Felszólalás adatai

DR. SCHVARCZ TIBOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor megtudtuk, hogy a reformtörvények között szerepel az egészségbiztosítás körében végzett tevékenység felügyeletéről szóló törvényjavaslat, nagy örömünkre szolgált, hiszen egy nagyon régi igényt elégítene ki ez a törvényjavaslat, miszerint valamilyen módon valósuljon meg annak az 1500 milliárd forintnak az ellenőrzése, amely az Egészségbiztosítási Pénztárnál évente elköltésre került.

Ismerjük a biztosítás felügyeletének a történetét; mint már elhangzott, a bizottsági vitában a legaggályosabb volt és a legtöbb vitát váltotta ki az ellenőrzés kapcsán az önkormányzat megítélése, kérdése, hatásköre, feladatai, valamint a megszüntetése után még felmerülő problémák, és később a megszüntetésével kialakult hiány. Ugyanis mindenki rájött, hogy valamilyen módon ellenőrizni kellene a biztosítót, felügyelet kell. Hogy ez most milyen alapon jöjjön létre, a korábbi korporatív alapon, vagy a parlament hozzon létre egy felügyelőbizottságot, vagy pedig hasonlóan az európai országokhoz, vegyes rendszerben történjen meg ennek a felügyeletnek a felállítása, ez végül is nem valósult meg, illetve létrejött egy egészségbiztosítási ellenőrző testület úgy az egészségpénztár, mint a nyugdíjpénztár vonatkozásában. De mondjuk meg őszintén, ennek komoly, megrendítő hatását mind a mai napig nem látjuk, nem érezzük.

Tehát ezért örültünk ennek a törvénytervezetnek, és felmerültek kérdések a törvénytervezet kapcsán, még a vitában, mikor ennek a koncepcióját megfogalmaztuk: hogy hova tartozzék ez a felügyelet, ki hozza létre, milyen létszámmal, milyen költségvetési keretből, és milyen jogosítványai legyenek. A beterjesztett törvényjavaslat ezekre a kérdésekre részben ad választ, hiszen a hovatartozás kérdése, hogy a kormányzati hierarchiában milyen struktúrában helyezkedjen el, nem teljesen egyértelmű. Számunkra egy parlament által létrehozott, PSZÁF-szerű jogosítványokkal rendelkező, a miniszter által felügyelt és a miniszter munkáját segítő felügyelet lenne az, ami valódi felügyeletet jelentene.

Hiszen mit kellene megoldania ennek a felügyeletnek? Ellenőrizni kellene azt, hogyan gazdálkodik az OEP ebből a hatalmas vagyonból, pontosan meg kellene nézni azt, milyen módon kötik meg a biztosító és a szolgáltatók a szerződéseiket, és ezek a szerződések hogyan teljesülnek. Itt a törvénytervezetben felsorolásra kerültek olyan jogosítványok és hatáskörök, amelyek bizonyos mértékig keverednek, hiszen a biztosításfelügyelet a törvénytervezetben minőségbiztosítási feladatokat és indikátorok kidolgozását tűzi ki célul. Ezzel kapcsolatban az lenne a véleményünk, hogy csupán azt ellenőrizze, hogy az adott szolgáltató rendelkezik-e valamilyen minőségtanúsítással, és ezt rendszeresen, évente auditálja. Az összes többinek a kidolgozása nem a felügyelet kérdése lenne, hanem az adott minőségbiztosítási rendszerhez tartozik, hogy milyen indikátorok és milyen paraméterek alapján ellenőriznek.

A másik pedig: az ÁNTSZ bizonyos ellenőrzési és hatósági jogosítványát telepítené át a felügyelethez. Mi azt mondjuk, hogy mindegyik hatóság a maga struktúrájában végezze a maga dolgát: az ÁNTSZ ellenőrizze a minőségi munkát, azt, hogy a szolgáltatók rendelkeznek-e azokkal a feltételrendszerekkel, amelyek alapján szolgáltathatnak, a biztosító pedig nézze meg, hogy jó-e a szerződés, és mindenképpen, hogy azt végrehajtják-e.

Nagyon fontos feladat - és ebben teljes mértékig egyet tudunk érteni -, hogy az ellátottak, a szolgáltatást igénybe vevők milyen módon szerezhetnek érvényt jogaiknak, és milyen módon tudják a saját panaszaikat érvényesíteni. Erre is van egy kialakított rendszer: a betegjogi képviselet rendszere. Abban egyetértünk, hogy a betegjogi képviselet rendszerében felmerülő problémák, vitás esetek gyakorlatilag megállnak ezen a szinten. Általában - mondjuk meg őszintén - nem nagyon történik semmi. Valamilyen módon elmennek az igazgatóhoz, bejelentik, vagy a kamara etikai bizottságánál, vagy valahol indul egy vizsgálat, és előbb-utóbb bírósági ügy lesz a dologból. Ebben az esetben a felügyeletnek lenne egy olyan jogosítványa, hogy ezeket a panaszokat kivizsgálja, de abból a szempontból, hogy a szolgáltató megtett-e mindent, ezek a panaszok mennyire jogosak, és milyen módon lehetne ezeket orvosolni.

A másik kérdés, ami sokáig lógott a levegőben, az, hogy a kialakult önkéntes egészségbiztosítóknál működő egészségpénztárak milyen egészségügyi szolgáltatást végeznek. Hiszen időnként rémregénybe illő szolgáltatásokat is finanszíroztak; ez a kérdés most már részben megoldódott. De ennek a felügyeletnek lenne olyan feladata, hogy ezeket az egészségügyi szolgáltatásokat olyan szempontból ellenőrizze, hogy valóban egészségcélra használják ezeket, nem pedig wellness- és fitneszszolgáltatásokat finanszíroznak. A pénzügyi tevékenységük ellenőrzésére megmaradna a PSZÁF, mint a pénzügyi tevékenységet ellenőrző szervezet.

Aggályos volt számunkra, hogy mekkora létszámmal lehetne a törvénytervezetben felsorolt jogokat, jogosítványokat, kötelességeket végrehajtania ennek a szervezetnek. A megadott feladathoz és a szánt jogokhoz képest a 60, 90 vagy 110 fős létszám elég kicsi.

(19.30)

Különösen akkor, amint a törvénytervezetben is szerepelt, ha helyi ellenőrzéseket kellene végezni ennek a szervezetnek. Szerintünk nem kellene, csupán azokat kellene ellenőrizni, akiknek kötelessége lenne az, hogy betartsák, és csinálják azt, ami a jogosítványuk.

A másik sarkalatos kérdés az, milyen módon valósul meg az a lehetőség, hogy ellenőrizze, az egészségbiztosító hogyan költi a pénzét, de azt is meg kellene nézni ennek a felügyeletnek, hogy hogyan szedi be, hogy odajut-e a pénz, és az a pénz jut-e oda, amit oda szánunk, tehát a bevételi oldalt is ellenőrizni kellene, nem csak a kiadási oldalt.

A következő, ami számunkra kicsit problémás, az, hogy ez a szervezet létrejött volna kis költségvetési támogatással, és az egész működése úgynevezett önfinanszírozáson alapult volna, hogy a büntetésekből beszedett díjakból finanszírozná és tartaná el magát. Ilyet ismerünk az egészségügy rendszerében, hasonló módon működik az OGYI is, de annak ilyen hatásköre, ilyen jogosítványai és ilyen ellenőrzési lehetősége nincs, ott inkább a licencdíjakból jön az OGYI számára rendkívül sok pénz.

Nagyon jó, örvendetes és támogatandónak tartjuk azt, hogy ennek a felügyeletnek lenne az a dolga, hogy a transzparenciát az egész egészségügyben ellenőrizze; ellenőrizze a transzparenciát a várólistákon, a szervtranszplantációnál és minden olyan dolognál, ahol a biztosító és a szolgáltatók között szerződés van.

Tehát ezek azok a problémák, amelyeket mi megfogalmaztunk ezzel a törvénytervezettel kapcsolatosan. Nem véletlen kértük azt, hogy ne záruljon le ennek a törvénytervezetnek az általános vitája, egy héttel napolódjon el, hiszen egy csomó kérdést szeretnénk tisztázni, és egy csomó dologban szeretnénk módosító indítványainkkal jobbá tenni ennek a felügyeletnek a működését. Hiszen mindenki meg van győződve arról, hogy nagyon nagy szükség van erre a szervezetre, de úgy van rá szükség, hogy körülhatárolt jogosítványokkal, körülhatárolt kautélák mellett, meghatározott szempontok szerint fog tudni működni. Akkor ez tényleg betölti azt a feladatot, amire szánjuk, és akkor tényleg átlátható, tiszta és kiszámítható viszonyok lesznek, ellenőrzöttek lesznek ezek a viszonyok az egészségügyben, és akkor úgy érezzük, hogy ez a szervezet megtalálta a helyét, és végre betölti azt a funkcióját, amire létrehoztuk.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)