Felszólalás adatai

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Előrebocsátom, hogy amikor erről a törvényről véleményt mondok, azt úgy teszem, hogy sem orvos, sem gyógyszerész nem vagyok. Lehet, hogy ez a magyarázata annak, hogy nem tudom igazán átérezni azt a gyászhangulatot, ami főként ellenzéki képviselői oldalról megfogalmazódik, aminek tanúja voltam a bizottsági ülésen is a vita során.

Az akkori megszólalásomnak is az volt a lényege, hogy nem értem, néhány képviselőtársam miért temeti a kamarákat. Ez az új törvény, amely a három, eddig egészségügy területén dolgozó kamarát egységesíti, nem megszünteti, felszámolja a kamarák működését, hanem jogfolytonossággal átalakítja. Mindjárt az 1. §-ban leszögezi, hogy a jogállása ezeknek a testületeknek továbbra is köztestületi jellegű. Hosszan sorolja föl a feladat- és hatáskörét az ilyen módon egységesített kamaráknak. Meglehet, hiszen az előző hozzászólásokban többen azzal érveltek, hogy a legfontosabb köztestületi feladatokat ez a törvény nem sorolja föl. Azt gondolom, hogy lehet, meg kell és talán érdemes erről a kérdésről vitát nyitni. Lehet, szükséges, talán reményt keltő ebben a tárgykörben módosító indítványokat megfogalmazni, hogy hogyan is lehetne elkerülni azt a helyzetet, hogy miközben köztestületként vannak definiálva ezek a kamarák, nincs olyan feladatuk, amelyek ténylegesen köztestületi funkciót jelentenek.

Nagyon sok kritika is elhangzott a kamarák működésével kapcsolatban. A kamarák közül kettő, az Orvosi és a Gyógyszerész Kamara '94-ben jött létre a '94-ben keletkezett törvény által. S itt jut eszembe, hogy volt élet a kamarák előtt is. Azokat a feladatokat, funkciókat, amelyeket '94-ben két törvény, egy az orvosokról, egy a gyógyszerészekről szóló törvény a kamarákra bízott, azokat a funkciókat, feladatokat a kamarák előtt is valamilyen módon megoldotta az egészségügyi vezetés.

Számomra megindító, megrendítő volt éppen Gógl Árpádnak a bizottsági hozzászólása, aki fölidézte, hogy milyen hosszú folyamat volt eljutni a kamarák létrehozásáig, és milyen sikertörténet volt egy ilyen hivatásrendi testületet létrehozni és működtetni. Ha elhiszik nekünk, és komolyan veszik, hogy ennek a törvényi változtatásnak valóban az a lényege, hogy szakítsunk a kényszerrel, és tegyük lehetővé az önkéntességet, ami mellett én liberális politikusként természetesen maximálisan kiállok és kardoskodom, mert azt gondolom, hogy az önkéntességben sokkal több lehetőség van, sokkal több energia és akarat, mint ha valakiket kényszerből terelnek be egy szervezetbe, legyen az éppen kamara és köztestület, következésképp én nem érzek csalódottságot, hanem ellenkezőleg, reményt keltőnek tartom ezt a fordulatot a kamarák életében. Azt remélem, hogy új energiákat tud mozgósítani az a társaság, akik a kamarát komolyan veszik, önkéntesen csinálják a jövőben. Még egyszer mondom, azt remélem, mondom ezt a tárca képviselőjének, hogy van egyfokú nyitottság abban, hogy hogyan is fogalmazzuk meg a jövőben ennek az önkéntes kamarának a feladat- és hatáskörét.

Még egyetlen észrevételem és megjegyzésem lenne. Az egy sajnálatos körülmény, amit én is egy kicsit nehéz szívvel veszek tudomásul, hogy a harmadik kamara egészen gyermekcipős, nemrég jött létre, 2003-ban, az előző kormányzati ciklusban; együtt örültünk neki, hogy az egészségügyi szakdolgozóknak is megszületett egy önálló köztestületi kamarája. Tekintve, hogy ebben a kamarában jelenik meg a legnagyobb létszám, mert közel 100 ezer fő az, akit ez a kamara elkezdett regisztrálni, nyilvántartani, elkezdett az ügyes-bajos dolgaikkal foglalkozni, továbbképzéseket szervezni és a többi, és a többi, tehát elindult erre a lélekszámra, erre a létszámra egy komoly előkészítő, tervező munka, az ő életüket, azt gondolom, hogy nagyságrenddel drámaiabban befolyásolja ez a törvényi változás vagy befolyásolhatja ez a változás, mint akár az Orvosi Kamara, akár a Gyógyszerész Kamara működését.

Úgyhogy már csak az ő példájuk miatt is őszintén remélem, hogy feladat- és hatáskör vonatkozásában lehet olyan kompromisszumot találni, meg is mondom, néven is nevezem, hogy mit tekintenék ilyen kompromisszumnak, merthogy módosító indítvány formájában is megírtam és beadtam, például ha a kötelező jelleggel ott hagyott köztestületi feladatok közül a nyilvántartás, a területen dolgozók nyilvántartásának feladatkörét továbbra is a kamarák láthatnák el.

Ezen túl is készültek kormányoldalon is módosító indítványok, és azt remélem, hogy mire a zárószavazásig eljutunk, addigra lecsillapodnak a kedélyek, és közösen tudjuk elfogadni az új kamarai törvényt.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)