Felszólalás adatai

DR. HEINTZ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Asszony! A törvényjavaslatból, melyet magunk között csak egészségügyi salátatörvénynek nevezünk, úgy méltatjuk, én egy aprócska, de már a feltálalás előtt fonnyadó salátalevelet, háziorvosként a vizitdíjat boncolgatnám egy kicsit.

Fél évvel ezelőtt a miniszterelnöki vitában az önök jelöltje azt találta mondani, sőt igen agresszíven bizonyítani, hogy ellenfele, ha úriember, vonja vissza abbéli állítását, hogy a szocialisták receptdíj, vizitdíj bevezetésére készülnének. Elrepült néhány viharos hónap, és, na nézd csak, nem a vizitdíj bevezetéséről tárgyalunk? Tárgyalunk, és önök be fogják vezetni.

(16.40)

De nézzük csak, mi az értelme, célja ennek az orvost és beteget egyaránt megalázó helyzetbe hozó intézkedésnek. Hát semmiképpen nem az orvos-beteg kapcsolat erősítése. A törvényjavaslat szándéka, mellyel az indokolatlan orvos-beteg találkozásokat igyekszik csökkenteni, eredményét tekintve meglehetősen kétes, orvosi diplomával rendelkező előterjesztőire nézve pedig semmiféle empátiáról nem tesz tanúbizonyságot. Azt feltételezni, hogy a betegek csak azért járnak orvoshoz, hogy jól szórakozzanak, mert nincs más dolguk, szánalmas érvnek tűnik. Inkább az okát kéne megkeresni annak, hogy miért járnak tömegesen az elmagányosodott, lelkileg bezárkózott magyar honfitársaink nyugat-európai társaiknál lényegesen többször orvoshoz, ahhoz az utolsó emberhez, aki még meghallgatja őket és segíteni próbál. Vajon mi az oka annak, hogy középkorú, munkáját vesztett, létében fenyegetett állapotú emberek más híján az esetleg évtizedek óta őket gyógyító orvosoktól várnak segítséget? Ezek az emberek az utolsó szalmaszálba kapaszkodnak, amikor segélyek, leszázalékolás, közgyógyellátás intézése miatt is ostromolják a doktorokat. Mondom ezt akkor, amikor gyakorló orvosként magam is tapasztalom nap mint nap a fenti esetek tömegét, és tudom, érzem, mekkora pluszterhet jelent a tényleges gyógyítás folyamatában ez a társadalmi jelenség.

A vizitdíj, ágydíj bevezetése mellett a másik érvük - mely szerint tudják meg már végre a betegek, hogy semmi sincs ingyen, tehát vásároljanak maguknak szolgáltatást - véleményünk szerint megint csak gyenge lábakon áll. A betegek ugyanis pontosan tudják, megfizették, most éppen fizetik vagy megfizetnék, ha lenne miből. Akik még dolgoznak, bőségesen megfizetik a munkáltatójukkal együtt azokat a járulékokat, amelyeket most így kívánnak kiegészíteni. Akik pedig nem tudnak dolgozni, vagy már nyugellátásban részesülnek, nem kötelezhetők erkölcsi alapon sem semmiféle térítésre.

Külön érdekes a tervezett vizitdíjkedvezmény okán ismét bevezetni kívánt hatósági - vagy régi nevén szegénységi - bizonyítvány ötlete. Egyrészt jól tudjuk, hogy a jegyzők által kiállított hatósági bizonyítvány átadását jövedelemvizsgálat előzi meg, s magyar sajátosság, hogy a gazdaságban meglévő, s a növekvő adóterhek miatt jelentős fekete- és szürkegazdaságban képződő jövedelmek nem képezik az elbírálás reális alapját. Másrészt felmérték-e, hogy mekkora adminisztratív terhet jelent mindez az önkormányzati hivatalok számára? Kaposvárott, amely egy 70 ezer lakosú város, jelenleg közel 18 ezer ember van állandó szociális ellátás alatt, s 10-15 ezer főre becsülik kollégáim azt a pluszfeladatot, amelyet évente ezen hatósági-szegénységi bizonyítvány kiállítása jelent majd. Mekkora terhet jelent ez az önkormányzati hivatalok számára, amelyeket egyébként is karcsúsítani szeretnénk?

Én sok olyan orvost ismerek, aki hálapénz nélkül gyógyít, s ha a betege oly szegény, még a gyógyszerére, a hazautazására is pénzt nyom a kezébe. Talán önök is jártak már így. A barátainknak, ismerőseinknek, rokonainknak sem szoktuk az ellátásuk, kezelésük után lehúzni a bankkártyáját. Hogyan képzelték azt, hogy ilyen esetben az orvos tegye be a kasszába a kifizetendő vizitdíjat, adózzon utána, és majd tegye vissza a maradék száz forintot a zsebébe?

Tisztelt Államtitkár Asszony! A bevezetőmben egy klasszikust idéztem. Miniszter úr a médiaszereplése után távozott, de most plagizálni fogok, és kérem, adja át neki ezt az egy mondatot: miniszter úr, ha ön úriember, vonja vissza a törvényjavaslatát. Ki beszélt itt korábban recept- vagy vizitdíjról?

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)