Felszólalás adatai

DR. ASZÓDI PÁL (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Korábbi kétperces megnyilatkozásom során már szóltam arról, hogy ennek a törvénynek a helyes elnevezése az 1997. évi LXXXIII. törvény módosítása, és semmi köze a reformhoz, ezért ezzel részletesebben már nem kívánok foglalkozni.

Miniszter úr expozéjából néhány gondolatot szeretnék kiragadni. "Nem váltottunk jogot arra, hogy bármikor, bármilyen szolgáltatás ingyenes legyen." Ez máig nem volt ismert; ő most kijelentette, félő, hogy bekövetkezik. Még mindig bízunk önökben, kormányoldal, hogy mégsem következik be. "Véget ért a szocializmus" - mondotta. Jó reggelt, miniszter úr, tizenhét éve tudjuk. Az ingyenességet hamis illúzióként minősítette. Reméljük, nem így lesz.

A módosított törvényt önök hozták 1997-ben, azóta, mint tudjuk, három kormány volt. Az 1998 és 2002 közötti kormány tízéves egészségügyi reformot tett le az asztalra tizenhét pontban. Az ország helyzete olyan volt, hogy az euró bevezetése 2007-re lehetségessé vált. Ezt követte az önök kormányzási ciklusa - most már a második miniszterelnökségi ciklusának a megkezdésével együtt - immár ötödik éve, s vészterhes kormányzással a szinten tartást sem tudták biztosítani, hanem lezüllesztették oda az országot, ahol most van. Négy évig nem csináltak semmit. Ezt az önök miniszterelnöke mondta, és önök a őszödi zárt megbeszélésen elfogadták, magukévá tették, elismerték önök is. Akkor miről beszélnek? Másfél-két évig csak hazudoztak.

Visszatérve a törvényjavaslatra: a jövedelem szerinti bánásmód eklatáns példája a biztosítási rendszeren belül az a formáció, hogy - részletekbe nem megyek - van úgynevezett kiegészítő csomag, az extra szolgáltatások csomagja. Hát ha valami, ez majd aztán megkülönbözteti a társadalom rétegeződését a jövedelmi viszonyok között. Nehogy azt higgye a tisztelt kormány, hogy igénye csak a nagy pénzű, milliárdos bankár és egyéb vállalkozó uraknak van! Igénye az egyszerű nyugdíjas embernek is van, a nagycsaládos embernek és a cigányságnak is van, csak pénze nincs, hogy megvalósíthassa, s reménye arra, hogy az igényét valamilyen módon érvényre tudja majd juttatni. Ez a nagy különbség, és ez a javaslat ezt most elő akarja segíteni a legfontosabb kérdésben, az egészségügyben, ami mindenkié. Elévülhetetlen jog, de ezt most megkérdőjelezik.

Az egészségügyi, szociális rendszer felszámolásától tartunk. Járulék ide, járulék oda, meg kell váltani a szolgáltatást, ez a javaslat lényege. Lassú kihalásra ítéltetik az emberi társadalom idősebb generációja. Önök ezt tették a 13. havi nyugdíjnál is, amikor a korfüggő javaslatot elvetették. Hány 72 éven felüli nyugdíjas halt meg úgy, hogy a 13. havi nyugdíj közelébe se férkőzhetett, mert önök négy évre másképp osztották el úgy, hogy gazdaságosabb legyen, bár nem sokkal lett gazdaságosabb.

(16.50)

Sok ezer nyugdíjas halt meg anélkül, és még mindig meg fog halni, mert még mindig nincs meg.

Tudom, mosolyog a volt államtitkár asszony, mosolyogjon, szomorú dolog, hogy mosolyog ezen. A nyugdíjasok el vannak keseredve, és kétségbe vannak esve. Az a 900 ezer nyugdíjas, az kérdezi - elmondtam, de még elmondom a nyomaték kedvéért -, hogy mi lesz a tanácsi lakásommal, ha nem bírom fizetni a terheket meg a szolgáltatásokat, meg az egyéb dolgokat. Van megszorító csomag, most van egészségügyi teher, és minden van. Kilakoltatnak? Szükséglakásba megyek? Hova megyek? Így kell nézni, tisztelt hölgyeim, uraim, a szociális helyzetet!

A kormány szociális érzékenységének a legnagyobb dicsőségére legyen mondva, hogy a 2002. évi kormányváltás óta szociális jellegű intézkedést nem hozott, csak a törvény alapján kötelező nyugdíjemelést hozta meg, a 13. havi nyugdíjat. Nem hozott! Milyen szociális jellegű intézkedést hozott a nyugdíjasok részére? Mit? Ellehetetlenítette a jövedelmi viszonyokkal a nyugdíjasok kétharmadának a helyzetét.

Nem is kívánok többet mondani, mert azt hiszem, a részletekbe bocsátkozás már nem érdemli azt a figyelmet meg, hogy erre szót vesztegessünk, mert ezt a javaslatot úgy, ahogy van, tisztelettel kérjük és kérem, szíveskedjék visszavonni. Ez a társadalmilag elnehezült emberek szociális helyzetének a kierőszakolt kihasználása és a szociálisan nehéz helyzetbe jutott emberek helyzetének a további megrontása és romlása. Ha egy Szocialista Párt erre képes... - itt nem is a Szocialista Pártot okolom elsősorban, hanem azt a húsz képviselőt, aki ebben az országban most már nem tudom, hányadszor dönti el, hogy a Szocialista Párt mit csináljon. Ez az ő liberalizmusuk, kérem! Hála nekik azért, mert megtették a 209-es ügyet, meg a többit nem sorolom.

Eddig az oktatásban uralkodtak, most az egészségügyben uralkodnak. És önök sajnálatos módon százkilencvenen követik annak a húsz embernek az elképzelt koncepcióját. Az önök lelke legyen rajta! A törvényjavaslatot szíveskedjenek visszavonni!

Köszönöm. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.)