Felszólalás adatai

DR. CSÁKY ANDRÁS, az egészségügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Czinege képviselő úr nagyobbrészt felsorolta azokat az aggályokat, amelyek a szakmai vita során alapvetően felmerültek. De hát a kormányoldal a végkonklúziót mégis úgy vonta meg, hogy mindezek ellenére, a belső ellentmondásait nem feloldó problémák ellenére is ők ezt a törvényjavaslatot vitára alkalmasnak találják.

Valóban, elsősorban felmerült az, hogy a jogalkotás súlyos csorbát szenvedett. Felmerült az is, hogy a jelenlegi alkotmány keretei között egy biztosítási elvű egészségügyi ellátás felmerülhet-e. A vizitdíj kapcsán nagyon sok kérdés fogalmazódott meg. Akkor még nem ismertük a végrehajtási utasítást, most már ismerjük; lényegében a kérdések ebből a szempontból nem csökkentek, minthogy a kormány nem tudott választ adni arra, hogy ez az intézményrendszer például a felsőoktatásban tanulók esetében vagy a lakóhelyüktől távol dolgozók esetében milyen módon fog realizálódni. Nem tisztázódott a vita során, és gondolom, a miniszteri expozé alapján sem lehet egyértelműen megmondani, hogy mi a vizitdíj célja, egy forrásbővítés, vagy pedig az egészségügyi intézményekhez való fordulás csökkentése; megfogalmazódott az, hogy ez utóbbi esetében közgazdasági eszközöket nem feltétlenül szerencsés igénybe venni.

Többen kritizálták, hogy 6 évben húzta meg a kormány azt az életkort, ameddig nem kell vizitdíjat fizetni. Többen gyakorló orvosként plasztikusan bebizonyították, hogy egy-egy több gyermeket nevelő család esetében ez bizony olyan komoly terheket jelenthet, ami az egészségügyi intézményhez való fordulás elhalasztását illetően a későbbiek folyamán nagyobb problémákat okozhat.

Úgy gondolom, súlyos kifogás az, amit az adatvédelmi biztos úr megfogalmazott, amely szerint a minisztérium semmilyen formában nem juttatta el a hivatalhoz a törvényjavaslatot, jóllehet a várólisták alapján olyan forró adatokról van szó, ami igényelte volna, hogy egyeztetés folyjon le.

A várólistákkal kapcsolatban a lebonyolítás módja az, ami érdekelte a képviselőket. Egyrészt a mai Magyarországon az a technika, mely szerint a beteg ajánlott levélben értesíti az intézményt arról, hogy ő milyen egyedi azonosítót fog használni, és a későbbiek folyamán annak alapján kísérheti figyelemmel, hogy a várólistán milyen helyet foglal el, hát enyhén aggályosnak tekinthető. Több kritika fogalmazódott meg, hogy a központi várólista miért az Országos Vérellátó Központhoz kerül elhelyezésre. A jelenlegi helyén, a Gyógyintézeti Központban megfelelően működik.

(10.20)

A betegutak kérdéskörét is többen firtatták. Beszűkíti tulajdonképpen a törvényjavaslat a szabad orvosválasztást, csak az alapellátásban teszi lehetővé, és a majdan megnevezendő három fekvőbeteg-gyógyintézmény közül választhat a beteg, és azt is természetszerűleg csak beutalóval veheti igénybe.

Felmerült az, hogy ha több elfogadott, egyébként hatásos gyógymódot, mondjuk, ezekben az intézményekben nem végeznek, és a beteg ezt a gyógymódot akarja igénybe venni - itt például a nyílt hasi műtét és a laparoszkópos műtét került egymással szembeállításra -, akkor miért sújtják ezzel a beteget.

És végül, de nem utolsósorban a művi meddővé tétel kérdésköre is természetesen terítékre került. Korábban nagyon kifogásoltuk azt, hogy családtervezési célú okból is lehetett ilyen beavatkozást kérni. Magát a szót kivették a törvényjavaslatból, azonban továbbra is elfogadhatatlan, hogy ez egészségügyi célon kívül is egyébként igényelhető legyen. És nem tisztázódott, hogy abban az esetben, hogyha valaki képtelen fogamzásgátlásra, akkor ez már önmagában egészségügyi okot jelent (Az elnök csenget.), vagy pontosan mégis mit értünk ez alatt.

Ezek az aggályok, amelyek kormánypárti oldalról is megfogalmazódtak, vezettek lényegében arra, hogy a bizottság ellenzéki képviselői nem találták alkalmasnak a törvényjavaslatot (Az elnök csenget.) általános vitára.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)