Felszólalás adatai

DR. SPIÁK IBOLYA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Asszony! (Zúg a hangosítás.)

ELNÖK: Képviselő Asszony! Egy pillanat türelmet kérnék!

DR. SPIÁK IBOLYA (Fidesz): (Hordozható mikrofonba:) Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Asszony! A szakmai kamarák működéséről szóló törvényjavaslat a jelenleg működő szakmai kamarák - Magyar Orvosi Kamara, Magyar Gyógyszerész Kamara és a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara - működését újraszabályozza, azaz az eddig kötelező kamarai tagságot megszünteti.

A jelenlegi szabályozás megváltoztatását azzal indokolják, hogy a kamarák eddigi működésük során nem kezelték a társadalom által elvárt súllyal a minőségvédelmi, minőségbiztosítási problémák megoldását, és figyelmüket inkább az érdekvédelmi tevékenységre helyezték. Ezzel kapcsolatban hadd emlékeztessem a tisztelt törvényhozókat arra, hogy a mai napon is hatályos kamarai törvény 2. § (1) bekezdés a) pontja kimondja, hogy a Magyar Orvosi Kamara képviseli és védi az orvosi kar tekintélyét, testületeinek és tagjainak érdekeit, továbbá az orvosok jogait. Ezzel szemben a minőségvédelem, minőségbiztosítás kifejezések nem szerepelnek a törvény szövegében. Ezek után ki és milyen jogon kéri számon a kamaráktól a minőségbiztosítás és a minőségvédelem állítólagos elhanyagolását? (Babák Mihály: Keszonbetegség.)

Ha valóban az lenne a szándék, hogy a kamarai tagság önkéntes legyen, akkor a jelenleg hatályos három törvényből csak törölni kellene a kötelezőségre vonatkozó passzust, és egyszerűen önkéntessé kellene azokat tenni. De a javaslat valódi célja nem az önkéntesség megteremtése, hanem a kamarák feloszlatása, hiszen a tagság törlésével feloszlatja a kamarákat, majd átmeneti időszak megjelölésével lényegesen megnyirbált feladat-, jogkörökkel megengedi az újraszerveződést.

Magyarországon, ahol a demokrácia kettős alapelven, a képviseleti, valamint a részvételi demokrácia együttesén alapul, a hivatásrendek megszüntetése folytán a tervezett törvénymódosítás a kamarák számára lehetetlenné teszi a szakmai részvételt a jogalkotás előkészítésében, így súlyosan sérül a részvételi demokrácia elve. Azokban az országokban Európában, ahol nem kötelező a kamarai tagság - jellemzően Észak-Európa és az angolszász nyelvterületek, de ilyen a miniszter úr által gyakran emlegetett Szlovákia is -, a kamarák köztestületi jogosítványai igen jelentősek, és valamennyi, szakmáját gyakorolni kívánó számára megkerülhetetlenek. A kamarák megszüntetésének tervezete diszkriminatív, mert a klasszikus hivatásrendi kamarák közül kiemeli azokat, amelyek akadályt jelentenek a tervezett, úgynevezett egészségügyi reformokkal szemben, szót emelve azok ellen a humánum jegyében.

A szakdolgozói kamara története különösen érdekes, hiszen 2003-ban éppen a szocialista-szabad demokrata kormánytöbbség hozta létre, és most ugyanez a többség, nyilvánvalóan szabad demokrata irányítás mellett akarja azt megszüntetni. A kötelező tagság eltörlése nem más, mint nyílt politikai támadás, bosszú azok ellen a hivatásrendi köztestületek ellen, amelyek okos és helytálló szakmai érvekkel fel merték emelni szavukat az egészségügyi kormányzat rombolása ellen - mert rombolás ez a javából.

Ez a törvénymódosítás-tervezet pontosan beleillik azon szándékok sorába, mellyel a 2006 tavaszán ismételten hatalomra jutott szabad demokrata mentalitás a betegek érdekeinek álcája mögé bújva szűk érdekeknek szolgáltatja ki a magyar egészségügyet.

Továbbá felmerül a kérdés - és egyben kritika is -, hogy miképp engedheti meg magának a törvényjavaslat előterjesztője, hogy figyelmen kívül hagyja a Magyar Köztársaság kormányának programját. A kormányprogram ugyanis azt mondja ki, hogy önkéntessé teszik az egészségügyi kamarákban a tagságot. A beterjesztett törvényjavaslat ugyanakkor egyáltalán nem erről szól, hanem valamennyi kamarai köztestületi jogosítvány eltörlését tűzte ki céljául. Ezzel egyértelműen a jelenleg hatályos három törvény hatályon kívül helyezését indítványozza. A kormányprogram szándékán messze túlmutatóan ez politikai bosszúállásnak minősíthető.

Tény, hogy feladatai ellátása során az Orvosi Kamara és a Gyógyszerész Kamara rendre szembekerült és sajnos ez alkalommal is szembe kell kerülnie a mindenkori - ismétlem: a mindenkori - egészségügyi kormányzattal. A kamaráknak ugyanis minden esetben a sorozatosan előkészítetlenül, a szakmaiságot sok esetben nélkülöző, kizárólagosan financiális és politikai szempontokat előtérbe helyező reformok miatt a betegek ellátásának, elláthatóságának alkotmányos jogát kellett és kell védenie. A jelenlegi egészségpolitika rendre olyan látszatot teremt, amely a táradalom számára azt sulykolja, mintha a kialakult helyzetről elsősorban az egészségügy, különös tekintettel pedig az orvosok szakmai szervezetei és maguk az orvosok tehetnének. (Babák Mihály: Ezt mondják!) A kormányzat akarata ellenére kényszeríti a szakmai szervezeteket ellenzéki szerepbe.

A törvénytervezet egyik további eleme, hogy az etikai eljárás lefolytatásának jogát a jövőben ki akarja venni a kamarák kezéből, és az országos és megyei etikai tanácsokra akarja azt átruházni, amelyeket ráadásul a miniszter fog felügyelni. Az etikai tanácsokban néhány orvoson kívül gyógyszerész, egészségügyi szakdolgozó, továbbá a gyógyintézetek és tulajdonosaik által delegált személyek vesznek részt. Ezáltal a jellemzően kiemelkedő szakmai felkészültséget igénylő eljárások lefolytatása részben laikusok és illetéktelenek kezébe kerül, ami további súlyos veszélyekkel jár.

A változtatás teljesen indokolatlan, hiszen az Orvosi Kamara mindenkor eredményesen kezelte ezt a kérdést, míg a tervezett új intézményrendszer kialakítása és működtetése nyilván számottevő állami forrást igényel majd.

(17.40)

A kamarák politikai függetlensége is veszélybe kerül azáltal, hogy az egészségügyi miniszter felügyelőbiztost nevezhet ki, amennyiben törvénysértőnek találja a működést. Ezek az intézkedések az egészségügyben is a hatalom totális centralizációja felé mutatnak és hatnak. Biztos, hogy a XXI. század elején ebbe az irányba kell haladnunk?

Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! Kedves Kollégák! Gondoljanak arra, hogy a helyzet változik, semmi nem örök. Holnap önök kényszerülhetnek ellenzéki szerepbe, és az önök számára is milyen nagy kockázatot fog jelenteni, ha a politika beleszólhat egy színtisztán szakmai kérdésbe, az etikai ítélkezés vagy akár a szakmai tevékenységhez nélkülözhetetlen működési nyilvántartás ügyébe.

Tisztelt Képviselőtársaim! Politikusként és orvosként is kérem, ne szavazzák meg ezt a rossz törvényt. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)