Felszólalás adatai

DR. HEINTZ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. A kamarákról szóló, láthatóan kész törvényjavaslat itt van előttünk, de nem önmagában, hanem a többi három törvénnyel együtt érdemes erről véleményt mondani.

Mind a gyógyszertörvény, mind a biztosításfelügyeletről szóló törvényjavaslat számos helyen kikezdi a kamarákat, azoktól jogosítványokat von el, utal majdani csökkentett szerepükre.

(18.40)

Így tehát önök pontosan megtervezhetik, melyik törvényt is szavaztassák meg a kormánypárti képviselőkkel. Egy törvény elfogadása automatikusan magával hozza a többit is, így végül is erővel biztos célt érnek, egyelőre. Érdemes ugyanis megvizsgálni, hogy rövid politikai sikerük mennyit visz el majd a réven. A törvénytervezet szerint egy jogosítványaitól megfosztott, önkéntes gittegyletet kívánnak kreálni olyan komoly köztestületből, mint az Orvosi vagy a Gyógyszerész Kamara, nem is beszélve az éppen önök által életre hívott és működésének rövid ideje alatt oly sikeresen fejlődő szakdolgozói kamaráról.

Kíváncsi lennék, hogy az e törvények megalkotásában kulcsszerepet vivő jogászok miként vélekednének arról, hogy a szakmabeli társaik működési feltételéül szolgáló Ügyvédi Kamara is hasonló sorsa juthat. Milyen falakkal bástyáznák magukat körül annak érdekében, hogy köztestületi funkciójuk, kötelező jellegük megmaradjon?

A jelenlegi egészségügyi törvénydömping lényege éppen ez. Az orvosi, a gyógyszerész és szakdolgozói kamara tagsága az egészségügy szereplőinek fontos, de elenyésző kisebbsége. Az egészségügy legfőbb szereplői a társadalom tagjai, a betegek. Nekik semmiféle érdekérvényesítési joguk nincs, nem is igen volt, és érdekeiket, akármilyen paradoxonnak is tűnik, a hivatástudatból eredően a rendszerváltás után újjáéledő, napjainkra jelentősen megerősödött szakmai kamarák védték és védik még. Mert bizony, képviselőtársaim, a gyógyítás szolgálat és hivatás, nem pedig szolgáltatás, ahogy azt a másfél évtizede taroló fiskális politika gondolja.

Megveszlek kilóra, doki! - mondja néha egy-egy anyagi javakban igen, de szellemiekben nem túlságosan dúskáló úgynevezett beteg, ha nem úgy történik az ellátása, a kiszolgálása, ahogy ő gondolja. Nos, ez is a szolgáltatáscentrikus, a hivatástudatot, szolgálatot semmibe vevő vagy azt csak gazdasági érdekből kihasználó fiskális politika eredményes pusztítása az orvos-beteg kapcsolatok terén.

A szakmai kamarák leépítésével tehát nem elsősorban az orvosok, gyógyszerészek jogait csorbítjuk, hanem a betegek valódi érdekképviseletét, mert megismétlem, orvos és beteg között elsősorban a szolgálat valósul meg az ellátás során, melyet a nagy többség hivatástudattal végez. Az orvosoktól éppen akkor kell majd védeni a beteget, ha szolgáltat, és szolgáltatás valósul meg. De ha ez lenne a cél, nem kellene elbánni a kamarákkal.

Tisztelt Képviselőtársaim! Gyakorló orvosként 20 év óta figyelem a mindenkori hatalom egészségpolitikusait, és bizony gyakorló orvos kollégáimmal együtt nem vagyunk és nem voltunk túl jó véleményen róluk. Most, hogy a választópolgárok bizalmából az egészségügyi bizottság tagjaként végig kell néznem a szakmai kamarák lassú kivégzésének folyamatát, megdöbbenve veszem tudomásul, hogy sokan, akik orvosként ezt a törvényt, illetve a napokban tárgyalandó egyéb, az egészségügyet érintő törvényeket megszavazzák, vajon emlékeznek-e még gyógyító éveikre, betegeikre, s meghallják-e orvostársaik segítségkérő szavát?

Képviselőtársaim, úgy gondolom, a törvényhozásban helyet foglaló orvoskollégáknak pártállástól függetlenül, elsősorban hippokratészi esküjük szerint kell szavazniuk. Kérem ezért a tisztelt Ház orvos végzettségű képviselőit, hogy az egészségügyről szóló törvények szavazása során az álláspontjukat, a szavazatukat hozzák nyilvánosságra.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)