd forintos kiadásának elköltését a biztosítottak képviseletében ma semmilyen hatóság nem felügyeli - tehát a biztosítottak képviseletében nem felügyeli.

Köszönetet lehet mondani a kormánynak, hogy ha utólag is, de rendelkezésre bocsátotta a végrehajtási rendeletet, és ha annak a 2. § (5) bekezdését megnézzük, hogy ez a társadalmi kontroll a kormány szerint mit jelent, az úgynevezett felügyelőtanács összetételéből tudhatjuk meg. Azt írja a javaslat, hogy egyrészt a miniszter, az aktuális felelős miniszter, van aztán még egy miniszter, amit úgy aposztrofál, hogy az egészségbiztosítási járulékfizetés szabályozásáért felelős miniszter. Érdekes, hogy ebben a mostani rendszerben ez alatt mit értünk, lehet vitatkozni, hogy pénzügyminiszter vagy egy skizofrén egészségügyi miniszter. Utána a következő a Gazdasági Versenyhivatal. Ez itt nem tudom, hogy mennyiben nevezhető társadalmi kontrollnak, majd a PSZÁF, utána a kötelező egészségbiztosítás ellátásait finanszírozó egészségbiztosító vezetője, gondolom, ez a mostani OEP-főigazgatónak felel meg, majd az EGVE, ami kifejezetten az egészségügyi intézmények gazdasági vezetői, tehát nem nevezhető társadalmi kontrollnak, majd a Magyar Kórházszövetség elnöke. Ez sem feltétlenül a társadalom, egy adott kört reprezentál. És ezután jönnek az éppen most szétverésre kerülő kamarák - és lehetne sorolni. Nem hiszem, hogy egy ilyen összetételű tanácsra azt lehet mondani, hogy a biztosítottak képviseletét látják el, nota bene két tag az Érdekegyeztető Tanácsból itt is bekerül.

Tehát a törvényjavaslat kapcsán tulajdonképpen nagyobbrészt kérdések, illetve félelmek fogalmazódnak meg, és ez a félelem az egybiztosítós vagy több-biztosítós modell, a nemzeti kockázatközösség megbontása vagy nem megbontása. Én ez utóbbiba most nem megyek bele, mert egy nagyon jó kis grammatikai vitába bele lehet csúszni, mert lehet azt mondani - habár elég nehezen képzelhető el -, hogy egy több-biztosítós modell tekintetében is a nemzeti kockázatközösséget meg lehet tartani.

Ebből a szempontból vizsgáljuk meg a törvényjavaslatot, és akkor szintén kérdések fogalmazódnak meg. Már a bizottsági szakban, amikor az ember elkezdte olvasni a törvényjavaslatot, már az 1. §-nál szemet szúrt neki az 1. § (2) bekezdés aa) pontja, amelyik egészségbiztosítási szervekről beszél, miközben a '97-es LXXXIII-as törvényre utal. Erre még lehet azt mondani, hogy egy elírási hiba, hiszen ez a törvény egyértelműen az Országos Egészségbiztosítási Pénztárról beszél. De aztán lapozzunk tovább, és nézzük meg a 13. §-t, tisztelt képviselőtársaim. Azt hiszem, hogy ez az alapparagrafus ebből a szempontból, igazolja és alátámasztja azt, hogy ez lényegében egy több-biztosítós modell, egy teljesen más struktúra felügyeletére készült.

A 13. § (2) bekezdése azt mondja: "Az egészségbiztosítási felügyeleti hatóság a piacfelügyeleti eljárás keretében vizsgálja a betegbiztosítás általános szerződési feltételeit, valamint a biztosító biztosítottakkal kapcsolatos magatartását, így különösen az egyenlő bánásmód követelményének a biztosítás kötése során megvalósuló megsértését, valamint - és itt jön az érdekes - a biztosító szerződéskötéstől való elzárkózását."

Tehát a törvény feltételezi, hogy egy olyan jogviszony jöhet létre, amikor az egybiztosítós modell keretén belül nem hajlandó a biztosító a biztosítottal szerződést kötni valamilyen oknál fogva. Vajon miért? - ez feltevődik mint kérdés. De szintén ezt a gyanúnkat erősíti a végrehajtási rendelet 5. §-a, aminek nagyon érdekes a (2) bekezdése, csak emlékeztetőül mondom, ez a bizonyos felügyelet, amely ezt a feladatot el fogja látni; a felügyelet állami vezetője és köztisztviselője az öröklés kivételével nem szerezhet tulajdont a felügyeleti törvény 1. §-ának (2) bekezdése szerinti szervezetben, majd alább azt írja... - erre majd a későbbiek folyamán térek ki. Tehát nem szerezhet tulajdont.

Az 1. § (2) bekezdése rendelkezik az önkéntes pénztárakról, ebben az esetben az ember még azt mondja, hogy lehet, hogy erre gondol, azonban ez a paragrafus rendelkezik arról a bizonyos törvény alapján meghatározott Országos Egészségbiztosítási Pénztárról, amire az előbb utaltam. Tehát egyértelműen bizonyítható, hogy nem erre a struktúrára készült ez a törvényjavaslat.

Az pedig végül - hogy ne szomorúan menjünk haza - csak hab a tortán, hogy bizony nagyon kapkodva készült maga a törvényjavaslat és a kormányrendelet, mert azért vannak benne enyhén szólva értelmezhetetlen mondatok.

Vegyük a törvényjavaslat 16. § bb) pontját, amelyik azt mondja, hogy a közfinanszírozásban részesülő gyógyszertámogatással történő forgalmazásra szerződött gyógyszertár, valamint a gyógyszergyártó és -forgalmazó, illetve támogatással történő gyógyszerrendelésre jogosult orvos közötti nemkívánatos magatartás összehangolása is feladata ennek a felügyeletnek. Tehát a nemkívánatos magatartás összehangolása, hogy akkor egységesen tudjanak már nemkívánatosan működni.

De hasonló jellegűnek minősíthető a végrehajtási rendelet 5. §-ának (3) bekezdése, mely a tulajdonlásról beszél, és előírja, hogy a felügyelet állami vezetője be kell hogy számoljon a (2) bekezdés szerinti szervezetben fennálló tulajdoni részesedéséről, továbbá a tulajdonában lévő minden olyan befektetési eszközről, melyet a kinevezése után nem szerezhet. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

(20.10)

Köszönöm, elnök úr. A jövő héten nyilvánvalóan lehetőség lesz folytatni. Ez a törvény, ez a végrehajtási rendelet nem egybiztosítós modellről beszél. (Az elnök csenget.); ez - valóban úgy, ahogy képviselőtársaim mondták - ennek a rendszernek a szétverése érdekében született.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)