Felszólalás adatai

DR. MOLNÁR LAJOS egészségügyi miniszter, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem először kerül törvényhozási céllal törvény az egészségügyben működő kamarákról az Országgyűlés elé. Az Orvosi, a Gyógyszerész és az Egészségügyi Szakdolgozói Kamara eddigi tevékenységének, működésük tapasztalatainak értékelése alapján megállapítható, hogy a köztestületi szerveződési hagyományokra is figyelemmel szükség van a köztestületi kamarai rendszerre.

Ugyanakkor az elmúlt évek tapasztalatai azt igazolják, hogy változásra is szükség van, elsősorban azért, hogy a kamarák erejét a tagság, az önszerveződő tagság, és ne a politika, a hatalom határozza meg. A Magyar Orvosi Kamara és a Magyar Gyógyszerész Kamara 12 éves működési tapasztalatai nem minden tekintetben támasztották alá a korábbi szabályozást.

(17.10)

A legtöbb vitát az úgynevezett kényszertagság és a kamarák feladatainak ellátása váltotta ki. E problémák felülvizsgálatának eredményeként készült el a törvényjavaslat.

Magyarországon a nyolcvanas évek végén indult meg a hazai, korábbi hagyományokon alapuló hivatásrendi szervezetek, a szakmai kamarák újraszervezése. Ebben az időben, mondhatnám úgy: a kezdetben a kamarák önként szerveződő testületként sikeresen működtek. Csak emlékeztetném önöket, hogy ebben az időben, a kilencvenes évek elején érte el az önkéntes tagsággal működő Gyógyszerész Kamara, hogy az állami patikarendszer privatizációja végbemenjen, nagyon helyesen úgy, hogy abban a gyógyszerészek előjogokhoz jussanak. Ehhez nem kellett kötelező tagság, az önkéntes tagság ereje garantálta mindezt. 1994-től a kamarai tagság kötelezővé vált.

Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy egy idézettel folytassam: "Az önkéntesség hiánya miatt nem bontakozhatott ki kellően a kamarák önkormányzati jellege, nem érvényesült maradéktalanul a demokratikus önigazgatási elv." Mondta mindezt 1999 szeptemberében az Orbán-kormány gazdasági minisztere a gazdasági kamarákról szóló hasonló törvényjavaslat vitájában. Ekkor szüntették meg ugyanis a kereskedelmi és iparkamarai kötelező tagságot. Látható, hogy ezt a megállapítást nem mi fogalmaztuk meg először, de egyetértünk vele.

Más országok tapasztalatait is vizsgálva azt láthatjuk, hogy a kötelező tagsággal működő szervezeteknél mindig hasonló jellegű problémák fordulnak elő. Az önkéntes alapon felépülő szerveződések esetén mind az önszabályozás szakmai tartalma, mind pedig annak önkéntes érvényesítése jobb, demokratikusabb, nagyobb hatékonysággal képes működni.

Természetesen megőrizzük a kamarák köztestületi jellegét, a közigazgatási munkamegosztásban történő jogállásukat. A javaslat tehát a szakmai kamarák, a Magyar Orvosi Kamara, a Magyar Gyógyszerész Kamara és a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara további működését indítványozza, de megváltozott tagsági viszonyok és a szükséges hatásköri felülvizsgálat mellett.

A javaslat értelmében az egészségügyi szakmai kamarák szabályozását az eddigi három különálló kamarai törvény helyett egyetlen átfogó, keret jellegű törvény váltja fel. A javaslat a kamarák feladatainak és hatáskörének felsorolásával meghatározza azokat a jogi kereteket, amelyek között azok érdek-képviseleti, illetve szakmai jellege elsődlegesen kifejezésre juthat, és amelyek garantálják a kamarák önkormányzati igazgatásának lényegi elemeit. Egyben módot ad arra a törvényjavaslat, hogy a kamarák tevékenységük terjedelmét az állami, önkormányzati vagy akár biztosítói szervek feladatainak átvállalásával, a jogszabályok keretei között bővíthessék.

A javaslat a hatályos törvények rendelkezéseitől eltérően a kamarák tagsági viszonyát alapvetően új elvi, önkéntes alapra helyezi. Ennek lényege tehát, hogy a kamarai tagság önkéntes, azonban kizárólag a kamarai tag joga, hogy küldöttnek, testületi szerv tagjának, vezetőjének, tisztségviselőnek válasszák és választhasson.

A kamarai tag jogosult továbbá egyéb, a kamarai törvényekben meghatározott szolgáltatások, tevékenységek igénybevételére, illetve a kamarát megillető jogosultságokban való aktív közreműködésre. Ez a megoldás biztosíthatja a tagság önkéntes vállalásán alapuló, valódi érdekérvényesítés lehetőségét, és azt, hogy a kamarák ereje ne a politikai akarattól, hanem a tagok szándékától függjön.

A kamarákba történő felvétel nem tagadható meg. A javaslat részletesen rendelkezik a tagfelvételi eljárásról, a kamarai tagsági viszony felfüggesztésének eseteiről, és megjelöli azokat az okokat, amelyek fennállása esetén a tag tagsági viszonya megszűnik. A választáson alapuló rendszer a kamarák legitimációját is garantálja.

A javasolt módosítás keret jelleggel kívánja a kamarák önkormányzati autonómiáját biztosítani, ezért összefogottabban tartalmazza a kamarák által ellátandó közfeladatokat. A nemzetközi gyakorlatot figyelembe véve is elmondható, hogy Európa sok országában, köztük például olyan európai uniós államokban, mint az Egyesült Királyság, Finnország, Hollandia, Írország, Luxemburg vagy például a szomszédos Szlovákia, az önkéntes tagság jellemző, mint az jellemző volt Magyarországon 1994-ig az egészségügyben működő szakmai kamarákra. Ez azonban egyetlen felsorolt országban sem jár a kamarai feladatok és a kamarai szerepvállalás háttérbe szorításával, sőt a szakmai önigazgatás, önszabályozás valódi partnere és kiegészítője az állami szerepkörnek.

Az átalakuló szakmai kamarák továbbra is köztestületnek minősülnének tehát, közfeladatként a szakmai továbbképzések területén közreadják a továbbképzések nyilvántartásait, a programokat, a továbbképző programokat, a megszerezhető kreditpontokat, a szervezők pontos nyilvántartásával és megjelölésével. E megoldással, a kamarai közfeladatok racionalizálásával a kamarai pénzfelhasználás áttekinthetősége és ellenőrizhetősége is javul.

Tisztelt Országgyűlés! Az önkéntes tagság alapján működő kamarák, mivel előreláthatólag nem minden egészségügyi dolgozó lesz kamarai tag, nem járhatnak el valamennyi, e területen tevékenykedő személy etikai ügyében. A kamarák tehát kizárólag a kamarai tagsággal összefüggő kamarai vétségek esetén folytathatnak le belső etikai eljárást. Ebből adódóan egyértelműen elkülönülnek egymástól a kamarák által szabályozott és kamarai eljárással érintett, illetve az általános, a kamaráktól elkülönült szabályozásra épülő, de mindenkire irányadó, kötelező etikai kérdések, magatartási szabályok.

Az orvosi, gyógyszerészi, egészségügyi, szakdolgozói foglalkozás szakmai, illetőleg etikai szabályainak megalkotására az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat szervezeti keretein belül, de attól irányítási-felügyeleti szinten elkülönülve, önálló jogi személyként országos etikai tanács jön létre. A javaslat szerint az egészségügyi dolgozók magatartási szabályainak rendtartás keretében történő megalkotására vonatkozó etikai szabályokat az egészségügyi törvény tartalmazza, a rendtartást pedig jogszabály formájában lehet majd megjelentetni. A jogszabályi forma biztosítja a rendtartásban foglalt magatartási szabályok betartásához szükséges állami eszközök és szankciók igénybevételének lehetőségét.

Tisztelt Országgyűlés! Meggyőződésem, hogy a javasolt módosítások az egészségügyi kamarák működésének egy demokratikusabb, magasabb szakmai színvonalú folytatását szolgálják. Kérem önöket, hogy vitassák meg, majd fogadják el a törvényjavaslatot.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)