Felszólalás adatai

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Asszony! Tegnap valamikor tíz óra tájban fejeztük be a gyógyszerrel, gyógyszerforgalmazással kapcsolatos törvénykezést egy hosszú nap végén. A mai nap sem rövid ebből a szempontból; már kilencedik órája próbálunk meg okos és kevésbé bölcs javaslatokat megfogalmazni a kormány előterjesztése kapcsán, és ezt folytatni fogjuk egy szintén fajsúlyos jellegű törvényjavaslat tárgyalása kapcsán.

Ebbe valahogy kakukkfiókaként kerül bele egy törvényjavaslat, amely a kamarai tagság megszüntetéséről szól, mert jelen állapotában, államtitkár asszony, arról van szó, hogy a kamarai tagság megszűnik, a kamarák megszüntetéséről van szó; a törvény utána lehetővé teszi, hogy újraalakuljanak, nyilvánvalóan nem ugyanazzal a tartalommal. Az ember elgondolkozik, hogy amikor itt van egy konvergenciaprogram, amikor ma remélhetőleg a kormány benyújtotta a költségvetést, és lehetne folytatni azokat a hihetetlenül fontos törvényjavaslatokat, amiket meg kell tárgyalni, most ez miért annyira fontos, hogy azonnal napirendre kell venni, azonnal dönteni kell erről; valami oka kell hogy legyen.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Főleg akkor, amikor - és hadd idézzek a kormányprogramból - a kormányprogram azt mondja, hogy: tisztességes reformkormányzással új Magyarországot teremtünk. Tudjuk, hogy mi politikusok önmagunkban erre nem vagyunk képesek, ezrek és milliók együttműködése, partnersége kell. Szép szavak! A képviseleti demokráciában ez alapvetően azt jelenti, hogy az adott társadalmi csoportok önkormányzatiságán keresztül jelenítődik meg ez a partnerség, és ez az egészségügyön belül ezekkel a kamarákkal, illetve egyéb más civil szerveződésekkel valósulhat meg, tehát lényegében a kormány programjával ellentétesen működik. Habár azt is el kell ismerni, hogy a kormányprogramban benne van az, hogy megszüntetik a kötelező tagságot. Ennek indokaként a miniszter úr részben a gazdasági kamarai kötelező tagságot hozta föl. Hibás lépés volt, utólag el kell ismerni, és olcsó dolog lenne a részünkről, hogyha az akkori ellenzéki, most kormánypárti képviselők felszólalásait citálnánk, hogy miért szükséges a kötelező kamarai tagság fenntartása ott.

Itt elhangzott, hogy nem tudják átérezni - azt hiszem, Béki képviselő asszony mondta - ezt a gyászhangulatot. Ez lényegében az egész egészségügyi társadalomnak az arcul csapása, én így fogalmaznék; különösen annak fényében, hogy három évvel ezelőtt itt közjogi vitákat is kiváltva alakult meg, illetve fogadta el a parlament azt a törvényjavaslatot, amelyik a szakdolgozók hivatásrendi köztestületét is megalkotta. Ami ellenvélemény akkor megfogalmazódott, az tulajdonképpen a hierarchián belüli elhelyezkedést illeti.

Azt mondja az előterjesztés, hogy jogállásilag lényegében továbbra is köztestület marad, és megfogalmazásában ezt is mutatja. Itt valami zavar van; zavar van. Én talán úgy fogalmaznám meg, hogy ezzel a törvényjavaslattal egy kimérát, egy torzszülöttet hozunk létre, ami bizonyos paragrafusokban megfogalmazottak szerint köztestület, egyébként belső tartalmát, jogosítványait illetően nem köztestület. Ezért is kérdeztem tegnap az igazságügyi minisztert, hogy látta-e ezeket a törvényjavaslatokat, és mi a véleménye erről.

Segítségül hívom a Jogi lexikon 1999-es kiadását, amit Lamm Vanda és Peschka Vilmos szerkesztett, hihetetlenül neves jogászok közreműködésével, hogy vajon mit ír a köztestület alatt, hogy a fogalmakat tudjuk pontosan definiálni. Azt írja a lexikon: köztestületek az érdekeltek kényszertagságán alapuló, közjogi, jogi személyeknek minősülő önkormányzati szervek, egy törvényi rendelkezésre, nem az egyesülési jog alapján jönnek létre, közfeladatokat, közigazgatási feladatokat is ellátnak, ez utóbbi keretei között saját tagjaik tekintetében közhatalmat is gyakorolnak, az állami szervek különböző terjedelemben állami felügyeleti jogot gyakorolnak felettük.

Kérdezem én, hogy ez a törvényjavaslat, amit tárgyalunk, ezeknek a kritériumoknak megfelel-e teljes egészében. Azt hiszem, nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk, hogy nem, hisz bizonyos fokú önkormányzatiság szerepel nyilvánvalóan, de ez az egyesülési jog alapján létrejövő társaságok esetében is elmondható. Bizonyos mértékű eljárási lehetőségeik vannak a saját tagjaikkal szemben - habár ez nagyon furcsa - a szabályozás kapcsán; itt az etikai eljárásokra gondolok. Ad absurdum előfordulhat az a helyzet, hogy a kormány által most javasolt etikai tanácsok felállítását követően, miután a kamarai törvényen belül csak a saját tagjaikkal szemben - ez teljesen természetes -, de csak a kamarai ügyek tekintetében tudnak eljárni; és miután nem tudjuk még, hogy az az országos etikai tanács, illetve azoknak a dekoncentrált szervei milyen etikai eljárások alapján fognak működni, előfordulhat, hogy a Magyar Orvosi Kamara tagjai között kell hogy a későbbiekben is elviselje azt a személyt, aki egyébként nem oda illő lenne a viselkedése alapján, de miután a törvény azt mondja, hogy ezekben az ügyekben nem járhat el, egy ilyen hibrid dolog alakulhat ki.

Úgy gondolom, hogy nagyon nagy hibát követ el a kormány, és az az érzésem, hogy a kormánypárti képviselőket is most keményen megvezetik. Mert valóban föl kell tenni a kérdést: most van itt az ideje erről beszélni? Miért annyira fontos? Hogy illeszkedik be a több egészségügyi törvény közé ez, hogy most itt hirtelen oszlassuk föl a kamarákat, és alakítsuk át az egészet?

Az előző törvényjavaslat kapcsán itt már fölmerült a gyanú, és erősödni fog a későbbiek folyamán, hogy itt a háttérben alapvetően a nemzeti kockázatközösségnek a megbontása áll, ennek az előkészítése folyik, amit most még tagadnak, de hát önök két hónappal ezelőtt azt is tagadták, hogy hozzá fognak járulni a gyógyszerforgalmazás liberalizálásához, ahhoz, hogy a patikaalapításban ilyen liberális forma következzen be, most meg nyilvánvalóan politikai alkuk, zsarolások és kényszerek csapdájában vergődnek.

Ha fölidézzük a jelenleg hatályos Magyar Orvosi Kamaráról - de lehetne a Gyógyszerész Kamaráról és bizonyára a szakdolgozói kamaráról - szóló törvényben a feladat- és hatásköröket, van egy passzus, méghozzá az egyetértési jog passzusa, amelyik azt mondja, hogy részt vesznek ezek a köztestületek az orvosi hivatás gyakorlói és az egészségbiztosítás szervei közötti általános szerződési feltételek kialakításában, egyetértési jogot gyakorolnak - nem véleményezési, egyetértési jogot gyakorol. Abban az esetben, ha és amennyiben feltételezzük - és engedtessék meg nekünk ilyen előzmények után, hogy feltételezzük -, hogy a nemzeti kockázatközösséget megbontják, és egy több-biztosítós modell jön létre, méghozzá a nemzeti kockázatközösségen kívüli szereplők bevonásával, hát bizony ez a passzus komoly fejtörést okoz, hisz itt olyan egyeztetésekre lenne szükség, ami nyilvánvalóan azok számára, akik erre készülnek, elfogadhatatlan.

(18.10)

Azt kérem a kormánypárti képviselőktől, próbálják megtudni, hogy mi a kormány valós szándéka ezzel. Úgy gondolom, nagyon hibás az az út, amire a parlamenti többség lépett. Most még meg lehet állni, kérem, hogy ne asszisztáljanak ehhez.

Köszönöm szépen.